Gore: The Ultimate Soldier

goreultimatesoldier

Az FPS műfajban befutni, különösen multiplayer kategóriában, már ez előtt 10 évvel is igen komoly kihívás volt. Nem pusztán azért, mert az olyanok mint a Quake, az Unreal, vagy a Counter Strike, addigra már nagybetűs multiplayer címekké váltak, melyek alapjaiban határozták meg a stílus alapelveit. Hanem azért is, mert az ipar, ekkor különösen túltermelt ebben az ágazatban.

A nagy tripla AAA-s shooterek, mint az RtCW vagy a MoH:AA mellé, minden hónapra jutott legalább 2 közepes költségvetésű, jellemzően elég minimális marketing háttérrel bíró másik, általában frissen alakult, vagy már haladó, de kitűnni kívánó fejlesztőktől. Ezekben a játékokban, kvázi mind ugyanaz volt a közös, a nagy címek alapjaira építkezve, azokat egy-két újszerű elemmel feldobva, megpróbálták azon piaci réseket megtalálni, ahol volt esélyük érvényesülni.

Míg a Mobile Forces például a Conter-Strike-ot próbálta tovább gondolni, addig jelen bejegyzés tárgya, a Gore: The Ultimate Soldier (a továbbiakban, az egyszerűség kedvéért csak Gore) az Unreal Tournament nyomdokain kívánt haladni, némi Soldier of Fortune-al keveredve.

Amit még érdemes róla tudni, hogy ez volt a fejlesztő 4D Rules első és leginkább ismert játéka. 2002-ben jelent meg, és bár nem vált a mainstream multi FPS-ek részévé, egész szép underground pályafutást futott be, és 2008 óta ingyenesen letölthető. Modern rendszereken is tökéletesen futtatható.


Let’s kick some civilian ass!

A storyba belemenni, igazság szerint nem sok értelme van, mert egyrészt ami van, az még papírnehezéknek is kevés lenne. Másrészt, mint a legtöbb multira kihegyezett címnél, a single rész csak amolyan alibi jellegű, gyakorlásra jó játékmód. Ezért is nem véletlen, hogy a single kampány itt training mode címen fut. Röviden, a nem túl távoli jövőben járunk, ahol a rendet az UMC névre keresztelt, különleges katonai csoport tartja fenn, akik az anarchista, kormányokat megdönteni akaró MOB nevű terroristacsoportosulás ellen vívnak ádáz küzdelmet.

Gore_01

Mi egy névtelen UMC katona bőrébe bújhatunk bele, aki épp a napi kiképzésén vesz részt, mikor is váratlanul, igen nagy erőkkel betámadja a bázist a MOB. A támadás, bár látszólag értelmetlennek tűnik, mint rövidesen kiderül, valójában csak elterelés volt, mialatt a MOB újdonsült, őrült zsenije, a magát csak OpticNerv-nek nevező figura, ellopott egy igen fontos chipet, mely nélkül az UMC, komoly veszélybe kerül, és vele együtt, természetesen az ismert világ is. Így ránk hárul majd a feladat, hogy több száz MOB katonát hidegre téve, nyakon csípjük (vagyis inkább puskavégre kapjuk) a tolvajt, és visszaszerezzük azt, ami a miénk volt.

Gore_02

Mint azt gondolom már kitaláltátok, a Gore-t nem történet összetettsége, vagy a karakterek jellemfejlődése fogja eladni, de még csak nem is a fejtörők, vagy az interaktivitás. Jóformán semmi mást nem kell csinálnunk, mint mindenkit hidegre tenni, aki él és mozog. Nincsenek kulcskártyák, kapcsolók, liftek, sőt még az ajtók kinyitásával sem kell majd fáradozni. Ergo, minimális interakcióra van csak lehetőségünk, ami általában kimerül a dolgok szétlövésében / szétverésében, lévén nincs akciógomb.

Maguk pályák azt kell mondjam, egész változatosak, és korukhoz képest kidolgozottak. Ugyanez sajnos, már kevésbé mondható el az ellenfelekről, akik ugyan külsőre eltérnek egymástól, viszont nincs belőlük túl sok fajta. Már ha nem számoljuk ide, az ugyanannak az ellenféltípusnak a más fegyverrel felszerelt, erősebben páncélozott, szívósabb, alternatív verzióit.

Lesz itt napszemüveges, izompólós, késmániás figura, aki előszeretettel üvöltözik, mikor meglát.

Gore_03(“I AM THE KNIFE GUY! AHAHAHAHAHAHAHA!”)

Mocskos szájú raver csaj, Gordon Freeman-re emlékeztető, fejpántos nerd rambo, nagydarab, piás feka, gonosz Jézus kinézetű yakuza, és a többi.

A játék igazából ott kezd majd érdekessé válni, amikor úgy a 13 pálya körül, egyszer csak elgurul a játék gyógyszere, és innentől kezdve bekerül némi apokaliptikus scifi, illetve dark fantasy elem a képbe. Már persze nem kell nagy dolgokra gondolni, hisz ezek kimerülnek az új pályák dizájnjában, és néhány új ellenfélben. Utóbbiak között lesznek mechek, exosuitos figurák, illetve személyes kedvenceim, a pszichotikusan röhögő, láncfűrészes csontvázak, amik folyton mosolyt csaltak az arcomra. =)

Gore_05

Az ellenséges AI, nos elég vegyes képet mutat. A közvetlenül melléjük dobott gránát általában nem zavarja őket, mint ahogy a pull módszer is remekül működik ellenük. Ettől függetlenül, nem érdemes alábecsülni a gépi ellenfeleket, mert akár még normál szinten is könnyen ki tudnak majd osztani. A shotgunos, rakétavetős ellenfelek például bíznak a tűzerejükben, megpróbálnak lerohanni, még a gépfegyveresek inkább biztos távolságból, oldalazva, ugrálva próbálnak megszórni, esetleg leállnak egy fedezék mögé campelni.

Hogy akkor miben is különbözik a Gore az átlag FPS-ektől? – merülhet fel a jogos kérdés. Nos valójában nem sokban, hisz a legtöbb játékmenetbeli elemet, már láthattuk máshol. Igazából két olyan játékelem van, ami szokatlannak, újszerűnek nevezhető. Az egyik, hogy a páncélzat nem egy egységes egészet alkot, hanem különböző darabokból áll, amik külön-külön képesek elhasználódni, az igénybevételtől függően, majd leválni. Így értelemszerűen, érdemes lesz a tűzerőt egy pontra fókuszálni, vagy ha van, akkor a már eleve páncélozatlan részeket célozni. Igen ám, csak hogy ez sokkal könnyebbnek hangzik, mint amennyire nehéz kivitelezni a gyakorlatban. A Gore ugyanis hihetetlen tempót képes diktálni, akárcsak egy Unreal Tournament, vagy Quake 3.

Gore_06

A másik újdonság, hogy minden karakternek van staminája, ami futás, ugrálás, vagy robbanások következtében képes csökkeni, és ha túlságosan alacsony értékre esik vissza, akkor a karakter kifárad, és csak gyalogolni lesz képes. Bár a stamina elég hamar visszatöltődik, ha megállunk, közben nagyon figyelni kell majd a mérges gázzal teli szobákra és a gázgránátokra, ezek ugyanis képesek 0 alá, tehát negatív tartományba redukálni az értékét, amitől a karakter összeseik, és rövid ideig harcképtelenné válik.

A fegyverek között megtalálható minden klasszikus darab, a pisztolytól a rakétavetőig, viszont akárcsak az UT-ben, szinte mindnek van valamilyen másodlagos funkciója. Két fegyver van, ami érdekesebbnek nevezhető az arzenálból, az egyik a négycsövű sörétes puska, illetve a Doom-ot idéző láncfűrész, mely szűk folyosókon roppant hatékony tud lenni. Ezeken kívül a fentebb már említett gázgránátot tudnám még kiemelni, mely a campelő ellenfelek kifüstölésére, illetve az erősen páncélozott, lassú ellenfelek kiiktatásában lesz hatékony eszköz.

Gore_07

Apró érdekesség, hogy a Goreban, a felszedhető cuccok, néhány jól irányzott lövéstől, fel tudnak robbanni. Ez a nagy tömegben érkező ellenfelek, például a fentebb említett csontvázak ellen, különösen hasznos tud lenni. Viszont érdemes vele vigyázni, mert elég kellemetlen tud lenni, amikor néhány eltévelyedett lövés miatt, +50 életerő helyett, -50 lesz a jutalmunk.

Technikailag nézve a játék hozza a kor szerint elvárhatót, azt viszont sajnáltam, hogy tucat ambient zenéken kívül, mást nem nagyon lehet hallani. Egy ilyen játéknál az ember elvárná, hogy pörgős, akcióhoz illő muzsikák csendüljenek fel a harcok alatt.


Shoot, shoot, shoot!

Összegezve, a Gore nem vállalta túl magát, viszont amit vállalt, azt teljesítette. Single playerben egy átlagos, igazi old school FPS, multiban viszont hozza azt, mint egy Quake 3 vagy Classic UT. 7/10

Reklámok

4 hozzászólás to “Gore: The Ultimate Soldier”

  1. Wazzeee! Ezt mindig is ki akartam próbálni, csak az idők folyamán elfelejtődött! Na, ebből asszem rittyentek a csatornámra egy let’s play sorozatot vagy valamit. Szerintem végigtúrom az összes 576 KByte és Konzol magazint, kiírom az összes játékot, ami érdekesnek tűnik és lementem valami txt fájlba, mert úgy tűnik az eszemre nem hagyatkozhatok. 😀

    • Nekem is csak nemrég jutott újra eszembe, hogy ilyen is volt, és anno ki szerettem volna próbálni. Nem is oly rég, feltettem újra a Morrowindot, aztán eszembe jutott, hogy anno a régi PC Gurukban több olyan helyszínt is említettek, ahol jó cuccok vannak elrejtve, csak hát ugye ki emlékszik már ennyi év után arra, hogy hívták azt a fura nevű barlangot? =) Szóval előszedtem vagy 4-5 lapszámot, és hát ha már amúgy is a kezem ügyében volt, gondoltam átlapozom, csak a nosztalgia kedvéért, és akkor akadt meg a szemem újra ezen.

      Arra már én is gondoltam amúgy, hogy a régi újságokat át kéne lapozni, kiírni az érdekesebb címeket, aztán utánanézni, mi lett velük. Sok olyan cím kijött anno, amivel sajnos nem volt lehetőségem játszani, vagy max a demoval.

  2. A leírás alapján egész hangulatos kis játéknak tűnik. Momentán nem fogja megváltani a világot, de egy esti, vagy hétvégi feszültség-levezetésnek, kikapcsolódásnak jó. 😀 Talán valamikor a héten kipróbálom.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: