Anime vs Manga

Mint minden szubkultúrában, úgy az animés közegben is megvannak azok a töretlen népszerűségnek örvendő, folyton visszatérő, és rövid időn belül konfliktusokat generáló témák, melyek képesek alaposan megosztani a közösséget. Ezek egyik legnépszerűbbike, a mostani bejegyzés tárgyát képező “anime vagy manga?” kérdéskör, mely a kezdetek kezdete óta jelen van, és nincs olyan rajongó, aki ne találkozna vele, előbb-utóbb.

Ahogy sokan másoknak, úgy nekem is sokszor feltették már ezt a kérdést, amire máig azt szoktam válaszolni, hogy is-is. Véleményem szerint, ez ugyanis egy erősen viszonylagos dolog, amit több tényező befolyásol.

Optimális esetben, az egyszeri rajongó mindkét médiumot felváltva, nagyjából egyforma arányban kéne hogy fogyassza. Ez azonban, eddigi tapasztalataim alapján, a legritkább esetben valósul meg így, úgymond papírforma szerint. A legtöbb fan érdeklődése, vagy az animék, vagy a mangák felé tolódik el inkább, rendszerint előbbi javára. Azaz kijelenthetjük, hogy az emberek többsége, japánon kívül, inkább szokott animét nézni, mint mangát olvasni. (A személyes ismerettségi körömben spec van olyan, aki még egyet sem olvasott el.)

Ez egy mondhatjuk úgy, általános jelenség a szigetországon kívül, amit a rossznyelvű, sznob manga pártiak ugyan szeretnek azzal a közhellyel elintézni, hogy “az emberek lusták, nem szeretnek olvasni, nincs fantáziájuk”. A valóság azonban, mint mindig, most is árnyaltabb ennél, még ha a fentebbi kijelentések, nem is teljesen légből kapottak. Itt alapvetően arról van szó, hogy az anime egy jóval elterjedtebb, közismertebb, és közkedveltebb szórakoztató médium, mint a manga. Nem véletlen, hogy a legtöbb országba jóval nagyobb arányban licenszelnek animéket, mint mangákat. Mint ahogy régen is sokkal könnyebb volt beszerezni az animét, mint a mangát.

Hogy melyik a jobb? Nos kezdjük azzal, hogy az anime és a manga, két külön médium. Ezért is nehéz őket egymás mellé rakni, illetve egymással szembeállítani, mert nem egyenlő esélyekkel indulnak. Máshogy működnek, másképp szórakoztatnak, máshogy mesélnek el egy történetet, és máshogy adják át az üzenetüket. Valamint, és ez sem egy elhanyagolható tényező, más célból jönnek létre.

Egy mangánál nagyon sok minden az olvasó elképzeléseire, fantáziájára van bízva, és mint olvasó, közvetlenül az alkotó gondolatvilágával van kapcsolatban. Egy animénél ellenben, egy kész valamit kap a néző, ami átmegy egy stúdiónyi ember kezei között, köztük például a rendezőn, és a forgatókönyv írón. Ergo kijelenthetjük, hogy a manga egy sokkal szubjektívebb élményt képes nyújtani, sokkal inkább el lehet benne mélyedni, teret engedni a saját gondolatainknak, ami jó dolog, viszont épp emiatt, sokkal elfogultabb is tud lenni vele szemben az ember. Hisz evidens, hogy mindenki jobban fog ragaszkodni ahhoz, amit magának, a saját szájíze szerint képzelt el.

Egy animének ellenben, mint adaptációnak, az általános tévhittel szemben, nem az a feladata, hogy lemásolja a mangát, hanem hogy feldolgozza, és ahol kell, átdolgozza azt. Mert bizony vannak olyan változtatások, amiket érdemes, és amiket meg kell lépni ahhoz, hogy egy anime, mint anime, működjön. Elmesélje, nagyjából ugyanazt a történetet, egy más formában, úgy hogy közben szórakoztató, érdekes képes maradni.

Természetesen, az valahol egy jogos elvárás, hogy egy adaptációnak, amennyire lehet, közelítenie kell az eredeti forráshoz. Mint ahogy azt se szeretném elvitatni, mert sajnos ez egy létező probléma, hogy sok anime feldolgozás, finoman szólva tiszteletlen, sőt van amikor erősen leszázalékolt az alapműhöz képest. Viszont ha az ember ugyanazt várja el egy animétől, mint a mangától, akkor igen nagy valószínűséggel csalódni fog, legalább egy, de valószínűbb hogy több aspektusból.

Személy szerint, én mindkét médiumot ugyanúgy tudom szeretni, ezért nem is nagyon szeretek állást foglalni ebben a témában. Mivel azonban ezt, valahol nem lehet megúszni, így ha választanom kell, akkor egyértelműen az animékre teszem a voksom. Ha más nem azért, mert arányaiban nézve, jóval több animét láttam, mint ahány mangát elolvastam.

Na nem azért, mint ha nem szeretnék olvasni, egyszerűen csak animét nézni, és mangát olvasni, más és más elfoglaltság. Még egyeseknek a manga olvasás olyan, hogy bárhol tudják űzni, villamoson, kávézóban, vagy akár az egyetem folyosóján, két előadás közti szünetben, és az animék igényelnek számukra ráhangolódást, úgymond nekiülést, addig nálam fordított a helyzet. Ha van egy-két szabad órám, félórám, délután vagy este, akkor bármikor előtudok venni egy animét, és az se okoz gondot, ha menet közben szólnak, hogy teszem azt, befutott a rokonság. Bármikor vissza tudok ülni egy anime éle, másodpercek alatt újra rá tudok hangolódni. Max ha épp valami jelentősebb harc, vagy fontosabb monológ közepén kellett abbahagynom, akkor vissza szoktam tekerni a jelenet elejére.

A mangákhoz azonban neki kell ülnöm, kell pár oldal, mire kellőképp rá tudok hangolódni, úgy hogy a fejemben szépen pörögjenek az események. Plusz én általában akkor kezdek csak neki egy mangának, ha az anime tetszett. Ergo, ami nem tetszett animében, annak a mangájával se foglalkozom, néhány kivétellel.

A magam részéről, én 4 alapesetet szoktam megkülönböztetni egymástól:

1; A jó mangából készült, jó anime adaptáció.
2; A jó mangágól készült, rossz anime adaptáció.
3; A rossz mangából készült, jó anime apatáció.
4; A rossz mangából készült, rossz anime adaptáció.

Különösebb magyarázatra, szerintem egyik se szorul, ám mint ahogy fentebb írtam, ezek csak az alapesetek, és ezeken kívül még jó pár más kimenetel is lehetséges. Például abban az esetben, ha az anime volt előbb, és a manga jött ki később, akkor az anime rendszerint klasszisokkal jobb a mangánál. Erre jó példa mondjuk a TTGL, vagy a Madoka. Vagy ott van az az eset, amikor egy anime mint feldolgozás, nem szuperál különösebben jól. Viszont mint anime, működik. Erre jó példa mondjuk a Kamikaze Kaito Jeanne. Esetleg amikor egy anime (még ha nem is kifogástalan a vége), de pont addig megy el, pont annyit ragad ki egy mangából, amíg az még minőségi szórakoztatást képes nyújtani. Lásd: Berserk.

Tény, hogy egy anime feldolgozást, sajnos sokféleképpen el lehet rontani. Rossz forgatókönyvvel, nézhetetlen fillerezéssel, elrajzolások tömkelegével, egy elbaltázott dizájneri döntéssel (Aku no Hana), vagy akár oda nem illő zenékkel. Mégis a fő problémát, általában az okozza, hogy sok stúdió, rendező, mikor oda jut hogy döntenie kell a minőségi adaptálás, és a marketingszempontok közül, melyiket kívánja előtérbe helyezni, akkor rendszerint utóbbit szokták választani, az előbbi kárára. Amiből gyakran az következik, hogy vagy egy jóval kisebb keretben összecsapják a történetet, mint amekkorára annak szüksége lenne. Vagy öncélúan felrúgják a mangában eltalált történet, párbeszédek, akció, romantika, fanservice, humor, dráma arányokat. Mint ahogy tették azt, például a Rosario+Vampire esetén, csak hogy egy hírhedt példával éljek.

Rosario_anime_vs_manga

Na és akkor még nem esett szó, például a TV sorozatokra jellemző cenzúráról.

manga_vs_anime_lucy

A “Vedd meg a DB verziót, ha normálisan megrajzolva, kidolgozva akarod látni!” esetéről.

Code_Geass_TV_vs_BD Madoka_TV_vs_BD

Vagy amikor feldolgoznak egy mangát, ám az utolsó fejezetet kihagyják, amolyan “Ha tudni akarod a végét, akkor olvasd el a mangát!” elven. (Tenjou Tenge)

Ha viszont korrektek szeretnénk lenni, akkor azt is hozzá kell tenni, hogy bizony a mangáknak is meglehetnek a maguk hibái. Azokat is el lehet rontani. Hisz ahogy egy animéhez tehetséges rendező, úgy egy mangához is tehetséges mangaka kell, aki mondjuk tud rajzolni, történetet mesélni, és tudja, mikor kell abbahagyni. Sok mangaka ugyanis, könnyedén beleesik abba a hibába, hogy amikor elkezdi érezni a sikert, a népszerűséget, úgy dönt, szépen lejjebb adja, egyre kevesebbszer veszi arra a fáradtságot, hogy megmagyarázzon dolgokat, komplexebb szálakat szőjön, és inkább marad a jól bevált elemek újrafelhasználásánál, az ismételgetésénél, a fanservicenál, mivel a rajongók tömege, nem az igényességéről híres. Erre tökéletes példa a Berserk, amit én a Golden Age Saga után, egyszerűen feladtam, mert semmi értelmét nem láttam már tovább olvasni.

Fordított esetben, hasonló történik akkor, amikor a manga nem fogy úgy, olyan ütemben, ahogy kéne, és a mangaka ezért adja lejjebb. Vagy durvább esetben, teljesen más irányba viszi el az egész storyt, mint aminek eredetileg szánta. Például ott a Medaka Box, ami pont így járt.

Végeredményben tehát, lehet állást foglalni, számtalan példát felhozni pro avagy kontra, a maga módján mindkét médium megállja helyét, és mindkettőbe érdemes belekóstolni, pont azért, mert más és más élményt képesek nyújtani.

Advertisements

28 hozzászólás to “Anime vs Manga”

  1. Na, igen, ez ilyen “örök klasszikus vita” fanok között és amúgy nekem is az egyik kedvenc témám, pedig a “megoldása” szerintem egyszerű: általában az a jobb, amelyik hamarabb volt. Persze kivétel ez alól is akad (pl. most az Excel Saga ugrik be, ahol egy elég gyenge/semmilyen mangából csinált Nabeshin egy baromi szórakoztató, jó értelemben véve elmebeteg vígjátékot/paródiát), de általánosságban elmondható, hogy “mindig az első a legjobb”, a legtöbbször azért, mert ott még kevésbé voltak elvárások, mondhatni, a “semmiből építették fel” a sorozatot a készítői. Amikor viszont adaptálnak, már bejátszik az, hogy próbálják az eredeti cucc sikerét valahogy átültetni az adaptációba, de úgy, hogy közben beleszőjenek részben saját új gondolatokat, részben az általad írt “marketing fogásokat”. Pl. megfigyeltem, hogy jellemzően a második verzió az, amiben már a fanservice, shipping, stb. mindig jóval hangsúlyosabb, mint az eredetiben. Lehet, hogy ami az alap sorozatban még csak utalás szintjén, vagy annál is gyengébb formában van jelen, arra az “átdolgozásban” már masszívan ráfekszenek, pusztán azért, mert az első sorozatban az volt a tapasztalat, hogy a fanok ezt kapták fel és ugye őket állandóan ki kell szolgálni. (Tisztelet annak a kevés készítőnek, aki nem hajlandó lejjebb adni az elveiből, akárhány fangirl is sír az ablaka alatt, hogy pl. miért ölte meg kedvenc bishounenüket a sztoriban.)

    Fan-hozzáállások tekintettében pedig mondhatjuk, hogy nagyjából mindegyik “oldalt” meg tudom érteni az általad felsoroltak közül, kivéve azt, amelyik mondjuk úgy találja ki, hogy “mindig az anime jobb!”, hogy még egyetlen mangát soha a kezébe nem vett, de legalábbis sosem végzett összehasonlítást a két verzió között. Erre jó példa egyik haverom, aki mangát nagyon ritkán, vagy egyáltalán nem olvas és múltkor meg is vádolt azzal, hogy én ilyen “mangabuzi” vagyok. Ezt nem úgy értette, hogy csak mangákat olvasok, hanem, hogy én vagyok az, aki bizony egyből az adaptáció szemére hányja, ha az elkezdi szétbarmolni az eredeti művet. (Ebben egyébként igaza is volt. XD) Persze rögtön mondtam is neki pár ellenpéldát, amikor pont az animét védtem meg (pl. a már említett Excel Saga esetében, de mondtam, hogy a TTGL animéje is magasan veri mind a későbbi filmeket, mint a mangát), de igazán csak azóta érti, hogy miért szoktam mindig az eredetit preferálni, mióta egyszer ő is belefutott egy olyan animébe, ahol a manga volt előbb és annyira ráfanolt, hogy bizony két animeszezon közt bedarálta a mangát. 😀 Ezután már ő mondta, hogy azért kicsit érti már, hogy min szoktam én is kiakadni, mert őt is eléggé gyomorszájon vágta, hogy a mangában volt több komplett sztori, amit az anime teljesen kihagyott a két szezon között, de közben szemét módon még vissza is utalgattak rá, szóval tipikusan a ” tudni akarod, hogy mi történt velünk? olvasd el a mangát!” mocsok marketinghúzást játszotta be a sorozat. (Egyébként a “The World God Only Knows” sorozatról van szó, ha valakit érdekel, asszem konkrétan a második és harmadik szezon között volt ez a “time jump”, ahol egy csomó fejezetet lazán “átugrott” a sztori a mangából.)

    Szóval csak annyiban vagyok “mangabuzi”, amennyire “animebuzi”, az más kérdés, hogy jóval több “a manga volt hamarabb” jellegű anime készül, mint original sorozat és ezért tűnik úgy, mintha inkább a mangákat preferálnám, de igazából én mindkét médiumot tudom élvezni, ha nem valami szétbarmolt, selejtes izét kapok. 🙂 Ja, a Rosariót jó, hogy felhoztad, szintén a fenti haver mondta azt, hogy bár érti, hogy mi a bajom az animéjével és ő sem vitatja, hogy nagyon más a kettő, de azt mondta, ő mindkét verziót tudta élvezni, mert képes őket külön kezelni. Hát nem tudom, lehet ebben igaza van, én meg lehetnék valamivel “nyitottabb”, de egyszerűen elkezdem nézni az animét és kb. folyamatosan az a fenti kép (meg ahhoz hasonló összehasonlítós gondolatok) villannak be a fejemben közben és így elég kevéssé tudom élvezni. Persze nem várom el, hogy az anime mindig tök ugyanolyan legyen, mint a manga, de amikor ilyen szintű “megerőszakolás” folyik, hogy változtatnak a hangulaton, karaktereken, brutalitás-faktoron, stb., akkor már úgy vagyok vele, hogy ennyi erővel át is nevezhetnék a sorozatot valami totál más animének, mert annyira eltértünk az eredetitől, hogy ez már nem is ugyanaz a cucc. XD

    • Igen, az Excel manga az egyik olyan, amiről sikeresen lebeszéltek. =) Még amikor anno láttam az animét, utána megkérdeztem a régi Silver Moon fórumon, hogy milyen a manga? Érdemes e elolvasni? De többen is azt válaszolták, hogy nyugodtan kihagyhatom, mert gyengébb, mint az anime. A másik ilyen, ami most hirtelen eszembe jut, az az Abenobashi.

      “Pl. megfigyeltem, hogy jellemzően a második verzió az, amiben már a fanservice, shipping, stb. mindig jóval hangsúlyosabb, mint az eredetiben.” -> Vagy ha nem is akkor, de egy esetleges második anime szezonnál, már jóval nagyobb eséllyel fog ez történni.

      “Erre jó példa egyik haverom, aki mangát nagyon ritkán, vagy egyáltalán nem olvas és múltkor meg is vádolt azzal, hogy én ilyen “mangabuzi” vagyok.” -> Na az én ismerősöm annyival jobb(?) ettől, hogy ő csak simán nem olvas mangát, így ha feljön egy ilyen anime vs manga téma, akkor ahhoz nem nagyon tud hozzászólni. =D

      “Egyébként a “The World God Only Knows” sorozatról van szó” -> Mondjuk ahogy most gyorsan rákerestem, elnézve a stúdiót (Manglobe) nem is csoda, hogy elbaltázták.

      “Ja, a Rosariót jó, hogy felhoztad, szintén a fenti haver mondta azt, hogy bár érti, hogy mi a bajom az animéjével és ő sem vitatja, hogy nagyon más a kettő, de azt mondta, ő mindkét verziót tudta élvezni, mert képes őket külön kezelni.” -> Egyszer én is újráztam már, hasonló elven, szóval ja, a manga ignorálásával, meg némi ünnepi hangulatjavítóval, tényleg lehet élvezni. (Legalábbis az első szezont, mert a másodikon már pia se sokat segít.) =D

      Egyébként ennek a mangájának majd tervezek egyszer rendesen nekiülni a jövőben, mert anno csak kóstolgattam. Igaz, már annyi is elég volt ahhoz, hogy kiütközzön, mennyire gyér lett az anime, mint adaptáció. =)

  2. Mindkettő, ha választanom kéne. Egyszerűen nem tudnám és nem is lenne értelme összehasonlítani őket.
    A manga számomra a legtöbb esetben a teljes, kiforrott sztorit jelenti. Ahol általában mindent megtudok a történetről, a karakterekről, stb.
    Az anime pedig ennek az animált verziója, ahol mindezt visszakapom. Mellé egy kellemes zenei aláfestéssel.
    Na persze, ez csak az ideális verzió, ahogy annak lennie kéne, de általában ez a kisebbség. Legtöbb esetben az anime adaptáció el van cseszve.
    Ezt csak azért merem így leírni, mert ha el is kezdek egy animét, azt vagy a manga után teszem, vagy egyszerre kezdem a kettőt. Nem szoktam vagy az egyiket, vagy a másikat preferálni. Ez csak akkor borul, ha csak az egyik médium van jelen (vagy manga, vagy anime only).

    Egy időben, még a pályafutásom elején én is csak animéztem. Jó sokat. De rákaptam a mangákra is, mert bosszantott, hogy csak a sztori felét tudom. xD Aztán benne ragadtam mindegyikben.

    Az animékre könnyebb ráhangolódni, az tény. Bár nekem nem esik nehezemre ezt mangával is megtenni. De én ha leülök mangázni, akkor mangázok. Értsd.: nehezemre esik letenni, míg a végére nem érek, legyen az akár 500 fejezetes akár. Max. 4 nap, ha nagyon ráérek és tetszik. De ugyanez az animékre is elmondható, 40-50 rész egy nap elsuhan, ha jó a mű.

    Egyébként az ilyen összehasonlítgatós vitákon nagyokat szoktam derülni. Néha hoznak olyan érveket, hogy a LOL maxfaktortól kezdve a facepalmon át mindenféle reakciót kiváltanak belőlem.

    A feldolgozások sikerességét most nem kommentálnám. Az NO COMMENT kategória a legtöbb esetben. Plusz a sokszínűség is igen jellemző rájuk, mint ahogy írtad is. Melyik volt előbb belőle, manga vagy anime. Melyik lett jobb. Miért az és melyik milyen hosszú, mennyi a filler, melyik tér el a másiktól, melyikből hagytak ki dolgokat. Túl sok a lehetőség.
    És itt bukik ki az, amit írtál, hogy a kettő két külön médium. Értelmetlen összehasonlítani, pár kivételtől eltekintve.

    • “Legtöbb esetben az anime adaptáció el van cseszve.” -> Vagy ha nincs is a szó szoros értelmében elcseszve, de gyengébb, és ez egy ponton túl már zavarhatja az embert, főleg ha a mangát ismerte meg előbb.

      “De én ha leülök mangázni, akkor mangázok.” -> Ritkán ugyan, de néha engem is be tud így szippantani egy-egy anime, vagy manga. Általában az ilyenekre szoktam csuklóból 9 pontot adni, amikor azért kell magam visszafognom, hogy ne érjek túl hamar a végére. =)

      “Egyébként az ilyen összehasonlítgatós vitákon nagyokat szoktam derülni.” -> Ne is mond, emlékszem anno a GitS manga vs GitS mozi kapcsán tudtak olyan hülyeségekbe belekötni, amiken csak a fejemet fogtam.

      Egyébként mondták már ezt nekem páran, hogy “Majd rá kapsz te is a mangákra!” de egyenlőre még nem látok rá esélyt, hogy ez a közeljövőben bekövetne. Ahhoz még túl hosszú a plan to watch anime listám. =D

      Na meg vannak olyan mangák, amik ugyan érdekelnének, de hasonlóan a Berserkhez, túl régóta futnak. Ilyenkor pedig felmerül bennem a jogos kérdés, hogy egy olyan manga, ami teszem azt, ’85 óta még mindig fut, az vajon mennyit őrizhet még, az eredeti esszenciájából? Nem e inkább arról van szó, hogy ezeket a műveket már csak a címük, a kult státuszuk adja el?

  3. RONTOM-BONTOM! Says:

    Nehéz a téma, de szerintem ez általánosabb az anime / manga “szembenállásnál”. Kibővíthető akár a képregény / film, vagy akkor már a könyv / film, esetleg a kép / mozgókép kettősökre is (talán ez a nagyon speckó a mangában, vagy úgy általában a képregényekben, hogy könyv meg kép egyben).

    Tény, hogy több fantázia kell egy mangához, de egy könyvhöz még több, nem? Sőt, ezt igazából a semmiig el lehetne játszani, mondván, hogy ha leírják, hogy a főszereplő haja vörös, ahhoz már nem kell annyi fantázia, mintha nem írnának róla semmit, de még több fantázia kell ahhoz, amikor nincs is főszereplő, így szépen le lehet építeni az egészet a nullára, mert valójában ahhoz kell a legtöbb fantázia, hogy a semmiből kreálj egy történetet.

    A mesélésnek a konkrétum és a fantázia együttese a lényege, ezek arányától függ a forma, szóval egyetértek Umaitachivel, “Mindkettő, ha választanom kéne.”

    Viszont Titkos is most megmondta a frankót: “általában az a jobb, amelyik hamarabb volt.” Höhö, én is mindig ezt mondom. xD

    Egyébként egy fura kérdés: létezik olyan ember, aki az ilyesmik olvasása közben el tud képzelni hangokat, vagy zenét? Mármint nem tudom, lehet, hogy ez az én egyéni bajom, de én még álmomban sem hallok hangokat, vagy lehet, hogy azok csak nem maradnak meg (van külön “hangmemória”?), olvasás közben meg max. akkor tudok elképzelni hangokat, ha konkrétan leírják, hogy “kint tücskök ciripeltek”, vagy valami ilyesmi. Ilyen szempontból mindig jobb, ami mozgókép, mert még ha nem is találják el eléggé a zenét, legalább van, színek, arcmimika, dinamika detto.

    Egy szó, mint száz: az eredmény legalább annyira függ az alkotótól, mint a befogadótól, ilyen szempontból pedig az a lényeg, hogy melyiküknek “jobb” a fantáziája. Nem gondolom, hogy az én fantáziám szegényes lenne, de az hétszentség, hogy pl. Dexternek nem tudtam volna a fejemben megalkotni egy olyan szinkronhangot, arcmimikát, egyáltalán arcot, mint amilyenje van neki és nagyon hálás vagyok érte, hogy ezt megcsinálták “helyettem”, de sokmindennel így vagyok. Mondjuk alapvetően azért nézünk, illetve olvasunk valamit, mert nincs elég fantáziánk ahhoz, hogy saját magunkat szórakoztassuk önmagunk által kitalált történetekkel. ^-^

    • Ezek szerint benned még annyi muzikalitás sincs, mint bennem. 🙂 Vannak emberek, akiknek a fejében komplett szimfóniák fogannak meg, ha ránéznek egy tájképre, míg másoknál (pl mint nálam) inkább csak valami halovány utánzat fogalmazódik meg, aminek sokkal több köze van az adott személy saját hangjához, mint ahhoz, amit el akar képzelni. Viszont itt szvsz nem is erről akart szó lenni a bejegyzésben, hanem pusztán arra utalt Péter, hogy az anime adaptációnál a történet hangulatához nem passzol a hozzáadott zene.
      Ami az első bekezdést illeti, abszolút igazad van. Szerintem is ezt a témát inkább tágabb perspektívában kellene nézni (hisz ugyanez az ellentét megfigyelhető a könyv/film esetén is).
      Viszont meglepett ez az avangárd gondolat a történet teljes lecsupaszításáról. Mintha Malevicset idéznéd.

      • Persze, ki lehetett volna tágítani ezt a képet nagy totálba, de itt most nem ez volt a célom, direkt írtam így koncentráltan. Így is eredetileg 4.5 oldal lett, A/4-es formátumban, amit visszanyestem 3 oldalba, mert nem akartam terelni a szót. =)

      • RONTOM-BONTOM! Says:

        A megjegyzésed elején a zenéről, vagy a beszédről van szó? Mármint zenét is el tudsz képzelni?

        A tájképről szimfónia-asszociációval kapcsolatban szerintem a legfontosabb kérdés az az, hogy mennyire lehet érteni az eredeti mondanivalót? Tegyük fel, megírsz egy hatalmas művet egy tájképről, aztán a tájkép alkotója megmutatja neked azt a zenét, amit ő írt ehhez. Képes vagy utána a saját verziódtól elvonatkoztatva mondjuk azt mondani, hogy “jééé, tényleg! Most már értem, mire gondoltál itt és itt az azúr és a türkiz szín közötti vonásoknál”? Ha igen, az azt jelentené, hogy halványan, de biztosan van egyfajta abszolút képzettársítás, szóval hogy pl. bizonyos ecsetvonásokhoz bizonyos ritmusosság tartozik. Ezzel kapcsolatban meg támpont lehetne az általam már oly’ sokszor emlegetett színpszichológia, de most már inkább nem nyitok új gondolatsort. xD

        A történet lecsupaszítása miért avantgárd? Gondolom itt arra gondolsz, amit lentebb Péter így fejtett ki:

        “A legkomolyabb meg persze az, amikor az ember 0-ról hoz fel valamit, viszont ott már egy más helyzetről beszélünk, az már alkotói szemszög. =)”

        Ez nekem teljesen logikus, annyi kiegészítéssel élvén, hogy Péterrel szemben én itt nem húznék határt, hogy innentől beszélhetünk alkotói munkáról, mert egyrészt teljesen nulláról semmit sem lehet kezdeni (minimum tudatalatti hatások közbe fognak szólni), másrészt teljesen leírni sem lehet valamit, szóval még a legrészletesebb leírásokban is (Hugo rúlz) kell lennie egy alkotói folyamatnak (fantáziának) a megjelenítéshez. Itt is inkább egy gradualitás, egy fokozatosság érvényes, melyben a konkrétum (mint ‘objektív’) és a fantázia (mint szubjektív) aránya változik.

        Ja és ki az a Malevics? 😀

      • A 0-ról felhozni dolgot úgy értettem, hogy ha valakit elkap az ihlet, aztán nekiáll alkotni. Nyilván nem az abszolút 0-ról fog indulni senki se, hisz lesznek más alkotók, akiknek a munkássága inspirálja, akiktől ötletet merít, stb.

    • Igen, ami anime vs manga ügyben érvényes, az nagyrészt érvényes a könyv vs film, képregény vs rajzfilm, képregény vs film, rajzfilm vs film, és még lehetne hosszasan sorolni, milyen felállásokban is. Sőt, akár az anime témánál maradva is lehetne még más felállásokat elemezgetni, mint az anime vs könyv, anime vs light novel (amiknél mondjuk kvázi ugyanaz a szitu, mint amit itt leírtam), vagy ami már valamivel érdekesebb, az anime vs visual novel. A VN ugyanis már a videojátékokhoz áll közelebb, ami meg egy 3. médium.

      “Tény, hogy több fantázia kell egy mangához, de egy könyvhöz még több, nem?” -> Nyilván, hisz ott még képeket se kapsz ugye, így mindennek az írott szövegből kell kibontakoznia. A könyv így még szubjektívebb élményt nyújt, még jobban el lehet benne mélyedni, mint egy mangában.

      A legkomolyabb meg persze az, amikor az ember 0-ról hoz fel valamit, viszont ott már egy más helyzetről beszélünk, az már alkotói szemszög. =)

      “létezik olyan ember, aki az ilyesmik olvasása közben el tud képzelni hangokat, vagy zenét?” -> Zenét nem, de hangokat igen, bizonyos esetekben. Például amikor összecsapódik két kard, vagy ha egy ajtót látok, ahogy az épp befelé nyílik, esetleg valamelyik karakter lábait, ahogy éppen fut.

      “én még álmomban sem hallok hangokat” -> Ez érdekes, én szoktam. =)

      • RONTOM-BONTOM! Says:

        A filmekkel/rajzfilmekkel kapcsolatban egyébként úgy vettem észre, hogy sokszor kifejezetten hátrányos tud lenni, ha könyv helyett képregényből/mangából készítik őket.

        Alapból gondolok a manga/anime erősen korlátozott stílusára, (főleg a rajzstílusra, de szerintem maga a készítési folyamat is szinte stílusjeggyé vált Japánban) de ide értendő az is, amikor a kezdeti képregényes komolytalanságokat nem tudták kinőni a filmekben, ott van pl. a Batman, szerencsétlennek mennyi röhejes, gagyi feldolgozáson kellett átmennie ahhoz, hogy egy úgy-ahogy komolyan vehető trilógia lehessen belőle, mint amilyen a Dark Knight lett… de a többi képregényhős sem jobb, akik évtizedeken át kötelezőnek érezték, hogy úgymond kívül hordják a rikító alsónadrágjukat.

        Szóval amennyire röhejesnek hangzik egy Batman könyv, annyira szabadabb teret kaphatott volna az adaptáció és szerintem hamarabb kinőtte volna a populáris kultúra ezt a rikító csicsaparádét, ami egyébként csak most kezdett el felszívódni.

        Természetesen újfent csak egy laikus véleményét hallhattátok, szerintem mangából talán egyet sem olvastam végig (de olyan tucatnyiba belelapoztam), animéből már láttam párat (kb. 10-20), képregényből meg csak a Spawn volt az, ami érdekelt, hamar le is álltak vele. -_- Mondjuk egyszer a napköziben találtunk egy Lobo/Mask-ot, az is nagyot ütött. 😀

      • A Batmannél, mint ahogy a többi képregénynél is, érdemes azt figyelembe venni, hogy ezeket alapvetően a fiatalabb korosztálynak találták ki. Az hogy később, a különféle feldolgozásokban, hol a komolyabb, sötétebb, hol a komolytalanabb, gyerekesebb ábrázolás jött elő, betudható annak, hogy így próbálják minél szélesebb körben megszólítani a közönséget.

        Nem mondom, nekem is jobban tetszik mondjuk az 1992-es Batman rajzfilm, mint mondjuk a 2008-as Brave and the Bold, de ettől még az se lesz feltétlen rossz, csak komolytalanabb.

  4. Többiek kommentjét később olvasom el. Magam részéről csak annyit tennék hozzá, hogy eddig nem sok mangával hozott össze a sors. Elolvastam angol fordításban a SM első történetét, és kb ezzel ki is merült a téma nálam. Viszont nem vagyok nagy anime fogyasztó sem. Ellenben valahogy sose éreztem késztetést arra, hogy mangát keressek neten, amit meg a könyves polcokon eddig láttam, azok valahogy nem tudták felkelteni az érdeklődésemet, plusz a borsos áruk sem igazán bátorított a beszerzésükre.
    Igaz ez mondjuk más képregényeknél is így alakult nálam (gyerekként nem sokat tudtam beszerezni, lévén szüleim igencsak képregény-ellenesek voltak). Nem vagyok ellene, de nem is nagyon teszek semmit azért, hogy olvassak mangát. Akkor inkább egy jó kis Dosztojevszkijt ide. 🙂

    • Na az SM spec pont egy olyan eset, ahol az anime szerintem jobb volt, mint a manga, függetlenül a fillerektől. =)

      Mangát valóban nem a legjobb a monitor előtt olvasni, de sokszor sajnos nincs más megoldás. Sok mangát csak a neten találsz meg, angol fan fordításban.

  5. Speciel én jobban szeretem az animéket mint a mangákat bár ehhez az is hozzájárul (ahogyan le is írtad ) hogy nagyon nehéz beszerezni a mangákat ha meg mégis be lehet akkor azok vagy aranyárban vannak mérve vagy pedig olyanok amiket csak egy bizonyos réteg olvas. Múltkor betévedtem a Veszprémi Pláza könyvesboltjába megnézni a kínálatot és volt össz-vissz 2 olyan sorozat ami felkeltette az érdeklődésemet, a kínálat többi része a Naruto, Death Note, Nana és a Vampire Knight-ból állt és ezek közül 1-et már befejeztem , 2 totálisan nem érdekel és 1-et olvasok folyamatosan. Netes mangaolvasástól viszont herótom van, akárhányszor elkezdek neten mangát olvasni 1 idő után abbahagyom mert belefárad a szemem.

    Azon meg már nem is csodálkozom hogy javában olyan mangákból vagy LN-ből készül anime alig 1-2 éve fut és lehet hogy azok tényleg jók de animeként nem biztos hogy megállják a helyüket. Jó példa a Tokyo Ghoul ami mangában nagyon hangulatos és élvezhető darab de az animét az 5. rész után abbahagytam mert az egész átment agyatlan fanservice hentelésbe és már a falat kapartam a főhős vernyákolásától. Vagy egy még jobb példa: a Gokuko no Brynhildre amit ugyan nem olvasok/néztem de fórumokon ott szidják az animét ahol csak tudják és sokak szerint az egyik legpocsékabb adaptáció amit csak készíthettek de mondják hogy maga a manga mennyire jó. Amúgy az is megérne egy misét márcsak azért is mert az Elfen Lied atyja szülte azt is.

    “Mangát valóban nem a legjobb a monitor előtt olvasni, de sokszor sajnos nincs más megoldás. Sok mangát csak a neten találsz meg, angol fan fordításban.”

    Meg annak semmi hangulata nincs. Amikor elkezdtem a Hellsing mangákat megvenni mindegyiket max 1 óra alatt elolvastam, a Kiseijuut meg már 2 napja akarom folytatni de nem visz rá a lélek pedig jókis manga az.Hosszabbakba bele se kezdek, a D. Gray-Man-t is mióta hanyagolom , jézusom……. Bár ehhez az is hozzájárul hogy nem tudok sokáig egyhelyben ülni 😀

    Szóval én inkább maradok az animéknél bár azt tényleg nem bánnám ha kicsit érdekesebb lenne a felhozatal, az ősziből is csak a Cross Ange és a Kiseijuu fogott meg ,utóbbi márcsak azért is mert akárhogy nézzük ez egy tipikus anime. Tinédzser csajok techruhában óriásrobotokat vezetve harcolnak a másik dimenzióból jövő sárkányok ellen miközben megy a yuri és a shoujo ai ezerrel . De legalább végre nem moe csajok harcolnak benne.

    • A Gokuko no Brynhildr állítólag ugyanolyan pocsék mangában, mint animében. Ami persze nem is csoda, hisz az EL mangakája áll mögötte, aki egyszer már bebizonyította, hogy nem megy neki ez a drámai seinen mesélés. =P Az meg már csak hab a tortán, hogy ezt is az ARMS stúdió adaptálta, mint annak idején az EL-t. =D

      Ergo, kvázi ugyanaz ismétlődött meg, mint 10 évvel ezelőtt.

  6. Szép és jó poszt lett, viszont a Rosario To Vampire-es összehasonlításod sajnos nem nagyon állja meg a helyét, mert elfelejtetted, hogy az anime beli Tsukune még a Rosario To Vampire manga beli Tsukune első 30-35 fejezetéről lett mintázva. Szóval jól adaptálták Tsukune-t, csak Gonzo-ék megragadtak a “Season I”-es Tsukune-nál, hiszen 2008-ban még gyakorlatilag a Season II kb első 5-6 fejezete volt még csak meg, az a Tsukune, amivel összehasonlítod az “anime belit” meg kb az utolsó 10-15 fejezetben van ebbe, 2012-2013 közötti debut-el.

    A képen Tsukune még a manga elején összehasonlítva Tsukune Season II későbbi kinézetéhez.

    De amúgy ez volt az egyetlen, a többi mind helytáló. Ezzel sem lett volna gond, csak hát ugye összehasonlítani egy 2008/2009-es Tsukune-t a 2012-2013-as, továbbfejlesztett, démon erővel rendelkezővel olyan, mint összehasonlítani a DBZ Kai openingjében lévő továbbfejlesztett SS3 Son Goku-t a “sima” DB-és Son Goku-val.

    • Az igaz, hogy meglehetősen sarkos lett az összehasonlítás, de ettől még jól mutatja, hogy az anime kb. hogy viszonyult a mangához. Volt egy érdekes, kellemes kis shounen story, érdekes, szerethető karakterekkel, karakterfejlődéssel, amit Gonzoék gyakorlatilag lebutítottak egy rózsaszín, bugyuta fanservice háremmé, ahol a story igazából mellékes, helyette viszont kapsz annyi bugyi fillert, amennyi a csövön kifér.

      Ám ha elvonatkoztatunk a mangától, és önállóan nézzük mint fanservice animét, még úgy is elég gyenge. Nem is szólva arról, amit a 2. szezon TV verziójában leműveltek annak idején, a dagadt cenzúra denevérrel.

      • A második évaddal kapcsolatban igazad van (bár ott is átvettek pár részt a mangából, lásd Tsukune házának meglátogatása), viszont az elsővel lehetne vitatkozni, mert az első évad kb Kuyo (első) leveréséig megy el, annyi különbséggel, hogy Mizore a mangában később jelent meg, az animáben hamarabb.

        “Volt egy érdekes, kellemes kis shounen story, érdekes, szerethető karakterekkel, karakterfejlődéssel,”

        Remélem most csak és kizárólag az első szériára, vagya “Before Season II”-ra gondolsz, s nem a Season II nevezetű tucat többlet shonen agymenés + “undeveloping harem”-re gondolsz. Mert mangában az első szériát még szerettem, a második (Season II) meg…. jaj, inkább egy őszinte fanservice maraton, mint a Season II nevű mindfuck (főleg a vége). Utálom a fanservice-t, de a Season II minden, csak nem kellemes shonen manga.

    • Amellett, hogy a Rosario anime hangulatilag kiherélte a mangát, én azt sem értettem, hogy miért nem lehetett legalább az első mangaszezon sztoriját végigvinni a sok fillerkedés helyett? Oké, rendben, akkor hagyjuk a mangás S2-t, mert rétestészta, meg minden, de pont ezen javíthatott volna az anime olyan formában, hogy pontosan a manga S1 végéig viszik a sztorit, ott úgyis le kell verniük “Aizen-senpai”-t (XD) és akkor legalább egy félig-meddig kerek, egész, nagy fináléval véget érő és még tökös Tsukunét is felvonultató animesorozatot kaptunk volna. De nem, helyette nyomatták a fillereket, a fanservice-t, a gagyi kivitelezést és persze az S1 végén sehová sem értünk el, direkt nyitott vége lett, hogy aztán folytathassák egy másik szezonnal, amiben Tsukune ugyan még mindig töketlen, de azért ilyen marhaságokat sikerült belerakniuk, mint hogy Drakula grófot is leveri, aha, persze… Amúgy az anime második szezonjánál sokan mondták, hogy pont az fájt nekik, hogy sajnos még ott is vettek át dolgokat a mangából, de nem a konkrét történetszálat, csak elemeket, hogy aztán azokat is szétbarmolják, “megalázzák”. Akkor már jobb lett volna, ha az S2-höz valami saját sztorit kanyarítanak, vagy filler lenne az egész, de ahhoz persze nem volt eszük.

      • S1: Valóban nem volt épp egy jó húzás, hogy egy érdekes alapstoryval indító anime, a második részre tömény fillerezésbe fulladt. Csak hogy még ezek a fillerek is hagytak maguk után nem kevés kívánnivalót.

        A fanservice jobb esetben középszerű volt. A harcokról viszont, még ez se mondható el. A monster of week ellenfelek leverése sokszor még annyira se volt izgalmas, annyi meglepetést sem tartogatott, mint egy Sailor Moon részben. Ráadásul, most hogy így visszagondolok rá, elég nagy pofátlanság volt, amikor egy-egy ilyen harc után, jött a hájas denevér, és elmondta, hogy “A mostani részben csak ennyi másodpercig tartott a harc”. Na most oké, értem én, hogy a készítők ezt nyilván viccnek szánták, de némi rosszindulattal akár azt is mondhatnám erre, hogy inkább jött le ez egyfajta gúnyként, hogy “Na látjátok? Ezen a héten még annyira se erőltettük meg magunkat, mint a múltkor.”

        Szóval volt össz-vissz két értékelhető, érdekesebb momentum az egész animében. Az egyik volt Ruby megtérítése, a másik meg a vége előtt Tsukune lebukása. A baj csak az, hogy mindkét esetben magát a harcot sikerült megint úgy megoldani, hogy az ember ne tudja maradéktalanul élvezni.

        A előbbinek (kivételesen) volt feelingje, viszont egyrészt kötelezően meg kellett szakítani minden 5. másodpercben egy átizzadt felsővel, vagy valami hasonlóval. Másrészt olyan elrajzolásokkal volt tele az egész, amiket még a DVD verzióra se sikerült kijavítani. Az utóbbi meg jól indult, csak megint túl hamar fordult a kocka, és jött a gagyizás.

        S2: Na ennek még annyi értelme se volt, mint az előző szezonnak, ami persze nem ritka a több szezonos animék esetén, de itt ez fokozottan volt érvényes. Tisztán érződött rajta, hogy nem tudnak már mit kitalálni, és valószínűleg pont ezért, még több lett a fanservice, amin már próbáltak volna durvítani is, csak hogy ekkor közbeszólt a cenzúra. Így viszont borítékolható volt a bukás.

        Szinte nézhetetlenné vált a sorozat, hisz kivették belőle az egyetlen dolgot, ami még elterelhette volna a néző figyelmét a nyilvánvalóról. Mindössze a mamák vittek bele némi színt, de annyit nem, hogy a sorozat ne bukjon meg. Persze aztán jött a cenzúramentes DVD verzió, ott viszont kibukott, hogy amúgy meglehetősen kiábrándítóan néztek ki a fedetlen keblek. =D

        Sőt, ha jól emlékszem anno ebből volt is valami balhé, hogy még a DVD verzió sem volt teljesen cenzúramentes, hanem volt egy harmadik verzió, és az volt az igazi.

  7. Még hány posztot fogsz előrántani erről a nyomorult, korcs témáról (anime) cimbora? 😀

    • Röviden, amennyihez még kedvem lesz. =)

      Bővebben, szívesen írok én másról is, de amikor azt tapasztalom, hogy egy animés bejegyzést, átlagosan 10X annyian olvasnak, és 10X annyi hozzászólás érkezik hozzájuk, akkor az világos visszajelzés, hogy mire vevő a nép, miből szeretnének még többet.

  8. Nálam sosem volt olyan fontos dolog az anime és a manga összehasonlítása, mert mindkettő egy-egy külön médium, a maga pozitívumaival és negatívumaival. A történet vagy annak elemei hol az egyikben, hol a másikban működőképesebb (mondjuk ban, amikor egyikben sem), mondjuk én speciel mangát elég ritkán olvasok szóval nincsenek nagy tapasztalataim.

    • Én se vagyok egy nagy mangás, és általában meg is elégszem az anime verzió ismeretével. Ám nem egyszer tapasztaltam már, hogy a manga bizony ránézésre is messze színvonalasabbnak tűnt, mint az anime. Lásd a fentebb is emlegetett Rosariot.

      A másik ilyen, amiből ugyan még nem láttam az animét, de sokan mondják, mondták már régebben is, hogy az animét messze kerüljem, és inkább a mangát olvassam el helyette, mert az anime szörnyen összecsapott, az az Outlanders.

  9. Most vettem észre, h ehhez nem szóltam hozzá… ^^”
    Na szóval, az animékre szavazok, az animáció és a zene miatt. Csak legyen jó minőségű, mert van mikor rohadtul oda nem illő zenéket tudnak összeválogatni, vagy az animációt valami tré stúdió csinálja.

  10. “Ha jó a kép és a hang, az már fél siker.” – ahogy egyik haverom szokta mondani. =)

    Van is benne valami, de egy ponton túl, már ez se sokat számít. Hiába néz ki valami jól, lehet akármilyen ütős az OST, ha e mellé egy kínosan gagyi story dukál, akkor borul az egész.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: