Magyar Homály – Avagy a sötétség harcosai

Egy ideje már nem írtam se személyes, se politikáról szóló bejegyzéseket, méghozzá jó okkal. Egyrészt, nem szeretném egyik olvasómat se fárasztani, a hétköznapok gondjaival, másrészt a politikától már-már a saját kezeimet érzem mocskosnak. Néha azonban, akarva-akaratlanul is felmerülnek olyan élethelyzetek, amikor muszáj ezeket is érintenem, hogy levonhassuk a tanulságot.

Ergo, akik hiányolták az ilyen témájú cikkeimet a blogról, azok most örülhetnek, mint ahogy azok is, akik eddig hiányolták a magát nemzetinek nevező oldal pellengérre állítását. =)

Nem titok, hogy a szavazataimat, jobb alternatíva híján, eddig mindig a Jobbikra adtam le. Szimpatikus volt a párt, a stílusuk, és hogy nyíltan ki mertek mondani olyan dolgokat, amikről a két nagy parlamenti párt, érdemben se akkor, se azóta nem beszélt. Ennek ellenére, ez még sohasem jelentette nálam azt, hogy maradéktalanul egyet is értettem volna a párt minden nézetével, mondatával, meglátásával. Az évek előrehaladásával aztán, velük szemben is egyre szkeptikusabb lettem, mára pedig már ott tartok, hogy egyre kevésbé érzem úgy, hogy ha ők kerülnének vezetői székbe, annyival másabbak lennének, mint azok, akik most, vagy épp ő előttük ültek ott.

Ha valahol el kéne helyeznem a saját álláspontomat, az valahol a jobboldal közepe tájékán helyezkedne el, bizonyos témákban elmozdulva szélsőségesebb, avagy épp ellenkezőleg, a liberálisabb, már-már baloldali irányba.

Személy szerint, én sohasem voltam a túlzott magyarkodás híve. Különösen nem akkor, amikor ez szerény történelmi ismeretekkel, idegen politikai rendszerek ajnározásával, más népcsoportokkal szembeni féktelen gyűlölettel, végletes gondolkodásmóddal, és jó adag általános hülyeséggel párosul.

Sok paradox dolgot láttam már a magukat büszkén nemzetinek vallók térfeléről. Például amikor nem is oly rég, azt láttam a húsboltba menet, hogy begördült egy meglehetősen leharcolt állapotban lévő, sötétkék furgon, amit egy olyan csóka vezetett, mint ha egy Fradista, lerajzolt volna egy Újpest szurkolót, a kocsi hátulján hatalmas, Árpádsávos Nagy-Magyarország, benne a fekete, német lovagkereszt, felé írva hogy”Együtt foglaljuk vissza!”. Az alatt, valamivel balra, egy kisebb matrica, piros háromszög, hátrafelé nyilazó lovas figurával, rovásírással, ahogy kell. Majd nyílik az oldalsó ajtó, és erre kiszáll belőle vagy öt cigány segédmunkás, cigizve, mobilon zenélve, és mennek ásni a bolt mögött a kábelt. Hihetetlenül jól feldobta a napomat ez a látvány, ám kevésbé az, ami nemrég esett meg velem.

Történt ugyanis, hogy egy haverokkal kellemesen sörözős este alkalmával, betettem egy Metallica számot, majd az egyik haverral, elmentünk a pulthoz tequilát rendelni, mikor is a közelben ülő, Picuri néven közismert gyökér skinhead, váratlanul beszólt nekünk, hogy: “Na ezeknek se jó már semmi ami magyar!” Erre mi ugyan ránéztünk, de nem szóltunk neki semmit, mert egy ilyen alak, annyit nem ér. Mindenesetre szívesen megkérdeztem volna tőle, hogy miért, rajtad mi az, ami magyar? A hamisítvány Lonsdale pulóver? A fake mintás, szürke terepgatya? A széttaposott Martens bakancs? Az olasz Pizza amit eszel? Vagy az amcsi Coca Cola, amivel a borodat felöntötték?

Hozzáteszem, nem ez volt az első alkalom, mikor ez az alak, indokolatlanul beszólt nekünk. Anno, mikor még gimis koromban, gyakrabban jártunk le ilyen csehókba, és még rockerosan öltözködtem, vettem egy nagyon fasza Magnum bakancsot, amibe szintén bele kötött, mikor meglátta, mert szerinte: “Pesten a rohamrendőrök, ilyenekkel rúgták szét a magyarok fejét!” Szóval kijelenthetjük, nem gyengén hülye szegény. =)

Ráadásul ő az a fajta skinhead, akit még a többi skinhead is megvet, méghozzá több okból is. Például azért, mert bár folyton zsidózik, persze anélkül, hogy életében valaha is találkozott volna eggyel is (ami amúgy sem ritka az ilyen körökben) viszont közben ő maga az, aki a legfukarabb zsidókat megszégyenítve sajnálja a pénzt, még a saját hobbijára is. Például mikor a kedvenc együttese, a Kárpátia (na mi más?) itt volt, nem vette meg a jegyet a koncertjükre, hanem részegen felmászott az egyik pince tetejére, és onnét ordítozott, meg karlengetett. (Aminek ugye nagyon sok köze van Magyarországhoz, és a magyarsághoz.) Emellett szegénykén, egy Magyar Hajnalos gyökér (zsák a foltját esete).

Aki nem tudná, vagy esetleg nem emlékezne rá, mi is volt ez, annak röviden vázolom a helyzetet. Alakult nálunk egy, a görög Arany Hajnal mintájára létrejött pártszerűség, ami magát a Jobbiktól is jobbra határozta meg. Komolyan vehetetlen, nevetséges programmal, és szinte nem létező kampánnyal indultak neki a választásoknak, ahol annak rendje és módja szerint, el is buktak. Ergo, teljesen jelentéktelenek, mégis, egyetlen értelme azért van a létezésüknek. Arra ugyanis pont jók, hogy mint egyfajta szűrő, összeszedjék a nagyon hülyéket, egy helyre. =)

Eleve mit lehet elmondani egy olyan pártról, ahol Vida István volt a képviselő jelölt? Aki amúgy pont olyan hülye, mint amilyennek kinéz.

(Az értelem, csak úgy sugárzik a tekintetéből…)

Róla elég annyit tudni, hogy ez a kretén akkor vált híressé (úgy 5 percre), amikor egy eltévelyedett pillanatában, forradalmárnak képzelte magát, és úgy akarta megdönteni a kormányt, hogy egy szál magában, megrohamozta a parlamentet. Persze nem jutott túl messzire, a kapunál egyből lekapcsolták, majd kattant rajta a bilincs.

De tudnék még nem egy ilyen és ehhez hasonló jómadárról mesélni, mint például az az arc, aki folyton betyársereges pulóverben járkál úgy, hogy közben nem is tagja a betyárseregnek. Minden évben képes, csak azért felutazni Pestre, hogy a buzifelvonuláson ordibáljon, vandálkodjon, amíg elő nem állítják a rendőrök. Aztán mikor hazajön, az az első, hogy jól eldicsekszik vele mindenkinek. Miközben érdekes módon, sok más hasonszőrű elvtársához hasonlóan, ő is valahogy mindig más, izzadt, kigyúrt, félmeztelen férfiak társaságát keresi, akikkel közös fotókon birkóznak, ölelgetik egymást, meg egymás izmait tapizzák. =)

A kedvencem mégis az, amikor az ilyen emberek, harcosnak nevezik magukat (ugye van ilyen márka is) de nem ám ittas állapotban, menőzésből, hanem józanul, úgy hogy ők ezt teljesen komolyan gondolják. Miközben még soha, egyetlen háborúban se vettek részt, fingjuk sincs a valódi hadviselésről, és az egyetlen dolog, ami ellen valójában harcolni szoktak, az a saját józanságuk. Az ellen viszont maximális sikerrel veszik fel a küzdelmet, olcsó, házi cefrével.

Különösen vicces ez akkor, amikor olyan eszement hülyeségeket kezdenek el beszélni, hogy ha ők ott lettek volna (mármint a 2. világháborúban), akkor ők a tigris tankkal, majd jól kipucolták volna az országból a “szemetet”. Miközben ha tegyük fel, valamilyen csoda folytán oda kerülnének, valójában egy dolgot pucolhatnának ők ott, a Wehrmacht katonák ebédjébe a krumplit. =) Aztán ha nagyon ügyesek, esetleg az SS tisztek csizmáját is kipucolhatnák. Egy tigris tankhoz meg úgy juthatnának a legközelebb, hogy valamelyik német a kezükbe nyomna egy rongyot, meg a szappanos vödröt, aztán lehet menni megpucolni. =)

Az ilyeneknek, max akkor kerülhetett volna fegyver a kezébe, amikor már itt volt a front, és már minden hülye kezébe fegyvert nyomtak, a zöldségestől, a házmesterig, akik voltak annyira ostobák, hogy meghaljanak Hitlerért, és az őt támogatókért. Más téma, hogy még azzal a fegyverrel is csak a nekik háttal álló, fegyvertelen civileket tudták volna, fél méterről lelőni, mikor mentek a tisztogatások. Ám amint éles helyzetbe kerülnek, az első orosz katona, aki kicsit kevesebb vodkát ivott, és kicsit jobban céloz, két-háromszáz méterről úgy kilőtte volna őket, hogy még pislogni se marad idejük.

Na körülbelül ennyit értek volna ők ott, mint “nagy magyar harcosok”. Semmit. =)