Grenadier: The Smiling Senshi (2004)

Grenadier_cover

Bevallom, régóta szemeztem már a Grenadier-el. Nem pusztán a ránézésre kellemes borító miatt, hanem mert úton-útfélen a Trigun-hoz hasonlítgatták, ami számomra, egy elég jó ajánlólevél volt. Hogy akkor mégis, miért húztam idáig? – merülhet fel ezek alapján a jogos kérdés. Nos, leginkább azért, mert egy dolog az, amit az első benyomások, vagyis a kellemes borító, és a jó ajánlások alapján feltételezünk, és egy teljesen másik az, amit a tapasztalat mondat velünk.

Na de lássuk, miről is van szó…


Shooting & Smiling

Az anime főszereplője Dekoltázs Őrnagy, vagyis akarom mondani… Tendou Rushuna, aki jobbára egy gender swapos Vash. Képzett revolverhős, aki egykori tanítója, Tenshi úrnő parancsára, a világot járja, és ahol tud, konfliktusokat old meg, lehetőleg harc nélkül.

Grenadier_01

Ha azonban mégis harcra kerülne a sor, különleges revolverét, hitéhez hűen, kizárólag az ellenség lefegyverezésre használja, embert nem öl vele. Ennek ellenére, hamarosan mégis vérdíj kerül a fejére, ami minden egyes akciója után, egyre csak nő. Ráadásul, látszólag teljesen érthetetlen módon, ezt egykori tanítója tűzte ki rá. Adott tehát az alap konfliktus, és a motiváció, hogy hősnőnk végül megkapja a kézenfekvő miértre a választ.

Jó akció animéhez hűen persze, Rushunának se kell majd egyedül megtennie a nagy utat, és megvívnia a rá váró csatákat (vagy legalább is nem mindet), hisz hamarosan lesznek barátai, akik vele tartanak. Elsőként Kojima Yajirou, a tipikus, tüskehajú, jóképű, jóvágású szamuráj csatlakozik hozzá, miután Rushuna kihúzta őt a pácból.

Grenadier_02

Később hozzájuk csapódik majd Kurenai Mikan, a tipikus, nagyszájú tomboy, aki itt-ott hasznossá teszi magát, de inkább humorforrásként funkcionál.

Grenadier_03

Valamint, kötelező jelleggel, természetesen felfedi majd magát az anime rosszfiúja is, az állarcos, francia nemesi ruhába bújt, rejtélyes alak, akit simán csak jester néven emlegetnek, és aki (kiszámítható módon) a háttérből mozgatja a szálakat, saját céljainak elérése érdekében.

Grenadier_04

Ergo kijelenthetjük, hogy adott egy milliószor ellőtt koncepció, amiben ennek ellenére, ott a lehetőség, hogy ebből egy kellemes kis akció anime kerekedjen ki. Ehhez azonban, először az kell, hogy ne ringassuk magunkat, hamis illúziókba. A legnagyobb hiba, amit valaki elkövethet ennél az animénél, ha azt várja tőle, hogy a Grenadier, majd olyan lesz, mint a Trigun. Ebben az esetben ugyanis, garantáltan csalódni fog.

A történet, nem meglepő módon, finoman szólva is sablonos. Sőt minek szépíteni, a Grenadier tobzódik a tipikus animés túlzásokban, és ellövi majd az összes létező klisét, amit ilyenkor el lehet lőni. Kicsit kevésnek éreztem a kalandelemeket, kiszámíthatóak a fordulatok, a legtöbb karakter figurája érdektelen, nincs valódi karakterfejlődés, és kevés benne az értékelhető humor. Mármint ami nem Yajirou kiakadásaira, vagy a tipikus, fejbe verős, elesős helyzetkomikumokra apellál.

Akik érzékenyek a női idomokra építő fanservicera, azoknak jó hír, hogy az anime ilyen téren, jelentősen visszafogja magát. Annak ellenére, hogy nem egy fürdőzős jelenet van benne, a Grenadier az a fajta anime, ami inkább csak sejtet, mint sem mutat. Sohase fogjuk látni, Rushuna fedetlen kebleit, és mindössze egyetlen pantyshot van az egész animében. Helyette töménytelen akciójelenetet fogunk kapni, amik hol látványosak, hol elcsépeltek. Ami viszont tuti, hogy a visszatérő elemként szolgáló tárazást, egy ideig még biztos nem fogom elfelejteni. =)

Grenadier_reload_gun

Az átlag zsoldosokkal, banditákkal, útonállókkal, katonákkal folytatott harcok megvalósítása, leginkább egy Looney Tunes rajzfilm színvonalán mozog. Azaz kábé annyira vehetők komolyan, mint amikor Yosemite Sam, össze-vissza lövöldözik. Épp csak megbolondították az egészet a tipikus, japán megalomán túlzásokkal. Mint például, hogy Rushuna, akár egy kilométerről is képes kilőni, a bástyák mögött rejtőző mesterlövész puskáját, egyetlen golyóval. Őt ellenben, 10 méterről se találják el, Smith ügynököt megszégyenítve kerülgeti a felé, minden irányból repkedő golyókat, miközben 50-en nyitnak rá tüzet, többek között, automata gépfegyverekkel.

Vagy hogy a hős szamuráj, Yajirou, nem csak hogy képes a kardjával hárítani a golyókat, de még akár egy tüzérségi löveget is képes, röptében kettévágni. Hogy Mikan golyóálló lufi(!) gömbjéről, már ne is beszéljünk.

Azt pedig már gondolom, felesleges is részletezni, hogy a tucat ellenfeleknek, sem a viseletében, sem a fegyverzetében nem érdemes következetességet keresni, hisz itt egyszerre keverednek az I. világháborús, a II. világháborús, a Vietnámi háborús, illetve a feudális japán elemek.

Grenadier_05

Jóval érdekesebbek a nevesített, spéci felszereléssel bíró, rivális senshik, akik között lesz pár érdekesebb egyén. Lesz amelyik például spéci erő páncélt visel, lesz amelyik hanggal operál, és lesz olyan is, amelyik rugalmas, de roppant erős fémszálakkal átszőtt, spéci ruhát használ mind védekezésre, mind támadásra. Sőt, lesz olyan is köztük, amelyik víz alatti küzdelemre specializálódott.

Grenadier_06

Összességében tehát, a nem túl erős storytól, a rengeteg klisétől, és a halovány humortól eltekintve, mégis azt kell mondjam, hogy maga az anime, egyébként jó. (Természetesen, a saját keretei között.) Meglepő módon, egyszer se húztam a számat, miközben néztem, és a kezdeti fenntartásaim szépen, fokozatosan épültek le, ahogy haladt előre a story.

Persze nyilván fenn lehetne akadni a fentebb felsorolt nem egy debilségen, de egy ilyen animétől, mégis mit várjon az ember? Van benne hősiesség, sok akció, némi romantika, egy csipetnyi dráma, árulások, barátból ellenség, ellenségből barát, decens grafika, és az akcióhoz remekül passzoló zenék. Szóval, mit nem lehet rajta szeretni? =)

Lényegében az egész anime olyan, mint maga a főszereplő. Egyszerű, naiv, vidám, néha gyerekes, de legalább őszinte, és épp ezért, igazából nem lehet rá haragudni. Ha jobban, merészebben ráfeküdnek a humorra és a fanservicera, lehet magasabb pontszámot is elérhetett volna, ám még így is egy kellemes 6.5/10-et kap tőlem.

Reklámok

18 hozzászólás to “Grenadier: The Smiling Senshi (2004)”

  1. A karácsonyi bejgli ellágyította a szívedet. 🙂 Vsz kihagyom ezt az animét, de érdekesen hangzik.

    • Pont arról beszéltem nemrég Dodgersal, hogy az ünnepek környékén, általában meg jön az ember kedve, valami olyan agykikapcsolóhoz, aminek amúgy év közben, lehet neki se ülne. =)

      Bár mint mondtam, ahhoz képest, amire számítottam, valahol pozitívan csalódtam a Grenadierben. Személy szerint, jóval erősebb fanservicera, és még ilyen szintű plotra se számítottam. Szóval láttam már én ennél rosszabbat is, például ott volt pár éve a Rosario, amit szintén így az ünnepek tájékán vettem újra elő, és ahhoz bizony kellett is, némi hangulatjavító, hogy élvezni tudjam, különösen a 2. évadot. =)

  2. Mondjuk szívesen látnék tőled valami nem japán rajzfilmről is kritikát. 🙂

    • Akkor örülhetsz, mert tervbe van véve két mozi is, amikről szándékozok írni, valószínűleg egy bejegyzésen belül. =) Azon kívül viszont, nem nagyon van más kilátásba helyezve.

      Sajnos az elmúlt évek során, nem sok olyan rajzfilm jött ki, aminél úgy éreztem, hogy ezt nekem végig kéne nézni, nem hogy kritikát írni róla.

      Akkor már inkább animézek. =)

  3. chris92 Says:

    Valahonnan ismerősnek tűnt cím alapján, aztán rájöttem, hogy én láttam ebből egy jelenetet Youtube-on, amiben pusztakezes harc+pisztolypárbaj kombinációt nyomtak, ami az Equilibrium című filmben van (de ha keverem valami mással nyugodtan javíts ki). Azon jelenet és az itteni írás alapján igaz agyatlan de legalább kikapcsoló baromsásnak tűnik, amit egyszer, esős napon elő lehet venni.

    • A vége felé, már gyakrabban lesz, közelharccal kevert lövöldözés, szóval sanszos, hogy abból láttad valamelyiket.

      Egyébként igen, akár egy délután alatt is be lehet darálni, de én azért szeretem megadni a módját. =) Szóval ezt is 4 részletben néztem meg, hogy legyen ideje kicsit ülepedni.

  4. Ekkora tőgyek közül csak hentaiban buggyant ki eddig valami, itt legalább teljesen ártatlan módon csak revolvertöltény, a családbarát szórakoztatás jegyében. 😀 Amúgy kisebb fajta bűnös élvezet volt nekem a sorozat, és akármekkora katyvasz, marhaság, egyszerűen nem tudok haragudni rá…

    • Néha még a revolver is elfért ott, nem csak a töltény. =D

      Egyébkénként én is, egy enyhébb fajta bűnös élvezetnek könyvelném el, bár ennek a meghatározásnak, egy Aika mondjuk sokkal inkább megfelel. =)

  5. Na, velem pont az történt, amit írsz: “Trigun egy női Vash-al” ajánlásokat hallottam róla balról-jobbról, oké mondom, nézzünk akkor bele, de már az első rész is elég volt. ^^” Az odáig megvan, hogy Rushunát miért tartották “női Vashnak”, elvégre valóban ugyanabban a szellemben éli az életét, viszont ezen kívül minden másban alulteljesített a cucc. Ahogy te is írod, a karik klisések, a történet klisés, stb. és az egészet tényleg max egy ilyen Looney Tunes-hoz fogható “komolyság” lengi be. Röhejes is, ahogy a csaj előveszi a Vash-filozófiát, majd iszonyú debilen alkalmazza. Gondolok itt arra, amikor pl. arról magyaráz, hogy “bocsáss meg ellenfelednek”, vagy valami ilyesmi, ami elméletben még jó is, de amikor mutatja, hogy ő ezt úgy alkalmazza, hogy a mellére vonja a fejüket, akkor azért majdnem lefejeltem az asztalt. Nem, ha egy bandita fejét a melledre vonod, az nem lenyugodni fog, meg nem haverok lesztek, hanem nagy valószínűséggel pont, hogy felizgul és ha nincs szerencséd, még jól meg is rapel. ^^” XD

    Aztán a legendás tárazás: valóban vicces (főleg így mai szemmel, amikor már egy tucatnyi gagyibbat láttunk azóta, lásd pl. HOTD), de azért 2004-ben ez nekem egy újabb mérföldkő volt az animék fanservice-es elkurvulásának útján. ^^” Csak néztem, hogy “WTF, ezt ezek komolyan gondolják, senki nem érezte, hogy iszonyú röhejes és szánalmas?” Persze ahogy írom, ha ma látnám, csak mosolyognék rajta egy jót, mert pl. egy HOTD-féle “két mell között lövök át, amik ráadásul egymástól függetlenül mozognak, ami alapból képtelenség” jelenethez képest ez semmi, de akkor még rendesen “fájt”, mivel azelőtt ilyen sem nagyon volt. Plusz ugye ezt az egészet a karik is erősítették, szal naná, hogy ha összeraksz egy állandó csapatot, akkor lesz egy bögyös maca a srácoknak, egy bish a csajoknak, meg egy tomboy loli a tudjuk kiknek. ^^” Persze csinálhatná úgy is az ember, hogy esetleg azon dolgozzon, hogy a karakterei kicsivel érdekesebbek/eredetibbek legyenek, dehát minek, ha fanservice-el mindent el lehet adni?

    Szal nekem ebből anno egy rész elég volt. XD Egyedül az “mentette meg” valamilyen szinten, amit te és mások is írtak, hogy nem lehet rá haragudni, mert az egész olyan “ártatlan”, illetve mert (hála a jó égnek!) nem veszi magát komolyan, vagy legalábbis nem túlzottan. (Na ha még próbálkoztak volna valami HOTD-os komolykodással is pluszba, az temette volna el a szememben végleg a sorozatot. XD) Ennek ellenére viszont nekem tényleg úgy jött le, hogy fogták a sikeres Trigun koncepcióját, lecsupaszították teljesen (kb. csak az “életfilozófia” maradt meg, de gondolom a mögött sem volt akkora háttérsztori, mint Vash esetében), majd az üres, “fennmaradó” részeket kitöltötték fanservice-el. Persze ettől még nem szükségtelenül egy rossz anime, de jónak sem mondanám, meg olyan “gagyi hatású”. ^^”

    Pozitívum: az első OP/ED páros a mai napig az egyik kedvencem, most az írásod hatására újra is hallgattam őket. 😀

    Ja és még fanboyként egy utolsó eszmefuttatás: valóban igaz, amit sokan mondanak, hogy Rushuna egy női Vash. Felfogásban, életfilozófiában, ilyesmiben. Viszont ott van az a nagy különbség, hogy míg Vash valamilyen szintén valóban egy bohókás fazon, amellett erősen csak rájátszott a “hülye, naiv szőke” karakterére, míg Rushunánál én úgy láttam, hogy ez nem színészkedés, ő sajnos alapból ilyen naiv. ^^” Szal azért ennyit az összes “ajánlgatósnak” megjegyeznék, akik azzal jöttek, hogy mennyire hasonlít a két kari és bizony engem is bepaliztak vele. (Kicsit olyan, mint amikor a D.Gray-man-re mondták, hogy “FMA 2” és bár nekem mindkettő ott van a kedvenc mangáim listáján, ez így ebben a formában egy nagy baromság. A felszínük első látásra hasonló, de az ember olvas mindkettőből egy kicsit és egyből látja, hogy mennyire eltérnek egymástól. Vagy anno elsőre pont azért csalódtam majdnem az Urusei Yatsurában, mert mindenki ilyen “Ranma 2”-ként aposztrofálta. Aztán kellett vagy 20-30 epizód, mire belerázódtam és élvezni tudtam, mert addigra értettem meg, hogy valóban vannak úgymond “átfedések”, de azért a hangulat, a szereplők és a “konfliktusok” azért mégis máshogy vannak előadva, úgyhogy ennél is hülyeség volt, hogy az egyik a másik “klónja” lenne, vagy ilyesmi.)

    “Azt pedig már gondolom, felesleges is részletezni, hogy a tucat ellenfeleknek, sem a viseletében, sem a fegyverzetében nem érdemes következetességet keresni, hisz itt egyszerre keverednek az I. világháborús, a II. világháborús, a Vietnámi háborús, illetve a feudális japán elemek.”

    Ja, plusz még az amerikai western is, ha Rushuna szerelését nézzük. XD

    • “ő ezt úgy alkalmazza, hogy a mellére vonja a fejüket, akkor azért majdnem lefejeltem az asztalt.” -> Mondjuk ez előtt, általában még legyőzi őket, szóval néhány tucatellenfélen kívül, ez önmagában nem elég. =)

      Egyébként voltak olyan pillanatok, amikor Rushuna, már szinte ilyen Panty kaliberű bitch módba váltott. Például az egyik részben, bemegy egy fürdőszobába, és bár pontosan tudja, hogy a tükör másik oldalán, egy őr bámulja, mégis lazán levetkőzik a fickó előtt, elkezd fürdeni, majd odaszól neki, hogy ha akar, beszállhat. =D

      “Aztán a legendás tárazás: valóban vicces (főleg így mai szemmel, amikor már egy tucatnyi gagyibbat láttunk azóta, lásd pl. HOTD), de azért 2004-ben ez nekem egy újabb mérföldkő volt az animék fanservice-es elkurvulásának útján.” -> Azért voltak már ennél durvábbak is, ennél jóval régebbi animékben. Itt amúgy is inkább a lövöldözésen, mint a csöcsözésen lesz a hangsúly, ami persze ugyanúgy fanservice, csak épp egy másfajta. =)

      Igazából úgy tudnám neked összefoglalni, hogy a Sailor Moon-tól, egy fokkal komplexebb az anime. Tehát itt legalább a főellenség például, nem csak annyival van elintézve, hogy uralni akarja a világot, mert gonosz. Illetve itt magyarázatot kapunk, például arra is, hogy a főgonosz, miért nem egyszerre küldi rá az összes többi senshit Rushunára, és hogy miért is Grenadier az anime címe.

      Más téma, hogy engem a vége felé, kicsit már ilyen Hegylakó szerű érzés kapott el, hogy “Csak egy maradhat!”. =D

      “Ja, plusz még az amerikai western is, ha Rushuna szerelését nézzük.” -> Van még több is amúgy, például a vége felé, a palota őrök, középkori lovagi páncélt viselnek, kardot, meg uzit. =D

  6. Emlékszem erre! Akkor láttam amikor még új volt, de a híres újratöltésen kívül nem sok minden maradt meg belőle . ^^ Könnyed, sablonos anime, kikapcsolódni pont jó.

    • Lényegében igen. A Grenadier egy idealista, naiv, kommersz anime, amiben van valamennyi sztori, némi motiváció, a fontosabb karaktereknek, aztán úgy nagyjából ennyi. Minden részben elsütnek egy-két poént, kicsit csöcsöznek, közben meg ellövöldöznek annyi lőszert, mint a két világháború alatt összesen. =D

  7. Lehet megérné elolvasni a mangáját? ^^

    • Úgy tudom az adaptációval nem volt semmi gond, és az animében is voltak Rushunának ilyen komoly pillanatai.

      Mondjuk a kép ettől még igencsak bejövős. =)

      • Én meg ebből tudtam meg, hogy ez nem original anime, hanem mangán alapul. 😀

      • Mielőtt belekezdtem, valamiért én is azt hittem, hogy ez original anime, de aztán kiderült, hogy mégse. A vicc az amúgy, hogy a manga majdnem 2x olyan hosszú, és több mint 2x hosszabb ideig futott, mint a Trigun manga. Pedig az ember azt gondolná, hogy ez fordítva van. =)

      • Jaja, én speciel azért (is) gondoltam, hogy biztos original cucc, mert azt hittem, ez valahogy úgy készült, hogy “Srácok, tudjátok, volt az a Trigun, elég népszerű lett. Gondoltatok már rá, hogy csináljuk meg majdnem ugyanazt, csak egy bögyös csajjal a főszerepben? Mellekkel minden jobban fogy.” XD (Persze lehet, hogy így is benne volt ez a pakliban, csak nem egy stúdió fejese, hanem a mangaka gondolta ezt. XD)

      • Lehetséges, bár ahhoz képest végül közel sem volt annyira fanserviceos, mint amire az ember számítana, így első ránézésre. =)

        Persze vannak benne nagy csöcsök, amikre rá is zoomolnak, meg ugye Rushuna kultikus tárazása, de ezek is inkább komikusak, mint sem erotikusak.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: