Dragon Age: Inquisition

Dragon_Age_Inquisition_cover

A befejezetlen és összecsapott 2. rész után, meglehetősen szkeptikus voltam, az Inquisitionel szemben. Már a korai trailerek se különösebben nyűgöztek le, mikor pedig megtudtam, hogy a Bioware, ezúttal a Bethesda, The Elder Scrolls sorozatából kíván ötleteket meríteni az Inquisitiohöz, magamban már azt kezdtem el latolgatni, hogy vajon milyen gyorsan is fog majd ez miatt, kudarcba fulladni a végeredmény?

Ehhez képest, miután belefogtam az Inquisitionbe, pár óra után, egyszer csak azon kaptam magam, hogy a játék szépen, fokozatosan, tégláról-táglára bontotta le, a vele kapcsolatos fenntartásaimból és ellenérzéseimből épült falat, és minél inkább elvesztem Thedas világának politika, kulturális, és vallási sokszínűségében, annál nehezebb volt előle felállni.

Ez már csak azért is nagy szó, mert manapság nem sok olyan játék érkezik, ami 2 óránál tovább képes lenne, egyhuzamban lekötni, és amibe 50 órát, lazán bele lehet ölni úgy, hogy még mindig lesz mit felfedezni. Utoljára talán, a 2011 végén megjelent Skyrim volt erre képes.


Eredetek

2009-ben az Origins, még ha a fejlesztők eredeti terveitől eltérően, végül nem is vált a Baldur’s Gate szellemi örökösévé, mindenképp egy jól összerakott dark fantasy volt, komplex világgal, jól megírt karakterekkel, mely nem riadt vissza attól se, hogy komoly erkölcsi, és morális témákat feszegessen.

Kiegészítője az Awakening, egy alapvetően érdekes irányba vitte tovább az alap játék történetét. Voltak benne jó ötletek, mint például a saját, menedzselhető erőd, ám a kivitelezésen már érződött, hogy ez bizony csak egy kiegészítő lemez, annak jóval szűkösebb kereteivel.

A DLC-k többsége pedig, az első három, azaz a Warden’s Keep, a The Stone Prisoner, és a Return to Ostagar kivételével, nem sokat tettek hozzá, érdemben a játékhoz. Inkább voltak felesleges töltelékek, mint kiegészítések.

2011-ben aztán, jött a számozott folytatás, Dragon Age 2 címen, amivel, mint ahogy már a bevezető elején is leírtam, az volt a legnagyobb baj, hogy nemes egyszerűséggel, össze lett csapva, különösen a játék utolsó harmada. Egyértelműen érződött rajta, hogy még legalább egy évet rá kellett volna szánni a fejlesztésre, a pénzéhes EA azonban, kierőszakolta a megjelenést, aminek visszhangja, ha a szaksajtó értékeléseiben nem is, a rajongók reakcióiban, egyértelműen kiütközött.

Ezek után, érthető okokból, elég magasra került a léc, melyet a Biowarenek meg kellett ugrania az Inquisitionel.


Sárkányok és démonok, na meg az inkvizíció

10 év telt el, az első rész eseményei óta. Az éjfattyak felszíni inváziójának, már rég vége, időközben azonban, a szabadságukért küzdő mágusok, és az őket árgus szemekkel figyelő helyi egyház, azaz a Chantry templomosai között, pattanásig feszült a helyzet. Miután egy renegát mágus, felrobbantotta a Kirkwalli templomot, és a helyi templomosok vezetője, megőrült egy korrupt ereklye miatt, elszabadultak az indulatok, és félővé vált egy polgárháború kirobbanása, a két frakció között.

Ennek elkerülése végett, az egyház vezetője, tárgyalóasztalhoz ültette a szembenálló feleket, egy semleges helyen, a Haven fölé magasodó, Szent Hamvak Urnája templomban. Ekkor azonban, nem várt esemény történt. Egy hatalmas robbanás rázta meg a tárgyalások helyszínét, melynek mi, az egyetlen túlélőjét alakítjuk.

Karaktergeneráláskor, kiválaszthatjuk hősünk nemét és faját, ahol a klasszikus ember, elf, törpe mellet, most már választhatjuk az úgynevezett qunarit is, akik jobbára nagydarab, szarvas humanoidok.

Dragon_Age_Inquisition_01

Majd választhatunk egy osztályt, ami a jól ismert harcos, zsivány, mágus, illetve annak különböző változataira oszlik fel (bár ez utóbbi húzásnak, nincs sok értelme). Kivéve a törpöknél, akik természetüknél fogva, ellenállnak a mágiának, így törpe mágust, nem alakíthatunk.

Kiválasztjuk, a nekünk szimpatikus nehézségi szintet (amin játék közben, bármikor lehet változtatni), majd az úgynevezett Dragon Age Keep alkalmazás segítségével, megadhatjuk, hogy az előző részek fontosabb eseményeinél, milyen döntéseket hoztunk. Ez utóbbi, rendkívül fontos szerephez jut majd a játékban, ugyanis a kezdetektől fogva kihatással lesz, annak világára.

dragon_age_keep

Miután ezzel végeztünk, még finomhangolhatjuk karakterünk egyes külső jellegzetességeit (melynek részletessége egyébként, felveszi a versenyt egy Skyrimal) majd belevághatunk a játékba, immár élesben.

Dragon_Age_Inquisition_02

A templomban történt robbanás után, az úgynevezett fadeben, azaz a szellemek és démonok világában térünk magunkhoz, ahol a minket üldöző, pókszerű rémségek elől, egy fénylő, női alak ment meg minket, aki úgy tűnik, hogy jó eséllyel Andraste, azaz a Dragon Age világának, helyi Jézus Krisztusa. Kapunk tőle egy mágikus sebhelyet a kezünkre, majd miután visszatértünk a való világba, egy csapatnyi Seeker, vagyis az egyház különleges alakulata talál ránk, élükön a második részben megismert Cassandrával.

Rövid időre őrizetbe vesznek minket, ahol megtudjuk, hogy a robbanás következményeként, most egy hatalmas lyuk tátong az égen, melyen keresztül a démonok, gondtalanul törhetnek át, a mi világunkba. Ráadásul, időközben újabb, kisebb hasadékok is megjelentek, mind Ferelden, mind a szomszédos Orlézia területén.

Hamarosan persze kiderül, hogy sebhelyünk és a hasadék, összefüggésben állnak egymással, így egy hirtelen ötlettől vezérelve, Cassandra felügyelete alatt, mint rab, megindulunk, felvesszük a harcot, és megpróbáljuk bezárni a hasadékot. Ez nagyjából sikerül is, pár napra kiütjük magunkat, majd arra ébredünk, hogy az emberek egy része, a hírek hallatán, egyfajta prófétaként tekint ránk, és hajlandó az oldalunkon harcolni.

Ezzel, gyakorlatilag minden adva van ahhoz, hogy újjászerveződjön az Inkvizíció, mely lényegében egy vallási alapon szerveződő, független hadsereg, mely a szükség idején megalakul, rendet tesz a világban, majd feloszlik, és átadja a hatalmat az egyháznak.

Dragon_Age_Inquisition_03

Feladatunk innentől kezdve, a mágusok és templomosok között kirobbant viszály feloldása, a hasadékok bezárása, és a robbanás mögött álló tettes felkutatása lesz.


Nagyobb, szebb, jobb

Amit fontos tisztázni, mindjárt az elején, hogy az Inquisition, nem egy open world játék. Hasonlóan az előző részekhez, a térkép itt is, különféle területekre van felosztva, melyekre elutazhatunk. Ezúttal azonban, az előző részekhez viszonyítva, jóval nagyobb területeket kapunk, némelyik akár 5x akkora is lehet, mint az Origins legnagyobb helyszínei. Ráadásul, mindezt egyben kezeli a rendszer, falvakkal, dungeonökkel együtt, mindenféle töltőképernyő nélkül.

A játék kalandozós része, remekül működik, egyes térképek teljes felfedezése, több órába is beletelhet, és akkor még nem is beszéltünk, a temérdek tennivalóról. A különféle fő, és mellékküldetéseken túl, felhúzhatunk táborokat, melyek nem csak készleteink feltöltésére alkalmasak, de gyorsutazó pontként is szolgálnak. Elfoglalhatunk erődöket, feltúrhatunk különféle romokat és barlangokat. Bezárhatunk kisebb hasadékokat, pusztíthatunk vörös lyrium telepeket. A térkép kritikus pontjain, elhelyezhetünk úgynevezett landmarkokat. Gyűjtögethetünk mágikus szilánkokat, megfejthetünk csillagképeket, melyek általában nagyon erős tárgyakat rejtő, ősi rejtekekhez segítenek hozzáférni.

Dragon_Age_Inquisition_04

Elfoglalhatunk bányákat és fűrésztelepeket, melyek az erődünk fejlesztéséhez szükségesek. Toborozhatunk ügynököket, akik az inkvizíció szolgálatába állnak. Vadászhatunk állatokra, gyűjtögethetünk különféle növényeket és érceket, melyek craftoláshoz kellenek majd. Felfedezhetünk új rúnákat, az ősi romok mélyén. Elvállalhatunk speciális megrendeléseket. Valamint, a nagyobb tréképeknél, levadászhatunk egy-egy high dragont is, ha elég erősnek érezzük magunkat hozzá.

Dragon_Age_Inquisition_05

A játékban, minden egyes tettünkkel XP-t, és befolyást nyerhetünk, melyek közül inkább az utóbbi lesz érdekes. Még az XP-t, értelemszerűen karaktereink fejlesztésére költhetjük el, addig a befolyás, az inkvizíció hatalmát hivatott fémjelezni. Kellő mennyiségű befolyás nélkül, nem tudunk majd se új küldetéseket megnyitni, se tovább haladni a történetben.

Akárcsak az előző részekben, két küldetéshelyszín között barangolva, most is lehetőségünk lesz, bármikor hazatérni, ám lakhelyünk ezúttal nem pusztán egy tábor, vagy egy ház lesz, hanem először egy kisebb falu, majd később egy komplett erőd. Itt tudunk társainkkal, nyugodtan beszélgetni, kereskedni a kalmárokkal, potionökket, tonikokat, gránátokat felszerelni, és fejleszteni az alkimistánál. Meglévő felszerelésünket tovább fejleszteni, vagy teljesen újat készíteni a kovácsnál. Fegyvereinket megbűvöltethetjük az arkanistánál. Elültethetjük a különféle növények magvait a kertben. Valamint, egy-egy komolyabb gazfickó elkapása után, még ítéletet is kell hoznunk.

Dragon_Age_Inquisition_06

Emellett külön ki kell emelni az úgynevezett haditanácsot, ahol lényegében az inkvizíciós erőket menedzselhetjük. Itt nyithatunk majd meg új területeket, hajthatunk végre bizonyos intézkedéseket a már felfedezetteknél, illetve itt indíthatunk el, különféle hadműveleteket. Ez utóbbiaknál, több aspektusból is megközelíthetjük az előttünk álló feladatot, amiben 3 tanácsadónk lesz segítségünkre. Josephine diplomácia útján képes beavatkozni, Leliana felderítőkkel, kémekkel, szabotőrökkel, és orgyilkosokkal oldja meg a feladatot, még Cullen beveti a hadsereget.

Dragon_Age_Inquisition_07

Épp ezért nagyon fontos lesz, hogy mindig a megfelelő embert állítsuk rá az egyes feladatokra. Például egy barbárokkal, élőholtakkal, és mindenféle csúfságokkal tarkított mocsárba, érdemesebb csak néhány óvatos, fürge felderítőt kiküldeni, mint bevonulni egy egész zászlóaljjal.

Dragon_Age_Inquisition_08

Kevésbé voltam megelégedve a játék harci, és taktikai részével. Egyfelől a harcok, sokkal pörgősebbek és dinamikusabbak lettek, ami természetesen jó. Akárcsak az előző részekben, most is rendkívül látványos mozdulatokat leszünk képesek végrehajtani, és van rengeteg képesség, melyek közül mindenki megtalálhatja, a neki leginkább tetszőt. Másfelől azonban, ennek hála, a játék taktikai része szenvedett csorbát.

El lehet felejteni az Orginis féle megfontolt, taktikus csatákat, ahol számított, mikor-milyen képességet vetünk be, mely helyzetben, és milyen ellenfelekkel szemben. Köszönhetően annak, hogy a játék random generálja, a térkép különböző pontjain, általában ugyanarra a helyre, a különféle ellenségeket, se időnk, se lehetőségünk nem nagyon van, a csaták alapos megtervezésére, és gondos levezénylésére, nem is szólva a váratlan helyzetekről, melyekre képtelenség így reagálni. Szerencsére, mivel az ellenfél se túl taktikus, és mivel egy adott helyen, rendszerint ugyanazokat az ellenfeleket kapjuk majd, így általában pofonegyszerű a helyzet. Vagy elég erősek vagyunk ahhoz, hogy leverjük őket, vagy nem, és akkor jöhetünk vissza később.

Cserébe a Bioware, most is profi munkát végzett, már ami a történetvezetést és a karakterizálást illeti. A történet grandiózus és eposzi, a cselekmény televan váratlan fordulatokkal, a karakterek pedig mind valódi személyiséggel rendelkeznek, saját célokkal, múlttal, vágyakkal, és félelmekkel. Itt mindennek története van, semmi sem lóg csak úgy a levegőben, hanem fel van vezetve. Az események összekapcsolódnak egymással, és minden döntésünknek, következményei lesznek. Apropó döntések, az Inquisitionre, nem csak hogy szinte teljesen eltűntek a fekete-fehér helyzetek, de a történet egyes kritikus pontjain, bizony áldozatokat is kell hoznunk, például hogy ki maradjon, és ki menjen.

Olyan, mint ha a Bioware fogta volna a KotOR, a 3 Mass Effect, és az Origins legjobb vonásait, majd ezeket egybe gyúrta volna, egy epikus valamivé, ami nem csak hogy önmagában megáll a lábán, de még utólagosan, az összecsapott 2. résznek is kvázi értelmet ad. Az Inquisition remekül elvarrja az előző részek szálait, és emellett vagy egy tucat új kérdést tetet fel.


Homok a gépezetben

Természetesen, ahogy az előző részeken, úgy az Inquisitionön is lett volna még mit csiszolni. Az új játékelemek és változtatások, ugyan egyértelműen jót tettek a játéknak, ám bizony ezek sem működnek maradéktalanul, még ha nem is mindegyik okvetlenül hiba, avagy hiányosság. Azt mindenesetre, mégis jól mutatják, hogy bizony van még hová fejlődni.

Először is, nincs dinamikus napszak és időjárás változás a játékban, ami még hagyján, de sajnos hiába lett nagyobb egy-egy térkép, ha azokon, ugyanúgy statikus az élet. Az NPC-k többségét, akárcsak a Dragon Age 2-ben, még csak meg se tudjuk szólítani, ráadásul az egy helyben álldogáláson kívül, nem csinálnak semmit. Emellett azt se értettem, hogy ha az Originsban anno, voltak gyerekek, kutya, macska, patkány, disznó, tehén, akkor itt most, hogy-hogy nincsenek?

Másodszor, ott a lootolás, craftolás, kereskedés rendszere, ami megint csak hagy maga után, nem kevés kívánnivalót. A játékban rengeteg a loot, aminek 80%-a, mégse jó semmi másra, csak arra, hogy eladjuk. Az ebből befolyó, temérdek aranyat azonban, nem nagyon van mire elkölteni, lévén az árusok 90%-a, nem árul semmi használhatót. A craftolással is ott a probléma, hogy a mestermunkákat, és néhány jobb sémát leszámítva, játék közben úgyis jobb lootot fogunk találni. Ráadásul, mivel a játékban minden tárgy hatékonyságát, elsősorban nem az anyaga, vagy a típusa, hanem a szintje határozza meg (amit én személy szerint utálok) ezért itt is előjön az a probléma, hogy néhány szint meglépése után, az adott tárgy, érezhetően gyengévé válik.

Mindezek azonban apróságok, a valódi problémákhoz képest. Kezdeném talán az AI, katasztrofális útkeresésével, ami mind az ellenfelek, mind a társaink oldalán, rendre problémákat fog okozni. Itt alapvetően az a gond, hogy az Inquisition, még mindig a KotOR féle rendszer, mostanra erősen módosított alapjain nyugszik, ami eredetileg nem volt felkészítve arra, hogy ugrálunk, létrát mászunk, hegyek-völgyek között mászkálunk. Egy tereptárgyakkal sűrűn telerakott részen csatát vívni így, kész téboly tud lenni.

Nem egyszer fognak beakadni, lemaradni a társaink, amit ugyan a script megold (vagy legalább is próbál megoldani) azzal, hogy a közelünkbe teleportálja őket, ha nagyon eltávolodnának tőlünk, de ez is elég hektikusan működik. Olyan ez, mint egy kétélű kard, amit néha ki tudunk használni, egyfajta legális csalásként, hogy így kerüljünk el lecsúszásokat, vagy jussunk fel könnyedén, egyes nehezen elérhető helyekre. Máskor viszont, ez se segít semmit. Például volt egy meredekebb domb, ahová csak állványokon keresztül lehetett feljutni, ám amikor a karakterem felért, ott rögtön nekitámadt 5 ellenfél, akikkel egyedül kellett szembenéznem, mert a társaim lemaradtak, az állványok különböző szintjein. De volt olyan is nem egyszer, hogy én már rég a várfalon csépeltem az ellent, még a társaim alattam, a falat bámulták.

A játék grafikája ugyan alapvetően pofás, ám egyértelműen észre fogjuk venni, hogy a karakterek, jóval magasabb poligonszámmal rendelkeznek, és jóval erősebb shadereket kaptak, mint a környezet, ahol még mindig találni mosott textúrákat, és elnagyolt tereptárgyakat. A fizikáról, továbbra se nagyon lehet beszélni, mert hogy az nincs a játékban. Az engine még a ragdollt sem képes kezelni, emiatt lesz itt minden, a levegőben lebegő hulláktól kezdve, a talajba süllyedő NPC-ken át, egészen a tereptárgyakba lógó karakterekig, és a megkergült pozíciós scriptekig.

A kedvencem az volt, amikor egy karakterrel, leálltam beszélni, mire az egyik háttérben gyakorló katona, szó szerint elszállt a francba. Vagy amikor egy Nug, felkerült egy fenyőfa tetejére. Hogy a hegyen keresztülrepülő sárkányról, már ne is beszéljek. =) Kevésbé volt vicces az, mikor egyszer a játék, nem engedte elhagyni a kastélyt, hiába választottam ki a helyszínt és a társakat, elfeketedett a képernyő, majd visszadobott, viszont úgy, hogy fekete maradt a kép. Így vakon mászkálhattam tovább, ráadásul ezt az autosave is megjegyezte, így tölthettem be, egy negyedórával korábbi játékállást.


Konklúzió

Összességében tehát az Inquisition, a technikai paráktat leszámítva, bebizonyította, hogy a Bioware még mindig tud, ha elég idő és pénz áll rendelkezésére ahhoz, hogy valami nagyszerűt alkosson. Remélhetőleg, a jövőbeni patchekkel, sikerül majd kiszórni a bugok többségét, és esetleg még egy-két jobb DLC is érkezik majd.

Személy szerint, én nagyon élveztem a játékot, még ha közel se volt minden ízében annyira eredeti, mint amilyennek egyesek beállították, és abban is biztos vagyok, hogy nem most vettem elő utoljára. Várom a következő Dragon Age részt (ha lesz). 8.5/10

Advertisements

8 hozzászólás to “Dragon Age: Inquisition”

  1. Mindig ki akartam próbálni az új Bioware játékokat, de valahogy mindig meggondolom magam. A Mass Effectet azért nem, mert a ME2-3 csak rosszat hallok (és egyébként is gyenge Kotor hasonmásnak érződnek), a DA túlságosan is fantáziátlan, arról nem is beszélve, hogy a DA2-ről olyan sokan mondták anno, hogy a kritikán aluli szintet is csak a béka segge alól súrolja. Plusz, bármikor megnézek belőlük gameplay videót, különösen a Dragon Age-ekből mindig az jön le, hogy a játékmenet repetitív, a sztori és a dialógusok szarul vannak megírva, na és hadd ne beszéljek a britk akcentusról. Komolyan mondom, hagyják már ezeket a szánalmas brit akcentusokat a francba, egyszerűen erőltetett és szánalmas, már a Game of Thrones-ból is csak jeleneteket nézek az akcentusok miatt. Aki kitalálta, hogy a fantasyben muszáj a brit akcentus az remélem most a nap 12 órájában azt kell hallgassa. Egyszóval ja, az új Bioware-t én asszem kihagyom az életemből XD

    Én egyébként a Pillars of Eternity-re várok, az Obsidian új izometrikus RPG-jére. Elvileg a Baldur’s Gate és Icewind Dale sorozatok spirituális utódja, bár az járja bizonyos fórumokon, hogy csak külsőleg hasonlít rájuk. Azon kívül várom az inXile-től a Torment: Tides of Numenera nevű játékot, ami pedig a Planescape Torment utódja. Bár még nem sikerült végigvinnem a Planescape Tormentet, főleg mert most egy ideig a Wasteland 2-t vittem, arra ment el a szabadidőm egy része.

    • Szerintem ennek, az a legbiztosabb módja, ha felteszed és kipróbálod. =)

      A sok rosszat mondásról annyit, hogy én már akkor se értettem ezt, amikor anno kijött a Neverwinter Nights, meg a KotOR, és erre egyes régi motorosok, arra hivatkozva kezdtek el sápítozni, hogy ezek mennyire “kommerszek és fantáziátlanok, és különben is a Bioware nem csinált jó játékot, a Baldurs Gate II óta”.

      Most ugyanezt látom, azzal a különbséggel, hogy most az a generáció csinálja ugyanezt, akik a Kotor idején voltak olyan 14-15 évesek. Spec én mindig viccesnek találom azt, amikor olyanok nevezik fantáziátlannak a DA:O történetét, karaktereit, és repetitívnek a harcrendszerét, akik közben azzal jönnek, hogy: “Bezzeg a KotOR!”. Miközben a két a játék, kvázi ugyanazon az alapokon nyugszik. Mindkettő egy koncentrált, történet orientált, taktikai RPG.

      Nem értem, hogy a DA:O története, karakterei, dialógusai, mitől lennének rosszabbak, mint a KotOR-é? Épp hogy jobbak lettek, hála annak, hogy sikerült az SW fekete-fehér formulától elszakadni, és helyette valódi kulturális, politikai, vallási, történelmi konfliktusokat kapunk, kellőképpen árnyalva. Plusz sikerült végre egy normális befolyás, viszony rendszert kidolgozni, aminek értelme is van.

      A Mass Effect-nek azon kívül, hogy az is egy Bioware játék, amúgy semmi köze sincs a KotOR-hoz. Ha össze kéne vetni a két sci-fi univerzumot, akkor a KotOR, úgy viszonyul a Mass Effect-hez, mint egy pisztoly, a rakétavetőhöz. Játékmenet terén az ME 2-3, hatalmas előrelépés volt az elsőhöz képest. Tény, hogy a klasszikus RPG mechanizmusokat, felváltotta az erősen képesség centrikus lövöldözés, és kevesebb volt a loot, viszont cserébe, egy sokkal gördülékenyebb rendszert kaptunk.

      Hogy volt akinek ez nem tetszett? Persze, de aki magától nem veszi azt észre, hogy a fejlődésnek az az ára, hogy bizonyos dolgokat, el kell hagyni annak érdekében, hogy egy játék, mint játék, játszhatóbb legyen, azzal én nem tudok mit kezdeni. Ez ugyanaz, mint amikor egyesek a Skyrim-nál, a Morrowind rendszerét kezdték el visszasírni, a sok, felesleges skillt, meg a körülményes attribute tápolást.

      A brit akcentussal, nekem spec semmi bajom, sőt egy fantasyba, szerintem pont hogy ez illik. Engem épp hogy az zavar, amikor egy ilyen környezetbe, jönnek a shit, fuck, bitch, ass szavak, meg a nigga szleng. Baromi illúzióromboló tud lenni.

  2. Hú na ez aztán JÓ hosszú kritika volt! 😀
    Mindenképp ki fogom próbálni, nagyon jónak tűnik, meg amúgyis Bioware játék. 🙂 Jó lesz végre a DA2 okozta csalódás után, egy újabb normális DA résszel játszani. Azt nemtudtam h az Elder Scrollstól vettek át dolgokat, de most így belegondolva ez a portal zárogatás, nagyon az Oblivionra emlékezetet, csak itt nem belülről, hanem kívülről kell becsukni. 🙂 Amúgy 1 kérdés, ha megvannak az előző részekből a mentéseim, azokat be tudom majd importálni?

    • Ha jól tudom igen, van rá lehetőség a Keep-en belül, ám nem mindig dolgozza fel pontosan a mentéseidet, mert még mindig béta alkalmazás, tehát jelenleg is fejlesztés alatt áll. (Például az Awakening is nemrég került bele, meg a 2. rész DLC-i.)

      Az Inquisition legtöbb új eleme, természetesen közel sem annyira új, mint ahogy azt páran beállítják. Például erődöt menedzselni, lehetett már anno az Awakening kiegészítőben is, persze közel sem ilyen megvalósításban, mint itt, a lovaglás, portálbezárás pedig valóban az Oblivonra hajaz, viszont kellőképp át lettek dolgozva.

    • A keep egyáltalán nem dolgozza be a mentéseid. A volt karaktereid külsejét tudod beimportálni. ,de erre fel is hívják a figyelmed. Minden döntést neked, magadnak kell beállítani. Amikor a korábbi mentésed importálod, egy véletlen utat generál ,ami az esetek 99% nem egyezik a te korábbi döntéseiddel. 1-2 óra alatt végezhetsz a pontos beállításokkal, annyi nehézség van benne, hogy sok apróságra évekkel ezelőttről nem emlékszel. A külső importálása is teljesen fölösleges, mivel Ferelden hőse a játékban nem tűnik fel egyáltalán, Hawk karakterénél pedig a játék megkérdezni ,hogy az eredeti original hawk karaktert használja e a második részből ,vagy a te karaktered . A problémás része az, hogy mivel változott a grafikai motor így érdekes eredményt kapsz az esetek egy részében ha ezt az opciód választod.

      Nagyjából az előző mentéseid finoman szólva ki is kukázhatod.
      Bár egy Save editorral érdemes megnyitni, ami segít az emékezéshez, így pontosabban betudod lőni a keep válasz lehetőségeit.

      Annyit azért megjegyeznék, hogy inkvizitorként amit eltudsz érni ,a befolyás és minden egyéb döntés, sőt még a kő és fa gyűjtés is csak szemfényvesztés.

      A vár fejlesztése a játékmenet szempontjából nem jelentős. Csak vizuális upgrade. Az előzmények amit beállítasz minimálisan , egy-egy kameo elejéig hatnak ki a történetre. S a döntések 90% lepkefingnyit hat ki a végkimenetelre.

      A sok mellékküldetés üres tartalommal van megöltve . A történet tényleg izgalmas de ha elhúzod a fő történetszálat 100 óra hosszúra akkor az unalmas töltelék miatt unalmas lesz a story is.

      Ennek ellenére szórakoztató a játék . Az újrajátszhatósági faktora is megduplázódik legalább. Női karakterrel is érdemes végigvinned mert olyan párbeszéd opciókat kapsz, illetve a megfelelő társakkal olyan társalgásokat hallasz, amelyek megkönnyítik a játék végén lévő utolsó animáció megértését.

      • A Keep, mindenkinél az alapértelmezett világképet adja be, amit szinkronizáltathatsz a mentéseiddel. Az más téma, hogy sokan panaszkodnak rá, hogy a Keep ilyen szempontból, sokszor nem áll épp a helyzet magaslatán, és van amikor csak 1-2 döntést talál el. Mindenesetre, nekem ez kimaradt, mert én ha akartam volna se tudtam volna élni ezzel a lehetőséggel, mert nincsenek meg a mentéseim, az előző részekből. =)

        Az Originsnél, Awakeningnél mondjuk ez nem okozott problémát, azokat elégszer végigvittem ahhoz, hogy tudjam épp mit akarok. Inkább a 2-nél volt ez gond, mert azt egyszer végigvittem, egyszer meg újfent nekiültem, de a felénél elegem lett belőle.

        Visszatérve a világ testreszabására, az nekem is hiányzott, hogy a Warden egyáltalán nem tűnt fel, még egy cameo erejéig sem, hiába van életben, de voltak ennél érdekesebb dolgok is. Például ott van ugye Leliana, aki egy kulcsszereplő, viszont anno a DA:O-ban kinyírhattad. Na erre például a Bioware, nem nagyon adott magyarázatot, és ugyan vannak olyan teóriák, hogy azért maradt életben, mert a templomban erős volt a szent mágia, és az tartotta életben. Viszont ez meg ott bukik meg, hogy az első részben, voltak kivégzések, és az én karakterem például lazán lecsapta a fejét, amikor rossz fiút játszottam. Azt meg nem hiszem, hogy bármilyen mágia is orvosolni tudná. =)

        Az erőd fejlesztése, valóban inkább csak kozmetikai jellegű, ahogy nagyrészt az volt már anno az Awakeningben is. Viszont a befolyásnak van értelme, ugyanis ennek függvényében kapsz Inkvizíciós perkeket, így nyithatsz meg új hadműveleteket, az erőpontok pedig kellenek majd a továbbjutáshoz. Ergo van értelme a mellékküldetésekkel, egyéb elfoglaltságokkal pepecselni.

        Az igaz, hogy a térképek felfedezése, kimaxolása közben, a DA:O-hoz képest, az Inquisition storyja veszít a fókuszból, de azért bőven nem annyit, hogy emiatt unalmassá váljon.

      • én a játékból az érzelmi töltetet is hiányoltam. Alapvetően játékosként nem éltem át akkora érzelmi katarzist mint mondjuk a mass effect szériában egy-egy karakter elvesztésénél, vagy románc kapcsolatnál . Itt érzelemmentes volt az egész, a mellékküldetésekkel egyetemben . Bevallom őszintén, én az elf lányt és picit Cassandrát kedveltem meg a játék alatt. Az epilógussal sem voltam megelégedve tökéletesen ,azt pedig fogalmam sincs, hogy a játék hogyan számolta ki Leilana karakterének jellemfejlődését, az enyém valamiért öhm kegyetlen és szívtelen lett a végére pedig próbáltam mindig helyesen dönteni.

        A legrosszabb az egészben egyébként az, hogy nincs tétje a rossz döntéseidnek. Nem hal meg senki a játékon belül, kivételt képez egy-egy kameo szereplő egy bizonyos ponton amit most spoiler lesz. Így ezt a részt ne olvassátok végig 🙂

        ***********************************
        Bevallom őszintén egyetlen egy kameo töltött el kellemes érzéssel. Hawk karaktere. Sokan lehúzzák a második részt ,de történetre nem volt az rossz. Volt benne pár váratlan fordulat, a végére azért valljuk be egyáltalán nem számítottunk. Erős húzás volt az anyjának a megöletése . S ha megfigyelted az első rész elején ha feltámasztottad Flemethet kaptál tőle egy jóslatot, amely egy- az egyben illett arra a részre, amikor választanod kellett Hawk és a szürkekamarás karaktere között. Hogy végül ki áldozza fel magát a megmenekülésetek érdekében . Mákom volt, mert pont 3 nappal azelőtt fejeztem be a játékot ,így még emlékeztem Flemeth jóslatára , így Hawk karakterét választottam, bevallom abban reménykedtem hogy túléli. Bár kitudja nem láttuk meghalni ,de mégis az ő karakterének az elvesztése érintett egyedül szomorúan. Ezek a húzások hiányoztak az originből. Kár hogy nem volt több hasonló küldetés. Egyébként ha Solast vitted magaddal ott is érdekes információkat hallhattál tünde nyelven,amelyek utaltak a kilétére, lefordították egy online videoban 🙂 )
        *************************
        Hiányoztak a játékból a súllyal bíró történetek. S valljuk be őszintén, azt próbálták hangsúlyozni a kampányban végig, hogy mi vagyunk az inkvizitor az atya úr isten a játékban. Mégis nyamvadt 10 követ meg három pulykahúst kell összegyűjtenem az inkviziciónak egy-egy mellék küldetésben. Illetve semmi hatásunk nem volt a világra. A Power pontok amiket meg említettél, és amelyek szükségesek a történet végigviteléhez. Nos ezeket a játék kötelező részének végigvitele során megkapod. Legalábbis annyit , hogy megtudd nyitni a következő történet blokkot. Nem kellenek hozzá a mellékküldetések. Az időhúzás is nevetséges amit beraktak a térképen. “Stratégiai döntések blablabla” a francokat, bárkit elküldhetsz egy-egy küldetésre. Nem hat semmit a játékra annyival másabb hogy 2-3 órával hamarabb fejezi be a küldetést és jutsz hamarabb a jutalomhoz. Ha átállítod a dátumod az asztalon akkor meg azonnal megcsinálja.

        Nem azt mondom ,hogy rossz játék de a 10/9 és a 10/8 pontos értékelések lehet hogy túlzások. Egy 10/7 érdemesebb lenne rá. Az elején nekem is fantasztikusnak tűnt és én tényleg megvettem karácsonyra 11k ért:) ,de a 101 órás végigjátszásom végére nagyon leértékelődött a program értéke. Egyszerűen ez egy arcade rpg . Csak legnehezebb fokozaton izgalmas a harc, (ahol használni kellene a taktikai nézetet,de ez felejtős ugye)de ott meg a hajadat téped gondolom te is , az egyes bugok miatt. Átesik a padlón a karaktered. Volt olyan bug nálam aminek segítségével az ellenfél bármelyik, akár egy kisnyuszi is ,egy ütésből megölt. Kiderült, hogy az általam legyártott mester penge okozta a hibát. Ha az volt a kezemben, azonnal meghaltam minden külső fizikai behatásra. S még lehetne sorolni a játék hiányosságait. Az meg nevetséges ,hogy nem tudsz leülni. 🙂

        Kevés az interakció, és rengeteg az időhúzás benne. Szerintem a 150 óra csak úgy van meg ,ha valóban betartatod a térképen lévő mellék küldetéseknél a 8-12-4 órás időtartamokat. Amíg nem jöttem rá erre a cselre több mint 1 napot kellett várnom, hogy a kamarásért elmenjenek az ügynökeim, és mit kaptam ? Egy nyamvadt levelet, meg egy övet talán? Nem is tudom már ,de akkor nagyon nagyon mérges voltam. Mert e miatt vártam a játék végével. A sárkányokkal való harc is rettentően bugos. Sokszor, legalábbis nálam a csapattársaim nem támadták meg az ellenfelet, egyszerűen körbetáncolták, és nem vittek be sebzést. Ilyenkor le kellett vinnem a játék nehézségi fokát ,hogy azért mégis tudjak győzni egyedül.

      • Én spec bírtam az itteni kompániát, legalább olyan jól eltalált, és változatos volt, mint annak idején a DA:O-ban. Tetszett ahogy Cassandra szépen megnyílt, és a harcos mögött ott volt a nő, vagy Varric, aki egy igazi csibész, de mégis helyén van a szíve, nem mellékesen a DA 2 egyetlen értékelhető karaktere volt (szvsz). Vagy ott van Iron Bull, aki szerintem az egyik legszórakoztatóbb karakter, és még lehetne sorolni.

        Az egyetlen, akit nem nagyon vittem magammal, az Cole volt, de őt is leginkább azért, mert a karakterem rouge volt, két tőrrel, így nem volt szükség még egyre a csapatban.

        A rossz döntésekről annyit, hogy ez azért van így, mert az Inquisitionben már eleve nem nagyon vannak jó-rossz döntések. Legyél bármilyen megértő, vagy épp erőszakos, minden döntésednek lesznek előnyei, és hátrányai. Súllyal bíró döntések meg már hogy ne lettek volna? Lásd például a templomos, mágus viszály, ahol mindkét félnek el kellett volna a segítség, de muszáj volt választanod, nem szakadhattál ketté. Vagy ott volt amit felhoztál, a fades rész, amikor valakinek ott kellett maradnia. Esetleg utána, hogy mi legyen a wardenökkel, és a többi.

        Egyébként már hogy ne lett volna hatásunk a világra? Az egész játék arról szól. =) Minden egyes térképen amin rendet teszel, jutalmakban részesülsz, új lehetőségek nyílnak majd meg a war tableön, ha leállsz a társakkal beszélni, az ott történt fontosabb dolgok, beszélgetések tárgyát képezik majd, és még lehetne sorolni. Mégis milyen kihatás kellene még?

        Az se igaz, hogy mindegy kit állítasz rá egy küldetésre, mert ha effektíve elbukni, nem is lehet őket, a végén jóval gyengébb jutalmakat kaphatsz, ha nem a megfelelő embert állítottad rá a feladatra. Az pedig nem mindegy, hogy kapsz 30 aranyat, vagy combos XP-t, és még egy fasza tárgyat is.

        Azzal se értek egyet, hogy az Inquisition annyira arcade lenne, pont a story, a karakterek, és a rengeteg tennivaló miatt nem az. Egy Diablo, vagy egy Dungeon Siege, na az már igen, arra ezt nyugodtan rá lehet mondani, fenntartások nélkül. Hozzáteszem, attól hogy valami arcade, az egyébként nem jelent semmit, mert attól az még lehet, egy marha jó játék.

        Interakciós felületekből, szerintem volt elég, inkább az, hogy a városok, falvak lakóit kellett volna élővé tenni, mert az mostanra már kevés, hogy álldogálnak egy helyben, és a döntő többségükhöz, hozzá se lehet szólni.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: