Armitage III (1995)

Armitage_III_cover

Bizonyára mindenki számára ismerős lehet az az érés, amikor az ember, a sok kommersz, középszerű cím után, végre valami olyat lát, amire fenntartások nélkül rámondhatja, hogy “ez igen, ez már valami, ilyenből kéne még több!”

Számomra legalábbis, az Armitage III, egy ilyen élmény volt, mely az ilyenkor szokásos borító, műfaj (cyberpunk), stúdió (AIC) hármas fogat mellett, leginkább azért keltetette fel a figyelmem, mert sokan a Ghost in the Shell mozihoz hasonlították, ami számomra egy igen jó ajánlólevél.

Utólag egyébként azt kell mondjam, ellentétben néhány másik esettel, az összehasonlítások azért nem voltak alaptalanok, ám mivel ez az anime volt előbb, így ez valójában egy elég viszonylagos téma. További szócséplés helyett azonban, inkább a tárgyra térnék. =)


“If humans didn’t want me, why did they create me?”

A történet a nem túl távoli, de több ízben futurisztikus jövőben játszódik. 2046-ra a Föld, jelentősen túlnépesedett, minek következtében az emberiség, megkezdte a Mars kolonizálását, az úgynevezett egyes típusú androidok segítségével. 70 évvel később a kolonizálás, sikeresen befejeződött, ami után az egyes típusú androidokat, kivonták a forgalomból. Helyüket a kettes típusú, már teljesen embernek kinéző androidok vették át, melyek a populáció gyarapodását és fejlődését hivatottak elősegíteni, épp ezért, többségük nő.

A történet főszereplője, Ross Cyrus, sokat látott rendőrnyomozó, akit épp a Chicagoi rendőrségtől helyeztek át, egy a közelmúltban történt incidens miatt.

Armitage_III_01

Hősünknek azonban, nem sok ideje marad ejtőzni, hisz a reptérről a város a felé tartó vonaton, máris egy gyilkossági ügybe keveredik, mikor egy rejtélyes alak, látszólag minden ok nélkül végez Kelly McCannonel, a híres country énekesnővel.

Ross épp akcióba lépne, ám ekkor találkozik egy meglehetősen lengén öltözött leányzóval, Naomi Armitagel, aki a saját kezébe veszi az irányítást, és a rossz fiú nyomába ered, ám annak végül sikerül leráznia. Mint hamarosan kiderül, Armitage maga is rendőrtiszt, és egyben Ross újdonsült társa, akiket, ha már a dolgok így alakultak, közösen állítanak rá az ügyre.

Armitage_III_02

A dolgok ott kezdenek érdekessé válni, mikor kiderül, hogy az énekesnő, valójában nem hús-vér ember volt, hanem egy eddig ismeretlen, úgynevezett 3. típusú android, melyek illegálisak, és papíron sohase léteztek.

Természetesen, ezen idő alatt a rossz fiú sem marad rest, kiderül, hogy a neve René D’anclaude, és leginkább egy Jokerre emlékeztető, őrült, késmániás terrorista, aki valahogy mindig a hatóságok előtt jár egy lépéssel, és előszeretettel henceg, mikor időnként betör a médiába, egy-egy sikeres gaztette után.

Armitage_III_03

René sorra szedi az áldozatait, akik érdekes módon, mind híres nők, és mind 3. típusú androidok, miközben terror akciókkal, feltüzeli a robotellenes hangulatot, és viszályt szít. Mindez egészen addig tart, még végül sikerül Rosst tőrbe csalnia, aki felveszi vele a harcot, de alulmarad. Ám mielőtt még komolyabb baja eshetne, feltűnik Armitage, aki kollégája segítségére siet, majd a harc közben kiderül, hogy ő maga is egy 3. típusú android, ahogy René is.

Armitage_III_04

Innentől kezdve aztán, tovább bonyolódnak az események. Armitage próbálja kideríteni a saját létrejöttének okát, a létének értelmét, mialatt René, folyton a nyomukban jár. Bekerül a képbe egy kormány összeesküvés, melynek a hátterében politikai manőverek húzódnak meg a földi és a marsi hatalmak közt. Ráadásul, mivel olyan szálakat sikerül megmozgatniuk, amiknek egyre nagyobb és csúnyább következményei lesznek, még a rendőrség is kihátrál mögülük.

A végére természetesen összeáll majd a kép, minden fontosabb kérdésre választ kapunk, a Ross és Armitage között kialakuló szerelmi szál is révbe ér, plusz még egy epikus csata, és egy méltó zárás is vár ránk.

Armitage_III_05

Az Armitage III egy igazi történet centrikus anime, ehhez tökéletesen passzoló struktúrával. A 4 részes ova alatt, a történet végig a fókuszban marad, mialatt a karakterek jelleme szépen, fokozatosan bontakozik ki. A lassabb és az akciódúsabb jelenetek arányát, remekül eltalálták. Engem személy szerint, végig lekötött az anime, és egy percre se hagyott unatkozni.

Tartalom szempontjából azt kell mondjam, szőrmentén ugyan, viszonylag sok témát érint az anime. Úgy mint politika, vallás, hit, létezés, egyén, sőt ami meglepett, hogy amúgy van az egész animének, egy erősen anti-feminista töltete. Mégis, leginkább az emberi pszichére fókuszál, és olyan kérdésekkel játszik el, mint hogy mit jelent embernek lenni? Mekkora felelősségünk van, az általunk teremtett, szabad akarattal rendelkező entitásokkal szemben?

Az anime bátran merít olyan nagyszerű művekből, mint Ridley Scott, Blade Runnere, Philip K. Dick, Do Androids Dream of Electric Sheep? című klasszikusa, vagy Asimov, The Caves of Steelje. Sőt, még H.P. Lovecraft, The Dunwich Horror könyvéből is lesznek ismerős elemek. Az pedig már csak természetes, hogy az ekkor épp népszerűsége csúcsán lévő Sailor Moon is kap egy cameot. =)

Armitage_III_07“In the name of the Moon, I will serve you!”

Technikailag teljesen elégedett voltam az animével. Igényesen megrajzolt, részletesen kidolgozott látványt kapunk, ám mindennek meg van, pontosabban meg volt az ára is. Az Armitage III ugyanis egy túl költséges anime volt, azaz a rá szánt keretet, igen hamar átlépte. Így az utolsó ovára, Armitage átalakulását például nem fogjuk látni, mivel ezt egy egyszerű elsötétítéssel oldották meg. Aggodalomra azonban így sincs ok, ettől függetlenül remekül néz ki az anime.

Armitage_III_08

Hasonlóan a grafikához, a hangokról és a zenékről is csak jót tudok elmondani. A műfajhoz, anime stílusához remekül passzoló dallamok csendülnek fel.

Rendszerint nem szoktam kiemelni egy anime értékelésénél az introkat, kivéve ha azok olyan jól össze vannak rakva, annyira hangulatosak, hogy akár még utólag is szívesen megnézem. Itt viszont most ez a helyzet, elismerésreméltó darabot hoztak össze.

Összességében tehát azt tudom mondani, hogy az Armitage III egy jól összerakott, hangulatos anime. Fordulatos, elgondolkodtató témákat feszegető történettel, jól megírt, szerethető karakterekkel, nagyszerű, minőségi audiovizuális körítéssel. Régen láttam már ilyen remek cyberpunk animét. 8.5/10

Utószó gyanánt, érdemes még szót ejteni arról, hogy az alap ova sorozathoz, tartozik még két mozi is, ám ezekről sajnos, nem sok jót tudok elmondani. A Poly-Matrix, egy teljesen felesleges re-cap, ami körülbelül fél órával rövidebb csak az ovától, ráadásul elkövették azt a hibát, hogy az egyes epizódok közötti váltást, nem fűzték rendesen össze. Néhány jelenetet ugyan feldobtak vizuálisan, de például Armitage átalakulása, itt is kimaradt. (Pedig nagyon vártam.)

A Dual-Matrix ellenben, egy teljesen felesleges folytatás, aminek a még mindig ütős grafikán kívül, semmi más erénye nincs. Az eredeti hangulatnak, atmoszférának, sajnos a nyomát sem lehet felfedezni, ahogy a karakterek személyiségére se fogunk ráismerni. Teljesen máshogy viselkednek, gondolkoznak, reagálnak az egyes helyzetekre.

Ergo, mindkét mozi, nyugodtan kihagyható. (5-5.5 pont fölé, egyik se ment nálam.)

Reklámok

18 hozzászólás to “Armitage III (1995)”

  1. Nem csodálom, hogy bejött, úgy tudom, ha nem is lett akkora kult-státusza, mint mondjuk az Urusei Yatsurának, vagy a Dirty Pair-nek, még így is “fennmaradt a neve”, mint “classic anime sorozat”, ami ugye korához és hosszához képest nem egy rossz teljesítmény. 😀 (Most nézem, hogy pont idén lett 20 éves. XD)

    Amúgy volt, hogy én is gondolkodtam rajta, hogy megnézzem-e, ez az ismertető persze arra bátorít, viszont picit aggódom, hogy az egész ez a nagyon dark cyberpunk cucc, ami mellett a humor már nem igazán fér bele a sztoriba. (Jó, a Sailor Moon kikacsintás így egyetlen screenshot alapján is heveny röhögésre késztetett, de valami azt súgja, hogy nagyrészt ennyiből ki is merül a sorozat poénkodása, jól érzem? ^^” XD) Azért is érdekel, mert speciel a Ghost in the shell-el is ez volt az egyik fő bajom, hogy kb. nullára redukálták benne a poénok számát, ami “mutatóba” megmaradt, annak is inkább ilyen “oké, rakjunk bele valami viccet is, mert van, aki azt szereti”-íze lett. (Ellentétben pl. az Akirával, ahol a komoly szál mellett a kölykök baromkodása mindig felderített és az sem zavart, hogy a végső csata ilyen “NARUTOOOO!-SASUKEEEE!” ordítozós shounen-párbajként indult, sőt… :D)

    Armitage III-ra visszatérve: Csak engem emlékeztet a grafika/karakterdizájn a Bastardra? 😀 Pl. amikor Armitage bevágja a “kabbefaszom”-pózt az openingben, az tiszta Dark Schneider. 😀 Persze a fene tudja, lehet akkoriban egyszerűen ilyesmi volt az OVA-k rajzolási stílusa, mert egy picit az első Tenchi Muyo OVA-ra is hajaz, de a fejforma/szemek akkor is erősen Bastardosak nekem. XD (Tényleg, ha már Bastard: na, abban pont jól bemutatták, hogyan kell véres, komoly harcokat és sztorit eszement humorral fűszerezni. 😀 Egy olyanra simán vevő lennék cyberpunk kiadásban. :D) Ja és akkor jól értem, hogy a két mozifilm kb. annyit tesz hozzá az egészhez, mint mondjuk egy átlag Gainax movie szokott és igazából nyugodt szívvel kihagyhatóak?

    A végére pedig egy jó kis önégetős poén: amikor még sok évvel ezelőtt először jött szembe velem ez a cím, én TÉNYLEG azt hittem, hogy ez már egy széria harmadik része és egy darabig keresgéltem is a neten, hogy hol az első kettő. XDDD (Röviden: beszoptam vele, mint az anekdota szerint amcsi közönség a III. Richárddal. XDDDD)

    • Szerencsére egy viszonylag ismertebb cím lett, ami ha nem is lett annyira közismert, mint egy Ghost in the Shell, vagy az ugyanettől a stúdiótól származó Bubblegum Crisis, azért nem is merült a feledés homályába. Egyébként igen, egészen pontosan 25-én lesz kereken 20 éves. =)

      Az Armitage nem annyira dark, de egyértelműen inkább a komolyabb hangvételű darabok közé tartozik. Persze ez nem azt jelenti, hogy ne lenne benne egy-két jó poén, de azok inkább, a karakterek közti párbeszédek közben kialakuló szurkálódások.

      Ha kevésbé komolyabbra vágysz, akkor inkább a már említett Bubblegum Crisist nézd meg. Annak a folytatásaiból viszont, a Bubblegum Crasht kerüld.

      Szerintem amúgy pont annyi poén volt az animében, mint amennyinek lennie kellett. Bár engem egy cyberpunk animénél, nem annyira szokott zavarni a poénok hiánya, mert nem is nagyon várom el tőle (persze ha van, az csak jó). Ami engem inkább zavar, (igaz nem csak ennél a műfajnál, hanem úgy ámblokk) amikor elkezdődik a semmibe bambulós, semmiről sem beszélés, mindez jó hosszasan.

      Aztán oké, hogy kellenek a lassabb jelenetek, pláne egy hosszabb sorozatnál, ahol van erre idő, de a lassabb jelenet, még nem kéne hogy egyet jelentsen a semmitmondó üresjárattal, amin az életemet is elunom.

      A grafikai hasonlóságok, amiket észrevettél, sanszosan azért nem véletlenek, mert mind Bastard!!, mind a Tenchi is, AIC anime. =)

      A mozik, ahogy írtam is, nyugodt szívvel kihagyhatók. Az elsőnek akkor lett volna értelme, ha mondjuk egy 13-26 részes sorozatot foglalt volna össze. Így viszont, hogy mindössze 30-35 perccel rövidebb csak, semmi értelme. Ráadásul, mint mondtam, az egyes részek sajnos elég bénán lettek összefűzve.

      A második meg folytatás lenne, de az a fajta, ahol olyan változtatásokat eszközöltek, hogy az eredeti hangulatból, karakterek személyiségéből, nem sok minden maradt. Ennél már csak az lett volna durvább, ha hasonlóan, mint a Burn-Up! Scrambleben, még az egyes karakterek külsejét is teljesen átszabják.

      Utolsóhoz annyit, hogy először bennem is felmerült ez, de mikor rákerestem MAL-on, csak úgy simán hogy Armitage, akkor az alap ovát dobta ki, meg a két mozit. Szóval rájöttem, hogy valószínűleg más okból van a címében a III. Egyébként van egy olyan alternatív címe is, hogy Armitage the Third, valószínűleg pont ezért. =)

      • “Ha kevésbé komolyabbra vágysz, akkor inkább a már említett Bubblegum Crisist nézd meg. Annak a folytatásaiból viszont, a Bubblegum Crasht kerüld.”

        Ja, ezt le is töltöttem már korábban végig, itt van a “majd megnézem” animegyűjteményem között a gépen. 😀 Amúgy sajnos leszek olyan hülye, hogy a Crash-t is lenyomjam, mert annyira gáznak nem tűnik. XD Nekem inkább az a 2040 vagy milyen alcímmel ellátott remake volt furcsa. Mondják, hogy az is jó, meg minden, de valahogy már a képek is olyasmi hatást keltettek bennem, mint Dirty Pair után ránézni a Dirty Pair Flash-ra. (Vagyis kb. mintha pont azt a hangulatot, stílust, látványt “ölték volna meg” a remake-ben, amiért az eredeti pont annyira szerethető volt.) Ezt véletlenül nem láttad? Mármint ezt a BC remake-et?

        “Szerintem amúgy pont annyi poén volt az animében, mint amennyinek lennie kellett. Bár engem egy cyberpunk animénél, nem annyira szokott zavarni a poénok hiánya, mert nem is nagyon várom el tőle (persze ha van, az csak jó). Ami engem inkább zavar, (igaz nem csak ennél a műfajnál, hanem úgy ámblokk) amikor elkezdődik a semmibe bambulós, semmiről sem beszélés, mindez jó hosszasan.

        Aztán oké, hogy kellenek a lassabb jelenetek, pláne egy hosszabb sorozatnál, ahol van erre idő, de a lassabb jelenet, még nem kéne hogy egyet jelentsen a semmitmondó üresjárattal, amin az életemet is elunom.”

        Na igen, tény, hogy ez még mindig sokkal rosszabb, mint mondjuk egy vérkomoly, de amúgy korrektül összerakott sztori. 🙂 Amúgy nem azt mondom, hogy kötelező a humor, csak nekem mindig kellemes extra, ha a cucc úgymond tud “röhögni magán”, meg talán pont ezért lenne jó egyszer egy cyberpunk akció-vígjáték, mert ebben a műfajban még nem nagyon láttam ilyet. 😀 (A Dirty Pair-re lehetne mondani, viszont az szerintem inkább csak jövőben játszódó “buddy cop film”, szóval közelebb áll mondjuk a Halálos fegyver sorozathoz, mint egy Ghost in the shell-hez és abban erősen a poénokon van a hangsúly, nem a komoly tartalmon. XD)

        “A grafikai hasonlóságok, amiket észrevettél, sanszosan azért nem véletlenek, mert mind Bastard!!, mind a Tenchi is, AIC anime. =) ”

        Jó, akkor csak nem képzelődtem. 😀 (Ezért is furcsállom picit, hogy Junchinak “hányingere lett a grafikájától”, mert én sem mondom, hogy ez lenne a kedvenc karadizájnom, vagy ilyesmi, de pl. a Tenchit ő is csípi, ez meg annyiban nem tér el attól, na mindegy. XD)

      • Láttam a Tokyo 2040 sorozatot, szerintem egész jó volt, még ha az alapsorozathoz nem is ért fel. Nem is igazán remake ez, mint inkább egy olyan alternatív folytatás, ami nem kapcsolódik szorosan az elődhöz, de azért vannak közös vonásaik. Egy decens 7 ponttal jutalmaztam.

        A Crasht, ha nagyon akarod, megnézheted, elvégre csak 3 rész, de igazából a kihagyásával sem veszítesz semmit. Mindenestre, én nem ajánlanám.

        A humort én is nagyon szeretem, pláne a jól működő, stílusos öniróniát, viszont vannak animék, ahová egyszerűen nem illik a humor, mert csak rontana az összképen. Lásd mondjuk ott vannak az olyan animék, mint a Jin-Roh, vagy a Perfect Blue.

        Dirty Pair az inkább sima sci-fis, zsarus akció komédia. Ha már ahhoz hasonlókat kéne mondani, akkor ott van a You’re Under Arrest!, Dominion Tank Police, Burn Up!, na meg a már említett, Bubblegum Crisis.

        A grafikát illetően, nekem például bejön ez a stílus is, bár én amúgy is azt vettem észre magamon, hogy effektíve kevés anime van, legalább is a retrok között, aminek zavarna a grafikája. Persze most nyilván nem számolom ide, az ilyen Legend of Crystania, meg hasonló quality festeket. =D

  2. Hrm, időszerű lenne megnéznem, mert egy ideje szemezek vele, de valahogy mindig elfelejtődött…

  3. A cyberpunk+anime kombó általában jól szokott elsülni különösen ha az alkotás a 90-es évek környékén készült hiszen akkortájt a stúdiók fel merték vállalni az ahhoz stílusban és hangulatban is jól passzoló megvalósítást, szemben a mai idők egyre egysíkúbb és homogénebb grafikája helyett. Én is kiszemeltem már egyszer, csak megfeledkeztem róla.

    • Ma már igazából, nem is nagyon készülnek cyberpunk animék, amit egyik ismerősöm egyébként, azzal indokolt meg (és van is benne valami), hogy itt nem csak arról van szó, hogy maga a stílus, úgymond kiment a divatból (bár nyilván ez is benne van). Hanem inkább arról, hogy annak sok eleme, mára valósággá vált. Lásd például ma már szinte mindenkinél ott az internet, a legtöbb gép folyton online van, mint ahogy a legtöbb ember is. Egy nagy, globális hálózatban vannak összekapcsolva az emberek.

      A grafikai homogenitás, nekem főleg akkor tűnt fel, amikor még a 2000-res évek második felétől, “kedvenc” KyotoAni stúdióm, elkezdte magából ontani a sok, key féle szemetet.

      Aztán oké, hogy régebben is voltak már trendek, mangakákra, stúdiókra specifikusan jellemző vonások, illetve akkor is voltak már videojáték adaptációk, de akkor valahogy a stúdiók, mint ha bátrabban mertek volna kísérletezni. Plusz ebbe ugye az is belejátszik, hogy még régen, alapvetően kézzel rajzoltak voltak az animék, manapság már minden CG. Vektoros rajzok, kitöltés funkcióval színezett karakterek, sablon effektelések, utólag stilizált, háttérnek bevágott fotók, és a többi. Ja és persze ki ne felejtsük a legfontosabbat, a moe ábrázolást, ami ugyan nem minden animére jellemző (szerencsére), de elég sokra. Jóval többre, mint kéne.

      • “Ma már igazából, nem is nagyon készülnek cyberpunk animék, amit egyik ismerősöm egyébként, azzal indokolt meg (és van is benne valami), hogy itt nem csak arról van szó, hogy maga a stílus, úgymond kiment a divatból (bár nyilván ez is benne van). Hanem inkább arról, hogy annak sok eleme, mára valósággá vált. Lásd például ma már szinte mindenkinél ott az internet, a legtöbb gép folyton online van, mint ahogy a legtöbb ember is. Egy nagy, globális hálózatban vannak összekapcsolva az emberek.”

        Ez igaz, viszont ez még szerintem nem lenne kizáró oka annak, hogy ne csináljanak többé ilyen témájú animét. Ott van pl. a slice of life műfaj, aminek nem csak “egyes elemei valóságosak”, hanem ugye maga a műfaj eleve arról szólna, hogy egy átlagember életét “modellezik le benne” és oké, hogy én ezt már így leírva is unalmasnak tartom, de mivel újabban minden animés szezon fele ilyenekkel van telepakolva, úgy néz ki, hogy mégis van ezekre igény. Ezek után nem hiszem, hogy mondjuk a cyberpunk cuccokat ne néznék meg, inkább tényleg arról lehet szó, hogy ma már ez az egész cyberpunk “kiment a divatból”, mint ahogy pl. egy rockzenekar sem úgy néz már ki, mint mondjuk a 80-as években, mert már a szerelésük alapján körberöhögnék őket. 😀 (Oké, helyette vannak másfajta “hülye ruhák”, de most a stílusra célzok. XD) Inkább arra gondolok, hogy most, amikor animéknél pont a “moésedés” a divat (bár hála az égnek, mintha minimálisan végre kifelé jönnénk ebből az utóbbi pár évben és újra bátrabban mernének új ötleteket felhasználni), szinte öngyilkosság lenne kihozni egy véres, durva, cyberpunk cuccot, mert ez ma már ilyen szempontból sem divat. (Gondolok itt arra, hogy még a DB Kai is cenzúrázva ment le, Raditz halála pl. egy paródia lett az eredeti, igen durva változat helyett.) Másrészt meg pont a moe-éra miatt gondolkodom azon, hogy ha csinálnának is cyberpunk animét, örülnénk-e mi annak? 😀 Szal képzelj el egy ilyen K-ON-szerű karikkal operáló “sötét jövőt”, ahol a csaták annyira “komolyak”, mint egy Girls und Panzer összecsapás, a “lézerfegyverek” vízipisztolyokra hajaznak, csata közben pedig nem azért ordít egyik-másik szereplő, mert a lézernyaláb épp leamputálta a karját, hanem csak a moeloli sírdogál, mert letört a körme, amikor elsütötte a stukkert. XDDD Én ezt inkább kihagynám egyelőre. XDDD

        “Aztán oké, hogy régebben is voltak már trendek, mangakákra, stúdiókra specifikusan jellemző vonások, illetve akkor is voltak már videojáték adaptációk, de akkor valahogy a stúdiók, mint ha bátrabban mertek volna kísérletezni. Plusz ebbe ugye az is belejátszik, hogy még régen, alapvetően kézzel rajzoltak voltak az animék, manapság már minden CG. Vektoros rajzok, kitöltés funkcióval színezett karakterek, sablon effektelések, utólag stilizált, háttérnek bevágott fotók, és a többi. Ja és persze ki ne felejtsük a legfontosabbat, a moe ábrázolást, ami ugyan nem minden animére jellemző (szerencsére), de elég sokra. Jóval többre, mint kéne.”

        Ez meg így egészében véve sajnos még mindig aktuális, bár mintha én már látnám a fényt az alagút végén és jobb irányba haladna ez a dolog az utóbbi pár évben. 🙂

      • Nem vagy egyedül, sajnos tény, hogy kevés az olyan slice of life anime, ami képes lenne, az érdeklődés legkisebb szikráját is kiváltani belőlem. Méghozzá, rendszerint pont azért, mert kurvára nem szólnak semmiről se, csak hétköznapi emberek, hétköznapi problémáiról, ráadásul azokat se ábrázolják érdekesen, vagy viccesen.

        Mondjuk amit én ezeknél sokkal inkább megvetek, azok a school life animék, amik nem csak hogy nem szólnak semmiről se, de ezt a tényt, szinte mindig ugyanabból a “klisékosárból” válogatva próbálják meg elfedni. Van a gyér hárem szál, a még gyérebb shounen fight szál, a kamu természetfeletti szál, meg az elcsépelt nyomozós szál, aztán ezek közül szoktak opcionálisan “bejelölni” annyit, aminnyi a merchek, opcionális fogyásához elég. Még rosszabb a helyzet, ha nem manga adaptációról, vagy valami original vacakról van szó, hanem light novel, visual novel feldolgozásról. Főleg utóbbinál necces ugye, amikor össze-vissza kevernek történetszálakat, zárásokat, ahelyett hogy végigvinnének egyet normálisan.

        Cyberpunk moékkal, nos valóban nem lenne épp a legéletképesebb formula, de hé, ha azt nézzük, végül is a Madoka is működött végül. =) Igaz, ez inkább a kivétel, ami erősíti a szabályt kategória volt, mert előtte nem egy anime próbálkozott már hasonlóval. Lásd ugye Nanoha, ami megint csak komolykodni szeretett volna.

        Az viszont tény, hogy a legtöbb cyberpunk animével együtt járó gore, az kapásból felejtős lenne. Sanszosan, még a BD verzióba se kerülne be. =D

      • “Nem vagy egyedül, sajnos tény, hogy kevés az olyan slice of life anime, ami képes lenne, az érdeklődés legkisebb szikráját is kiváltani belőlem. Méghozzá, rendszerint pont azért, mert kurvára nem szólnak semmiről se, csak hétköznapi emberek, hétköznapi problémáiról, ráadásul azokat se ábrázolják érdekesen, vagy viccesen.”

        Igen, szóval a fő problémám a slice of life cuccok 90%-ával, hogy leülök eléjük és öt perc után már az jut eszembe, hogy: “tehát azért nézzek egy sorozatot, hogy láthassam, ahogy a szereplők azt csinálják, amit akár én is csinálhatnék, ha nem pont ezt nézném?” XDDD Akad persze 1-2 kivétel ezek között is, ahol vagy tényleg üdítően szórakoztató/újszerű a humor, vagy pedig a szereplőket találták el kivételesen annyira jól, hogy kis túlzással élve bármit megnéznék velük, de ezek sajnos egyelőre még ilyen fehér holló kategóriás ritkaságok.

        “Mondjuk amit én ezeknél sokkal inkább megvetek, azok a school life animék, amik nem csak hogy nem szólnak semmiről se, de ezt a tényt, szinte mindig ugyanabból a “klisékosárból” válogatva próbálják meg elfedni. Van a gyér hárem szál, a még gyérebb shounen fight szál, a kamu természetfeletti szál, meg az elcsépelt nyomozós szál, aztán ezek közül szoktak opcionálisan “bejelölni” annyit, aminnyi a merchek, opcionális fogyásához elég. Még rosszabb a helyzet, ha nem manga adaptációról, vagy valami original vacakról van szó, hanem light novel, visual novel feldolgozásról. Főleg utóbbinál necces ugye, amikor össze-vissza kevernek történetszálakat, zárásokat, ahelyett hogy végigvinnének egyet normálisan.”

        Igen, ezek szoktak azok lenni, amiket nem csak unsz, de fel is idegelnek. Ezek még “hazudnak” is a legtöbbször, mert az elején elhintik a néző előtt, hogy itt lesz valami plusz, a school life/slice of life mögött megbúvó valódi misztikum, történet, stb., de általában csak a végére jössz rá, hogy ugyanolyan “átlagemberek napjai” cucc ez, mint bármelyik egyéb és a fenti plusz elemek csak “csalétek” voltak. Kicsit mint a Bake, leültem elé azzal, hogy “fú, itt valami misztikus, csajokból előtörő természetfeletti lények történetét feldolgozó sorozatot fogok kapni”, aztán végülis ez igaz is volt rá, csak éppen nagyon nem olyan formában, amilyet én elvártam volna egy ilyen felütésű sztoritól. XD

        “Cyberpunk moékkal, nos valóban nem lenne épp a legéletképesebb formula, de hé, ha azt nézzük, végül is a Madoka is működött végül. =) Igaz, ez inkább a kivétel, ami erősíti a szabályt kategória volt, mert előtte nem egy anime próbálkozott már hasonlóval. Lásd ugye Nanoha, ami megint csak komolykodni szeretett volna.”

        Igen, meg nagy mák kellene azért ahhoz, hogy ugyanezt formulát más műfajban is sikerüljön működőképes formában ellőni. Plusz mit mondjak, azért hogy a Madoka pl. nálam mennyire fog “működni”, az majd kiderül, egyelőre a harmadik rész végén állok már vagy két éve, de ami még szomorúbb, hogy alig érzek rá indíttatást, hogy folytassam. Ráadásul épp pár napja nézegettem random jeleneteket a mozifilmből és tudom, hogy az már ilyen “húzzunk le a sikeres sorozatról egy újabb rókabőrt!” szellemben készült, viszont ettől még egyszerűen FÁJT az, amit a képernyőn láttam. Kb. ilyen fanboyoknak való yurishipping volt az egész, keverve a szokásos Shaft-féle mindfuckkal. ^^” Vagy szintén a moziban volt asszem a Mami vs Homura harcjelenet, ami cool és stílusos akart lenni, de számomra inkább csak röhejes és eltúlzott volt. A dologhoz hozzátartozik, hogy Mami harcstílusát ugye még pont láttam a TV sorozatban is, amikor a 2-3. részekben brillírozott, de ott még pont le bírtam nyelni, mert…mert spoiler, de gondolom sejted, hogy ide most mit írtam volna. XD Viszont a mozi még ezt próbálta annál is olyanabbra csinálni (ezt most jól megmondtam XD), mint amilyen a TV-ben volt, ráadásul pont Homura ellen… XD Ott röhögtem magamban, hogy “LOL, a coldbitch harcol a Mary Sue ellen, ha ez a szerencsenapom, talán kölcsönösen kinyírják egymást” XDDDD (Persze nem ez történt, csak láttam egy percekig húzódó, “túlkoreografált” harcot, aminek a végén vagy 15 másodpercig lihegtek, mintha valami hentait néznék. XD) Jó, leállok a Mado-csesztetéssel, csak most pont aktuális volt nálam a téma. XDDD (Meg vigasztal a tudat, hogy asszem magamon kívül Aoin találkoztam kemény EGY emberrel, aki nem dobott hátast ettől az egész franchise-tól. XD)

      • Most így hirtelen, én se sok említésre méltó SoL-t tudnék mondani, igaz oly sokat nem is láttam, és nincs is nagyon tervbe véve. Talán a Wolf Children az egyetlen kivétel, azt még tervezem pótolni.

        A Bake nálam nem is igazán mint school life anime “bukott meg” (bár tény, hogy annak is elég lagymatag volt), hanem inkább mint természetfeletti storyt éreztem, egy kicseszett nagy csúsztatásnak. Arról már nem is beszélve, hogy ha úgy mérettetik meg, ami, vagyis mint hárem, még úgy is harmatgyenge cucc. Spec (hogy témánál maradjunk), itt az Armitageben jobb a fanservice, mint ott. =D

        Madokából a mozikkal, nem igazán érdemes fárasztani magad. Én épp nemrég néztem meg a 3.at, utólag csak azt nem tudom, minek? A TV sorozat ismerete, bőven elég.

  4. Ha nem okozna instant hányingert a karakterdesign, szerintem már lenyomtam volna. Mondjuk nem vagyok valami nagy cyberpunk-rajongó, de ez a cucc azért stílusban talán közelebb áll hozzám, mint a Texhnolyze-Ergo Proxy-Akira-féle erőlködések.

    • Mivel tudom, hogy nem a szíved csücske a cyberpunk műfaj, épp ezért nem is tudnám neked teljes szívvel ajánlani. =)

      A karakterdizájn mondjuk nekem spec bejött, (szeretem az ilyen, a mai átlaggal össze nem vethető, egyedibb vonalvezetésű darabokat). Mint ahogy a felsoroltak közül az Akira pl. máig nagy kedvencem, ahogy a Texhnolyze is bejött, (Ergo Proxytól, bevallom kicsit tartok), viszont ezt még mind betudom, ízlésbeli különbségnek. =)

  5. Vagy 6 éve láttam ezt az animét, és határozottan tetszett! Szuper rajzolás, fasza zenék, darkos feeling, szal minden benne van! Csak azt sajnáltam h az ütős kezdés után, a végét kicsit elkapkodták, de ez még megbocsátható. Merem állítani h enélkül a Gits se tartana ma ott ahol.

    • Azt azért én nem jelenteném így ki, hogy a GitS-re ekkora, kvázi közvetlen hatására lett volna. =) Inkább úgy fogalmaznék, hogy az Armitage is azon animék közé tartozik, amiknek valamilyen szinten, hatása volt rá.

      Más téma, hogy ha már GitS, akkor e mellé meg annyi speciált, mozit dobtak ki az elmúlt évek során, hogy kezd lassan sok lenni.

  6. Én elfogult vagyok, ha az Armitage III-ról beszélünk, szóval ehhez mérten nézd a kommentemet 😀 Nekem az egyik kedvenc scifi animém, és szerintem a valaha volt egyik legjobb cyberpunk, de csak azért, mert minden olyan elem meg van benne a műfajból, amit én személy szerint nagyon értékelek. A zsaruk, bűnözők, vér, szexualitás, fegyverek, bürokrácia, gépek, egyszerűen minden ami fasza. Számomra ettől lesz valami igazán PUNK.
    Az openinggel kapcsolatban teljesen egyetértek, alig van egy maroknyi olyan anime, aminek a nyitányát egyáltalán hajlandó vagyok megnézni, ennek viszont imádtam, még youtube listámban is benne van, sokáig a képkockáiból gyártott gif volt a bannerem is AAn.
    A recap filmet én nem néztem meg, ellenben a “folytatást” igen, amit máig nagyon bánok, mert az eredeti széria után felépített elvárásokat és Hype-ot olyan szinten kiirtotta belőlem, hogy azóta az eredetit se tudtam újra megnézni. Olyan szinten utáltam, hogy képes voltam 1 pontot adni rá, ami még az én mércémmel is nagyon ritka, talán ezen kívül 2 címre adtam ilyet egész életem során a 600 körüli látottból. Szívből gyűlöltem, háromszor kellett nekifutnom, hogy végignézzem. Borzalom, szégyen az Armitage címre nézve.

    Ha tőlem valaki megkérdezi, hogy milyen cyberpunk animét nézzen meg, szinte biztos, hogy ezt elsőként ajánlom.

    U.I.: Azért a cikked baromi spoileres 😀 Ajánlónak/kedvcsinálónak aligha jó.

    • Nekem is nagyon bejött, szóval meg tudlak érteni. =) Minden alapanyag benne volt, úgy összegyúrva egy egységes egésszé, hogy az már önmagában elvigye az animét. Persze a story, karakterek se voltak utolsók, főleg maga Armitage. =)

      Ha nem is tenném top listára, de mindenképp egy olyan animének nevezném, amit a műfaj iránt egy kicsit is érdeklődőknek, egyszerűen látni kell.

      A folytatást én azért nem pontoztam ennyire le, szerintem egyszer meg lehetett nézni, (a Burn-Up Scramble, sokkal szörnyűbb volt, az elődeihez képest), de tény, hogy igazából nem sokat tett hozzá az alap OVA sorozathoz.

      Spoilerekről szólva, nekem igazából sohasem volt célom a spoiler mentesség. =) A saját cikkeimet, én inkább kritikának, mintsem ajánlónak, vagy kedvcsinálónak szánom (arra ott az ANN, MAL), és úgy gondolom, hogy egy kritikánál, ezt valahol nem lehet megúszni. Persze igyekszem azért odafigyelni rá, mert nem célom mindent lelőni, viszont én hiszek abban, hogy némi spoilerrel, jobban fel lehet kelteni az érdeklődést, mint ha csak általánosan körbejárnék mindent.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: