Grand Theft Auto V – A Jó, a Rossz és a Csúf

GTA_V_Cover

A GTA sorozattal eddig, meglehetősen vegyes tapasztalataim voltak. Leginkább azért, mert alapvetően a sorozat, sose az igényességéről, vagy a mélységéről volt ismert, hanem inkább a szórakoztatásról, ami hol jobban, hol kevésbé jól sikerült az eddig epizódoknak.

Annak ellenére, hogy se a 4. résszel, se a San Andreasal se voltam már kibőkülve, az 5. részt valamiért vártam. Részben a játéhoz időközben kiadott promóciós anyagok hatására, részben puszta kíváncsiságból, de ahogy az előző részeknek, úgy ennek is mindenképp adni akartam egy esélyt, hogy bizonyítson.

Bizonyítani pedig volt is mit, hisz az elmúlt években már nem egy openworld játék sorozat futott be a GTA mellett. Elég csak a rivális Saints Row-ra gondolni.


Egy kis történelem

Az első GTA résszel, még az ezredforduló környékén ismerkedtem meg, és ideig-óráig el is voltam vele, ám az akkor frissen megjelent 2. rész, már sokkal inkább lekötött.

Alig pár évvel az ezredforduló után, jött a 3. rész, aminek a jelentősége ugyan elvitathatatlan, hisz egyfelől átrepítette a franchiset a 3D érába, másrészt erős ráhatással volt az utána kiadott openworld játékokra, nekem valahogy mégse nyerte el annyira a tetszésem, mint előtte a 2. rész. Ugyan végigvittem a játékot, de a küldetések közti céltalan ámokfutást jobban élveztem, mint magukat a küldetéseket, amik már akkori mércével mérve is, elég sótlanok, és balanszírozatlanok voltak. Nem véletlen, hogy a még ugyanabban az évben érkező Mafia első része, minden értelemben felülmúlta, és feledtette azt.

Majd jött a Vice City, ami ugyan technikailag nem sok eltérést mutatott az elődhöz képest, mégis talán a ’80-as évek béli hangulat miatt, vagy talán azért mert bekerültek a motorok és a helikopterek, de még inkább azért, mert a Rockstar időközben megtanult karaktereket, és normális történetet írni, sokkal jobban működött. A 2. rész után, személy szerint ezt tartom a legjobban sikerült GTA epizódnak.

Aztán érkezett a San Andreas, ami ugyan tagadhatatlanul kihozta a maximumot az akkori GTA motorból. Hatalmas bejárható területet kaptunk, rengeteg elfoglaltsággal. Valahogy mégse ütött nálam akkorát, mint a Vice City, egyrészt mert ezen az epizódon már egyértelműen érződött, hogy a sorozat megérett a generációváltásra, másrészt mert ez az egész gettós nigga feeling, engem nem különösebben tudott megfogni. Ráadásul a játékba erőltetett, már-már Sims szerű elemeket is, mint hogy enni, edzeni, csajozni kell, kifejezetten feleslegesnek éreztem.

Utána jött a 4. rész, ami mint új generációs GTA, több téren is nagyot lépett előre az elődeihez képest, azonban valahogy úgy járt nálam ez is, mint anno a 3. rész, csak más okok miatt. Anno ugyanis, már kevés volt hozzá a vasam, mire viszont meglett az új hardware, addigra jött a Saints Row 3, és a GTA 4 már valahogy egyáltalán nem tudott érdekelni. A kiegészítőivel épp ezért, már nem is játszottam.

Most pedig itt az 5. rész, amire azt tudnám mondani, hogy úgy tűnik a Rockstar végre megint megcsinálta, és a Vice City után ismét egy olyan GTA rész látott napvilágot, amit biztos nem egyszer fogok elővenni a jövőben. Na de lássuk, mivel van dolgunk…


Hárman párban

A GTA 5 első érdekessége, hogy nem egy, hanem mindjárt 3 főszereplője van a játéknak, akik a történetmesélés eltérő pontjain csatlakoznak majd be az eseményekbe, mind egyedi személyiségek, és mindegyikőjük más-más szerepet fog betölteni, a történet alakulása szempontjából.

Az első főszereplő, Michael Townley, akivel a játék tuttoriáljában, egy elfuserált bankrablás keretei között ismerkedhetünk meg.

GTA_V_01

Mikey majdnem otthagyja a fogát az akció során, ám végül, miután belemegy abba, hogy együttműködik a titkosszolgálatokkal, mégis sikerül neki megúszni a dolgot, és új életet kezdhet, De Santa néven. 9 év telik el az ominózus bankrablás után, mialatt Michael álma beteljesülni látszik, ám hősünk élete csak kívülről látszik idillinek. Valójában életválságban van, egy kapuzárási pánikkal küzdő, megkeseredett, kiégett, diszfunkcionális családban élő ember lett belőle, akit nem tisztel senki, nem törődik vele senki, és ezt egyedül úgy tudja elviselni, hogy alkoholba folytja a bánatát.

Ekkor kerül be a képbe Franklin Clinton, a jó képességű, kitörni vágyó fekete srác, aki a város szegény negyedében lakik a nagynénjével, és jelenleg épp egy pitiáner autókereskedőnek dolgozik mint behajtó, legjobb barátja, Lamar Davis társaságában.

GTA_V_02

Franklin próbálna tisztességesen élni, ám barátja Lamar, és a környék többi lakója, folyton bajba keverik őt, ami után vagy a rosszhírű Ballas banda, vagy a rendőrök elől kell menekülnie. Mindez azonban örökre megváltozik akkor, amikor Franklin azt a megbízást kapja, hogy lopja el Michael haszontalan, kocka fiijának autóját, ami elsőre úgy tűnik, flottul megy. Amire viszont nem számított, hogy az időközben a hátsó ülésen szunyókáló Michael felébred, majd arra kényszeríti őt, hogy szó szerint hajtson be az üzletbe, hogy aztán lerendezhesse a dolgot, a sunyi autókereskedővel.

Így indul Michael és Franklin fura barátsága, ami részben pótapa-pótfiú, részben mester-tanítvány kapcsolattá válik. Az újabb és újabb közös ügyek, egymás ügyes-bajos dolgainak megoldása közben Michael életkedve lassan visszatérni látszik, még Franklin lassan megindul a felemelkedés útján, ami végül elvezet, az első nagyobb balhéig.

A sikeres akció után, Michael és Franklin ünnepelnek, majd úgy döntenek, meghúzzák magukat. Amire viszont senki sem számít, hogy a balhéról készült híradásból, Michael egykori társa, és jó barátja, Trevor Philips rájön arra, hogy halottnak hitt társa él, ami érthető okokból, nem hagyja nyugodni. Így miután elintézte a saját ügyeit helyben, elindul hogy felkeresse egykori barátját.

GTA_V_03

Trevor egy amolyan igazi bunker, félőrült redneck tahó, akinek több ellensége van, mint ahány hajszála. Odavan a fegyverekért, a pickupokért, az olcsó piáért, és még háza sincs. Egy mozgásképtelen, rozsdás, félig szétrohadt, kívül-belül koszos lakókocsiban él, és amikor épp nem a környék lakóit vegzálja, vagy a kocsmában héderel, akkor fegyvercsempészettel, és drogkereskedelemmel tartja fenn magát.

Így áll hát végül össze ez nem a hétköznapi bűnöző trio, akik nem egyszer fogják felforgatni San Andreas városát, mielőtt végül eldőlne a sorsuk.

GTA_V_04

Mert hogy a GTA 5 bizony nem egy, hanem mindjárt 3 féle befejezést is tartogat, attól függően, hogy döntünk a végén.


Szebb, jobb, tartalmasabb

Kalandjaink helyszíne, mint azt már említettem, ezúttal ismét San Andreas lesz, ami ugyan méreteiben jócskán elmarad a San Andreasban megismert térképtől, mégis sokkal változatosabb és színesebb lesz, pláne a 4. rész unalmas, szürke, egyhangú Liberty Cityjéhez képest.

GTA_V_05

Mint mindig, most is teljesen szabadkezet kapunk, azaz már a játék első pillanatától kezdve, mehetünk bárhová, ám a különféle lehetőségek és elfoglaltságok, csak idővel válnak elérhetővé.

A hangsúly természetesen most is a fő és mellékküldetéseken lesz, amiknél annyi változás történt, hogy a több főhős miatt, bizonyos küldetések, csak bizonyos karakterek számára válnak elérhetővé. A fő küldetések alatt egyébként nem ritkán lesz majd arra példa, különösen a játék második felétől kezdve, hogy bizonyos karakterekkel, az adott küldetés bizonyos szakaszait kell teljesítenünk, a sikeres továbbjutás érdekében. Az ilyenkor szükséges váltást, rendszerint jelzi majd nekünk a játék, vagy egy rövid bejátszás keretében, maga is elvégzi helyettünk, automatikusan.

Jó hír, hogy a játék most már minden küldetés fontosabb szakaszai után, készít egy checkpointot, vagyis ha később elbénáznánk valamit, akkor nem muszáj az egész küldetést, teljesen elölről kezdeni, hanem folytathatjuk a legutolsó checkpoint után. Sőt, még arra is lehetőségünk lesz, hogy az adott szakaszt, nemes egyszerűséggel átugorjuk.

Két fontosabb dolgot emelnék még ki. Az egyik, hogy lesznek a játékban nagyobb balhék, amiknél akár többféle megközelítés közül is választhatunk, és ennek függvényében, más-más előkészületet igényelnek.

GTA_V_06

A másik, hogy bekerültek a játékba úgynevezett random eventök, amik két küldetés között, a játékvilágban utazgatva, véletlenszerűen jönnek elő. Ezek igen változatosak lehetnek, vannak köztük fixek és ismétlődők, és a végén, különféle jutalmak is üthetik a markunkat, ami lehet pénz, lőszer, egy új autó, vagy egy olyan kapcsolat, akit később, a balhék alkalmával vehetünk igénybe.

Valamint, akárcsak anno a Vice Cityben, most is lehetőségünk lesz a nehezen összekuporgatott pénzünket, különféle ingatlanokba fektetni, melyek termelik nekünk a pénzt, és alkalmanként még mellékküldetéseket is biztosítanak.

Emellett persze megmaradtak és kibővültek a különféle hobbik és szabadidős tevékenységek, amikkel elüthetjük az időt, és akár még különféle jutalmakat is bezsebelhetünk. Elmehetünk moziba, golfozni, ruházkodhatunk, frizurát és tetkót csináltathatunk, beülhetünk a bárba inni, vagy csak egyszerűem lehuppanhatunk a kanapéra, és beszívva animézhetünk. =)

GTA_V_07

Viszont ahogy a küldetéseknél, úgy itt is érvényben lesz az a megkötés, hogy bizonyos elfoglaltságokat, csak bizonyos karakterek űzhetnek. Így például az erőben vadászni csak Trevoral lehet, Golfozni csak Michael tud, még az utcai autóversenyekben Fraklin lesz otthon.

Felfedeznivaló pedig ezeken kívül is akad bőven, rengeteg érdekes helyre ellátogathatunk, és rengeteg érdekes dologra bukkanhatunk, ha kicsit szemfülesebbek vagyunk. Találhatunk például UFO maradványokat, vagy II. világháborús tankokat, melyekből többet is elszórtak, a térkép különböző pontjain.

GTA_V_08

Hasonlóan a San Andreashoz, karaktereink megint rendelkeznek, különféle képességekkel, úgy mint kitartás, vezetés, repülés, fegyverismeret, úszás. Ezek a képességek, karakterenként eltérő alapértékkel indulnak, és viszonylag könnyen fejleszthetőek. Értelemszerűen minél több, az adott területet érintő tevékenységet végzünk, annál gyorsabban fognak szintet lépni ezek a képességeink. Viszont némi pénzmag ellenében, fel is gyorsíthatjuk ezeket, például úgy, hogy elmegyünk repülő órákat venni, vagy ellátogatunk a lőtérre.

GTA_V_09

Ennél egy fokkal érdekesebb, hogy minden karakterünk rendelkezik egy egyedi, speciális képességgel, ami nem csak arra jó, hogy alkalomadtán kihúzzon minket a pácból, de bizonyos esetekben szinte lehetetlen lesz ezek használata nélkül eredményesen továbbjutni. Franklin képessége egyfajta fókusz, ami lehetővé teszi, hogy sokkal precízebben hajthasson végre manővereket (értelemszerűen, csak vezetés közben elérhető). Michael, amolyan Max Payne módjára képes lesz belassítani az időt (ez egyébként nagyon hasonló, a régi GTA részek adrenalin kapszulájához). Még Trevor egyfajta Berserk módba képes kapcsolni, ami alatt sokkal nagyobbat sebez, és őt sokkal kevésbé képesek megsebezni.

Fegyverarzenálunk, a 4. rész kissé kurta és sablonos választékához képest, ismét kibővült, és döntő többségük úgy működik, ahogy elvárnánk. Újdonság, hogy fegyvereink nagy részét, akárcsak a Saints Rowban, elláthatjuk különféle fejlesztésekkel, amiknek hála még hatékonyabbá válnak. Egyedül talán a rakétavetővel nem voltam megelégedve, egyrészt mert maga a rakéta viszonylag lassú, másrészt mert célozni vele sem olyan egyszerű, így például egy mozgásban lévő helikoptert leszedni vele, meglehetősen körülményes tud lenni. A gránátvetőt meg erősen szokni kell, mert sokszor nagyon nem arra megy a lövedék, amerre mi szeretnénk.

GTA_V_10

Az érdekesebb darabok közé sorolnám, a Postal 2 ihlette benzines kannát, amelynek őszintén szólva, néhány küldetés, dedikált feladatain túl, én nem sok hasznát láttam. Inkább poénos, mint hasznos.

A járműparkra ugyancsak nem lehet panasz, legalábbis, ami a mennyiséget illeti. Van itt minden, a szétrohadt Cadillactől kezdve, a méregdrága sportkocsikon, és fürge homokfutókon át, egészen a dömperig.

GTA_V_11

Többségük pontosan úgy viselkedik, ahogy elvárjuk, azaz egy vadiúj sportkocsi például pöccre indul, és pillanatok alatt 100 fölött van, még egy régi, kopott, rozsdás tragacs nehézkesen indul, lassan gyorsul, és a kanyarokat sem úgy veszi, mint újabb társai. Egyedül talán az zavart, hogy egyes autók fara még mindig úgy csúszkál össze-vissza, a legkisebb irányváltoztatástól is, mintha folyékony szappannal lenne bekenve az út.

Technikailag játék igazából rendben van, hozza a nextgen érzést, főleg a fény-árnyék hatások, és az időjárás effektek tekintetében. A karakterek és a járművek, részletesen ki lettek dolgozva, ám a környezet már némiképp vegyes képet mutat. Alapvetően jól néz ki, helyenként viszont olyan mosott textúrákkal is találkozhatunk majd, amik még az előző generációból ragadtak itt. Egyedül talán, a kelleténél amúgy sokkal jobban promózott FPS nézetet éreztem feleslegesnek, mert érdekesnek ugyan érdekes, de közel sem működik annyira jól, hogy huzamosabb ideig ebben a nézetben játszunk.

Hangok és zenék terén ellenben, egy rossz szavam se lehet. A karaktereket megszólaltató szinkronszínészek, szokás szerint remek munkát végeztek, nagyszerű beleéléssel játszották a szerepüket. A rádióállomások szintén hozzák az elvárhatót, lesz itt minden, a country zenétől kezdve, a ’90-es évek rap slágerein át, egészen a heavy metálig.


Azok a fránya bugok

A GTA 5-el, igazság szerint két nagy probléma van. Az egyik, hogy az optimalizálást PC-re, sajnos most se sikerült maradéktalanul megoldani. A másik, hogy a játék, főleg a karakterek közti váltásoknál használt zoom effekt közben, hajlamos fagyni. Ez pedig kifejezetten frusztráló lesz, főleg a játék későbbi szakaszában, amikor az egyes küldetések alatt, gyakori lesz a karakterek közti oda-vissza váltás, ami így fokozottan megnöveli, a fagyás valószínűségét. Ráadásul bizonyos küldetések, mint például az elhíresült Blitz Play Heist, alapból bugosak, és rendszeresen fagynak, még azoknál is, akiknél a karakterek közti váltás, nem okoz ilyen problémát.

Emellett csak kisebb hibákat tudnék még felróni a játéknak, mint hogy az ütközés, esés, levesz a pajzsunkból. Vagy hogy bizonyos küldetéseknél a játék, egyszerűen nem ad megfelelő instrukciókat. Például az egyik küldetés alkalmával, időre ki kellett nyírnunk 4 tanút, amiből az első kettőt, minden gond nélkül elintéztem, ám a harmadikat egyszerűen nem találtam, hiába jelezte a marker. Össze-vissza szerencsétlenkedtem, elvesztegettem az időm közel 70%-át, mire rájöttem, hogy az illető nem az épületben van, hanem azon, egy ablakmosó kosárban, amit csak távolról lehet látni.

Így viszont már nem maradt elég időm a 4. célpontra, a checkpoint viszont mindig a legutóbbi személy likvidálása után készült, így ördögi körbe kerültem, aminek csak az vetett véget, hogy manuálisan betöltöttem a legutóbbi mentett állást, és teljesen elölről kezdtem az egészet.

Ennél valamivel zavaróbb volt az, hogy a GTA 5, eltérően az előző részektől, nem engedi azt, hogy idő előtt befejezzünk egy-egy küldetést. Így például hiába próbáljuk ellenfelünket leszorítani, a script nem fogja hagyni, és mi fogunk rosszul járni. Jó példa erre, amikor Franklinnel üldözünk néhány rednecket, ám addig lehetetlen kinyírni őket, amíg a kocsijuk el nem ér az adott pontra.

Aztán ott az AI, ami bár már sokkal jobban harcol, mint az előző részekben, de még mindig nem sorolnám a játék előnyös tulajdonságai közé. Elég furcsa, amikor egy híd alatt, konténerek takarásában megbújva is pontosan tudják a zsernyákok, hol vagyok, máskor meg az orruk előtt beállok egy roncs mögé, és nyomomat vesztik.


Majdnem tökéletes

Összefoglalva tehát, a meglévő hibái ellenére, én nagyon jól szórakoztam a GTA 5-el. Remélhetőleg a jövőben, néhány patch után, kiszórják a maradék bugokat, addig is aki teheti, tegyen vele egy próbát, mert megéri. Még akkor is, ha hozzám hasonlóan, az előző részek, nem igazán nyerték el a tetszését. 8/10

Advertisements

8 hozzászólás to “Grand Theft Auto V – A Jó, a Rossz és a Csúf”

  1. Nekem is az utolsó jó GTA-t a Vice City jelentette, noha a San Andreas-szal is rengeteget toltam egy időben. De ténylegesen nem fogott meg, pont a “ma nigga rapper madafaka” életérzés miatt. A Simsezős részét meg rohadt könnyen ki lehetett tolni maxra. Akár hízót csinálsz CJ-ből, akár muszklimanót.

    Az 5. játékkal havernál játszottam, és konzolon. Nagyban mondta, hogy a vezetési része így meg úgy jó, közben a kocsival nem bírtam elindulni, mert az indítót egy külön gombra tették, már nem elég az előre gomb. Aztán ott volt az Online része, ahol folyton bejött az alázás. Aztán már a csavargó pusztítás szóló módban sem volt az igazi. Míg ő vigyorgott, mint a tejbetök, én egy olyan unott és meh pofával ültem és játszottam, hogy azt tanítani kéne másoknak. Aztán megkérdeztem tőle: “lila műbroki nincs a játékban, hogy azzal verjek szét valakit szado-mazo ruhába bújva, miközben a cicalány banda mögöttem szurkol ólomgolyóval?” Igen, érdekes módon a Saints Row messze jobban megnyert magának a baromságaival, még ha a 4. rész is az, amit tologatok (mivel a 3 egy optimalizálatlan szutyok PC-re, szaggat a gépemen, mint a rohadás, szemben a 4-gyel, ami flottul megy… na mind1).

    • A San Andreasal elvoltam én is, akárcsak előtte a 3. résszel, viszont egyiket sem tudtam, egynél többször végigvinni. Miután ráuntam a Vice Cityre (úgy 2 végigjátszás után), kíváncsiságból újra visszaültem a 3 elé, viszont nem sokkal a vége előtt, egyszerűen meguntam az egészet, pedig már csak az utolsó két küldetés volt hátra. A San Andreast meg ott untam meg második nekifutásra, miután kinyírtam Rydert. Ehhez képest a Vice Cityt, legalább négyszer végigvittem, mind a négy alkalommal, bőven 90% feletti átlaggal.

      A 4. résszel az volt a bajom, már azon túl, hogy nem ment normálisan az akkori vason, hogy valahogy az egész város, környezet, annyira szürke, unalmas, és steril volt, amihez hasonlót, azóta se láttam.

      A “Simsezés” valóban nem volt effektíve nehéz San Andreasban, mert az erőt, staminát, viszonylag hamar fel lehetett nyomni a kondiban, viszont az úszás például baromi lassan fejlődött. Kimaxolni már majdnem annyira fárasztó volt, mint anno a Morrowindban, az athleticset.

      Az 5. rész nekem spec bejött, mert tényleg itt éreztem azt újra, amit anno a Vice Cityben, hogy a város, a karakterek, és a küldetések is elég jól össze lettek rakva ahhoz, hogy beszippantson, és bent is tartson a játék.

      Elismerem, random marhulni ugyan közel se annyira szórakoztató már, mint volt anno a régi részekben, vagy akár a Saints Rowban. Bár ezzel most némiképp ellentmondok saját magamnak, mert amikor felmásztam a víztorony tetejére, és nekiálltam osztani a jó népet minigunal, az elég fun volt. =)

      Saints Rowból nekem a 3 tetszett ezidáig a legjobban (nálam szerencsére flottul ment). A 4 sajnos csak a 3. rész árnyéka, bár a kiegészítője, a Gat out of Hell nem volt rossz, valahogy sokkal jobban működött, mint az alap játék.

  2. Fasza játék, csak 3 bajom van vele…
    1. 60 GB a telepítő, még 60 GB a játék, és még 60 GB szabad hely kell neki.
    2. 8 órán keresztül telepített!
    3. Hiába vettem le mindent és van bőven a zöld részben a vram, mégis szaggatni szokott 30 perc játék után.

    • Szerencsére nekem az utolsó kettőhöz nem volt szerencsém. Viszont az tény, hogy hely az bizony kellett neki rendesen.

      Volt is belőle annak idején gond, hogy az Xbox360 port is valami 8 gigát vagy mennyit telepített.

    • 8 órás telepítés?!?!? WTF!

      Én még mindig az “előző generációt” és az előtte lévőket nyomom, mert jelenleg csak 2-3 játék érdekel ebben a generációban, de azok miatt most nem fogok egy új konzolt venni.

  3. Bevallom, én egyedül csak a legelső GTA-val játszottam, s azóta egyikkel sem, de mindig jót hallottam róla. Viszont azon mindegyik ismerősöm kiakadt, amikor a “vérprofi” EDGE magazin 10/10-et adott a GTA IV-nek. Nem tudom, mennyit adott ennek, de remélem, hogy nem ismétlik meg az akkorit.

    • Ugyanannyit. Mondjuk ha már itt tartunk, akkor az 5 az 10x inkább megérdemli azt, mint a 4, pláne hogy annak még az elcseszett PC portja is megkapta anno a 10/10-et.

      Én az Edgre egyébként azóta nem adok, mióta 10/10-et adtak arra a Halo 3-ra, amit még a franchise fanjai is a leggyengébb részként tartanak számon.

      Az meg már csak hab a tortán, hogy a Bioshock Infinitere nem adták meg a 10/10-et, de a Last of Usra igen. Miközben előbbi kb. minden téren verte az utóbbit.

      Ebből is látszik, hogy az Edge egy sznob, faszfej brigád, akik 6-7 pontot simán érő játékokat, simán lehúznak 2-3 pontra, de aminek kellően nagy a marketingje, annál érdekes módon borítékolható a 10/10.

      • Halo 3, pffff, ne is mond, aznap kiröhögtem a májamat is!

        Bioshock Infinity meg a The Last Of Us nálam egy szinten vannak, de egyiküknek sem adtam volna 10/10-et – a The Last Of Us valljuk be, nem több, mint egy “zombis Uncharted”.

        És igen, az EDGE tényleg egy sznob klub, de ugye már lassan mindenhol ilyenek, még online is.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: