Hatred – The Genocide Crusade

hatred-cover

A botrányjátékok mindig is egy érdekes kategóriát képviseltek a videojáték iparban. Ezekről a játékokról, általában véve elmondható, hogy jellemzően kisebb, kezdő stúdiók kezei közül szoktak kikerülni, és a bennük lévő tabudöntögetés, illetve a jó ízlés határának átlépése mögött, alapvetően marketing célok húzódnak meg. Épp ezért a kritika, nem is szokott velük kesztyűs kézzel bánni, a közönség ellenben kedvelni szokta ezeket a játékokat. Ehhez elég csak a Carmageddon, a Postal, vagy akár a Manhunt sikerére gondolni.

Nem volt ez másként most se, a The Farm 51-ből kivált, Lengyel illetőségű, Destructive Creations kreatívjai, pontosan tudták mihez kell nyúlniuk ahhoz, hogy viszonylag kevés energia belefeccölésével, egy nyereséges címet hozzanak össze, melyet ugyan a kritika annak rendje és módja szerint lehúzott, a játékosok mégis zabálták.

A játék körüli botránykeltés, már az első trailer után elkezdődött, melynek csúcsán a játékot még a steamről is levették egy rövid időre, úgy hogy az még meg se jelent. Ezzel kvázi egy hatalmas ingyen reklámot csináltak neki, ami végül meg is látszott az eladásokban. A Hatred egy rövid időre, még a GTA 5 és a Witcher 3 eladásait is felülmúlta.

Sok régi játékoshoz hasonlóan, a Hatred engem már kezdetektől fogva egy monokróm Postal 1-re emlékeztetett, ami olyannyira be is igazolódott, hogy a játék szinte receptre pontosan másolja azt, modernizált formában. Amivel önmagában amúgy nem is lenne baj, a kérdés már csak az, mennyit ér ez a gyakorlatban?

A történet (már ha lehet ezt annak nevezni), nagyjából arról szól, hogy adott egy névtelen pszichopata antihős, a “The Crusader”, akinek egy rideg, komor éjjelen, végleg elege lesz az emberiségből, feltankolja magát fegyverekkel, és megindul, hogy rendet rakjon a világban. Ami jelen esetben annyit tesz, hogy mindent és mindenkit kinyír, aki a szeme elé kerül.

Hatred_01

Játékmenet terén a Hatred, hasonlóan a Postal első részéhez, egy izometrikus akció játék, ahol madártávlatból irányíthatjuk hősünket, pályáról-pályára haladva. Az egyes pályákon, vannak ugyan dedikált, illetve opcionális feladatok, ezek célja azonban sosem több mint a puszta rombolás, azaz hogy lehetőség szerint mindent és mindenkit elpusztítsunk egy adott körzetben, épületben.

Ez elsőre könnyűnek hangozhat, ám hamar rá fogunk jönni, hogy nem is oly egyszerű feladat, egyszemélyes hadseregként végigdúlni magunkat egy-egy pályán, a játék ugyanis nehéz. Mint a legtöbb játékot, ezt is közepes nehézségi szinten kezdtem el (ami itt érdekes módon a Hard), mégis a játék, körülbelül a 3. pályától kezdve bizony keményen fel tudta adni a leckét.

Mentésre nincs lehetőségünk játék közben, és checkpointok sincsenek. Helyette minden másodlagos feladat teljesítése után (házibuli szétverése, bevásárlóközpont felgyújtása, stb.) kapunk egy respawn pontot, melyeket halálunk után tudunk beváltani, hogy ne kelljen teljesen elölről kezdeni az adott pályát.

A fegyverválaszték bár viszonylag bő, abból egyszerre maximum hármat tarthatunk csak magunknál, plusz gránátokat, és néhány molotov-koktélt. Aztán ott az életerőnk, ami ugyan elsőre még soknak is tűnhet, ám a tetemes mennyiségű ellenfél miatt, nagyon hamar el tud fogyni. Feltölteni pedig nem is oly egyszerű, ezt ugyanis csak a haldokló ellenfelek kivégzésével hajthatjuk végre.

Hatred_02

Ellentétben a Postal 1-el, ahol alig kaptunk naftát az erősebb mordályokhoz, a Hatredben szerencsére bőven el leszünk látva lőszerrel. Ám még így is érdemes arra odafigyelni, hogy ne Serious Sam módjára szórjuk az ólmot mindenfelé, különben hamar szorult helyzetben találhatjuk magunkat, ahol nem fogunk túlélni a kispisztollyal.

Lehetőségünk lesz ugyan járműveket vezetni, én azonban ennek nem sok hasznát láttam, mivel a legtöbb pálya, felépítéséből adódóan, gyalogos ámokfutásra lett kitalálva.

Hatred_03

A játék grafikája, igazából nem különösebben nevezhető szépnek, annak ellenére, hogy amúgy az Unreal engine 4 ketyeg alatta. A monokróm színvilág ugyan kétségkívül hozzátesz a hangulathoz, és ad a játéknak egy sajátos ízt, önmagában mégse dob rajta annyit, hogy középszerűnél szebbnek lehessen nevezni. Amire viszont nem lehet panasz, az a játék fizikája. Ezen a téren nagyot domborít a Hatred, egyszerűen azzal, hogy szinte minden rombolható, beleértve a házakat is. Ráadásul alapból nem kis méretű pályákon fogunk flangálni, a játék jó 80%-ában.

Hatred_04

Helyenként igazán látványos pusztítást tudunk véghezvinni, amire rátesz a tűz, mely meg merném kockáztatni, hogy ebben a játékban működik talán a legreálisabban. Ha valami felgyullad, az nem alszik el pár másodpercen belül, hanem tartósan ég, és amennyiben olyan anyagok vannak a közelében, képes tovább terjedni.

Hasonlóan a grafikához, a hangok terén se fogunk semmi kiemelkedőt tapasztalni. A főhős cinikus megjegyzései ugyan nem rosszak, de Dude kollégáéhoz egyértelműen nem érnek fel. Amit viszont mérhetetlenül hiányoltam, az a zene. Egyszerűen adta volna magát, hogy ehhez a játékhoz valami igazán ütős metál OST-t rakjanak össze, ez azonban sajnos elmaradt.

Az irányítás, célzás szerencsére messze jobb, mint amilyen anno volt a Postal 1-ben (ami iszonyat merev és hektikus tudott lenni) ám még így se nevezném gördülékenynek. Helyenként olyan dolgokban fennakadunk, amikben nem kéne, máskor viszont akár a falon is át tudunk szaladni. Előbbi különösen idegesítő tud lenni mikor járművet vezetünk, ahol ha kicsit szerencsétlenebbek vagyunk, akár véglegesen is megakaszthatunk egy-egy járművet, úgy hogy onnét többé az életben nem leszünk képesek elmozdítani.

A legnagyobb baj mégis talán az a Hatredel, hogy hiába szeretne a játék feszültség levezetőként működni, ehhez egyfelől túl nehéz, másrészt (és ez a nagyobb baj) egyszerűen rövidtávon is képes, hihetetlenül monotonná és egyhangúvá válni. Az a fajta játék, ami annak ellenére, hogy nem hosszú, 2-3 küldetés után határozottan úgy hagyja ott az ember, hogy ne ebből pont most volt elég.

Hatred_05

Összességében tehát nem nevezném egy rossz játéknak a Hatredet, mert ideig-óráig szórakoztató, és voltak olyan vonásai, mint például a már említett rombolható épületek, berendezések, amik kifejezetten tetszettek. Ám ennek ellenére se győzött meg igazán a játék, és sokszor kifejezetten untatott. Ezért maximum egy 6/10-el, de még inkább egy 5.5/10-el tudnám csak jutalmazni.

Reklámok

6 hozzászólás to “Hatred – The Genocide Crusade”

  1. Ez a nihilista szimulátor nálam még a 0/10-et sem kapná meg, ha lehetséges lenne ilyen pontozás!

    Nem az a baj, hogy öncéllú és polgárpukkasztó, hanem az egészneka megvalósítása és tálalása az, ami kicsapta nálam a biztosítékot!

    • Odáig még megértem a dolgot, hogy van akinél ez már kicsapja a biztosítékot, mert egy olyan műfajba tartozik, ami alapból megosztja az embereket.

      Ami előtt viszont értetlenül állok, hogy sokan úgy tesznek, mint ha eddig ilyen még nem lett volna, miközben az egész Hatred egy olyan ösvényen halad, amit már előtte 20 évvel kitapostak.

      A Hatred semmivel se durvább, mint volt annak idején a Postal 1, ami ellentétében a 2. és 3. résszel, még egyáltalán nem vette poénra a figurát. Elég komor, sötét, helyenként kifejezetten szürreális volt.

      Sőt, a Postal 1 nem egy kitalált ámokfutás volt, mint a Hatred, hanem nagyon is valós események ihlették. Az egész játék kvázi a ’90-es évek elején történt mészárlásokon alapult, melyeket postások hajtottak végre.

  2. Hívjatok egy beteg állatnak, de nekem ez a játék tetszik! 😛
    Késsel pofánszúrni a nácikat a Wolfensteinben az rendben van, de civileket ölni a Hatredben már botrányos? Micsoda képmutatás! Ennyi erővel akkor a GTA se jobb, ahol ugyanúgy lehet civileket mészárolni.

    • Sokaknak elvileg azzal van bajuk, hogy a Hatrednek nincs története, karakterei, nem egy alternatív világban játszódik, és hogy az erőszak nem eszközként, hanem célként jelenik meg benne.

      Na most oké, én ezt aláírom, hogy tényleg így van. Csakhogy ettől még a helyén tudni kezelni a játékot, és nem Jack Thompson módjára kéne démonizálni.

  3. Hát igen, akinek volt kis sütnivalója az már sejthette, hogy csak a botrány ad neki nagy reklámfelületet (ami számomra totál érthetetlen, semmiben nem különbözik a Postal szériától, sőt szinte az első rész fekete-fehér remakejének lehet tekinteni) miközben maga a játék nem tartalmaz semmi különlegességet. Hosszú távon kifejezetten monotonná válik, amire még a hangulatos de hosszú távon nyomasztó képi világ is rádob egy pár lapáttal, aztán l izzasztóan nehézre sikeredett, ami a frusztráció levezetés helyett inkább csak növeli azt.
    Inkább maradok a komolytalanabb de jóval szórakoztatóbb Serious Sam sorozatnál. 😀

    • Azt mondjuk el kell ismerni, hogy marketing szempontból ez egy sikertörténet. A fejlesztők pontosan tudták, mihez kell nyúlniuk, és azt is, hogy az alapanyag már elég régi ahhoz, hogy a mostani célközönség ne ismerje. Mint ahogy azt is tudták, hogy ha elég nagy botrány lesz a játék körül, akkor tök mindegy mit mond a sajtó, vagy a kritikusok, a tömegek venni fogják, mint a cukrot, és így is lett.

      Gyakorlatilag egyetlen trailerrel sikerült akkora hírverést elérniük, amit másoknak (GTA, Witcher, Last of Us) csak több százezer/millió dollárba kerülő, masszív reklámkampánnyal sikerül. Ráadásul még szerencséjük is volt, mert először jött a steam botrány, nem sokkal a megjelenése előtt pedig még a híradókba is bekerült.

      Egyébként valóban az vele tán a legnagyobb baj, hogy a monotonitás mellett, megörökölte a Postal 1-nek azt a tulajdonságát is, miszerint még legkönnyebb szinten se feltétlen könnyű. Legnehezebb szinten meg aztán ember legyen a talpán, aki minden pályát elsőre végig tud vinni.

      Szóval ilyen szempontból egy Painkiller, vagy egy Serious Sam SE, sokkal jobb feszültséglevezetőnek, mert ott te döntöd el, hogy most csak Tourist szinten van e kedved marhulni, vagy valódi kihívásra vágysz, és felteszed Seriousra. (Vagy ha igazán kemény vagy, akkor ott a rejtett nehézségi szint, a Mental, amikor láthatatlanok az ellenfelek.)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: