Kálmán bácsinál jártam

Jó pár éve van már annak, mikor egy páromnál eltöltendő, kellemesnek indult ebéd, hirtelen rögtönzött rokonlátogatásba torkollt, aminek hála volt szerencsém megismerkedni Kálmán bácsival, és az ő sajátos, fanyar világnézetével.

Nem tudom, a sors akarta e így, vagy pusztán a véletlenek műve (mindenesetre meglettem volna nélküle) de idén fordult a kocka, és bár a hátam közepére sem kívántam, ezúttal nekem kellett látogatást tennem, Kálmán bácsi kis házába. =)

Az egész, egy kellemes szombati napon indult, nem sokkal a szokásos, éves gyertyaégetés, majd a másnapi halloween bulizás után, és bár jómagam, mindig is ferde szemmel néztem ez utóbbi ünnep meghonosodására, mostanra azért ennek is sikerült meglátnom a fényes oldalát. (Hiába, a necc harisnyás combok, sok mindenről meg tudnak győzni.) Ekkor történt ugyanis, hogy a párommal eltöltendő, kellemes szombat, majd a vasárnapi, otthoni pihenés koncepcióját, egy csapásra sikeresen felrúgta leendő anyósom, akinek valamiért pont akkor jutott eszébe megemlíteni, hogy másnap le kéne menni Kálmán bácsiékhoz látogatóba. Hisz mostanra lettek kész a lakásfelújítással, meghívták a családot ebédre, és már amúgy is évek óta nem jártak náluk, stb.

Alapvetően ez engem nem is érintett volna, ám (micsoda meglepetés) leendő anyósom elpanaszolta, hogy leendő apósom sajnos nem fogja tudni őket kivinni, mert ő bizony pont másnapra időzítette a garázs rendbetételét (bizonyára teljesen véletlenül) úgy hogy most nem tudja, mégis hogy fognak tudni lemenni.

Lefordítva tehát, engem ért a megtiszteltetés, hogy önzetlenül felajánljam a segítségemet, és a másnapi pihenés helyett sofőrt játsszak, majd utána 4-5 órán keresztül jópofizzak olyanokkal, akiket még csak nem is kedvelek (hisz így sem csinálom eleget a melóban). Leendő anyósom persze nagyon köszöngette nekem amit amúgy is elvárt, így miután befejezte a hálálkodást, meg is adta nekem a részleteket, hogy nekem hány óra, hány percre kell ám odaérni. Hisz nem szabad se túl korán oda menni, de az se jó, ha pont ebédre érünk oda, mert az illetlenség.

Vasárnap aztán, miután felkészültem lelkileg, az előttem álló hosszú és fárasztó órákra, beütöttem a GPS-be a címet (ekkor tudtam meg, hogy egy laza 36 km lesz majd az út oda, és még egyszer ugyanennyi vissza) majd elindultam, felvettem páromat, anyósjelöltemet, és közös utunkat ezzel megkezdtük, Kálmán bácsi kis háza felé.

Érkezés a megbeszélt 11 órára, aprócska falu, vagy 5000 lakos, az élet uncsi, a hangulat lapos (csak hogy egy klasszikusból idézzek). Ráadásul (minő szerencse) ez még az a fajta települések közé tartozik, ahol aszfaltozva csak a főút van, a mellékutak még mind kavicsos földutak, járdák, és vízelvezető árkok nélkül. A házak mind a századforduló elején épültek, klasszikus vidéki stílusban, azaz az út mentén elkezdték az építkezést, majd folyamatosan haladtak befelé. Az utcán lehetetlenség kocsival, normálisan megállni, így mindenképp be kell állni az udvarra, ahhoz viszont valahogy meg kéne fordulni, ami egy hosszabb kocsival, mint ami nekünk is van, igazi kihívás, pláne úgy, hogy Kálmán bácsiék kapuja mellett régi boroshordókból átalakított virágcserepek, a szembe szomszédjuk kapujánál meg jókora díszkövek vannak. Ergo, eltartott egy darabig, mire egyáltalán be tudtam állni. Plusz még ugye azt is ki kellett várnom, míg Bözsi néni kijött, és anyós jelöltemmel közösen egyáltalán kinyitották a kaput.

Belépve a házba, Bözsi néni gyorsan körbevezetett minket, de szerencsére nem tartott sokáig a tárlatvezetés, mert mint elég gyorsan kiderült, valójában csak annyi felújítás történt, hogy a konyhát és a régi nagyszobát, egybenyitották, és átalakították amerikai stílusban. Nem is húztuk tovább az időt, hamar összegyűltünk mind az ominózus helységben, ahol Kálmán bácsi, egyáltalán nem zavartatta magát az üdvözlésünkkel, hiszen ő bizony épp foci meccset nézett (ráadásul hazait), és az bizony olyan szent rítus, amit nem szabad megzavarni senkinek.

Kálmán bácsi ugyanis, azok közé az emberek közé tartozik, aki bár tudja jól, hogy a magyar foci csapnivaló, nemzetközi viszonylatban sehol sincs, és még az eszkimók is elvernek minket, mégis van benne valami megmagyarázhatatlan patriotizmus, amiből folyton képes erőt meríteni, és hinni abban, hogy leszünk mi még világbajnokok. Vagy (és ez a valószínűbb) egyszerűen csak arról van szó, hogy imád üvöltözni a TV-vel, valahányszor “csal” az ellenfél, bundázik a bíró, les van, nincs les, vagy csak megint felbukott valamelyik játékosunk, a saját lábában. Neki ez, egyfajta kikapcsolódás, mint például apámnak a Forma 1, amire hihetetlenül jókat tud aludni. Ebéd után, leül egy üveg sörrel a kezében, elindul a futam, majd 10 perc múlva már alszik, aztán felébred, és megnézi az összefoglalót.

Innentől kezdve a dolog, nagyjából úgy nézett ki, hogy anyósjelöltem és Bözsi néni, szorgoskodtak a tűzhelynél, én leültem párommal az asztalhoz beszélgetni, Kálmán bácsi pedig a sarokülőn nézte a meccset, és a hangerő emelésével jelezte, ha valaki épp túl hangosan mert beszélni. Illetve jelzés értékűen levette, mielőtt üvöltözésbe kezdett volna, hisz a saját hangjánál, semmit se szeret jobban hallani.

Mindez tartott egészen addig, amíg lement a meccs, utána híradó, időjárás jelentés, majd Kálmán bácsi ez után felállt, kikapcsolta a TV-t, és elindult a dolgát végezni. Mint hamar tudtomra adták, ez szintén egy jel volt, vagyis onnantól kezdve, hogy az öreg elvonult üríteni, nagyjából 20 percünk volt arra, hogy mindennel elkészüljünk, ideértve a főzés befejezését, és a tálalást. Mert ha nem leszünk készen, mire Kálmán bácsi visszaér, akkor bizony megnézhetjük magunkat.

Szerencsére pont elkészültünk, mire Kálmán bácsi végzett a dolgával, aki mielőtt még elfoglalta volna helyét az asztalfőn, és elsőként szedett volna Bözsi néni aránylag zöldséges, és kissé sótlan leveséből, előtte még lerakta a konyhapultra a kiürült légfrissítőt, egy: “Bözsi, kifogyott a budi spray!” megjegyzés kíséretében. Majd (amint már azt sejthetitek) ezzel el is kezdődött Kálmán bácsi nagyon saját kibeszélő showja. Elvégre mostanáig mi beszéltünk, hát most akkor hallgassunk.

Felvezetésképpen, amolyan humor bon-bon gyanánt, Kálmán bácsi kifejtette magvas gondolatait az előbbi “budi sprayről” ami bizony jó nagy “pénzkidobás” és hogy “bezzeg régen nem volt ilyen, mégis megvoltunk nélküle”. A valódi műsor azonban csak ez után indult. Mint minden nyuggernek, Kálmán bácsinak is 3 kedvenc témája van, amiket imád szidni, nevezetesen a politikát, a bürokráciát, és természetesen, a mai fiatalokat. Ezeken aztán szépen végig is ment, ebben a sorrendben.

Jó Kádárista, ős MSZP szavazóhoz hűen, nem volt kérdés, hogy mit fog gondolni a migráns helyzetről. Vagyis hogy szerinte bizony kéne valamiféle határellenőrzés, beléptetés, de kerítés az nem, mert ezzel Orbánék most mennyit ártanak az országnak. Majd erre rögvest azzal kontrázott, hogy: “Bezzeg mikor ’56-ban mentek az emberek nyugatra az ugye nem volt baj, hogy ellenük nem emeltek kerítést a németek!” és ezzel rögvest át is csapódtunk, Kálmán bácsi kedvenc témájához, ’56-hoz.

Kálmán bácsi ugyanis, annak a mára (szerencsére) kihaló félben lévő klubnak a tagja, akik úgy tekintenek ’56-ra, mint a szélsőjobbosok Trianonra, vagy a libsik a holokausztra. Vagyis ez mentén határozzák meg, az egész világnézetüket. Jelen esetben azon az elven, hogy az ’56-os felkelés, az a Horthysta csőcselék hatalom átvételi kísérlete volt, amit levert ugyan a “dicső, felszabadító, szovjet néphadsereg” de aztán később a Kádár rendszert, mégis sikerült összeomlasztaniuk, pedig “már csak egy kicsit kellett volna várni, hogy jó legyen, de nem hagyták!”. Ergo, mondhatjuk úgy, hogy ő a “bokorban bujkáló náciknak” a retro változatát vizionálja, és vetíti ki, például az ’56-os felkelőkre.

Az még hagyján, hogy következetesen bajkeverőknek, banditáknak, gazembereknek nevezte őket, de azon már azért elég rendesen elkerekedett a szemem, mikor azzal kezdett dicsekedni, hogy az ő nagybátyja, annakidején besúgó volt, aki jeleltett az ÁVH-nak. Olyanokat mondott, hogy (állítólag) neki (mármint Kálmán bácsi nagybátyjának) köszönhetően kaptak el 14 embert, akik megpróbáltak valamit felrobbantani. Illetve hogy az öreg (állítólag) jelzett a szovjet tankoknak, hogy melyik házakban vannak felkelők, stb. Na most nem kizárt, hogy az öreg annakidején, tényleg besúgó volt, de nekem valahogy végig volt egy olyan érzésem, hogy egy részét csak Kálmán bácsi találta ki ezeket a storyknak, utólag.

A politizálás után fecsegett még valamit a földhivatalról, de őszintén szólva, itt annyira nem figyeltem, hogy semmi sem maradt meg belőle. Plusz itt volt olyan rendes, és viszonylag rövidre fogta a mondókáját.

Ami viszont ez után jött, na az volt csak a hab a tortán, és akkor még a desszert bizony sehol sem volt. Kálmán bácsi ugyanis ha valamit jobban szeret szidni a politikánál, és a politikusoknál, akkor azok a mai fiatalok. Kezdte is a szokásos szöveggel, miszerint a mi generációnk bizony el van puhulva, nem sportolunk, nincs sorkatonaság, nem bírjuk a fizikai munkát, és hogy egésznap csak a számítógép, meg az internet előtt ülünk. Ráadásul, csak hogy ne legyen oly egyszerű az életem, közben minden második-harmadik mondata után azt kérdezgette tőlem, hogy: “Igaz e Petikém?”, “Így van e Petikém?”. Gondolhatjátok, milyen élvezet volt, hogy nem volt elég végighallgatnom ezt a sok hülyeséget, közben még helyeselnem is kellett, nehogy Kálmán bácsi megsértődjön.

Az egyetlen, ami vigaszt nyújtott számomra, és ami miatt a nem létező bajszom alatt, képes voltam mosolyogni, hogy közben végig az járt a fejemben, milyen áldás is Kálmán bácsi számára a tudatlanság. Hisz ő már szimplán generációs okokból kifolyólag sem tudja, mi is megy manapság az interneten. Például, hogy milyen tud lenni, egy szubkultúra sötét oldala. =)

Nem mondom, azért szívesen megnézném Kálmán bácsi és Bözsi néni arcát, ha egyszer csak, valami csoda folytán, bejönne nekik a HD TV-re valami hardcore hentai, esetleg egy clopper flash animáció… Ha azt nézem, hogy még az én generációmból is, hány embernél kicsapja ez a biztosítékot, nos van egy olyan érzésem, hogy bennük egy világ omlana össze ezek láttán. =)

Mindenesetre annyi haszna, vagy inkább következménye lett a dolognak, hogy most egy jó darabig senki sem fogja újra, Kálmán bácsi kellemetlen társaságát hiányolni. =)

Reklámok

20 hozzászólás to “Kálmán bácsinál jártam”

  1. Kb. három évre meg van a Kálmán bácsi adagod ezek szerint. 🙂

  2. picimessenthial Says:

    Mókás lenne ha Kálmán bácsi lájkolná ezt a posztot, sőt kommentelne alá 😀
    Persze, azt hiszem ettől nem kell félni^^

  3. Kálmán bácsi továbbra is megtestesíti az összes sztereotípiát, amit a generációja maradijaira aggattak. Annyi különbséggel, hogy azon ritka radikálisok közé tartozik, aki még ma is “közénk lövetne”.

    • Lényegében igen, erről van szó. Mikor annak idején még az eredeti Gárda megalakult, ő már azt is szétverette volna, hiába nem ártottak sem akkor, sem az után senkinek se. 2006-ban meg a hadsereget kellett volna bevetni szerinte, éles lőfegyverekkel, tankokkal.

  4. Úgylátom Kálmánbá hozta a formáját. 😀 A rokonaim fele sajnos nekemis ilyen, a másik fele meg fideszes.

  5. Mondjuk rengeteg ilyen megmondó emberrel találkoztam már, viszont a vendéglátás csúcsát sikerült megdönteni. 🙂 Ha már meghív az ember valakit vendégségbe, akkor alap lenne, hogy ne azt a meccset nézze már.

    • Van egy sanda gyanúm, hogy az a meghívás, sokkal inkább Bözsi néni érdeme volt. Kálmán bácsi sokkal valószínűbb, hogy inkább az “örüljenek, hogy jöhetnek” véleményt képviselte. =)

      Amúgy meg hova gondolsz? Hát nehogy már neki, aki annyit letett az asztalra, ki kelljen már hagyni egy meccset, holmi rokonlátogatás miatt… Hát nehogy a farok csóválja már a kutyát! Örüljenek, hogy jöhettek! Ha pedig lejöttek, akkor várjanak türelmesen a sorukra! – Na körülbelül, valami ilyesmit gondolhatott erről, a derék Kálmán bácsi. =)

  6. Amadeus Fiddlerose Says:

    Szerintem valamilyen módon már mindenki találkozott a maga Kálmán bácsijával. 😀 Zömében ártalmatlan (bár tény, hogy kellemetlen) öregek, én magamban inkább csak mosolyogni szoktam rajtuk. Persze, az ember néha megdöbben, de az a baj, hogy, aki évtizedeket töltött el egy szilárd hitben, azt már semennyi vitával nem lehet meggyőzni az ellenkezőjéről.

    • Az a baj, hogy ezek a szilárd hitek általában nem koherensek, és sok részük egyáltalán nem fakad annyira mélyről, legfeljebb csak a keretük. Nagyapám pl. meggyőződéses fideszes volt, abból a fajtából, akinek a jelenlétében Viktor szidása minimum halálos párbajra való felhívást jelent. Az ő példájából látom, mennyire csapongó is tudott lenni ez a szilárd világnézet. Próbálnak a modern dolgokból is meríteni, amelyeket sokszor nem értenek, aztán a végeredmény egy ellentmondásos rendszer lesz. Hogy ezt feloldják, rendszeresen visszakanyarodnak a kádári idők rendjének emlegetéséhez. Nagyapámmal például történelemről nem volt tanácsos értekezni, mivel arról is megvolt a maga elképzelése, és az általában a legutóbbi történelmi témájú filmek mentén formálódott. Szentül meg volt győződve pl. arról, hogy ami Attilát illeti, az mind úgy történt, ahogy a tv-ben látta.
      Mi magunk is hajlamosak vagyunk a világot érzelmi alapon megítélni, de azok, akik Kádár alatt szocializálódtak, csak ezt tanulták, hogy érzelmi alapon ítélkezzenek, az objektivitásra nincs szükség. Igaz, a kádári érában azt is meg kellett volna tanulniuk, hogy ne politizáljanak. 🙂

    • Alapvetően én is inkább csak nevetni szoktam az ilyeneken, például mikor alkalmanként egy-egy nyugger újra meg újra felrakja a “Kádár János jöjjön vissza!” című lemezt. Viszont más ezt úgy hallgatni, hogy bármikor legyinthetek rá és ott hagyhatom, és megint más úgy, mikor hosszú-hosszú órákon keresztül vagy összezárva egy ilyennel, és közben úgy kell tenned, mint ha egyetértenél vele.

      Plusz Kálmán bácsinál tényleg az van, hogy ő nem elégszik meg úgymond a Kádár iránti nosztalgiával, hanem megspékeli ezt egy már sokkal inkább Rákosit idéző radikalizmussal. Ergo nála például az, hogy az ÁVOsok a tömegbe lőttek, az teljesen legitim, hisz ők az államot védték, a “csőcselékkel” szemben.

  7. “régi boroshordókból átalakított virágcserepek”
    Kitalálom: Heves megye? 😀

    • Ön uram nyert. =)

      Amúgy vicces, mert ugye abba a klasszikus, majdnem fekete, piros pántos hordókba, rendszerint vörösbort szoktak tölteni, de azon a részen, nem is nagyon foglalkoznak borral, max fehérrel.

      • Akkor jól tippeltem, ugye én nem éltem túl messze onnét (Borsodnádasd) és ez a hordós virágcserép annyira jellemző arra a területre. 😀

  8. Az ilyen sztorikat olvasva adok hálát annak, hogy a rokonságom tört részét teszik ki az ilyen begyöpösödött ideológiai gondolkodással felvértezett kriptaszökevények. 😀

  9. Jópofa, van jobb is nála, de lényegében egész jó lett.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: