6 éves a blog

Szakítva a régi hagyománnyal, úgy döntöttem, idén senkit sem fogok fárasztani, felesleges, és érdektelen statisztikai adatok közlésével, helyette inkább valami érdekesebbel, tartalmasabbal próbálok szolgálni. Úgymond egyfajta beszámolóval arról, mi is történt az elmúlt évben blog szinten, és én magam, mit gondolok erről, illetve a blog jövőjéről.

A fényes oldal, avagy van még miért blogolnom

Szokás szerint, az idei év sem alakult rosszul blog szempontjából, ami nyugodtam mondhatom, figyelembe véve a megcsappant aktivitásomat, még mindig örömmel tölt el.

Azt továbbra sem ígérem, hogy a jövőben több cikk fog napvilágot látni. Azt viszont megígérhetem, hogy a már megszokott témákban (anime, film, videojáték, stb.) továbbra is várhatók bejegyzések. Ezek között amúgy, még mindig nagyon sok olyan van, amik elkezdve, vagy félkész állapotban vannak jelenleg a vinyómon, vagy épp befejezésre várnak.

Illetve ezúton ragadom meg az alkalmat arra, hogy bejelentsem, igen, lesznek még a szubkultúrákkal foglalkozó bejegyzések is, ám ígérgetni ezzel kapcsolatban se szeretnék semmit, hogy mikor, és miről lesz, vagy lehet még szó a jövőben. Egyszerűen azért nem, mert ez elsősorban attól függ, hogy hallok, látok, olvasok e olyan témákról, amikről úgy érzem, megéri szót ejteni, kifejteni róluk, a saját álláspontomat.

Bővebb beszámolóval, majd az év végén esedékes összefoglaló bejegyzésben fogok szolgálni.

A sötét oldal, avagy ha a hülyeség fájna

Megmondom őszintén, sokat gondolkodtam azon, hogy szentelek ennek a témának egy külön bejegyzést. Aztán arra gondoltam, inkább az év végi összefoglaló posztomban ejtek majd róla szót, ám ezt a lehetőséget később elvetettem, mert úgy már túl hosszú lenne. Sőt, még az is megfordult a fejemben, hogy egyáltalán nem is foglalkozok a dologgal, mert lehet, nem ér ennyit az egész.

Utóbb végül, mégis arra az elhatározásra jutottam, ha külön nem is, de mivel a blogok érinti, ezért ha máshol nem, itt írni fogok erről, némi okulás gyanánt, reményeim szerint először, és utoljára.

Előrebocsátom, hogy az elkövetkezendőkben, senkit sem szeretnék megsérteni, mivel itt nem a komplett olvasó közösségről, hanem csak bizonyos emberekről, pontosabban egy olyan, ő általuk képviselt mentalitásról lesz szó, ami engem még mindig heveny homlokráncolásra, és szemöldökakasztgatásra ingerel.

Azt már megszoktam, hogy az interneten, félelmetes mennyiségű hülyeséggel, értetlenkedéssel, és rosszindulattal találkozhat az ember, aminek ha hagyjuk magunkat kitenni, az akár az egész napunkat tönkre teheti. Hosszútávon pedig könnyen oda vezethet, hogy az ember emiatt kezd el, már-már megutálni, akár egy egész közösséget. Na most ez természetesen, sohasem a helyes válasz, de bizonyos körülmények között, érthető reakció.

Ami elszomorít, hogy néha sajnos még a saját olvasóközönségem egyes tagjaitól is, olyan ostobaságokat kell visszaolvasnom, a blogon kívül, ami valami elképesztő. Az meg valahol külön vicces, hogy közben mennyien hiszik azt, hogy ők láthatatlanok az interneten. Elárulom, nem azok.

Az még hagyján, hogy a netről random idetévedő figuráktól, miket kap időnként az ember, akár a blogon, akár azon kívül. Mert hogy bizony kaptam én már SG fórumos gamer “szakértőktől”, a Max Payne 3 miatt, vagy Addictsos “professzoroktól”, a Nem mese! Anime kritikám miatt. Ám mily meglepő, valahogy mindegyiket sikerült, ugyanarra a kaptafára megírni. Azaz, van 3 univerzális érv, miszerint: “Ez egy igen gyengén megírt cikk!”, “A cikk irója tárgyi tévedésben van!” (Ehhez még hozzácsapható opcionálisan a “több helyen is” rész.) valamint személyes kedvencem, az “Utána kellett volna járni!”

Na most azon kívül, hogy ezek kísértetiesen emlékeznek engem, például az anime témában már tradicionálisnak számító hármasra. Vagyis a “Nem értetted meg a lényegét!” (opcionálisan hozzácsatolható az is, hogy “és elmagyarázni sincs értelme!”), a “Minek nézted meg, ha nem tetszett?!” és persze az örök klasszikus, mindenki kedvence, a “Csinálj jobbat!” trióra. Alapvetően, ezek mind ugyanannak vannak híján, az ezeket a kijelentéseket alátámasztó érveknek.

Épp ezért, nem is tudom őket komolyan venni. Illetve abból, hogy még azzal sem tisztel meg az illető, hogy legalább itt írja le a véleményét, csak arra tudok következtetni, hogy még vitázni sem hajlandó róla. Ami persze, önmagáért beszél.

Ami viszont tényleg elszomorít, mikor olyan emberektől olvasok nem hogy ilyen, hanem ezeknél sokkal rosszabb, mélységesen ostoba kijelentéseket, akik minden jel szerint, még ha nem is rendszeresen, de évek óta nyomon követik a blogok. Tehát, elvileg tisztában vannak a munkásságommal, és valamennyire ismernek, mint embert. Na ilyenkor tudok tényleg szomorú lenni, és ilyenkor érzem azt, hogy sajnos tényleg vannak emberek, akik menthetetlenek.

Hogy mást ne mondjak, ott volt például még nyár végén ez a Vasutas ügy, ami végül oda torkollott, hogy megléptem azt, amit nem most, hanem már évekkel ezelőtt meg akartam lépni, és töröltem az egész wapanese kategóriát. Erről írtam is egy cikket, ahol világosan, érthetően, mindenfajta felesleges kertelés, és szóvirág nélkül le volt az írva, hogy miért hoztam ezt a döntést. Ennek ellenére, mégis voltak olyan emberek, akik valamiféle megmagyarázhatatlan kényszert éreztek arra, hogy majd ők megmondják, én miért csináltam azt, amit csináltam.

Először jött az, hogy én azért töröltem a wapanese kategóriát, mert “megijedtem attól, hogy a Vasutas feljelent”. Na most nem azért, hogy én ezzel felvágjak, de tudjátok hányan fenyegettek már meg engem, az elmúlt 5-6 évben azzal, hogy feljelentenek, beperelnek? Hitomitól kezdve, a Ricsi-senseien át, a Sephiig, meg olyan emberekig, akiknek mára a nevét is sikeresen elfelejtettem, nagyon sokan fenyegetőztek már ezzel, és (mily meglepő) ez már annak idején is ritka röhejes volt.

Valószínű, hogy majd pont annak a Vasutasnak a fenyegetőzésétől fogok megijedni, aki több ízben bebizonyította már, hogy még azt se lehet neki elhinni, amit kérdez. Eleve, milyen alapon jelentett volna fel? Azért, mert csinált egy videót, amiben kollektíve lebaszta, az egész animés közösséget (amihez amúgy, vajmi kevés köze van) és én erről, elmondtam a véleményem? Vagy épp azért, mert kiparodizáltam, a szánalmas zenés videóit, amiből az én paródiám viccesebb volt, mint az eredeti? Ugyan már… Ha ezzel bement volna a rendőrségre, ott helyben kiröhögik, kizavarják, a hülyeségével együtt.

Aztán, páram azt sérelmezték, amiért én úgymond nem vettem igénybe a közönség segítségét, és nem tartottam kívánságműsort arról, hogy mi maradjon. Na most nekik üzenném, hogy ha kívánni akarnak, akkor ez ügyben, keressék fel a Jinnt, vagy Tibi bácsit, mert én nem ez az intézmény vagyok. Komolyra fordítva, ezzel csak az lett volna a probléma, hogy még egyik ember szerint a Vasutast, addig a másik szerint Ricsit, a harmadik szerint, meg az Anime Sucksot kellett volna megtartanom. 16 féle ember igényeinek pedig, nem lehet megfelelni, mert akkor a végén, nem törlök semmit.

A kedvencem viszont az volt, amikor azzal jöttek, hogy én, lényegében “bocsánatot kértem a Vasutastól”, meg hogy én “mellé álltam”. Tévedés, eszem ágában sem volt, és nem is lesz bocsánatot kérni a Vasutastól, mert hogy nincs is miért bocsánatot kérnem. Ha valaki, akkor pont ő tartozik bocsánatkéréssel, elsősorban, az általa zaklatott csosplayerek felé. A “mellé állásról” pedig annyit, hogy én nem álltam mellé, pusztán arra akartam rámutatni, hogy elég vicces, hogy pont azok az emberek piszkálták őt a leginkább, akiknek szintén van a számláján.

Erre hoztam fel példának azt Luggeriánót, akinél furcsa módon, mára valahogy mindenki elfelejtette, hogy pár évvel ezelőtt, ő még a saját otakuságából, loli mániájából csinált büszkeséget. Illetve Kyssifur haverjával, rendre eljátszották az AMV “professzorokat”, akik majd megmondják, hogy a magyar ugaron, mi számít jó AMVnek, te meg fogd be a pofád, ha nem vagy a kurzus tagja.

Aztán, ott van ez a póni ügy, aminél megint sikerült összehordani egyeseknek fűt-fát. Tiszta röhej, hogy még emiatt is magyarázkodnom kell, mert páran még ezt sem értik.

Az még hagyján, hogy mindig jót röhögök azokon, amikor például egy dekoltázsvillantó, pirulós Moka avatart használó animés mond olyat a bronykra, hogy “Gusztustalan, undorító fandom, aminek léteznie sem lenne szabad!”. Lévén, ez a napnál világosabban mutat rá arra, hogy nem csak egy kurva képmutató fandomról van szó (amit már megszokhattunk), de azt is remekül mutatja, hogy mennyire szolidárisak valójában. Miközben maguknak folyton toleranciát, elfogadást követelnek, aközben ők ugyanerre nem hajlandók.

Persze, ha már képmutatás, akkor én is megkaptam már azóta, hogy “milyen feltűnő hogy az animéseket anno basztattam, de bezzeg a bronykról nem írok bejegyzéseket”. Na most kérdem én, minek? Azt, amit egyszer már abbahagytam, lezártam, most kezdjem újra, egy másik szubkultúrával, azért mert… miért is? Egyébként apró bökkenő, hogy még ha akarnák is róluk írni, elég nehéz dolgom lenne. Nem pusztán azért, mert ez a szubkultúra, sohasem honosodott meg igazán, hanem azért is, mert egyszerűen más a mentalitásuk.

Olyat már nem egyszer láttam, hogy animések kezdtek ki valakit, mondjuk lehülyézték, elküldték a francba, fenyegették azért, mert nem tartotta az ő kedvencüket, a világ legjobbjának, művészetnek, meg amit még akartok. Ugyanezt, a Bronyk oldalán, eddig még egyszer sem tapasztaltam. Bennük valahogy, nincs meg ez a kényszer, nem hogy magyar, még külföldi viszonylatba se nagyon.

Persze nem azt mondom, hogy ne lenne köztük, néhány ritka kretén arc, akik tényleg meg tudtak ütni egy olyan szintet, amire már minden jóérzésű, józan gondolkodású ember azt mondja, hogy sok. Például ott volt Matt Beard (aka Jin515) aki annakidején “elvette” Twilightot, Mr. Eric “Journey of the Spark” Ridenour (aka MovielandRidenour, aka TheEclecticEspeon), és hogy egy hölgy is legyen a trióban, ott volt még April Davis (aka Pinkiepony, aka PinkieG3, aka Pinkie Posh). Más téma, hogy ezen a triumvirátuson kívül, többet még én se találtam, még a weeabooknál, csak a magyarokból, meg tudnák tölteni egy könyvet.

Ami viszont tényleg felrakta nálam az I-re pontot, az az volt, mikor megkaptam azt, szintén a póni kapcsán, hogy “látszik, hogy egy olyan ember vagyok, akinek kis adagokban, bármit be lehet adni”. Szóval LOL, értitek, mint ha ez valamiféle drog lenne, amivel sunyin, akaratuk ellenére, be lehet oltani az embereket.

Valami “zseniális” ez az egész gondolkodásmód, hogy valaki, gondol valamiről valamit, azt leírja, aztán később belátja, hogy tévedett, megváltozik a véleménye, leírja azt korrekt stílusban, miközben részben direkt azért, meghagyja a régit is, hogy az emberek lássák, honnét jutott el hová, és hogy nem kell félni attól, hogy beismerjük, ha hibáztunk, ettől még nem fogunk kevesebbet érni. Erre mindezek után, egyesek mégis azt hozzák ki az egészből, hogy “áruló lettem”.

Mert hogy ez egyébként pontosan ugyanaz, mint amikor annakidején, úgy crika 10 évvel ezelőtt, fel mertem hozni olyan roppant naiv gondolatokat, hogy szép és jó hogy végre megindult nálunk ez az anime szubkultúra, de ettől még azért, nem kéne megőrülni. Viselkedni kéne tudni, tekintettel kéne lenni másokra, figyelembe kéne venni, ha egy rendezvényen veszünk részt, más emberek között, bele kéne tudni nézni a tükörbe, és a többi. Mondanom se kell ugye, mi lett ennek az eredménye. Gyakorlatilag a fél fórum nekem esett, köztük nem egy olyan ember, akik már akkor a 22-23. életévüket taposták, olyan szövegekkel, hogy “én el akarom másoktól venni a rajongást”.

Na a mostani, az kb. ugyanez, csak ezúttal fordítva, mert most épp az a gond, hogy nem a bronykat ostorozom. Nekik egyébként rossz hír, hogy bizony a jövőben, lesznek még MLP-t érintő, illetve kifejezetten arról szóló cikkeim is, ha tetszik, ha nem. =)

Hiú reményeim persze továbbra sincsenek azzal kapcsolatban, hogy a jövőben ne futnék bele hasonló megmondó emberek okosságaiba, mert e nélkül ugye nem is lenne internet az internet. Ha pedig valaki azt nem képes feldolgozni, hogy nálam változni szoktak a dolgok, azzal nem tudok mit csinálni.

Hiába hiszik azt páran, hogy úgyis meggondolom majd magam, és vissza fogom állítani, ez nem fog bekövetkezni, már csak azért se, mert egyszerűen nincs mit visszaállítani. Amúgy meg aki mindenáron otaku, weeaboo, brony, vagy akármilyen más társaság basztatására vágyik, az előtt ott a lehetőség. Tessék szépen blogok nyitni, ott nyugodtan lehet ezt folytatni. Volt is aki már megtette, igaz nem sok sikerrel.