Reakció – Anime Ellenesség Magyarországon

Több mint egy hete van már annak, hogy egyik kedves ismerősöm, átküldte nekem ezt a videót, amit megmondom őszintén, már a címe alapján, elég fintorogva fogadtam. Semmi ingerenciát nem éreztem arra, hogy rányomjak a lejátszás gombra, így inkább csak elmentettem a linket, és úgymond “félreraktam”. A napokban azonban, mikor épp kerestem valamit a kedvencek között, újra szembetaláltam vele maga, és egye-fene alapon, gondoltam végignézem.

Bár fel voltam készülve a legrosszabbra, nagy meglepetésemre, végül közel sem volt annyira vészes, mint amire számítottam. Viszont így is volt benne azért, nem kevés kifogásolni való rész…

Kezdjük mindjárt ott, hogy akárcsak a Nem mese! Animénél, a videó címe, itt is olyan benyomást kelt az emberben, mint ha valami 15 éves hülyegyerek találta volna ki. Ám a valódi probléma, nem is ez, hanem az, amit ez a cím mondani szeretne. Merthogy ez a videó, egy nem létező problémára kíván reagálni.

Anime ellenesség, anime ellenes közhangulat, vagy anime üldözés ugyanis, sohasem volt Magyarországon. Ez egy mítosz, egy identitásképzés része, ami onnét ered, hogy az a generáció, akik a kora 2000-res évek elején jártak gimnáziumba, ott elszenvedtek, bizonyos sérelmeket, a hobbijuk miatt, amit aztán, jó alaposan felfújva, kivetítettek, az egész társadalomra. Ebből lett aztán egy olyan identitás, attitűd, ami bár már akkor is nevetséges volt, valahol meg lehetett érteni, lévén az animézés, akkoriban még periféria hobbi volt. A probléma csak az, hogy közben eltelt 15 év, és azóta elég sok minden megváltozott. Például, az anime, bekerült a köztudatba, és mainstream lett.

Ennek ellenére, ez a mítosz, sajnos továbbra is él, és manapság már olyanok öltik ezt magukra, akiknek egyébként, semmi okuk erre. Kész röhej, hogy vannak már olyan, 3. generációs “szenvedők”, akik megszülettek 1998-2003 között, és úgy gondolkodnak, egy olyan identitást tesznek magukévá, ahelyett, hogy valami újat, és korszerűt alkotnának meg, amit még annak idején, a ’85-’90 között született generáció hagyott rájuk.

Mindez pedig, még csak a jéghegy csúcsa, mert eddig még csak a címről beszéltem, jöjjön hát a tartalom. Hasonlóan, a már említett Nem mese! Animénél, itt is azaz alapvető gond, hogy kapásból elkéstek vele, legalább 10 évet. Nekem legalábbis, olyan 2005 szag lett tőle a szobámban, hogy rendesen ablakot kellett rá nyitnom.

Ahogy ott, úgy itt sem lehet azt érteni, hogy kiket akartak meggyőzni ezzel, és egyáltalán, miről? Az anime mainstreamesedésének ugyanis, pont az volt az egyetlen pozitív hozadéka, hogy az anime, bekerült a köztudatba. Manapság ha azt mondod valakinek a 30-35 év alatti korosztályból, hogy anime, 10-ből 8-an, már pontosan tudni fogják, miről van szó.

Ergo, akárcsak a Nem mese! Anime, úgy ez a videói is, inkább szólt, a fanok lelkének megsimogatásáról, mintsem valódi ismeretterjesztésről. A realitásokat ugyanis, nem nagyon veszi figyelembe.

Ismét, immár sokadjára elmondják azt nekünk, hogy mi bizony nagyon egyediek, különlegesek, kreatívak vagyunk, akik egy nagyon egyedi, különleges, kreatív hobbit űznek, és mind egy nagy, egyedi, különleges, kreatív szubkultúra részei vagyunk, amit nem ért meg, ez a tudatlan, primitív, elmaradott társadalom. Na most erről annyit, hogy ez a fajta, körkörös seggnyalás, már annakidején is ciki volt, mikor anno, még 2010-ben, MegMondós Dönci atya, és MangoFan Csabi tiszteletes, szentmisét tartották az origón.

A különbség, hogy még náluk erre magyarázatot adott az a tény, hogy ők ebből éltek, és jó kofákhoz méltóan, minden alkalmat meg akartak ragadni, a kacatjaik reklámozásához. Addig ez a fajta, amúgy meglehetősen ízléstelen hazabeszélés olyanoktól, akik szimpla fanok, és épp komoly hangnemet szeretnének megütni, meg okosakat mondani, elég nagy hülyeség.

Erről a mese-nem mese dologról amúgy nem kívánnék hosszasan nyilatkozni, a megfelelő kritikában, anno már megtettem, így csak röviden foglalnám össze erről a gondolataimat. Tehát, valóban van ma Magyarországon, nem kevés olyan ember, akik a mese fogalmát, rosszul, pejoratív értelemben használva, lényegében ledegradálnak vele mindent, ami rajzolva van, mondván, hogy azok gyerekmesék. Azt viszont látni kell, hogy ennek a rétegnek a jó részét, az az ’50-es, ’60-as, ’70-es években született generáció teszi ki, akik szimplán generációs okokból, kezelik ezt így. Rajtuk kívül, nem nagyon van más, mint a nyugger, akinek ugye, még annyira sincs értelme ezt magyarázni. Illetve, a fiatal kiadású sör prolik, akikkel szintén nem lehet sokra menni. Hiába próbálod elmagyarázni nekik, hogy a TV Maci, és az Evangelion, az nem ugyanaz, ők úgyse fogják ezt megérteni, mert az ő érdeklődési körük, az a cigi, pia, pina szentháromság körül forog.

Egyébként, ha már itt tartunk, furcsa, hogy arról bezzeg sosem esik szó, pedig aki mozog, vagy mozgott már az animés szubkultúrában, az jól tudja ezt, hogy hányszor fordul elő ugyanez, az animések oldalán. Amikor ők használják, ugyanúgy tévesen, pejoratív értelemben, degradálóan a mese szót, a nyugati rajzfilmekre.

Vagy, hogy hányszor fordul az elő, hogy miközben maguknak, folyamatosan toleranciát, és megértést követelnek, aközben ők nem restek, mondjuk más szubkultúráknak nekiesni. Lásd, kiváló példa volt erre az, amikor a Mondo, kretén szervezése miatt, elmaradt valami animés program a conon, és erre a társaság fele, reflexből a gamereket kezdte csesztetni, mint ha amúgy, ők tehetnének róla.

“Igazi magyar mentalitás…” – Ez nem magyar mentalitás, ezt úgy hívják, hogy bűnbakképzés, emberi hülyeség, ami van mindenhol, és nem csak az animék szenvedték ezt el. A videojátékokat, már számtalanszor érték, hasonló támadások, a bulvármédia részéről.

“A magyar anime csatornák. Ezekkel elég sok probléma van…” – Igen, mondjuk kapásból az, hogy nem léteznek. =)

Legalább ne tegyünk már úgy, mint ha nem döglött volna meg, ennek a szubkultúrának az egész piaca, médiafelülete, és a közösségi felületeinek a nagy része.

“Ha van egy negatív előítéleted az animésekkel kapcsolatban, és ők öltöznek be, akkor negatívan fogsz gondolkodni róluk is, és a beöltözésről is. A negatív előítélet, átrakódik, magára a jelenségre is, amit lát.” – Vagy, inkább az történt, hogy nagyon sok ember, köztük animések, mikor szembesültek azzal, hogy egy átlag magyar anime conon, főleg a régi PeCSásokon, 2-3 minőségi cosplayre, jutott 15 vér gagyi, akkor az alapján ítélkeztek.

Speciel, én jártam már nem egy farsangon, voltam már halloween bulikban is, de ott érdekes módon, még sose láttam olyat, hogy 90kg feletti lányok öltöztek volna be Sailor Moonak, leheletnyi miniszoknyában, és tűsarkú csízmában.

“Az animék, belépnének a mainstreambe, és egyszerűen feloldódnának, és az egész animés szubkultúra, feloldódna a mainstreamben, és megszűnne létezni…” – Na erre mondom én azt, hogy nettó, vegytiszta hülyeség.

Ugyan mi másról szólt az egész 2005-2010 közötti időszak, ha nem arról, hogy az anime, rohadtul mainstream lett? Az, hogy azóta visszazuhant oda, mint amilyen annakidején, az ezredforduló körül volt, az már egy másik történet. Egyébként meg arra, hogy a mainstreamben, igenis meg tud maradni egy szubkultúra, és annak előnyeit, a javára tudja fordítani, arra kiváló példa, mondjuk a gamer szubkultúra.

Az például, pont azért tud megmaradni, mert képes volt arra, amire az anime nem. Egyrészt, olyan emberek kerültek oda, a különféle kiadók, cégek, terjesztők, egyebek vezetőségébe, akik értettek is ahhoz, amit csináltak. Másrészt, maga a közösség, képes volt időben kiforrni, kitermelni magából egy olyan réteget, értelmes emberekből, akik képesek magukat képviselni, képesek megkövetelni egy elvárható minimumot, és nem utolsó sorban, képesek fejlődni.

Ezzel szemben az anime szubkultúra, az jelenleg nem más, mint egy, a facebook vérkeringésében keringő, dekoncentrált, inkoherens, kaotikusan örvénylő tömeg.

“Az anime nézéshez egy olyanfajta képesség vagy képességrendszer kell, amitől joggal lehetsz büszke, saját magadra.” – Mármint micsoda? 80 feletti IQ, és alapszintű, angol szövegértés? Csak mert más, nem nagyon kell hozzá. Pláne nem a maiakhoz.

Valóban van néhány olyan mű, amik olyan tartalommal rendelkeznek, hogy megkövetelik, az intelligensebb nézőt. Csak az a baj, hogy jellemzően ezt sem olyan művek kapcsán hozzák fel, amik ténylegesen rendelkeznek ilyen tartalommal, hanem épp azoknál, amik pont nem. Lásd Elfen Lied, és az ehhez hasonlók.

“Attack on Titanben, megtámadják az embereket, ők ezt nem tudják komolyan venni …” – Megmondom őszintén, én se tudtam komolyan venni. Nem azért, mert rajzolva volt, hanem azért, ahogy elő volt adva. A titánokról, nekem kapásból a Nitro Family című játék, hegy magas debiljei jutottak eszembe. Egyébként meg olyan volt az egész, mint ha egy tucat retardált, beszabadult volna, valami playmobil makett városba, aztán ott összetiporták, meg összerágcsálták volna, a kis műanyag figurákat.

Persze ettől még az anime, lehetett volna nagyon jó, mert láttam már nem egy olyan animét, ami a bénán megrajzolt ellenfelek ellenére, mégis remek volt, érdekes karakterekkel, jó történettel, fordulatos cselekménnyel. Például ilyen volt az Evangelion, a Gungrave, vagy akár a Ga-Rei-Zero. A Shingeki viszont, híján volt ezeknek, és igazából csak egy teljesen átlagos, tucat shounen volt, méghozzá a baromi kiszámítható fajtából.

Egyébként az a párhuzam se állja meg épp a helyét, a sci-fivel, és fantasyval kapcsolatban. Nekem nem egy olyan ismerősöm van, akik anno, belekóstoltak ugyan az animék világába, megnézték azt a körülbelül 25 darabot, amit érdemes volt (NGE, Akira, GitS, Perfect Blue, stb.). Aztán megköszönték, és inkább visszamentek Isaac Asimov, M. A. Stackpole, Philip K. Dick könyveket olvasni. Illetve maradtak, az olyan Adult Swim rajzfilmeknél, mint a Boondocks, a Metalocalypse, vagy a Frisky Dingo.

Zárás gyanánt, én annyit tanácsolnék, mind ennek a videósnak (már ha olvassa) és mindazoknak, akik hasonló témákban utaznak, hogy azt kéne végre eldönteni, hogy mi a cél. Az a cél, hogy valódi problémákról, értelmesen beszéljünk? Vagy az a cél, hogy figyelmen kívül hagyva a realitásokat, simogassuk a fanok lelkét? Csak mert ha előbbi a cél, akkor nem ártana szembenézni a valósággal, és nyíltan beszélni a problémákról. Ha viszont az utóbbi, akkor bizony, van még mit tanulnotok, Dobay Ádámtól. =) Mondjuk azt, hogyan kell rezzenéstelen arccal, eszméletlen baromságokat belehazudni, akár a kamerába, akár a közönség szemébe.

Reklámok

90 hozzászólás to “Reakció – Anime Ellenesség Magyarországon”

  1. Mondjuk néha komolyabban nekem akarnak esni, ha megemlítenem, hogy néha animációs sorozatokat/filmeket (akár keleti, akár nyugati) nézek, az évek alatt már eléggé jól ki tud alakulni az emberben a “leszarlak haver” mentalitás. 😀

    • Persze, nyilván vannak ilyen emberek, csak mint mondtam, az ilyeneket, általában nem éri meg győzködni az ellenkezőjéről. Plusz az sem épp a legkorrektebb, hogy mindenért a társadalmat hibáztatjuk, de arról nem beszélünk, hogy a gyökér fanok, mennyit ártottak, ártanak a szubkultúrának.

      • Igen, ez mondjuk olyan, hogy konkrétan írtad, hogy nem nagyon kedveled a Fairy Tailt-t és én ezt személyes sértésnek venném.
        Mondjuk a legtöbben szerencsére úgy tudják kezelni ezeket a dolgokat, ahogy értelmes emberi lényekhez illik.

      • Spec tényleg nem nagyon szeretem, elég generic shounen, ráadásul A-1 pictures, akik szintén nem a szívem csücske. Más téma, hogy vannak ennél azért bőven rosszabbak is, és ha valakinek tetszik, hát nézze. Nincs is ezzel semmi probléma, ez még belefér, az egészséges egyet nem értés kategóriájába.

        A baj az, hogy sokan a kedvencüket ért kritikát, a személyük elleni támadásnak veszik.

      • “Spec tényleg nem nagyon szeretem, elég generic shounen, ráadásul A-1 pictures, akik szintén nem a szívem csücske.[…]”

        Én mióta rájöttem, hogy mi benne a “pláne”, egyre inkább kezdem kedvelni: http://orig06.deviantart.net/40c6/f/2011/040/4/b/fairy_tail_swimsuit_models_by_blissfullydisturbed-d395k0y.jpg

        (Bocs. XD De pl. ebben tényleg jobb, mint a Naruto – Bleach – OP “szentháromság”. XDDD)

      • Hát ez nem valami “pláne”. =) Bár lehet az a baj, hogy túl sok értékelhető fanservicet láttam már. =)

      • “Hát ez nem valami “pláne”. =) Bár lehet az a baj, hogy túl sok értékelhető fanservicet láttam már. =)”

        Jó, én sem azt mondtam, hogy “best fanservice anime ever”, vagy bármi ilyesmi, csak tényleg az a nagy helyzet, hogy a többi “kommersz shounen” sorozatban legtöbbször még ilyen sincs. 😀 Ez a fazon legalább úgy-ahogy tud nőket rajzolni és kellően “használja” is őket. XD Illetve félig poénkodva arra próbáltam célozni, hogy azért a fanservice a Fairy Tail “lényege”, mivel történet, fightok és karakterek szempontjából valóban nem igazán emelkedik ki a “kommersz shounenek” közül, de pl. a női határozottan jobbak, mint egy Naruto, Bleach, vagy One Piece csajgárda, bár tudom, hogy ez valahol már inkább ízlésbeli kérdés. 😀

  2. + fun fact a kommentekbe: a srác a most őszi animekritika videóverseny első helyezettje lett. 2 videóját néztem meg: amit beküldött nevezésnek a Death Parade-ról, és a Dragon Ball Supert. Azt hittem, rosszul látok és hallok, mert olyan szintű különbség van a kettő közt. Míg a DP-s egy jól felépített mögé tekintős videó lett, a DBS-es elég durván meh. Csak abban 10-15 helyen tudtam volna belekötni, de a leginkább a konklúziójába.

    Egyéb: előbb írnék egy remek szociográfiát az animés szubkultról. Az a fő baj, hogy az említett “Nem mese! Anime” videó is egy olyan cucc, amit a nagyon krumplik úgy fognak fel, hogy az a minden, és az elsőtől az utolsó legépelt betűig a forgatóban igaz. Cöhh… Dobay-tól bőven van mit tanulni, és nem csak a szemrezzenéstelen hazugságot, hanem a mindenhez értést is. =D Ha még esetleg elkezd mellette óbégatni a kamerába, simán Szirmai Gergős magasságokba tudna emelkedni mindegyik jómadár. =D

    • Nos ez alapján a videója alapján, el tudom képzelni, miket dobhatott. =) Majd ha nagyon unatkozni fogok, lehet megnézem az anime kritikáit is, mert eddig csak a Tokyo Ghoulosba néztem bele, puszta kíváncsiságból, de azt ott, fel is adtam, amikor azt kezdte magyarázni, hogy a Twilight, és a Szürke 50 árnyalata, közepes művek, amikkel amúgy semmi(!) baj nincsen, csak a hype miatt húzta le őket, a sok hater. Na ja, nem is azért, mert mindkettő egy pocsék fércmű. =D

      Amúgy az a poén, hogy TG-vel kapcsolatban is, pont akkor sikerült kimondania az igazságot, vagyis hogy egy “borzasztóan átlagos, klisés vacak”, mikor épp ennek az ellenkezőjét szerette volna bebizonyítani. =)

      • “Amúgy az a poén, hogy TG-vel kapcsolatban is, pont akkor sikerült kimondania az igazságot, vagyis hogy egy “borzasztóan átlagos, klisés vacak”, mikor épp ennek az ellenkezőjét szerette volna bebizonyítani. =)”

        Ja, mintha nem tudná eldönteni, hogy az igazat mondja, vagy gyújtassa fel az elvakult fanokkal a házát. =D A DBS-nél is hasonló volt a helyzet.

        “amikor azt kezdte magyarázni, hogy a Twilight, és a Szürke 50 árnyalata, közepes művek, amikkel amúgy semmi(!) baj nincsen, csak a hype miatt húzta le őket, a sok hater”

        Mibe, hogy egyiket se olvasta? =D

      • Mondjuk ez kb. olyan kategória, hogy zsigerből elutasít valamit, csak mert divattá vált. Én se olvastam egyiket se, viszont nem is fikázom. 🙂 Pont ugyanott van, mint ami ellen elvileg készítette a videót, csak más brand kapcsán.

      • Ricz: Bevallom, a könyveket spec én se olvastam, csak a filmeket láttam, de már az is bőven elég volt.

        Amúgy tényleg olyan, mint ha nagyon meg akarna felelni, mindenki igényeinek, és ezért nem akar / mer semmit se komolyabban kritizálni. Más téma, hogy így viszont, nem sok értelme van az egésznek.

        Foma: Pontosan, és ez a hozzáállás, sajnos eléggé jellemző, az animések nagy részére.

      • Nem csak az animésekre jellemző, de másutt, más szubkultban is komolyan jelenlévő dolog a látatlanban lehúzás. Mondjuk bennem van annyi, hogy ha nem láttam/olvastam/hallottam, akkor legfeljebb hozzá biggyesztem, hogy “úgy tudom”/”úgy hallottam'”/”azt olvastam róla”. Már gerincesebben hangzik a dolog, plusz a magam áldatlan-áldott tudatlanságát a valójáról is megőrzöm.

      • Nyilván nem csak rájuk jellemző. Más téma, hogy náluk, valahogy minden hülyeség, sokkal inkább teret nyert, és frontvonalba került, mint máshol.

    • “+ fun fact a kommentekbe: a srác a most őszi animekritika videóverseny első helyezettje lett. ”

      Na de érted, láttad te a többit? 😀 XDDDD Az egész magyar neten még ez az “Animegyetem”, meg egy másik csatorna az (a neve most nem ugrik be, de asszem mintha szintén lett volna már ide linkelve valamikor), akit nézek valamibe az animés videósok közül, a maradék meg valahol azon a szinten mozoghat, mint amit egyszer már itt is beszéltünk: dugópárnás “cicafiú”, aki magának gyártja a “requesteket”, hogy aztán legyen ürügye bohócot csinálni magából a kamera előtt. Ha ez az átlag felhozatal, hozzájuk képest ez valóban AnimEGYETEMi színvonal. 😀

      “2 videóját néztem meg: amit beküldött nevezésnek a Death Parade-ról, és a Dragon Ball Supert. Azt hittem, rosszul látok és hallok, mert olyan szintű különbség van a kettő közt. Míg a DP-s egy jól felépített mögé tekintős videó lett, a DBS-es elég durván meh. Csak abban 10-15 helyen tudtam volna belekötni, de a leginkább a konklúziójába.”

      Látatlanban megtippelem, hogy mivel a DB is ilyen “kultuszsorozat”, ezért nem volt elég töke, hogy akár csak a Supernek odaszúrogasson, mert akkor a DB-fanboyok egyből leiratkoznak róla. Jól sejtem? 😀 Death Parade-ről meg: “EVERYBODY!!! PUT YOUR HANDS UUUP!” 😀 XDDD

      “Az a fő baj, hogy az említett “Nem mese! Anime” videó is egy olyan cucc, amit a nagyon krumplik úgy fognak fel, hogy az a minden, és az elsőtől az utolsó legépelt betűig a forgatóban igaz. Cöhh… ”

      De neked legalább nem vetítette le meeten kötelező jelleggel a szintén “én fingom a passzátszelet!” mentalitású főnökasszony, hogy “fú, ezt meg kell néznetek, milyen király összefoglaló!” 😀 És ha azt hinnéd, hogy ez volt a legnehezebben kibírható része, várj: az volt az “igazi csemege”, amikor a főnökasszony kellően “krumpli” férje oda meg vissza volt Dobaytól és ha bárki meg merte jegyezni, hogy az ürge “csöppet” el van szállva úgy magától, mint az animéktől, akkor egyből elkezdte lassan, tagoltan a szájába rágni, mint egy hülyegyereknek, hogy “Te nem érted, ő nem szimplán animés, ő KUL-TÚ-RA-KU-TA-TÓ!” 😀 Az a helyzet, hogy felőlem lehetne maga az Atyaúristen is, ha akkora baromságokat beszél, hogy a vak is látja… 😀

      “Dobay-tól bőven van mit tanulni, és nem csak a szemrezzenéstelen hazugságot, hanem a mindenhez értést is. =D Ha még esetleg elkezd mellette óbégatni a kamerába, simán Szirmai Gergős magasságokba tudna emelkedni mindegyik jómadár. =D”

      Én egy dolgot akarok tőle tanulni: hogy lehet egy csomó hülyét úgy bevonzanom, hogy még a lakásomra is eljöjjenek, majd órákig baromságokról való beszélés után több ezer forintot hagyjanak ott nálam fejenként, mondván, hogy milyen jó előadás volt és ők most mennyit tanultak? 😀 Az utolsó mondatodhoz meg: bár úgy lenne, akkor legalább röhögni lehetne rajta. XDDDD Szirmai ettől jobb: ha épp egyik-másik videójával nem is ért egyet az ember, azért pár poénján legalább jót lehet röhögni, illetve azért 1-2 elgondolkodtató kérdést mindig felvet. Dobaynak viszont ez a száraz, “ál-intellektüel” stílusa talán csak Julius Evola és tradis barátainak szintén dögunalmas felsőbbrendűségi tudatával tudna vetekedni, miközben elgondolkodtató kérdések helyett gondolkodás nélkül adja nézői szájába a fullba nyomott bullshitet. 😀 XDDD

      Amúgy én még a következő Deathmatch-et várnám: Dobay vs Damage. 😀 Totális belemagyarázott bullshit vs. füves, érthetetlen lázálom. 😀 XDDDDD

      Dobay: Semmi esélyed, Damage! Azóta már nem csak KUL-TÚ-RA-KU-TA-TÓ-vá, de Animés Díszdoktorrá is kineveztem magam!

      Damage: Én akkor csak annyit mondanék, hogy a Damage Report írása közben még csak füvet szívtam, azóta viszont rászoktam a kemény drogokra. 😀

      Dobay: AZT-A-KUR-VA! O____O

      XDDDDDDDDDDDDDD

      “Amúgy az a poén, hogy TG-vel kapcsolatban is, pont akkor sikerült kimondania az igazságot, vagyis hogy egy “borzasztóan átlagos, klisés vacak”, mikor épp ennek az ellenkezőjét szerette volna bebizonyítani. =)”

      A TG melyik anime? Lemaradtam. XD

      “Ja, mintha nem tudná eldönteni, hogy az igazat mondja, vagy gyújtassa fel az elvakult fanokkal a házát. =D A DBS-nél is hasonló volt a helyzet.”

      Igazmondás, vagy feliratkozók? 😀 VÁLASSZ, ANIMEGYETEM! 😀

      “Mibe, hogy egyiket se olvasta? =D”

      De ha legalább a filmeket látta volna… XD

      • “A TG melyik anime?” -> Tokyo Ghoul

      • ““A TG melyik anime?” -> Tokyo Ghoul”

        Köszi. 🙂 Amúgy ha már ennyiszer feljött: én még nem ismerkedtem meg közelebbről sem a mangájával, sem az animéjével, de a tapasztalatok alapján a mangája még nem is lenne egy rossz shounen, vagy legalábbis jobbnak tűnik, mint az átlag. Az anime meg sajnos Pierrot és ez mindent el is mond a minőségéről, ráadásul a második szezon még az elsőt is alulmúlta, pedig már annál is volt min húzni a nézőknek a szájukat. (Nem viccből szoktam mondani, hogy ha találok magamnak egy kedvenc shounen mangát, egyből azért “imádkozom”, hogy csak ne a Pierrot kapja meg a “meganimésítési” jogait.)

      • “Az egész magyar neten még ez az “Animegyetem”, meg egy másik csatorna az […], akit nézek valamibe az animés videósok közül,”

        Ha úgy érzem a címről, hogy értelmes dolog sülhet ki belőle, akkor megnézem az adott videóját, de ehhez az is kell, hogy legyen az alanyának értelme. Vagyis ha csinálna egy Kyousougiga vagy Young Black Jack kritikát (ez utóbbi cikkét én fogom írni a Mondóba, bár időszerű lenne a megjelent cikkeimet feltenni a blogomra. Megint lett egy pár. :/), azt azért megnézném, mert ezek nagyon jó alapok. A DBS-es videó után, meg amit a TG-s kapcsán elmondtak, az ilyeneket inkább kihagyom, mert nem kívánok szivárványt fingó unikornisrakéta lenni. =D

        “[…] az volt az “igazi csemege”, amikor a főnökasszony kellően “krumpli” férje oda meg vissza volt Dobaytól és ha bárki meg merte jegyezni, hogy az ürge “csöppet” el van szállva úgy magától, mint az animéktől, akkor egyből elkezdte lassan, tagoltan a szájába rágni, mint egy hülyegyereknek, hogy “Te nem érted, ő nem szimplán animés, ő KUL-TÚ-RA-KU-TA-TÓ!” […]”

        Most mondjam azt, hogy “Dobay dióhéjban”? =D Ama mesélte, hogy mi volt a Shoujoconon, ami asszem most nyáron volt (?), de nem esküszöm meg az időpontra. Ott is előadta magát, amivel már végleg elásta magát nála, ami valljuk be, az ő esetében nagy szó. =D De mit is várunk, Dobay a MAT-osokkal tart, mint “a rendíthetetlen ólomkatona”.

        Amúgy Szirmai humora az nekem pont a “nem gyere be” kategória. Van egy-két mosolyogtató képe, de nem sok. A legjavát az előadás módja és a bulldózerrel tolt sallang és orbitális baromságok nyírnak ki. :/ Szóval ő nálam olyan “alacsony kategóriás egységsugarú szakember”, mint Dobay.

        “Én egy dolgot akarok tőle tanulni: hogy lehet egy csomó hülyét úgy bevonzanom, hogy még a lakásomra is eljöjjenek, majd órákig baromságokról való beszélés után több ezer forintot hagyjanak ott nálam fejenként, mondván, hogy milyen jó előadás volt és ők most mennyit tanultak?”

        Lehet gecó, de ezt én is szívesen eltanulnám. Mondjuk én tényleg hasznosat csinálnék belőle, lényegesen interaktívabbat, mint ő. Nem tudom, lehet azért, mert van hozzá gerincem, hogy ne basszam át azt, aki fizet a “szolgáltatásaimért”. (na jó, ez kicsit furán hangzott, főleg egy bizonyos értelemben. xD) Mert azért a kerekasztalokon, amiken részt veszek, azért morzsákban el-elszórok (vagy épp el-elszólok xD) valamit.

      • “Ha úgy érzem a címről, hogy értelmes dolog sülhet ki belőle, akkor megnézem az adott videóját, de ehhez az is kell, hogy legyen az alanyának értelme. Vagyis ha csinálna egy Kyousougiga vagy Young Black Jack kritikát (ez utóbbi cikkét én fogom írni a Mondóba, bár időszerű lenne a megjelent cikkeimet feltenni a blogomra. Megint lett egy pár. :/), azt azért megnézném, mert ezek nagyon jó alapok. A DBS-es videó után, meg amit a TG-s kapcsán elmondtak, az ilyeneket inkább kihagyom, mert nem kívánok szivárványt fingó unikornisrakéta lenni. =D”

        Persze, értem. 😀 Én sem védeni akarom különösebben, csak tényleg úgy tapasztaltam, hogy jelenleg a magyar animés YouTuberek között még mindig ők a felső kategória, mert a többi még ilyen sincs. :/ Ja, közben eszembe jutott a másik srác, akit nézek valamibe a témában, Daisetsu Animekommentár csatornája: https://www.youtube.com/channel/UCLC409w_cCYzc512sw5rlHw

        Persze ezt sem úgy kell elképzelni, hogy én akár őt, akár Animegyetemet hétről-hétre követném, egyszerűen csak náluk láttam azt, hogy legalább egy értelmes, anime témájú videó összerakására képesek (ahogy Péter is írta: hogy kellemes csalódást okozzanak XD), szemben a többivel, akik ilyen totál elborult faszságokat töltenek fel, mint a már említett “cicafiú”, vagy Member “munkássága”. (Igen, mindkét említett fazont többre tartom, mint Member videós ámokfutását, mert még mindig értelmesebb, amit csinálnak, lehet köpködni… :D)

        “Most mondjam azt, hogy “Dobay dióhéjban”? =D Ama mesélte, hogy mi volt a Shoujoconon, ami asszem most nyáron volt (?), de nem esküszöm meg az időpontra. Ott is előadta magát, amivel már végleg elásta magát nála, ami valljuk be, az ő esetében nagy szó. =D De mit is várunk, Dobay a MAT-osokkal tart, mint “a rendíthetetlen ólomkatona”.”

        Az utolsó mondatban van a nagy igazság: elsősorban azért van ő még “valahol”, mert a MAT az uram-bátyám viszony miatt valamennyire még mindig promózza, de legalábbis engedi neki, hogy conjaikon terjessze a hülyeségét, ahelyett, hogy elhajtanák a francba. Ő egyébként minimálisan egy ilyen Vasutas 2.0, avagy “akinek sikerült”. Ugye Vöri is “meg akart élni” a fandomból, annak ellenére, hogy egy teljesen felületes tudáson túl lövése nem volt az egész témáról, amiben “szószóló” kívánt lenni, viszont elcseszte, mert politizált, zaklatott, agresszíven nyomatta magát. Dobay ezt ravaszabbul, szelíden csinálta, meg azért valamennyire a témában is jobban otthon van (de persze közel sem annyira, amekkora profnak beállítja magát, lásd a shoujós tévedései, amit Junchi írt), illetve sikerült úgy előadnia magát, hogy ő egyfajta “anime kutató”, amit be is vettek annyian, hogy megérje neki külön előadásokat tartania, meg conokon szerepelnie. És ehhez jött még a folyamatos MAT-promó és haverság, plusz a kellően korai kezdés, mert ha jól rémlik, ő már a Mufurc-Megli érában is ott ugrált, szóval időben elkezdte azzal mosni az emberek agyát, hogy ő egy anime professzor. 😀

        “Amúgy Szirmai humora az nekem pont a “nem gyere be” kategória. Van egy-két mosolyogtató képe, de nem sok. A legjavát az előadás módja és a bulldózerrel tolt sallang és orbitális baromságok nyírnak ki. :/ Szóval ő nálam olyan “alacsony kategóriás egységsugarú szakember”, mint Dobay.”

        Megértem, de azért én egyszer szeretném Dobay-t úgy ripacskodni látni, mint őt. 😀 Azt a fazont még mosolyogni is csak elvétve láttam eddig, annyira magára erőlteti ezt a “komoly animeprof vagyok” álintellektuel stílust.

        “Lehet gecó, de ezt én is szívesen eltanulnám. Mondjuk én tényleg hasznosat csinálnék belőle, lényegesen interaktívabbat, mint ő. Nem tudom, lehet azért, mert van hozzá gerincem, hogy ne basszam át azt, aki fizet a “szolgáltatásaimért”. (na jó, ez kicsit furán hangzott, főleg egy bizonyos értelemben. xD) Mert azért a kerekasztalokon, amiken részt veszek, azért morzsákban el-elszórok (vagy épp el-elszólok xD) valamit.”

        Bevallom, én amúgy úgy vagyok Dobay “házi előadásaival”, hogy aki annyira hülye, hogy nem esik le neki 1-2 alkalom után, hogy “hé, ez a csávó gyakorlatilag azt mondja el 1-1 animéről, amire én magam is rájöhetnék, ha használnám az agyam és nem várnám el, hogy más mondja meg helyettem, hogy mit gondoljak”, az bizony megérdemli, hogy Dobay hétről-hétre, hónapról-hónapra jól “megfejje”. 🙂

  3. Sose fogom megérteni, hogy egyesek miért nem képesek elszakadni már végre a ” basztatnak mert szeretem az animéket ” meg ehhez hasonló felszínes baromságoktól! Az értelmesebb animefanokat amúgy sem érdekli, hogy ki mit gondol róluk, vagy a hobbijukról. Nálam az egész munkaszakom tudja, hogy szeretem az animéket mégsem ” üldöznek” miatta sőt néha beszélgetünk is róluk. Ahogy ezt írtad is, ez egy olyan dolog, hogy egyes embereket amikor még az anime nem volt mainstream cucc basztattak az egészért és ezért az egész országot okolják. Tudom mert velem is megesett, hogy a suliban ezért csesztettek de én sose csináltam nagy ügyet az ilyen gyerekes ostobaságokból.

    “Az anime nézéshez egy olyanfajta képesség vagy képességrendszer kell, amitől joggal lehetsz büszke, saját magadra.”

    Oké most akkor vizualizálom, hogy a szuperképességem segítségével egy fárasztó műszak után leülök Gintamát nézni. Igen , rohadtuk büszke vagyok magamra amiért már több mint 300.-ik alkalommal is nekiálltam animét nézni. Már szinte hallom is:

    ” És így a világ újra megmenekült hála az ANIMENÉZÉSNEK!”

    “Attack on Titanben, megtámadják az embereket, ők ezt nem tudják komolyan venni …”

    Most viccen kívül mit lehet komolyan venni egy olyan animében ami fájdalmasan átlagos de a mangaka “szívszorító” interjúi lényegében eladják az egészet egy meg nem értett ember csodaművének? Ez nem, hogy nem komoly hanem egyenesen szánalmas. Még jó, hogy a chibis-sulis verziónál nem talált ki ilyen történeteket.

    • “Most viccen kívül mit lehet komolyan venni egy olyan animében ami fájdalmasan átlagos de a mangaka “szívszorító” interjúi lényegében eladják az egészet egy meg nem értett ember csodaművének? Ez nem, hogy nem komoly hanem egyenesen szánalmas. Még jó, hogy a chibis-sulis verziónál nem talált ki ilyen történeteket.”

      Mondjuk nem tudom, miért ezt az interjút mondjátok már másodjára, Palacsinta is anno ezt hozta fel, mint valami “végső érvet”. 😀 Én a pasasnak a nevén kívül semmit nem tudok az életéről, mégis marhára tudtam élvezni a sztorit. 😀 A cucc stílusa meg egy dolog, de akkor írjatok már olyan “kommersz shounen” címlistát nekem, amiben így hullanak a jófiúk is a sztoriban, mert szvsz már ettől is eltér az átlagtól. (Talán az Akame ga Kill volt még olyan, ahol szintén be merték ezt vállalni, az más kérdés, hogy az meg már az AoT-nél is hatásvadászabb öldöklés szempontjából.) A “chibis-sulis” izénél meg nem is találhatott volna ki semmi ilyet, tekintve, hogy azt tudtommal egy totál másik fazon írja/rajzolja, az eredeti mangakának max annyi köze van hozzá, hogy az ő cuccát parodizálják vele. 😀

      • “A cucc stílusa meg egy dolog, de akkor írjatok már olyan “kommersz shounen” címlistát nekem, amiben így hullanak a jófiúk is a sztoriban”

        Azért az nem ilyen könnyű, mert nem mindegy, hogy kik halnak meg a jó oldalon: olyan karakterek, akik a szívedhez nőttek, izgulsz értük és tényleg szurkolsz hogy maradjon életben mert ha kiírnák akkor felrobbantod az író lakását…… vagy olyan, akiről semmit sem tudsz, max a nevét, de kb ennyi is különbözteti meg a háttérben rohangáló fodder töltelék karakterektől. Mert sajnos igen sok shonen manga az utóbbival operál, köztük az Attack On Titan is. S lehet, bennem van a hiba, de valamiért nem tudok könnyet ejteni egy olyan figuráért, akiről jó, ha a nevét tudom.

        Amúgy meg van pár cím, igaz, régebbről, de akkor még – Toriyama-t leszámítva – voltak tökös shonen mangakák.

        1.JoJo’s Bizzare Adventures
        2.Go Nagai valamennyi mangája, főleg a Devilman
        3.Toward The Terra
        4.Black Butler
        5.Choujin Sensen
        S van még jó pár, DE, ahogyan írtam, olvasótól függ.

        Főleg a JoJo’s Bizzare Adventures-t ajánlom. 😉

  4. A lelki sebek nagyon mélyek tudnak lenni. Van, aki nem képes megbocsátani. Viszont az új generációs animések között nem hiszem, hogy túl sokan lennének azok, akiket negatívan kezeltek volna a hobbijuk miatt. Ez már amolyan alternatív animés-holokauszt közösségi tudat, amit éltetni kell, mert hátha 50 év múlva kárpótlást lehet érte követelni az államtól.
    Amúgy az értetlenkedők, el nem fogadók kategóriája szerintem kicsit sztereotip nálad Péter. Az kétségtelen, hogy zömében 40+ korosztálynál kezdődik ez a szemlélet, viszont a 80-as évektől induló generációk is jócskán tartalmaznak ilyen embereket. Nekem kapásból három ismerősöm is van (ketten egykorúak velem, egy pár évvel idősebb), akik zsigerből utasítják el mind az animét, mind a nyugati típusú animációt, vagy épp a játékprogramokat, mivel náluk az csípőből gyerekeknek szólhat csak. Győzködni nem fogom őket, mert értelmetlen, de jól demonstrálják azt, hogy vannak még utolsó utáni mohikánok szép szerével. 🙂

    • Bevallom, nekem is egyből a holokauszt sérültség jutott erről eszembe. =)

      Na nem azért, nekem is volt anno, 2 olyan diszkópatkány osztálytársam még gimiben, akik kb. mindenkinek beszóltak, aki valami olyat mert szeretni, ami nekik nem fért bele, a meglehetősen szűkös kis világnézetükbe. Például, amikor egyik haverom, kiírta nekem DVD-re, Cool TV-s Slayers részeket, és én lecsekkoltam azt a gépteremben, akkor egyből elkezdtek megjegyzéseket tenni. Vagy mikor később, ránéztem mondjuk a fan oldalamra, hogy érkezett e komment a vendégkönyvbe, akkor is ugyanezt csinálták. Nem mondom, engem is zavart a dolog, és volt, hogy legszívesebben bepancsoltam volna nekik, de ettől még nem kezdtem el úgy csinálni, mintha összeesküdött volna ellenem, az egész társadalom.

      Én ezt anno, úgy oldottam meg, hogy az elején, még le álltam velük vitatkozni, de utána rájöttem, hogy egyszerűbb leszarni őket. Később abba is hagyták, miután érezték, hogy senki sem vevő, a paraszt stílusukra, és mindenki leszarja őket.

      Az kétségtelen, hogy zömében 40+ korosztálynál kezdődik ez a szemlélet, viszont a 80-as évektől induló generációk is jócskán tartalmaznak ilyen embereket. -> Ezért is írtam, hogy rajtuk kívül, nem nagyon van más, mint a nyugger, és a fiatal kiadású sör prolik. Utóbbiaknál, pont azokra gondoltam, akik 20-25 éves létükre, kb. ugyanúgy gondolkodnak erről a témáról, mint az őseik, és egyből le dedós meséznek mindent, ami rajzolva van.

      • Azért ez a sör-proli kategória az én fejemben csakis arra a nihilista rétegre rímel, akikkel tele a bulvárvilág, illetve a bulvár-nevelt népek jutnak eszembe. De azért jócskán akad köztük a normális gondolkodású kiadásban is ilyen beszűkült látókörű. Mondjuk ez a hozzáállás dolog elég vicces eredményeket szül. Van meleg ismerősöm, aki tisztára ki tud akadni, hogy hol micsoda intoleranciát kell tapasztaljon, mint meleg, de mellette simán a Dunába lövetné az összes migránst, meg romát. 🙂 Ez az ember diplomával rendelkezik, elvileg széles látókörű személy, és mégis ilyen hozzáállású.

      • Persze, van nekik több “alfajuk” is, de én eddig, valahogy mégis azt tapasztaltam, hogy akik ilyen szinten vannak, hogy gyakorlatilag minden kockaságot, élből lehúznak, anélkül, hogy valaha is belekóstoltak volna, azok általában, a kocsmapultot szeretik támasztani, és mindenki mástól is ezt várnák el, mert szerintük, ez a “normális”.

      • “Van meleg ismerősöm, aki tisztára ki tud akadni, hogy hol micsoda intoleranciát kell tapasztaljon, mint meleg, de mellette simán a Dunába lövetné az összes migránst, meg romát. 🙂 Ez az ember diplomával rendelkezik, elvileg széles látókörű személy, és mégis ilyen hozzáállású.”

        BEST! XDDDD Van ugye az a mondás, hogy “minden szentnek maga felé hajlik a keze”… XD

    • “Nekem kapásból három ismerősöm is van (ketten egykorúak velem, egy pár évvel idősebb), akik zsigerből utasítják el mind az animét, mind a nyugati típusú animációt, vagy épp a játékprogramokat, mivel náluk az csípőből gyerekeknek szólhat csak. Győzködni nem fogom őket, mert értelmetlen, de jól demonstrálják azt, hogy vannak még utolsó utáni mohikánok szép szerével. :)”

      Szegényeknek elég üres és fantáziátlan életük lehet, azért sci-fi, illetve fantasy regényeket szoktak olvasgatni, vagy nekik az is mind “gyerekmese”? 😦

      • Az egyik konkrétan semmit nem olvas, ami fantázia alapú, kizárólag az ő szakmáját érintő dolgokat, illetve “antik könyveket”, de ez külön kategória. A másik olvas ugyan, de nála is megáll a tudomány a krimiknél, és horrornál, míg a fantasy, sci-fi túl “primitív” számára. A harmadik talán mutatna némi hajlandóságot, de neki ott a munkahely-család páros teljesen kitölti az életét.

      • “Az egyik konkrétan semmit nem olvas, ami fantázia alapú, kizárólag az ő szakmáját érintő dolgokat, illetve “antik könyveket”, de ez külön kategória. A másik olvas ugyan, de nála is megáll a tudomány a krimiknél, és horrornál, míg a fantasy, sci-fi túl “primitív” számára. A harmadik talán mutatna némi hajlandóságot, de neki ott a munkahely-család páros teljesen kitölti az életét.”

        Ebből kb. egyedül a harmadik “indokát” érzem elfogadhatónak, mert azért nyilván ha választanod kell a saját életed irányítása és egy fantáziavilág között, akkor az előbbi legyen a fontosabb, de rajta túl az első egy nagyon szomorú, sivár léleknek hangzik nekem, pont azért, mert semmilyen FANTÁZIA ALAPÚ cuccot nem olvas, a másik meg a “legjobb”, másnál is hallottam már ilyet, hogy pont ez a két műfaj túl “mesés”, meg túl “primitív” neki, ahol szerintem pont, hogy jobban meg kell dolgoztatniuk az íróknak is a fantáziájukat. Másrészt akkor ő mit tenne, ha kapna valami “hibrid” regényt? 😀 Pl. Stephen King nem egy könyve kvázi horror-fantasy, vagy horror sci-fi, hiszen sokszor valami természetfeletti lény természetfeletti képességei és eredete ellen kell hőseinknek felvennie a kesztyűt. 😀 Jó, nem csesztetni akarom őket, de nekem az ilyen ember mindig olyan szomorú, mert ha egyfajta dolgot utál (pl. animét), ám legyen, de az egész fantáziát elutasítani kissé fáj. Ilyenből lesz a szürke, unalmas átlagember.

      • Nekem anno, még gimiben volt egy olyan ismerősöm, aki kb. mindent rühellt, ami scifi, vagy fantasy volt. Így pl. hiába szerette az FPSeket, a jó részük, kapásból kiesett nála a “kosárból”, mert nem voltak reálisak. Ám itt még nem állt meg a dolog, ugyanis nem volt elég, hogy reális legyen, még aktuálisnak is kellett lennie. Szóval nála pl. a 2. VHs, Vietnámos lövöldék is, ugyanúgy mentek a kukába.

        Valószínűleg, ezért volt az, hogy a srác, a Counter Strikeon kívül, csak az Operation Flashpointal, és az America’s Armyval játszott. =)

      • “Nekem anno, még gimiben volt egy olyan ismerősöm, aki kb. mindent rühellt, ami scifi, vagy fantasy volt. Így pl. hiába szerette az FPSeket, a jó részük, kapásból kiesett nála a “kosárból”, mert nem voltak reálisak. Ám itt még nem állt meg a dolog, ugyanis nem volt elég, hogy reális legyen, még aktuálisnak is kellett lennie. Szóval nála pl. a 2. VHs, Vietnámos lövöldék is, ugyanúgy mentek a kukába.

        Valószínűleg, ezért volt az, hogy a srác, a Counter Strikeon kívül, csak az Operation Flashpointal, és az America’s Armyval játszott. =)”

        Mit mondjak, kívánom, hogy ennél nagyobb “First World Problem”-je neki se legyen soha az életben. 😀

  5. “akik zsigerből utasítják el mind az animét, mind a nyugati típusú animációt, vagy épp a játékprogramokat, mivel náluk az csípőből gyerekeknek szólhat csak.”

    Az ilyenekre szoktam az mondani, hogy zombik. Egy 30+-os ember is ugyanúgy tudja élvezni a játékokat vagy az animációs filmeket mint egy gyerek vagy éppen egy tizenéves csak éppen megint itt jön be az a divatjamúlt és rémesen idióta közhely, hogy ha elmúltál 18 akkor akkor állj be szépen a sorba , változz szürke, dögunalmas, lelketlen emberré akinek a legnagyobb szórakozás az ÉJB és ehhez hasonló szennyek bámulása.

    Van például egy munkatársam, már 50 éves és ennyi idős fejjel kezdett el tetoválni. Nem vicc már az egész gyár tudja, a 3. tetkómat is ő csinálta és eszméletlen jól sikerült, imádom 🙂 Ja és nő az illető 🙂

  6. Ez a videó az én arcomba is belemászott, de még nem volt kedvem csekkolni (bár a cím alapján sejtek ezt-azt), viszont Dobay Ádám “legújabb” (idézőjelbe pakolom, lehet, hogy azóta van aktuálisabb is :3) agymenésével találkoztál valamilyen formában? Melyikre gondolok (a sokból)? Erre: “10 shoujo anime, ami megváltoztatta a műfajt.”

    Egyik lánybarátomat szerettem volna meglepni azzal, hogy nevezek Dobay versenyére, amivel ingyen jegyet lehetett volna nyerni a ShoujoConra, ami persze nem jött össze, de búsulnom sem kellet sokáig, mert megkaptam a nevezésnek köszönhetően legújabb e-könyvét (beszarok…), a “10 shoujo anime, ami megváltoztatta a műfajt” című agyrémet.

    Ez persze beindított mindenféle fantázia-csatornákat az agyamban, és “adjunk neki egy esélyt” címszóval elolvastam (ja, az egészet). Azóta is dolgozom az elpocsékolt életidőm visszaszerzésének a módján.

    Képzeld el az egészet úgy, mint egy nagyon basic önfényezés, megszórva Dobay lehengerlő stílusával (via mellébeszélések és társaik), és a tipikus körmondataival. Ezen még nem is húztam nagyon fel magam, viszont ami utána jött, azon igen. Nyilván, ha ott szerepel a címben a mágikus 10-es szám, akkor megkerülhetetlen, hogy lesz valami lista is a dologból, amivel még nem kéne, hogy gond legyen, de azzal már igen, hogy a fickónak LÖVÉSE SINCS a shoujo mibenlétéről. Szal nem tudom, de aki ilyen szinten szakértőnek gondolja magát, az nem rak bele egy ilyen értekezésbe olyanokat, mint Paprika, Nana és Madoka.

    A Paprikára elképzelésem sincs, hogy hogyan sikerült azt shoujóba kategorizálnia, a Madoka egy seinen cucc (mind a témáit, mind a tipikusan az otakukat megcélzó stíluselemeit tekintve), a Nana meg josei. Egyáltalán nem mindegy, hogy fiatal lányok vagy fiatalabb nők e a célcsoport.

    Meg mi ez a baromság, hogy “10 shoujo anime, ami megváltoztatta a műfajt“? Műfaj? Könyörgök, a shoujo, shounen, satöbbi nem műfajok, hanem demográfiai célcsoportok, ráadásul animékre nem is igazán használják, mert ezek kimondottan a manga-magazinok tipizálására vannak. Áh, ekkora amatőrt. (Jó, persze, én is úgy hivatkozok az Utenára, BeruBarára és társaira mint shoujo animék, de a lényeget szerintem ettől függetlenül is érti mindenki.)

    • “Ez a videó az én arcomba is belemászott, de még nem volt kedvem csekkolni (bár a cím alapján sejtek ezt-azt), viszont Dobay Ádám “legújabb” (idézőjelbe pakolom, lehet, hogy azóta van aktuálisabb is :3) agymenésével találkoztál valamilyen formában? Melyikre gondolok (a sokból)? Erre: “10 shoujo anime, ami megváltoztatta a műfajt.””

      Bár a kérdés nem nekem szólt, légyszi szólj, ha Dobay bármilyen “műve” elérhető letölthető formában, legyen az könyv, videó egy előadásáról, stb. 😀 Röhögni akarok. 😀 Damage zseniális “kordokumentumát” is elraktam anno a gépre pdf formában, az is jó szolgálatot tesz, ha vegytiszta “for the lulz”-ra vágyom néhanapján. 😀 XDDD

      “…de búsulnom sem kellet sokáig, mert megkaptam a nevezésnek köszönhetően legújabb e-könyvét (beszarok…)…”

      Szerintem sokan nem tudjátok még, hogy ez az ürge mekkora bizniszt működtet nettó kamuzásból és nagyotmondásból. 😀 Nem véletlen, hogy az Aoin múltkor újra előjövő Miyazaki témában is úgy fogalmaztam, hogy “Dobay-féle belemagyarázás”, mert az övé egy, az átlag belemagyarázás fölött álló újabb szint. 😀 XDDD Szóval naná, hogy van e-könyve is, sőt, van már nyomtatott is, illetve ha ez sem elég, kellő zöldhasúért cserébe a Mester a lakásán is fogad számos más érdeklődővel együtt, hogy tovább tanítson titeket a mannáról. 😀 XDDD

      “Képzeld el az egészet úgy, mint egy nagyon basic önfényezés, megszórva Dobay lehengerlő stílusával (via mellébeszélések és társaik), és a tipikus körmondataival.”

      10/10, would DOBAY again! 😀 XDDDDDDDD

      “Nyilván, ha ott szerepel a címben a mágikus 10-es szám, akkor megkerülhetetlen, hogy lesz valami lista is a dologból…”

      Tényleg, légyszi beírnád, hogy szerinte mi volt az a 10 shoujo, ami “megváltoztatta a műfajt”? 😀 Elég a címük, csak ha már írtál három valóban kapásból hülye címet, akkor kíváncsi vagyok, hogy a többit legalább úgy-ahogy eltalálta-e? 😀

      “…a fickónak LÖVÉSE SINCS a shoujo mibenlétéről.”

      Úgy van ő ezzel az egésszel, mint Michael Bay a filmrendezéssel az Epic Rap Battles-ban: “I don’t have time to read reviews, while I’m working on the sequel!” 😀 XDDDD Dobaytól sem lehet elvárni, hogy rendszeresen up to date legyen a témában, vagy hogy egyáltalán tisztességesen utánanézzen a dolognak, túlságosan el van foglalva a saját faszságai gyártásával. XDDD

      “A Paprikára elképzelésem sincs, hogy hogyan sikerült azt shoujóba kategorizálnia, a Madoka egy seinen cucc (mind a témáit, mind a tipikusan az otakukat megcélzó stíluselemeit tekintve), a Nana meg josei. Egyáltalán nem mindegy, hogy fiatal lányok vagy fiatalabb nők e a célcsoport. ”

      Ez az egész csak úgy lenne epicebb, ha még valami igazán “otaku pandering” cuccot is beleírt volna, pl. mit tudom én, K-ON, hiszen az is cuki és lányokról szól, “há’ akko’ biztos shoujo!” (A nagy kultúrakutató és az ő tudása… 😀 Lehet egy kicsit az animéket is kutatnia kéne, mielőtt könyveket ad ki róluk… :D)

      “Meg mi ez a baromság, hogy “10 shoujo anime, ami megváltoztatta a műfajt“? Műfaj? Könyörgök, a shoujo, shounen, satöbbi nem műfajok, hanem demográfiai célcsoportok, ráadásul animékre nem is igazán használják, mert ezek kimondottan a manga-magazinok tipizálására vannak. Áh, ekkora amatőrt.”

      Úgy kéne, hogy ezt majd nem csak e-book formátumban, hanem nyomtatásban is kiadják és azon a verzión már lesznek ilyen “mások értékelései” részek és köztük pl. Junchi postjai egy csillaggal az ötből, meg ilyesmi… XDDDDDDD Tudjátok, nem az lenne rajta, hogy “Az év könyve! – New York Times”, hanem: “Áh, ekkora amatőrt. – Junchi” XDDDDDDDDD Btw, viccen kívül: nem lehet, hogy Dobay ezt úgy értette, hogy “azon shoujo animék, amik az egész animés műfajt megváltoztatták”? Vagy ő végig a shoujóról beszélt?

      Ja és a legfontosabb kérdést majdnem kifelejtettem: hogy lehet egy e-bookot megnyerni? Elkérték a mailcímed és arra elküldték pdf-ben? XD

    • “Dobay Ádám “legújabb” (idézőjelbe pakolom, lehet, hogy azóta van aktuálisabb is :3) agymenésével találkoztál valamilyen formában?” -> A nem mesés litániája óta, szerencsére nem találkoztam még vele, de ez amit most felvázoltál, hát ez valami hihetetlen. =D Véletlenül, nincs meg ez a “legenda” valahol?

      “Képzeld el az egészet úgy, mint egy nagyon basic önfényezés, megszórva Dobay lehengerlő stílusával (via mellébeszélések és társaik), és a tipikus körmondataival.” -> Hajjaj, vannak elképzeléseim. =)

      “Nyilván, ha ott szerepel a címben a mágikus 10-es szám, akkor megkerülhetetlen, hogy lesz valami lista is a dologból” -> Amúgy, konkrétan mi volt az a 10 cím, amit a “őszentsége” oly lelkesen “felszentelt”?

      “a fickónak LÖVÉSE SINCS a shoujo mibenlétéről” -> Ez vajon miért nem lep meg? =)

      “Szal nem tudom, de aki ilyen szinten szakértőnek gondolja magát, az nem rak bele egy ilyen értekezésbe olyanokat, mint Paprika, Nana és Madoka.” -> Na LOL! Ezen most marha jót röhögtem. =D Most már tényleg érdekel, mi volt a többi…

      “Meg mi ez a baromság, hogy “10 shoujo anime, ami megváltoztatta a műfajt“? Műfaj? Könyörgök, a shoujo, shounen, satöbbi nem műfajok, hanem demográfiai célcsoportok” -> Jó, erről mondjuk sokszor, én is hajlamos vagyok megfeledkezni, de amúgy jogos. Egyébként érdekes, mert sok oldal, például a MAL is, a műfajok közé sorolja ezeket.

  7. Először akkor a videóra, illetve Péter fő postjára reagálnék, utána majd még egyéb kommentekre is. 🙂

    A videó szerintem sem lett rossz (sőt, mondhatnám, hogy kifejezetten kellemes csalódás), ami meg volt benne hiba, arra kis túlzással “számítottam” és még így is jobb lett, mint amilyen ajvékolásra (én sem véletlenül használom rá pont ezt a szót… 😀 XD) egy igazán retard animéstől számítani lehetne a videó címe alapján. 😀 Face-en amúgy velem is szembejött már, de három perc után kinyomtam, nem nagyon volt időm akkor egy 20 perces cucc végigülésére, illetve valahogy úgy éreztem, hogy ebben a témában gyökeresen új dolgokat én itt nem fogok hallani. (Ami nagyrészt igaz is lett egyébként, ez inkább szól a mostani tizenéves rétegnek, nem egy 15-20 éve animéző embernek.) Szal összeségében nem lett rossz szerintem, de gondjaim azért nekem is vannak vele.

    A fő probléma első körben az, amit már Péter és mások is leírtak itt, hogy ez az egész dolog baromira “el van késve”. Komolyan, mintha a srác tényleg a kétezres évek közepén élne, mind mentalitás, mind a példának felhozott címek alapján. Ha az az egy szem Attack on Titan meg nem lenne említve, simán el is hinném, hogy ez valami ősrégi animés videó, amit csak most fedeztek fel újra jó tíz év után, vagy ilyesmi… 😀 Szal “animés csatornák”? Naruto és Bleach felhozása példának, amikor ezek “láza” lassan nem csak idehaza, de Japánban is lecseng már? Magyar szinkron kritizálása, amikor évek óta egyetlen szinkronos anime sem készült? Stb-stb., tele van ilyenekkel a videó. A másik meg az alaptéma. Ugyan Péter és Foma már úgymond “lelőtték a poént”, de frankón mondom, nekem is tényleg a holokausztozás ugrott be erről az “üldözöttség tudatról”, amit egyes fanok itt előadnak. 😀 Ráadásul ezek most már tényleg “harmadik generációs” egyének, akiknek valszeg nem is nagyon van része tényleges basztatásban (de legalábbis nem pusztán amiatt, mert animét néznek), mégis olyan vehemensen magukra vették ezt, hogy “az egész világ utál minket”, mintha régen igaz lett volna, pedig már akkor sem stimmelt teljesen. 😀 Az odáig oké, hogy valóban magyar sajátosság az a felfogás, hogy “minden, ami rajzolt, az csak gyerekmese lehet”, de pont ebből adódik, hogy nem “kipécézték” maguknak az animét, illetve azok fanjait, hanem egyszerűen minden “rajzfilmrajongóra” ugrottak volna. Ha pl. a bróni fandom nem pár éve alakul ki, hanem a 90-es évek végén/2000-res évek elején, ugyanannyira “osztották” volna őket. (Megjegyzem, Amcsiban pl. osztották is eleinte, szóval ott is csak az animéig, meg a Family Guy-ig terjedt a tolerancia a “felnőtt rajzfilmek” iránt, de mihelyt jött egy olyan cucc, amit ők alapból kislányok szórakoztatásával azonosítottak és azt mégis 20+-os felnőtt férfiak is élvezni merték, rögtön olyan “hadjárat” indult ellenük, hogy az talán durvább volt, mint bármilyen itthoni “animés holokauszt”. Just saying… :D)

    Néhány dologra reagálnék akkor most a videóból:

    “Sokan úgy gondolták gyerekként, hogy az ilyenek, mint a Nils Holgersson, magyar készítésű rajzfilmek voltak.”

    Ööö…ilyen volt? Oké, akkoriban még én sem tudtam, hogy anime, de az azért leesett, hogy ez valami külföldi cucc lesz.

    Illetve rögtön azt magyarázza ezután, hogy ha ezt egy haterben tudatosítjuk (mármint, hogy ő már gyerekként látott animéket, amik öt éves fejjel tetszettek neki), akkor máris mondhatjuk neki, hogy “Te tulajdonképpen szereted az animéket, tesó!” Ez csak szerintem baromság? Pl. én kicsiként szerettem a G.I.Joe-t, volt is egy baromi nagy “tankom” belőle, meg asszem megvolt a Cobra Commander figurában, meg még 1-2 faszi belőle. Ennek ellenére ma már nézni sem bírnám, nem azért, mert “fúj rajzfilm”, hanem mert felnőttként már látom, hogy egy amerikai patriotizmustól csöpögő “keménykedős” izé az egész, ami így már nem igazán vonzana. 🙂 Ebből csak azt akarom kihozni, hogy attól, hogy valakinek mondjuk öt évesen bejött a Nils, nem biztos, hogy 20+ évesen be fog jönni pl. az Attack on Titan. XD

    Aztán, hogy jót is mondjak: NAGYON örültem, hogy végre valaki ÉRTELMESEN elmagyarázta, hogy a Dragonball-sztori hogy is volt, mert még mindig FÉLELMETESEN sok emberben él az a kép, hogy “HÁ’ BAZEG, EZT BETILTOTTÁK!!!!” (Többek között pont ez az egyik olyan mese, ami táplálja az “anime-holokauszt” szellemét, mert ugye hány olyan fandommal csinálták meg azt az animésekén kívül Magyarországon, hogy “betiltják” az egyik “szent gráljukat”? Ugye, hogy senkivel, ebből is látszik, hogy ránk külön vadásznak!!!4444) Viszont sajnáltam, hogy amikor felhozza a “DB-t nézett a gyerek, majd kiugrott az ablakon, mert azt hitte, hogy tud repülni”, akkor a szülő felelősségére hivatkozik, miközben elfelejti a legegyértelműbb kérdést: honnan tudják, hogy a DB miatt csinálta a gyerek (már ha volt egyáltalán ilyen eset), ha már csak azt látták, hogy ugrik? Gondolom a hullát már nem állt módukban utólag megkérdezni, hogy miért csinálta… Ez morbidul hangzik, de értitek, tárgyilagosan miből gondolták, hogy ezt a DB okozta nála? Nekem ezek “a DB miatt tette ezt vagy azt a gyerek!” kísértetiesen emlékeztetnek a Péter által is említett videójátékos “bűnbakokra”, amikor pl. egy iskolai lövöldözést rákennek arra, hogy GTA-zott otthon a gyerek, meg ilyesmi. Hacsak nem visel épp “A GTA MIATT TESZEM!” feliratú pólót, ott is nehéz lenne bizonyítani, hogy ez váltotta ki belőle, mert ezer egyéb oka is lehet, de persze valóban mindig könnyebb az adott hobbijára rákenni a dolgot.

    Többen mondtátok, hogy milyen álságos, meg fansimogató az egész 20 perces cucc. Őszintén megmondom, engem leginkább az egészből szinte csak a “fúj, szinkron!” rész volt az, ami úgy tényleg felidegesített valamilyen szinten. Egyrészt mert nem-animés körökben is a tököm tele van azzal a tendenciával, hogy a magyar szinkront úgy alapjában véve leszólják, másrészt meg mostanában ez lett a sikk, hogy “Én csak eredeti nyelven vagyok hajlandó filmeket nézni, mert a magyar szinkron az pppfff….” Szeretném, ha egy ilyen ember elmagyarázná, hogy pl. egy Marvel film, vagy bármelyik animációs film magyar szinkronja mitől rosszabb, mint az eredeti? Mert én nem vettem észre ezek között lényeges különbséget, pedig általában ezeknél mindkét verziót meghallgatom. Igen, vannak szarul fordított/szinkronizált filmek, régen is voltak. De nem lett annyival rosszabb a helyzet, mint ahogy sokan előadják. (Furcsa, hogy pl. egy Sebhelyesarcú, vagy Casablanca esetében nem habzik a szájuk, pedig abban konkrétan a mára mémmé vált kulcsmondatokat baszták el mindkét filmben a magyar szinkronban. De persze ezeket nem köpködik, mert ami mondjuk a 90-es években és előtte készült az “mind arany”, míg ma csak “szar szinkronok” készülnek. Mert ez így működik, hogyne…) Külön tetszik, amikor a magyar filmcímeket basztatják, mikor azok sokszor jóval találóbbak, mint az amcsi eredeti, ami kb. sokszor olyan, mint egy japán light novel címe: kiragadnak egy mondatot a könyvből, vagy éppen úgy hangzik, mint egy mini-leírás, de totál nem úgy, mint egy fantáziadús cím, ami felkeltené a néző érdeklődését. Ha ezen a magyarok változtatni mernek, akkor “istenkáromlás!”, meg “elbaszták az eredeti címet!”. Na és ennek a fentinek az animés változata, amikor kitalálják, hogy minden magyar szinkronos anime szar és nincs is rá semmi esély, hogy valaha jó legyen. Ezt “hősünk” azzal demonstrálja, hogy az egyik legszarabb magyar szinkronú animét, a Bleach-et kapja elő, ahol nem csak kb. a fél szereplőgárda kapott karakteridegen hangot, élükön a főszereplővel, de többek között Muffin asszony keze munkája volt a cucc fordítása, minek következtében jellegzetesen japán kajákból lett “gulyásleves”, illetve ahogy a bevágott részben is mutatták, valamiért az összes fegyver, támadás, stb. le lett fordítva magyarra, noha ezeket még az amcsi szinkronban is meghagyták. Utóbbinál amúgy Muffin azzal védekezett, hogy “Japánul sem hangzik kevésbé hülyén, csak azt a magyar coolnak gondolja, mert nem érti!”, ám én ezt cáfolnám, mivel ott eleve jóval megszokottabb, hogy valaminek úgymond “beszélő neve” legyen. (Lásd pl. hogy a Bleach-nél maradjunk, a főhős neve Ichigo, ami szó szerint epret jelent, de ettől még szerencsére Muffin agya nem szállt el annyira, hogy “Eperkére” fordítsa, pedig ha már a fegyver-, illetve támadásneveket elkúrta, “all in” alapon ezt is megtehette volna, ugyanazzal az indokkal, hogy “a japánok is pont ilyennek hallják”. 😀 XDDD) Az tehát tény, hogy a Bleach szinkronjára valszeg senki nem lenne büszke, de ettől még miért kell úgy csinálni, mintha minden magyar animés szinkron szar lenne? Miért nem vágott be pl. egy Soul Eatert magyarul, ahol kis túlzással bármelyik jelenet köröket vert volna az eredeti japánra? Esetleg egy olyat, ami ha nem is veri az eredetit, de teljesen méltó párja, pl. Miyazaki szinkronok, vagy sorozatok közül az Inu Yasha, Kaleido Star, stb-stb. Jó példékat is találni bőven, még csak el sem kellett volna rugaszkodni az A+/Animax duó kinálatától, ha már annyira ebben utazik “hősünk”. A másik meg tipikus “weeboo-probléma”: “Miért nem foglalkoznak az olyasmivel, mint -chan, -san, stb.?” Ööö, mondjuk mert ezeknek magyarban nincs, vagy alig van megfelelője, emiatt vagy nem lehet őket lefordítani, vagy igen, de akkor magyarítani kell? Megjegyzem, ilyenre is volt példa, pl. a Slayersben Amelia “Zelgadiss-san”-ozásából ezért lett “Zelgadiss úr”. Vagy az IY-s Sesshoumaru-sama “Sesshoumaru nagyúr”. (Mondjuk ez utóbbinál tudom, hogy amcsi szövegkönyvet használtak, tehát nem a samát, hanem a lordot fordították le magyarra, de ez a végeremény szempontjából tökmindegy.) Tehát ez is hülyeség, hogy “nem tudnak vele mit kezdeni”, mivel egyszerűan annyiról van szó, hogy általában nem hagyták meg őket eredetiben, mivel magyar szinkronban ritka hülyén hangzana, ha “chanozza”, “kunozza” stb. egymást két karakter, ezért van teljesen elhagyaták ezeket az amúgy is csak japánok számára jelentéstartalommal bíró tagokat, vagy pedig próbálták őket magyarban használt szavakra cserélni, ami kifejezi a két karakter közti viszonyt. Én ezt pont normális hozzáállásnak látom, de legalábbis becsülendő próbálkozásnak, nem pedig köpködnivaló szégyennek.

    Aztán ott volt a cosplay téma, ahol felhozza a srác, hogy látszik, hogy ami nyugatról jön, azt elfogadjuk, míg ami keletről, azt “üldözzük”. Mert hogy pl. a Farsang, vagy a Halloween jelmezeket senki nem szidja. Na most itt annyi kiegészítést tennék, hogy az előbbit még talán valóban nem (mivel az egyrészt nálunk is ünnep elég régóta, másrészt azt én nem követem annyira, így ha szidnák, valszeg az sem tűnne fel XD), de a Halloween speciel pont azt a savazást kapja mostanában, amiket anno az anime és ugyanabból az okból kifolyólag: egy sokak számára szokatlan cucc, ami egy másik kultúrából származik és sokan az ilyet már zsigerből támadják. Én egy csomó fikázást látok minden évben a Facebookon, sőt, ilyenkor a “nagy magyarok” menetrendszerűen kirakják a híres “Magyarországon nincs Halloween! Mindenszentek van!” képüket is, ezzel bizonyítva, hogy sajnos ez utóbbival sincsenek tökéletesen tisztában, különben minimum legalább az fel kéne, hogy tűnjön nekik, hogy a két ünnep még csak NEM IS AZONOS NAPRA ESIK! 😀 XDDDD Ergo azzal jönni, hogy az egyik “kivégzi” a másikat, kissé olyan, mintha kitalálnád, hogy “vagy Szenteste, vagy Karácsony, a kettő együtt nem fér bele!” 😀 Illetve ugyanúgy támadják sokan azzal, hogy az egész Halloween egy “amcsi hülyeség”, amit ünnepelnünk sem lenne szabad, mint ahogy sokan a cosplayereket intézik el annyival, hogy “Valami japán beöltözős baromság gyereklelkű hülyéknek”. Szóval szerintem itt a példa is szar volt, meg az érvelés is, mert láthatóan nem 1-1 kipézézett fandommal van bajuk az embereknek, hanem jellemzően minden idegen, szokatlan, más kultúrkörből érkező dologgal. Akkor meg inkább arról kéne videót csinálnia, hogy ez vajon miért van így, több értelme lenne, mint egy húszperces fansimogatásnak.

    Na, viszont a fenti negatívumokon, vagy furcsa dolgokon túl nekem összeségében nem volt sok bajom a videóval, mások itt úgyis keményebben ekézték a srácot, mint én. 😀

    “Ahogy ott, úgy itt sem lehet azt érteni, hogy kiket akartak meggyőzni ezzel, és egyáltalán, miről?”

    Szerintem senkit semmiről, egyszerűen azt mondja, amit egy mai fan hallani akar, mert ettől nő a feliratkozói száma. 😀 Előveszi a népszerű hype címeket (csodálom, hogy nem volt valami SAO cameo… XD), mond sok “léleksimogató” dolgot és máris pőrög neki a számláló. 😀 Legalábbis nekem úgy tűnik, hogy a fő célja kb. ez lenne, a ripacskodást is ügyesen eltanulta Szirmaitól és fokozza már szinte számomra is elviselhetetlen magasságokig, illetve ahogy hallom, még csak nem is következetes, legalábbis érdekes, hogy míg ebben a videóban a Szürke 50 árnyalatát úgy állítja be, mint valami “filmek legalját” (mondjuk ez még korrekt is lenne… XD), addig ahogy írod, egy másikban már azt bizonygatja, hogy nem rossz ez, igazából egy közepes film, amit csak a hype miatt húznak le sokan. 😀

    “Az anime mainstreamesedésének ugyanis, pont az volt az egyetlen pozitív hozadéka, hogy az anime, bekerült a köztudatba. Manapság ha azt mondod valakinek a 30-35 év alatti korosztályból, hogy anime, 10-ből 8-an, már pontosan tudni fogják, miről van szó.”

    Ezt mondjuk én sem értettem, mármint hogy miből gondolja, hogy attól, hogy valami szubkultból mainstreammé válik, “elpusztul”, meg “megszűnik létezni”? Jobb helyeken még épp hogy “kivirágzik”, lásd megint csak a Marvel filmeket, amik egészen addig vegetáltak a szar és a nézhető kategóriák között, amíg komolyan rá nem feküdtek a filmstúdiók a témára, utána viszont már annyira népszerűek lettek, hogy míg korábban úgy 2-3 évente jött egy adaptáció, ma már az évi egy az “alap”, de nem ritka, hogy egy éven belül többet is kapunk és még ha egyik-másik gyengébb is, így is egy hatvanszor minőségibb film az eredmény, mint amilyeneket mondjuk a 90-es években csináltak képregényadaptáció kategóriában. Itt inkább arról lehetett szó, hogy vagy ő érzi úgy, vagy megint a “meg nem értett” fanoknak szeretett volna kedvezni ezzel a szöveggel, de előkapta a “csak addig vagyunk egyedi és különleges hópelyhek, amíg undergroundban nyomjuk!” propagandadumát. Egyébként sok fannál ez tényleg egyfajta “tudathasadásos képzavarként” él: egyrészt “fogadják el őket”, a sarki zöldséges is rendelkezzen alapfokú “anime ismeretekkel”, ha esetleg reggel két répa és három zeller megvásárlása közben vele szeretné az egyszeri fan megosztani a tegnapi SAO epizód élményét, ugyanakkor viszont ez nekik elvileg rosszul is jönne, mert akkor már mi különböztetné meg őket az “átlagembertől”, ha még a zöldséges is akkora “anime tudor” lenne, mint ők maguk? 😀 (Ezt tovább is viszi a videós srác, amikor a videó vége felé előadja, hogy az animét bizony akárki nem képes értelmezni, ennek dekódolásához bizony “skillek” kellenek, ahogyan azt Endy próféta már megjövendölte jóval előtte. 😀 XDDDD)

    “Addig ez a fajta, amúgy meglehetősen ízléstelen hazabeszélés olyanoktól, akik szimpla fanok, és épp komoly hangnemet szeretnének megütni, meg okosakat mondani, elég nagy hülyeség.”

    Dehát ha ettől nő a feliratkozók száma… 😀 Ha egy alapból minőségre menő, úgymond “szórakoztatva nevelő” Dancsó is el tudott jutni odáig, hogy mostanra #YOLOSWAG hülyegyerekeknek gyártja a napi betevőt, mert rájött, hogy ez így mennyivel könnyebb, akkor nyilván lesznek olyan fazonok, akik már eleve ezt a szintet lövik be alapnak és úgymond “innen indulnak”. Ez a srác is hasonló lehet, csak ő magyar filmek helyett animék “mögé bújik”, bár sajnos (mármint Dancsó szempontjából), még így is színvonalasabb volt ez a videója is, mint amiket D mostanában ki szokott izzadni magából. :/

    “Vagy, hogy hányszor fordul az elő, hogy miközben maguknak, folyamatosan toleranciát, és megértést követelnek, aközben ők nem restek, mondjuk más szubkultúráknak nekiesni. Lásd, kiváló példa volt erre az, amikor a Mondo, kretén szervezése miatt, elmaradt valami animés program a conon, és erre a társaság fele, reflexből a gamereket kezdte csesztetni, mint ha amúgy, ők tehetnének róla.”

    A Brónikhoz, illetve az egész MLP-hez való viszonyulásuk talán még ennél is jobb példa lenne, de ja, erre is emlékszem, amit te mondtál. Ott konkrétan az volt, hogy a League of Legends meccs húzódott el nagyon és mivel Mondóéknak valamiért akkor az a “zseniális” ötlete támadt, hogy a nagyszínpadon kell ennek futnia, ezért értelemszerűen a tömeg egyre inkább “lázadozni” kezdett. Na most odáig igazuk volt, hogy elég hülyén vette ki magát, amikor egy ELVILEG elsősorban animés/mangás rendezvényen azért csúsznak az ANIMÉS/MANGÁS programok, mert épp GAMEREK akcióznak a színpadon, viszont én sem értem, hogy ezért miért a játékosokat kezdték basztatni, miért nem a szervezőket. (Akik valszeg még életükben nem játszottak egyetlen multiplayer-alapú játékkal sem, különben tudták volna, hogy abban mindent lehet, csak azt nem, hogy óramű pontossággal érjen véget a meccs.)

    “Speciel, én jártam már nem egy farsangon, voltam már halloween bulikban is, de ott érdekes módon, még sose láttam olyat, hogy 90kg feletti lányok öltöztek volna be Sailor Moonak, leheletnyi miniszoknyában, és tűsarkú csízmában.”

    Most hogy mondod, én sem láttam még egyetlen túlsúlyos boszorkát sem… 😀 XD (Bár ettől függetlenül még a Halloween-basztatás ugyanúgy megy sokak részéről, szóval ahogy fentebb is írtam, ez az érvelése a srácnak nálam is sántít, csak más szempontok miatt.)

    “Ugyan mi másról szólt az egész 2005-2010 közötti időszak, ha nem arról, hogy az anime, rohadtul mainstream lett? ”

    Ja, azért annyit megkérdeznék tőle, hogy ha szerinte még ez az időszak sem volt elég mainstream (animecsatorna, animés magazin, magyar anime DVD-k, magyar mangák, conok, stb-stb.), akkor nála mi számítana annak? 😀

    “Egyébként meg arra, hogy a mainstreamben, igenis meg tud maradni egy szubkultúra, és annak előnyeit, a javára tudja fordítani, arra kiváló példa, mondjuk a gamer szubkultúra.

    Az például, pont azért tud megmaradni, mert képes volt arra, amire az anime nem. Egyrészt, olyan emberek kerültek oda, a különféle kiadók, cégek, terjesztők, egyebek vezetőségébe, akik értettek is ahhoz, amit csináltak. Másrészt, maga a közösség, képes volt időben kiforrni, kitermelni magából egy olyan réteget, értelmes emberekből, akik képesek magukat képviselni, képesek megkövetelni egy elvárható minimumot, és nem utolsó sorban, képesek fejlődni.”

    Igen, ez sajnos igaz, főleg azóta tapasztalom, mióta voltam már 1-2 PlayIT-en, hogy még hová lehetne ezt az egész dolgot fokozni, ha olyanok ülnének a székekben, akiknek ez tényleg érdeke és nem az lenne a lényeg, hogy pl. Dobay debil könyvei most is mind elfogyjanak, ha más módon nem, hát ajándékként. (Lásd Junchi postját.)

    ““Az anime nézéshez egy olyanfajta képesség vagy képességrendszer kell, amitől joggal lehetsz büszke, saját magadra.” – Mármint micsoda? 80 feletti IQ, és alapszintű, angol szövegértés? Csak mert más, nem nagyon kell hozzá. Pláne nem a maiakhoz.”

    XDDDD Amúgy én itt jóhiszeműen arra gondoltam, hogy az előtte ecsetelt “nem mindenki képes egy animációs filmbe annyira beleélni magát, mint egy élőszereplősbe” dologra céloz és végülis ez valóban tekinthető egyfajta “plusz skillnek”, épp csak rohadtul túlspilázta az egészet. XD Szal ezt akármelyik másik hobbira is rá lehet fogni, hogy XY attól több, mert azt látja benne, amit egy nem-fan nem lát. 😀 Mintha én elkezdenék videókat csinálni arról, hogy “más csak a lecsapni való, kellemetlen dögöt látja egy légyben, de számomra érdekes megfigyelés is lehet”, majd ezután még percekig arról regélnék, hogy rohadt büszke kell, hogy legyek magamra, mert egy társadalom fölött álló “skillem” van. 😀 XDDDD

    “A titánokról, nekem kapásból a Nitro Family című játék, hegy magas debiljei jutottak eszembe. Egyébként meg olyan volt az egész, mint ha egy tucat retardált, beszabadult volna, valami playmobil makett városba, aztán ott összetiporták, meg összerágcsálták volna, a kis műanyag figurákat.”

    XDDDDDDDDDDD Ugyan én imádom az Attack on Titan-t, a TTGL óta talán ez volt a legnagyobb animés élményem, de ettől még kurva jót röhögtem ezen a hasonlaton. XDDDDD

    “Az a cél, hogy valódi problémákról, értelmesen beszéljünk? Vagy az a cél, hogy figyelmen kívül hagyva a realitásokat, simogassuk a fanok lelkét?”

    A feliratkozók a cél. 😀 XD Ehhez pedig úgy “kurvulunk”, ahogy nem szégyellünk. 😀 Ma utáljuk a Szürke 50 árnyalatát, de holnap szeretni fogjuk, ha ez kell ahhoz, hogy népszerűek maradjunk. 😀

    “Ha viszont az utóbbi, akkor bizony, van még mit tanulnotok, Dobay Ádámtól. =) Mondjuk azt, hogyan kell rezzenéstelen arccal, eszméletlen baromságokat belehazudni, akár a kamerába, akár a közönség szemébe.”

    XDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD Jaja, de látod, ő már “túlhaladott” ezeken, hogy YouTube, meg feliratkozók, hiszen sorban adogatja ki a könyveket, pénzes előadásokat tart a lakásán, stb. 😀 Ott már megy a szekér rendesen, miközben olyan faszságokat állít arról, aminek elvileg “professzora” (oké, ezt így szó szerint MÉG nem mondta… XD), hogy egy közepes tudású animés is csak les, aki meg régóta benne van, az meg az idegosztályra kerül a faszságainak olvasása miatt, lásd Junchit… XDDDD

    Amúgy Dobay tiszta jó Leeroy Jenkins lenne. 😀 Képzelem, ahogy összegyűlnek az animések, hogy “Oké srácok, most kivételesen NORMÁLISAN fogunk nyilatkozni, nem lesz szépítés, túlkapások, seggnyalás, stb. Ideje végre tiszta vizet öntenünk a pohárba, ez az első lépés ahhoz, hogy egy napon végre komolyan vegyenek minket!”, majd bejön Dobay, aki az egész megbeszélésből semmit nem hallott és: “All right chumps, let’s do this! DOOOBAAAAY ÁÁÁÁDÁÁMMM!”

    XDDDDDDDDDDDDD

    • Elfelejtem a felmerülő gondolataimat, mire a hozzászólásaid végére érek.
      Nils Holgersonnal kapcsolattan annyi kiegészítést azért hozzátennék, hogy a koprodukciós készítésben magyarok is részt vettek, amiből sokan azt szűrték le anno, hogy akkor ez magyar. Ebből ered ez a városi legenda szerintem.
      A másik a szinkron és cím fordítás. Vannak jók, vannak rosszak, de azért példának okáért egy angol nyelvű filmet összehasonlítva a hozzá készült magyar szinkronnal, egészen más élmény megnézni. Alapvetően inkább vagyok szinkron párti (kifejezetten utálok szöveget olvasni mozgókép nézése közben, akkor inkább egy könyvet kérek). Szóval azért van jogosság abban, amit a szinkronok savazása vált ki. A cím-fordítás megint egy vicces dolog. Sokszor jól eltalálják a fordítók, de könyörgöm, a Varázslatos Álmokat ki tartja jó címnek? Nekem mind a mai napig feláll a szőr a hátamon, ha ezt hallom.
      Farsang, helló wien, meg egyéb alkalmak jelmez húzásra: alapjáraton hidegen hagy a helloween (nem tudom, hogy írják jól), a cosplay sem különösebben érdekel, farsang is olyan nálam, hogy ha sikerül tanszéki bulira elmenni, akkor jó látni, hogy valaki még jelmezt ölt, de senki nem veszi komolyan az egészet, és ez így jó szerintem. A farsang legalább lokálisan hagyományos szokás, noha az eredeti tartalmát már ugyanúgy elvesztette, mint a helloween. Ettől függetlenül valahogy a szememben zavaró tüske, hogy megünneplünk egy olyan szokást, amely nem a kultúránk része (teljesen mindegy, hogy a helloween-ező tisztában van-e a dolog eredetével, mivel amúgy sem része az identitásának). Ezzel szemben a cosplay nem mászik annyira a képembe, nem is tartom különösebben fontosnak, zavarónak, vagy érdekesnek. Teljességgel semlegesnek érzem magam vele, mivel nem járok animés rendezvényekre. Én csak egy valamit furcsállok az egészben, hogy egyesek túl komolyan veszik a cosplayt. Már majdnem hivatásként űzi egyik-másik ember, ahogy észrevettem. Ez talán egy kicsit sok. De az ő dolguk. Ebből fakadóan, az, hogy valaki botrányosan ügyetlen a cosplay megvalósításában, vagy épp a téma megválasztásában (gondolok itt a sok Mega Moon-ra), még az ő szórakozása. Épp ezért csinálja, ahogy neki tetszik.

      Talán, ha sikerül felébrednem ennyi betű után, akkor eszembe jut még pár gondolat. 🙂

    • “három perc után kinyomtam, nem nagyon volt időm akkor egy 20 perces cucc végigülésére” -> Egy tipp, sok ilyen videó nézésén segít az, ha rányomsz egy 1.25-ös gyorsítást. Ha nagyon unalmas, és lassan beszél az ürge, akkor mehet fel akár 1.5-re is. =)

      “Magyar szinkron kritizálása, amikor évek óta egyetlen szinkronos anime sem készült?” -> Igen, az ilyeneknél forgattam én is a szemem, hogy bakker, ránézett ez egyáltalán a naptárra, mielőtt úgy döntött, ilyen témákat fog megnekrózni?

      “Az odáig oké, hogy valóban magyar sajátosság az a felfogás, hogy “minden, ami rajzolt, az csak gyerekmese lehet”” -> Azért ez így nem igaz, tőlünk nyugatabbra is máig vannak olyan prolik, akik kb. ugyanúgy állnak ehhez, mint a mi, hazai prolijaink.

      “Ha pl. a bróni fandom nem pár éve alakul ki, hanem a 90-es évek végén/2000-res évek elején, ugyanannyira “osztották” volna őket.” -> Osztották is (ahogy te is írod) és bár tény, hogy azóta már sokat enyhült a helyzet, azért még mindig látok olyanokat, például YT-n, akik simán ontják magukból, az ilyen “horse fuckers”, “overfeminized faggots” és más, hasonlóan “elmés” beszólásokat.

      “olyan “hadjárat” indult ellenük, hogy az talán durvább volt, mint bármilyen itthoni “animés holokauszt”. Just saying… :D” -> Azt ugye tudod, hogy be leszel perelve? Az animekauszt tragédiáját, azt nem lehet ám csak úgy kisebbíteni, vagy megkérdőjelezni. Azt nem lehet csak úgy, holmi nyugati szennyel összevetni, mely nem a felkelő nap, szent országából származik. Hát hogy merészeled?!

      “Ööö…ilyen volt?” -> Amúgy tényleg, nekem sem rémlik, hogy bárki is magyarnak nevezte volna. Sőt, sokan úgy tudták, hogy svéd, ami olyan szempontból, tényleg nem hülyeség, hogy az eredetije, valóban az.

      “Illetve rögtön azt magyarázza ezután, hogy ha ezt egy haterben tudatosítjuk (mármint, hogy ő már gyerekként látott animéket, amik öt éves fejjel tetszettek neki), akkor máris mondhatjuk neki, hogy “Te tulajdonképpen szereted az animéket, tesó!” Ez csak szerintem baromság?” -> Nem. Ez most olyan, mint hogy annak idején, 6-7 évesen, odavoltam a “robbanós” savanyú cukorkáért, de most már meg nem enném.

      “Aztán, hogy jót is mondjak: NAGYON örültem, hogy végre valaki ÉRTELMESEN elmagyarázta, hogy a Dragonball-sztori hogy is volt” -> Mondjuk ez valóban a videó egyik, talán egyetlen jó pontja, hogy legalább itt kimondta, hogy mi történt valójában. Viszont, akkor már nyugodtan felhozhatta volna, a kevésbé ismert, Mender Ákos, és az InuYasha esetét is.

      “Szerintem senkit semmiről, egyszerűen azt mondja, amit egy mai fan hallani akar, mert ettől nő a feliratkozói száma. 😀 Előveszi a népszerű hype címeket (csodálom, hogy nem volt valami SAO cameo… XD), mond sok “léleksimogató” dolgot és máris pőrög neki a számláló.” -> Az a baj, hogy sokan csak azért kezdenek el manapság youtubeozni, mert celebek akarnak lenni, és azt hiszik, a feliratkozószám, meg a like, az egyébként ér is valamit, és majd valódi “hírnévre” tehetnek szert ezáltal. Persze nem tagadom, valóban “sztárrá” lehet válni, akár a Youtubeon, de ahhoz általában azért nem kis szerencse, és nem kevés munka kell.

      “különböztetné meg őket az “átlagembertől”, ha még a zöldséges is akkora “anime tudor” lenne, mint ők maguk?” -> Na igen, és az a poén, hogy ez már ugye, be is következett még anno, mikor pont azok, akiknek annak idején, még a “kirekesztettség” miatt sírt a szájuk, meg hogy idehaza, nincs anime, azok később, meg már amiatt kezdtek panaszkodni, hogy az anime, túlságosan mainstream lett, és hogy felhígult a fandom, a sok 13 éves miatt.

      “A Brónikhoz, illetve az egész MLP-hez való viszonyulásuk talán még ennél is jobb példa lenne” -> Persze, az se semmi (csak már nem akarom mindig, az MLP-t idekavarni =D), amikor valaki, aki a Rosariót, egy jó animének tartja, és mellette, az abban szereplő Mokát használja avatarnak, elkezdi baszogatni a Brónikat, a clop cuccok miatt. Miközben, csak arról feledkezik meg, hogy még az ilyen szexuális cuccok, a póninál, csak a fandom oldalán léteznek, és a hardcore darabokat, még ott is csak, egy viszonylag szűk réteg szereti. Addig az animénél, mindez gyakran, a canon része, és nem ám csak a hentaioknál.

      “Szal ezt akármelyik másik hobbira is rá lehet fogni, hogy XY attól több, mert azt látja benne, amit egy nem-fan nem lát.” -> Pont ez a bajom ezzel nekem is, hogy egyrészt, egy kurva nagy közhely, amit ugyanúgy rá lehetne mondani, bármi másra. Másrészt, arról bezzeg sohasem szól a fáma, hogy a fan elmélkedés, hányszor üt vissza azért, mert a gyökér fan, belelát minden nemű hülyeséget a kedvencébe, aztán elkezdi azt, a canon részének tekinteni, és mindenkinek nekitámad, aki ellent merészel neki mondani.

    • “Elfelejtem a felmerülő gondolataimat, mire a hozzászólásaid végére érek.”

      Jegyzetelj közben, én a srác 20 perces videójánál is így tettem, txt fájlba írogattam, hogy mire akarok majd reagálni 😀

      “Nils Holgersonnal kapcsolattan annyi kiegészítést azért hozzátennék, hogy a koprodukciós készítésben magyarok is részt vettek, amiből sokan azt szűrték le anno, hogy akkor ez magyar. Ebből ered ez a városi legenda szerintem.”

      Jogos, ezt mindig elfelejtem, így már érthetőbb.

      “A másik a szinkron és cím fordítás. Vannak jók, vannak rosszak, de azért példának okáért egy angol nyelvű filmet összehasonlítva a hozzá készült magyar szinkronnal, egészen más élmény megnézni. Alapvetően inkább vagyok szinkron párti (kifejezetten utálok szöveget olvasni mozgókép nézése közben, akkor inkább egy könyvet kérek). Szóval azért van jogosság abban, amit a szinkronok savazása vált ki.”

      Valóban más élmény, ez tény, de valahol pont az lenne a lényeg. Elvégre ha az ember ugyanazt kapná teljesen, akkor tényleg nincs sok értelme magyarul nézni bármit. Amikor 1-1 új animét bejelentettek anno, én kíváncsian vártam, hogy kinek ki lesz a magyar hangja, ezt vagy azt hogyan fordítják le (nem pedig köpködtem, mint sokan már látatlanban előre, hogy “áá, úgyis el fogják baaasszniii!”) és nem ritkán értek kellemes csalódások is. Valóban készülnek persze ritka elcseszett szinkronok is, de az animések (és újabban az élőszereplős filmet nézők is) hihetetlen módon képesek 1-1 apróságot túlspilázni. Pl. emlékszem, a Galaxis őrzői című Marvel filmben ott volt a különböző fegyverekkel lövöldöző mosómedve, aki eredetiben Rocket, tehát Rakéta. Ezt a magyarok Mordálynak fordították és ezen is egy csomóan kibuktak. Csak tudnám, mi a faszért, amikor rakétát egyszer nem láttam a karakternél, ellenben baromi nagy fegyvereket és egy fél fegyverboltot valóban felhasznált a film alatt. 😀 Most akkor mi van, csak nem az, hogy a magyar név még találóbb, mint az angol? 😀 ÚÚÚ, na ezt végképp nem szabad kimondani! 😀 XD Szóval a legtöbben ilyen hasonló apróságok miatt köpködik legtöbbször a szinkront, elfelejtve azt, hogy ha meg mindent szó szerint egy az egyben le-tükörfordítanának, az még rosszabb eredményekkel járna.

      “A cím-fordítás megint egy vicces dolog. Sokszor jól eltalálják a fordítók, de könyörgöm, a Varázslatos Álmokat ki tartja jó címnek? Nekem mind a mai napig feláll a szőr a hátamon, ha ezt hallom.”

      Jó, az tényleg nem volt egy nyerő ötlet, de engem annyira sosem cseszett fel amúgy. Itt nyilván azt kellett volna, hogy meghagyják egy az egyben a Sailor Moon-t címnek, mert amúgy is lefordíthatatlan magyarra, de még japán és angol nyelven sincs sok értelme. (Mármint oké, hogy Sailor fukuban nyomják a csajok és a főszereplő neve Moon, de ezt még mindig nem lehet lefordítani, emlékszem, anno valami Színes RTV-ben az ősidőkben tényleg úgy írták be egyszer, hogy “Hold Tengerész”. 😀 XDDD) Ami felcsesz a címeken való siránkozáson is, amikor teljesen okés címekre szólnak be, pusztán azért, mert nem PONT olyanok, mint az eredeti. Szal pl. hogy hogy merték az Inside-out-ot lefordítani Agymanókra? Mé’r basszák meg, lett volna “Kifordítva”, vagy mi? 😛 XD Vagy amikor kb. 1-1 az arány. Pl. hogy “Miért Dínó tesó?” Aha, mert a “Good Dinosaur” aztán annyival eredetibb és sokatmondóbb… 😛 Lehet írtam már, de amúgy ennek a “mozgalomnak” élenjárója Szirmai, illetve Imi nevű haverja, aki pl. a legutóbbi itteni PlayIT-en is a filmkvíz közben minden magyar filmcímnél olyan gúnyos “cöccögést” levágott, hogy tényleg kedvem lett volna pofán vágni. Ha ő hány a magyar címektől, az egy dolog, de muszáj úgymond “erre nevelni” a közönséget is? (Mondjuk ők ketten alapból jók, mivel úgy “tudják”, hogy “szar a magyar szinkron”, hogy egyébként “nem szoktak magyarul filmeket nézni”. 😀 Tehát ha esetleg holnap jelentősen feljavulna, ők arról sem tudnának, mert ők ugye nem nézik, szóval náluk már ilyen “deafult” lett, hogy “a magyar szinkron szar, most és mindörökké”. :P)

      “Ettől függetlenül valahogy a szememben zavaró tüske, hogy megünneplünk egy olyan szokást, amely nem a kultúránk része (teljesen mindegy, hogy a helloween-ező tisztában van-e a dolog eredetével, mivel amúgy sem része az identitásának).”

      Igen, ezt értem, meg tudom, hogy a legtöbb Halloween-ellenzőnek ez a fő gondja vele, de egyrészt hány más olyan szokás és egyéb dolog van, amit szintén másoktól vettünk át és még kevesebb értelme van (lásd Black Friday), másrészt meg vicces, amikor olyanok puffognak Facebookon arról, hogy “ennek itthon semmi gyökere, nem kötődik hozzánk, stb.”, akinek pl. a Húsvét megünneplése is abból áll, hogy házról-házra jár, amíg teljesen be nem baszik. 😛 Érted, ha számára egy “őshonos” ünnep is csak ennyit jelent, akkor érdekes, hogy egy külföldivel szemben egyből így kardoskodik. 😀 Másrészt meg én tényleg úgy érzem, hogy a Halloween-t is azért cikizik fokozottabban, mert némileg debilnek/gyerekesnek találják azt az egész boszorkányos-töklámpásos-beöltözéses settinget, ami ehhez kapcsolódik. Fogadjunk, ha a német Octoberfestet vennénk át ugyanígy, az ellen senki nem hőbörögne, mert “Éljen, végre egy ünnep, ami a vedelésről szól, végülis burkoltan a többin is mindig ezt csináljuk!” 😛 (Volt is már amúgy idén Pesten valami “Mini Octoberfest”, szal az is kezd begyűrűzni… :D) Másrészt meg azt is bírom, amikor fikázzák, hogy “fúj, amerikai ünnep, Európában semmilyen gyökere nincs!”, miközben rohadtul kelta alapú. 😀 (Jó, értem, hogy a mai “kommersz” formáját valóban az Amcsiknál nyerte el és utána azt hozták ide “vissza”, de… XD)

      “Én csak egy valamit furcsállok az egészben, hogy egyesek túl komolyan veszik a cosplayt. Már majdnem hivatásként űzi egyik-másik ember, ahogy észrevettem. Ez talán egy kicsit sok.”

      Valóban, ez ugyanaz, amikor valaki a hobbija miatt emeli magát magasabbra a többi embernél, tehát hasonló ahhoz, amit a videóban is lenyomott a srác arról, hogy szerinte már az animék puszta megértése is valami magasabb intelligenciára vall, vagy ahhoz, amikor minden kezdő animés rajzoló rögtön “artistnak” nevezi magát. Szóval ezt annyira én sem díjazom. (Megjegyzem, néhány kivételes embernek amúgy tényleg sikerült tudtommal hivatásszerűen a cosplayből megélnie, de az tényleg csak egy kivételes réteg és jellemzően a “cosplay nélkül is jó nő” kategóriát képviselik, vagy legalábbis van még valami plusz “skilljük”. 😀 Pl. a már emlegetett Jessica Nigri elvileg pont ilyen, már ha a Mondo nem hazudott nekem, a múltkori számban olvastam. XD)

      “Egy tipp, sok ilyen videó nézésén segít az, ha rányomsz egy 1.25-ös gyorsítást. Ha nagyon unalmas, és lassan beszél az ürge, akkor mehet fel akár 1.5-re is. =)”

      Ez jó. 😀

      “Azt ugye tudod, hogy be leszel perelve? Az animekauszt tragédiáját, azt nem lehet ám csak úgy kisebbíteni, vagy megkérdőjelezni. Azt nem lehet csak úgy, holmi nyugati szennyel összevetni, mely nem a felkelő nap, szent országából származik. Hát hogy merészeled?!”

      XDDDDDDDDDDDDDDD Francba, igazad van, most fizethetem majd a kárpótlást a MAT-nak egy életen át… 😀 XDDD

      “Amúgy tényleg, nekem sem rémlik, hogy bárki is magyarnak nevezte volna. Sőt, sokan úgy tudták, hogy svéd, ami olyan szempontból, tényleg nem hülyeség, hogy az eredetije, valóban az.”

      Amúgy igen, gyerekként én is úgy tudtam, főleg, hogy részenként “csak” kb. ötször mondta be valamelyik szereplő, hogy “megyünk Lappföldre!” 😀 XD

      “Mondjuk ez valóban a videó egyik, talán egyetlen jó pontja, hogy legalább itt kimondta, hogy mi történt valójában. Viszont, akkor már nyugodtan felhozhatta volna, a kevésbé ismert, Mender Ákos, és az InuYasha esetét is.”

      Gondolom abból nem lett akkora balhé, mint anno a DB-ből, de ja. Igaz is, ott mi is történt? Én úgy ismerem a sztorit, hogy ez a barom Mender betelefonált az ORTT-nek, mert az IY a reggeli Rajzfilmklubban vagy miben ment, amitől ő sokkot kapott. Ezután meg az IY-t is száműzték egy későbbi műsorsávba, vagy ott az ORTT hagyta a fenébe az egészet? (Amúgy kezd nekem gyanús lenni, hogy mindig van valami “nagy betiltás” és aztán sehol nem látni ezeket a sorozatokat. Ha nem tudnám, hogy a kereskedelmi tévék mennyire szarnak a nézőikre, még azt hinném, hogy ezek a Menderes, ORTT-s, akármilyen sztorik igazából ilyen bűnbaknak kellenek, hogy a sok rajongó ne a csatornát utálja, amiért ők szimplán az alacsony nézettség miatt nem adnak tovább egy animét, hanem valaki mást. :D)

      “Az a baj, hogy sokan csak azért kezdenek el manapság youtubeozni, mert celebek akarnak lenni, és azt hiszik, a feliratkozószám, meg a like, az egyébként ér is valamit, és majd valódi “hírnévre” tehetnek szert ezáltal. Persze nem tagadom, valóban “sztárrá” lehet válni, akár a Youtubeon, de ahhoz általában azért nem kis szerencse, és nem kevés munka kell.”

      Igen, ez sajnos ilyen “második Facebook” lett, ugye ott is mindenki nyomja a sok baromságát, van, aki pl. azt hiszi, hogy valóban érdekli a haverjait, hogy ő minden nap mit ebédel és azt fotózza, más meg kis túlzással tényleg ötpercenként “jelent” magáról, hogy “suliban vagyok, buszon ülök, hazaértem” stb. Volt az a mondás, hogy “attól, hogy valamit meg tudsz tenni, még nem biztos, hogy meg is KELL tenned” vagy hogy, na, ezt kb. a Facebookra találták ki, illetve másodsorban a YouTube-ra, mert ott is egyre több ilyen ember jelenik meg, aki valóban a hírnévért csinál csak csatornát, meg azért, mert ma már “az olyan alap”, mint fenn lenni a Face-en, de igazából sem érdemi mondanivalójuk, sem bármilyen újszerű tartalmuk nem nagyon van.

      • “Igaz is, ott mi is történt? Én úgy ismerem a sztorit, hogy ez a barom Mender betelefonált az ORTT-nek, mert az IY a reggeli Rajzfilmklubban vagy miben ment, amitől ő sokkot kapott. Ezután meg az IY-t is száműzték egy későbbi műsorsávba, vagy ott az ORTT hagyta a fenébe az egészet? -> Ha jól emlékszem, az történt, hogy ez a kretén pöcs, egyik szombat reggel, bekapcsolta a TV-t, ahol épp az InuYasha ment, és pont egy olyan jelenetbe sikerült belekapnia, amikor harcoltak, és valamelyik karakternek, kisercent a vére.

        Ez pedig, olyan mélyen érintette lelkileg, szegény Ákost, hogy azonnal felhívta az ORTT, majd látványosan felháborodott, a gyerekek, egészséges lelki fejlődését féltve. Először persze, annak rendje és módja szerint leszarták, hogy mit pampog ez a holtkóros. Ám aztán belekeveredett az ügybe, valami “szakértő” gyermek pszichológus, aki elmondása szerint “kielemezte” a sorozat részeit (ki ám a faszt…) és megállapította, hogy Ákoska vádjának, bizony helyt kell adni.

        Így a dolognak, végül az lett a vége, hogy az ORTT, megbüntette az RTL-t, és elsötétítette a képernyőt abban az idősávban, amikor az InuYasha részek mentek volna.

      • Köszi, akkor nekem ez a pszichológusos-elsötétítős végkifejlet maradt ki, mert csak Mender pampogása rémlett, meg hogy végül lett VALAMI eredménye, de már nem emlékeztem, hogy hová fajult a dolog. Igazából már a sztori első fele is olyan, hogy szinte nem akarom elhinni, hogy ilyen ember ma még létezik, ezért kérdeztem rá, hogy mennyi is volt ebből az igazság.

      • Csak egy kérdés: ki a f*szom az a Mender Ákos? =D

      • Valami újságíró Szegedről. 2004-ben volt ez az InuYashás akciója, akkor volt 22 éves. Azóta semmit se lehetett felőle hallani (valószínűleg, nem véletlenül). Ha minden igaz, ez az a fickó: https://ujsagirunk.wordpress.com/szerkesztoseg/akos/

      • “Csak egy kérdés: ki a f*szom az a Mender Ákos? =D”

        Élő példája annak a jól ismert 15 perc hírnévnek, ugyanis ahogy Péter is írja, sem az IY balhé előtt, sem azóta nem hallani róla semmit. 😀 Ez volt az egyetlen “nagy dobása” életében, hogy “az ember, aki “megtámadta” Inu Yashát”. XDDD (Speciel én sem tudtam róla semmit a nevén kívül.)

      • A kérdés kissé költői volt (mint mikor egy haverom megkérdezte, hogy “ki a f*szom az a Hóman Bálint?”, amivel arra utalt, hogy túl kishal ő a tengerben, aki nagy szarvihart kavart egyszer, de el is nyelte a semmi).

      • “emlékszem, a Galaxis őrzői című Marvel filmben ott volt a különböző fegyverekkel lövöldöző mosómedve, aki eredetiben Rocket, tehát Rakéta. Ezt a magyarok Mordálynak fordították és ezen is egy csomóan kibuktak. Csak tudnám, mi a faszért, amikor rakétát egyszer nem láttam a karakternél, ellenben baromi nagy fegyvereket és egy fél fegyverboltot valóban felhasznált a film alatt. 😀 Most akkor mi van, csak nem az, hogy a magyar név még találóbb, mint az angol? 😀 ÚÚÚ, na ezt végképp nem szabad kimondani!”

        Nekem ugyanerről a moziról az Űrlordon való RAGElés ugrott be. Hogy ménem maradt Starlord, és hogy ez milyenbénamá hogy Űrlord. Hát talán mert a sztár nálunk elsősorban celebet jelent és nem csillagot mint égitest. Szvsz ezerszer jobban veszi ki magát az Űrlord (meg az Űrherceg XDDDDD), mintha eredetiben szerepelne a szinkronban. A Mordály dettó.

      • “Nekem ugyanerről a moziról az Űrlordon való RAGElés ugrott be. Hogy ménem maradt Starlord, és hogy ez milyenbénamá hogy Űrlord. Hát talán mert a sztár nálunk elsősorban celebet jelent és nem csillagot mint égitest. Szvsz ezerszer jobban veszi ki magát az Űrlord (meg az Űrherceg XDDDDD), mintha eredetiben szerepelne a szinkronban. A Mordály dettó.”

        Mondjuk ez nekem (szerencsére) kimaradt, de ja, újabb példája a “csak úgy belerúgok a magyar szinkronba, mert sikk” viselkedésnek. (Amúgy meg örüljenek, hogy nem “Csillag Nagyúr” lett… XDDD) Amúgy tényleg nem értem, akinek ennyire herótja van ettől az egésztől, az miért nem mindent eredetiben néz, de úgy, hogy a magyarra még csak rá sem keres? Mert odáig lehet, hogy eljutnak, hogy angolul nézik, de azért persze mindig kikeresik, hogy mit hogyan fordítottak a magyar verzióban, aztán mennek ilyen-olyan felületekre köpködni miatta… -__- És persze közben gyártják mindig az idióta elméleteiket, hogy ezt vagy azt minek kellett volna fordítani (amik rendszerint vagy szar, vagy lehetetlen ötletek), valamint az animések gyökér rétegétől ellesett taktikájukat ők is bevetik, ha valakinek mégis bejön a magyar változat, vagyis azt, hogy: “Ha láttad volna eredetiben, te is fikáznád!” (Aha, valószínű…)

  8. Amúgy az a pózerkedés a vhs kazettával különösen fájt. Nem értem, miért találta ezt viccesnek.

    • Van egy olyan érzésem, hogy ezt a fogást, Dancsótól próbálta ellesni, csak neki még annyira sem állt ez jól.

    • Bevallom, kb. az volt a teljes 20 perces videó EGYETLEN olyan poénnak szánt jelenete, amin legalább elmosolyodtam. 😀 Persze tisztában vagyok vele, hogy egyben ez volt a legerőltetettebb is, de tényleg elképzeltem, hogy egy mai gyerek mit csinálna, ha sosem látott volna eddig VHS-t és elé raknánk egyet. 😀 (Az itteni meeten volt egy csaj, aki komolyan nem tudta, hogy mi az a floppy lemez, be kellett neki vinni egyet meetre, hogy egyáltalán lásson egyet, pedig valami 16-18 körül volt, szal nem ANNYIRA fiatal, hogy még csak ne is találkozott volna vele korábban.) Szal a videóra visszatérve: egyedül ezen tudtam vigyorogni, mert a többi “poénja”, rohadtul túl volt erőltetve. Lásd rögtön a “mosásban van a többi pólóm” kezdést, ami még el is ment volna nyitópoénnak, ha nem olyan KIBASZOTTUL ripacs módon adja elő. Amúgy jól mondja Péter, poénok szempontjából mintha Dancsó humorát és Szirmai előadásmódját sikerült volna a srácnak összemixelnie, ami így ebben a formában nagyon nem nyerő kombó. 😀

    • Csak az a baj, hogy se Dancsó, se Szirmai szintjét nem üti meg. 🙂

      • Mint ahogy egy ideje, már ők sem ütik meg, a saját egykori szintjüket. =) Egy ideje Dancsó sem csinál már mást, mint gyártja a szakszerűen videóit, amit 15 éves kor fölött, elég nehéz élvezni.

      • “Egy ideje Dancsó sem csinál már mást, mint gyártja a szakszerűen videóit, amit 15 éves kor fölött, elég nehéz élvezni.”

        Ó, én már azokat is visszasírom. Azóta ugyanis még ennél is lejjebb adta és most már lassan a “Szakszerűen” sorozatát is ilyen “csodák” váltják fel: https://www.youtube.com/watch?v=db9fOatUHTA

        Komolyan, valaki ebben talál bármi vicceset, sőt, szórakoztatót úgy 14 éves kor fölött?

      • Na és akkor ezek tartják magukat különbnek, mint a bulvár celebek… készt röhej. Látszik, hogy a magyar YT is olyan, mint a magyar TV. Lassan itt is, büszke lehetsz arra, ha egyetlen ilyen netcelebet sem ismersz.

      • “Na és akkor ezek tartják magukat különbnek, mint a bulvár celebek… készt röhej. Látszik, hogy a magyar YT is olyan, mint a magyar TV. Lassan itt is, büszke lehetsz arra, ha egyetlen ilyen netcelebet sem ismersz.”

        Egyrészt ja, nekem is eszembe jutott már, hogy lassan ilyen Éjjel-Nappal Budapest és hasonló műsorok “értelmi színvonalát” sikerül Dancsónak elérnie. Másrészt komolyan, ennek az egésznek mi értelme volt? Reklám a “kollégáinak”? Ennyi erővel akárki felrakhatná a netre, ahogy elmegy egy haverjaival egy buliba, ahol sörözik, meg héliumot szív. 😀 Ha nagyon gonosz akarnék lenni, mondhatnám, hogy ennek az egész videónak a létjogosultsága körülbelül Molnár Krisztián “csodáinak” környékén mozog. 😀 Valaki írta is a kommentekben, még amikor kijött a videó, hogy “Nagyszerű, végig kellett néznem, hogyan bulizik egy csomó olyan ember, akikre amúgy sem vagyok kíváncsi.” XDDD Amúgy Dancsónál ez különösen “vicces”, lévén, neki kapásból két csatornája van, az egyik a Videómánia, azon lennének a filmkritikák és minden más “alkotás”, míg a “Dancsó Péter” csatornára mennének az ilyen személyesebb dolgai. A valóságban Dancsó már erre is egyre inkább szarik és lazán összemossa a kettőt, illetve azért rak fel az egyikre cuccokat, hogy a másikat promózza vele, stb-stb, pedig már a kommentekben is egy csomóan tanácsolták neki, hogy az ilyen “elmentünk sörözni, marháskodni a haverokkal” dolgokat inkább a személyes csatornájára kéne pakolnia, mer a Videómániát eleinte sokan ugye az akkor még minőségi tartalom miatt kezdték látogatni és az ilyen szarságokra pont nem voltunk kíváncsiak. Viszont apropó Molnár Krisztián, a kommentekben hiányolták is a “hőst”, mert ha már YT-s találkozó, nehogy pont a “sztár” ne legyen ott:

        Shepikee 2 hete
        No de hol van Molnár Krisztián akkor?:D
        · 4

        Válaszok elrejtése
        Kicsi Kutya 2 hete
        +Shepikee Nem fért be a terembe
        · 19

        XDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

        Illetve, hogy kissé a post eredeti témájához is visszanyúljak, figyelted, hogy Dancsó miről beszélt a többi YT-snek az előadásán?

        “A televíziós szakma Magyarországon évtizedekkel van lemaradva mögöttünk.”

        Hááát…azért ez a videó most nem egészen ezt demonstrálta. 😀

        “Ebben a szakmában csak akkor lehet megmaradni sikeresnek, ha ugyanolyan alázattal és munkabírással csináljuk végig, mint ahogy az elején elkezdtük.” (Nem szó szerint írom, de ha már fogalmazni sem nagyon tud, én kissé szeretem érthetőbbre átszabni a mondandóját. XD)

        Na, erre meg pont ő az egyik legékesebb ellenpélda (de sajnos messze nem az egyetlen): egy jóval komolyabb, ha úgy tetszik “felnőttebb” csatornája volt a kezdéskor, aztán az első 1-2 év után úgy kiégett, vagy ellustult, vagy nem tudom mi történt vele, hogy a videók felrakása között is egyre több és több idő telt el, valamint ha fel is töltött valamit, az színvonalban és tartalomban messze elmaradt a “hőskorában” kiadott videói mögött. Ez főleg akkor látszik, amikor nagy ritkán George Lucas mintára “felújítja” egyik-másik videóját. Pl. a Honfoglalást elvileg valami jogi izé miatt leszedte egyszer a YouTube, ezért Dancsó újra feltöltötte, azonban úgy volt vele, hogy akkor már “új poénokkal egészíti ki”. Az összes ilyen változtatásnak vagy semmi értelme nem volt, mert csak rontottak az összképen, vagy annyira semlegesek, gyengék voltak, hogy észre sem vettem a betoldásukat. XD És hogy a filmes példáknál maradjunk: vannak ugye olyan filmek, amik bűn rosszak, de ilyen-olyan okokból “kötelező” volt őket megcsinálni. Pl. a Kis Vuk, ahol kb. elihatták a filmre kapott támogatást a készítők, vagy én nem tudom, de hogy nem a filmbe ölték bele, az is biztos, vagy ott volt pl. a most nyáron kijött Fantasztikus Négyes film, ami pontosan olyan szar lett, amennyire a trailerekből látszott, hogy az lesz, viszont “muszáj” volt megcsinálniuk, mert különben a jogok visszaszálltak volna a Marvelhez. Na, esküszöm, hogy sokszor Dancsónál is kb. ezt érzem: összedob valami szart, hogy éppen el ne felejtsék a nézői, hogy még ő is a világon van, de igazából fáradtságot, kedvetlenséget érzek a legtöbb videójából.

        “Itt tényleg nem számít, hogy honnan jöttél […], mindenki ugyanonnan indul és pontosan annyit fog elérni, amennyit beletesz.”

        Egyrészt ez kb. semmire nem igaz ma a világon, hiszen eleve az életet sem ugyanolyan háttérrel kezdjük, ha pedig valaki még színész, zenész, vagy akár YouTube videós kíván lenni, ott aztán végképp belejátszik az, hogy mennyi pénze van, hogyan promózzák, kivel van jóban, stb-stb. Nyilván egy zsákfaluból YouTubeozó Kanalas Lacika és Szirmai “stúdiója volt az ismerősömnek, onnan indultam” Gergely sem ugyanolyan lehetőségekkel vág bele ebbe a “bizniszbe”.

        Szóval úgy látom, nem csak az animések szeretik beállítani úgy magukat, hogy “mi többek vagyunk, mint az átlagember”. 😀

      • “Nagyszerű, végig kellett néznem, hogyan bulizik egy csomó olyan ember, akikre amúgy sem vagyok kíváncsi.” -> Amúgy igen, bár én ezek közül, Dancsón kívül, egyet sem ismertem fel. =)

        “Viszont apropó Molnár Krisztián, a kommentekben hiányolták is a “hőst”, mert ha már YT-s találkozó, nehogy pont a “sztár” ne legyen ott” -> Ha jól tudom, Dancsó csinál most valami TV műsort, amiben más YT celebekkel csinál interjúkat. Ott is csomóan kérdezték már tőle, hogy mikor lesz Molnár Krisztián interjú? Illetve, miután volt valami videó, ahol Herbyvel közösen piáltak (akit elméletben rühell) az is felmerült, hogy lesz e közös bebaszós liveja, Molnár Krisztiánnal? =D

        Bevallom, én egyetlen ilyen liveot nem láttam még eddig, de ha tényleg készülne egy ilyen Dancsó+Krisztián live, azt tuti megnézném. =D

        ““A televíziós szakma Magyarországon évtizedekkel van lemaradva mögöttünk.”Hááát…azért ez a videó most nem egészen ezt demonstrálta.” -> Valóban nem, inkább azt, hogy milyenek lesznek majd, a 21. század celebjei. Kik közül kerülnek majd ki, az új generációs Kiszel Tündék, Győzikék, meg Fekete Pákók.

        “Na, erre meg pont ő az egyik legékesebb ellenpélda (de sajnos messze nem az egyetlen): egy jóval komolyabb, ha úgy tetszik “felnőttebb” csatornája volt a kezdéskor, aztán az első 1-2 év után úgy kiégett” -> Abba is kellett volna hagynia, ott és akkor, csak hát időközben rájött arra (mint oly sokan mások is), hogy ha már minőségi tartalmat, képtelen nyújtani, vagy hiába szeretne, ha egyszer nem nézi senki, akkor még mindig lehet vicceskedni. Elvégre, van a YT-n, egy elég masszív, 18 éves kor alatti réteg, akiknek bejön ez a fajta, önfeledt ripacskodás.

      • “Amúgy igen, bár én ezek közül, Dancsón kívül, egyet sem ismertem fel. =)”

        Én sem, de persze kérdés, hogy ez most azt jelenti, hogy mi nem vagyunk otthon eléggé a YouTube-os “celebek” körében, vagy pedig ők még köztük is a B-kategóriás csapat voltak. 😀

        “Ha jól tudom, Dancsó csinál most valami TV műsort, amiben más YT celebekkel csinál interjúkat.”

        Ha láttál unalmas és érdektelen semmitmondást… XD A legszarabb, hogy közben még vicces is próbálna lennie, de az egész egy izzadtságszagú erőlködés, dögunalommal keverve.

        “Illetve, miután volt valami videó, ahol Herbyvel közösen piáltak (akit elméletben rühell)….”

        A legjobb az eleje volt. Mutatják az erkélyről a kilátást (mielőtt egyáltalán látnánk, hogy kinél van), én meg: “Basszus, ez tökre úgy néz ki, mint amit Herby erkélyéről látni, remélem hogy nem…”, de ekkor már késő volt és megjelent az a szerencsétlen. 😀 Mondtam is, hogy “Jól van Dancsó, megint nagyot léptél lefelé.” 😀

        “…az is felmerült, hogy lesz e közös bebaszós liveja, Molnár Krisztiánnal? =D”

        Tekintve, hogy nálam Herby is eléggé a YouTube legalja körül van, már tényleg nem kerülne semmibe lemenni Mr Zsírhoz egy kis közös részegeskedésre. 😀 Tudod, ha már Dancsó eldöntötte, hogy úgyis el fog merülni a szarban, hát menjen bele nyakig, úgy az igazi! 😀 XDDD

        “Bevallom, én egyetlen ilyen liveot nem láttam még eddig, de ha tényleg készülne egy ilyen Dancsó+Krisztián live, azt tuti megnézném. =D”

        Az a gond amúgy, hogy eleve az egész “műsor” így néz ki, hogy valami 3-5 perc egy epizód, ha jól emlékszem, de ennek az időnek legalább a fele “fillerekre” megy el, vagyis Dancsót mutatják, ahogy épp jobbra-balra kolbászol, mond valami “okosat” a kamerába, stb. és csak a másik fele szól a “vendégről”, de ott se valami értelmes beszélgetésre gondolj, hanem kb. olyan szintű hülyéskedésre, mint amit itt a YouTube gyűléses videóban láttál. Pedig szvsz Krisztiánnal sokkal viccesebb lenne pl. egy olyan videót csinálni, ahol az lenne a feladat, hogy értelmesen fejtse ki a véleményét dolgokról. 😀 Ja és nem ihat közben! 😀 Viccesebb lenne, mint akármelyik bebaszós videója. (Amiket mondjuk amúgy sem nehéz felülmúlni. XD)

        “Abba is kellett volna hagynia, ott és akkor, csak hát időközben rájött arra (mint oly sokan mások is), hogy ha már minőségi tartalmat, képtelen nyújtani, vagy hiába szeretne, ha egyszer nem nézi senki, akkor még mindig lehet vicceskedni. Elvégre, van a YT-n, egy elég masszív, 18 éves kor alatti réteg, akiknek bejön ez a fajta, önfeledt ripacskodás.”

        Meg a ripacskodás még egy dolog, mert azt pl. Szirmai is nyomatta már az eleje óta, de valahogy ő legalább így is azon volt, hogy saját magát sztárolja, ha úgy tetszik, saját “mémeket” gyártott, stb. Dancsónál az a szomorú, hogy pontosan olyanná vált mostanra, akik ellen még indulásakor küzdött: aljadék médiaprosti lett. A “poénjai” is mintha valami copy + paste 4chan mémek, vagy nem is tudom mik lennének, de szinte látom, hogy kb. az oda és hasonló helyekre járó tizenéves kis fikák értelmi szintjére van belőve most már a videói nagy része. Amúgy én komolyan csodálom még, hogy bárhová hívják és ezt nem leszólásból mondom, hanem mert eddig akárhány “élő előadását” láttam, az mind száraz és dögunalmas volt. Gyakorlatilag érződött, hogy ha nem otthon nyugiban veszi fel az anyagot, össze-vissza beszél, nem tudja értelmesen egybefűzni a mondandóját, poént szenvedve sem tud kihozni magából, csak ilyen gyenge favicceket, stb. Ez nem lenne baj, én is elég szarul imprózok általában, de akkor ezt nem kéne erőltetni. Szirmai legalább mindig önmagát adja, a nagyképű, “ki ha én nem”, mindenbe belepofázó ürgét, de azt kb. folyamatosan, tényleg az a “le sem lehet lőni” fajta. 😀

        Ja, viszont ha már abbahagyás, meg YouTube videósok: tudom, hogy mondtad, hogy nem kívánsz a jövőben foglalkozni vele, nem is kell, csak gondoltam szólok mindenkinek, aki ezt olvassa és még nem értesült róla, hogy Vasutas is “visszatért”, ahogy azt előre megmondtam. 😀 “Kemény” két hónapig bírta a “kussolást”, majd december elsején csinált egy újabb 10 perces videót, ahol mindent összehadovált, hogy bár tudja, hogy “hibákat követett el”, meg hogy “sajnos a pénzt helyezte a tartalom elébe”, de “a szponzorai akarták így” (WTF?? XDD), valamit megígérte, hogy a jövőben kevesebb “csöcsös-segges cosplay”, politizálás és “provokálás” lesz az oldalán. Azóta eltelt keményt két hét, de már volt TEK-basztatás, beszólás az Illib Cosplay csapatnak, karácsonyi cukorrudat nyalogató cosplayer csaj, stb., szóval láthatóan valóban “megváltozott” Vöri. 😀 Ja és közölte, hogy végül “elérte célját” és ez “hosszú évek kemény munkájának eredménye”, ugyanis állítólag nemrég volt valami cosplayerekkel foglalkozó műsor az M2-n, ami “az ő munkájának eredményeképpen jöhetett létre”. 😀 Mondom, ideális politikus lehetne, a vonatos-rádiós vonal helyett én a helyében inkább ott próbálkoznék, a vastag bőr már adott… 😀 (Ja és “extra”: többször is elmondta, hogy sajnos Enji már nem tekinti barátjának, de ettől ő még nyomja tovább. Annyira tudtam, hogy végül a saját egoizmusa és figyelemkurvasága még a “királynője” iránti hűségét is felül fogja írni. :D) És a legjobb, hogy mindezután a sok szemétség után még úgy fejezi be a videót, hogy “Remélem, egy napon majd régi barátként köszöntötök a conon”, illetve továbbra is nyomatja a “Messiás-fétist”, ugye múltkor is keresztre feszítést kívánt és most is olyanokat mondott, hogy “Ez lesz az én Golgotám”… XDDDD Ja és még mindig meg van róla győződve, hogy őt masszívan gyűlöli egy bizonyos animés réteg, meg hogy ő “sok borsot tört emberek orra alá”, képtelen felfogni, hogy egyszerűen csak leszarjuk és nem vagyunk rá kíváncsiak. 😀

      • “Tekintve, hogy nálam Herby is eléggé a YouTube legalja körül van, már tényleg nem kerülne semmibe lemenni Mr Zsírhoz egy kis közös részegeskedésre.”
        Nem szeretek beskatulyázni, de szerintem a magyar vloggerek úgy ánblokk a legalját képviselik a világmindenségnek. 😀

      • “Én sem, de persze kérdés, hogy ez most azt jelenti, hogy mi nem vagyunk otthon eléggé a YouTube-os “celebek” körében, vagy pedig ők még köztük is a B-kategóriás csapat voltak.” -> Szerintem mindegy is. Az Éjjel-Nappal Budapestet sem nézem, annak a “sztárjait” sem ismerem, és nem érzem úgy, hogy bármiről is lemaradtam volna. Hasonlóan érzek, az Éjjel-Nappal Youtube “sztárjai” iránt is. =)

        “Ha láttál unalmas és érdektelen semmitmondást” -> Nekem nem kell bemutatnod, már az elsőt is csak felgyorsítva tudtam végignézni. =D A többire, azóta se vitt rá a lélek.

        “Jól van Dancsó, megint nagyot léptél lefelé.” -> Sajnos már nem először.

        “Tekintve, hogy nálam Herby is eléggé a YouTube legalja körül van, már tényleg nem kerülne semmibe lemenni Mr Zsírhoz egy kis közös részegeskedésre.” -> Lassan már helyi nevezetesség lesz. =D VR-éknak ajánlgatják még őt nagyon, hogy csináljanak vele közös gameplayeket, meg hívják meg rendezvényekre, mert ha jól tudom, ők is debreceniek.

        “Pedig szvsz Krisztiánnal sokkal viccesebb lenne pl. egy olyan videót csinálni, ahol az lenne a feladat, hogy értelmesen fejtse ki a véleményét dolgokról. 😀 Ja és nem ihat közben!” -> Ha abból indulok ki, hogy annak idején, még a frapset sem tudta beüzemelni, akkor el tudom képzelni, mihez kezdene, egy komplexebb témával. =D

        “Dancsónál az a szomorú, hogy pontosan olyanná vált mostanra, akik ellen még indulásakor küzdött: aljadék médiaprosti lett. A “poénjai” is mintha valami copy + paste 4chan mémek, vagy nem is tudom mik lennének, de szinte látom, hogy kb. az oda és hasonló helyekre járó tizenéves kis fikák értelmi szintjére van belőve most már a videói nagy része.” -> Na igen, annak idején, még kivitte a youtubetól kapott díjat a bolhapiacra, ezzel is jelezve, mennyit ér ez valójában. Most viszont már azokkal piál, bulizik, jópofizik, akiket előtte még semmibe nézett.

        “Vasutas is “visszatért”” -> Erre már tényleg csak annyit tudok mondani, hogy no komment.

        “a magyar vloggerek úgy ánblokk a legalját képviselik” -> Ámen! =)

      • Mit számít ha visszatért, ha nem folytatja a korábbit? Vagy ahhoz is további két hónapot kell várni? =D

      • “Mit számít ha visszatért, ha nem folytatja a korábbit? Vagy ahhoz is további két hónapot kell várni? =D”

        Dehogynem folytatja. 🙂 Írtam is, hogy csinált egy nagy “most már jó leszek, de tényleg!” videót, majd alig kellett másfél/két hétnek eltelnie, hogy az egészet úgy folytassa, mintha nem is lett volna “megbánós” korszaka. 😀 Politizálás, majdnem szoftpornós CP-s csajok képei, Illib Cosplayerek csapatának kóstolgatása, stb-stb. Szerintem a szokásos zaklatásig is csak a következő conig kell várnunk tőle. 😀

      • Szerintem kár is vele foglalkozni. Az első, és egyetlen hír vele kapcsolatban, ami érdekelni fog, ha végre megbilincselve viszik bíróság elé szexuális zaklatás vádjával. Bár szerinte az is az illib cp-sek műve lesz, ha a bíró elítéli. 🙂

      • Benyo írta:

        “Nem szeretek beskatulyázni, de szerintem a magyar vloggerek úgy ánblokk a legalját képviselik a világmindenségnek. :D”

        Denagyonnagyon EZ!!!!4 Eleve a vloggerkedés a figyelemkurvulás csimborasszója, de ha szórakoztató, akkor azt mondom hogy oké. Viszont amit ezek a nyomoroncok leművelnek, az szánalom. Azért elég sokat elmond róluk hogy szvsz Molnár Krisztián képviseli az etalont, előtte meg Kaller volt a top, sajnálom hogy visszavonult. 😀 😀 A többi náluk csak szarabb 😀 Rajtuk legalább röhögök hogy mekkora nyomorékok, de a többi mesterkélt ripacsnál csak a fejemet fogom. Ennél a professzorúrnál az ordító hülyeségek ellenére is messze idegesítőbb volt, ahogy mórikálta magát… De úgy látom valamiért ez kell a népnek, elvégre lájkolják őket ezerrel.

        Ó bazz, most látom hogy Kaller is visszatért? XDDD És már két hete, én meg észre se vettem 😀 Akkor hamarosan újra felpörög az Illib Cosplayerek Klubja is 😀 Megnéztem a visszatérő videóját, megint kallerkalapban nyomta fullban a kretént, remélem nem adja alább ezután sem, kiváló röhögőpotenciált biztosított anno 😀

  9. Benyo: LOL! Úgy tűnik anime professzor barátunk, válasz nélkül törölte a kommenteket, és még le is trollozott minket. Hiába, vannak dolgok, amik sose változnak. =)

  10. Elkezdtem nézni de a felénél elegemlett és kinyomtam a francba. Kurva unalmas már ez a szánalmas manavédés. A sok gyökér meg csak nyomkodja rá a likeot… hihetetlen. roll

  11. Ki ez a darabos lófasz figyelemkurva?

    Megnéztem néhányat a “remek” videói közül, és egyrészt agyfaszt kaptam a mórikált-mesterkélt stílusától (persze ez legyen az én bajom, nekem Dancsóék is pont ezért unszimpatikusak), másrészt meg sikerült annyi hülyeséget összehordania, hogy tényleg a falat kapartam… Fent már itt kiveséztétek rendesen, úgyhogy olyan nagy regényt nem akarok írni róla, de nekem is az ugrott be, hogy egyáltalán mi szükség volt erre a videóra? 10 évet elkésett vele a gyerek, ráadásul olyan hülyeségek vannak benne, mint a “magyar animecsatornák” (LOL hol vannak? 😀 ), vagy a szinkronok szidása (amiket én láttam, és már 2006 után készültek, azoknál teljesen rendben volt a szinkron. A hangok persze sokszor ugyanazok, és nem is mindig találják el őket a megfelelő karakterhez, persze nálunk nincs olyan seiyuu-ipar mint Japánban, de a szöveg teljesen oké. Épp Aoi-n írtam múltkor, hogy pl. az FMP-Fumoffu szikronja a japánra is köröket ver, vagy hogy a DBGT szinkronja is teljesen jó, főleg a régi DBZ-vel összehasonlítva, de amennyit Inuyashából, Blőcsből, Dezsnyótból, Nanából láttam magyarul, hát mindegyik teljesen vállalható). A “nem mese-anime”-féle hozzáállás is meglehetősen vicces, és rájöttem arra is hogy miért röhögtem hatalmasat akkor, amikor az erre irányuló “érvek” elhangzottak: mert ez a srác 20+ évesnek néz ki így a videó alapján. Egy tinitől még elnézem, oké, identitást keres, és bizonyítani akarja, hogy ez nem valami kis pisiseknek való hobbi, hanem igenis SERIOUS BUSINESS, majd kinövi. De amikor huszonpluszos jóemberek nyomják ezt a szöveget, lásd Dobay vagy ez az Atis nevezetű srác is, hát finoman szólva nevetséges.

    A másik meg, hogy nekem is elegem van ebből az animártírkodásból, amit levágnak körülötte. Ezt már akkor is rühellettem amikor full underground volt a dolog, és ment a rinya Aoi-n és Mangazinon, hogy meg kell téríteni a népeket, mert nem tudják felfogni az anyimuk csodálatos mélységeit. Miért kéne? Akit nem érdekel, azt nem érdekli, ennyi. Ha meg látatlanban fikázza, akkor meg egyszerűen ignorálni kell, magáról állít ki szegénységi bizonyítványt. De egyébként sem hiszem hogy a mai tizenéves animések körében olyan nagy probléma lenne ez, mint anno, hogy kinézik őket vagy valami, mert az elmúlt 10 évben, amíg az anime mainstream volt Magyarországon, kellően megismerte mindenki ahhoz, hogy tudják, mi ez egyáltalán. Nem is nagyon találkoztam 2008 óta olyannal, aki “pokemont nézel? hahaha”-reakcióval reagálta volna le, ha szóba került a téma. Szóval ez az egész 20perces rikonyálás elkésett és felesleges is.

    De ha már fenn voltam a csatornáján, belenéztem a DBSuperes, Kekkai Sensen-es és a TG-s videóiba is, ezeket úgyis mostanság abszolváltam, és finoman szólva nem vagyok túl jó véleménnyel róluk. Hát nemkicsit LEL volt végighallgatni azt a sok sületlenséget amit a srác összehordott róluk, főleg a DB Superről 😀 Szal ilyenek, hogy a megvalósítás milyen szép és jó (ennél QUALITYBB megvalósítással szerintem a Nuczuró-fillerek óta nem találkoztam) meg micsoda nagy ötlet van az új karakterekben, mer Bills már olyan erős hogy megteheti hogy egy pudding miatt felrobbantsa a Földet, és ez akkora eredetiség, hogy hűűűű 😀 És hát igen, sok a filler, de azért szeretjük a DB-t, mer filleres és időhúzós -_-“”” Mondjuk annyi a mentségére írható, hogy azért pár negatívumot is megemlített, pl. hogy unintelligensek a harczok, vagy Pilafék szerepeltetése vagy a szar poénok, de a végkonklúzió az hogy nagyon jó a történetvezetés (LOL) a grafika csodálatos (ROTFLOL ezekkel a szavakkal :D), és hát a nosztalgiafaktor micsoda húzóereje ennek a cuccnak (ja, erről írtam Aoin egy jó oldalt, hogy bennem micsoda “nosztalgikus érzéseket2 ébresztett -_- ). Szal ízlésficam a köbön.

    Akárcsak a TG kritika esetében, tipikusan nagyonszar, Gonzo-féle megvalósítás és animáció, hozzá meg teljesen sablon karakterek szintén sablon interakciókkal, komolyanvehetetlen gore, erre aszongya :izgalmas, látványos, akciódús, érzelmes, elgondolkodtató 😀 😀 😀 Na igen, aki 3 darab animét látott életében és nem múlt még el 14 éves annak biztos. De legalább nem azt hozta ki hogy megérdemli a hype-ot. Mondjuk csak az első sorozatról volt szó, a másodikat szerintem nem látta, mert az 2/10-nél többet nem ér, de az első se több egy teljesen középszerű shounennél, ráadásul ronda animációval és színkezeléssel, meg olyan szar OST-vel, amilyet már nagyonrégen nem hallottam… A Kekkai Sensenről összehordott hülyeségek is meglehetősen humorosak voltak, főleg az eredeti karakterekről szóló hablatyolás, amikor mindegyik olyan sablonosan egyszerű mint a faék. Nekem tetszett az a világ, és a megvalósítás is nagyon szép, de annyira nem tudtak vele mit kezdeni hogy az már szörnyű. Egyedül a Psycho Pass kritikája az amibe nem igazán tudok belekötni. És továbbra sem ízlésbeli eltérés miatt gondolom azt hogy hülyeségeket beszél sokszor ez a kedves professzorúr, hanem egyszerűen olyan hülyeségeket emel ki pozitívumnak a fenti cuccokba, amik OBJEKTÍVEN nincsenek meg bennük. Mert az egy dolog, ha valakinek nem jön be a mittomén shounen-fight mint műfaj, vagy egyes elemeket elcsépeltnek, sablonosnak érez benne, de azt mindenki is látja ha egy animáció QUALITY vagy ha egy adott karakter akkora otaku-sztereotípia mint a ház, akkor ne szövegeljünk már eredetiségről meg hasonlókról…

    Igazából az a vicces ezekben az önjelölt “animeprofesszorokban”, hogy sokszor olyan alap dolgokkal nincsenek tisztában, ami már 10-20 sorozat után feltűnik az embernek, miután a legalapabb skilleket megszerezte. Éppen ezért röhögtem nagyot ezen a Dobay-féle shoujo-listán is, Madoka és Nana mint shoujo, LOL 😀 Vagy a mostani animéskerekasztal “szakértői” akik látatlanban lehúzták a Shingeki Chuugakkou-t és a Subetét, de 13 rész DBS-t képesek voltak felszopni, amikor látszott hogy akkora fos mint ide Tokyo, és kijelentették hogy “méltó a kllasszikusokhoz” -_-“”” Muffin azért legalább a kategóriákat be tudta lőni, vele az volt a baj, hogy folyamatosan ÍZLÉSEKKEL vitatkozott, pl. ha nem gondoltad wytzesnek a Nerimát és a Hare&Guu-t, ellenben az Excelt igen, akkor “nem vagy elég érett a mögöttes finom humorhoz”. Szerintem meg csak simán ne volt vicces 😛 Tette mindezt olyan bicskanyitogató stílusban hogy az embernek rögtön felment tőle a vérnyomása. De azért ő nagyjából képben volt a baromságai és a tenyérbemászó stílusa ellenére is.

    Ps. Aoi fórumra nem jársz mostanában?

    • “Ki ez a darabos lófasz figyelemkurva?” -> Tudja a tarka fasz. =D

      “Megnéztem néhányat a “remek” videói közül, és egyrészt agyfaszt kaptam a mórikált-mesterkélt stílusától” -> Amúgy igen, pont ezt fejtegettük itt, hogy a gyerek, látványosan utánozni próbálja Szirmai stílusát, és Dancsó humorát. Ám neki, még annyira sem áll jól ez, mint akiktől vette.

      Más téma, hogy van egy masszív, 18 éves kor alatti réteg, akiket ezzel a stílussal, és a mézes-mázas, fansimogató frázisaival, kilóra meg tud venni (és valószínűleg, ez is a célja).

      “másrészt meg sikerült annyi hülyeséget összehordania, hogy tényleg a falat kapartam…” -> Igen, ez megint az a szitu, mint Dobaynál, meg a többi hasonlónál, hogy csak a nagyon hülyéket, hiszékenyeket képes megvezetni. Józan paraszti ésszel, és némi tájékozottsággal, simán át lehet látni a hazugságain, csúsztatásain.

      “egyáltalán mi szükség volt erre a videóra?” -> Nyilván semmi, hisz ismeretterjesztő videónak, ez édeskevés. “Hírnév” szerzésre, like, és feliratkozó harácsolásra, netcelebeskedésre azonban, tökéletes.

      “ez a srác 20+ évesnek néz ki így a videó alapján. Egy tinitől még elnézem, oké, identitást keres, és bizonyítani akarja, hogy ez nem valami kis pisiseknek való hobbi, hanem igenis SERIOUS BUSINESS, majd kinövi. De amikor huszonpluszos jóemberek nyomják ezt a szöveget, lásd Dobay vagy ez az Atis nevezetű srác is, hát finoman szólva nevetséges.” -> Sajnos az a baj, hogy ők pont ezt a gyökér mentalitást lesték el anno, az akkori “nagy öregektől”, és most ők is, ugyanezt képviselik, mert ezt látták, ez a minta volt előttük, ezt tették magukévá. Ebből kreáltak maguknak egy identitást.

      Valahol tényleg olyan ez, mint a holokauszt sérültség, vagy a trianon sérültség, mikor egy múltbéli tragédiát, nem dolgoznak fel, hanem generációról-generációra örökítenek tovább.

      “Ezt már akkor is rühellettem amikor full underground volt a dolog, és ment a rinya Aoi-n és Mangazinon, hogy meg kell téríteni a népeket, mert nem tudják felfogni az anyimuk csodálatos mélységeit.” -> Ne is mond, sajnos én is, élénken emlékszem még arra, amikor ez a “Mi annyira különlegesek, és egyediek vagyunk, csak ez a gonosz, tudatlan társadalom, nem ért meg minket!” kaliberű hülyeség, elkezdett teret hódítani. Ráadásul, nem egyszer olyanok száját hagyta el ez az ostoba frázis, akik már akkor a 20-as éveiket taposták.

      “De egyébként sem hiszem hogy a mai tizenéves animések körében olyan nagy probléma lenne ez, mint anno, hogy kinézik őket vagy valami, mert az elmúlt 10 évben, amíg az anime mainstream volt Magyarországon, kellően megismerte mindenki ahhoz, hogy tudják, mi ez egyáltalán.” -> Erről van szó. Csak hát ezt ugye, nehéz úgy megértetni valakivel, aki vagy előre megfontolt szándékból, vagy mert tényleg ennyire hülye, de úgy tesz, mint ha még mindig 2004-et írnánk.

      “Nem is nagyon találkoztam 2008 óta olyannal, aki “pokemont nézel? hahaha”-reakcióval reagálta volna le, ha szóba került a téma.” -> Spec én se nagyon. Persze nem azt mondom, hogy nincsenek olyan gyökerek, akik ne húznák le az egészet, pusztán azért, mert rajzolva van. Viszont az ilyenekkel (ahogy írtam is) nem sok értelme van leállni vitatkozni. Úgyse fogod tudni meggyőzni őket az ellenkezőjéről.

      “Szal ízlésficam a köbön.” -> Szerintem inkább arról lehet szó, hogy a srác, direkt nem akar, lehetőleg semmiről se rosszat mondani. Nehogy azzal esetleg megsértse, a potenciális nézőit. Hisz akkor feliratkozókat, likeokat vesztene. Ne adj isten, esetleg érdemi vita alakulna ki az anime kapcsán, pro/kontra. (Sajnos ez sem egy új keletű jelenség, hogy a negatív véleményt, kritikát, nem igazán szeretik.)

      “Igazából az a vicces ezekben az önjelölt “animeprofesszorokban”, hogy sokszor olyan alap dolgokkal nincsenek tisztában, ami már 10-20 sorozat után feltűnik az embernek, miután a legalapabb skilleket megszerezte.” -> Számomra is rejtély, hogy csinálják. De azt hiszem, ez egy olyan dolog, amit már sohasem fogunk megérteni. =)

      Én annak idején, a Battle Angel Alita, Evangelion, GitS trióval kezdtem úgymond “rendesen” animézni, és már akkor sem értettem, mit láttak, például az akkor frissen avanzsált EL-ben azok, akik saját bevallásuk szerint, már akkor több 100 animén voltak túl.

      “Muffin azért legalább a kategóriákat be tudta lőni, vele az volt a baj, hogy folyamatosan ÍZLÉSEKKEL vitatkozott” -> Amúgy igen, Mufinnak legalább az elkönyvelhető volt, mint pozitívum, hogy ha animékről volt szó, többségében azért képben volt azzal, amiről beszélt.

      Mondjuk nekem, nem is az volt vele a bajom, hogy ízlésről vitázott, hanem ahogy vizázott. Mufurc ugyanis, rendszerint abszolút elzárkózott az elől, hogy megpróbálja, a másik nézőpontját is megérteni, és legalább részben igazat adjon neki. Esetleg megpróbáljon megtalálni a vitapartnerrel, egy közös nevezőt. Helyette, előszeretettel kezdett személyeskedésbe. Ráadásul, nem egyszer volt olyan, mikor kifejezetten ő kereste a balhét.

      “Ps. Aoi fórumra nem jársz mostanában?” -> Sajnos mostanában, eléggé el voltam havazva mindennel, és nem nagyon volt rá időm. De amolyan “read only” módban persze nyomon követem. Igyekszem majd felnézni a közeljövőben, mert volt, van egy-két olyan téma, amikhez majd hozzá szeretnék szólni. =)

  12. Ismét egy remek cikk az anime világárol, ami reálisan mutatja meg a valóságot.
    Ezek az emberkék ( fanok) még mindig nem tudják felfogni az örök igazságot miszerint ” izlések és pofonok külömbözőek “.
    Nem kellene úgy a lelkükre venni, ha most éppen megszólják öket.

    “Az anime nézéshez egy olyanfajta képesség vagy képességrendszer kell, amitől joggal lehetsz büszke, saját magadra.”
    Na ezen elcsodálkoztam, másik cikkeidben is irtál már, hogy egyes eemberek szerint az animéknek mély mondandojuk van, filozófiai érték stb, nagy sz@r. Szomorú, hogy egyesek igy gondolkodnak, és ők azok akik lejáratják a többi animést, a normális aki csak szórakozás végett nézi meg ő nincs a figyelem középp pontjában, nem is hallatja a hangját, a retaldált viszont mindenhol jelen van és ő vele fogják azonositani az összes animést.

    • Meg így belegondolva azt nem értem, hogy miért van az, hogy akárki nyilatkozik anime témában, az mindig úgy adja elő, mintha az ÖSSZES Japánból jött darab kivétel nélkül valami mélyfilozófiai mű lenne? Vannak pl. filmrajongók, de azok nem adják úgy elő, hogy minden egyes film valami óriási továbbgondolást és a lét nagy kérdéseit feszegető műalkotás lenne. Tudják, hogy vannak debil B-filmek, agyatlan lődözésről szóló akciófilmek, vagy épp agyament vígjátékok. Amellett, hogy nyilván valóban vannak komoly, elgondolkoztató darabok is. Az animénél ezzel szemben mintha tényleg valami kötelező elvárás lenne lassan, hogy ha a nagy nyilvánosság előtt nyilatkozol erről a műfajról, akkor mindig úgy add elő, mintha ez valami ködös, misztikus, “emelkedett” dolog lenne. És ahogy írod, sajnos ez a hozzáállás visszaüt és a normális fanokat is az ilyen maszlagot magyarázó idiótákkal veszik egy kalap alá. Amúgy nem azt mondom természetesen, hogy az animék között nincsenek komolyabb darabok, de hülyeség MINDET úgy beállítani, mintha mindegyik valami külön műalkotás lenne, pláne, ha figyelembe vesszük, hogy az úgy az egész “ipar” mennyit romlott mondjuk az elmúlt 20 évben.

      • Igen, ez az egyik, a másik meg, hogy mikor példákat kell felhozni, azokra a bizonyos “mélyfilozófiai”, “komoly”, “elgondolkoztató”, “továbbgondolást igénylő, “a lét nagy kérdéseit feszegető műalkotásokat”, akkor hogy-hogy nem, valahogy sohasem olyan művek kerülnek elő, amik valóban rendelkeznek ilyen tartalommal, hanem azok, amik jobb esetben is max középszerűek.

        Lásd ennek az Atisnak a csatornáján se Tezuka, Oshii, Leiji, Satoshi Kon művek figyelnek, hanem a tipikus, mindenki által jól ismert, mai kommersz shounenek, meg yaoi, hogy a fangirlök is örüljenek.

        Volt is egy paródiája az ilyen zombi fanoknak, a Regular Showban:

  13. Amúgy meg rájöttem, hogy nem értjük mi ezt. A YouTube-ozás komoly dolog, biztos Animegyetem, meg a többiek is így vannak ezzel: https://www.youtube.com/watch?v=4D7ALXT_144

    • Általában nem szeretem az ilyeneket, de ez tényleg jól sikerült. =D Amúgy ja, valóban röhejes, hogy mennyien hiszik manapság azt, hogy ők majd ebből megélhetnek.

  14. Eléggé OFF, de nyelvújító, AK26 fanokról nem akartál még bejegyzést írni? 😀

    • Akkor már az egész RTM.jelenségről. 😀 Az is megérne egy misét, az biztos. 😀

    • Sokat nem lehet róluk elmondani, mert pont olyanok, mint akikért rajonganak.

      Körülbelül 2 számot hallottam, láttam ezeknek a “rappereknek” a munkáiból, klippel együtt, de már annyi is bőven elég volt. Tipikusan az az eset, amikor összeverődik egy falka, szedett-vetett, primitív, sutyerák, ostoba proli kölyök, akik azt hiszik, rohadtul menők, és undergroundok, de közben csak egymásnak teszik a fejüket, és játsszák a lazát. Szörnyen kínos és mesterkélt, nem csak az, amit “rap” címen előadnak, de az is, ahogy teszik itt nekünk a nagy menőt, a rap királyait, de közben forróbb a légkör, mint egy szaunában.

    • Gyorsan levezetted a témát. Benyóval értek egyet, hogy megérne egy misét. 😀

    • Úgy látom, megint nem maradtam le semmi fontosról, mert konkrétan rá kellett keressek, hogy kik ezek az ürgék, meg hogy miről beszéltek itt pár post óta, annyira “híresek” voltak énfelém… 😀 XDDDD

  15. Őszintén szólva már sokan leírták fentebb az én véleményem, ezért csak a tőlem megszokott tömörséggel tudok hozzátenni a témához: Mindenki maga válogatja meg és a saját ízlésétől függő, hogy milyen audiovizuális termék az, ami számára megfelelő vagy szórakoztató éppen ezért zsigerből elutasítani valamit legyen az anime, PC játékok vagy egyéb más, abszolút szűklátókörűségre és kulturális csőlátásra vall, amit csak elítélni tudok.
    Ebből a szempontból bizonyos szinten érthető a videó motivációja, hogy az anime és az anime fandomok körüli térdreflexszerű negatív előítéleteket próbálja meg cáfolni, ugyanakkor ez eléggé ügyetlenül és határozatlan módon sikeredett, ugyanis ahogyan már többen is megemlítették ezeknek a kritikáknak bizony van egy erős igazságtartalma. Ezek realizálása nélkül pedig nehéz produktív párbeszédet folytatni lévén, hogy minkét fél a saját homokozójába dugja a fejét és mondja a saját igazságát, ahelyett hogy közelítenék az álláspontokat.
    Én személy szerint úgy állok hozzá, hogy azt nézek, amit szeretnék és nem kívánom hosszas magyarázatokkal aláfűzni. Aki pedig nekem kíván esni, hogy “miért nézed ezeket a gülüszemű marhaságokat” az bekaphatja tövig! 😀

  16. A mostani új cikkeid annyira nem fogtak meg, de erre most nyomtam egy lájkot! 🙂

    Osztom a véleményed, miszerint teljesen téves megállapítás, hogy egy valaha marginalizált szubkultúra nem képes feljutni a mainstream-be. A fantasy a jó példa, hogy úgy képes egy szubkultúra mainstream lenni, hogy közben az előnyeit a hasznára fordítja. A fantasy kapcsán olyan személyek kerültek a kiadók és a terjesztők élére (pl. Kleinheincz Csilla, Nemes István), akik értették a szakmájukat, s olyan személyek kapcsolódtak be a magyar fantasy és szerepjáték scéna alakításába, akik szervesen hozzátettek a felépítményhez (pl. Gáspár András, Kornya Zsolt, Berke Szilárd). Olyan erős magyar brand-ek forrtak ki, mint a M.A.G.U.S. és a Káosz Világa (talán egy idő elteltével az Ammerunia). A szubkultúra pedig kitermelt magából egy olyan értelmes réteget, amely képes önmaga képviseletére, és ami a legfontosabb, a fejlődésre.

    A magyar anime szubkultúra tanulhatna a magyar fantasy szubkultúrától. A társadalom (eme „Mucsa”) hibáztatása nem vezet eredményre. „A társadalom a hülye” – hát nem teljesen! 😛

    • Az a helyzet, hogy még a gamerektől is van mit tanulnia az animéseknek. 🙂 Amúgy, bár elolvastam pár klasszikust fantasy irodalomból, de a hozzászólásod nálam kicsit össze mossa ezt a szerepjátszással. A kettő külön kategória, hisz szerepjáték nem csak fantasy világban létezhet, noha az a leggyakoribb. Amúgy meg jó látni, hogy ennyi mindent letettek a magyarok is az asztalra. 🙂

      • “Amúgy meg jó látni, hogy ennyi mindent letettek a magyarok is az asztalra. ”

        Nálam keserű a csokoládé. 😦

        Attól függ, melyik területet nézzük.

        Mert míg a magyar fantasy fejlődik, addig ugyanúgy nálunk a realista műfaj mind a filmművészet, mind az irodalom terén a béka segge alatt van. A rendszerváltás után alig van értékelhető realista film (van, de kevés), realista regényről nem is beszélve. Nemrég olvastam el a jobboldali körökben sztárolt Resinger Attila egyik regényét, már a kritikát is megírtam róla, de még nem tettem ki blogra – mert egyszerűen nincs hozzá kedvem. 😦 Sajnos a realista irodalomban egyelőre nem tudunk olyan tehetségeket felmutatni, mint amilyen Móricz Zsigmond volt a 30-as években. Vele még lehetett dicsekedni, ma meg nincs kivel. 😦

        Avagy kettős a kép. Van olyan műfaj, amit sikerült felhúzni európai színvonalra – és van olyan műfaj, ahol tragikusan visszaestünk a csúcsról a mélybe. 😦

        És most más irodalmi műfajokat ne is említsünk. 😦

        De örüljünk, ami van: a fantasy irodalmunk színvonalas. 🙂

  17. Szia!

    Nagyon tetszett ez a bejegyzés! Többször be-betévedtem már ide, ezért is döntöttem úgy, hogy a lapítás helyett talán illene írnom valamit. 🙂
    A hozzászólásokkal együtt nagyjából már mindent érintettek, amit én is szeretnék megemlíteni, ennek ellenére megpróbálok valamit hozzáadni a témához, hátha sikerül. 🙂

    Mindenekelőtt valóban kár vitatni, hogy az animézés ma már egyáltalán nem underground tevékenység, hanem igenis egy popkultúrának számít. Ezért is tetszett különösen a gamerekkel hozott párhuzam; jól megmutatja a hasonlóságokat és különbségeket (szomorú realitásokat):

    A számítógépes játékok esetében egy beláthatatlanul nagy piacról beszélünk (nyilván az animéké nem ekkora, ugyanakkor relatíve szintén túlontúl sokat gyártanak belőlük), viszont ezen a piacon tényleg brutális és valódi a verseny. Az internet népe kegyetlenül büntet, ha nem kapja meg azt, amit akar.
    Amikor megjelent a Witcher 3 játék én azonnal ráfüggtem, ennek egyik tünete az volt, hogy folyamatosan figyeltem a játékhoz tartozó hivatalos weboldalt, fórumot stb. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy a játékosok könyörtelenül tudják érvényesíteni az akaratukat; már-már zavaró is volt, hogy hetente dobták ki miattuk a patchokat. (Többek között új dialógusokat írattak a szerzőkkel!)

    Ráadásul a közösség fejlődését, megújulását segíti, hogy a játékok is egyre változatosabbak, összetettebbek és egyre nagyobb, több tartalmat kínálnak. De mert rá vannak egyébként kényszerítve. A Witcher szériát ezért is érdemes megidézni: kirívó a fejlődés mértéke, amit önmagához képest bejárt.

    Ugyanezt nem látom az anime közösségben, sőt, ennek az igényét sem. Bár itt érdemes lenne kitérni arra, hogy bizony korlátozottak a lehetőségek. Annak ellenére, hogy az animék/mangák kiterjedtek a világra, akkor is csak egy országból jönnek, tehát alapvetően egy nemzeti dologról beszélünk. Lényegesen problémásabb(?) így viszonyulni hozzá; hiába mélyedünk el benne, mindig külsősök maradunk. (Ez egyfelől talán tényleg adhat egy sajátos underground élményt.) Ugyanakkor esélyt adhatna ez arra is, hogy ne szűrés nélkül hulljon a szenny a nyakunkba; nem kellene feltétlenül elfogadni, átvenni mindent, ami onnan érkezik, ergo az ilyen egy sokkal öntudatosabb szubkultúra lehetne.

    Mindenesetre nincs valódi verseny az animék gyártásában. Nincs megbüntetve az ipar a rossz teljesítményért, és nem is lehet, mert egyszerűen hiányzik a kritika. Továbbá hiábavalóvá vált a támpontok emlegetése: láttam, hogy más írásaidban is hivatkoztál a Ghost in the Shell, vagy az Evangelion sorozatra. Az a baj, hogy ezek a szubkultúrán belül elvesztették a jelentésüket/jelentőségüket; egy nagy masszába keveredtek bármelyik másik hárem ecchi, vagy SAO szintű alkotással.

    Visszatérve a gamerekhez: az erőszakos hype-tól függetlenül a legmerészebb játékosok sem vitathatják például a Bethesda, vagy a Rockstar Games játékainak a mércévé válását. Viszont az animés fórumokon csak az “ízlésen nem vitatkozunk” elv létezik (jóllehet közben meg tényként hirdetik, hogy a SAO szintű kedvencük a legjobb, legsokrétűbb alkotás). Tehát a megkérdőjelezhetetlen, szubjektív vélemények halmaza uralkodik. Ez a nagy baj, mert addig tényleg semmilyen állításnak nem lehet magyarázó ereje, amíg nem tudunk lefektetni valamiféle érték minimumot/alapot képviselő animéket.

    Minőségről tehát nem lehet vitázni, mindent a mennyiségi szempontok határoznak meg. Ez most így hülyén hangzik, de úgy látom, hogy tényleg ez az alapfelfogás.
    Szerintem nem arról van szó, hogy a nézők ne ismernék fel a kliséket, ellenkezőleg: várják ezeket a visszatérő motívumokat, minél több a könnyen megfejthető, ismétlődő és egyszer már népszerű formula, annál biztosabbnak érzik, hogy valami nagyon nagy dolog van születőben. Ironikus módon tényleg csak ócska gyerekmesékké váltak az animék, vagy legalábbis nem felnőttként kezelik a célközönséget. De egyébként ez teljesen érthető, hisz valóban nem nőtt fel ez a szubkultúra. Nem a kívülállók lenézésétől kell tartani. A saját maga ellensége ez a közösség.

    Visszatérve a japánokra. Nyilván ők tudnának a legnagyobb nyomást gyakorolni a stúdiókra, de úgy látom, hogy náluk egészen más célt, szerepet tölt be az anime. Pusztán különféle passziók, szenvedélyeknek a kiélésére szűkült a dolog. Gondolok itt elsősorban a szezononként tucatjával érkező hárem ecchi és shounen sorozatokra, valamint ezeknek a végtelen permutációira. Következésképpen már régen nem az animékről/animézésről szólnak, hanem fétisekről/trendekről. Japánon kívül pedig vagy szintén ezekért kajálják, vagy egyszerűen csak japanofilok és emiatt nem képesek kritikával fogadni semmit. Az újonnan érkezőket pedig sajnálom: senki sem mutat nekik példát; etalont kezdenek látni az éppen aktuális divatból. Kénytelenek, mert mint már írtam, előttük sem szilárdult meg semmiféle egyetemes érték, minimum. Azt gondolják, hogy akkor is, és most is csak divathullámokról lehet beszélni. Mindenki a ruhadarabok színét és fazonját méregeti, és senkit sem érdekel az anyagnak a minősége.

    Persze nem állítom, hogy ez új lenne, mindig is volt ez a jelenség, sőt, talán mindig is dominált, ugyanakkor nem volt ennyire zavaró; legalább évente egy-két Ghost in the Shell/Evangelion szintű alkotást dobtak a fanyalgók felé, hogy csöndben emészthessenek.

    “Holokausztsérültség”: ugye az a nagy érv, hogy fent kell tartani az emlékezést, hogy soha ne ismétlődhessen meg még egyszer az a világfájdalom. Itt az animéseknél viszont úgy mutatkozik meg ez a jelenség, hogy pont azt akarják, hogy velük is megismétlődhessen. Szeretnék az animézés aktusát undergroundnak érezni. A vicces meg tényleg az, hogy amennyiben visszatekintünk például a DBZ generációra és a körülöttük kialakult “botrányra”, úgy azt kell látnunk, hogy az nem lehetett anime ellenesség. Legfeljebb DBZ ellenesség, hiszen a DBZ generáció nagy része sem gondolta magát animefannak. Ők nem a szubkultúrához tartoztak akkor még. Legalábbis emlékszem, hogy azt az egy, vagy két DB figurámat például semmiképpen sem műtárgynak tekintettem; nem éreztem, hogy egy szubkultúrát képviselnék, hanem ugyanolyan játéknak gondoltam őket, mint mondjuk a GI Joe figurákat.

    Végezetül az Animegyetemről: én is úgy látom, hogy mindenki felé meg szeretne felelni, ez pedig azt eredményezi, hogy jól bevált véleményeket termel újra. Akárcsak egy gimnázium. Ezzel persze nincsen semmi baj, viszont egy egyetemen ennél már többet szeretnénk hallani. Ugyanakkor minden lépcsőfoknak megvan a szerepe, és ezeket nem lehet átugrani, úgy is fogalmazhatnék, hogy előbb le kellene érettségizni ahhoz, hogy egyetembe léphessünk.

    • Hinnye. Látom Titkos titkos padawanja vagy. 🙂 Amit a gamerekről írtál, azt azért árnyaltabbnak érzem valójában, hisz egy úgymond minőséget képviselő fejlesztő is adhat ki fércmunkát, meg arra is rengeteg példa van, hogy a fejlesztő pont tojik arra, hogy mi a közönsége véleménye. A Witcher-sorozathoz nem volt szerencsém, így is elég sok időmet elviszi más játék, de ez a széria inkább a ritka pozitív példák csoportját képviseli. Ezzel egy kalap alatt említhetjük a GTA világát, meg még jó néhány másikat, azonban ezek mellett ott vannak az évenként érkező igen alacsony ingerküszöbű CoD és Battlefield típusú szériák, vagy a még fantáziátlanabb Fifa és társai, amiket a játékosok jelentős része pont annyira zabálja két pofára, mint az animések az aktuális negyed éves felhozatalt. Az, meg hogy a közönség büntet, inkább egy utópia. Kétségtelen, hogy a játékostársadalom nagy mérvű elégedetlensége befolyásolja a fejlesztők és kiadók fejlesztés-politikáját, esetleg néha az üzletpolitikáját is, de a rövidlátóbb fejlesztők és kiadók általában ennél a pontnál úgy vannak vele, hogy lesz majd olyan címük, ami visszahozza a veszteséget. Lásd EA. Sajnos a Battlefront nem bukott meg, pedig meg kellett volna, mégis a nép megvette, hazavitte, betette a gépébe, beírta a cd-kulcsot, és ezzel elkönyvelte az EA számára a negyedéves bevételt, amiből a kiadó azt látja, hogy a kitűzött mennyiség elkelt, tehát a termék jó. Azzal már nem foglalkozik, hogy a játékosok jelentős része egy hónap után már kukázta a progit, mert úgyis jön tavasszal/nyáron a Sims4 új kiegje, jön az új Mass Effect, stb. Szóval az EA pont ellenpélda arra, amit leírtál. Az animékre viszont nem látok rá annyira, úgyhogy abba nem ártom bele magam túlzottan.

    • Ahogy már Foma is leírta előttem, igazából mindkét oldal árnyaltabb azért annál, mint ahogy azt látod. Ennek pedig az az elsődleges oka, hogy valójában mindkét piac (sőt, az összes többi) nagyon hasonló üzletpolitikát folytat, és a fogyasztók is, ugyanazzal a problémával küzdenek. Egyszerűen nem bíznak a kiadókban, stúdiókban.

      Gamer oldalon, az úgynevezett “kreatív vonalat”, manapság már nem a tripla A kategóriás, hanem a független fejlesztésű indie címek képviselik. Miközben a nagy kiadók és fejlesztők, inkább biztosra mennek, és gyakran minimális változtatások mellett adják ki ugyanazt, még a számozott folytatások esetében is. (Természetesen vannak kivételek, de azért általában véve, nem ez a jellemző.) Ez pedig hosszútávon, ha a jelenlegi trendek fognak folytatódni, oda fog vezetni, hogy 5-10 éven belül, hasonló “válságot” fogunk megélni, mint annak idején, az Atari éra vége felé.

      Anime oldalon ugyanez van, azzal a különbséggel, hogy mivel itt egy sokkal zártabb, alapvetően hazai piacra termelő iparról van szó, ezért ennek a hatásai is, sokkal fokozottabban érvényesülnek. Ráadásul, mivel egy jóval öregebb iparról van szó, újat mutatni is sokkal nehezebb már benne.

      A közönséggel kapcsolatban megint az van, hogy mindkét oldalon rengeteg a zombi, akik gondolkodás, és különösebb elvárások, vagy tartalomra, újításra való igény nélkül, szimpla márkahűségből fogyasztanak, bizonyos franchiseokat. Ezt pedig a kiadók, stúdió, avagy fejlesztők is pontosan tudják, ezért is tehetik meg azt, hogy kvázi ugyanazt adják ki, újra és újra. Az pedig már édes mindegy, hogy most épp a legújabb CoD, Need for Speed részről van e szó, vagy a legújabb Gundam, Monogatari inkarnációról. A lényeg ugyanaz.

      Az igaz, hogy bizonyos esetekben, a közönség képes, kvázi “büntetni”. Például a Sims 4 kapcsán, óriási felháborodás tört ki, mikor kiderült, hogy nem hogy nem lépett előre a 3. részhez képest, hanem inkább visszalépett kettőt. Viszont ez sem kifejezetten a gamer szubkultúra sajátja. Hogy mást ne mondjak, anime fronton, ott volt nem is oly rég a Sailor Moon Crystal, amit kegyetlenül bírált a nézők döntő része, nagyrészt joggal.

      “Ráadásul a közösség fejlődését, megújulását segíti, hogy a játékok is egyre változatosabbak, összetettebbek és egyre nagyobb, több tartalmat kínálnak.” -> Sajnos én nem ezt tapasztalom, és különösen igaz ez, ha retroperspektíven közelítjük meg, a mai ipart. Elég fellapozni egy régi PC Guru kínálatát, mondjuk a kora 2000-res évekből, és összevetni a maival. Vagy elég csak jobban szemügyre venni, manapság mennyi különbség fedezhető fel, mondjuk FPS és FPS között.

      “Továbbá hiábavalóvá vált a támpontok emlegetése: láttam, hogy más írásaidban is hivatkoztál a Ghost in the Shell, vagy az Evangelion sorozatra. Az a baj, hogy ezek a szubkultúrán belül elvesztették a jelentésüket/jelentőségüket; egy nagy masszába keveredtek bármelyik másik hárem ecchi, vagy SAO szintű alkotással.” -> Inkább arról van szó, hogy ezek a címek, mára retróvá váltak, a mostani célközönség számára. A fiatalabb, tinédzser korú generációkra pedig, sehol sem az jellemző, hogy a régi címek felé orientálódnának.

      “a Bethesda, vagy a Rockstar Games játékainak a mércévé válását.” -> Valóban nem, más téma, hogy akik hozzám hasonlóan, az első részek óta ismerik a franchiset, azoknak fel fog tűnni, hogy bizony ezek is egyre kevésbé képesek megújulni. (Egy Daggerfall, és egy Morrowind között még markáns volt a különbség, az Oblivion és a Skyrim között, már közel sem annyira.)

      “Szerintem nem arról van szó, hogy a nézők ne ismernék fel a kliséket, ellenkezőleg: várják ezeket a visszatérő motívumokat, minél több a könnyen megfejthető, ismétlődő és egyszer már népszerű formula, annál biztosabbnak érzik, hogy valami nagyon nagy dolog van születőben.” -> Ez sajnos ugyanúgy elmondható azokról a gamerekről is, akik ujjongva várják, a legújabb CoD, NFS, AC, Halo, stb. részt. Alapvetően ők sem az újdonság ígérete miatt, hanem a már jól bevált elemek, sokadik elsütése miatt ülnek neki, csak másabb körítéssel.

      “legalább évente egy-két Ghost in the Shell/Evangelion szintű alkotást dobtak a fanyalgók felé, hogy csöndben emészthessenek.” -> Ha nincs is belőlük sok, de szerencsére azért, akad még évente néhány olyan cím, amit érdemes megnézni. Tavaly például, bőven átlag feletti évet zártunk az olyan címekkel, mint a: Parasyte, Lupin III, Cyborg 009 vs. Devilman, One Punch Man, Death Parade.

      “Itt az animéseknél viszont úgy mutatkozik meg ez a jelenség, hogy pont azt akarják, hogy velük is megismétlődhessen. Szeretnék az animézés aktusát undergroundnak érezni.” -> Viszont közben szeretnék, ha lenne azért animecon, animés kiadványok, anime a TV-ben, stb, amihez viszont az kell, hogy az anime mainstream legyen. Szóval baromi paradox az egész, és mintha valójában az lenne az egésznek az értelme, hogy jó magyar szokás szerint, legyen miért panaszkodni.

      • Persze, igen, abszolút igazat adok nektek. Sarkosan fogalmaztam. Naivitás lenne a részemről, ha azt gondolnám, hogy a játékok piacán nem a fogyasztó zombi tömegeknek a terelgetése zajlik a profitért. Az EA erre egyébként tényleg nagyon jó példa, illetve a különböző FPS játékok.

        Alapvetően nagy híve vagyok a popkultúrának, és egyértelműen a számítógépes játékok világát tartom ennek a kultúra jelenlegi csúcsának. Bár bevallom, hogy nem vagyok annyira járatos a műfajban, hanem tényleg csak az ismertebb címek jutnak el hozzám.

        “Anime oldalon ugyanez van, azzal a különbséggel, hogy mivel itt egy sokkal zártabb, alapvetően hazai piacra termelő iparról van szó, ezért ennek a hatásai is, sokkal fokozottabban érvényesülnek. Ráadásul, mivel egy jóval öregebb iparról van szó, újat mutatni is sokkal nehezebb már benne.”

        Igen, belterjes az anime piac, ez az örök nagy hátránya. Valamint nyilván képtelen tartani a lépést a játékokkal, hiszen általában a TV és a mozi világát simán lekörözte a játékipar. Ennek ellenére szerintem igenis tudnának újat mutatni, animációban, rajzolásban legalábbis mindenképpen, hiszen az ebben rejlő lehetőségek elvileg végtelenek. Továbbá a technikai fejlődés is ezt kéne, hogy támogassa. Ehelyett viszont azt látom, hogy tényleg mindent csak újratermelnek. Vagy ami még rosszabb online játékok mintáit próbálják animékbe ültetni (SAO, Log Horizon, Overlord stb).

        Egyébként hogyan áll a helyzet gamer oldalon a kritika területén? Kialakult annak valamiféle hagyománya, profi művelése? Mert a (Japánon kívüli) anime közösségben ezt hiányolom a legjobban, de lehet, hogy csak rossz helyen kerestem. 🙂

      • “Egyébként hogyan áll a helyzet gamer oldalon a kritika területén? Kialakult annak valamiféle hagyománya, profi művelése?”
        Lényegében igen, mivel hazánkban a videójátékoknak már régebb óta van hagyománya, és elég kiemeltnek számított még underground korában is, így gyakorlatilag már a 80-as években megjelentek az első sajtó-orgánumai ennek a szegmensnek. Most címet hirtelen nem tudok mondani. A 90-es években vált ténylegesen elterjedté és emancipálttá, így a szaksajtó is tovább fejlődhetett, ráadásul már volt arra is mód, hogy a külföldi példákat bárki megismerhesse. Mára nyomtatott és online felületen is számos cím foglalkozik bemutatással, kritikával, hírekkel, úgy mint a PcGuru, a PcDome/PlayDome, 576 kbyte(ez utóbbi mára inkább forgalmazással foglalkozik), GameStar, stb. Persze ezek sokszor lefekszenek a kiadóknak, és olyan helyen mondanak pozitív véleményt, ahol egyáltalán nem jogos, mondjuk a pcdome és pcguru online felületén azért elég korrekt írások vannak. Ezek mellett felnőtt már egy youtube-os generáció is, akik több-kevesebb sikerrel videójátékokat kritizálnak. A legismertebb közülük az Otherworld, de aktuális mostanában a GameDay Iroda (Szirmai csatorna, szóval fenntartásokkal érdemes kezelni), valamint régen ott volt FreddyD csatornája a Rosszpcjátékok, bár ez inkább fun kategória, mint érdemi bemutatás, vagy kritika. Szóval a válasz a kérdésedre röviden, igen, létezik gamer oldalon kritikai felület, akik művelik, azok elég régóta benne vannak már ebben a világban, illetve ők már tanulták is a megfelelő média fogások mikéntjét. Persze egy nyugati médiummal szemben a magyar sajtó még mindig le van maradva.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: