Okusama wa Mahou Shoujo (2005) – Elvesztegetett potenciál

Okusama_wa_Mahou_Shoujo_cover

Múltkor az Arakawa kapcsán már elmondtam, hogy mennyire tudom azt rühellni, mikor egy anime, egy olyan ígéretesnek hangzó alapkoncepcióval rukkol elő, amivel aztán arcpirító módon, semmit se kezdenek. Pláne, ha az anime amúgy, még csak nem is szórakoztató.

Reménykedtem benne, hogy a bejegyzés tárgyát képező Okusama más lesz, de úgy tűnik, ritka szerencsétlen kombót sikerült kikapnom, és egymás után, két anime is eljátszotta velem ugyanazt.


Járt utat a járatlanért

Úgy vélem, az olvasóim többsége számára, szükségtelen részleteznem, hogyan is épül fel az átlagos magical girl animék története és koncepciója. Hisz aki 2-nél több animét látott már ebből a műfajból, az ezt pontosan tudja. Adott egy végtelenül naiv, felelőtlen, ostoba, szuperhősnőnek amúgy tökéletesen alkalmatlan, 13-14 éves iskolás lány, akinek az élete, hamarosan örökre meg fog változni. Valamilyen úton-módon, jellemzően mindjárt az első rész vége felé, szert tesz valamilyen varász hatalomra, közben összeismerkedik a segítő kisállattal, a jövendőbeli álom pasival, majd megmenti valamelyik barátját, és legyőzi az aktuális gonoszt. Aztán innentől kezdve a story, nagyjából arról szól, hogy hősnőnk minden héten megmenti a világot a pusztulástól, hasonló képességű újonnan szerzett barátai lesznek, miközben a régiek, szépen-lassan a háttérbe szorulnak, és mindez addig megy, míg le nem nyomják (az utolsó) fő gonoszt.

Az Okusama készítői azonban, gondoltak egy nagyot, visszanyúltak minden magical girlök ősforrásához, a BeWitched sorozathoz, majd onnan merítve, egy elegáns huszárvágással, kidobták a francba a hagyományos koncepciót, és egy teljesen más irányból közelítették meg az egészet. Az Okusama ugyanis, nem csak ott kezdődik, ahol a legtöbb magical girl anime véget ér. Azaz hogy a főhősnő, már elvégezte a munkáját, megmentette a világot, összeházasodott az álom pasival, és a többi. Hanem erre még rá is dob egy jó 10 évet, és egy olyan helyzetet vázol fel, ahol a főhősnő, látszólag boldogan éli a háziasszonyok hétköznapi életét. Valójában azonban, ez csak a látszat, és az élete már rég nem fenékig tejfel.

Okusama_wa_Mahou_Shoujo_01

Kiderül, hogy az álom pasival, az évek múlásával, lassan elhidegültek egymástól. A magical girl jelmezét sem sikerült szögre akasztania, és amikor csak teheti, ebbe menekül. Ráadásul, időközben feltűnik a színen, egy új magical girl is, aki kvázi azért jött, hogy őt nyugdíjazza, és átvegye a helyét. Ha pedig mindez nem lenne elég, egy másik férfi is belép az életébe, akivel egyre közelebb kerülnek egymáshoz.

Okusama_wa_Mahou_Shoujo_02

Na most, aki hozzám hasonlóan, mondhatni vadássza az ilyen és ehhez hasonló, formabontó ötletekkel előállni képes animéket, az érti, miért voltam fellelkesülve, és ültem le nagy reményekkel az anime elé. Hisz már csak a felvetésért is dicséretet érdemel. Plusz az anime mögött, ott állt az a J.C. Staff, akiktől nem egy minőségi munkát kaptunk már. (Meg jó pár kevésbé minőségit is.)

Ezek alapján, joggal feltételezné az ember, hogy ha adott egy ígéretes koncepcióval megáldott anime, egy olyan stúdió gondozásában, akik már bebizonyították, hogy tudnak, ha akarnak, akkor nem romolhat el semmi, igaz? Nos, sajnos azt kell mondjam, hogy de, nagyon sok minden elromolhat, és mint tudjuk, ami elromolhat, az el is romlik.

Kezdeném azzal, ami működik az animében, ez pedig a grafika. Látvány terén ugyanis, nem tudok belekötni. J.C. Staffék tőlük megszokott, igényes munkát végeztek. A probléma sajnos ott kezdődik, hogy hiába a látványos körítés, a kellemes, szépen csomagolt formához ugyanis, elég sovány tartalom társul.

Köztudott tény, hogy az animéknek, jobb esetben a 10%-áról mondható az el, hogy előre mozdították az ipart. Na most nyilván nem voltak az irányba illúzióim, hogy az Okusama, majd ebben a ligában fog indulni, így a lécet sem tettem olyan magasra. Sokkal inkább egy, leginkább a Black Heavenhöz hasonló élményt vártam. Tudjátok abból a fajtából, ami nem ássa magát különösebben mélyebbre egyik témában se, viszont van karaktere, van egy saját hangja, és képes elmesélni egy szórakoztató, a maga módján érdekes, és tanulságos történetet.

Helyette viszont azt kellett látnom, hogy még a Black Heaven, képes volt arra, hogy az arányokkal ügyesen játszva, összehozzon egy nyertes formulát. Addig az Okusama, hiába indult ugyanolyan jó alapokkal, ugyanabban a kategóriában, mégis csúnyán elrontotta a receptet, és még oda is égette.

A történet, az anime nagy részében, nem halad semerre. Hiába lenne benne meg a potenciál, ha azzal nem tudnak mit kezdeni, és érdekesen levezetni.  Sosem történik semmi váratlan, semmi meglepő, semmi olyan, ami érdemben túl tudna mutatni, a jól bevált kliséken. A cselekmény 90%-át lagymatag, langyos romantika, elcsépelt rivalizálás, és fárasztó poénok teszik ki, na és persze, az állandó fanservice.

Okusama_wa_Mahou_Shoujo_03

Komikus módon, mondhatnám rá azt, hogy legalább amit fanservice terén vártam, azt megadta nekem. Más kérdés, hogy ennyivel beérjem e, miközben az egész mögött azért végig ott volt, egy ígéretes koncepció? A válasz pedig az, hogy nem. Ez az anime ugyanis, nem így indult.

Más lenne a helyzet akkor, ha most egy Highschool DxD, vagy egy To-Love-Ru lenne terítéken. Mert azok az animék, nem árulnak nekünk zsákbamacskát, és teljesen egyértelművé tették, már az első pillanattól kezdve, hogy nem a történeten lesz a fő hangsúly, hanem egészen máson. Itt viszont, nem erről volt szó.

Az anime legnagyobb hibája mégis az, hogy az egész, egyszerűen halál unalmas. Tipikusan az az anime, amiből alig ment le 5 perc, de már unom. Ahogy arra sem kellett sokat várni, hogy szépen, fokozatosan építsem le, a vele szemben támasztott elvárásaimat. Lévén, úgy körülbelül 3 rész után, világossá vált, hogy hiába várom én, hogy beérjen, és több legyen, erre már nincs reális esély. Az utolsó részekre ugyan, megpróbálja összekapni magát, ám az már a túl kevés, és túl későn tipikus esete. Önmagában nem elég ahhoz, hogy megmentse az animét.


Kihagyott ziccer

Az a helyzet, hogy az Okusama, ígért nekünk valamit, amit aztán nem tudott betartani. Hiába a felkínált, ötletes koncepció, ha az anime már a második rész félidejében elveszíti minden varázsát. A végére pedig jó kérdés, hogy szeretni, van inkább gyűlölni kéne ezt? Persze az tény, hogy még így is több fantázia szorult bele, mint az átlagba, ám ez mit sem változtat azon, hogy az Okusama egy középszerű, felületes, ingerszegény anime, aminek hiába jó az alapötlete, nincs benne semmi kiemelkedő, vagy emlékezetes. 4/10

Reklámok

27 hozzászólás to “Okusama wa Mahou Shoujo (2005) – Elvesztegetett potenciál”

  1. Látom bünteted magad Katicabogár nélkül is 🙂 Mondjuk ennek legalább volt egy érdekes koncepciója, meg ki is néz valahogy.

    • “Látom bünteted magad Katicabogár nélkül is:)”

      Amúgy ha a Miraculous Ladybug című koprodukciós cuccra gondolsz, akkor pont helyben is vagyunk, mert az volt még egy olyan sorozat, ami az első ígéretek (és trailerek) alapján sokkal jobbnak nézett ki, mint amit végül kihoztak belőle.

      Szal először valami Toei által animált magical girl cuccot akartak csinálni, teljesen animés dizájnnal, tök jó/egyedi látvánnyal és a főszereplő magical girl/boy páros sem olyan egyszerűen jött volna össze, mint más cuccokban, a fazon eleinte inkább lett volna ilyen “magical antihős”. (Leginkább talán a Kamikaze Kaitou Jeanne Sindbad – Jeanne párosához lehetett őket hasonlítani, ugye ott is Sindbad a sorozat első felében még inkább tűnt hátramozdítónak/ellenségnek.)

      Ez volt az első trailer: https://www.youtube.com/watch?v=FlwV3scCgAM

      Wikipediáról idéznék:

      “The anime concept was successful; however, there were concerns about the marketability of traditional 2D, and the difficulty in animating Ladybug’s costume of red with black spots, as it caused some strobing effects.[19] Executive producer Jared Wolfson said that Zag wanted the animation to be more cinematic and epic, unique and different, but said that they are continuing to partner with Toei as it brings in the Asian inspiration and that a 2D version might be a potential product.[27]”

      Tehát azért, mert úgy könnyebben el lehet adni, illetve mert a 2D-s változatot nagyobb meló lett volna animálni, végül dobták az egészet a francba és átálltak 3D CGI-re. Ezzel már félig kinyírták az egész cucc eredeti hangulatát, na de még a témája érdekes lehetett volna, csakhogy:

      “The concept for the show originally dealt with political themes, geared towards teens and young adults. However, after failing to gain traction with networks, it was retooled for a younger target audience.”

      Úgyhogy megint csak azért, hogy el tudják adni, lebutították az egész érdekesnek tűnő sztorit és alapkoncepciót egy átlag amcsi 90-es években futó rajzfilm szintjére. Vagyis az egész politikai és bármilyen “mélyebb” tartalom ki lett dobva az ablakon és lett az egészből ilyen vicceskedő, a harcokat is félig elpoénkodó “enemy of the week” sorozat, amit kb. így is csak azok néznek 14-15 év fölött, akik shipelik a főszereplő párost és azt várják, hogy mikor jönnek össze. (Meg persze azok a fanok, akik annyira beleszerettek a 2D-s trailerbe, hogy remélik, hogy végül ebből a sorozatból is lesz valami értelmesebb, de sajnos ez nem MLP és nem Gravity Falls, de még csak nem is egy Steven Universe, hanem egy minden ízében “biztonsági játék”, ami mindig nagyon vigyáz, hogy a célcsoporton belül maradjon minden értelemben.)

      Lényeg a lényeg, végül lett az egészből ez: https://www.youtube.com/watch?v=xChtGwI8_-k

      Oké, némi pozitívummal azért még ez a CGI változat is rendelkezik, egyrészt, hogy a főszereplő csaj ezzel a dizájnnal már nem olyan lolis, illetve hogy ahhoz képest, hogy ez egy CGI TV sorozat, szerencsére az animáció azért annál minőségibb, mint amilyen a “Minimaxos átlag” szokott lenni (igen, tudom, ez a Disney-n fut, de értsétek a hasonlatot… XD), viszont ez még sajnos nem menti meg a cuccot attól, hogy történetileg és karakterek szempontjából érezhetően “14 éves” kategória legyen. (Amiért nagy kár, mert pont az említett MLP és pár társa bizonyította az elmúlt évek során, hogy attól, hogy valami elsősorban gyerekeknek készül, még egy felnőtt számára is simán lehet szórakoztató. Na, ez nem az a cucc.)

      Persze most úgy tűnhet, mintha utálnám, ami végül lett ebből az egészből, pedig az túlzás. El lehet vele lenni, nem nézhetetlen, sőt, ha vissza tudod vinni az agyadat 14 éves szintre, akkor még egész jónak is mondható, de sajnos miközben nézem, nem tudok elvonatkoztatni tőle, hogy vajon mennyire király lehetett volna, ha a 2D-s verzió valósul meg. Csak egy példa: nem tudom, meddig kívánják még húzni azt a “nagy leleplezést”, hogy ki is valójában Hawk Moth, de egy teljes szezont lenyomtak már anélkül, hogy hivatalosan kiderült volna, holott akinek kettőnél több agysejtje van, az két EPIZÓD után levágta a dolgot. (Oké, az évadzáró duplarészben mondjuk úgy, hogy ERŐSEN utaltak rá, viszont ha a néző abból rá is jött, a szereplők még mindig nem. Ez kezd olyan lenni, mint a Sword Art Online második felében volt a “nagy leleplezés”, hogy Suguha és Kirito megtudják egymásról a játékban, hogy kicsodák, de mivel addigra már a néző előtt is fel volt fedve a dolog, baromira nem volt semmi “sokkoló” hatása a jelenetnek.)

      Na, bocs a wall of textért, csak ha már Péternek az Okusama volt a nagy magical girl csalódás, akkor nekem meg ez, pláne, hogy ezt még készítés közben barmolták szét. (Nem mindegy, hogy megszületik a gyerek, aztán kiderül róla, hogy egy lusta, semmit nem érő szar, vagy pedig a szépreményű utód orvosi műhiba miatt lesz egy gnóm. XD A Katicával az utóbbi történt.)

      Persze a legviccesebb az lenne, ha kiderülne, hogy Foma valami totál másra utalt a Katica szóval, de ha tévednék, legalább akkor is részben “ontopic” volt ez a szófosás, én meg ismét spóroltam magamnak egy pszichológust. XDDD

      • Amúgy erre gondolt. =) Nem is rég hozta nekem fel, aztán kicsit körüljártam én is a témát, na meg próbaképp belenéztem. Annyira viszont nem keltette fel a figyelmem, hogy írjak is róla, helyettem megtette ő, aki ezt végig is szenvedte. =)

        A véleményem amúgy annyi róla, hogy az eredeti 2D-s formában, az eredeti koncepcióval, még érdekelne is. Így viszont köszönöm szépen, de kihagyom, mert ez így rém gagyi. (Kicsit olyan ez, mint a Papillon Rose OVA, és a sorozat esete.)

        Azt mondom, ha már valaki ilyen nyugati, magical girl cuccokat akar nézni, akkor ott a Witch, vagy a Winx Club. De akkor már inkább maradjunk az animuknál, és legyen inkább Wedding Peach, ha lightosabbra, vagy Kamikaze Kaitou Jeanne, ha kicsit komolyabbra vágyik. =)

      • Igen, arra gondoltam. Sikerült is két posztba szétszedve megírnom a véleményem róla. Amúgy annak ellenére, hogy kihagyott ziccer már a koncepció kigondolásától kezdve, mégis van valami megfoghatatlan benne, ami egész komoly rajongó tábort verbuvált köré. Sajnos olyan lett, amilyen, de azért nem nézhetetlen, szóval Péternek is tudnám ajánlani egyszeri nézésre. 🙂
        Ami a lebutítást illeti, az a baj, hogy 14 éves szintre szánták lebutítani, de közben 6-7 éves szintre sikerült. Unokahúgaim közül a kisebbik nézi, aki most 7 éves, a nagyobbik 13 évesen konkrétan le se bagózza. Amúgy még a 3D CGI-al se lenne probléma, ha nem lenne ennyire lelketlen alkotás: túl élénk színek, üres terek, nagyon kevés statiszta.
        Emellett sajnos a főellenség kiléte is, mint rávilágítottál te is, nagyon hamar nyilvánvalóvá válik, ennek ellenére sejtem, hogy a második évadra amolyan “Én vagyok az apád” szitut akarnak kihozni a dologból, ami sztem már egy 7 évesnek sem lesz meglepő, mivel lényegében annyira nyilvánvaló utalásokat tettek rá főleg a sorozat végén, hogy csak az nem találta eddig ki, aki nem akarta.
        Apropó második évad: a készítők igérték, hogy a következő évad összeszedettebb történettel fog rendelkezni. Erre csak annyit tudok reagálni, hogy hajrá, meg végre. Talán ez a koncepcióváltás életben is tudná tartani a sorozatot valameddig, de szerintem kétséges, hogy képes lesz-e 3. évadot is elbírni ez a történet. Minden esetre ebből a konfortzónából ki kell mozdulni, mert ez a sorozat gyakorlatilag olyan epizódsorrenddel állítható össze, ahogy mi akarjuk, egy-kettőt leszámítva. Azért kíváncsi leszek arra, hogy mit hoznak ki a második évadból.

      • “mégis van valami megfoghatatlan benne, ami egész komoly rajongó tábort verbuvált köré” -> Hát nem tudom, engem ez kísértetiesen arra emlékeztet, mint mikor pár évvel ezelőtt, volt ez a Mia and Me, aminél ugyanezzel jöttek, és amit ugyanúgy beajánlottak nekem.

        Aztán ott is az volt, hogy belenéztem, és okvetlenül ugyan nem volt rossz, nem volt nézhetetlen, de azért finoman szólva se volt egy MLP, egy Generator Rex, vagy akár egy Secret Saturdays. Szóval ott is az volt a gond, hogy hiába hámozta le róla az ember a cukormázat, ha egyszer a máz alatt, nem lapult semmi említésre méltó.

        Megjegyzem először konkrétan azt hittem, hogy a srác aki beajánlotta nekem, biztos trollkodni akart velem, mert nagyjából az MLP-s “megtérésem” után, alig 1-2 héttel volt ez. Erre kiderült, hogy nem, ő ezt komolyan gondolta, hogy “olyasmi mint a MLP”. =)

        Ez utóbbiról amúgy annyit, hogy kb. annyi köze van (vagy inkább lehet) a kettőnek egymáshoz, hogy mindkettőben vannak unikornisok, és a story szempontjából, elég fontos szerepük van. Ezen kívül viszont semmi. Ráadásul még ezzel a “kapoccsal” együtt is, inkább áll közelebb a G1-hez, mint a G4-hez.

        Szóval nem, valahogy továbbra se érzem úgy, hogy nekem megérné végigülni ezt a Miraculoust. Mert ha még nem is fognám úgy a fejem a hülyeségein, mint teszem azt a 3D Clone Wars sorozatén, akkor se látom azt, hogy bármit is nyernék vele. Avagy épp bármit is vesztenék a kihagyásával. =)

        Különben is, most egy időre elegem volt a cukros dolgokból. =D

      • Mondjuk én sose tartottam komolyan vehetőnek semmilyen szinten a Miraculous-t, de ettől függetlenül nem mondanám nézhetetlennek. Csak épp a helyén kezelve egy középszerű, csicsás alkotás, aminek mégis van annyi ereje, hogy lekösse az ember figyelmét amíg nézi. Aztán el is lehet felejteni, noha vannak, akik mégis élvezik (ezeket az embereket természetesen nehezen tudom megérteni). A blogomon is egy srác leginkább amellett érvelt, hogy a két főszereplő közötti kémia tartja életben az élvezeti faktort. Ezzel nem feltétlen tudok egyet érteni, de ettől függetlenül van benne valami. Amúgy nem annyira túlcukrozott, mint mondjuk az Eperkés marhaságok. 🙂 Persze, ha minőséget akarunk a Disney által preferált alkotásoktól, akkor nem ezzel kell kezdeni, mert ez a sorozat semmiképp nem nevezhető annak. Akkor inkább nézem az animációs filmjeiket, melyek között akad pár kiemelkedő darab is, mint mondjuk a Rontó Ralph.

      • “Amúgy erre gondolt. =) Nem is rég hozta nekem fel, aztán kicsit körüljártam én is a témát, na meg próbaképp belenéztem. Annyira viszont nem keltette fel a figyelmem, hogy írjak is róla, helyettem megtette ő, aki ezt végig is szenvedte. =)”

        Számomra egyébként “érdekesebb” élmény volt a sorozattal való találkozás, ugyanis a dolog ott kezdődött, hogy megnéztem az eredeti 2D-s trailert, még amikor megjelent. Nyugtáztam, hogy ez valami egész egyedi cuccnak néz ki (legalábbis engem az a látvány és az a zene eléggé “megvett”), meglátjuk, milyen lesz, ha elkészül. Aztán eltelt pár év és semmit nem lehetett hallani a projectről, na mondom, ezt is biztos elkaszálták még a készítés közben, végülis láttunk már ilyet. Erre pár hónapja úgy február környékén, amikor épp a pesti Westendben volt dolgom, feltűnt, hogy minden második plakátról valami “Miraculous – Katicabogár és Fekete Macska kalandjai a Disney műsorán!” szöveg vigyorog rám. Még annyira a címről nem is ugrott be, hogy ez mi lenne, a CGI látványvilágról meg aztán végképp nem, viszont Katica magical girl szerelése annyira jellegzetes volt, hogy bevillant, hogy “Ez tök olyan, mint az a trailer, amit anno láttam. De nem, az nem lehet…” Aztán ahogy újra netes gép elé kerültem, én is nyomozni kezdtem, hogy most mi a fene ez, mi történt az eredetivel, hogy ennyire “átalakult”, stb-stb., aztán a Wikin megkaptam a válaszaimat. Aztán persze már csak próbaképp is belenéztem és ahhoz képest, hogy nem titkoltan eléggé ilyen “úúú, ezt már csak “bosszúból” is jó le fogom húzni!”-szellemben ültem le a cucc elé, mondhatjuk, hogy még kellemesen is csalódtam, mivel annál azért jobb volt, mint amit vártam (kb. úgy vagyok vele, mint Foma, hogy amíg nézed, addig leköt, de mély nyomot nem hagy benned XD), viszont ez még nem változtatott azon a tényen, hogy az egész cucc megvalósítás, látvány, zene és úgy kb. minden téren fényévekre volt az eredeti koncepciótól. Egyébként vicces, hogy a készítők beígértek valami olyasmit, hogy ha elég sikeres lesz a CGI sorozat, talán mégis kihoznak majd egy 2D-s OVA-t, de szvsz, az már kb. olyan lesz, mint a Sailor Moon Crystal, hiszen a főbb ötleteiket úgyis a CGI sorozatra tartalékolják. (Inkább hangzik ez valami üres ígéretnek, amivel a fő sorozat népszerűségét próbálják feltornászni.)

        “A véleményem amúgy annyi róla, hogy az eredeti 2D-s formában, az eredeti koncepcióval, még érdekelne is. Így viszont köszönöm szépen, de kihagyom, mert ez így rém gagyi. (Kicsit olyan ez, mint a Papillon Rose OVA, és a sorozat esete.)”

        A PR-es hasonlat remek, azzal a különbséggel, hogy amíg abból legalább egyetlen epizód kijött, mielőtt elkaszálták, addig ezt még készítés közben “ölték meg”, vagy legalábbis szabták át alapjaiban. De egyébként ha már itt tartunk, a PR “bukását” sem értettem soha. Szóval kijött egy erősen ecchi Sailor Moon paródia, ami látványban/stílusban az ilyen Queen’s Blade-ekkel, meg Freezingekkel volt egy szinten, azzal a különbséggel, hogy ez viszont TÉNYLEG vicces, ráadásul még a source materialt is nagyon jól parodizálja (elég csak pl. a cucc zenei világát említenem, ami egyrészt tök jó SM-es utánérzés volt, másrészt viszont önmagában is hallgatható számokat hoztak össze, pl. az Everlasting Love a mai napig az egyik kedvenc animés számom https://youtu.be/AetQ3jC0pcY?t=616). Erre fel a Papillon megbukott, míg ezekből a szarokból meg nem tudom hány szezon megjelent. Én ezt nem értem. Viszont ha már Papillon Rose, ezt most találtam: http://lspr.wikia.com/wiki/Papillon_Rose_New_Theaterical_Version

        Aztán persze a tény, hogy 2014-re lett “kiírva” és még most, 2016 közepe körül sem hallottunk róla semmit, eléggé arra enged következtetni, hogy ez a project is megdöglött, de így leírás alapján nem tűnik rossznak, legalábbis annál a hulladék TV sorozatnál mindenképpen jobbnak hangzik.

        “Azt mondom, ha már valaki ilyen nyugati, magical girl cuccokat akar nézni, akkor ott a Witch, vagy a Winx Club. De akkor már inkább maradjunk az animuknál, és legyen inkább Wedding Peach, ha lightosabbra, vagy Kamikaze Kaitou Jeanne, ha kicsit komolyabbra vágyik. =)”

        Egyébként a Witchről jut eszembe, hogy a Katicabogár ugyanannak a francia fazonnak a fejéből pattant ki, aki dolgozott azon is, valamint a Totally Spies-on. XD

        “Igen, arra gondoltam. Sikerült is két posztba szétszedve megírnom a véleményem róla.”

        Tényleg, a blogodon lévő Katica kritikádhoz tudnál adni egy linket? Mert érdekelne, de a nevedre nyomva “page not found” jött be, nem a blogod. ^^”

        “Amúgy még a 3D CGI-al se lenne probléma, ha nem lenne ennyire lelketlen alkotás: túl élénk színek, üres terek, nagyon kevés statiszta.”

        Na igen, ezért is volt elég nevetséges hallgatnom, amikor az egyik készítő ott áradozott róla, hogy “bele akartuk csempészni a sorozatba a párizsi/francia hangulatot, valami sajátos érzést, a valóságból is ismert helyszíneket, stb-stb.” Ez a 2D-ben már a trailerből is átjön, de itt nem igazán.

        “Emellett sajnos a főellenség kiléte is, mint rávilágítottál te is, nagyon hamar nyilvánvalóvá válik, ennek ellenére sejtem, hogy a második évadra amolyan “Én vagyok az apád” szitut akarnak kihozni a dologból, ami sztem már egy 7 évesnek sem lesz meglepő, mivel lényegében annyira nyilvánvaló utalásokat tettek rá főleg a sorozat végén, hogy csak az nem találta eddig ki, aki nem akarta.”

        Amúgy sejtem, hogy mi lesz (akit nagyon zavar egy egyértelmű Katica-spoiler, az most ugorja át ezt a bekezdést XD): ugye azt már tudjuk, hogy Adrien apja Hawk Moth és a feleségét próbálja visszahozni, aki meghalt/eltűnt. (Ez utóbbit nem tudom pontosan, mert minden epizódot én sem láttam még, annyira még nem érdekelt. XD) Ugye meglesz a nagy “leleplezés”, illetve az, hogy miért csinálja ezt az egészet. Ezután két dolog történhet:

        -ha a nő hallott, akkor a szokásos “a holtak feltámasztása tabu!” szálon továbbhaladva Adrientől kapni fog egy jó nagy fejmosást, hogy “nekem is hiányzik anya, de inkább velem törődnél, ahelyett, hogy őt akarod visszakapni!”, mire majd letesz a céljáról és jófejjé változik.

        -ha a nő él, csak nem tudják, hogy hol van, akkor meg ilyen “miért nem ezzel kezdted?” stílusban Katica és Macska egyesítik erőiket és visszahozzák az anyját, Hawkmoth meg előadja, hogy “Ha tudtam volna, hogy csak ennyi kell, nem csináltam volna azt a sok gonoszságot, meg tudtok nekem bocsátani? blablabla…”

        Szóval mindenképpen lesz “én vagyok az apád!” jelenet, meg “a hősök jobban tudják, mint a villain” fejmosás is. Engem már csak az érdekel, hogy vajon ezután vége is lesz a sorozatnak, vagy behoznak valami újabb gonoszt? Az tuti, hogy ez a koncepció valóban nem nagyon fog működni már S2-ben sem, amit eddig S1-ben csináltak. (Elfogytak az “akumatizálni” való ismerősök/osztálytársak, hacsak be nem hoznak minden epizódban valami “fillerkaraktert”, nem lesz “alany”, akiből szörnyet csináljanak. XD) Egyébként már a miraculousokat is eléggé kiosztották: katica – Marinette, macska – Adrien, róka – Volpina, teknős – kínai “mester”, lepke – HawkMoth. Ha jól emlékszem, még valami főnix-miraculous van csak, az meg lesz Adrien anyjáé és akkor “fel tud támadni”, mint a főnix, érted. 😀 Szóval kb. még egy, max két szezonnyi potenciált látok ebben, utána vagy befejezik, vagy nagyon át kell alakítaniuk/asspullozniuk kell, hogy bármilyen irányba továbbvigyék a sztorit. (Ja és a fater kiléte egy dolog, de azt sem húzhatják a végtelenségig, hogy Marinette és Adrien megtudják egymásről, hogy hősök.)

        “mégis van valami megfoghatatlan benne, ami egész komoly rajongó tábort verbuvált köré”

        Mondjuk ezzel egyetértek. Mármint azzal, hogy nekem is feltűnt, hogy ha nem is épült a cucc köré egy “Brony mozgalom” szintű fanbázis, de az átlag rajzfilmeknél messze jobban tele van a net az ebből készült artokkal, erről szóló fórumokkal, stb-stb.

        “Szóval nem, valahogy továbbra se érzem úgy, hogy nekem megérné végigülni ezt a Miraculoust. Mert ha még nem is fognám úgy a fejem a hülyeségein, mint teszem azt a 3D Clone Wars sorozatén, akkor se látom azt, hogy bármit is nyernék vele. Avagy épp bármit is vesztenék a kihagyásával. =)”

        Amúgy Fomával ellentétben a jelenlegi formájában nyugodt szívvel én sem ajánlanám senkinek a cuccot, de mondom, azért szerintem sem rossz, igazából tökéletes példája a “kevesebb nem leszel tőle, csak éppen több sem” daraboknak. XD

        “A blogomon is egy srác leginkább amellett érvelt, hogy a két főszereplő közötti kémia tartja életben az élvezeti faktort. Ezzel nem feltétlen tudok egyet érteni, de ettől függetlenül van benne valami.”

        Amúgy hasonlót mondtam én is itt nem olyan rég, csak ez a srác szebben fogalmazott. 😀 Én valami olyasmit mondtam, hogy a cucc fő húzóereje a fangirljei, akik shipelik a főszereplő párost és kb. minimum 50%-ban csak azért nézik a sorozatot, mert már várják a pillanatot, amikor összejönnek, vagy legalábbis megtudják egymásról, hogy szuperhősök. Egyébként voltak egész jó pillanatai a cuccnak ebből a szempontból, pl. amikor a tizenvalahanyadik rész környékén Adrien felajánlotta, hogy fedjék fel a kilétüket egymás előtt, de Katica erre azt válaszolta, hogy “Senki nem tudhatja meg, hogy kik vagyunk, még mi sem.”, ami eléggé WTF volt, legalábbis nekem nem rémlik, hogy ez akkora tabu lenne (mit tudom én, elvész az erejük, ha bárki rájön a kilétükre, vagy ilyesmi), de ahogy már mondtam, én még nem láttam az összes részt, szóval ha mégis volt erről valamelyik epizódban szó, akkor nem szóltam. (Megjegyzem, szerintem ugyanezt a hülyeséget fogják felhasználni ahhoz is, hogy az “én vagyok az apád!” jelenetet minél tovább elodázzák majd. Vagyis HawkMoth még akkor is utolsó leheletéig fogja védelmezni a saját kilétét, ha közben esetleg már arra is rájött, hogy a fia Fekete Macska, mert ha kiderül, hogy ő meg Hawk Moth, akkor elvész az ereje, ergo nem tudja mamit visszahozni… XD)

        “Persze, ha minőséget akarunk a Disney által preferált alkotásoktól, akkor nem ezzel kell kezdeni, mert ez a sorozat semmiképp nem nevezhető annak.”

        Jaja, ha már Disney csatornán futó sorozat, akkor már inkább Gravity Falls. 😀

        “Akkor inkább nézem az animációs filmjeiket, melyek között akad pár kiemelkedő darab is, mint mondjuk a Rontó Ralph.”

        Az a film meg 10/10. 🙂

      • Mondjuk lehet ezért most meg leszek kövezve, de nekem pl. annyira nem jött be a Wreck it Ralph. Sőt, a Frozen után, szerintem az egyik legtúlértékeltebb animációs film.

        A haverok közül is többen értetlenkedtek, hogy mi bajom nekem ezzel? Miért csak 8/10, mikor én imádom a retro játékokat, ez az animációs film pedig tobzódik ezekben? Ergo, maradéktalanul be kéne hogy jöjjön, aztán mégse, de megpróbálom összefoglalni. =)

        Szóval, az addig oké, hogy végre itt egy animációs film, ami a retro játékok világa körül forog, tele cameokal, paródiákkal, töménytelen utalással, nerdy poénokkal, stb. Ez az a rész, amibe nem tudok belekötni, és ami tényleg működik.

        Más téma, hogy ettől függetlenül a story, engem már ott heveny fejvakarásra ingerelt, hogy mi a fenéért akar egy játék rossz fiúja, jó lenni? Miért vágyik a jók elismerésére? Illetve miért úgy akarja azt kivívni, hogy szerez egy hős medált? Meg eleve, mi ez a hülyeség, amivel Ralph motiváltságát indokolni akarják, hogy azért akar jó fiú lenni, mert csak a jófiúkat szeretik, és ő értük rajonganak? Ez így ebben a formában hülyeség, mert épp az, hogy sok videojátékban a fő gonosz, legalább annyira elismert és népszerű szokott lenni, mint maga a főhős. Sőt, nem egyszer jobban megmarad az emberekben.

        Abba meg már bele se menjünk, hogy ahhoz képest, mennyire a videojátékok világa előtt akartak ezzel tisztelegni, arra azért nagyon ügyeltek, hogy lehetőleg csak a Pegi 12, avagy T besorolású játékokból legyenek ott dolgok. =) Persze ez most így nyilván csak szőrszálhasogatás, mert mégiscsak Disney, ergo nem lehet beletenni, mindenféle vérben tocsogó szörnyeket, belezős ninjákat, stb. De azért mégiscsak vicces, mikor a szuper gonosz gyűlésen, inkább csak a szalonképesek kapnak helyet, akiket még el tud viselni, a 7 évesek lelki világa. =)

      • “Egyébként vicces, hogy a készítők beígértek valami olyasmit, hogy ha elég sikeres lesz a CGI sorozat, talán mégis kihoznak majd egy 2D-s OVA-t” – Lényegében a 2D OVA-t a Toei saját kezébe vette, mivel kimarták őket a megvalósult sorozatból. Innentől már csak az a kérdés, hogy a licensz-ügyben képesek lesznek-e harcot nyerni. Azért kíváncsi lennék arra az OVA-ra, bár amiket hallottam eddig róla, az alapján a sorozattal néhány ponton szembe megy (pl. eleve Adrien helyett Fekete Macska polgári neve Alex lenne).

        “Na igen, ezért is volt elég nevetséges hallgatnom, amikor az egyik készítő ott áradozott róla, hogy “bele akartuk csempészni a sorozatba a párizsi/francia hangulatot, valami sajátos érzést, a valóságból is ismert helyszíneket, stb-stb.”” – Erre részben én is kitértem a kritikámban. Lényegében az egész sorozatba úgy belesűrítettek mindent, hogy ragadósabb egy üveg lekvárnál is. Bezippelték Párizst egy lakótömbbe, valamint a karakterek megjelenése, viselkedése, szokásai is mintha amerikaiak készítettek volna sztereotíp paródiát a franciákról, ami kb azért röhej, mert a franciák az öniróniához amúgy elég jól értenek. Erre csinálnak egy olyan kliséhegyet magukról, amire eddig csak a jenkik voltak képesek.

        Ami a várható végjátékot illeti, én inkább valami klasszikus monologizálós, moralizálós endinget tudnék elképzelni ehhez, aminek a végén majd szépen kigyógyítják a hősök elmebajából Halálfejet. Amúgy a legjobb elmélet Adrien anyjával kapcsolatban, amit hallottam, hogy szimplán elhagyta a családját, miután Adrien apja olyan, amilyen (és szerintem nem véletlen a tibetes útikönyv a széfben). Ami a miraculous-okat illeti, azok is elég sokat elárulnak. A teknős miraculous (jade karkötő) ugyebár az öreg kínainál van. A pillangó az ellenségnél, a gyűrű és a fülbevalók a főhősöknél, viszont Volpina nyaklánca szerintem még a 2. évad elején tulajra lel. Ezeken kívül van egy méhecskés fésű, valamint nem főnix, hanem az egy páva bross, ami amúgy ott figyel Adrien szobájában egy polcon az anyja fényképe mellett.

        “Mondjuk lehet ezért most meg leszek kövezve, de nekem pl. annyira nem jött be a Wreck it Ralph.” – Ts-en asszem erről már értekeztünk, szóval nem lepett meg. 🙂 Mondjuk az, hogy mi hogy motiválja Rontó Ralphot inkább saját világának kontextusában lenne érdemes értékelni. Ő azt látja a világában, hogy az ott élők kétfélék lehetnek, jófiúk, meg rossz fiúk. A jófiúk nem szeretik a rosszakat, kirekesztik őket, akik, mivel kisebbségben vannak, így csak egymás között tudnak úgy-ahogy meglenni. Ezért is szervezték meg az anonim rosszfiúkat. Csakhogy amíg a többiek beletörődtek helyzetükbe (elvégre ez egy kasztrendszer), addig Ralph ki akar ebből törni, mert nem képes belátni a “fogaskerekek” filozófiát. Ő azt látja, hogy ki van rekesztve, és látszólag nincs értéke a létének, mivel ezt sulykolják belé. Az, hogy a játékos közönség gyakran jobban szimpatizál a negatív karakterekkel az ő világát nem úgy érinti, mint ahogy mi ezt kívülről látjuk. Ő az emberekkel olyan kapcsolatban van, mint a játék címe alatt futó egyik figura. Ezzel szemben a saját való világában ő egy kirekesztett személy. A történet végére pont ennek a kölcsönös belátása hozza el a feloldást.

        Ami a blogom címét illeti, amúgy azt én sem értem, hogy a nevemre kattintva miért nem működik az oda jutás, de ezt már én is észrevettem. De Titkos kedvéért belinkelem ide a fő oldalt: https://torikode.wordpress.com/

      • Persze, én ezt értem, hogy valahol ez is egy kirekesztés, megbélyegzés, önmagunk sorsán változtatás, stb. féle story akart lenni. Más téma, hogy ettől még, ugyanaz volt vele a gond, mint legutóbb a Zootropolisnál, aminek egy nagyon hasonló üzenete volt a rasszizmus, előítéletek, stb. ellen, és az önmegvalósítás mellett. Vagyis hogy ezt az amúgy fontos üzenetet, egy olyan formában, és egy olyan hordozóközegen keresztül próbálták átütni, ami erre, nem igazán volt alkalmas. Egyszerűen azért nem, mert még a videojátékokban szereplő gonoszok, jellemzően pont azért gonoszok, mert addig a felismerésig mint Ralph, el se tudnak jutni, annyira önhittek, hatalom ittasak, pszichopaták, és ezért kell legyőzni őket. Addig a másik utópiája meg alapjaiban rúgta fel a természet szabályait.

        Persze nem azt mondom, még így is két bőven jó animációs filmről van szó, és ha már itt tartunk, sokkal inkább megérdemelték a hypeot, mint mondjuk a Frozen. Csak az a mitizálás nem kéne köréjük, hogy egyesek ezeket úgy próbálják beállítani, mint ha valami nagyon egyedi talány megfejtéséről lenne szó. Holott szimplán csak arról van szó, hogy kaptunk két olyan minőségi rajzfilmet, amit felnőtt és gyerek, egyaránt tud élvezni.

      • “Mondjuk lehet ezért most meg leszek kövezve, de nekem pl. annyira nem jött be a Wreck it Ralph. Sőt, a Frozen után, szerintem az egyik legtúlértékeltebb animációs film.”

        A problémádra főleg azt tudom mondani, amit Foma is írt: ő elsősorban nem a játékosok elismerését kívánta kivívni, hanem a saját “társadalmáét”. Zavarta, hogy náluk a rosszfiú kb. az utcaseprővel egyenértékű: eltűrik a jelenlétét, mert szükséges a munkája, de valószínűleg nem ő lesz a legnépszerűbb fazon a negyedben és amint láttuk, még a szülinapi bulira is “elfelejtették” meghívni, pedig amit mondott, az teljesen jogos, hogy a játék sikere félig mégis csak neki köszönhető. Ehhez képest a statiszta bajszos mellékkari csávó még neki is állt ott savazni, pedig a játék szempontjából pont ő az, akit ha esetleg kidobnának, attól még nem állna le a játék, nem úgy, mint Ralph esetében. 😀 (Btw, az picit zavart is, hogy az a fazon mintha a végére sem lett volna jóban vele, sőt, amikor ugye Ralph visszaér az üres játékba és odaadja neki a kulcsokat, akkor is végig azt érezteti vele, hogy “ez a te hibád, mert több akartál lenni, mint amire rendeltettél”, de az eszébe sem jutott, hogy ebből önmagában nem lett volna még baj, ha pont a magafajták nem éreztetik azt vele, hogy ő egy utálnivaló személy, akinek még “munkán kívül” is kínos a társasága.) Szóval ha úgy tetszik, ne játékos szemmel nézd ezt, hanem mintha ez egy munkahely lenne, mondjuk filmet forgatnának és azt mutatná be, hogy az egyik színésznek a töke tele van azzal, hogy őt mindig typecastingolják a főgonosz szerepére és ráadásul forgatáson kívül is szemetek vele a színésztársai. 😀 Vagy ha játékos példa kell: a WoW-ban is a Lich King ilyen “TOP 1 villain” a rajongók szerint, de attól még ez nem változtat a tényen, hogy a játékban lévő NPC-k sátáni lénynek tartják, akiből már minden emberség kiveszett és a végén a sztori szerint meg is ölik. 😀 XDDD A Rontó Ralph azzal a gondolattal játszott el, hogy mi van, ha a Lich Kinget ez már marhára zavarja. 😀

        Illetve én sem akarnám “túlmisztifikálni” a filmet, de ami nagyon bejött, hogy végre nem a “bármi lehetsz, ha igazán akarod” klisét húzták elő végső tanulságként, inkább azt, hogy “tanuld meg azt értékelni, amid van”. Ugye a Zootopia végén csak kihozzák, hogy “nyúlból és rókából is lehet rendőr”, a Frozen vége szintén az, hogy igazából nem a jégmágia a veszélyes, hanem a csúna gonosz világ nem értette meg Elsát, stb. Viszont a Ralphban technikailag minden marad úgy, mint a film elején, viszont az átélt balhék hatására Ralph már élvezi a “munkáját”, az NPC társai pedig szintén a “halálközeli élmények” (hogy majdnem kihúzták a játékot) hatására végre felfogták, hogy a gonosz legalább annyira fontos a játék túlélése szempontjából, mint a hős. Azért ilyenből én eddig keveset láttam, általában a fenti Zootopiás happy endet lövik el, vagy pedig előkapják a Shrek-féle “szörny vagyok, de legalább így is találok magamnak olyan társakat, akik elfogadnak” húzást. És ahogy mondod, az is hülyeség, hogy Ralph medált akart, mert valóban, nem attól lesz elismert (amire ő is rájött utána), hanem amiket véghez viszel, a medál csak annak a jelképe. Na jó, tényleg abbahagyom a film dicsérését, de nálam simán a legjobb Disney film a “reneszánsz éra” (90-es évek kézzel rajzolt darabjai) óta, sőt, bizonyos szempontokból még jobb is azoknál (pl. kevésbé klisés), csak hát a nosztalgia azért nagy úr. 😀 A hype-hoz mondjuk még annyit, hogy én ezt annyira túlhypolt darabnak nem éreztem. Megkapta a szokásos fanbázist, amit kb. minden Disney film meg szokott, illetve pont a gamer téma miatt talán néhány olyan “külsős” embert is meg tudott nyerni magának, akik amúgy nem ülnek be minden egyes Disney/Pixar filmre a mozikba, viszont úgy tudom, hogy a Frozen vagy a Zootopia mind hype, mind nézettségi rekordok tekintetében jobban teljesített nála. (Pedig abban egyetértünk, hogy mind a Ralph, mint a Zootopia jobb volt, mint a Frozen, pedig ez utóbbi is tetszett. A három film népszerűsége egyelőre úgy áll, hogy Frozen > Zootopia > Ralph, miközben ha úgy kéne értékelném őket, hogy melyik mennyire jött be, kb. pont meg kéne fordítani a sorrendet. XD)

        “Miért csak 8/10, mikor én imádom a retro játékokat, ez az animációs film pedig tobzódik ezekben? ”

        Mondjuk a 8/10 egy egész jó értékelés az én szememben, oké, hogy én 10/10-et adtam rá, de amúgy nálam valahogy úgy néz ki, hogy a 8/10 már egy olyan cucc, ami nem lesz méltatlanul elfeledve, mert van annyira jó, hogy az ember később többször is újranézze, a 9/10 már ilyen nagyon-nagyon nagy kedvenc, a 10/10 pedig valami tökéletességhez közeli állapot, vagy ha nem is az, de valami olyat nyújtott a film/sorozat, ami miatt a hibáit is el lehet neki nézni, mert a feelingje, témája, világa simán berángott. A Ralphnál valami utóbbi történt velem.

        “Abba meg már bele se menjünk, hogy ahhoz képest, mennyire a videojátékok világa előtt akartak ezzel tisztelegni, arra azért nagyon ügyeltek, hogy lehetőleg csak a Pegi 12, avagy T besorolású játékokból legyenek ott dolgok. =) Persze ez most így nyilván csak szőrszálhasogatás, mert mégiscsak Disney, ergo nem lehet beletenni, mindenféle vérben tocsogó szörnyeket, belezős ninjákat, stb. De azért mégiscsak vicces, mikor a szuper gonosz gyűlésen, inkább csak a szalonképesek kapnak helyet, akiket még el tud viselni, a 7 évesek lelki világa. =)”

        Azért Kano kitépte a zombi szívét, meg is lepődtem, hogy ezt így bele merték rakni. XDDDD

        “Lényegében a 2D OVA-t a Toei saját kezébe vette, mivel kimarták őket a megvalósult sorozatból. Innentől már csak az a kérdés, hogy a licensz-ügyben képesek lesznek-e harcot nyerni. Azért kíváncsi lennék arra az OVA-ra, bár amiket hallottam eddig róla, az alapján a sorozattal néhány ponton szembe megy (pl. eleve Adrien helyett Fekete Macska polgári neve Alex lenne).”

        Na, így már érdekelne a dolog. 😀 Igazából az lenne a legjobb, ha a fazon, aki kitalálta az egész 2D-s verziót, a teljes forgatókönyvet odaadná nekik suttogva, hogy “Psszt, az van, hogy az amcsik, a franciák, meg a többi cég csak úgy ment bele, ha lebutítom ezt az egészet 7 évesek CGI szintére, de igazából végig ezt megcsinálni lett volna a szívem vágya, úgyhogy most tiétek a lehetőség!” XD Btw, nem kevered, vagy kapott valami harmadik nevet a srác? Mert Adrien eredetileg egy Félix néven futó karakter lett volna, meglehetősen másmilyen személyiséggel, mint ez a mostani “Backstreet Boy”, ráadásul elvileg ő Chat Noir-ként is inkább lett volna egyfajta antihős, mint sima superhero, ami ugye végül lett. Még volt is valami poénkodás, hogy Katica ugyet szerencsét hoz, ez a képessége is, Félix viszont mivel “Fekete Macska”, ezért szerencsétlen és Katicába nem csak szimplán bele van zúgva, hanem el akarja venni tőle a szerencsét hozzó miraculousát, vagy valami ilyesmi. (És a slusszpoén, hogy egyébként épp pár napja hallottam, hogy a “Félix” név “szerencsést” jelent, szal lol… XD) Ja, illetve aki még baromi jó lett volna a 2D-s változatban, az Hawk Moth. Nem az a debil “Bonehead” (ahogy te is mondod XD), akit már tíz-húsz évvel korábban is körberöhögtünk volna a dizájnja miatt, hanem egy olyan igazi badass, kifinomult, hidegvérű, de mégis stílusos gonosz. Akinek nem kell hülye ezüstszínű csontvázmaszk, vagy bármi marhaság, mert öltönyben feszítve is megfagy körülötte a levegő, pusztán a stílusa miatt. Mondjuka az is igaz, hogy lehet, hogy mivel eredetileg ilyen “politikai témájú” mondanivalót terveztek a sorozatnak, ezért ott Adrien…izé Félix apja nem is lenne átalakuló szuperhős/szupergonosz, hanem szimplán egy ilyen világméretű (de legalábbis városi/országi szinten elég komoly) politikai szervezet feje. Azért amikor a 2D trailerben megjelennek a zepelinek, meg mindenhol ott virít a lepke, mint jel, nekem egyből a horogkeresztes náci léghajók (Hindenburg és társai) villantak be. Plusz ha Félix ilyen “elsőre nem is tudom, hogy melyik oldalra álljak, csak a saját szakállamra dolgozom” antihősként kezdett volna, akkor még azt is bele lehetne vinni, hogy picit még őrlődik, hogy Katica mellé állva lenyomja-e az apját, vagy lopja el magának/a faternak a miraculousát, stb-stb. Ezért mondom, hogy kár a cuccért, a nézők laza tíz évvel való “lebutítása” sokkal inkább ártott neki, mint a teljes dizájnváltás, mert bár ez utóbbi is megölte a hangulatot/látványt, de attól még a sztori lehetne jó. Úgyhogy reménykedem, hogy részben, vagy egészen ez majd visszaköszön még esetleg a Toei változatban. (Bár nem tudom, hogy ők meg mikor kezdenek végre hozzá, pillanatnyilag elvannak az SM reboottal és a DB folytatásával, bár mindkettő olyan minőség, hogy szvsz inkább csinálnák helyettük ezt… XDDD)

        “Bezippelték Párizst egy lakótömbbe, valamint a karakterek megjelenése, viselkedése, szokásai is mintha amerikaiak készítettek volna sztereotíp paródiát a franciákról, ami kb azért röhej, mert a franciák az öniróniához amúgy elég jól értenek. Erre csinálnak egy olyan kliséhegyet magukról, amire eddig csak a jenkik voltak képesek.”

        LOL és tényleg! 😀 Főleg ez a “sztereotip paródia” rész igaz, csodálom, hogy nem lóg ki mindegyik szerepől szájából egy bagett. XDDD Meg az is az “amcsi stílus” mellett szól, hogy úgy próbálták polkorrektre venni a figurát, hogy mindenféle nemzetiséget/rasszot belepasszíroztak. XD Marinette félg francia, félig kínai, a barátnője asszem fekete lenne, Adrien barátja meg indiai és tegnap olvastam, hogy Volpina meg olasz. XDDD

        “Amúgy a legjobb elmélet Adrien anyjával kapcsolatban, amit hallottam, hogy szimplán elhagyta a családját, miután Adrien apja olyan, amilyen (és szerintem nem véletlen a tibetes útikönyv a széfben).”

        Amúgy igen, a leglogikusabb ez lenne, viszont akkor nem értem, hogy Faternek miért kellenek annyira hőseink “csodatévő” cuccai. Ha jól emlékszem, talán az Origins duplarész elején magyarázgatták, hogy “ha a katicás fülbevalót és a macskás gyűrűt valaki egyszerre birtokolja, isteni hatalomra tesz szert”. Na most ha a feleséged elhagyott, nem pedig meghalt, vagy bármi olyan történt vele, ami emberi erővel visszafordíthatatlan, akkor elég fura, hogy arra kell neked az isteni erő, hogy esetleg átmosd a nejed agyát, akinek anno szimplán elege lett belőled. XD (Persze lehetne mondani, hogy Hawk Mothot már baromira nem az exfelesége motiválja, de azért amikor kiszabadítja a kwamit és először alakul át, eléggé beszédes, hogy ott van a kezében a képe…)

        “Ami a miraculous-okat illeti, azok is elég sokat elárulnak. A teknős miraculous (jade karkötő) ugyebár az öreg kínainál van. A pillangó az ellenségnél, a gyűrű és a fülbevalók a főhősöknél, viszont Volpina nyaklánca szerintem még a 2. évad elején tulajra lel. Ezeken kívül van egy méhecskés fésű, valamint nem főnix, hanem az egy páva bross, ami amúgy ott figyel Adrien szobájában egy polcon az anyja fényképe mellett.”

        Értem, köszi! 🙂 Amúgy erről is volt elmélkedés a fanok körében, hogy vajon ezek a miraculousok nemhez kötöttek-e, tehát létezik-e, hogy egyiket csak férfi, másikat csak nő használhatja. Elvileg nem (hiszen akkor Hawk miért akarná pl. Katica fülbevalóit), ugyanakkor én szénné fogom röhögni magam, ha a végén mondjuk Hawk mindet megszerezni és katicás fülbevalót hord, miközben méhecskés fésűt használ… XDDDDD (Mert hát elvileg viselned kell, hogy használni tudd az erejüket, ugye Adrien is egyből visszaváltozott, amikor véletlenül leesett a gyűrű az ujjáról a hűtőkamrában.)

        “Ami a blogom címét illeti, amúgy azt én sem értem, hogy a nevemre kattintva miért nem működik az oda jutás, de ezt már én is észrevettem. De Titkos kedvéért belinkelem ide a fő oldalt: https://torikode.wordpress.com/

        Köszi! 🙂 Amúgy látom, van itt is sok jóság (így hirtelen: Overwatch, történelmi rap battle, a Katica, Marvel filmek XD), de mivel többször utaltál rá, hogy amúgy is fárasztó a tl;dr-jeimet olvasnod, megnyugtatlak, hogy kommentálni valszeg úgy sem nagyon lesz időm, de azért az írásaid között szétnézek, meg ugye főleg a Katicás érdekelt most. XD

        “Persze, én ezt értem, hogy valahol ez is egy kirekesztés, megbélyegzés, önmagunk sorsán változtatás, stb. féle story akart lenni. Más téma, hogy ettől még, ugyanaz volt vele a gond, mint legutóbb a Zootropolisnál, aminek egy nagyon hasonló üzenete volt a rasszizmus, előítéletek, stb. ellen, és az önmegvalósítás mellett.”

        Btw, ahogy írtam, nekem főleg az tetszett, hogy ezúttal igazából “sorson változtatás”, illetve “önmegvalósítás” kevésbé volt jelen a filmben, inkább “sors elfogadása”, meg “lehetne szarabb is” világ bemutatása. Ez manapság ritkább a filmekben, mert az a “trendi”, hogy “bárkiből lehet bármi”, még akkor is, ha ez amúgy gyakorlatilag hazugság. (De persze a mondanivalója valóban ennek is fontos lenne, mert arra ösztönöz, hogy a lehetőségeidhez képest hozd ki magadból a legtöbbet, csak ezt sokan félreértelmezik és úgy vannak vele, hogy “toronyórát kérek lánccal, mert a filmek azt ígérték, hogy ez nekem JÁR!”) Ez a sorson való változtatás inkább Vennelopénél jött elő, hogy hiába glitches, ő akkor is versenyezni akar, meg hogy “érzi, hogy a vérében van”, de ugye az a lol, hogy végül róla is kiderül, hogy azért “érzi”, mert tényleg úgy is van, eredetileg ő volt a játék “rally hercegnője”, csak tudjukki belepiszkált a programba. 😀 (Tehát ő sem “változtatott” a során, inkább “visszatalált” oda, ahová kellett.) Szóval az egész inkább volt ilyen “eleve elrendeltetős” film. (Még a főgonosz is azért szívta meg végső soron, mert olyan szerepet akart végig fenntartani, amit nem neki “írtak”.) Plusz az is sokat elmond az egész játékvilágról, hogy ez az “Ugye nem mégy át Turbóba?” mondat szinte a világvégével egyenlő náluk, szóval nem tudnak rosszabbat elképzelni, mint ha valaki nem törődik bele a neki írt szerepbe. XD

        “Egyszerűen azért nem, mert még a videojátékokban szereplő gonoszok, jellemzően pont azért gonoszok, mert addig a felismerésig mint Ralph, el se tudnak jutni, annyira önhittek, hatalom ittasak, pszichopaták, és ezért kell legyőzni őket.”

        Na de ez az, hogy az is csak egy “szerep” a film szerint. 😀 Azt KELL csinálniuk, mert arra vannak beosztva, de ettől még lehet, hogy a természetük “civilben” totál nem olyan, erre volt az Anonim Gonoszok Klubja is, vagy hogy hívták. XD Ez kissé olyan, mint amikor XY hardcore deathmetal rockerről mondják, hogy “igen, a színpadon egy vadállat, de amúgy az életben egy tök aranyos fazon, az csak a szerep, mert ott éli ki magát, meg a rajongói ezt várják tőle”. Vagy lásd a korábbi színészes példát. Eleve a játékok “világa” sem létezik úgy, ahogy a játék sztorija szerint gondolnánk, hanem láttuk, hogy ezek kvázi “munkahelyek”, ahová bemennek a szereplők, majd meló végén vissza a központi elosztóba, vagy éppen egy másik kocsmás játékba ugranak át meginni valamit. XD Szóval érted, civilben nyilván nem azok a hatalomittas, őrült, stb. szereplők, mint amit a játékban elő kell adniuk, mert akkor egyszerűen nem csak lenéznék őket a többiek, de kivetnék maguk közül (még annál is jobban, mint Ralphot), mert közveszélyesek lennének. Inkább valahogy úgy képzeld ezt el, hogy a jófiúk az A-listás színészek, akiket imádnak, akikkel sikk haverkodni, a gonoszok meg ilyen Zs-kategóriás “gagyik”, akiket majdhogynem ciki emberszámba venni, de legalábbis ha meglátják őket, úgy viszonyulnak hozzájuk, hogy “ó bazz, már megint EZ a fazon…” (Persze itt hozzá kell tennünk, hogy konkrétan csak Ralphnál láttuk, hogy így bánnak vele, de nyilván az anonim klub sem véletlenül létezik, plusz a “jófiúk” élete sem mindig fenékig tejfel, lásd a Csillagközi Invázióra hajazó fazont, aki már szinte pszichiátriai eset volt, mert teljesen kikészült idegileg attól, hogy minden napja óriásbogarak öléséből áll, miközben oké, hogy respawnol, de azért nyilván nem kellemes, ha kinyírják. :D)

        “Addig a másik utópiája meg alapjaiban rúgta fel a természet szabályait.”

        Na igen, az a film ebből a szempontból már neccesebb, mert oké, hogy elmondták, hogy a társadalom 90%-a vagy 2/3-a vagy mennyi része (szal a nagyobbik XD) növényevőkből áll, de akkor is ott a kérdés, hogy a fennmaradó ragadozók mit esznek? 😀 (Még akkor is, ha csak 10%-át teszik ki a népességnek, bár én jóval többet láttam belőlük a filmben. XD) Persze ezt elpoénkodták azzal, hogy a dagi párduc is a rendőrségen folyton junk foodot zabál (pizza, fánk, ilyesmi), de csak ezeken nem lehet élni, szal… XD

        “Persze nem azt mondom, még így is két bőven jó animációs filmről van szó, és ha már itt tartunk, sokkal inkább megérdemelték a hypeot, mint mondjuk a Frozen. Csak az a mitizálás nem kéne köréjük, hogy egyesek ezeket úgy próbálják beállítani, mint ha valami nagyon egyedi talány megfejtéséről lenne szó. Holott szimplán csak arról van szó, hogy kaptunk két olyan minőségi rajzfilmet, amit felnőtt és gyerek, egyaránt tud élvezni.”

        Szerintem egyébként ebben az is benne lehet, hogy ezek a filmek kvázi ilyen “második Disney reneszánszot” hoztak el. Szal ugye voltak a 90-es évek alkotásai, utána viszont legalább tíz éven át iszonyú gáz filmeket hozott ki a Disney, a Pixar és a Dreamworks totálisan elpicsázta őket, a D filmjei meg kb. még szombat reggeli TV-be szánt rajzfilmeknek is gázak lettek volna. Aztán úgy 2010 környékén (sok failed rajzfilm, CGI és élőszereplős filmes próbálkozás után) a Tangleddel kezdve próbált újra “magára találni” a cég, amiben az is benne volt persze, hogy közben gondolom nem egy náluk dolgozó embert lecseréltek. Aztán a tíz évig “Disneyhiányban” szenvedő nézők most minden darabot legalább kétszer annyira felmagasztalnak, mint megérdemelné, mint ahogy a régóta szomjazó embernek is jobban esik a víz, mint egyébként. 😀 De amúgy szerintem örülj, hogy pl. a Big Hero 6 elég szépen “el lett felejtve”, mert mindent jobb hypolni, mint azt. XDDD (Az valami hihetetlenül klisés gagyi lett, pedig ahogy már lejöhetett a postjaimból, alapból szeretem az animációs filmeket. Ráadásul ezzel a “féljapán-félamcsi” milliővel azt érték el, hogy az egész film amolyan “Katicásan gagyi” lett, nem is akárhogy. XD)

      • Hogy Félix, vagy Alex, a lényegen nem változtat, de igazad van annyiban, hogy valóban kevertem a neveket. 🙂
        Amúgy a hosszú gondolatmenetekkel nincs bajom, csak amikor napjában 4-5-öt írsz, na akkor érzem kicsit soknak az olvasnivalót. 😀

    • “Látom bünteted magad Katicabogár nélkül is” -> Annyira azért közel sem volt rossz, mint az. =) Szóval még ezzel, tényleg az volt a legnagyobb baj, hogy volt egy baromi jó lehetőség, amivel nem tudtak élni. Addig a Katicabogár, az már úgy alapból az a tipikus, átlag alatti gagyi, amire elég csak ránézni, hogy már ne akarja vele, közelebbi kapcsolatba kerülni. =)

  2. “…visszanyúltak minden magical girlök ősforrásához, a BeWitched sorozathoz…”

    Mondjuk én azt a fajta cuccot nem magical girlnek, hanem magical girlfriendnek ismerem. 🙂 Ugye a magical girl formula az, amit fentebb te is vázoltál (és ami általában női főszereplő központú és animében rendszerint shoujo cuccot csinálnak belőle), míg a magical girlfriend az inkább arról szól, hogy van egy tök átlagos fazon, akinek barátnője/felesége lesz valami nem emberi, földöntúli erővel bíró lény (ugye a Bewitchedben a boszorkány, az I dream of Jeannie-ben a dzsinn, vagy hogy animét mondjak, az Urusei Yatsurában az űrlény/űrdémon), aki aztán varázserejével próbálja segíteni átlagos hősünk életét, de persze hogy legyen valami cselekmény is, a mágia sokszor visszafelé sül el és nem ritkán sokszor inkább csak bekavar a csaj hősünknek. 😀 Ez utóbbiak anime formában inkább valami férfiközpontú romantikus, vagy háremcucc formájában szoktak megjelenni. (Pl. az Oh My Goddess is teljesen erre játszott.) Na, bocs, csak ezt le kellett írnom, mert a kettő azért nem ugyanaz és ahogy a postodat végigolvastam, ez az anime így tíz évnyi házasság után is inkább hangzik még mindig magical girlnek, mert jön a fiatal vetélytárs, a csábítás a fiatalabb férfi képében, gondolom a világot/várost is meg kell menteni, stb-stb.

    És akkor magáról az animéről: bevallom, én még a címét sem hallottam soha és ha nem 13 epizód lenne, hanem valami 4-6 részes rövidebb OVA, talán még adnék is neki egy esélyt, mert a koncepció valóban tetszetős. (Már eleve ebből a “nyugdíjazott, családos, de a munkáját feladni képtelen szuperhős” felállásból is tök érdekes dolgokat lehetne kihozni, lásd a Pixar Hihetetlen családját és akkor még erre jön rá a többi extra…) Viszont ha tényleg ennyire unalmas és gáz, plusz nem is valami pár epizód alatt lefutó valami, akkor szerintem inkább hagyom a francba, de tényleg kár érte, mert ebből sok mindent ki lehetett volna hozni. 😦 Amúgy Aoin is épp a múltkor írtam, hogy engem is a hasonló jellegű animék szoktak a leginkább felcseszni és pont ezért fikázom tízszer annyit pl. a Bakemonogatarit vagy a Narutot, mint mondjuk a School Days-t, vagy az Elfen Lied-et. Mert utóbbiak “csak” szar animék, amiket megnézel, miközben facepalmolsz, vagy röhögsz rajtuk, viszont az előbbi kettő annál sokkal több/jobb is lehetett volna, mint amit végül kihoztak belőle. És ha jól értem, kb. ez történt az Okusamával is.

    • “Mondjuk én azt a fajta cuccot nem magical girlnek, hanem magical girlfriendnek ismerem.” -> Amúgy igen, de ettől még a magical girl sorozatoknak is ez volt az alapja. Például az egyik legelső MG animét, a Sally the Witch-et is a BeWitched sorozat ihlette.

      “Na, bocs, csak ezt le kellett írnom, mert a kettő azért nem ugyanaz és ahogy a postodat végigolvastam, ez az anime így tíz évnyi házasság után is inkább hangzik még mindig magical girlnek” -> Igazából mondhatnánk a két formula elegyítésének, mert mindkettőből használ fel elemeket, de egyébként, valóban inkább a magical girl vonulat kapja benne a nagyobb hangsúlyt. Ezért is lett volna baromi érdekes, csak sajnos a megvalósításnál, már elhasaltak.

      “bevallom, én még a címét sem hallottam soha” -> Előtte még én se, és igazából, ez szemet is szúrt. Mármint általában elég gyanús, mikor egy ilyen jó alapötlettel előálló, ígéretes animét, ami nem valami fű alatt kijött, random 1 részes OVA a ’80-as évekből, azt ennyire ignorálja a közönség, és alig találni róla kritikákat, kommenteket.

      “engem is a hasonló jellegű animék szoktak a leginkább felcseszni és pont ezért fikázom tízszer annyit pl. a Bakemonogatarit vagy a Narutot, mint mondjuk a School Days-t, vagy az Elfen Lied-et. Mert utóbbiak “csak” szar animék, amiket megnézel, miközben facepalmolsz, vagy röhögsz rajtuk -> Na meg azoknál, nem is annyira maga az anime, mint annak az agresszív, kretén fanjai okozzák a fő problémát.

      Lásd ugye ott az EL, ami kvázi azért lett kultusz anime, mert jó helyen volt, jó időben. Pont akkor jött ki, és lett amolyan szezonos hype, mikor az anime szubkultúra, elkezdett divatba jönni. Így a sok fan, akik előtte még nem láttak ilyet, mert max ilyen SM, DBZ, Digimon, stb. animéket láttak csak, azokat is alaposan szétcenzúrázva, azokat ez, jól lesokkolta, a brutalitással, és lekenyerezte az olcsó, hatásvadász melodrámával.

      Viszont ha egy pár évvel korábban, vagy épp később jön ki, garantálom, hogy ma fele ennyien se tartanák olyan nagyra. Bár kitudja, elvégre a SAO is befutott, és egyesek szerint, már alapmű, karaktereit teszik top listákra, stb.

      • “Lásd ugye ott az EL, ami kvázi azért lett kultusz anime, mert jó helyen volt, jó időben. Pont akkor jött ki, és lett amolyan szezonos hype, mikor az anime szubkultúra, elkezdett divatba jönni. Így a sok fan, akik előtte még nem láttak ilyet, mert max ilyen SM, DBZ, Digimon, stb. animéket láttak csak, azokat is alaposan szétcenzúrázva, azokat ez, jól lesokkolta, a brutalitással, és lekenyerezte az olcsó, hatásvadász melodrámával.”

        Mintha csak a Tokyo Ghoulra nyálverők leírását olvasnám. =D Főleg, hogy előtte volt egy TV-ben szénné cenzúrázott Blood-C, ami oké, rémes volt több szinten is, de ott annyira nem fukarkodtak az erőszakkal és a vérrel, mint korában a második Violence Jack OVA (Evil Town) esetében (széttépett ember, csonkítás, trancsír… bár a Blood-C cuccban nem volt nemi erőszak, meg telibe tolt travi, szóval 1 pont Jacknek). Vagy még korábban a HOTD, bár azt az ATX is hiába adta cenzúrázatlanul, a BD változatba se kerültek az előzetesekben mutatott pár szaftosabb pillanat (mint az emeletről kiugró ember elkenődése). Más olyan cucc a közelmúltban, ami ténylegesen erőszakos, véres volt, nem igazán jut eszembe (Titan? Kabaneri? LOL, azoktól még a Frédi és Béni is véresebb, erőszakosabb.)

      • A Titánnál én inkább azon röhögtem, hogy azt is úgy aposztrofálták a fanok, hogy “az elmúlt 10 év legkomolyabb, legdurvább animéje”. Amin meg külön röhögtem, mikor elkezdték a Berserkhez hasonlítani, aminek még hagyján, hogy kb. semmi alapja sincs. Viszont az igazi poén az volt benne, hogy ezt, jellemzően olyan emberek tették, akik a Berserket, nem is látták. =D

        Ergo, kb. az volt az egésznek az alapja, hogy hallottak róla, hogy van egy ilyen nagyon komoly, nagyon darkos, nagyon coolos anime, hogy Berserk, és úgy gondolták, ha ahhoz kezdik el hasonlítani, akkor attól majd annyival komolyabb lesz az ő kis kedvencük. Más téma, hogy ezzel max olyanokat tudtak megetetni, akik szintén nem látták még a Berserket, mert aki látta, annak egy rész alapján is lejött, hogy a Titán, rohadtul nem az a kategória.

        Tokyo Ghoul fanok, nekem eddig szerencsére, kimaradtak az életemből, de el tudom képzelni, mit produkálhatnak. Pláne, hogy az animut elnézve, erre is tényleg az a réteg kap rá, akik az ilyen EL szerűségekre is. (School Daysre, Anotherre, Higurashira, stb.)

        Mindenesetre, tőlük még eddig nem kaptam olyanokat, mint az EL témában rendre, hogy jött egy random Sasuke, aki először előadta, hogy “Nekünk nem kell elmagyarázni, mi volt az értelme, mert mi felfogtuk a képek mögött rejlő igazságokat.” Aztán azzal jött, hogy “Hidd el, nagyon szívesen elmesélném neked, mit látunk mi ebben az animében, de úgysem értenéd meg.” Majd végül mindezt, megkoronázta azzal, hogy “Mi nem csupán beszélünk róla, mi tudjuk mik az értékei, te nem vagy képes felérni ésszel”. Plusz utána, némi ráadás gyanánt, még odaszúrta az egyik kollégájának, hogy “Sailor Moonosnak ne próbáld elmagyarázni, miért is jó az Elfen Lied!”

        Persze ha az ilyen és ehhez hasonlók, csak néha fordultak volna elő, akkor azt mondom, oké, de nem, ez volt az átlag. Az átlag El fan, az pontosan ugyanezt a formulát követte, csak jellemzően több rageel, és sokkal rosszabb helyesírással.

        Egyébként elképesztő, hogy máig előszeretettel pakolják rá, úgy az animét, mint a főszereplő csajt, mindenféle toplistákra. Ami persze csak arra jó, hogy mutassa, mennyire érdemes azt a listát komolyan venni. Mert mikor az EL, ott figyel a lista csúcsán, a Hellsingel együtt, mint legvéresebb, legbrutálisabb anime, miközben a benne lévő gore, semmivel sem durvább, mint teszem azt a HNK-ban, az azért enyhén szólva röhejes.

        Kb. mint mikor top 10 anime karakterről készül lista, és erre olyan animékből válogatnak itt nekünk, mint Naruto, Bleach, Fairy Tail, One Piece, Death Note, DBZ, FMA, D.Gray-man, InuYasha, stb. Ugyanez csajoknál, ahol egy “legszexibb csajok” top listán rajta van Rangiku, Tsunade, Nami, Fairy Tailös Erza, DN Misa, KlK Ryuko, HotD Rei, meg az ehhez hasonlók. Aztán oké, hogy ez utóbbinál talán Yokot tették még végül elsőnek, de azért ne hülyéskedjünk már. =)

      • “Viszont az igazi poén az volt benne, hogy ezt, jellemzően olyan emberek tették, akik a Berserket, nem is látták. =D”

        Ja, láttam ilyen emberkéket. És persze mondani sem kell, nagyon nem szeretik a kioktatást. 😀

        “Tokyo Ghoul fanok, nekem eddig szerencsére, kimaradtak az életemből, de el tudom képzelni, mit produkálhatnak.”

        Leírás alapján EL-fanok 2.0-nak könyvelhetőek el, ahol az engine változása miatt van csak verzióugrás. =D

        “Mert mikor az EL, ott figyel a lista csúcsán, a Hellsingel együtt, mint legvéresebb, legbrutálisabb anime, miközben a benne lévő gore, semmivel sem durvább, mint teszem azt a HNK-ban, az azért enyhén szólva röhejes.”

        És persze sehol egy Genocyber, M.D. Geist, vagy esetleg a Berserk napfogyatkozásos részei (jó, relatív kevés mennyiségre a sorozat átlagában, de adta nagyon az ívet). Az átlag felhozatalhoz képest, amit egy listára tudtak sűríteni, még Juan Gotoh eroguro hentai mangái is szaftosabbak, pedig az a belépőszint a műfajba. Mondjuk a Hellsinget megértem, de csak az Ultimate esetében valahol a középmezőny felé alulról. =D

        “Kb. mint mikor top 10 anime karakterről készül lista, és erre olyan animékből válogatnak itt nekünk, mint Naruto, Bleach, Fairy Tail, One Piece, Death Note, DBZ, FMA, D.Gray-man, InuYasha, stb. Ugyanez csajoknál, ahol egy “legszexibb csajok” top listán rajta van Rangiku, Tsunade, Nami, Fairy Tailös Erza, DN Misa, KlK Ryuko, HotD Rei, meg az ehhez hasonlók. Aztán oké, hogy ez utóbbinál talán Yokot tették még végül elsőnek, de azért ne hülyéskedjünk már. =)”

        Ezt igazából nem tartom egyébnek, mint szubjektív megítélésnek. Mondhatnak akár mekkora számot, hogy mennyi szavazat szerint a legszexisebb, általában ott bujkál bennem, hogy valahol fix bunda van, hogy miért mindig ezek. Oké, Yokót elismerem, ő az animében egy stramm csaj, a mangaváltozatban viszont ledegradálták egy esetlen boob joke-ká, akinek a testével adják el a mangát. Tsunadét ezerszer kitárgyaltuk, hogy nyanya és csak a fiatalító csakra miatt olyan, amilyen, de az ő esete is tipikusan ugyanaz, mint a lolik esetében, hogy “több száz éves, de a test loli, így ne pedofília” (ld. Shinobu a Bakemonogatariból, vagy most a GATE esetében Rori Mercury).
        De ha nekem kéne listát összeállítani, akkor Horo (Spice & Wolf), Emeraldas (Galaxy Express 999), Kotobuki Nanase (Bungaku Shoujo), Kusakabe Asako és Sasaki Yumiko (Grisaia no Kajitsu/Meikyuu/Rakuen), Hanna-Justina Marseille (Strike Witches) lenne a top 10-ben, és azon kívül, hogy nem épp sikersorozatok szereplői, egy valami van még közös bennük, de szerintem ha az ember ránéz MAL-on a karakterlapjukra, leesik micsoda. (És persze, pont ezért menne az én listámon a hőbörgés, hogy a tehéntőgyesek hol vannak, arra nem tudnak rejszolni. Hát, aki azért listázik… vagy azért gyűjt magának waifu matériát… Nem túl őszinte részvétem a családfának.)

      • Előtte még én se, és igazából, ez szemet is szúrt. Mármint általában elég gyanús, mikor egy ilyen jó alapötlettel előálló, ígéretes animét, ami nem valami fű alatt kijött, random 1 részes OVA a ’80-as évekből, azt ennyire ignorálja a közönség, és alig találni róla kritikákat, kommenteket.”

        Igen, értelek, bár ha már itt tartunk, lehet a Papillon Rose-t sem ismerném, ha anno egyik animés ismerősöm random nem talál rá és “terjeszti szét az anyagot” baráti körünkben. 😀 Szóval néha előfordul, hogy egy amúgy minden figyelmet megérdemlő darab valamiért mégsem kerül be a köztudatba, de ja, ez az Okusama elmondásod alapján sajnos tényleg nem egy ilyen alkotás. ^^”

        “Na meg azoknál, nem is annyira maga az anime, mint annak az agresszív, kretén fanjai okozzák a fő problémát.”

        Most hogy mondod, ja. XD Mindkét sorozat szépen, csendben és igen hamar elfelejtődött volna (az EL ugye eleve megbukott Japánban… XD), ha a fanjai nem “éltették” volna őket még hosszú éveken keresztül.

        “Bár kitudja, elvégre a SAO is befutott, és egyesek szerint, már alapmű, karaktereit teszik top listákra, stb.”

        Ezen mondjuk én örökké röhögni fogok, pláne úgy, hogy a fanjai által fémjelzett “korszakalkotó alaphelyzet” sem egyéb, mint egy közönséges .hack// nyúlás. (És aztán erre jön rá minden, a gagyi sztoritól kezdve az erőltetett hárem settingen át egészen a faszparaszt főhősig… XD) De amúgy komolyan, volt egy fan (talán Junchi blogján olvastam, amikor csinált a SAO-rajongókból egy “összeállítást” XD), aki valami olyasmit mondott, hogy “még ha a sorozat minden más elemét gagyinak is tekinti valaki, azt akkor is el kell ismerni, hogy ez a “játékban ragadunk” alaphelyzet igen egyedi, animékben legalábbis ilyet korábban még nem láttunk”. XDDD (Pedig mindom, csak a .hack//-ig kellett volna visszamennie, ami azért nem egy 80-as években futó retró-darab. XD)

        “Vagy még korábban a HOTD, bár azt az ATX is hiába adta cenzúrázatlanul, a BD változatba se kerültek az előzetesekben mutatott pár szaftosabb pillanat (mint az emeletről kiugró ember elkenődése).”

        Vagy ha már vérengzés terén megbuktak, legalább fanservice szempontból mutattak volna valami értékelhetőt (ha már a fanok ezt a sorozatot is ilyen “blood & pussy!!!444” címen hirdetik…), de még ott is bőven az átlag alatt maradt.

        “A Titánnál én inkább azon röhögtem, hogy azt is úgy aposztrofálták a fanok, hogy “az elmúlt 10 év legkomolyabb, legdurvább animéje”. Amin meg külön röhögtem, mikor elkezdték a Berserkhez hasonlítani, aminek még hagyján, hogy kb. semmi alapja sincs. Viszont az igazi poén az volt benne, hogy ezt, jellemzően olyan emberek tették, akik a Berserket, nem is látták. =D

        Ergo, kb. az volt az egésznek az alapja, hogy hallottak róla, hogy van egy ilyen nagyon komoly, nagyon darkos, nagyon coolos anime, hogy Berserk, és úgy gondolták, ha ahhoz kezdik el hasonlítani, akkor attól majd annyival komolyabb lesz az ő kis kedvencük. Más téma, hogy ezzel max olyanokat tudtak megetetni, akik szintén nem látták még a Berserket, mert aki látta, annak egy rész alapján is lejött, hogy a Titán, rohadtul nem az a kategória.”

        LOL. 😀 Amúgy ja, én mondjuk imádtam a Titánt, de pont nem a darálós részét emelném ki, inkább a sztorit/történeti fordulatokat. (De amúgy tisztában vagyok vele, hogy a sok vérpisti valóban csak a heti/havi paradicsomlé-adagja miatt nézi/olvassa ezt. Aztán amikor jön egy olyan arc, mint ami pár éve volt, hogy köteteken át nem is volt benne tényleges harc, csak taktikázás, bujkálás, meg a kövektező lépések kiagyalása, akkor persze egyből ment pl. Usteamen is a nyálverés, hogy “lol, jó gyenge a mostani arc, mi ez, Attack on Politics?”)

        “Tokyo Ghoul fanok, nekem eddig szerencsére, kimaradtak az életemből, de el tudom képzelni, mit produkálhatnak. Pláne, hogy az animut elnézve, erre is tényleg az a réteg kap rá, akik az ilyen EL szerűségekre is. (School Daysre, Anotherre, Higurashira, stb.)”

        Amégy még a koncepció engem érdekelt is volna, mert a Kabanerivel ellentétben ez inkább tűnt úgymond “méltó” AoT-nyúlásnak (csak az óriásokat cseréld ki ghoulokra), viszont egyrészt amint meghallottam, hogy Studio Pierott, egyből hátrálni kezdtem az animétől, másrészt amiket később láttam belőle, azok sem nyűgöztek le túlzottan. Szóval a szokásos “elbaszott shounen a Bohóc Stúdiótól”, talán majd a mangájával teszek egy próbát valamikor, az helyből szimpatikusabbnak tűnt. 🙂

        “Mindenesetre, tőlük még eddig nem kaptam olyanokat, mint az EL témában rendre, hogy jött egy random Sasuke, aki először előadta, hogy “Nekünk nem kell elmagyarázni, mi volt az értelme, mert mi felfogtuk a képek mögött rejlő igazságokat.” Aztán azzal jött, hogy “Hidd el, nagyon szívesen elmesélném neked, mit látunk mi ebben az animében, de úgysem értenéd meg.” Majd végül mindezt, megkoronázta azzal, hogy “Mi nem csupán beszélünk róla, mi tudjuk mik az értékei, te nem vagy képes felérni ésszel”. Plusz utána, némi ráadás gyanánt, még odaszúrta az egyik kollégájának, hogy “Sailor Moonosnak ne próbáld elmagyarázni, miért is jó az Elfen Lied!””

        Az ilyennél amúgy azt nem értem, hogy akkor miért nem fogja be? 😀 De komolyan, ő “látja a rejtett értéket”, a másik meg “úgyis túl hülye, hogy felfogja”, de akkor minek postol egyáltalán? Elmagyarázni nem fogja tudni, mert “a másik úgyis hülye, meg Sailor Moont néz”, ő viszont már “birtokában van a tudásnak”, ergo kinek magyaráz, magának? 😀 XDDD

        Btw, ezekre a “kedvenc anime, legvéresebb anime” stb. kérdésekre adott válaszokkal kapcsolatban viszont Riczel kell egyetértenem: egyrészt ez a dolog szubjektív is (tehát mit tudom én, hiába kerülnek ki az én kedvenceim is főként a 90-es évekből, azért Yokót lazán ráraknám egy “hottest anime girls” listára én is :3), másrészt meg ez valahogy úgy működik, hogy jellemzően minden fannak van egy jó tíz évnyi “fő animés korszaka”, amibe kb. azok a sorozatok tartoznak bele, amiket akkor nézett, amikor először lett fan, vagy amikor gimis volt és ráért sorban falni a sorozatokat, stb-stb. Aztán jellemzően az ekkor látott cuccokból választ magának kedvenc főgonoszt, főszereplőt, waifut, stb., mert hát “mindig az első a legnagyobb élmény” (áthallások rulzanak 😀 XD), a századik sorozat megnézése körül pedig már ő is kritikusabb/felnőttebb lesz (jó esetben XD) és nem fog boldog/boldogtalant favourite-listára rakni. Szal érted, pl. nekem is mondogathatnák, hogy Lumnál léteznek komplexebb karakterek is, vagy hogy a Dirty Pair valójában a jól ismert amcsi sorozatok “body cop” filmjeiből átemelt páros, csak éppen női testben, mert attól még ezek nekem ilyen “örök klasszikus, TOP kategóriás” szereplők maradnak, mert vagy még kamaszként láttam őket (előbbi), vagy csak pár éve ismerkedtem meg velük behatóbban, de abból az érából valók, amikor szerintem az animék “krémje” készült (utóbbi). 😀 Na és ez a “generációs probléma” nem csak nálunk van ám meg, hanem a mostani tizenéveseknél is, csak mivel ők pl. Asunát meg ilyeneket látnak, mint “a női karik krémje”, ezért sajnos őket fogják beszavazni a listáikra is. Objektíven persze nem lesz igazuk, de ha meg akarjuk érteni, hogy mi motiválja őket, akkor szerintem valahol errefelé kell keresgélnünk, amit itt fentebb levezettem.

        Másrészt meg nem védeni akarom őket, de azért van abban valami, hogy most már így 30-40 évnyi “anime történelem” átrágása senkitől nem várható el. Nekünk még könnyebb dolgunk volt, mert amikor mi “kezdtük az ipart”, “csak” kb. 20 évnyi termésből kellett válogatnunk, azokat azért könnyebb volt abszolválni. XD Plusz azért nálam is van az a szint, ami már nekem is “túl retró”. Pl. egyszer kitaláltam (felbátorodva az “újkori” Lupin III animéktől), hogy “fú, látom Uson fenn van az eredeti classic sorozat, szedjük le és nézzük meg, milyen is volt ennek a cuccnak az aranykora”. Hát..kifejezetten szar, már ami a legelső szériát illeti. A “Bolivár a hős”-nél alig jobb animáció, a szokásos (mostanra védjeggyé vált) James Bond-szerű theme songra távolról sem emlékeztető dalocska, stb-stb. Vagy pl. oké, hogy röhögtem az általad belinkeld darázsfészkes Cutie Honey jeleneten, de azért az is úgy nézett ki, hogy végig szerintem nem nézném, akkor sem, ha valaki odajönne hozzám, hogy “ebben van a legjobb csaj, amit animében valaha láttál és utána még Lumot is csak Number #2-nek fogod hívni”. XD Na, a mai átlag fan meg valahogy a 80-as/90-es éra darabjaival lehet igyanígy. XD Persze mondom, ez még nem menti fel őket az alól, hogy baromságokat beszéljenek, meg teljesen debil vagy legalábbis lagymatag szereplőket szavazzanak be TOP 10-es listákra, csak eszembe jutott, hogy annyira azért nem is érthetetlen a viselkedésük.

        “Oké, Yokót elismerem, ő az animében egy stramm csaj, a mangaváltozatban viszont ledegradálták egy esetlen boob joke-ká, akinek a testével adják el a mangát. ”

        Az egész TTGL mangára igaz, hogy az anime “langyos újrajátszása”. 1-2 betoldott érdekes plusz jelenetet vagy változtatást leszámítva semmit nem ad hozzá a “legendához” és valóban Yoko testével adják el, tekintve, hogy úgy az első három kötet után azon kaptam magam, hogy már én is csak azért veszem, mert egyrészt TTGL-fan vagyok, másrészt meg azért, mert ebben be mertek olyanokat is vállalni, amit az animében kellett volna, pl. Yoko full nude zuhanyjelenetét. 😀 XD

        “Tsunadét ezerszer kitárgyaltuk, hogy nyanya és csak a fiatalító csakra miatt olyan, amilyen, de az ő esete is tipikusan ugyanaz, mint a lolik esetében, hogy “több száz éves, de a test loli, így ne pedofília” (ld. Shinobu a Bakemonogatariból, vagy most a GATE esetében Rori Mercury).”

        Én nála inkább azt nem értem, hogy míg a loliknál tényleg működik ez a dolog, addig ő “megfiatalítva” is max egy olyan ötvenes, öregedő nőnek nézett ki. 😀 Szal Kishimoto meg a Pierott próbálta ezzel a fiatalító izével minimum MILF-ként leadni, ehhez képest sikerült egy lélekben 100+ éves csoroszlyát, testileg meg egy ötvenes, igen csak korosodó nőt összehozniuk, majd ezt próbálták szexszimbólumként tálalni. 😀 Ráadásul még az sem mentség, ha valaki azzal érvel, hogy “kínjában” fanyalodott rá, mert mégsem akart a kamaszcsajok közül választani magának valakit, mert így is volt egy csomó jobb/elviselhetőbb “átmeneti karakter”, aki azért már 20 elmúlt, de még nem egy fél lábbal a sírban lévő banya. (Pl. Anko, vagy pont a vénasszony titkárnője, akinek a nevét már sikeresen elfelejtettem, asszem Shizunének hívták.) Igazából a Mizukagével sikerült azt úgy-ahogy elérnie Kishinek, amit Part 1-ben Tsunadével akart, mert az legalább tényleg egy MILF lett és nem volt benne semmi vénszatyros beütés. XD (Meg Tsunadénél az is sokat rárakott nálam a visszataszító érzésre, hogy kb. az összes szereplése arról szólt, hogy valakinek beszól, kioktat, őrjöng, kiabál, hőbörög, stb. Tényleg nem volt jobb Hokage jelölt, mint egy idegbajos vénkisasszony? XD Szal nála tényleg látszott, hogy a testét ugyan meg tudta fiatalítani, de lélekben bizony “Magdi anyus” maradt. XD)

        “(És persze, pont ezért menne az én listámon a hőbörgés, hogy a tehéntőgyesek hol vannak, arra nem tudnak rejszolni. Hát, aki azért listázik… vagy azért gyűjt magának waifu matériát… Nem túl őszinte részvétem a családfának.)”

        Nem olyan vészes ez szvsz, egyedül a Strike Witches-en néztem egyet, mert én abból nem hogy szereplőt, de magát a sorozatot sem pakolnám rá egyetlen listára sem, szal az nekem olyan igazi “…seriously?” élmény volt már az első képek alapján is, de persze itt kerül a képbe az általad is említett szubjektivitás, meg azért tény, hogy abból a loligárdából még tényleg a legtürhetőbb csajt sikerült kiválasztanod. XD

      • Hajaj, micsoda eszmecsere is rajzolt lányokról 🙂 Nálam akkor is Bulma a top1 😀 Bár, most, hogy elkezdtem az NGE-t nézni, Misato komoly riválisa lett.

      • “Nem olyan vészes ez szvsz, egyedül a Strike Witches-en néztem egyet, mert én abból nem hogy szereplőt, de magát a sorozatot sem pakolnám rá egyetlen listára sem, szal az nekem olyan igazi “…seriously?” élmény volt már az első képek alapján is, de persze itt kerül a képbe az általad is említett szubjektivitás, meg azért tény, hogy abból a loligárdából még tényleg a legtürhetőbb csajt sikerült kiválasztanod.😄”

        Tulajdonképpen igen, de őt sem az animés szereplései alapján, mert csak egy részre tűnt fel a 2. évadban. Inkább a mangás és a light noveles részei okán, ahol hozta az alapkoncepcióhoz méltó karaktert (vagyis Hans Joachim Marseille fiatal lányként. Az a pilóta még 30-as férfiként is elég fekete bárány volt a Luftwaffe-nál, hát még ha tinilány… =D). Az animében egyébként vagy mindenkit fanservice miatt degradálták a jellemüktől, vagy a manga- és regényírók tartották magukat ahhoz, hogy “oké, ezek a szereplők a valóban élt világháborús pilóták tinilányokként, mutassunk már valamit azok jellemeiből, eseteiből, anekdotáiból ebben a fantasy-izé világban…”. (És tulajdonképpen ez menti meg a sorozatot is, mert azért éltek ezzel…)

        Amúgy az összes közt pont ez a másik hasonlóság: hogy jellemek. Nem csak jól kinéző, csinoskák, akik fejét pergődobnak lehetne használni, mert úgy kong az ürességtől. =D

      • “És persze sehol egy Genocyber, M.D. Geist, vagy esetleg a Berserk napfogyatkozásos részei” -> Vagy egy Devilman, Angel Cop, Demon City Shinjuku, Urotsukidouji, Ninja Scroll, Ninja Resurrection (bár ez utóbbi már elég gáz volt). Esetleg még ide sorolhatnám a Call me Tonight, Puppet Master duót, meg az ilyeneket, mint a Wicked City, Doomed Megalopolis. Csak ott előbbiek inkább poénosabbak voltak, még az utóbbiak, nem annyira a vérengzés, mint inkább a szexualitással amúgy erősen túlfűtött testrablás, megszállás, rape, egyebek miatt voltak durvák. Amik megjegyzem, pont ezért, sokkal inkább gyomron tudták vágni az embert, mint az EL legdurvábbnak mondott jelenetei, összesen.

        “Mondjuk a Hellsinget megértem, de csak az Ultimate esetében valahol a középmezőny felé alulról.” -> Csak ahelyett, rendre a Gonzos sorozatot szokták felhozni. =)

        “ha anno egyik animés ismerősöm random nem talál rá és “terjeszti szét az anyagot” baráti körünkben” -> Azt konkrétan én hoztam fel még Aoin anno, aztán Yuriko, Mariko is csatlakozott a beajánláshoz. =D

        “valami olyasmit mondott, hogy “még ha a sorozat minden más elemét gagyinak is tekinti valaki, azt akkor is el kell ismerni, hogy ez a “játékban ragadunk” alaphelyzet igen egyedi, animékben legalábbis ilyet korábban még nem láttunk”” -> Mármint hogy ő nem látott. =) Amúgy valóban, egyrészt ott a hack.// franchise, másrészt a nagyon hasonló témával operáló Accel World.

        “Vagy ha már vérengzés terén megbuktak, legalább fanservice szempontból mutattak volna valami értékelhetőt” -> Valóban, mert amit fanservice téren kaptunk, az kb. ugyanaz a “minőség” volt, mint amit előtte egy Ikkitousen, Queen’s Blade hozott. Vagyis valami random hentaiba, még el is ment volna, a nem túl ízléses fajtából. Így viszont ezek a “Vaskos Teca” nők, nos finoman szólva se rendelkeztek valami sok vonzerővel. =)

        “inkább a sztorit/történeti fordulatokat” -> Mondjuk nekem pont az volt az animuval az egyik bajom, hogy túl kiszámítható volt. Mindjárt az elején nyilvánvalóvá tették, hogy hiába a titánok tűnnek a legnagyobb szemeteknek, a végén úgyis ki fog az derülni, hogy mégsem ők azok, és itt valami nagy hatalmi játszma megy a háttérben.

        “Az ilyennél amúgy azt nem értem, hogy akkor miért nem fogja be?” -> Mert küldetés tudatos, kompromisszumképtelen faszok, akik erőből akarnak vitázni, és akik szent kötelességüknek érzik, hogy megvédjék az égi manát az eretnekektől, akik aljasul, megpróbálják azt bemocskolni. Na meg eleve, milyen dolog az, hogy valaki mer mást gondolni arról, ne adj isten kritizálja azt, amit ő szeret? Hogy jön ő egyáltalán ahhoz?

        Lásd az említett Sasuke (aki amúgy, tényleg ezen a néven futott) is pont ilyen volt. Mondhatnám úgy is, hogy ami az Animaxnak volt Mufurc, a Mondonak meg Ricsi, az az AnimeStarsnak volt Sasuke. A helyi véreb, aki mindenki torkának azonnal nekiesett, akár a legkisebb nézeteltérés okán is. Amúgy meg csak azért tűrték meg, mert amolyan “hasznos hülye” volt, aki ellehetetlenített minden érdemi vitát. Beleértve azokat is, amik esetleg a vezetőséggel, vagy magával az újsággal, csatornával szemben fogalmazódtak volna meg.

        Sasukeot kb. úgy képzeld el, hogy ő volt az, aki egyszerre ötvözte magában Mufurc orbitron méretű arcát, és Ricsi beskatulyázó, személyeskedő, azonnal a másik személyét támadó, de értelmes választ adni képtelen stílusát. Viszont az igazi “plusz” benne az volt, ami “különlegessé” tette, hogy miközben az általa “trollnak” minősített embereket, folyamatosan támadta, függetlenül attól, hogy azok hol, és miről írtak. Aközben a “példaképeinek”, akiket előszeretettel nevezett a barátainak, fölfelé, ezerrel nyalt, elsősorban Annie Ridernek.

        Elég vicces volt, hogy miközben párhuzamosan vitázott 2-3 emberrel, 3-4 különböző topicban, aközben arra mindig volt ideje, hogy az “Aktuális lapszám” topicban, mindig elmondja, hogy Annie, mennyire aranyos, vicces, stílusos, kreatív, és egyedi cikkeket ír. Ő a kedvence, legjobb cikkíró, stb. Azonban itt sem elégedett meg azzal, hogy nyíltan nyalt Annienek, hanem közben privátban is írogatott neki, és bizony, még meg is próbált rá mozdulni, kezdetben csak finomabban, aztán egyre nyíltabban. Szóval Sasukenak, Annie egyszerre volt olyan, mint Makonak, Mufurc, vagyis a nagymester, akinek minden szavát inni kell, mert aranyat ér. Illetve, mint a Vasutasnak, Enji, vagyis az elérhetetlen álomnő, akibe reménytelenül bele van zúgva, és akinek folyton udvarol.

        Mondanom se kell, engem nagyon szeretett, amibe mondjuk tény, hogy benne volt az is, hogy csuklóból szóltam be én is annak, ami nem tetszett. Viszont őt úgy képzeld el, hogy kb. 10X durvábban nyomta, mint én, egészen addig, még egyszer “ki nem csináltuk” Soa Markal az offtopicban. Akkor sikerült magát úgy beégetnie, hogy végleg megunta a dolgot, és inkább lelépett. Persze ehhez nyilván az is hozzájárult, hogy előtte 1-2 héttel, sanszosan végleg kikosarazta Annie. Aztán így, már gondolom sok volt az neki, hogy először dobta az álomnő, aztán meg a “trolloknak” is sikerült kiszúrniuk vele.

        Egyébként én ezekről a privát akcióiról onnét tudtam csak, hogy egyrészt Annie egyszer rám írt, hogy “sok lesz már a balhé”, és mikor leírtam neki, hogy ez ügyben inkább Szöszkét vonja már kérdőre, mert 10-ből 8 esetben ő provokál, és kezd személyeskedésbe. Akkor szólta el magát, hogy igen, tudja, de akkor se álljak már le vele, meg hogy ő is eléggé unja már, mert folyton írogat neki. Azt persze nem mondta, mit, de az addig neki szánt kommentek alapján azért sejteni lehetett, hogy valszeg nem az időjárásról próbált vele társalogni. =)

        Illetve ott volt Vash, akivel meg én voltam jóba, és ő írta meg nekem privátban, hogy Annie, volt mikor szabályosan utált már bejelentkezni a fórumra, pont azért, mert tudta, hogy az a kretén, már megint írt neki privátot. Egyébként kezdetben, próbálkozott Shörinek is nyalni, de ő még annyira sem volt rá vevő. Szintén Vash mesélte, hogy egyszer, ráírt Shörire is, hogy bannoljon ki minket, mert trollkodunk. Mire Shöri kb. annyit írt neki vissza, hogy majd ők eldöntik, mikor, és kit bannolnak ki, és ő csak ne magyarázzon, mert ő minden vitánál ott van.

        Ezekhez a listákhoz, csajok témájához meg annyit, hogy ez valóban, valahol egy szubjektív téma, főleg az utóbbi. Csakhogy más a helyzet, mikor a 10 animét látott random-san készít egy listát a waifujairól, mint mikor egy több száz, ezer animés, úgymond veterán. Nem is beszélve arról, mikor ilyen kaliberű listák, mondjuk nagyobb animés oldalakra kerülnek ki.

        Előbbinél ugye az van, hogy több év, ás több 100-1000 anime után, valahol várna az ember némi érést. Mert oké, hogy vannak zsánerek, örök kedvencek, de egy ilyen embernél, már azért elvárható lenne, hogy ne csak a legkommerszebb mainstream hypeok, legfelkapottabb macái legyenek már a listáján. Pláne ne annak élén.

        Utóbbinál meg rendszerint az a gond, hogy azért mindig ilyen karakterekkel töltik fel a listát, mert nem az a cél, hogy tényleg olyan karakterek kerüljenek oda, akik érnek is valamit. Hanem hogy minél inkább, minél szélesebb körben lefedjék, az aktuális fanboyok, aktuális kedvenceit.

        Szóval oké, nekem is meg van a zsánerem, nekem is vannak örök kedvenceim, de ha listát készítenék, igyekeznék olyan karakterekkel feltölteni, akik tényleg megérdemlik, és különösen figyelnék a lista élére. Másik meg az, hogy még ha kicsi is az esélye, de akár 1000 animu után is találkozhat az ember olyan karakterekkel, akik bizony automatikusan listára kerülnek, kiszorítva egy másik, előtte még biztosnak hitt versenyzőt. Pl. nálam ilyen volt nem is oly rég Brandon a GunGraveből.

      • “Csakhogy más a helyzet, mikor a 10 animét látott random-san készít egy listát a waifujairól, mint mikor egy több száz, ezer animés, úgymond veterán. Nem is beszélve arról, mikor ilyen kaliberű listák, mondjuk nagyobb animés oldalakra kerülnek ki.”

        Az a baj, hogy a nyilvános, nagy oldalakra kikerülő listákat nem az ottani tagok személyes összeállításai, vagy az adminoké, hanem rendszerint van egy (többnyire japán) rajongói kérdőív, amit kitöltenek, és az alapján kerül ki. Már vettem részt ilyenben, mikor hozzáfértem egy ilyenhez, és az a baj, hogy nagyon könnyű elcsalni. Egy IP-váltás, és máris mehet az új szavazat. Persze, lehetne mondani, hogy nincs tétje, de na… mert így meg pont hitele nem lesz, akármennyire is akarják mondani, hogy nem reprezentatív (vagy azt, hogy éppen az). Meg a leggyakrabban már előre kialakított listából lehet válogatni, mondjuk 25 címből/szereplőből, hozzá meg nem lehet tenni, de akit meg később tesznek hozzá, 80% eséllyel kerül “végzetes” hátrányba. Az úgy meg aztán… khm…

        “Előbbinél ugye az van, hogy több év, ás több 100-1000 anime után, valahol várna az ember némi érést. Mert oké, hogy vannak zsánerek, örök kedvencek, de egy ilyen embernél, már azért elvárható lenne, hogy ne csak a legkommerszebb mainstream hypeok, legfelkapottabb macái legyenek már a listáján. Pláne ne annak élén.”

        Én inkább az 500-1000 fölé tenném igazából az érést, de nem azért, mert le kívánom nézni azokat, akik úgy 300-400 fele taposnak, és van véleményük, ráadásul normális, és meg is tudják fogalmazni azt. Sokkal inkább azért, mert a mai átlagjancsikát és kispiroskát egy műfaj bevonzza, és bedarál abból szinte minden létező címet az elmúlt 13 évből, mert hát az akkori grafika még fekszik a gyomrocskájának. =)
        Oké, ecchi és ecchi közt is vn különbség, csak épp ezeknél a jómadaraknál lehet azt látni, hogy nem értékelik, ha egy sorozat nem csak agyatlan gaghalmaz, hanem mond és mutat valami újat. Yosuga no Sora nálam ilyen volt a párkapcsolat témakörében, amiről egyszer már cikkeztem is. Vagy a Monster Musume, ami szintén tőlem jelent meg a Mondóban még decemberben, csak ott meg a rasszizmus, kirekesztés, skatulyázás, megvetés, másodrendű polgári viszonylatok megjelenése… hozzáteszem, egy eléggé bestiális vérecchiben. (Hrm, a Mondós cikkeimet és lehet fel kéne pakolgatnom a blogra, de még a Konzolosból sincs minden fent emlékeim szerint… ^^”)

      • “Az a baj, hogy a nyilvános, nagy oldalakra kikerülő listákat nem az ottani tagok személyes összeállításai, vagy az adminoké, hanem rendszerint van egy (többnyire japán) rajongói kérdőív, amit kitöltenek, és az alapján kerül ki.” -> Ez meg a másik, ami ebben a formában értelmetlen, többek között pont azért, amit te is felhozol. Mégpedig, hogy rendszerint egy előre meghatározott felhozatalból lehet csak válogatni, plusz, hogy nagyon könnyű manipulálni. Amihez én még hozzácsapnám, a tömeg igénytelenségét is.

        Szerintem az ilyen toplistáknak, amik nagy oldalakra, népszerű felületekre kerülnek ki, valahol az kéne hogy legyen az értelme, hogy olyan karakterekkel, és animékkel ismertessék meg a nagyközönséget, amikre egyébként, maguktól, nem biztos hogy rátalálnának, illetve belefognának.

        Az értelmesebb kezdőknek, akik nem ítélnek el egy animét, pusztán a kora miatt, azoknak segítség lehetne egy olyan lista, ami a minőségi, értelmesebb darabok felé terelni őket, a kommersz gagyi helyett.

        Saját példámból kiindulva, anno nekem nagy hasznomra voltak az értelmesebb emberek által összedobott listák. Pl. a Berserket, Kenshint, Tenchit, meg még nagyon sok más animét is ezen ajánlások nyomán ismertem meg.

        “Sokkal inkább azért, mert a mai átlagjancsikát és kispiroskát egy műfaj bevonzza, és bedarál abból szinte minden létező címet az elmúlt 13 évből, mert hát az akkori grafika még fekszik a gyomrocskájának.” -> Igen, sajnos ez egy generációs probléma. Ma egy kezdő, az animék világába frissen belecsöppent animésnek, jóval nehezebb úgymond elszakadni a mainstream hypeoktól, hisz azokhoz férhet hozzá a leghamarabb, és a legegyszerűbben. Azok kerülnek fel a leggyorsabban torrentre, azokhoz készül a leghamarabb felirat, és mire végezne velük, már jön a következő adag.

        Ráadásul ugye ott van az is, hogy hiába nyit ő a régebbi címek felé, ha a saját generációjával, egyszerűen nem igazán tudja megosztani az élményeit.

      • “Azt konkrétan én hoztam fel még Aoin anno, aztán Yuriko, Mariko is csatlakozott a beajánláshoz. =D”

        De várj, te mikor promóztad, úgy 15 éve? Mert én kb. akkoriban találtam rá és ha jól emlékszem, egy Olin nevű fórumozó ajánlotta nekünk Mangazinon, szóval én tőle ismertem meg. Persze lehet, hogy ő meg Aoin látta tőled, vagy Marikóéktól és onnan “vitte át” Mangazinra, de mondom, akkor nagy korán kellett kezdened a reklámozást, mert tényleg van ez már 15 éve is… 😀

        “Amúgy valóban, egyrészt ott a hack.// franchise, másrészt a nagyon hasonló témával operáló Accel World.”

        Na igen, talán annyi a különbség, hogy ha jól tudom, játékban ragadás azért az Accel World-ben nincs, de tény, hogy ez az egész “kössük össze a virtuális világot a valósággal” téma nagyon befigyel, igazából csodálom is, hogy a SAO-hoz képest ennek a franchisenak a népszerűsége mennyire elsikkadt mostanra, pláne annak fényében, hogy mindkét sorozat LN-jét ugyanaz a fazon írta.

        “Mondjuk nekem pont az volt az animuval az egyik bajom, hogy túl kiszámítható volt. Mindjárt az elején nyilvánvalóvá tették, hogy hiába a titánok tűnnek a legnagyobb szemeteknek, a végén úgyis ki fog az derülni, hogy mégsem ők azok, és itt valami nagy hatalmi játszma megy a háttérben.”

        Ez mondjuk tény, de én imádom az ilyen lassan körvonalazódó, állami összeesküvést feltáró animéket. 😀 (Hasonló volt ugye az FMA-ban, ahol a homunculusok fonódtak össze a katonasággal, akik kb. az egész országot irányították, illetve a D.Gray-man-ben is erősen arra felé tart a sztori, hogy ott meg az egyház berkein belül vannak nagy disznóságok és lehet, hogy nem is az eddig “Sátánnak” beállított fazon lesz a hunyó, vagy ha gonosz is, nem szemetebb, mint a “jó oldal” katonái.) Szóval mondhatjuk, hogy ebből a szempontból tényleg kiszámítható a sztori, de valahogy úgy vagyok vele, hogy még így is bőven kiemelkedik az átlag shounen cuccok közül, ahol ugye mindig jön valami gonosz, akit végül jól lenyomnak és kb. ennyi. 🙂 (Bár az AoT-t én nem is ettől féltettem igazán, hanem hogy lesz belőle valami Blue Gender, Terra Formars, vagy hasonló gagyiság, ahol az egész arra fut ki, hogy “öld meg az összes szörnyet!” és dara dara hátán. Szerencsére ezt szerintem pont, hogy elég jól elkerülte és nem éreztem úgy, hogy a sztori bármikor túlzottan a háttérbe szorulna. A dara már annál inkább, de mondom, ez engem nem zavart, az átlag fangörcsöket persze annál inkább. :D)

        “Lásd az említett Sasuke[…]”

        Na, egy újabb ember, akinél valahogy nem sajnálom, hogy eddig kimaradt az életemből. 😀 Btw, ezt az “idolizinget”, bálványozást, meg külön bírom. XD Szal ahogy elkezdted írni, hogy milyen szinten nyalt Annie-nek, egyből Vasutas és Enji sztorija ugrott be, aztán a végére ezt meg is erősítetted. XD A legjob amúgy az, hogy ezekről a lányokről igazából semmit nem tud az imádójuk, pusztán 1-2 post, esetleg fotó után találják ki, hogy márpedig ők “életük szerelmei”, de ehhez képest utána nem ritkán úgy bedurvulnak, hogy tényleg a PM-es dugásra való felhívástól sem riadnak vissza. 😀

        Ja, illetve még szintén ennél a témánál maradva:

        “Illetve ott volt Vash, akivel meg én voltam jóba, és ő írta meg nekem privátban, hogy Annie, volt mikor szabályosan utált már bejelentkezni a fórumra, pont azért, mert tudta, hogy az a kretén, már megint írt neki privátot.”

        Lehet engem bármiféle diktátornak nevezni, de én ezen a ponton az egész gyereket bannolnám a fenébe. Szóval érted:

        -másokkal rendszeresen kötözködik/fenyegetőzik

        -arcoskodik, kinyilatkoztat

        -a moderátoroknak parancsolgat, hogy szerinte kit kéne bannolni

        -az egyik csajt kvázi zaklatja privátban, de legalábbis nem hagyja békén, ami már odáig fajult, hogy a csaj lassan fél felmenni emiatt a fórumra

        Oké, az utolsóra persze rá lehetne mondani, hogy ha Shöri volt a mod, a szerelmeslevelek meg Annie-nak privátban mentek, akkor ő erről mit sem tudott, de egyrészt Annie is az ő baráti körükhöz tartozott, szóval ha máshol nem, MSN-en tuti elmesélte Shörinek már csak “poénból” is (vagy ha esetleg pont a baráti viszony miatt neki is volt moderátori rangja, akkor meg pláne…), másrészt meg ha a zaklatós részt kivesszük a képből, a maradék három pont is bőven elegendő lenne egy banhoz. 😀 (Jó, mondom, lehet én vagyok túl radikális, mert én pl. anno Muffin ámokfutására is valahogy így tettem volna pontot, vagy legalábbis kapott volna valami moderátori figyelmeztetést/pihenőt. XD Érted, ha valakinek már minden második emberrel baja van, vagy vitában áll vele, akkor valszeg nem mindig a “másik fél” a hülye, sokkal inkább ő az ugráló sajtkukac, aki mindenkire egyből támad.)

        “Előbbinél ugye az van, hogy több év, ás több 100-1000 anime után, valahol várna az ember némi érést. ”

        Ja, hát igen, ez így már valóban neccesebb, az ilyen Pati-félékkel ebből a szempontból én sem nagyon tudok mit kezdeni. Szal tényleg vannak ilyen emberek, hogy hiába vannak túl kis túlzással már több ezer animén, mégis minden szezon aktuális randommoe kínálatánál el tudják játszani, hogy “fú, X és Y kari is olyan volt a mostani szezon A és B animéjéből, hogy simán mennek nálam a toplistákra!”, majd ez egészen a következő szezonig tart, ami után ezek a “nagy karik” szépen el is vannak felejtve és máris az újabb egyenmoe csajokból születnek a “nagy kedvencek”. 😀

        “Vagy a Monster Musume, ami szintén tőlem jelent meg a Mondóban még decemberben, csak ott meg a rasszizmus, kirekesztés, skatulyázás, megvetés, másodrendű polgári viszonylatok megjelenése… hozzáteszem, egy eléggé bestiális vérecchiben. ”

        Egyébként bár nekem ez a sorozat meglehetősen bejött (még év animéjének is választottam a One Punch Man mellett, bár erre persze erősen rásegített, hogy elég vérszegény volt a tavalyi animés felhozatal), azért azt a mai napig sajnálom, hogy ez is inkább a “könnyebb utat választotta”. Oké, nem mondom, hogy legyen egy Zootopia 2, de szvsz simán belefért volna (a romantika/ecchi mellett is), hogy ne háremet, hanem ilyen “embersrác és kígyólány mindennapjai” sorozatot csináljanak belőle. Értsd: ne eleve az legyen a mérce, hogy minden epizódban előjöjjön valami újabb fétist kielégítő szörnylány, meg meglegyen a mellreesések és együtt fürdések kötelező mennyisége, hanem ehelyett tényleg lehetett volna egy kicsivel komolyabb darab, ami ha nem is non-stop “antirasszizsmussal” operál, de minimum bemutatja, hogy pl. milyen egy ilyen “más lénnyel” együtt élni, randizni, milyen lehet vajon neki munkát vállalni, stb. Mivel te is láttad, ezért gondolom nem kell ecsetelnem, hogy ebből aztán mennyi valósult meg. (Az is elég vicces volt, hogy a teljes város “rasszista” népességét összesen egyetlen paraszt emberpár és az ő “bandájuk” jeleníti meg, második-harmadik esetben már inkább vicces volt, mint fenyegető, hogy “Bazz, már megint ugyanez a tirpák csávó és a plazaribanc csaja tűnik fel, ha szemétkedni kell a szörnyekkel?”) Persze mondom, így is tetszett, de kb. ezért van az, hogy végül az egyedi ötletet még így is csak egy 6/10-el tudtam honorálni, mert szvsz a megvalósításban lett volna annyi, hogy legalább egy stabil 8/10-et kihozzanak a sorozatból, csak lustaságból vagy a profitvesztéstől való félelmükben ezzel nem éltek.

        “Saját példámból kiindulva, anno nekem nagy hasznomra voltak az értelmesebb emberek által összedobott listák. Pl. a Berserket, Kenshint, Tenchit, meg még nagyon sok más animét is ezen ajánlások nyomán ismertem meg.”

        Ezek amúgy nekem is és emlékszem, hogy anno kb. még én sem magam választottam ki az animéket pályafutásom elején (bár nem is csoda, nem voltak még ilyenek, mint MAL, meg ANN, vagy ha voltak is, az én akkori angoltudásom nem ért fel hozzájuk XD), hanem ilyen mások által ajánlott listákat/címeket nézegettem. Viszont itt azért hozzá kell tennünk, hogy ebben az esetben inkább a teljes műfaj elkurvulásáról van szó, a fanok elkurvulása max a “második vonal”. XD Mert érted, egy Berserk, egy Kenshin, vagy egy Tenchi sem volt akkoriban kevésbé mainstream sorozat, mint mondjuk manapság egy SAO, épp csak azok úgymond megérdemelten letten mainstreamek. 😀 (Aztán a szubjektivitás is bejátszott már akkor is, mert pl. ezen “oldschool listákon” azért a Hellsing is eléggé ott volt mindig, függetlenül attól, hogy azt pl. meg te nem nézed semmibe, sőt, a manga ismerete óta a Gonzós TV sorozatot annyira már én sem… XD)

        A nem fanok által összeállított listáknál meg persze tuti van “belenyúlás” a dolgokba, szóval pl. Sankakun szoktak lenni olyan “érdekes” listák (legyen szó sorozatokról, vagy karakterekről), amiknél én is erősen vonogatni szoktam a szemöldökömet, mert egyszerűen egyik-másik annyira WTF, hogy azokat a listákat már azzal sem lehet megmagyarázni, hogy “biztos a leghülyébb Japán otakumagazin célközönsége állította össze”. Szóval néha tényleg úgy érzi az ember, hogy talán a készítők módosítgatták a listát kicsit a háttérből, hogy az amúgy okkal elfelejtett animékjüket/karakterüket fényezzék egy picit. XD Vagy simán csaltak, amit Ricz is mond, valami hülye jól felpontozta a kedvenc waifuját, mert amúgy a kutyát nem érdekelte a csaj rajta kívül és ez őt frusztrálta. XD

      • Titkos, akkor már ketten vagyunk diktátorok, mert én is hasonlóan járok el. 😛

        “Egyébként bár nekem ez a sorozat meglehetősen bejött (még év animéjének is választottam a One Punch Man mellett, bár erre persze erősen rásegített, hogy elég vérszegény volt a tavalyi animés felhozatal), azért azt a mai napig sajnálom, hogy ez is inkább a “könnyebb utat választotta”. (…) Persze mondom, így is tetszett, de kb. ezért van az, hogy végül az egyedi ötletet még így is csak egy 6/10-el tudtam honorálni, mert szvsz a megvalósításban lett volna annyi, hogy legalább egy stabil 8/10-et kihozzanak a sorozatból, csak lustaságból vagy a profitvesztéstől való félelmükben ezzel nem éltek.”

        Igazából ez a mangakának is köszönhető, Okayado eredeti anyaga, kvázi a manga prototípusa egy fejezetenként 1-2 oldalas pornó volt a szörnylányokkal. Ezt dolgozta át főleg szélesebb közösség számára. Persze, ténylegesen ott a hárem, meg a különféle fétiseknek megfelelő szereplő, de őszintén, melyik ecchiben nincs meg ugyanez? Harisnyás csajszi, yaoi mániás, kuudere/tsundere, gyerekkori barát, titkos szerető, pszeudo-incesztinátustra vágyó tesó, moe klutz stb… Gyakorlatilag ugyanabban a ligában indul, más felhozatallal (és az állati énjük jobban jelzi ki milyen jellem, szereplő, szóval a párhuzamokat lazán behúzhatod), ami miatt már önmagában nyert nálam. Nem lett az év animéje, de kellemes meglepetés volt. A maga ligájából származó kliséket hozta, és tett hozzá, és ez már jobb volt. Másodsorban, én a HDTV-s változatot néztem, ami erotikában le volt tompítva, míg a BD sokkal mangahűbb lett beállásokban, helyzetekben, erotikamennyiségben… így meg sokat hozzátett, hogy jobban kedveljem (már a HDTV-set, fogyaszthatóbbá tette). Szerintem úgy jobban fókuszált a saját újítására. Persze, a hárem nem egészen kellett volna, de azért nem rossz a változatosság – sajnos a ligája miatt nem működne rendesen teljes részekben 12 részen át, elég hamar kimeríted, amit tudsz kezdeni vele. (Bár az első 4-5 kötetben, amit feldolgoztak ugyanúgy jöttek az újabb szörnycsajok, de jó helyen vágták el: utána a srácnak az anyukák felé kell bizonyítania úgy 3 köteten át tutira [ameddig olvastam], így az első évad inkább felvezető volt.)
        A csávóban és a plázaribancban azért egyetértek, de ha megfigyeled a tömeget egy-egy jelenetben, másokon is látod az undort, meglepődést, botránkozást (igen, tudom, nagyon elmerültem az apró részletekben, mikor néztem =D), de azok nem adnak hangot neki. A két IQ-bajnok meg igen.

      • “De várj, te mikor promóztad, úgy 15 éve? Mert én kb. akkoriban találtam rá” -> Na, kicsit utánakeresve kiderült, hogy arra jól emlékeztem, hogy 3-an ajánlottuk, csak épp nem neked, hanem Marikonak. =) Lehet kevertem valami mással, és az játszott közre, a franc tudja, de valamiért totál úgy emlékeztem, hogy neked ajánlottuk. Hiába no, úgy tűnik, az én memóriám se a régi már. =)

        “Bár az AoT-t én nem is ettől féltettem igazán, hanem hogy lesz belőle valami Blue Gender, Terra Formars, vagy hasonló gagyiság, ahol az egész arra fut ki, hogy “öld meg az összes szörnyet!” és dara dara hátán.” -> Azoktól mondjuk valóban jobb, ez tény.

        “Szal ahogy elkezdted írni, hogy milyen szinten nyalt Annie-nek, egyből Vasutas és Enji sztorija ugrott be, aztán a végére ezt meg is erősítetted.” -> Mondjuk a Vasutas, Enji iránti ámokfutásához képest Sasuke, még bőven a lightos kategória volt. Elvégre ő viszonylag hamar le lett pattintva, méghozzá végleg. A Vasutas viszont amolyan Ricsi módjára, sose adja fel, és akármit mondhat neki Enji, Enji barátja, vagy akárki más, úgyse fogja azt elfogadni, hogy nincs esélye.

        “A legjob amúgy az, hogy ezekről a lányokről igazából semmit nem tud az imádójuk, pusztán 1-2 post, esetleg fotó után találják ki, hogy márpedig ők “életük szerelmei”” -> Pláne, hogy itt nem is az volt, mint Enjinél, hogy van egy köztudottan jól kinéző csaj, akinek a cosplayeiről készült képekkel, tele a net. Hanem itt egy sima cikkíróról volt szó, akiről azt se tudta, hogy néz ki. Sőt, igazából semmi konkrétat nem tudott róla. =D

        “a moderátoroknak parancsolgat, hogy szerinte kit kéne bannolni” -> Mondjuk ott nem az volt, hogy Sasuke, ráírt Shörire, mint ha a főnöke lenne, hogy: “Figyu már Shörikém, bannold már ki azt a két gyereket! Egy, kettő!” Hanem inkább amolyan mézes-mázas, tenyérbemászó, pacsizós stílusban írt rá, mint ha legalábbis, tényleg a közeli jó barátja lenne, akivel munka után, együtt szoktak sörözni. Elvégre Shörinek is próbált nyalni, csak Annievel ellentétben, ő már az elején se nagyon válaszolgatott neki, nem úgy mint Annie, akinek az elején még imponált is, hogy van egy ilyen helyi fanboya, aki mindig megdicséri a cikkeit.

        “az egyik csajt kvázi zaklatja privátban, de legalábbis nem hagyja békén, ami már odáig fajult, hogy a csaj lassan fél felmenni emiatt a fórumra” -> Nekem inkább úgy jött le, hogy inkább csak simán unta, fárasztotta, illetve a vége felé már irritálta, amit Sasuke művelt. Persze azt nem tudni, hogy konkrétan mit írogatott neki, mert azt Vash sem részletezte.

        “Jó, mondom, lehet én vagyok túl radikális, mert én pl. anno Muffin ámokfutására is valahogy így tettem volna pontot, vagy legalábbis kapott volna valami moderátori figyelmeztetést/pihenőt.” -> Nem vagy vele egyedül. =) Mondjuk annyi vigaszunk azért lehet, hogy egyrészt Muffot, tényleg kivágták pár helyről. Illetve a végén még, véletlenül, vagy csak a látszat kedvéért, de még a kvázi királyságából is kidobták. =D

        “Érted, ha valakinek már minden második emberrel baja van, vagy vitában áll vele, akkor valszeg nem mindig a “másik fél” a hülye, sokkal inkább ő az ugráló sajtkukac, aki mindenkire egyből támad.” -> Valóban, szóval oké, én se voltam egy szentlélek, te is tudod jól, mert nem egyszer vitáztunk Aoin, de az a gyerek, kb. 10X olyan kötekedő volt alapjáraton, mint én, a legrosszabb napjaimon.

        Na meg a másik, hogy mi még ha oda is szúrtunk egymásnak vita közben, de olyan azért sosem volt, hogy direkt személyeskedésbe kezdtünk volna, mikor a másik, nem szólt egy rossz szót sem. Mint ahogy olyan se volt, hogy teszem azt, te totál normális stílusban beszélgettél valakivel egy topicban, aztán én bejöttem, és egyből neked estem volna azért, hogy “te minek vitázol?”. Csak mert Sasuke egyik legnagyobb égése, az pont így kezdődött, hogy Elhaymal, meg egy másik csajjal, teljesen higgadtan beszélgettünk a vámpírokról, vámpíros animékről, Twilightról, stb. Mire egyszer csak, betoppant Sasuke, és lebaszott, hogy én “minek cseszegetem Ellyt?”, meg “miért baj az, hogy neki tetszett a Twilight?”. Na most a vicc az, hogy egyrészt Ellynek, nem jött be a Twilight, másrészt kb. ugyanolyan értetlenül állt a dolog előtt, mint én, hogy Sasuke most mégis, miből gondolta azt, hogy mi vitáznánk?

        A legjobb viszont az volt, mikor épp beszélgettünk Soa Markal az offtopicban a CDI Zelda YTpoopokról, mire egyszer csak jött Sasuke, hogy: “Igazán nem akarok kötekedni, de te valami docens vagy Péter? Csak mert a hszeid alapján te mindennek a szakértője lehetsz.” Na most érted, ez egyrészt hogy jön most ide? Másrészt mi ez, ha nem egy semmiből jött, masszív személyeskedés?

        “Ja, hát igen, ez így már valóban neccesebb, az ilyen Pati-félékkel ebből a szempontból én sem nagyon tudok mit kezdeni.” -> Na igen, vannak akik felett csak elmegy az idő, de nem fejlődnek semmit. Illetve de, fejlődnek, csak a véleményük, ízlésük, értékrendjük, az nem kifinomultabbá válik az évek, és az animék számának előrehaladtával, hanem épp ellenkezőleg, egyre gyatrábbá, és debilebbé. Amúgy valóban, azon pl. kifejezetten jót röhögtem, mikor Pati, előadta magát a Vividred Operation kapcsán, hogy “év legjobbja, “ez meg az a karakter mennyire epic”, stb. Aztán, ahogy te is mondod, ez tartott kb. a következő, hasonló kaliberű címig, ami egyből felülírta nála az előzőt. =)

        “Viszont itt azért hozzá kell tennünk, hogy ebben az esetben inkább a teljes műfaj elkurvulásáról van szó, a fanok elkurvulása max a “második vonal”.” -> Sajnos ebben is van valami. Bár akkor is voltak már ilyen “mai gagyik” pl. ott volt ugye az EL, Blood the Last Vampire, Hellsing, stb. Azok se épp a minőséggel adták el magukat. =)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: