Az Anti-Rajongókról, avagy a Fekete lovagok hadjárata

white_knight_vs_black_knight_by_nicktheartisticfreak-d5ujowb

Az elmúlt évek során, sokszor ejtettem már szót a különféle szubkultúrákban felbukkanó, ostoba, és kifejezetten irritáló, szélsőséges emberi mentalitásokról. Ezek közül is az egyik legkárosabb (ahogy pashcutter találóan megfogalmazta) az úgynevezett szubkultúra lovagság, amikor bizonyos emberek, túlzásba viszik a hobbijukat, elveszítik a realitás érzéküket, és amolyan fehér lovagoknak kezdik magukat képzelni, fényes páncélban, akiknek szent kötelességük, hogy imádatuk tárgyát, megvédelmezzék a pogányoktól, eretnekektől, meg úgy alapvetően mindenkitől, akiket ők méltatlannak tartanak. Az effajta manavédés ugyanis, rendszerint együtt jár azzal a tévképzettel, hogy nekik bizony joguk van azt eldönteni, hogy ki számít igazi rajongónak, és ki az, akit ki kell rekeszteni a közösségből.

Nem esett azonban még szó a fehér lovagok ideológiai ellenfeleiről, a magukat büszkén anti-rajongónak nevező fekete lovagokról, akik ironikus módon, rendszerint amúgy nem sokban különböznek fehér megfelelőiktől. (Lényegében ugyanannak a skálának, a két ellentétes végén helyezkednek el. A közös azonban ugyanaz bennük, hogy mérhetetlenül ostobák.)

Mikor anno, 2005 körül felléptem az internetre, mint frissen avanzsált felhasználó, sok furcsa, és nehezen érthető dologgal találkoztam. A fekete lovag mentalitás azonban egyike volt azoknak, amihez már jóval korábban is volt szerencsém.

Már annakidején, kisiskolás koromban is mindig furcsán néztem azokra, akik valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva, képesek voltak napokon, heteken, sőt akár hónapokon keresztül arról beszélni, amolyan ciklikusan ismétlődve mantrázva, ugyanazokat a szövegeket, hogy ők mennyire utálnak valamit.

Erre számtalan példát tudnék felhozni, az Animániától kezdve, a Krokodil Kommandón át, egészen a Micimackóig, mégis az egyik legkiválóbb példa erre, az akkor épp fénykorát élő Sailor Moon volt. Azt ugyanis egy időben egyenesen divat volt utálni, pusztán azért, mert lányos volt.

Persze ezekben az egyszerűbb időkben, még ezzel a problémával is könnyebb volt megbirkózni. Hisz aki túlzásba vitte az effajta töménytelen gyűlölködést, az általában nagyon hamar egyedül találta magát az iskolai szünetekben. Amelyik pedig esetleg arra vetemedett volna, hogy a szavakon túl, tettekben is bizonyítsa az elhivatottságát, az utána elég gyorsan meg is bánta, mikor a más kártyáinak, figuráinak széttépése, kukába dobása után, alaposan helybenhagyták.

Az interneten azonban, az anonimitásnak, és a virtualitásnak hála, mint sok más esetben, ez is egy új formát öltött. Frissen avanzsált felhasználóként, a random az éterbe okádott gyűlölködő kommenteken kívül, elég hamar sikerült belebotlanom úgy újonnan kelt, mint a régmúltból ránk maradt úgynevezett hate pagekbe, hate artokba, hate fórumokba, ami akkor engem, valahol azért meglepett. Ha másért nem azért, mert egyszerűen nem tudtam azt megérteni, hogy valaki mégis hogy képes arra fordítani az idejét, figyelmét, amit gyűlöl?

Persze az addig érthető, hogy nyilván nem tetszhet mindenkinek-minden, és az embernek joga van hangot adni a véleményének. Csakhogy ezeknél a fekete lovagoknál, messze nem erről van szó. Sokkal inkább arról, hogy bizonyos emberek, egyszerűen annyira nem tudják az elfogadni, hogy valami ami nekik nem tetszik, az elismert, sikeres, és népszerű, hogy elkezdik aktívan gyűlölni azt. Olyannyira, hogy egy egész identitást húznak fel erre, és onnantól kezdve, az agyuk arra van ráállva, hogy folyamatosan keresik azokat a pontokat, azokat a helyzeteket, hogy hogyan lehetne azt a valamit még jobban gyűlölni. Na és persze, hogy hogyan lehetne tönkretenni a rajongók örömét.

Ehhez elég csak két példát felidézni a közelmúltból, ott voltak az Animék, és az MLP: FiM. Mindkettőnél ugyanaz történt, bizonyos emberek, láttak egy olyan jelenséget, amit nem értettek. Nem fért bele az ő világlátásukba, gondolkodásmódjukba. Majd erre fel, ahelyett, hogy a dolog mögé próbáltak volna nézni, és megérteni, helyette az egyszerűbb utat választották. Elkezdték azt mindenféle különösebb indok nélkül gyűlölni, miközben mereven elzárkóztak előle, és nekitámadtak a rajongóknak.

A probléma, szokás szerint ott kezdődik, hogy ezeknek az embereknek, jellemzően fogalmuk sincs arról, amit gyűlölnek. Egyetlen részt nem láttak belőle, egyetlen percre nem ültek le elé, egyetlen egyszer sem próbálták félretenni az utálatukat, és vették arra a fáradtságot, hogy érdemben utánanézzenek. Helyette van 3-4 betanult, ostoba, sztereotip sablonszövegük, amit 3-4 fajta sértéssel kombinálva, a legkülönfélébb variációkban képesek a rajongókhoz vágni. Ezért is van az, hogy ezek a fekete lovagok vitaképtelenek, és kizárólag a fehér lovagokkal képesek felvenni a harcot, mert a provokációik, azok csak ellenük működnek. Ám amint szembetalálkoznak egy értelmes, higgadt rajongóval, aki releváns tényekkel alátámasztott érvekkel képes nekik visszavágni, azzal nem igazán tudnak mit kezdeni, és tehetetlenségükben, elkezdenek személyeskedni. Nem meglepő, hogy ezen a ponton, rendszerint szét is szedik őket, de ők csak nyomják tovább.

The-Black-Knight

Ennél pedig már csak az a jobb, mikor alkalomadtán betalálnak egy-két olyan aranyköpést, belsős poént, amit rajtuk kívül, csak a fanok legalja vesz komolyan. Aztán azt arra használják, hogy erre hivatkozva azt mondogathassák, hogy: “Na lám, mi megmondtuk, hogy ezek mind betegek, de most itt a bizonyíték!”

Természetesen, nem a verbalitás az egyetlen, ami nem tartozik az erősségeik közé, hisz a fekete lovag fogjon akármibe is, mentalitása és lénye az “alkotásaiban” is vissza fog köszönni. Ilyen például az úgynevezett hate art, melyek rajzolói valahogy mindig tehetséges, kreatív, és vicces embernek gondolják magukat, az alkotásaikból azonban, rendszerint pont ez szokott hiányozni. Többségük nemhogy a középszerűség szintjét nem éri el, de jócskán alulmúlja azt. Amatőr, kontár fércműveket készítenek, melyek célja általában nem több, mint hogy egy nagyon direkt és öncélú módon, kiéljék a gyűlöletüket, általában úgy, hogy lemészárolják a népszerűbb karaktereket egy gagyi alteregó segítségével.

Anti_Bronies(A photoshop zseni…)

A legviccesebb pedig az, mikor ilyen színvonal mellett, azt képzelik, hogy belőlük majd egy szép napon valódi rajzfilmkészítő lesz, és az ő “portfóliójuk” (ami áll 25 gagyi képből, és 2 gagyi animációból) majd elég jó lesz ahhoz, hogy a Cartoon Network, felkarolja, és immár az Adult Swimen, egy külön rajzfilm keretei között okádhatják majd ki a gyűlöletüket a TV képernyőre, amiért még fizetést is kapnak. Miközben még az After Effect használta is megerőltető számukra, és egy 5 másodperces animációnál nemhogy összesen nem képesek elérni a 24 képkockát, de még a 12-t se. Nem is beszélve az arányosságról, vagy az egységes színmélységről.

A legszánalmasabb azonban mindenképp az, mikor ezek némelyike arra vetemedik, hogy megvesz egy figurát, kártyát, DVD-t, akármit, csak azért, hogy azt szétverje, felgyújtsa, szemétre dobja, majd erről készült fényképekkel, videókkal büszkélkedik a neten, hogy ő bizony most “hogy megmutatta”. Ráadásul még némelyikük ezt a nagyon primitív, és barbár tettet, még meg is próbálja megmagyarázni, hogy itt nem ám puszta suttyóságról van ám szó, olcsó provokálásról, hanem ennek a tettnek bizony szimbolikus jelentősége van, mert ő ezzel “semmisítette meg” a rajongókat. (Miközben az egyetlen dolog, amit sikeresen megsemmisített, az a saját komolyan vehetősége.)

Különösen vicces, és egyben ironikus bennük az, hogy bár folyton a fandom elleni harcról beszélnek, illetve arról, hogyan és miként fognak pezsgőt bontani, ha egyszer elérik a céljukat, és az tönkremegy. Miközben valójában, paradox módon, pont hogy nagyon is szükségük van rá, sőt, valójában sokkal inkább rá vannak utalva, mint maguk a fanok. Hisz az az ellen való harc tartja őket életben, az termeli ki nekik azokat a fehér lovagokat, akik figyelnek rájuk, foglalkoznak velük, és felveszik velük a kesztyűt. A fandom nélkül, pillanatok alatt óriási identitás válságba kerülnének, hisz annak megszűnésével, az egész tevékenységük és munkásságuk okafogyottá válna, és értelmét vesztené.

Az egyetlen jó dolog bennük, hogy a legtöbb fekete lovag, nem valami hosszú életű. Hisz még a rajongókat egy ponton túl már nem is annyira a kánon, hanem inkább az a köré kialakult kis univerzum iránti érdeklődés, a közösség, illetve az azok által kitermelt rajongói alkotások tartják benn a fandomban, addig az ellentábornál ez rendszerint hiányzik. Ezért is van az, hogy többségük néhány hét, hónap, maximum egy fél éven belül kiég, és elmegy magának egy másik fandomot keresni, ahol újrakezdhetik az egészet, miközben persze sose tanulnak a hibáikból.

Reklámok

23 hozzászólás to “Az Anti-Rajongókról, avagy a Fekete lovagok hadjárata”

  1. “Különösen vicces, és egyben ironikus bennük az, hogy bár folyton a fandom elleni harcról beszélnek, illetve arról, hogyan és miként fognak pezsgőt bontani, ha egyszer elérik a céljukat, és az tönkremegy. (…) A fandom nélkül, pillanatok alatt óriási identitás válságba kerülnének, hisz annak megszűnésével, az egész tevékenységük és munkásságuk okafogyottá válna, és értelmét vesztené.”

    Nem olyan biztos. Lehet, hogy keresne magának másik ellenfelet. Vannak emberek, akiknek a következő és a következő ellenfél, meg a folyamatos küzdelem biztosítja az identitását. Akinek meg a mások leszólása az élete értelme, az mindig talál magának áldozatot, aki baszogathat.

    • Nyilván amelyik nem töltött el ezzel relatíve sok időt, az könnyen vált. A keményebbek viszont, akik tényleg hosszú évek óta arra vannak ráállva, hogy egy közösséget utálnak, azoknál már azért nem menne ez olyan könnyen. =)

      Most érted, ha valaki az elmúlt 5 évet azzal töltötte, hogy masszívan anti-brony, erről szól az egész eddigi blogja, deviantart profilja, akármilyen, az eléggé pislogna, ha másnap szólnának neki, hogy: “Öcsém, lehúzhatod a rolót, nincsenek többé bronyk.” =)

      Persze idővel nyilván magára találna, és találna új célpontokat, de ez az átállás bizony nem menne egyik napról a másikra.

  2. Nem tudom, hogy vagy vele, de ez az egész “feketelovagosdi” olyan, mint amikor a kisgyerekek esetében a “barátom vagy, nem vagy a barátom” jelenség. Nem tudom, mikor találtam egy anti animés fb oldalt, amire annyi időt se kellett volna szánnom rá, hogy ránézzek. Az oldal szerkesztője majdnem mindenben megyegyezik mindazzal, amiket most “lekörmöltél”. Szinte minden posztja arról szól, “milyen sátánista, agymosott az animés szubkultúra, azonnal véget kell vetni ennek az egésznek, különben japnimádó zombikkal lesz tele az ország”. Tudom, picit eltúloztam, de így kell elképzelni.

    Fehérlovagról meg egyből Tomoya jutott eszembe, bár ez a megállapítás sarkít azon a ponton, amikor animéseknek is ugyanúgy nekimegy(bár talán inkább fanboyoskodás a részéről, de már azt a szintet is messze túllépte).

    • Ezek mindig ilyenek voltak, már akkor is, mikor a ’90-es évek végén, 2000-res évek elején, a HTML oldalak aranykorában, még az Angelfire, Geocities, Tripod tárhelyekre töltögették fel a hate pageiket. Amiken jellemzően semmi konkréttal, egyetlen épkézláb érvvel nem tudtak előhozakodni, mondjuk az SM-el szemben.

      A helyzet mára annyit változott, hogy most már a facebookon, tumblrön, twitteren, deviantarton, youtubeon, és hasonló helyeken nyomják az okosságaikat. Okosabbak azonban, azóta sem lettek. Lásd legutóbb Szirmai összedobott egy amúgy meglehetősen felületes és hanyag videót az MLP-ről, amiben nem is annyira a rajzfilmről, mint inkább a rajongókról beszélt. Rácsodálkozott arra, hogy ebből létezik pornó. (No shit man!) Aztán “Bumm! Így lett a chocapic!” alapon, máris megágyazott egy jó kis fan kontra anti-fan flamewarnak. Ami neki persze csak jó, mert 3 napig megint pörögnek a kommentek, nézettség.

      Ugye ott is mi történt most? Gamerek, Marvelesek, Steven Universösök, Rick és Morty fanok, na és persze az Animések (mert mint mindig, most is ők a leghangosabbak, és a leghülyébbek) elkezdték basztatni a bronykat, ujjal mutogatva rájuk, hogy mennyire kretének, debilek. Miközben arról persze mélyen hallgattak, hogy a saját rajongó táboruk, az legalább annyi, ha nem több degenerált autistával van tele.

      Tomoya, igen, ő megint egy kiváló példa arra a sok közül, hová vezet az, mikor valaki képtelen elviselni az ellenvéleményt. Azt, hogy hiába tart ő valamit a világ legjobb animéjének, az másoknak nem biztos, hogy ugyanúgy tetszeni fog.

      Szerencsére, mivel nem járok AA-ra, engem elkerültek az észosztásai, de jó pár embertől láttam már beszámolókat, linkekkel, kimentett képekkel megtámogatva, hogy miket csinált ez a gyerek. Ha jól rémlik, talán a Clannadnak, meg úgy alapból ezeknek a KyotoAnis szemeteknek volt a véresszájú védelmezője.

      • “Gamerek, Marvelesek, Steven Universösök, Rick és Morty fanok, na és persze az Animések (…) elkezdték basztatni a bronykat”

        Nem sok értelmét látom az ilyen klánháborúknak. 😦 Ha nyomon is követek egyet-egyet a szubkultúrák (meg a szubkultúra-lovagok) küzdelméből, akkor az a feminista – antifeminista viták (ott még mondjuk van valamicske súlya az ilyen diskurzusoknak), meg az ateista – vallásos viták (ámbár ott viszont már nagyon agyzsibbasztó az Isten létezése és nem-létezése körüli ezerszer lejátszott viták). És persze a személyeskedések ezen vitáknál is mennek ezerrel. 😦

        Lehet, hogy az emberi eleve faj ilyen. Egymás elleni hadakozásra született. 😛

      • Ebben a formában valóban nem sok értelme van, hisz így kvázi nem szól többről az egész, mint hogy a saját identitásukat kérik számon a másikon, miközben a zászlót leszámítva, alig különböznek tőlük, sőt.

        Jelen esetben is, nagyjából az történt, hogy válogatott sértések, és sztereotip sablonszövegek kíséretében, lényegében számon kérték a bronykat, hogy ők miért bronyk? Csakhogy látszott már az elejétől fogva, hogy ez az érdeklődés, nem volt ám őszinte egy másodpercig sem. Valójában pont nem érdekelte őket, miért is nézik ők ezt, miért is lett ez sikeres, stb. Igazából csak arra ment ki az egész, hogy provokálják őket, és szemrehányást tegyenek nekik, mert ők ettől érzik biztosnak, a saját identitásukat.

        Más téma, hogy ha valaki attól érzi “helyesnek” a saját hobbiját, hogy mindenki másét “hibásnak” véli, az már régen rossz.

        Külön tetszett amúgy, hogy itt is az történt, mint megannyi más esetben, vagyis amint a célkeresztbe került egy adott szubkultúra, a többi hasonszőrű társaság, egyből kapott az alkalmon, és egyből félretették, még az egymás iránti utálatukat is. Szóval most az animés, és a gamer, nagyon jól össze tudtak fogni, amíg a bronykat kellett basztatni, de amint odakerül a sor, az első adandó alkalommal, újra egymást fogják támadni. =)

        Az meg már csak hab a tortán, hogy mindkét brigád persze egyből a legkommerszebb címeket hozta magával. Gamerekből ott volt egy csomó Minecraftos, CoDos, Halos észkombájn. Az animésektől meg jöttek a Desznyót, Titán, SAO, BRS, hadak. Mily meglepő, hogy utóbbiak közül, valahogy egyik se Satoshi Kon, Leiji Matsumoto, vagy Mamoru Oshii munkásságával jött elő. =)

  3. Csak tudnám mi értelme van ennek… -_-
    Mintmikor a Star Wars rajongóit kezdték ekézni a Jedi egyház miatt. Mintha mindenki aki szereti a Star Warst automatikusan egyháztag lenne. És még ŐK hülyéznek le másokat…
    Kívánom nekik h ennél nagyobb örömük az életben ne legyen!

    • Az a poén, hogy igazából nincs is ennél nagyobb örömük az életben, mivel ha lenne, akkor nem ezzel foglalkoznának, hogy hivatásszerűen gyűlölnek valamit.

    • Igazság szerint, abban nincs semmi meglepő, hogy néhány ember hülyesége miatt általánosítanak. Hisz ezt látták, ezt tanulták el a bulvár médiától, például a Fox Newstól.

      Ugyanez történt akkor is, mikor a Gyűrűk Urások tündéül tanultak, vagy a Harry Potteresek varászszavakat magoltak be. Azokat is egyből félcédulás flepniseknek bélyegezték. Ha jól emlékszem, valamelyik kereskedelmi csatorna beszélgetős műsorban volt valami fickó, aki egyenesen “holtkóros szerencsétlenek” (ami amúgy holdkóros) nevezte őket.

      Az ilyeneket bárki, aki kicsit is képben van az adott témában, simán le tudja szerelni. A károsabbak inkább azok, akik nem csak hülyeségeket beszélnek, de meg is cselekszik azokat. Lásd ott voltak azok, akik annak idején például Harry Potter könyveket égettek, a kereszténységre hivatkozva. Ami már csak azért is ironikus, mert a könyvégetés egy barbár, pogány hagyomány. =)

      Vagy ott vannak ezek szóló megfelelői, akik “demonstratív jelleggel” égettek már el WoW DVD-től kezdve, anime és póni figurákon át, nagyon sok mindent. Vertek már szét napján megjelent Xboxot, PS-t, WiiUt. Mintha ezzel amúgy, bármit is elértek volna, a saját primitívségük bizonyításán túl.

      • Mondjuk könyvégetés terén a keresztényeket sem kell sajnálni, mivel náluk van némi hagyománya. Savonarola nem csak festményeket rakatott máglyára.
        Mondjuk égetés terén az egyik legröhejesebb az volt, amikor Szirmai égette el az A szürke ötven árnyalatát, miután elolvasta azt. Mondjuk az a könyv meg is érdemelte szerintem. Ettől függetlenül ez a szimbolikusan elpusztítjuk gyűlöletünk tárgyát dolog inkább a cselekvő szellemi színvonalát minősíti, és általában amúgy semmi értelme, hisz valóban nem hatja meg a világot ez a látványos hiszti.

      • Az egyház, mindig is híres volt arról, hogy voltak tagjai, akik közismerten bort ittak, és vizet prédikáltak. Viszont egy normálisan gondolkodó ember értékrendjébe ettől még úgy gondolom, nem fér bele a könyvégetés. Nekem legalábbis még azt tanították, hogy a könyv az érték.

        Lehet valamit nem szeretni, meg lehet azt kritizálni, de primitív ösztönösségből, értelmetlenül elpusztítani, az úgy gondolom, nem méltó egy magát intelligensnek tartó emberhez.

        Mondjuk őszintén szólva nem lepődök meg rajta, hogy Szőrmaki úr, ezt is bevállalta. Egy akkora figyelemkurvától, mint ő, nem meglepő, hogy mindent megtesz a nézettségért. =)

      • Mondjuk az a könyv szerintem sem érdemel jobb sorsot, de ettől függetlenül számomra is visszataszító volt, amit művelt. Ami meg a bort iszik és vizet prédikál dolgot illeti, valóban, sok kereszténynek mondott személy viselkedik enyhén szólva ellentmondásosan. Viszont az ilyesfajta barbarizmus igazából vallástól függetlenül jelen van, hisz az emberi butaság univerzális dolog. Az ismeretlentől/változástól való félelem gyakran rombolással párosul. Jó példa erre az alexandriai könyvtár leégése (mindegyik alkalomra vonatkozóan), vagy épp a székesfehérvári királysírok és királyi könyvtár megsemmisítése a török által (ekkor számos olyan irat is megsemmisült, ami csak utalások formájában maradt fenn az utókor számára, ami sok esetben késztet turbómagyarokat mindenféle őstörténeti fantazmagóriákra). De ugyanígy elpusztult volna a budai pasa levéltára is, amit szerencsére Ferdinando Marsigli megmentett 1686-ban. Eger nagy bánatára viszont Marsigli tábornok arra nem járt, így az egri vilájet levéltára maradéktalanul megsemmisült. De ide vehetjük Galilei könyvének rituális elégetését is, vagy épp a rómaiak templomrombolását Jeruzsálemben. Mondjuk ezek zömében inkább a múlt pusztítását vették célul, mint a változás elkerülését. Ez utóbbi inkább a kora újkorra jellemző. Ismert, és általad is sokszor emlegetett tett volt a géprombolás esete, de a lutheri tanokat követők és a katolikusok között kirobbant német parasztháború is a változás elleni küzdelem jegyében zajlott. Sok esetben az ancient regime restaurációs törekvései is barbár módon zajlottak le (lásd Stuartok a 17. században, Bourbonok a 19. században, vagy a Habsburgok 1849. után).

        Érdekes, hogy a wordpress spamnek ítélte a kommentemet 🙂

      • Megoldottam. =)

        Abban a kontextusban, amire felhoztál példákat, ez a viselkedés még érthető, ha nem is helyes reakció. Hisz ezekben az esetekben ugye arról volt szó, hogy vallások, nemzetek, politikai, hatalmi erők kerültek egymással konfliktusba. Akik minden eszközzel próbálták kiszorítani a másikat, területekért, javakért, hatalomért. Aminek része volt az is, hogy a másik kultúráját, szellemi örökségét próbálták kitörölni, felülírni, amennyire csak lehetett. Lásd a katolikus egyház ugye mit művelt az akkor még pogány európai népek hit és mondavilágával, szimbólum rendszerével. Vagy később a kommunista, náci rezsimek.

        Csakhogy ebben az esetben ugye, ilyesmiről szó sincs. Hisz attól, hogy egy rajzfilm köré, kialakul egy rajongótábor, akik egy idő után, elérik azt a kritikus méretet, hogy önálló közösséggé, szubkultúrává tudnak válni, attól még Jóska Pista, ugyanúgy megihatja a pofa sörét a kocsmában. Ezt senki se fogja tőle elvitatni. Egy rajongó se fogja rá kényszeríteni, hogy mostantól neki is nézni kelljen a műsort.

        Még ezek a szubkultúrák közti klánháborúk is (ahogy pash fogalmazott) igazából értelmetlenek és tét nélküliek, mert teszem azt a bronyk, se a létezésükkel, se a tevékenységükkel nem fogják kiszorítani, ellehetetleníteni, se az animéseket, se a gamereket, se senki mást. Jól megférhetnének egymás közt ebben a végtelenül táguló nerdy univerzumban. Szóval itt tényleg nincs szó másról, mint hogy mindegyik táborban, vannak bizonyos emberek, akik attól érzik biztosnak, jobbnak a saját helyzetüket, hogy kicsinyes, mondvacsinált okokból, baszogatják a “szomszédaikat”. Teszem azt pl. azért, mert egy youtube videós, nem róluk készített videót.

      • Bár nem teljesen vág ide, de néhány pontjában kapcsolódik a témához: http://mno.hu/tudomany/a-fold-marpedig-lapos-1358651

        Ezen nagyon jót derültem, szerintem még Titkosnak is tetszeni fog. 🙂

      • >Foma, linkelt cikkhez

        IIIIISTENKÉÉÉÉÉM…

      • “Bár nem teljesen vág ide, de néhány pontjában kapcsolódik a témához. Ezen nagyon jót derültem, szerintem még Titkosnak is tetszeni fog.”

        Elnézést, próbálom behozni a több hetes itteni lemaradásomat és ezt a postot is csak most láttam meg. XD Szó se róla, “epic” egy társaság ezeké is. 😀 Hallani már hallottam róluk, viszont ilyen tételesen felsorolni “tanaikat”, mint ebben a cikkben tették, még nem láttam. XD Legjobb rész:

        “A Föld körvonalát az Antarktisz szegélyezi, mely egy negyven méter magas jégfalat képez. Ezt még senki nem mászta meg, mert erre a NASA meg a nagyhatalmak vigyáznak. Ha valaki áthatolna a falon, ott találná magát a semmi szélén.”

        Jaja, erre utalt George R. R. Martin kordokumentuma is, amit csak azért reklámoz “fantasy” néven, mert különben “a nagyhatalmak” gyorsan “elhallgattatnák”. De aki már “felébredt”, az pl. pontosan tudja, hogy amikor Martin “A Falról” írogat, akkor valójában erre az Antarktiszi objektumra utal.

        “>Foma, linkelt cikkhez

        IIIIISTENKÉÉÉÉÉM…”

        Tudom, ezek elsőre sokkolónak tűnhetnek, de fel kell tudnod dolgozni. 😀 Illetve lesz egy kis plusz munkád a következő tanévtől:

        “Gravitáció ugyancsak nem létezik, hanem helyette a lapos Föld gyorsulva emelkedik folyamatosan, és ezért tűnik úgy, mintha lefelé esnének a dolgok.”

        Remélem fizikatanárként szépen alkalmazkodni fogsz az újabb kutatási eredményekhez, mégsem hazudhatsz a fiatalságnak hamis tényeket, pusztán azért, mert a múltban élsz és képtelen vagy elfogadni az újdonságokat… 😀 XDDD

        Egyébként viccen kívül, ez talán a leggyengébb lábakon álló összeesküvéselmélet, amit valaha hallottam. A chemtrailben ott van a háttérsztori, hogy igazából a Föld népességét próbálják így csökkenteni, azért szórják a mérget, az oltásos-chipes sztoriban ott van az, hogy azért rakják beléd a chipet, hogy majd szó szerint irányítható bábja legyél a kiépülő, 1984-re hajazó orwelli diktatúrának, stb. De itt mi a “nagy titok”? Óbazdmeg, lapos a Föld. 😀 És? 😀 Ettől megváltozik az életünk? 😀 Ők sem tudták mivel indokolni, hogy ha ez igaz lenne, miért titkolja a kormány, azt a dumát leszámítva, hogy “mert akkor lázongások törnének ki, hogy eddig egész végig hazudtak nekünk”. 😀 LOL, azért ennél hihetőbb meséket is összeraktak már, ez még konteók között is a zs-kategória. 😀

  4. Hát igen, piszkosul nehéz eldönteni, hogy melyik idegesítőbb. Az elvakult rajongó, aki semmi hibát nem lát az általa szeretett műalkotásban és emiatt passzív-agresszív hisztis gyerekként veszi védelembe, ha bárki még csak a legkisebb kritikát fogalmazza meg vele szemben. Vagy a bejegyzésben jól körülhatárolt anti-oldal, aki vallásos küldetéstudattal és hasonló fanatizmussal küzd egy bizonyos dolog ellen, nem realizálva mennyire nincs értelme tevékenységüknek. Ráadásul az érveik baromi sokszor a saját személyes projekcióikból és defektusaiból erednek, olyan dolgokat is rávetítve a támadott dologra, ami egyáltalán nem igaz. Az általánosítás meg a fekete-fehér világnézet pedig teljesen alapvető követelmény az ilyen fekete lovagoknál.

    • Igazság szerint, el nem tudom képzelni, mennyire kell ahhoz unatkozni, hogy valaki tényleg folyamatosan azzal legyen elfoglalva, amit utál?

      Mármint azt értem, hogy lát valaki valamit, ami neki nem tetszik, és lepontozza. Esetleg készít róla egy külön kritikát. Na de az, hogy valaki valamibe bele se néz, de már gyűlöli, és mostantól neki arról szólnak a hétköznapjai, hogy amikor csak teheti, azt basztatja, és mindazokat, akiknek az tetszik, az az én szememben, az egyik legnagyobb hülyeség, amit ember elkövethet.

      Egyébként külön bírom azt bennük, hogy bár jellemzően mind marha tökösnek, és menőnek képzeli magát. De amint szembetalálják magukat egy értelmesebb fannal, akit nem lehet csak úgy leszerelni, egyből kapálózni kezdenek, és menekülni próbálnak a helyzetből.

  5. Ezt egy kis ínyencségnek szánom. A szerzője egy ismerősöm, akit beszippantott a baloldali anarchizmus. Balos anarchista szemszögből végigtekint a punk szubkultúrán. Valami olyasmi, hogy ami nem forradalmi, vagyis politikai célokat szolgál, az értéktelen.

    https://www.facebook.com/notes/rock-zen%C3%A9kdalsz%C3%B6vegek-%C3%A9s-id%C3%A9zetek/punk-%C3%A9s-anarcho-punk-egym%C3%A1shoz-%C3%A9s-az-anarchizmushoz-val%C3%B3-viszony%C3%A1r%C3%B3l-%C3%A9s-a-k%C3%B6zt%C3%BCk/481147798673517/

    • Holnap rászánom magam, hogy végig olvassam, mert érdekel a téma. Most kissé illumináltan nem menne az értelmezése. Viszont nálam kicsit furcsa mentalitás az, ha valaki mindent csak politikai szűrőn keresztül hajlandó látni. Szóval a művészet is csak akkor értékes, ha politikai üzenetet hordoz magában? Ezek szerint a Mona Lisa egy hulladék.

      • Én mostanában gondolkodtam a baloldali anarchizmus történetén. És arra jutottam, hogy a „hatalomnélküliség vs. hatalom” féle romantikus anarchista interpretáció mindig is egy hülyeség volt, mondhatni, hazugság. A kommunizmus nem más, mint az Aranykor mítoszokból legyártott ideológiai fegyver, ami sosem volt cél, csak eszköz. Eszköz a nyomorgó tömegek és az idealista értelmiség megtévesztésére és mozgósítására. A valódi cél pedig a hatalom megragadása – mindig a hatalom megszerzése és megtartása a cél. Ilyen értelemben pedig az anarchisták mindig is hasznos hülyék voltak, nem többek.

        Nézzük a példákat!

        Az ukrán Nesztor Mahno és a kronstadti matrózok hasznára voltak Leninnek és a bolsevikoknak. Aztán amikor lejárt az idejük, lesöpörték őket a történelem színpadáról.

        A spanyol katalán anarchisták egészen addig randalíroztak Spanyolországban, amíg Moszkva úgy gondolta, hasznosak a számukra. Amikor pedig úgy vélték, már nincs szükség rájuk, likvidálták őket.

        A görög anarchisták Görögországban és a német antifák Németországban szintén távvezérlésű idióták. Amíg hasznára vannak a Soros Alapítványnak és a mögötte álló háttérhatalomnak, felszedhetik az utcakövet.

        Konok Péter, mint magyar baloldali anarchista, szintén jól szolgálja urait. Porondon van, mert egyelőre még szükséges és hasznos a tevékenysége.

        A legviccesebb az, amikor a német bevándorló-ellenes Pegida tüntetéseit támadják be az antifák. Mert ezzel meg az Iszlám Államnak és az iszlám fundamentalizmusnak tesznek szívességet – ami messze nem egyezik az anarchista elvekkel.

        Ha jól belegondolunk, a baloldali anarchizmus története valójában a hasznos idióták története.

        Innen nézve, egy politikai mozgalomnak lefekvő punk szubkultúra – a köpetemet nem érdemli meg az ilyen. 😛

    • Így átolvasva az írást, néhány gondolat merült fel bennem. Mondjuk az egész alján a szerző reakciója külön vicces volt. 🙂

      “A ’70-es évek derekán a munkásosztály új generációjából kinőtt mozgalom ez (mint a korszakban oly sok más irányzat)”

      Fogalmazzunk úgy, hogy a saját korában a punk volt az egyetlen ilyen vonulat, mivel a 70-es évek pont arról szólt, hogy minden korábbi szubkulturális jelenség kommercianizálódott. Lényegében a 70-es években már szinte kizárólag mesterségesen létrehozott, produceri zenészek, együttesek futottak, meg a kiöregedőben lévő korábbi generáció is eladta magát erre az időszakra. Erre volt egyfajta válasz a punk. Azt se feledjük, hogy eredetileg pont Angliában indult a punk, ahol ekkor elég komoly gazdasági és társadalmi válság uralkodott. Vicces belegondolni, hogy pont a sokat szidott Thatcher kormányzása kezdte el kivezetni ebből az állapotból Angliát (persze súlyos áldozatok árán, amelyek kb. hasonló kaliberűek lehettek az ottaniak életében, mint nálunk a 90-es évek eleji privatizációs mutyizás).

      “Az első és legfontosabb probléma egyértelműen a punk elüzletiesedése volt”

      Igen, ez lényegében minden lázadási formára a legtökéletesebb válasz volt a “hatalom” részéről. Amikor az 50-es években a Rock and Roll megjelent, ugye először próbálták tiltani, lejáratni, kriminalizálni. Mikor látták, hogy ez sehogy sem használ, sőt csak növeli a népszerűségét, jött néhány producer, és felismerve benne az üzleti lehetőséget, azonnal hozzáláttak az egész pénzzé csinálásához. Erre volt válasz a 60-as évek eleji beat, folk és rock, meg a hippi mozgalom. Aztán azokat is bekebelezte a Dollárpapa. Kb. minden évtizedben megjelenik egy önmagát lázadónak tekintő irányzat, amely kezdetben talán őszintén szembehelyezkedik azzal, amivel az elődeik elbuktak, hogy aztán végül zömmel ők maguk is kövessék ugyanazt az utat. Ez annyira jól működő rendszer, hogy lehetetlen legyűrni. Vagy eladja magát, vagy marad az ismeretlenségben.

      Erre fűződik a cikkben is említett gondolkodás, hogy megvetendő, aki eladja magát a pénzért. Csakhogy ez egy olyan felfogás, amivel személy szerint nem tudok mit kezdeni. Idestova kétezer éve a pénz határoz meg mindent (jó, talán régebb óta, bár az igazi felfutása inkább a 19. századra tehető). Ebből fakadóan, mindazok, akik “kultúrát” akarnak átadni, termelni, valamiből meg kell éljenek. Pusztán örömzenélésből nem lehet enni-inni, szállást fenntartani, esetleg még családot is. Másrészt ez az anarchista, antikapitalista mentalitás bárkit hiteltelennek tekint, aki pénzt mer keresni az általa előállított termékből. Jó példa erre egyik gimis osztálytársam, aki kérdőre vont, hogy miért szeretem a Harry Pottert, holott az írónő ebből meggazdagodott, csak a pénzért csinálta? Akkor köpni-nyelni nem tudtam, hogy most erre mit reagáljak? Azóta megfogalmazódott bennem, hogy lényegében ez mekkora bullshit. Minden író, zenész, festő, stb. jelentős részt azért alkot, hogy abból megéljen. Az meg, hogy Rowling megélhetési író, ezen a szinten tök mindegy, nem azért olvasom, mert akkora humanitárius célokat akarok megvalósítani azzal, hogy vastagítom az írónő pénztárcáját, hanem mert szórakoztat. Ezzel az erővel kukázhatnánk az irodalomtörténet kb. 98%-át. Balzac és Dosztojevszkij ontották magukból a jobbnál jobb írásokat, de csakis azért, hogy a szerencsejáték adósságaikat legyen miből törleszteniük. Van Gogh csak azért nem élt meg festészetéből, mert nem bírta eladni műveit. Persze voltak kivételek, akiknek nem kellett pénzzé tenni alkotásaikat, hogy megéljenek, viszont az ő jelentős részük eleve jó anyagi körülményekkel indult (mint Berzsenyi, Toulouse-Lautrec, stb.).

      “Polgárpukkasztással kapcsolatos elveiket alapvetően az a már Bakunyin által is kifejtett materialista gondolat befolyásolta”

      Annak örülök, hogy az anarchizmus gyökereiig visszament. Sokan ma már egyáltalán nincsenek tisztában a fogalom valódi jelentésével, csak öncélú, minden ellen lázadást, rombolási szándékot látnak benne. Gyakran a nihilizmussal vegyítik az emberek a fogalmat, aminek szintén egészen más volt az eredeti mondanivalója, mint ma.

      “elüzletiesedés megakadályozása”

      Nos igen, ez egy nagyon nehezen megkerülhető út. Mikor írtam az orosz szakdogát a mai orosz könnyűzenéről, akkor találkoztam egy banda nevével, akikre ez a jelző abszolút illett. Sajnos már elfelejtettem a nevüket, és nincs kedvem visszakeresni. Viszont érdekes volt, hogy annyira ellene voltak mindennek, aminek köze van az elüzletiesedéshez, hogy még YT-ra sem engedték fel a számaikat, lemezt sem adtak ki, kizárólag koncerteztek, meg fáljmegosztón terjesztették a számaikat. Azóta szerintem el is tűntek a süllyesztőben, mert ez nettó öngól. Úgy üzenetet megfogalmazni, hogy mindeközben mindenféle közvetítő fórumot elutasítunk, nem épp a legokosabb megoldás. Ezzel szemben a Tóth-Bagi Blues Band jóval okosabban járt el, miközben tudatosan megmaradtak undergroundban. Adtak ki albumokat, de direkt szabadon terjeszthető formában.

      Összességében azt látom, hogy az egész írás megint egy utópiából indul ki. Csakhogy az utópia építők mindig elfelejtik az emberi tényezőt számításba venni, holott fennen hangoztatják, hogy megteszik. Most így hirtelen ennyi jutott eszembe.

      • “Most így hirtelen ennyi jutott eszembe.”

        Jó is ez. Kb. nekem is hasonlóak jutottak eszembe, plusz néhány (amúgy helytálló) antikommunista közhely.

        Esetleg még annyi, hogy ez a mentalitás a maga módján nem is annyira szabadságpárti. Az “ami nem anarcho-punk, az szar” nézetben benne van egyrészt az, hogy a művészetnek alá kell rendelődnie a politikának (amúgy a szerző Lukács György-olvasó), másrészt a sokszínűség tagadása. Szerintem épp jó az, hogy a punk is sokszínű és választékos – felesleges lenne politikai okokból kinyírni ezt a sokszínűséget, hogy aztán ez a zenei műfaj is egyszínű és egydimenziós legyen, mint teszem azt, a mulatós. A punk sokszínűségének tagadása amúgy azt is előrejelzi, hogy áll az illető a társadalom sokszínűségéhez: tagadólag. Az ilyen ember azt szeretné, ha minden egyszínű lenne körülötte – minden az ő színében (vörösben) pompázna. A világ legyen az én privát világom. Az szeretném, ha a világon mindenki szabad lenne – de úgy, ahogy én elképzelem.

        Az emberi társadalom sokszínű. Ugyanakkor társadalmunk tragédiája az, hogy sok olyan gondolkodási irányzat megjelenik benne, amely gyűlöli ezt a sokszínűséget, és törekszik az egyszínűségre: tradicionalizmus, feminizmus, baloldali anarchizmus. Már csak a náluk is agresszívebb politikai iszlám hiányzik.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: