Schwarzenegger maraton

arnold-schwarzenegger

Még augusztusban, egy hirtelen jött ötlettől vezérelve, melyben közrejátszott az, hogy véletlenül kezem ügyébe keveredett a tavaly nagyjából akkortájt megnézett Terminator Genisysről megmaradt, mementóként őrizgetett mozijegy, úgy döntöttem ideje kicsit felülnöm a nosztalgia vasútra, és ha már gyerekkorom egyik kedvenc akciószínészéről van szó, visszanéznem eddigi filmes munkásságát. Már csak azért is, mert volt amire már alig emlékeztem.

Hercules in New York – 1969

herkules-in-new-york

Ahogy a mondás tartja, minden kezdet nehéz, és egy színésznek bizony le kell nyomnia néhány gagyi szerepet, mire végre kaphat egy normális szerepet. Nincs ez másként most se, Schwarzenegger első filmje, melyben még az egyszerűség kedvéért Arnold Strong néven szerepelt, tipikusan az az echte zs kategóriás vígjáték, ami már a saját korában is gagyinak számított.

Az alap koncepció ugyan nem lenne rossz, miszerint egy más kultúrából, világból érkező egyén, hogyan viszonyul a modern, XX. századi világhoz, annak szokásaihoz és vívmányaihoz. Éppenséggel csak a megvalósítással van a gond, kezdve a poénok hiányával, és Arnold színészi teljesítményével, akinél rosszabbul talán csak a Nemesist alakító Taina Elg játszott, aki látszólag mintha azt se tudta volna, hogy épp egy filmben szerepel. Talán még a Pluto szerepét játszó Michael Lipton volt az egyetlen, aki valamennyire emlékezetes tudott maradni. Érdekesség, hogy Schwarci későbbi nyilatkozataiban, igyekezett nem beszélni erről a szerepéről, sőt egyszer ki is jelentette, hogy utólag megbánta. 3/10

Pumping Iron – 1977

pumping_iron

Meglepő módon, sokan máig tévesen nevezik ezt a filmet “életrajzi filmnek”, pedig ez inkább egy amolyan karrierfilm. Arnold testépítő pályafutását mutatja be (persze a kényes témákba azért nem megy bele), ergo csak azoknak ajánlott megnézni ezt az egyébként jó filmet, akiket érdekel a színész élete, vagy maga a testépítés. 7/10

The Villain – 1979

the_villain

Egy újabb korai vígjáték szerep, ezúttal western köntösben, a Herculeshez képest egyértelműen fogyaszthatóbb, de még mindig jobb esetben is középszerű kivitelben. A film viszonylag jól kiforgatja a zsáner tipikus kliséit, és sokat segít rajta, hogy itt végre már Arnold is megpróbál szerepet játszani, nem csak az izmait, erejét villogtatja folyton. Ennek ellenére egy bőven felejthető filmnek nevezném, amit akár nyugodt szívvel ki is lehet hagyni. 5.5/10

Conan the Barbarian – 1982

conan_the_barbarian

Schwarzenegger első igazán emlékezetes szerepe, jól sikerült alakítása, egy amúgy meglehetősen bizarr felütésű, helyenként kifejezetten brutális “sword and sorcery” típusú fantasy akció-kaland filmben. Érdekes karakterekkel, sajátos hangulattal, egyszerű történettel, korához képest látványos, brutális akcióval. Személy szerint, nálam nincs ugyan dobogós helyen, de egyértelműen Arnold emlékezetesebb alakításai, és jobb film szerepei közé sorolnám, amit akár újra is lehet nézni. 7.5/10

Conan the Destroyer – 1984

conan_the_destroyer

Avagy az előző sikerfilm, kevésbé sikeres folytatása. Bár közel sem annyira rossz az előd viszonyában, mint a Hegylakó, vagy a Holló folytatása, hangulatában egyértelműen nem ér fel az első részhez. A gyengébb kivitelezésbe persze nem keveset belejátszik a tény, hogy az elsőhöz képest itt jócskán visszavettek a naturalizmusból. Konkrétan komplett jeleneteket írtak át, vágtak ki utólag, hogy így is csökkentsék az erőszakos, szexuális tartalmú jelenetek számát. 6/10

The Terminator – 1984

terminator

Azt hiszem ez az a film, amit szükségtelen bemutatnom a nagyérdeműnek, hisz nem csak az egyik leghíresebb kultfilmről, de egyben Schwarzenegger legsikeresebb alakításáról beszélünk. Nem véletlen, hogy ha a színész neve valahol felmerül, akkor mindenki szinte reflexből ezzel a szerepével azonosítja, hisz egyértelműen ez a film hozta meg neki a valódi hírnevet, és elismertséget. Egy nagyszerű, poszt-apokaliptikus scifi, melynek a története ugyan hagy maga után némi kívánnivalót, ám az egészet egy olyan nagyszerű, sajátos, jól felismerhető atmoszféra lengi körbe, amit semmi mással nem lehet összetéveszteni. Ráadásul a hős megmentő helyett, Schwarci itt azt is bebizonyította, hogy a rosszfiú szerepét is teljesen nyugodtan rá lehet bízni. 8/10

Red Sonja – 1985

red_sonja

Avagy a film, ami nem csak mint feldolgozás, és mint önálló film tudott rettenetesen gagyi, olcsó, bazári, és kínos lenni. Hanem egyben, sikeresen véget vetett Schwarzenegger “sword and sorcery” pályafutásának, és gondoskodott arról, hogy a harmadik Conan film, sohase készülhessen el. A megjelenését követő, túlnyomórészt negatív hangvételű kritikák után, még maga Schwarci is lesújtóan nyilatkozott a filmről, annak röhejességét, és a saját szerepe kínosságát firtatva. (Valószínűleg ekkor még nem tudta szegény feje, hogy fog ám ő ennél még sokkal rosszabb filmekben is szerepelni.)

Ugyan messze nem a legrosszabb képregény adaptáció, amit eddig láttam, és Schwarci filmjei közül se kerülne be a három legrosszabb közé, de ettől ez még egyértelműen egy rossz film. 3.5/10

Commando – 1985

commando

Fogalmazhatunk úgy, hogy még a Red Sonjával véget ért, addig a Commandóval elkezdődött valami. Nevezetesen Schwarzenegger innentől kezdve kezdte, pontosabban kezdték el vele eljátszatni, a saját B akciófilmjeit, amik nem okvetlenül rosszak ugyan, éppenséggel csak képtelenek érdemben túlnőni a középszerűségen. Erre az egyik legikonikusabb példa, egyértelműen a Commando, mely délutáni puskaporos popcorn mozinak tökéletes, de lelke az nincs. 6/10

Raw Deal – 1986

raw_deal

Mondhatnám azt, hogy majdnem ugyanaz, mint az előző, csak gyengébb kivitelben, aminek még annyi íze sincs, és ez még képes unalmassá is válni, ami egy akció filmnél, nem épp jó pont. Nem rossz film, csak épp annyira középszerű és felejthető, hogy ennél középszerűbb és felejthetőbb, talán már nem is lehetne. 5/10

Predator – 1987

predator

Egy kínos mellényúlás, és két középszerű puskaropogtatás után, ideje volt végre érdemben visszatérni a vászonra, és ismét valami nagyszerűt, emlékezeteset alkotni. Ha a Terminator után, meg kéne nevezni Schwarzenegger második leghíresebb, legsikeresebb szerepét, akkor egyértelműen a Predatort hoznám fel. Egy látványos, izgalmas, sajátos atmoszférával rendelkező, nagyszerű akciófilm. 8/10

The Running Man – 1987

the-running-man

Tipikusan az film, ami a korához képest egy igen érdekes, és komplex témát feszeget. A disztopikus jövőbe oltott totalitárius rendőrállammal összeforrt kereskedelmi média, a megalkuvó, fogyasztói társadalom, és a tömegmanipuláció kritikája, remek alapot biztosít a film amúgy egyszerű, és nem túl fordulatos cselekményéhez. 7.5/10

Red Heat – 1988

red_heat

Hasonló cipőben jár ez is, mint az előbbi, csak más formában. Adott egy hidegháborús ellentétekre építő, úgynevezett buddy cop vígjáték, ahol a Belushi által alakított öntörvényű, nagydumás, laza amerikai zsaru, és a Schwarzenegger által megformált mufurc, szótlan, merev, ruszki egyenruhás kénytelenek együtt dolgozni, egy közös ügyön. A probléma azonban ott van, hogy ez a film, egyszerűen nem működik, mint buddy cop mozi, mivel a két karakter közötti kémia, nincs meg. Vannak benne ugyan poénok, de az egész valahogy túlságosan mesterkélt, és erőltetett érzést hagy maga után. 6/10

Twins – 1988

twins

Ami nem működött Belushival, az inkább működött DeVitoval. (Legalábbis, még itt.) Egy újabb markáns különbségeken alapuló vígjáték, ami hozza a kötelezőt, de se többet, se kevesebbet annál. Délutáni unaloműzőnek tökéletes, de nem az a fajta vígjáték, amit többször elő fogunk venni. 6/10

Total Recall – 1990

total_recall

Ha a Terminator, és a Predator mellé kéne tenni egy harmadik filmet, a képzeletbeli dobogóra, akkor egyértelműen, csakis ez kerülhetne oda. A Philip K. Dick egyik rövid történetéből avanzsált film, egy roppant izgalmas, a személyiség, a tudat, és az elme manipulálás témájával foglalkozó scifi akció-kaland film, nagyszerű atmoszférával, emlékezetes karakterekkel, kiváló színészekkel, korához képest remek látvánnyal, és zenékkel. A 2012-es remake helyett, inkább ezt ajánlanám. 8.5/10

Kindergarten Cop – 1990

kindergarten_cop

Eljött hát ennek is az ideje, Schwarzenegger is megkapta a saját kisgyerekes, óvóbácsis filmjét, mint megannyi testépítő, pankrátor előtte, utána. Szerencsére, ez a film azért nem ment el a nettó gagyi irányába, sőt megpendített valós problémákat, pl. válásról, családon belüli erőszakról, kiközösítésről. Egyszer nézős filmnek megfelel. 6/10

Terminator 2: Judgment Day – 1991

terminator-2

Kevés olyan filmet tudnék felhozni, ahol a második rész, minden szempontból méltó tudott maradni az elsőhöz. Még kevesebbet azokból, ahol a második rész, még felül is tudta múlni az elsőt. A Terminator 2 azonban egy ilyen film. Izgalmas, látványos, jól felépített akciófilm, mely nem csak egy saját franchiset teremtett meg, de Schwarzenegger filmes pályafutásának, egyértelmű csúcsát is jelentette. Scifi rajongóknak egyenesen kötelező darab. 9/10

Last Action Hero – 1993

last_action_hero

Ha meg kéne neveznem Schwarzenegger eddigi legjobban sikerült akció-vígjáték filmjét, akkor egyértelműen erre tenném a voksom. Remek zsáner paródia, ahol nem csak a film, de maga Schwarzi is, lényegében önmagát parodizálja. Emellett külön tetszett, hogy az ilyen filmekben rendszerint meglehetősen irritáló vicces mellékszereplő kissrác is úgy lett megformálva, hogy az ember könnyedén bele tudja magát élni a szerepébe, azonosulni tudjon azzal a rajongással, amit ő érez a kedvenc filmje, színésze iránt.

Bár a film végére bekerül egy komolyabb, komorabb szál, a való világ és a filmek relációjában, de itt ez is inkább hozzátesz, mintsem elvesz az élményből. Külön ki kell még emelnem a rosszfiút, Benedictet megformáló Charles Dancet, aki valami nagyszerűt alakított ebben a filmben. 7.5/10

True Lies – 1994

true_lies

Egy újabb akció-vígjáték, ahol Schwarci épp titkos ügynököt alakít, aki többedmagával, egy nagyszabású terrorista összeesküvést kíván leleplezni. Látszólag minden simán megy, ám hősünk házassága, szeretteihez való viszonya, akik még csak nem is tudnak valódi identitásáról, lassan kezdi megsínyleni ezt. Mígnem végül hősünk családja veszélybe kerül, ő pedig kénytelen lesz magát leleplezni, és megmenteni mindenkit. Tipikus akciófilm, némi humorral feldobva, ami egyszerű, de szórakoztató élményt nyújt, és még látványos is. 6.5/10

Junior – 1994

junior

A filmhez való, enyhén szólva sem túl pozitív viszonyomat jól mutatja, hogy ez volt az egyetlen Schwarzenegger film, amit egyszerűen képtelen voltam újranézni. Értem én az abszurd, groteszk humort, de ez egyszerűen kritikán aluli. Ha van egy film, amit szeretnék meg nem történté tenni, és kitörölni még az emlékét is, akkor ez az. 1/10

Eraser – 1996

eraser

Schwarzenegger, ismét titkos kormány ügynököt alakít, ám ezúttal egykori, korrupt, hazaáruló kollégái árulják el, és verik át. Megpróbálják kiiktatni, ám alábecsülik, és meglóg, ezért kikiáltják árulónak, és hajtóvadászatot indítanak ellene. A legfejlettebb technológiát vetik be ellene, ő azonban profibb annál, minthogy csakúgy hagyja magát elintézni, és folyton kicsúszik a karmaik közül, mígnem végül felülkerekedik rajtuk. Tipikus Schwarci féle akciófilm a látványos, kő egyszerű, de jobban sikerült fajtából. 7/10

Jingle All the Way – 1996

jingle-all-the-way

Az ovizsarus szereplése után, valahol várható volt, hogy előbb-utóbb ő is megkapja majd a saját, karácsonyos, családi vígjáték filmjét. A történet, és az alap konfliktus egyszerű mint a faék. Munkamániás apuka, elhanyagolt feleség és gyerek, válni készülő asszony, csalódott kiskölyök, és a kétségbeesetten bizonyítani próbáló apuka, aki az utolsó napra halasztotta a legmenőbb játék megvásárlását, ezért most tűzön-vízen át kell mennie, hogy szerezzen egyet, és bizonyítson, visszaszerezve ezzel a gyerkőc, és az asszony bizalmát.

Átlagos vígjáték, ami főleg a végére, átmegy gagyiba, de ha más nem, az ünnepi őrületet legalább jól kifigurázza. Karácsonykor, délutáni matinénak oké, amúgy abszolút felejthető alkotás. 5/10

Batman & Robin – 1997

batman-and-robin

Schwarzeneggernek úgy tűnik nincs szerencséje a képregény adaptációkkal. A Marvel vörös démona után, most a DC denevér vállalkozójával sikerült beletenyerelnie a posványba, méghozzá két kézzel. A film joggal nevezhető a valaha készült legrosszabb Batman filmnek. Egyetlen téren sem felel meg, még az elvárható minimumnak se. 2/10

End of Days – 1999

end_of_days

“Micsoda? Egy horror-thriller film, Schwarzival a főszerepben? Na ezt megnézzük…” Valahogy így ültem le annakidején ez elé a film elé, és akkor a végeredmény, elég meggyőzőre sikerült. Újranézve azonban, érettebb fejjel, az embernek feltűnnek olyan dolgok, melyek fölött cirka 17 évvel ezelőtt még simán átsiklott. Például, hogy ez a film inkább egy akció-thriller, mintsem horror-thriller. Lényegében fogtak egy rakás horror klisét, betették ezeket egy thriller keretébe, megspékelték némi akcióval, és leöntötték egy jó adag bibliai mázzal. A végeredmény ugyan így sem lett rossz, de bőven nincs az a mélysége, amit egyesek tulajdonítanak neki. 6.5/10

The 6th Day – 2000

the_6th_day

Megmondom őszintén, én ezt egy meglehetősen alulértékelt filmnek tartom. Persze tény, hogy a film egy akkori slágertémát, nevezetesen a klónozást lovagolta meg. Ahogy az is, hogy nem keveset merített a film, például az Emlékmásból, de ettől még egy bőven jó akciófilm lett, ami nem a szokványos alapfelállással operált, és amúgy valóban érdekes, és reális veszélyeket jelentő témákat, illetve erkölcsi, morális kérdéseket feszegetett. 7/10

Collateral Damage – 2002

collateral-damage

Schwarci ismét felperzseli a dzsungelt Dél-Amerikában, ám ezúttal nem egy idegen trófeavadász az ellenség, hanem egy rakat terrorista, akik hősünk családját is hidegre tették egy terrorakcióban. Lényegében egy sokadik Schwarci féle bosszúálló storyt láthatunk, egy amúgy totál átlagos, de legalább látványos akciófilmben. 6/10

Terminator 3: Rise of the Machines – 2003

terminator-3

Ahogy a 6. Napont, ezt is az alulértékelt filmek közé sorolnám. Még ha nem is lett olyan jó, mint az első két rész, a franchise zárásának, és Schwarcenegger búcsú filmjének, tökéletes lett volna. Látványos volt, izgalmas, és amennyire lehetett, a legtöbb szálat elvarrta. Hozta azt, amit egy trilógia záró részétől elvárhat az ember. Valamint Swarchi filmes karrierjét is méltó módon zárta volna, elvégre ezzel a szerepével vált világhírűvé, úgy illik, hogy stílszerűen ezzel is búcsúzzon a közönségtől. 7.5/10

The Last Stand – 2013

the_last_stand

Ha valamiért, hát ezért a filmért marhára nem érte meg visszarángatni Schwarzeneggert a mozivászonra. Kerek 10 évvel a visszavonulása után, úgy hogy már a Terminator 3-ban is látszott rajta a kor, akárhogy sminkelték, maszkírozták, sikerült bohócot csinálni egy valaha szebb napokat is látott, a pályája csúcsán már rég túllevő színészből. Mindezt egy vagánynak szánt, de inkább csak mérhetetlenül gagyi filmben. 4/10

Escape Plan – 2013

escape-plan

Valószínűleg ha 20 évvel korábban érkezik egy közös film Arnold Schwarzenegger, és Sylvester Stallone főszereplésével, még lelkesedtem is volna az ötletért. Ám tekintve, hogy ekkora már mindketten jócskán benne voltak a korban, és az utóbbi időkben mindketten kivették a részüket a gagyizásból, érthető okokból, meglehetősen szkeptikusan álltam a filmhez.

Ennek ellenére, a film mégis működött, és egy bőven decens akció-thrillerhez volt végül szerencsém. Schwarci és Sly, remekül tudtak együtt dolgozni, és egy kifejezetten szórakoztató, látványos cselekményt tárt elém a film. 7.5/10

Sabotage – 2014

sabotage

Megint egy olyan film, ami alapvetően nem lett volna rossz, ha 10 évvel korábban készül el. Így viszont csak annak a prezentálására volt alkalmas, hogy Schwarzenegger, mennyire kinőtt már ebből az akciósztár szerepből, és mennyire nevetséges, hogy egy akkor közel 70 éves ember játssza el a szuperkatonát, napszemüvegben, automata gépfegyverrel. 5.5/10

Maggie – 2015

maggie

Mikor meghallottam, hogy Schwarzenegger, ezúttal egy posz-apokaliptikus, zombis drámában fog alakítani egy meglett édesapát, már éreztem, hogy erre érdemes lesz odafigyelni. Ha más nem azért, mert ilyen szerepben, még nem láthattuk a színészt. A végeredményt elnézve, a kis költségvetés ellenére azt mondom, megérte. Némi rosszindulattal persze lehet rá azt mondani, hogy “A Maggie csak egy Walking Dead utánzat”, és ugyan tény, hogy tagadhatatlanul merített belőle, ám ettől még a film, mint lélektani dráma, jól működik. 7.5/10

Terminator Genisys – 2015

terminator_genisys

Ha anno azt mondja nekem valaki, hogy Schwarzenegger, 2015-ben, közel 70 évesen, elfogja játszani negyedjére a halálosztót, az ötödik Terminator filmben, minden bizonnyal körberöhögtem volna az illetőt. A készítők, valószínűleg azt gondolhatták, a negyedik film gyengécske fogadtatása mögött, minden bizonnyal Schwarzenegger hiánya állhatott, így ha őt ismét visszahozzák a vászonra, az minden bizonnyal garantálni fogja az ötödik rész sikerét.

Az egyetlen probléma, hogy a derék szakik sajnos nem realizálták a tényt, hogy egyrészt az előző rész megítélése, nem pusztán Schwarci hiánya miatt lett olyan, amilyen, hanem ezen kívül is voltak jóval nagyobb problémák. Másrészt, hogy egy azóta ebből a szerepből már jócskán kiöregedett színész behozása, önmagában nem lesz garancia a sikerre, sőt.

A Genisys legnagyobb problémája, hogy úgy próbál tisztelegni az első két film hagyatéka előtt, hogy közben nincs tisztában azzal, miért is voltak azok a filmek, annakidején sikeresek. Ráadásul közben úgy próbáltak újítani, hogy nem vették azt figyelembe, mely újítások fognak az eddig lefektetett alapoknak homlokegyenest ellentmondani. Amit aztán sebtében, mindenfajta erőből odatoldott, foghíjas magyarázattal próbáltak orvosolni, ám a végeredményen, ez semmit se javított.

Így lehetett az egykor még logikusan viselkedő, rémült Sarah Connorból, robotvadász harcos amazon, az egykor félelemkeltő, rideg halálosztóból pedig egy anyósülésen asszisztáló, kőarcú bádog nagypapi. 3/10

Reklámok

44 hozzászólás to “Schwarzenegger maraton”

  1. Egy, talán kettő kivételével mindet láttam, és többnyire egyet tudok érteni. A Juniorral pláne, totálisan, és elég ha annyit mondok, hogy Nostalgia Critic-nek is ez a film a rémálma. Főleg az a baba… Jézus. Az még a bigott katolikusból is kőkemény ateistát csinálna, mondván, nincs az az isten, aki engedte ezt az ötletet megfoganni valaki fejében és megvalósítani…

    • Én most ugye direkt időrendi sorrendben haladtam, és hát volt pár film, aminek finoman szólva se túl lelkesen ültem neki újra, na de ez. Szóval a Juniornál tényleg az volt, hogy már az előtt feszengtem, mielőtt elindítottam volna, de addig még győzködtem magam arról, hogy: “Ugyan, láttam már ennél rosszabbat is, csak kibírom valahogy.” Aztán elindult a videó, és nem, egyszerűen nem ment, feladtam.

      Igazából tényleg az a durva, hogy bár az ilyen babás filmek, jellemzően ugye amúgy sincsenek valami magas színvonalon, de ennél a filmnél, már tényleg csak az ilyen Minizsenik szerűségek a rosszabbak.

      • Babás filmek között azért néha akad egész értékelhető darab is. Nekem pl. régi kedvencem a Nicsak ki beszél, meg a Szabadnapos baba. 🙂

      • Az ilyenek engem inkább fárasztanak, de nagyon. =) Ez olyan, mint hogy egyesek szerint, vicces az Amerikai pite, meg a Hangyák a gatyában, én valahogy mégse tudtam nevetni egyiken se.

      • Az amerikai pite első része még jó volt, csak sajnos csináltak neki folytatást, vagy négyet. A hangyák a gatyában valóban elég ciki, főleg a második része, de azért azt fontos szem előtt tartani, hogy a németek nem tudnak vígjátékot csinálni. Eleve semmi humorérzékük nincsen. Másik német gyöngyszem a Csajok a csúcson. Igazi 3 pontos film.

      • Jut eszembe, ha már filmek, amiken nem röhögtem, akkor Pee-wee Herman minden formája, és fajtája. =)

      • Utánanéztem már ennek a Pee Wee Herman-nak, mert totál ismeretlen volt nekem a név. Valóban idegesítőnek tűnik. Egy gyenge Mr. Bean karakter, erősen megfűszerezve a Big Bang Theory hangulatával. Na azt a sorozatot is irritálónak találom. 🙂

      • Ha még csak az lenne, sajnos attól sokkal rosszabb. Egy filmjébe azért nézz bele, garantálom, hogy fél perc alatt ki fog borítani. =)

        Big Bang Theory mellé én odatenném még a másik kettő Comedy Centralt eluraló mételyt is, az Így Jártam Anyátokkal, és Kertvárosba Száműzve című fospermetet. Bár utóbbi az inkább egy feminista menstruációra emlékeztet.

      • Igen, öcsém nézi is ezeket isteni félelemmel. Nem tudom, mit tud szeretni rajtuk. Még a Dokikat sem bírtam elviselni. Mondjuk az Így jártam anyátokkalnak legalább van pár nézhető epizódja, viszont sem ez, sem a Big Bang Theory nem akkora alkotás, hogy jogos lenne az a kult státusz, amit ráaggattak. Mérhetetlenül túlértékeltek. Sajnos a Comedyből is kikopott a jó ízlés. Még a Brickleberry volt talán az utolsó jó sorozat rajta. De legjobban a Furcsa Amcsikat meg a Firkavillát szerettem.

  2. Utóbbi idők leghosszabb írása tőled. 🙂 Élvezet volt olvasni. Várom a Sly-os folytatást.

    Kicsit komolyabban: az új infó számomra, hogy 69-ben volt az első filmszerepe. Nekem valahogy a Conannal kezdődik a pályafutása. Mondjuk azzal tisztában voltam eddig is, hogy a 70-es években már voltak filmjei. A Kaktusz Jack mellesleg nekem tetszett. Igaz, talán Leslie Nielsennel jobb lett volna.
    A Vörös Szonja valóban nem volt egy emlékezetes darab, de nálam talán 4-4,5 pontot megkapna. Van pár film, amit nem láttam, viszont a Vörös Zsarut élveztem. Jó, nem volt a legjobb alakítása, de jobban bejött, mint neked. Ami meg a Juniort illeti, na ott jót derültem az 1 ponton. 🙂 Nálam inkább a Jingle all the way kaphatná a legrosszabb díját. Az a film irritált engem.
    Viszont ahogy elnézem, a Terminator3 volt tőle az utolsó, amit láttam. Mondjuk az egyetlen is, amit moziban néztem meg. 😀 Az End of Dayst azt szerettem (nem emlékszem a magyar címére), kellemes kis akció volt, összeollózva a Jelenések Könyvéből elemekkel. Persze nem vehető komolyan se.
    Még két dolog. Batman és Robin. Nálam nem volt annyira gáz az a film, inkább csak Clooney miatt vannak gondjaim vele. Mondjuk Clooney-t zsigerből utálom, egyetlen filmjét sem tudom élvezni, rettentő túlértékelt színésznek tartom. Gyakorlatilag minden filmjében ugyanazt hozza, amit a Vészhelyzetben csinált. Csakhogy a mozivásznon ez nem működik.
    A Maggie-t nem láttam (tudod, hányingerem van a zombiktól már egy ideje), viszont a poszter alapján felötlött bennem, hogy egyszer megnézném Jean Valjean szerepben Schwarcit. 🙂

    • Igen, kicsit égett is már a pofám, hogy az utóbbi két hónapban, stabilan hoztam a havi egy tartalmasabb írást, amúgy meg semmi. Mondjuk ebbe a lustaságon kívül, főleg így szeptemberben más is belejátszott. Először jöttek ezek a hosszúzások, ami olyan, hogy mikor hazaér az ember este 7-re, mire mindennel végez, már 8 óra, és ki van merülve, utána már nincs nagyon kedve, energiája arra, hogy este még összeszedje a gondolatait, és kritikát fogalmazzon, értelmes dolgokról írjon.

      Ráadásul közben beléptem egy projektbe is, aztán ott is valahol joggal elvárnák, hogy virítsak valamit, ha viszont annak nekiülök az minimum 20 perc photoshop, ami bizonyos esetekben, lehet akár egy óra is. De ezekről már meséltem neked. =)

      Sly filmjeire is sort fogok majd keríteni, valószínűleg a jövő hónapban, de még idén biztos. =)

      Bizonyos szempontból, valóban a Conantől kezdve lehet róla beszélni, elvégre az volt az első nevesebb, sikeres alakítása. A korábbi filmes szerepei azért enyhén szólva se voltak figyelemre méltók, a Pumping Ironban meg lényegében a testépítő karrierjét mutatja be.

      A Vörös Szonjával én úgy voltam, hogy én ezt nagyon régen, 95-96 körül láttam először, és akkor, 6-7 évesen még nyilván tetszett. Viszont így 20 évvel később, főleg a Conan filmek után már finoman szólva se érződik olyan jónak, sőt, épp ellenkezőleg. Aztán oké, hogy mondjuk a régi Captain America filmekhez képest, jóval nézhetőbb, de ettől még nem lesz egy jó film. =)

      Az End of Days (Ítéletnap) kapcsán engem az lepett meg a leginkább, hogy egyesek, akárcsak a 6. Napont, Schwarci rossz filmjei közé sorolják. Előbbinek azt róják fel rendre, hogy nem igazi horror. Utóbbinak meg azt, hogy egy “Emlékmás nyúlás”.

      A Maggiet szerintem nyugodtan megnézheted, még a zombi undorod ellenére is. Ez ugyanis inkább dráma, és a zombi kór, csak egy körülmény benne. Persze érezni rajta némi Walking Dead ízt, csakhogy ez még annak a jobb szakaszát idézi fel, amikor még a személyes drámákon volt a hangsúly, nem pedig azon, hogy milyen random pszichopaták fogják vegzálni az épp aktuális kompániát, miközben minden részben legyaknak X zombit, csak hogy közben ne felejtsük el, hogy ez amúgy, még mindig egy zombis sorozat.

  3. Ugyan csak egyszer láttam, de a Running Man-t én imádtam.

    • Jó film volt az biztos, de úgy éreztem, hogy főleg a vége felé kissé fókuszt vesztett a film. Egy Total Recall azért egyértelműen jobb tőle, ha már disztopikus jövőben játszódó scifit akarunk nézni Schwarcival.

      • Ez tény, viszont talán a Terminátort leszámítva, még ha felületes is, ez volt az első “elgondolkodtató” akciófilmje, mármint, nyilván nem egy deep valamire kell gondolni, hanem az esztelen gyilkolás mellett társadalomkritika is volt benne, ami azért az ő karrierjében újnak hatott. Ráadásul ’87-es filmhez képest még mindig vannak benne szerintem jó ötletek. De lehet, újra kéne néznem, csak hivatalos, hazai DVD nem jelent meg belőle. 😥

      • Az nekem is tetszett, hogy egy sima bosszúálló story helyett, itt egy akkor még futurisztikusnak, disztópikusnak számító, mai szemmel sajnos már egyre reálisabb média, társadalom kritikát is sikerült megfogalmazni. Csak valahogy a rendszer megdöntése ment túl könnyen a végén, és ez hagyott maga után némi kívánnivalót.

        Én amúgy direkt eredeti nyelven újráztam mindet. Na nem azért, mintha bajom lenne a szinkronokkal, sőt, épp ellenkezőleg. Ezeknek a filmeknek a hazai szinkronjai, bőven jók. Viszont kíváncsi voltam arra, milyenek eredetiben. Plusz eredeti nyelven ugye könnyebb is ezekhez hozzájutni, normális minőségben.

      • “Csak valahogy a rendszer megdöntése ment túl könnyen a végén, és ez hagyott maga után némi kívánnivalót.”

        Na, ez mondjuk totál jogos.

  4. Amúgy egy színész teljes repertoárján végigszaladni nem kis teljesítmény. Mondjuk, ahogy így elnézem, Arnienak nem is olyan nagy a filmográfiája. 🙂 Én meg azon gondolkodtam, hogy a Halálos fegyver filmeket lenne jó újra elővennem.
    Apropó, ezt a Virslipartit meg fogod nézni? Arról érdekelne a véleményed.

    • Direkt azokat vettem csak sorra, amikben főszerepet játszott. Ahol csak mellékszereplő, háttérszereplő volt, vagy cameozott, azokat nem számoltam ide. Mondjuk így is összejött több mint 30 tétel, szóval így sem kevés. =)

      Halálos Fegyverből az első kettő tetszett, a későbbiek már nem annyira. Nem véletlen, hogy az 5. filmet már el se kezdték csinálni, mert se Gibsonnak, se Glovernek nem volt hozzá ingerenciája.

      Erről a virslisről, bevallom most hallok először. Egy próbát majd teszek vele.

  5. Ha említenem kéne két színészt, akik meghatrozó figurái voltak az akciófilm, mint műfajnak a kategóriájában, akkor Sly mellett egyértelműen Schwarzeneggert mondanám. Szinte olyanok, mint The Rock és Stone Cold Steve Austin a pankrációban. Annyira meghatározóak voltak, hogy a kor kultjátékainak hőseit mintázták róluk(lásd Contra/Gryzor, SCAT).

    Rátérve a filmekre talán én leszek az egyetlen, aki úgy van a Terminátor filmek esetében, hogy a Judgements Day után abba kellett volna hagyni az egészet. A harmadik rész számomra vontatott volt, ugyan vannak pozitívumai. De messze így is jobb mint a Lundgren féle The Punisher(ha nem láttad, ajánlom tégy vele egy próbát, s meglátod, miért is tartom a valaha volt egyik legrosszabb akciófilmnek/k épregény adaptációnak). A Vörös Szonja teljesen kimaradt, míg a Herkulest a Viasat 6-on láttam vagy jó 8-10 éve, de az első pár perc után hagytam is a fenébe. A hatodik naponnal és a Juniorral kapcsolatban maximálisan egyetértek veled: az előbbi tényleg alulértékelt darab remek történettel karakterekkel; az utóbbi pedig az olyan vígjátékok közé tartoznak, amitől még anyámék is kiakadtak anno, nemcsak én. A Batman és Robin kapcsán osztom a véleményed, illetve Fomával is maximálisan egyetértek: Clooney egy agyonsztárolt tucatszínész, akit csak a szexepilje ad el, nem pedig az alakítása.

    A végére gondoltam ajánlanék egy filmet(ha nem probléma). Ez a darab pedig a Terror a stadionban, amely méltán megemlíthető, mint minden idők legtrébb akciófilmje. Logikátlansgok tömkelege, overpowered takarító, gagyi CGI , gyenge színészi játék és ezredrangú sztori nulla fordulattal. Ez az a film, amit ha megnézel: a) vagy jót fogsz röhögni rajta, annyira komolytalan; b) vagy a végéig fogni fogod a fejed, hogy adhatták ki ezt a nukleáris méretű filmes agymenést; c) mindkettő egyszerre.

    • Azért ne felejtsük ki Bruce Willist se a sorból, Schwarci és Sly mellé, simán odatehető ő is, mint a ’80-as, ’90-es évek híres akciófilm sztárja. =)

      A Lundgren féle Punishert láttam, és igen, elmondható róla ugyanaz, mint sok más korabeli képregény adaptációról, vagyis hogy jobb esetben is erősen B kategóriás lett. Na de pont azért, mert akkoriban még szinte sorozatban kaptuk az ilyen Terminator, Predator, Rambo, Die Hard, stb. filmeket, és akkor még ezek képviselték az A vonalat. Mára viszont, lévén hogy alig kapunk már minőségi akciófilmeket, és azoknak egy része is remake, mint pl. a Mad Max, a helyzet megváltozott.

      Az az igazság, hogy nem a képregény filmek lettek jobbak, hanem az átlag akciófilmek lettek annyira silányak, hogy mára egy Vasember, vagy egy Captain America, már minőségi filmnek érződik, azok mellett. Ettől viszont, a mostani képregény filmek sem jobbak annyival a XX. századi kollégáiknál. Vegyük példának a már említett Captain Americát. Ha lehámozzuk róla a nagy költségvetésű látványt, meg ezt a Nolan féle Batman óta divatos sötét, baljóslatú, sejtelmes stílust, akkor alatta ugyanaz a spandex jelmezes bohóckodás megy, egy nemzeti trikolorba öltöztetett, életre kelt propaganda figurával.

      Igazából már az Avengersnél is azt éreztem, hogy lényegében egy Transformerst nézek, csak itt most óriásrobotok helyett, szuperhősök bontják le New Yorkot. Elképesztően látványos, bár borzasztó mű az egész, de tartalma, az ugyanúgy 0. Viszont aminél tényleg világossá vált számomra, ez a nevezzük úgy “törés”, az a Galaxis őrzői volt. Amikor azt vettem észre, hogy egy CGI mosómedve parádézásától van elájulva a közönség, és ezt azonosítják ma a vagány akciófilm fogalmával, na akkor éreztem azt, hogy itt valami megváltozott.

      Kicsit olyan volt ez, ahhoz tudnám hasonlítani, mint mikor a K-ON! sikere után realizáltam, hogy az anime ipar most elindult egy olyan irányba, ami után már semmi sem lesz a régi.

      Persze most úgy tűnhet, pláne hogy a moéval hoztam relációba, mintha rühellném a képregény filmeket, pedig valójában nem. Szerencsére a képregény éra az akciófilmeknél, átlagban simán fogyaszthatóbb termékeket köp ki magából, mint az animuknál a moe. Sőt, akad is köztük pár, mint pl. Deadpool, amik nálam simán betaláltak. Csak épp az átlag képregény film az nálam általában olyan, már csak hogy a bejegyzés témájánál maradjunk, mint Schwarzi Commandója. Egy faék egyszerűségű akció fröccs, ami arra jó, hogy néhány unalmas órát elüssek vele, de nincs benne semmi olyan, ami miatt akár évekkel később is elővenném.

      • Nagyon ki vagy akadva arra a mosómedvére. 🙂 Mondjuk az új generációs marvel filmeknél pont az Amerika Kapitány az, amely igazából árnyaltan képes ábrázolni. Igaz, van rajta egy nagy adag amerikás sallang, de végig kritikus hangot üt meg a mai realitások irányába. Az első Amerika Kapitány még így is elég középszerű volt, viszont A Tél Katonáját mindenképp érdemes lenne megnézned. Nagyon jó kis B-kémfilm.
        Ami meg az akciófilmek hőskorát illeti, azért ne feledkezzünk meg a Halálos fegyver trilógiáról (a negyedik filmet én sem említeném érdemben).

      • Igazad van, Willist kifelejtettem. A szuperhős filmekkel az a bajom többségében, amit már te is bőven leírtál. Valahogy a 89-es Batman nálam az, amire azt mondanám, hogy tökéletes iskolapéldája a zsánernek, hogy kell valami fantasztikusat kihozni az alapanyagból. Hát engem a Vasember nem tudott se érdekelni se lekötni. Egyszerűen olyan agyonerőltetett az egész, hogy inkább fájdalmas, mint valami érdekes.

      • Na akkor sorban.

        Foma: Nem vagyok rá kiakadva, elvégre én is megváltottam rá a mozijegyet, és haverokkal közösen nézve jó volt. Csak épp van az a pont, amikor az ember egy józanabb pillanatában ráeszmél, hogy annak idején még Terminatorok, meg Predatorok kaptak év akciófilmje minősítést, ma meg ez.

        Amerika kapitány próbálkozik valóban, csak épp az eddigi filmekben valahogy mégse ez volt a fókuszban.

        ryderdudley93: Én szívesebben nézem ezeket inkább rajzfilm formában, úgy valahogy mindig jobban működnek. =)

      • Ha már szóba jöttek a szuperhősös-filmek is, nektek mi a véleményetek az új DC-filmről, az Öngyilkos Osztag-ról (Suicide Squad)?

        Én megnéztem, puszta kíváncsiságból. Hát…! 😦 Három koncepciót zsúfoltak bele 130 percbe, 1, magát az Öngyilkos Osztag-ot, 2, Harley Quinn és Joker kapcsolatát, 3, az Enchantress-t (Varázslónő). Három koncepció, ami önmagában megér 130 percet – ha nem éppen egy egész sorozatot. Itt 130 perc jutott 3 koncepciónak, szét is esett az egész. (Az Enchantress karaktere szerintem különösen megsínylette ezt a kapkodást, ami nekem különösen fájdalmas.)

        Egyébként lassan egyetértek azzal a Puzsérral, hogy a film elavult lesz a sorozattal szemben. Olyan értelemben, hogy egy sorozatban sokkal inkább ki lehet fejteni egy koncepciót (sőt, több koncepciót), mint egy filmben. A Suicide Squad jobban járt volna egy sorozattal. Mindenesetre a későbbiekben megérdemelne egy remake-t.

        Mindegy. Nekem nem tetszett. A többi hibáról inkább nem ejtek szót.

      • Megnéztem az Öngyi osztagot. A film címe lehetett volna inkább Suicide Movie, mivel tökön lőtte saját magát. Az, hogy három koncepciót akart egyszerre markolni, a DC-től már nem újdonság. A Batman vs Superman is több dolgot akart egyszerre, aminek a következménye az lett, hogy egyik se sikerült neki. Két ekkora fiaskó után a DC-nek és a Warnernek el kéne gondolkodnia azon, hogy merre tovább? Csak míg a Batman vs Superman esetében már az alapkoncepcióra sem voltam kíváncsi, így meg se néztem, addig az Öngyilkos Osztag annál inkább felkeltette az érdeklődésemet, mivel egy Piszkos tizenkettő típusú filmnek ígérte magát. Ehhez képest kb annyira sikerült a reklámjának megfelelően teljesíteni, mint a játékiparban a No Man’s Sky-nak. Csak az utóbbira ezért rá is szállt a fogyasztóvédelem.
        A film nagyon elcsúszott azon, hogy kihagyta a csapatépítést, de nagyon rástartolt a szereplők bemutatására, ami több karakternél felesleges volt, mivel nem tudtak érdekessé válni. Másrészt túl nagy hangsúlyt kapott Harley Quinn és Joker kapcsolata, ami annak fényében bosszantó, hogy Jokert nagyon banánhéjra küldték, és inkább egy idegesítő mellék karakter vált belőle, mint releváns szereplő, a rossz fanservice tipikus esete. Enchantress meg egyszerűen egy Marvel-szintű ellenség lett, ami szégyen a DC-re nézve. Egyedül Amanda Waller sikerült jól, gyakorlatilag vitte volna a show-t, ha nem tolják folyamatosan elébe Harley Quinn-t, akinek az egyetlen erénye, hogy cefet jól néz ki.

      • Puzsérnak én ezzel a film vs sorozat vesszőparipájával, pont nem értek egyet. Pláne mert kb. az egész elméletét, azzal a 2-3 sorozattal indokolja, aminek ő maga is fanja, mint a Trónok harca.

        Eleve két különböző formátumról beszélünk, amik máshogy működnek. A film egy koncentrált, erős, ott és akkor ható élményt képes nyújtani. Még egy sorozat lassabb, de szerteágazóbb, hullámzásra inkább alkalmas színvonalon szórakoztat. Univerzum építésre, franchise kreálásra pedig ugyanúgy alkalmas egy film, mint akár egy sorozat. Lásd Star Wars, Terminator, Matrix, és még lehetne sorolni.

        Sajnos rengeteg olyan sorozat van, ami még a harmadik évadot se éli meg, de ha meg is éli, addigra jellemzően végleg kiég, és önismétlésbe, fantáziátlanságba fullad. Ennek esélye pedig általában minden egyes újabb évaddal, egyre csak nő. Kevés sorozat képes arra, hogy több évadon keresztül is meg tudja őrizni, a kezdeti színvonalat, hát még emelni azt.

        Lásd ott a Walking Dead, aminél az első 2-3 évad, még bőven jó volt. Aztán mostanra mivé lett. Már mindenki fényesre polírozott, full extrás, modern, automata gépfegyverekkel járkál. A zombik kvázi jelentéktelen, félvállról vett díszek lettek. Helyette jöttek a random szereplőket legyilkoló random pszichopaták, meg az olyan megalomán húzások, mint a semmiből behozott tank, vagy a motorosok felrobbantása rakétavetővel. Szóval ez már rég nem Walking Dead, mint Mad Max, statisztáló zombikkal.

        Ugyanez megfigyelhető, az azonos című videojátékoknál is. Még először Lee, és kis csapata, esendő, emberi karakterek túlélését, tragédiát láthattuk, tele személyes konfliktusokkal, és belső ellentétekkel. Addig mostanra a legutóbbi részben, már több volt a quicktime eventös kill, mint az érdemi párbeszéd.

    • „A végére gondoltam ajánlanék egy filmet(ha nem probléma). Ez a darab pedig a Terror a stadionban, amely méltán megemlíthető, mint minden idők legtrébb akciófilmje.”

      Én megmondom őszintén, egy filmet néznék meg nagyon: Terror a Parlamentben. Mármint a magyarországiban… 😛

  6. – „Az alap koncepció ugyan nem lenne rossz, miszerint egy más kultúrából, világból érkező egyén, hogyan viszonyul a modern, XX. századi világhoz, annak szokásaihoz és vívmányaihoz. Éppenséggel csak a megvalósítással van a gond, kezdve a poénok hiányával, és Arnold színészi teljesítményével” – meg szerintem művészfilmnek szánták, nekem egyes jeleneteiben kifejezetten elvont volt. Másodszori megnézésre sem sikerült megértenem, mi is ez valóban. Van még egy hasonló kaliberű filmje, azt ki is hagytad a felsorolásból, ez pedig a Maradj éhen!. Az mondjuk nézhetőbb…

    – Azt azért látom, a vígjátékos próbálkozásait nem értékeled túl sokra. (Hercules in New York, The Villain, Twins, Kindergarten Cop, Junior, Jingle All the Way). Én mondjuk tökéletesen megértem, hogy igyekezett kitörni a keményöklű akcióhős sablonból, és megmutatni egy másfajta oldalát is. Az megint más kérdés, hogy az akciófilm, mint műfaj, valahogy jobban áll neki.

    – Szerintem négy filmje lett Schwarzenegger-nek igazán kultikus – a Conan, a Terminator, a Predator és a Total Recall.

    – „Így lehetett az egykor még logikusan viselkedő, rémült Sarah Connorból, robotvadász harcos amazon, az egykor félelemkeltő, rideg halálosztóból pedig egy anyósülésen asszisztáló, kőarcú bádog nagypapi.” – Őszintén megmondva, nem láttam a Terminátor 5-t, és nem is tervezem. Nekem már a 3-mal is voltak problémáim. Tartok tőle, hogy a mostanában nyomuló feminista esztétika beérte a jó öreg Terminátort is, ezért lett pl. Sarah Connort-ból kemény amazon. (Ami azért is bizarr, mert a Terminátor 2-ben már remekül hozta azt a fajta girl power karaktert, akivel még a férfiak is képesek voltak azonosulni.)

    – A Big Bang Theory-val és az Így Jártam Anyátokkal mi személy szerint a probléma?

    • A Big Bang Theoryval konkrétan az, hogy egy rakás életképtelen figurát beállítanak úgy, mintha valójában életképesek lennének, ráadásul még életpéldát is mutatnak, holott a nerdek azon sztereotipizált archetípusai (főleg Sheldon, aki konkrétan jobban irritál, mint Scrappy Doo, Chibi Moon és Jar Jar együttvéve), akik jó eséllyel sose kerülnek ki anyuci szoknyája mögül, és női nemi szervet is legfeljebb monitoron láthatnának.
      Az Így jártam anyátokkallal nekem az a bajom, hogy egyszerűen unalmas. A Jóbarátok egy modernizált, de komolykodásokkal jobban elegyített újrázása (mert valljuk be, a Jóbarátok legalább nem vette komolyan magát, míg ez több esetben megpróbálja).

      • Egy ilyen anti-Watamote a Big Bang Theory, nem?

        Őszintén megvallva: a The Big Bang Theory-ból sosem bírtam végignézni egy részt sem, mert túlságosan polkorrektnek érződött számomra; mintha azt akarná lenyomni a torkomon, hogy „ezek is emberek”, „szerethetőek” és „úgy jó, ahogy vannak”. Az én szempontomból viszont azok az emberek, akik 90%-ot fordítanak valamiféle hobbira (PC-game-re, RPG-re, fantasy-re, anime-re, képregényre) és 10%-ot szeretteikre (barátaikra, párjukra, gyerekeikre, szüleikre, testvéreikre), vitathatatlanul „ezek is emberek”, de cseppet sem „szerethetőek”, és egyáltalán nem „úgy jó, ahogy vannak”.

        Egyébként Puzsérnak az egyik kedvenc sorozata…

      • Ő baja 😀

    • Ahogy írtam is, azokat a filmjeit vettem sorra, amikben főszereplő volt, ezért maradt ki a Maradj éhen! és még pár másik.

      A Herculesben én művészi tartalmat nem nagyon véltem felfedezni, csak az ilyen kaliberű filmektől megszokott, kínos gagyizást.

      Schwarzi vígjáték szerepei közül nekem Az Utolsó Akcióhős, és a Két tűz között jött be igazán, azok is azért, mert ott lényegében önmagát parodizálta ki. A többi az finoman szólva se működött olyan jól. Igaz, úgy konkrétan rossznak én csak a Herculest, és a Juniort nevezném.

      “Szerintem négy filmje lett Schwarzenegger-nek igazán kultikus – a Conan, a Terminator, a Predator és a Total Recall.” -> Ez így van.

      “Tartok tőle, hogy a mostanában nyomuló feminista esztétika beérte a jó öreg Terminátort is” -> Nagyjából igen. Ugyan nincs pl. az önmagát Jedi lovaggá képző Mary Rey Sue szintjén, de az eredetivel kb. köszönőviszonyban sincs se ő, se Arnie.

      Big Bang Theory kapcsán Foma már elmondta a lényeget. Szóval ez kb. annyira hiteles, mint ha Mr. Bean egy nagy dumás, csajozógép Playboyt alakítana, és nem egy szerethető vesztest.

      Viszont ha már feljött Puzsér, akkor ő engem inkább a Trónok Harca fanboyságával tud kiakasztani. Sajnos ő is az a fajta tipikus fan, aki úgy rajong valamiért, hogy közben valami mást, jelen esetben a Gyűrűk Urát, előszeretettel tiporja, miközben a kettőnek kb. köze sincs egymáshoz.

      • Számomra az az érdekes Puzsér Game of Thrones-rajongásában, hogy teljesen kritikátlanul áll hozzá, az átlag fanboy lelkesedésével. Kiemeli a pozitívumait, miközben a negatívumaitól kegyesen eltekint. Ez nem kritikus hozzáállás. S valljuk be, azért a Trónok harca messze nem egy tökéletes alkotás, megvannak a maga hibái.

        A Gyűrűk Urával kapcsolatos hozzáállásáról pedig… még ha csak a Peter Jackson-filmeket ekézné, azt mondanám, oké… de Puzsér uraság a teljes Tolkien-életművet bírálja, negatívan… természetesen úgy, hogy nem is olvasta a trilógiát. (Mondjuk Martin munkásságát is a sorozat alapján dicséri, bele sem szagolt a könyvekbe.)

        Ha már a feminista esztétika szóba jött, állítólag az új Mad Max-film (Harag útja) is feminista script doctorok iránymutatásával készült. Láttad? Ha igen, mi a véleményed róla?

      • Nem sok értelmét látom a két művet összevetni, mert az egyik egy film trilógia, a másik egy sorozat. A Gyűrűk Ura egy vérbeli high fantasy, aminek a lényege a kaland, még a Trónok Harca “nyomokban fantasyt is tartalmaz” és sokkal inkább politika intrikákra, cselszövésekre épít. (Legalábbis amennyit eddig láttam belőle, abból ez jött le.)

        Mad Maxet én a moziban láttam először párommal, és nekem spec nagyon bejött. Végre egy igazi, vérbeli, régi vágású akciófilmet kaptunk, amiben azok a dolgok amiket láttunk, azok tényleg ott voltak. Én semmi feminizmust nem éreztem benne, Furiosa, mert gondolom miatta sütötte rá pár nagyokos ezt a bélyeget, inkább azt a fajta maszkulin figurát hozta, mint Alan Ripley az Alien 2-ben.

      • Ha már feminista karakterek, az külön vicces volt, hogy mennyire felhördült a nép a női Szellemirtók miatt. Aztán végül kiderült, hogy mégsem olyan feminista propaganda lett, mint amitől féltek. Talán az utóbbi idők legkomolyabb feminista filmje a Szüfrazsett lett. Azt is meg kéne már néznem….

      • Mondjuk ettől függetlenül, egy elég gyér felújítás lett. Ahhoz képest még a Bay féle TMNT is, egy decens mozi. =)

      • Mondjuk azt nem mondtam, hogy jó lett, mivel nagyon szar film, de teljesen más téren csúszott el. 🙂

  7. Minden tiszteletem, hogy végig tudtál nyomni egy ilyen komoly maratont, én már nem is tudom mikor volt nekem ilyesmire alkalmam. A fent leírtak nagy részével egyetértek, mondjuk a Kommandót én speciel imádom, minden annyira over-the-top benne, hogy akár a 80-as évek akciófilmjeinek önkéntelen paródiájaként is lehet rá tekinteni. Ja és a Terminátor 3-at a többséggel ellentétben én sem utálom, igaz az akciók és a befejezés az, amik igazán felhúzták nálam.
    Amúgy egy ehhez hasonló Stallone maraton cikket is szívesen olvasnák tőled. 🙂

    • Annyira azért nem volt megterhelő, még ha akadt is közte pár húzósabb cím.

      A Commandonak igen, van egy ilyen faktora, de az Utolsó Akcióhősben azért jobban működik ez a fajta önreflexió. =) Terminator 3-ban nekem a zárással se volt bajom, még tetszett is, hogy nem az lett a vége, mint amit eredetileg terveztek a 2. résznél (aztán jó érzéssel elvetették) hogy kapunk egy ilyen “ül kinn a parkban a padon, az öreg Sarah Conor, és minden jóra fordult”. Hanem épp az volt a lényeg, hogy az ítéletnapot, nem lehetett elkerülni, csak elodázni.

      Sly idővel szintén sorra fog kerülni. =)

  8. Szép kis lista, gratulálok! Ilyenből jöhetne akár több is… 🙂
    Terminator, Predator, Menekülő ember… Hát igen, mikor ilyen filmeket adtak még megérte kapcsolni azt a TV nevű zajládát. 😀

  9. Jöhetne még pár ilyen bejegyzés mert ez nagyon jó lett. Legközelebb mondjuk Stallone bácsi Segal bácsi filmjeivel 🙂

  10. Nekem is több kedvenc filmem van tőle, bár igaz, valahogy olyan hős/példakép számomra azért sosem volt (Sly sem), én már akkor is az olyan hősöket bírtam inkább, akik úgy menők, hogy közben hülyék is. XD Szal nekem inkább Jim Carrey és hasonlók voltak “a menők”, Arnie és Sly meg azért legtöbbször eléggé az “egydimenziós, tökös harcos” image-et hozták. (Nem véletlen, hogy amiket szeretek is tőlük, azok sem “tiszta” akciófilmek, hanem inkább a vígjátékaik.) Mindre épp ezért nem is reagálnék, mert nem is láttam az összeset, úgyhogy most csak kimazsoláznám azokat, amiket végignéztem, vagy legalább láttam belőlük bármit is.

    “The Villain – 1979”

    Elnézést mindenkitől, aki szereti ezt a filmet, de borzasztó bárgyú szarság, nem tudok rá szebb szavakat használni. Értem én, hogy próbáltak egy ilyen Looney Tunes/Cartoon Network live action filmet csinálni, szándékosan sarkított jellemekkel (Dick Dastardly-féle gonosz, kikapós bárénekesnő, annyira ártatlan és nemes cowboy, hogy semmilyen szexuálisa utalásnál nem kapcsol, stb-stb.), viszont sajnos ettől még az egész nem működött számomra. Persze nem Arnie miatt szar, szimplán az egész film az. A magyar címe is jól mutatja az egész film színvonalát: “Kaktusz Jack”, hát bazeg, egy ilyen nevet… XDDDD Jó, haladjunk is tovább inkább… XD

    “Conan the Barbarian – 1982”

    “Conan the Destroyer – 1984”

    Ha jól rémlik, mindkettőt láttam még anno, de valahogy egyik sem fogott meg. Az ilyen típusú filmjeire mondtam, hogy “a szokásos egydimenziós badass macsót játssza”, ezek meg valahogy nem tudtak lekötni soha, vagy csak nagyon ritkán.

    “The Terminator – 1984”

    Na igen, mint sok más ember számára, úgy számomra is ez volt az első igazi “Arnold film”. Nem mintha itt valami rétegezetten mély jellemű szereplőt alakítana, viszont ezúttal baromi jól áll neki a szerep, ráadásul történetileg is indokolt, hogy miért egy érzelemmentes, faarcú és hangú karaktert játszik, hiszen egy gép. Ja igen: nem utolsó sorban itt a sztori is megfogott, tehát nem csak Arnold jó benne, de az egész film az. (Pedig én előbb láttam a T2-t, mint az 1-et, fel voltam készülve rá, hogy jóval gagyibbnak fog hatni, de egyáltalán nem ez történt, sőt számomra a mai napig egyenrangú a két film. Tipikus példája annak, amikor egy jó film kap egy még jobb folytatást, de ettől az 1 még nem válik gagyivá, a 2 pusztán továbbviszi, kiegészíti azt. Megjegyzem, azért amikor az 1 vége felé Arnie már csupavasként kimászik a felrobbant kamionból, azt még a 2-ben sem tudta nálam überelni egyetlen jelenet sem.)

    “Predator – 1987”

    Láttam, egynek el is ment, de ez meg tipikusan az a film, ami rohadtul nem Arnold miatt lett emlékezetes szvsz, hanem a predator szörny miatt. Nem véletlen, hogy míg predator filmből azóta nem is egy készült, Arnie-t valahogy egyikbe sem hívták vissza szerepelni. Szóval nem az lett, mint mondjuk Sigourney Weaver esetében, hogy szinte nincs jó Alien film nélküle, mert ezt a “tökös amcsi katonát” szvsz ugyanúgy el tudta volna játszani mondjuk Dolph Lundgren, vagy bárki hasonló izomállat is.

    “Terminator 2: Judgment Day – 1991”

    Egy újabb hatalmas kedvenc, plusz mivel itt ezúttal jófiú szerepben tűnik fel, kissé azért próbálták is valamennyire árnyalni a karakterét, mondhatjuk úgy is, hogy amennyire érzelmet a gép még elbírt, azt belevitték. De ahogy az 1-nél, úgy itt is arról van szó, hogy az egész film baromi jó, Robert Patrick a maga módján legalább annyira jó terminátor, mint amilyen Arnie volt még az 1-ben és persze ennek a filmnek a végén is kapunk azért utóbbitól egy felejthetetlen jelenetet, amikor az olvasztókohóba leereszkedve még utoljára coolosan “szuper”-jelet mutat a kezével, mielőtt felolvad. (T___T) Egyébként érdekesség, hogy a T 1-2 még a japókat is annyira megfogta, hogy több animében is feltűnik, vagy utalásként, vagy konkrét szereplőként. XD A Dirty Pairben egyszer a terminátor ellen fightolnak, a Seto no Hanayome-ben pont az említett olvasztós jelenetet parodizálják (legalábbis ha jól rémlik, ebben volt, én egy AMV-ben láttam XD), illetve amin tényleg néztem egyet, amikor a Monogatari sokadik szériájában Black Hanekawa a T-800-ashoz hasonlítja magát, mert eleinte ugye ő is ellenség volt, a folytatásban azonban már besegít hőseinknek. XD

    “Last Action Hero – 1993”

    A KEDVENC filmem tőle, mindenféle vicc nélkül. Számomra ez volt “AZ Arnold-film”, mert ugyanúgy meghagyták a tökös macsó imidzset, mint a korábbi filmjeiben, viszont emellett az egészet telenyomták öniróniával, humorral és egy ötletes vázra húzták fel az egészet. El sem akartam hinni, hogy az amcsiknál ez a film bukás volt, de gondolom nem tudták megemészteni, hogy Arnie vicces is lehet, miközben akciózik. 😛 És ez tényleg nem működött volna más színésszel, hiszen szinte az egész addigi akciófilm karrierjét parodizálja, a más filmjében klisés akciófilm-fogásokat pedig azzal intézik el, hogy “ez egy film a filmben, ezért normális, hogy ilyen” és működik is a dolog. XD Talán az egyetlen hibája, hogy az elején kissé lassan indul be, talán túl sok időt fordítanak a kissrácra, aki ugyan valóban nem annyira idegesítő, mint hasonszőrű társai általában, viszont annyira nem is érdekes, hogy az ember ne fast-forwardolná a filmet egészen odáig, amikor már Arnie is aktívan szerepelni kezd benne. 😀 Onnantól viszont szinte végtelen szórakozásban lesz része a nézőnek, utalnak Arnie gagyi osztrák nevére/akcentusára (-Én vagyok a legendás komédiás Arnold Brauschwenegger! -Az Schwarzenegger! -Gesundheit! XDDDDDD), utalnak korábbi filmjeire (nem is akárhogy, pl. majdnem halálra röhögtem magam, amikor a videótékában meglátnak egy T2 posztert, csak éppen Sly-al a főszerepben… XDDDDDD) és közben szarrá parodizálják az összes amcsi akciófilm klisét (egy lövéstől felrobbanó autók, magát naponta felbaszó, üvöltöző feka rendőrfőnök, mindent túlélő, sebezhetetlen főhős, stb.), a második felében pedig a való világban némileg komolyodik ugyan a film, de azért a hangulatát nem veszíti el és itt már tényleg izgulunk Arnie-ért, hogy vajon úgy is nyerni fog-e, hogy megfosztották filmbéli “szupererejétől”. Plusz itt már behozzák az ilyenkor kötelező “hogyan dolgozza fel a karakter, hogy csak egy fiktív hős”-szálat is, de még ezt is elhumorizálják (-Van annál rosszabb is, ha az ember rájön, hogy egy kitalált karakter: árvíz, földrengés, politikusok, éhhalál, politikusok… -Őket már említette… – Hát persze, mert kétszer rosszabbak mindenki másnál! XDDD) és persze ha már valódi világ, kapunk “Arnie találkozik Arnie”-val jelenetet is… XDDDD (Jajj, erről meg a Hasfelmetszős jelenet ugrott be: “Jézusom, hogy nézel te ki, öltözz már át! Asszed Jack Nicholson Jokerként ment a Batman premierre?” XDDDDD) A színészek szintén mind nagyon rendben vannak, Arnie ugye önmagát játssza, a srác is korrekt, de igazából majdnem mindenki remek, a Hasfelmetsző kellően creepy, az egyszerű mozigépész fazont is a szívembe zártam, a főgenyát nagyon stílusosan játszó Charles Dance tényleg szintén epic volt, az Arnie lányát alakító Bridgette Wilson-hoz pedig csak annyit tennék hozzá, hogy “Mmmmm…:3333” és akkor most ebbe nyugodtan bárki bármit beleképzelhet… XDDD Úgyhogy nagy kedvenc nálam ez a film, Arnold filmek közül nálam a legjobb, de még akcióvígjátékok között is tuti rajta lenne valami TOP 10-es listán, ha csinálnék olyat. (És mielőtt mindenki lerágná a körmét, hogy “Oké, de akkor mi a kedvenc Sly filmed?”, gyorsan hozzáteszem, hogy természetesen tőle meg az Oscar. XDDD Ami szintén bukott amcsiban, mert ezek a gyökerek nem tudnak értékelni egy ilyen színházi darabra hajazó vígjátékot, meg hát mi az, hogy a tökös Sly vicces filmben játszik? 😛 XDDD)

    “Junior – 1994”

    Részleteket láttam belőle, mert a TV-ben többször is lement, de gondolom megértitek, ha azt mondom, hogy valahogy sosem éreztem rá ingerenciát, hogy öt percnél tovább nézzem. XD

    “Jingle All the Way – 1996”

    Őszinte leszek: én ezen röhögtem. XDDDD Kifejezetten tetszett. XD Oké, az is igaz, hogy ha mai fejjel nézném meg, nem tizenévesen, lehet már közel sem lenne annyira vicces, de igazából határozottan kellemes emlékeim vannak róla, még a Power Rangersre hajazó gagyi jeleneteivel együtt is. XDDD Persze volt a cuccban pár szükségtelen mellékszál (rohadtul nem tudott érdekelni pl. hogy a “gonosz szomszéd” hogyan próbál ráhajtani Arnie feleségére), de az akciófigura utáni nagy hajsza szerintem király lett és ahogy az Utolsó akcióhősben az akciófilmeket parodizálták, úgy ebben meg a szokásos amcsi vásárlási lázat próbálták kifigurázni, meg azt, hogy milyen nehéz az ember dolga, ha egy ritka, eredeti, nem kínai másolat, stb. cuccot kell felhajtania. És persze van pár epic mellékszál is, szóval a Power Rangers vonal egy dolog, de én a MIkulásos jeleneten is szarrá röhögtem magam. XD Kezdve azzal, hogy úgy viszik oda, mint valami bűntanyára, a helyet rénszarvasagancsos német juhászokkal őrzik (XDDD), külön jelszó kell, hogy beengedjék őket (“ha Karácsony – harácsolj!”, vagy mi volt a magyar szinkronban… XDDD), odabenn persze kiderül, hogy ilyen gagyi, kínai/ruszki “bootleg” Turbomanjük van csak, mire Arnie kezd bepöccenni, de nem akarják csak úgy hagyni elmenni, ezért a végén kapunk egy jelentet, ahol Arnold Schwarzeneggel szarrá ver egy hangárnyi Mikulást… XDDDD (Amúgy azon is beszartam a röhögéstől, amikor kezdetben látszólag nyerésre áll, aztán előjön egy ilyen “ketrecharcos Mikulás”, aki csak annyit mond: “Most jön a virgács, kisapám!” XDDDDD) Illetve Arnie mellett még bírtam a “vicces feka havert” játsszó Sinbadot, aki mondjuk csak részben volt haver, mert sokszor ő is ott baszta át Arnie-t, ahol csak tudta, mivel mindketten ugyanarra a figurára hajtottak. XD (“Ez tényleg bomba volt? Picsoda egy perverz világban élünk, undorító, pfujj!”, aki látta, tudja… XDDD) Persze mondom, újra kéne néznem, lehet így a harminchoz közel már inkább kínos lenne, mint vicces, de az tuti, hogy ha Arnoldos vígjáték (és az Utolsó akcióhőst mondjuk nem választhatnám… XD), akkor inkább nézném újra ezt, mint egyszer is egy Juniort, vagy Ovizsarut.

    “Batman & Robin – 1997”

    Na, ez viszont vérgáz. Tipikusan az a film, amikor átlag 10-12 évesként még elröhögcséltünk rajta az osztálytársakkal, meg nem is igazán értettük, hogy sokan miért szidják, viszont így huszonévesen újranézve mondjuk a Burton-féle Batmant, vagy a Nolan-féle Sötét Lovagot és utána újranézni EZT…nos igen, már tökéletesen érthető. Arnie mondjuk poén benne, de van rá egy ötösöm, hogy valószínűleg az eredeti, képregényes Mr. Freeze nem egy ilyen szerencsétlen hülye, aki minden második mondatában valamilyen jéggel kapcsolatos szóviccet erőltet, szóval ettől még rendesen elbaszta Schumacher. XD Kb. ha pozitívumot kéne mondanom a filmből, az valahol kimerülne abban, hogy a Batgirlt játszó Alicia Silverstone legalább annyira “mmmm… :333” volt a filmben, mint az Utolsó akcióhősben Arnold lánya, de itt vége is a boldogságnak. XD

    “Terminator 3: Rise of the Machines – 2003”

    Jóval gagyibb, mint az első két rész, de azért nem ANNYIRA gagyi, nézhetetlen izé, mint amilyennek sok Terminator-fan szereti beállítani. A probléma inkább az, hogy a második rész akciófilmhez képest csavaros sztorija után mindenki LEGALÁBB egy olyan szintű epic filmet várt, ha nem annál is jobbat. Ehhez képest kaptunk egy szinte másolat filmet, ahol most T-1000-res helyett Terminatrix van, de kb. azon kívül, hogy ez most már gépeket is “meg tud szállni”, semmi különösebb újdonságot nem mutat fel, amit anno Robert Patrick már ne tudott volna. Ezen túl a sztori nem olyan nagy szám, más emlékezetes karakter pedig nem is szerepel benne, John Connor pedig valami folyamatosan nyafogó, szerencsétlen pöcs lett, legalábbis a T2-ben megismert John után én nem egy ilyen lúzert vártam volna, mint “az emberiség jövőbeli megmentőjét”, a barátnője meg aztán végképp annyira semmilyen karakter volt, hogy kb. az arcára sem emlékszem. Egyszer végig lehet nézni persze, de messze elmarad a Cameron által rendezett első két film mögött (btw, sosem fogom megbocsátani az ürgének, amiért kiadta a kezéből a jogokat…) és bevallom, nekem a Genysis jobban tetszett, mint akár a T3, akár a T4, de majd ott még írok erről.

    “Terminator Genisys – 2015”

    Nos igen, az első két résszel szemben ez is alulmaradt, viszont szerintem jobb lett a 3-4 párosnál. Nem olyan “igazi”, Cameron-féle Terminator sztori, de legalább Terminatornak érződik, ellentétben a 3-4-el, ami inkább volt ilyen “csináljunk valami robotos, időutazós akciófilmet, amit majd eladunk a Terminator brand neve alatt” film. Persze gyakorlatilag átírták az egész sztorit, szóval egyfajta rebootnak is felfogható, viszont így legalább nem kell amiatt nyafogni, hogy mennyire plothole-os a korábbi filmekkel, mivel kvázi egy teljesen új idővonalat nyitottak. Persze a hülyeségektől így sem mentes a film, kezdve azzal, hogy Johnból ezúttal nem egy nyafogó pöcsöt, hanem gonoszt csináltak, de semmi gond, nyafogó pöcsnek ott lesz Kyle Reese, Sarah Connor meg valóban egy amazon lett, de nem olyan T2-es természetes, megmagyarázott módon, hanem inkább erőltetetten. (Bár szvsz még mindig tolerálhatóbb volt, mint az SW VII-es csaj, akinél szinte pár propagandaszerűen nyomatták a feminista undertone-t.) Ja és kissé az is gáz volt, hogy a legelső részben teljesen érthető “Kyle vs Arnie” dolgot próbálták ide is áthozni, de mivel itt egy oldalon állnak, ezért ilyen “após és a veje” szintű kakaskodás lett csak az egészből, ami hosszútávon inkább lett arcmaró, mint vicces. Viszont mindezek ellenére még mindig úgy vagyok vele, hogy a T 1-2 után végre ismét úgy éreztem, hogy egy igazi Terminator-filmet nézek, úgyhogy ez mindenképpen a javára írható. Mondom ezt úgy, hogy én ezt a szériát a 2 után szívem szerint sem Cameronnal, sem nélküle nem folytattam volna, mivel szerintem tökéletes volt az a nyitott befejezés, amikor ott monologizál Sarah a végén, hogy “ha egy gép fel tudta ismerni az élet értékét, akkor talán még van remény” és a nézőre volt bízva a folytatás, hogy akkor most szerintünk lesz-e Ítélet Napja, vagy a Skynet végül “megkegyelmez”.

    • „Kb. ha pozitívumot kéne mondanom a filmből, az valahol kimerülne abban, hogy a Batgirlt játszó Alicia Silverstone legalább annyira “mmmm… :333” volt a filmben, mint az Utolsó akcióhősben Arnold lánya, de itt vége is a boldogságnak”

      Meg azért Uma Thurman is jól nézett ki Poison Ivy-ként. 🙂

      • Nem tudom, nekem ő valahogy nem jön be, persze nem csak ebben a szerepében, valahogy túl csontos az arca, vagy tényleg nem tudom mivel megindokolni… XD Persze tény, hogy őt próbáltak a filmben fúdeszexinek beállítani, illetve ugye eleve maga Poison Ivy karaktere is olyan, de valahogy nekem még így sem adta. ^^” (Persze az is igaz, hogy van még 1-2 ilyen színésznő, akitől mindenki elájul, de nekem a “creepytől” a “savanyú uborkáig” sokféle jelző eszembe jut róluk, épp csak az nem, hogy kívánatosak. XD)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: