Doom (2016)

doom-2016

Ha van egy olyan videojáték franchise PC-n, mely nem szorul különösebb bemutatásra, még a videojátékok világában nem különösebben jártas emberek számára se, akkor az a Doom. Lévén egy olyan azóta kultikussá vált sorozatról van szó, mely stílust teremtett, és egy egész műfaj jövőjét határozta meg, úgy egyjátékos, mint többjátékos oldalról nézve. Mondhatnám akár azt is, hogy ami a Nintendonak volt Mario, a Segának Sonic, az PC-nek volt Doom guy.

Bár személy szerint, nekem mindmáig a Duke Nukem 3D maradt a kedvencem abból az érából, a Doom első két részébe is jó pár órát beleöltem, és főleg a második rész, úgy maradt meg bennem, mint egy kellemes, szórakoztató FPS. Annak ellenére, hogy bizony akkoriban nem egyszer sikerült benne elakadnom. =)

A harmadik rész ellenben, a stílusváltás okán, az akkor valóban gyönyörűnek számító látvány ellenére se tudott igazán megfogni. A 2004-es megjelenése óta, egyetlen egyszer vettem elő újra, még 2007-ben, akkor is azért, hogy utólag bepótoljam az időközben érkezett kiegészítőjét.

Érthető hát, miért voltak fenntartásaim a 4. résszel szemben, mely a korai változatban, még teljesen máshogy nézett ki. Szerencsére, valószínűleg a fejlesztők is érezhették, mit szeretne kapni a közönség egy Doom játéktól, így végül más irányt vett a projekt, és inkább visszatértek az első részek gyökereihez.


“They are rage. Brutal, without mercy. But you, you will be worse. Rip and Tear, until it is done!”

Az új Doom nem szarozik, egyből a közepébe vágva, az első pillanatoktól kezdve nyilvánvalóvá teszi, hogy ez bizony egy kőkemény, vagány, velős, macho tribute játék, mely a saját öröksége előtt tiszteleg. Ismét egy névtelen, arctalan, néma tengerészgyalogos bőrébe bújhatunk, aki épp kvázi a saját sírjából kel ki, mint egy rég eltemetett, legendás hős, csakhogy a béklyóit szó szerint letépve, puszta kézzel elintézzen pár rossz arcú démont.

doom-2016-1

Gyorsan szert tesz az innentől kezdve alapfegyverül szolgáló, leginkább a Quake 4-re emlékeztető, önmagát újratöltő impulzus pisztolyra, amivel végiglőhetjük magunkat, a másik szobában leledző, ikonikus páncélunkig.

doom-2016-2

Mire az egyik közeli monitoron, bejelentkezik a létesítmény vezetője, aki épp kezdené nekünk lökni az ilyenkor szokásos tudós rizsát, mi azonban egy elegáns mozdulattal elkussoltatjuk, hisz kit érdekelnek a magyarázatai? Nem azért vagyunk itt, hogy mesedélutánt tartson nekünk valami tojásfejű, hanem hogy belekben gázolva rúgjunk szét annyi démon seggét, amennyit a pokol csak ki tud magából köpni.

Más dolgunk tehát nem nagyon lesz, mint hol belső létesítményekben, hol nagyobb, felszíni tereken rohangálva lőni mindenre, ami mozog. Önmagában, mai viszonylatban, a regenerálódó életerő, és a lineáris csőpályák korában, ebben nem is lenne sok kihívás. Ha így lenne, hamar végig lehetne szaladni a játékon. A Doom azonban visszatér a gyökerekhez, és megidézi nekünk az FPS-ek hőskorát, kulcskártya keresgéléssel, labirintusszerűen felépülő pályákkal, alternatív útvonalakkal, gyógycsomagokból pótolható életerővel, és annyi ellenféllel, amik garantálják, hogy egy percre se legyen nyugtunk.

Természetesen, ahogy egy igazi remake azt megkívánja, visszaköszön majd a klasszikus szörnypark, és fegyverarzenál is, immár kiegészülve néhány új monsztrával, és mordállyal, hogy azért az újdonság varázsa is meglegyen.

Hasonlóan a revitalizált Shadow Warriorhoz, az új Doom is remekül elegyíti a régi, klasszikus elemeket, a modern megoldásokkal. Azaz immár lehetőségünk lesz, mindenféle hasznos és kevésbé hasznos dolgot gyűjtögetni a pályákon, melyek egy része elég jól el lett rejtve. Így ösztönözve arra a játékost, hogy ne csak végigrohanjon a pályákon, hanem fedezze fel azokat, nézzen be minden kis résbe, szikla, doboz mögé. Tehát érdemes lesz a térképet is nézegetni, hogy tudjuk, hol jártunk már.

doom-2016-3

A feljegyzések, és mini Doom guy figurák mellett, gyűjtögethetünk rúnákat, különféle fegyver, és páncél modokat, fejlesztéseket, melyeknek hála egyre hatékonyabban vehetjük majd fel a harcot, a ránk rontó rémek ellen.

doom-2016-4

Valamint ezen felül még ott vannak a kihívások, és a pálya szerte elszórt, külön kapcsolóval megnyitható rejtett pályarészeket is, melyek a klasszikus részek pályáiból lettek átemelve, azok eredeti textúráival.

doom-2016-5

Az új Doom, akárcsak a régi részek, folyamatosan adagolja az adrenalin dús akciót, és kihívást, egyre nagyobb dózisban, amihez nem csak ellenfeleink száma, de azok intelligenciája is hozzájárul. Az AI alapvetően jól működik, a különféle ellenfelek, mind más-más képességekkel rendelkeznek, és eltérő taktikákat vetnek be ellenünk, egymással általában elég jól összedolgozva. A sima possessedek pl. a tömegüket kihasználva rontanak ránk, még a jóval taktikusabb impek inkább tartják a távolságot, előszeretettel váltanak pozíciót, és csak akkor merészkednek közel, ha az oldalunkat, hátunkat mutatjuk nekik. A Pinky démonok folyamatosan próbálnak letaglózni, még a Hell Razerek igyekeznek fedező tüzet biztosítani, és ha kell, vissza is vonulnak.

Ennek hála a Doom, közelről sem nevezhető épp könnyűnek. Még közepes nehézségi szinten se sok hibát engedhetünk meg magunknak. Elég ha kicsit nem figyelünk, vagy óvatlanabbul megyünk bele egy-egy csatába, máris hamar a töltőképernyőn találhatjuk magunkat.

A nagyszerű, akció dús játékmenethez, természetesen most is társul a kiváló látvány, és a nagyszerű zenék, ahogy azt már az id játékoktól megszokhattuk. Emellett jól is optimalizált az engine, az én nem épp felsőkategóriás gépemen, középmagas grafikai beállítások, és vertikális szinkron mellett, akadás, fagyás mentesen, stabilan futott. Talán az egyetlen pont, amibe bele tudnék kötni, az a fizika, illetve annak hiánya. Lévén az ellenfelek ragdollját leszámítva, egyedül a robbanó, piros hordók azok, amikre bármiféle hatást tudunk gyakorolni. Minden más viszont, statikuson oda van ragasztva a padlóhoz. Ugyanígy minimális a rombolható berendezések, tárgyak listája is, ami így 2016-ban, kicsit kiábrándító ugyan, de megbocsátható.

Mindent összevetve, személy szerint én remekül elvoltam az új Doomal, főleg a nyár végi uborka szezonban. Nemcsak hogy hozta azt, amit elvártam egy Doom játéktól, de egy olyan nagyszerű utazásra invitált, hogy néha szinte úgy éreztem, megint az a 8-9 éves gyerek vagyok, aki annak idején alig várta, hogy az iskolából hazaérve ismét puskavégre kapjon néhány pokolfajzatot. Akár azt is mondhatnám, hogy a Doom 4 volt számomra az igazi Doom 3. Az a folytatás, amire minden Doom rajongó valójában vágyott. 8/10

Advertisements

9 hozzászólás to “Doom (2016)”

  1. Vicces, hogy címképnek azt a borítót választottad, amit a közönség nem igazán kedvelt. 🙂
    Anno kipróbáltam a Doom-ot, de igazából a Quake volt az a játék, ami komolyabban bevitt az FPS műfajba. Jó, előtte ott volt még a Wolfeinstein is. Valahogy a Doom annyira nem tudott még megfogni.
    Ami a fizikát illeti, talán pont a retro-hangulat keltése céljából maradtak a klasszikus receptnél ezen a téren is.

    Viszont kíváncsi lennék, milyen a csúzlik pontossága toronyforgás közben? 😛

    • Nekem épp a Quake 1 volt olyan, hogy különösebben sose tudott megfogni. Hiába volt ez az első, valóban teljesen 3D-s FPS, a grafikán kívül nem volt benne kb. semmi újszerű. Hangulatra, stílusra kb. ugyanazt hozta, mint előtte a Doomok.

      Akkoriban a Duke Nukem 3D, vagy a Shadow Warrior, sokkal inkább be tudtak szippantani, hiába nem voltak teljesen 3D-sek.

  2. Eddig lazán a legjobb játék volt az idén! Megérte minden forintot rákölteni.
    Mafia 3at kipróbáltad már? 🙂

    • Épp tegnap meséltem Péternek, hogy elég félrecsúszott a hírek szerint. 🙂

    • Még nem, de a közeljövőben nem is tervezem. Nekem már a 2 sem tetszett, ez viszont az amúgy ígéretes alapkoncepció ellenére, az eddigi kritikák alapján, még annyira se tűnik működőképesnek, mint az előző.

      Hiába, úgy látszik időközben elfelejtették, hogy a Mafiát anno senki sem azért szerette, mert egy GTA klón volt, épp ellenkezőleg. A Mafia első része anno pont azért volt sikeres, mert nem GTA-t akartak vele majmolni, hanem storyt mesélni, és karaktereket építeni.

      Ráadásul, ezen felül még ott van a technikai problémák hada, amik platformtól függetlenül, minden verzióban ott vannak.

  3. cheatergs Says:

    Az első, kukázott verzió nekem Rage 2-nek tűnt, ez meg Quake 5-nek.
    A walkthrough-kból nekem nem nyerte el a tetszésemet.

    Nem világos, h miért húznak sokan éles határvonalat a Doom 2 és 3 között, sztem nincs olyan nagy különbség, leszámítva, h a 3 sötét, és némileg lassabb lefolyású.

    Vsz ezután sok értelme nincs külön Quake 5-öt készíteni, inkább egyesítsék a két szériát és folytassák egy név alatt.

    • A Quake 1 anno egy kvázi 3D-s Doom volt, szóval nem értem, mitől lehetne ez egy Quake 5? Épp az, hogy ha kijönne egy Quake remake, az első rész alapján, sanszosan majd az hajazna megint erre. =)

      A Doom 3 és az 1-2 közti különbség meg szerintem evidens. A Doom 3 egy echte horror FPS próbált lenni, lámpával világítgatós, sarok mögül előugró szörnyes, ijesztgetős, vaksötét folyosó harcolós fajtából. A régi részek sokkal arcadeabbak voltak, ott inkább a trancsíron, meg a legyaknivaló szörnyek mennyiségén volt a hangsúly, nem pedig a paráztatáson.

  4. Anno volt már hasonló, Doom 2D címen.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: