A bölcs, a bunkó, na meg a plázaőrség

Sok olvasóm számára, bizonyára ismerős azaz érzés, amikor az ember, kikerül az iskolapadból a munkaerő piacra, valami végzettséggel a kezében, majd nagyon hamar szembesül vele, hogy azzal ő bizony hiába szeretne, nem tud elhelyezkedni. Ezért kénytelen elindulni, valami teljesen más irányba, ami ugyan abszolút nem érdekli, mégis muszáj csinálnia, mert valamiből élni kell.

Közhelyesnek hangzik, mégis sokszor igaz a mondás, hogy az ember sokszor örül, ha egyáltalán van munkája. Sok esetben azonban, a munkaadók se segítik épp elő, hogy a dolgozni akaró ember, végre munkát találjon…

Nemrég történt, hogy összefutottam egyik régi ismerősömmel Danival, akivel utoljára úgy két éve volt lehetőségem személyesen is beszélni. Dani alapvetően amúgy egy nagyon rendes srác, az egyetlen hibája, hogy szegénynek sajnos birka türelme van, és hajlamos olyan dolgokat elviselni, amit más ember már bőven szóvá tenne.

Mint az hamar kiderült, épp állásinterjún volt, arról tartott hazafelé, ami azonban, már az arcán látszott, hogy nem ment valami jól. Mint sokunk, ő is abba a kategóriába tartozik ilyen téren, aki anno letett egy korrekt szakmát. Nevezetesen 3D Animátornak tanult, a szakmájában azonban, egy percet sem tudott dolgozni, egyszerűen azért, mert lehetőséget sem kapott rá.

Anno a helyi TV-nél volt szakmai gyakorlaton, de már ott azzal biztatták őket, hogy elhelyezkedni, ezzel 99%-uk nem fog tudni, és nem is tudott. Így miután fél évet lehúzott úszómesterként, közben kitanult vagyonőrnek, amivel legalább el tudott helyezkedni.

Viszonylag gyorsan talált vele állást, 4 évig dolgozott egy szállodában, havi 130-140k körüli összegért, ami neki elég is volt. Azonban idén márciusban, mindenfajta különösebb indok nélkül, egyszerűen felmondtak neki. Jövőhónap tizedikén fizetés, majd onnantól kezdve még 2 hét volt, mire kijött a papír, amivel egyáltalán be tudott menni a hivatalba jelezni, hogy ő amúgy nincs már foglalkoztatva.

Közben bújta az álláshirdetéseket, de sok jóra ott sem számíthatott. Ráadásul a konkrétumok, mint bérezés, munkarend, stb., jellemzően mind csak az interjúk alkalmával derültek ki. Így kapott például olyan fantasztikus ajánlatokat, hogy menjen építkezésre 24/48-ba, 450 forintért, úgy hogy még egy bódé sincs, semmi, hanem kocsiból kell őrizni. Árnyékos rész nuku, amúgy meg az egész terület föld, szóval ha esik az eső, amire az elmúlt hetekben volt bőven példa, akkor dagonya van. Tehát egy munkásbakancsot, erősen ajánlott bekészíteni. A cég meg persze, nem ad semmit.

Ilyen és ehhez hasonlók után, jelentkezett végül pláza őrnek. Épp ott volt felvételivel egybekötött gyorstalpalón. Na én már körülbelül itt mondtam neki, hogy: “Nagyon remélem, nem fogadtad el.” Mert ha nem is őrként, de a pláza világához anno, nekem is volt szerencsém, és ismerve őt, valószínűleg nem sokáig bírta volna, ahogy én se. A plázáknak ugyanis, van egy a gyártósorhoz, pénztársorhoz hasonló, lélekgyilkos természete. Egy olyan üres, személytelen, lélektelen, koszos, kommersz világ ez, ami a szabadabb, kreatívabb emberek számára, kész pokol.

Szerencsére, végül nem fogadta el. A történet azonban ott kezdett érdekessé válni, mikor elmesélte, mégis mi zajlott ott.

Kezdődött az egész azzal, hogy a fickóval előzetesen lebeszélte telefonon, hogy menjen be a hét azon napján, keresse meg az első útjába eső őrt, mondja el neki, miért jött, aztán a többit már tudni fogják, le lesz nekik adva a drót. Dani így is tett, a drót azonban nem lett leadva, így félóra ücsörgés következett, mialatt sűrű telefonváltások után, végül sikerült megoldani a nagy rejtélyt.

Innentől kezdve, a dolog nagyjából úgy nézett ki, hogy az őrök egymás között lökdösték a srácot. Volt amelyik próbált magyarázni, volt amelyik viszont minden másról beszélt. Kikapott például egy skinheadet, aki végig arról beszélt, neki hány soros bakancsa, és milyen landser cuccai vannak otthon. Miközben a srác, világ életében mérsékelten balos volt. Mindez azonban semmi volt ahhoz képest, ami ez után következett.

Nagyjából két óra mászkálás után, kikapta végül az őrvezetőt, aki forgatja az őröket. Na az végigvezette őt az egész plázán, a magyarázást azonban, ő se vitte túlzásba. Fél úton telefonált, amikor nem telefonált, akkor meg tanár úrt játszott, aki épp felelteti a diákját. Folyamatosan olyan kérdésekkel bombázta, amikről pontosan tudta, hogy a srácnak fogalma sem lesz, hisz eleve nem sokszor fordult meg ott, őrként pedig még egyszer se.

Megkérdezte tőle, hány bejárata van a plázának? (Na most ez azért cseles, mert vannak gazdasági bejáratok is.) Hány parkoló automata van a plázában? Hány bank automata van a plázában? Milyen bankok, mobil szolgáltatók vannak ott? Aztán ezek közé még beszúrt egy-két totál WTF? kaliberűt is, mint hogy mekkora a pláza alapterülete? Vagy, hogy mi van a második emeleten?

De ha még sikerrel is vette az akadályt, mint mikor azt kérdezte, ki jöhet be a kinti sorompónál? Még ott is megtalálta a módját, hogy olyat kérdezzen, amit biztos nem tud. Mint hogy kikből áll a vezetőség? Mire felsorolt vagy hat nevet, azok beosztásával együtt, majd hozzátette, hogy: “Ezt majd jegyezd meg.” (Értitek, miután körbejárták egy 3 emeletes plázát, mélygarázsostul.)

Úgy másfél óra szadizás után, a fickó aztán leültette az ebédlőben, a kezébe nyomott egy 60 oldalas házi rendet, majd közölte vele, hogy: “Ebből csak egy példány van, ezt csak itt tudod most elolvasni. De jól olvasd át, mert ha felvesznek, én majd kérdezni szeretnék ebből.”

Jóérzésű ember ugye, valamikor ilyen tájt állt volna fel, hogy köszöni a lehetőséget, de inkább keres mást. Dani azonban még ezt is lenyelte, a fickó azonban ekkor kezdte, nos finoman szólva túllépni a hatáskörét. Látta rajta, hogy Dani olyan vastagabb, kockább srác, nem az a kimondott atléta. Megkérdezte tőle, mit sportol? Mire ő mondta, hogy semmit, ő inkább filmeket, sorozatokat néz, internetezik, stb. Na erre a fickó beszólt neki egy olyat, hogy: “Pedig nem ártana valami értelmeset csinálnod…” (Értitek, mintha neki bármi köze is lenne ahhoz, mit csinál valaki a szabadidejében.)

Na itt már azért Dani is kezdte realizálni, hogy a fickó finoman szólva is egy seggfájdalom, azonban ezt még tetőzte azzal, mikor megkérdezte tőle: “Nem gondolkoztál még rajta, hogy parókát hordj?” mivel Dani, úgy elég rendesen meg is van kopaszodva. (Erről ugye senki sem tehet, hisz genetika.) Na most ez azon túl, hogy bunkóság volt a javából, Dani beszámolója szerint azért is volt “vicces”, mert a fickó maga is meg volt kopaszodva. Az őrök között meg a félhosszú hajú, koponya gyűrűs rockertől kezdve, a tetovált alkarú gyereken át, a pörsenéses arcú, fülbevalós, piercinges fesztivál arcig, volt mindenféle.

A fickó közben kiment, nagylelkűen közölte vele, hogy ha végzett az olvasással, hazamehet. Dani persze ekkor már rég nem olvasott, inkább azon gondolkodott, tényleg kell e ez neki? Ekkor jött be egy idősebb őr, aki szerencsére volt olyan rendes, és adott neki egy baráti jó tanácsot. Vagyis hogy 30 évesen, ő még mindig egy fiatalember, még előtte az élet, vannak lehetőségei, mehet, mozoghat, kereshet jobbat, és ha rá hallgat, tesz magának egy szívességet, és nem jön ide. Ő ugyanis tizenöt éve dolgozik vagyonőrként, de amikor idejött, két hónapig azt hitte, megőrül. Csak azért van még itt, mert két éve van a nyugdíjig, és azt még valahol ki kell bírnia.

Dani pedig megfogadta az öreg tanácsát, és inkább elment egy lámpa üzletbe, több pénzért, kevesebb órában.

Advertisements

26 hozzászólás to “A bölcs, a bunkó, na meg a plázaőrség”

  1. Jaj, nagyon sok emléket felidézett bennem ez a történet. 🙂 Amúgy hihetetlen, mennyire belterjes világ ez a vagyonőri. Én Pesten úgy keveredtem közéjük, hogy nem volt ezirányú végzettségem, így hivatalosan más pozícióban voltam alkalmazva, de lényegében ugyanazt csináltam, mint ők. Cserébe erősen éreztették velem, hogy nem igazán szívlelnek. Persze, volt egy-két jófej közöttük is. De például azt a mélységes undort, amit az egyetemet végzettek iránt éreztek, nem tudták levetkőzni. Mondjuk ebben szerepet játszott az is, hogy az irodaház, ahol dolgoztunk, tele volt olyan fiatal, frissdiplomás taknyokkal, akik arra nem voltak képesek, hogy kinyissanak egy ajtót a futárnak, akinek keze-lába tele volt csomagokkal. Viszont cserébe több volt a havi keresetük, mint nekünk az egész éves.

    Jut eszembe, Daninak meg ajánlom, hogy érdeklődjön a Paziriknál, azok elég gyakran keresnek 3D animátorokat.

    • Mondjuk ő ilyen szempontból szerencsés volt, mert egy kulturált helyen volt, ahol az unalmasabb órákban, még netezni is tudott.

      Mesélt is pár vicces storyt, például hogy volt egy váltótársa, akit csak Al Bundynak neveztek, és nem csak azért, mert Bandinak hívták, hanem mert mielőtt odakerült, egy cipőboltban húzott le 4 hónapot, ahol heti 6 nap kellett 10 órákat talpalnia.

      Na most azon kívül, hogy a fickó 4 hónap után, olyan volt mint a zombi, herótot kapott nem csak a cipőktől, de a Disney channeltől is, ugyanis a boltban folyamatosan az ment. Viszont nem ám a rendes Disney channel, hanem bizonyos ottani rajzfilmek, egyes lelicenszelt részei, ismételve.

      Így egy idő után, már kívülről fújta a karakterek szövegeit. De legalább néha még ott is befigyeltek olyan pillanatok, mint amikor a cigány, megijedt Donald kacsától. =D Konkrétan a nagy laza csávó, beállt háttal a TV-nek, pont amikor a képernyő el volt sötétedve. Majd hirtelen jött Donald, jól elkurjantotta magát, a delikvens meg úgy megugrott, hogy majdnem felborította az egész polcot maga mellett. =D

      Daninak az eredeti végzettségével meg “csak” az a baj, hogy ő is annak az esetnek az áldozata, mikor az ember elvégzett egy szakmát, amit alapból nem is nagyon hirdetnek. Viszont ha hirdetik is, olyan elvárások vannak benne, hogy neki mint pályakezdőnek, 0 év tapasztalattal a háta mögött, 30 éves fejjel, esélye sincs rá. Tehát nem tud benne dolgozni, mert a munkához tapasztalat kell, amit csak munkával lehetne megszerezni, amit csak akkor kapsz, ha van tapasztalatod.

  2. Anya 13 évig dolgozott személy- és vagyonőrként. Miután a helyi erőműben áthelyezték a villanylaborból a telefonadminisztrációra, rövid időn belül elbocsátották, és így került ő ebbe, mint lehetőség. Persze, rendre keresett jobbat, esetleg normálisabbat, de nem igazán volt szerencséje. Ellenben a helyi erőmű portaszolgálatát vivő céghez került, szóval neki már volt fogalma a komplexumról, nem is kevés, lévén a szakmunkás gyakorlata óta ott dolgozott.

    De ha azt hittétek a plázaőrség lélekölő, akkor portaszolgálatosnak kell lennetek egy időre. 12 órás műszakban, 8 órára bejelentve, mert a 4 órás készenléti idő, ami szintén ledolgozandó munkaidő, nem kerül kifizetésre, 6-tól 6-ig, néha 24-ezve, de egész héten, még hétvégén is váltóműszak beosztásban (N-N-É-sz és bármilyen permutációban). És akkor jöhetnek a nyalánkságok, mint az unalom (így hamar rákapott arra, hogy olvas, firkálgat, vagy olyat tanult el, amivel később a helyi vezetés idegeire kezdett menni: jegyzőkönyv-szerkesztést és a Munka Törvénykönyvének valamint a rendészeti törvények jogi szabályozásait tette magáévá, és nekiállt mondani, hogy az épp aktuális utasításban mi jogszabály-ellenes felszólítás, vagy a Munka Törvénykönyve szerint mi illeti meg őket).
    Ettől függetlenül 250+ órája volt havonta, az első néhány évben nem ritkán 300 környéki is, ünnepnap nuku, szabadság kevés, a fizetés meg csak 270 óra felett érte el a nettó 80 ezret. Később ez mérséklődött, és 240 órával is el lehetett érni a nettó 80-at havonta, és nem kellett ennyit gürizni a szarért és húgyért.

    Aztán elindult náluk a leépítgetés, folyton lobogtatták, hogy “akkor a következő hónaptól lehet senkinek se kell majd jönni”, meg hasonlók. Ez nem a cég döntése volt, hanem az erőműé, ugyanis a belga GDF Sueztől úgy vette meg a MET, hogy előtte egy fia áramot se tudtak eladni, mert senki se vett onnan. Nincs kereskedelem, nincs termelés, van veszteség (és mindezt súlyosbította, hogy korábban épült be a G3 jelzésű gázturbina, mint fejlesztés), és egy idő után a cég ezt nem bírta lenyelni, így áron alul volt kénytelen eladni a létesítményt.

    Mázlijára, hamar talált másik állást, bár előtte egy kedvezőnek ígérkező, egyébként totál hamis ígéretekkel traktáló dunavarsányi gyárkomplexumnál próbálkozott be. Ígérték, hogy semmi veszélyes nincs, nincsenek problémák, fizetik a benzinköltséget, nem kell sokat dolgozni… Aha, csak épp erősen irritatív anyagot gyártanak, relatív gyakoriak a balesetek, benzinköltségről ne álmodj, munkaidő meg ugyanaz dettó, mint korábban, ráadásul a csúcsforgalomban kell átkelni hozzá az M0-n. Ja, és mivel koreai a cég, koreai munkamorál is van elvárva mindenkitől.
    Most csaptelepeket szerel és ellenőriz 8 órás műszakokban, szabad hétvégével, több szabival, normális munkaidővel, bár kötelező túlórával (a havi félórás ebédidődből felgyűlő munkaórákat kell ledolgozni), de így is nettó minimum 140 per hó.

    • Én recepciós voltam irodaházban. Nagyjából hasonló munkakör volt, talán több unatkozással. Ez a 24-48-as rendszer is eléggé ad-hoc jelleggel zajlott. Volt, amikor egy héten át 24-24-eztünk, máskor meg akár 3-5 nap szünet is volt két szolgálat között. Általában összejött a 240 óra egy hónapban, de volt olyan hónap is, amikor 288 órát toltam. A szabálytalanságokat folyamatosan láttuk, de tehetetlenek voltunk vele, viszont pont emiatt nagyon magas volt a fluktuáció, egy-két stabil embert leszámítva. Mondjuk ismerősöm rosszabbul járt, mint én. Ő is ebben az irodaházban kezdte, aztán olyan 5 hónap után a tulaj közölte a főnökséggel, hogy nem kér a srácból többet, így áthelyezték Dunakeszire. Ott 8 órás munkarend volt, heti 5 napra. Ennek kellemetlen következménye lett, hogy kevesebbet kapott, mint én, pedig több volt az órabére, és még több szarságot kellett lenyelnie. Főleg a napi 240Ft-os utazási költség bántotta (120 oda és ugyanennyi vissza vonattal), mert azt a fizetéséből kellett biztosítania. Ami cirka 4800/hó, plusz a BKV 9500/hó. És akkor még ment ott a szarkavarás, meg az éjjeli őr rendszertelen érkezése (volt olyan, hogy a délután négy órás érkezéshez képest beesett este hatkor, azt havernak addig ott kellett várnia rá).

      Jut eszembe, Ricz, nem tudod véletlenül, hol lehet elérni eredeti nyelven a Sankt Gallen-i krónika szövegét? Érdekelne, hogy milyen néven emlegetik benne a magyarokat, mert épp próbálom beleártani magam egy ilyesmi témájú őrületbe. Bár szerintem túl sok energiát fektetek a témába.

      • Szia! Az eredeti szöveg kiadásait nem ismerem, azonban kiindulási alapnak tudom javasolni Györffy György: A magyarok elődeiről és a honfoglalásról c. könyvet, amiben benne van a fordítása, annak végén pedig egy pár adat (pld a magyarok megnevezése: agarénok. 256. oldal). Ugyanitt a szövegfordítás lején leírják, hol adták már ki eddig a forrást.

        A témához: Nekem is volt már szerencsém ezekhez a fajta idiótákhoz. Régebben sokáig dolgoztunk egy irodaházban, ahol egy multi cég székelt, nekik voltak őreik, nameg az épületnek is voltak külön. A cég saját őrei normálisak voltak, volt néhány túlbuzgó, de a legtöbb rendes volt. De az épületet fenntartó cég emberei…… Mindenről tudniuk kellett, kb mindig ott lihegtek a nyakadban, hogy mit csinálsz, és hol, továbbá parasztok is voltak. Szerencsére, már nem járunk oda 😀

      • Na, csak nem egy újabb stalker fedte fel magát? =)

      • Vannak még stalkerek? 😀
        Amúgy köszi az információt, csak sajnos ez nincs fenn neten pdf-ben. Ezért is kérdeztem Riczet, mert sajnos nekem mostanában nem igazán van lehetősében könyvtárba járni, ő meg kicsit közelebb van ehhez a lehetőséghez, tudtommal legalábbis.
        Mondjuk, ahogy elnézem, annyira régi Ekkehart szövegének a magyar fordítása, hogy nem is törekedtek az eredeti latin kifejezések megtartásához, mert mindegyik idézett változatában irodalmi stílusban van átírva a szöveg.

      • No, egy kolléga válaszolt is helyettem, és érdemiben, mert én nem tudtam volna. Legalábbis csípőből nem (a XX. század közelebb áll a szívemhez, és inkább azon is van a figyelmem). =)

      • Lannister9226 Says:

        Dehogy vagyok stalker 😀 Csak gondoltam ha már felmerült egy, a szakmámhoz közel álló kérdés, akkor segítek 😀

      • A stalkert úgy értettem/tük hogy vannak emberek, akik hosszú ideje követik, olvassák a blogot, de alapból nem kommentálnak. Aztán egyszer csak mégis megjön a kedvük, és írnak valamit.

      • Ezek szerint történész vagy?

      • Lannister9226 Says:

        Ezt kikérem magamnak 😀 Amúgy régész vagyok (még csak hallgató, de elég közel a végéhez 🙂 )

    • Mondjuk a portaszolgálat is, ahogy én tapasztaltam, elég hely függő. Vannak elképesztően igénytelenek és trék, pl. gyártelepek, és hasonlók. Vannak amik elég szigorúak, és pedáns fegyelmet követelnek. Na és vannak amik tényleg kb. “nyugdíjas” állások.

      A helyi főiskolán pl. nem egy 30-40 alatti van, akik fél napjukat azzal töltik, hogy interneteznek, vagy TV-t néznek. Konkrétan ahová egyszer mi mentünk, még mikor az eredeti cégnél dolgoztam, ott az őr játszott(!) a portán, valami MMO-val. De haverok is mesélhetnének a koliban fél nap Mónika showt néző őrről.

      Persze ha kérdeztél tőlük valamit, sokszor lövésük sem volt semmiről. Némelyik azt se tudta, hol van, és egyáltalán, minek?

      • Itt se volt különb, de nem is nagyon törődött senki semmivel. A munka legyen elvégezve és az is kifogásolatlanul (ha jön valaki külsős vagy delegáció, akkor kísérgetni; ha az igazgató kemény ukázt ad ki, akkor őt is rendre átvilágítani… Ebből a kedvenc sztorim az volt, hogy az egyik előző aligazgató terrorveszélyre hivatkozva megerősítette az átvilágítást, majd visszavonta, mikor saját maga tapasztalta mi idő ez. Mondjuk anyám és műszakja rájátszott. Az “alapos és tüzetes” szót tényleg úgy értelmezték, ahogy kellett a jogszabálynak megfelelően, de az aligazgatónál direkt előhúztak egy gumikesztyűt is, hogy “akkor testüregvizsgálat, maga adta parancsba”. 😄 )
        Amúgy egy átlag nap (10-ből 9 és fél) úgy nézett ki, hogy reggeli, délelőtti, délutános, esti műszak jön-megy, közte ahol volt TV/rádió, az szólt, olvastak (akkor tájt volt, hogy egy héten 3-4 könyvet “elfogyasztott”), éjszaka belefért 2-3 óra alvás is, amikor a váltótárs figyelt (merthogy nem egyedül kellett lenniük, hanem kettesével vagy hármasával). Az újabb generáció okostelefonozott, ami ingerelte őket. Merthogy, gondoljátok el azt a sztereotipikus idiótát, aki képes arra, hogy a mellette ülővel nem beszélget rendesen, a száját és a hangját használva, hanem fészen vagy más appal egymásnak irogattak. Közben az egyik lazán fejbe csaphatta volna a másikat, olyan közel voltak.
        Meg volt olyan kollegina, aki volt egy hetet köztük, majd felmondott, mert kiutálták. Nettó igénytelen nő volt, az a típus, akire azt mondanád, hogy ha felképelnéd, felrepülne a falra, és oda is ragadna, olyan koszos meg szagos.
        Meg a vége felé kezdték megtapasztalni, hogy tényleg minden jött-mentet felvesznek, és a képzés is, amit ő tett 3 hónapig, az már csak ritkán érte elé az 1-et is. Nem tanították meg rendesen a jogszabályokat, mit szabad, mit nem, mi az a parancslánc, a legtöbb bambán nézett a fegyverre is, annyira, hogy ha megemelte volna a csövénél, azon nyomban lábon lőtte volna magát… és lehetne még fokozni a részleteket, mi szemetet tudott összesodorni a szél.

  3. Jól tette hogy nem ment bele…
    Egyszer majdnem elmentem őrnek mert diplomával se vettek fel hónapokig, és nem volt munkám. Nagyon szar időszak volt, de kicsit átgondoltam a dolgokat és sikerült máshol elhelyezkedni.
    Jó idegrendszer kell hozzá, tűrni a sok szart és a minimálbért.

    • A legrosszabb igazából pont az, mikor az ember otthon ül teljesen tanácstalanul, hogy mégis hová menjen, mit csináljon? Belevágjon e valami újba? Megéri e kitanulni még egy szakmát, ha abban se biztos, hogy el tud helyezkedni?

      Persze 20-25 éves kor körül még van mozgási lehetőség bőven, de 30-35 éves kor körül, már nagyon meg kell gondolni. A fölött meg aztán pláne.

  4. 4 éves honvédségi “pályafutásom” alatt jópár alkalommal osztottak be 24 órás fegyveres őrszolgálatra, illetve 24 órás épületügyeletes szolgálatra. Máig nem tudom eldönteni, melyik volt a nagyobb szívás, bár egy hangyafasznyit az őrszolgálat nyert, mégpedig azzal az esettel, amikor karácsony szentestén több napja kisarjadt tüdőgyulladással, 40 fokos lázzal őriztem a szolnoki helikopter roncstelepe- izé “repteret” egy fűtetlen őrtoronyban a -20 fokban. A fentebb említett porta/biztiőr szolgálat összes negativumai (unalom, elhülyülés/elfásulás) mellett a fegyveres szolgálat során rajtakapott mulasztásokért tényleges börtönbüntetés is járhatott olykor, mi meg tegyük a dolgunk ennek tudatában =P.
    Örülök, hogy már nincs ilyesmihez közöm…

    • Igen, az úgy szép. Erről most az jutott eszembe, hogy egyik haver pl. azon gondolkodott nemrég, hogy ha tartósan nem talál semmit itt helyben, lemegy az Orbán Őrségbe. Na erre mondtam neki, hogy akkor inkább menjen el “sima őrnek”, mert a határra menni +40 vagy épp -20°-ban őrjáratozni naphosszat, az nem épp buli.

      • Egyik ismerősöm volt lenn a határnál, még csak nem is őrként, hanem adminisztrátorként, két hét múlva úgy menekült onnét, mintha az élete múlt volna rajta. El sem tudom képzelni, mi mehet arrafelé.

      • Storykat ugyan hallottam párat, de egy biztos, nem mennék oda. Sokakat behülyítenek azzal, hogy 160k körüli nettót fogsz kapni. Csak épp a munka, ellátás, szállás körülményekről nem nagyon szeretnek beszélni. Plusz aki nem a környéken lakik, az még utazhat haza fél napokat.

  5. Egy ismerősöm vagyonőrként dolgozik, de van mellette egy zenekara is. Láttam őket egyszer élőben (ő az egyik énekes), épp melóból jött lenyomni a koncertet, majd onnét haza. A bulit tisztességgel lenyomta, de majdnem összeesett a fáradtságtól, olyan táskásak voltak a szemei, tényleg csak egy-két szót tudtunk váltani, aztán a barátnőjébe kapaszkodva léptek le, elég durva volt látni.
    Az első munkahelyem egy évig amúgy közmunka-program keretében digitalizáló és adatfeldolgozó volt. Szerettem csinálni, csak elég vicces volt, hogy 6-ra már benn kellett lenni de a szerverek, amiken csak dolgoztunk, fél 8-kor voltak elérhetőek, mert az IT-soknak nem kellett olyan kurva korán bejönniük. 😀 Szerencsére a felettesem jó fej volt és leszarta ha késtünk, amíg el volt végezve a meló.

    • Nekem több ismerősöm is van aki nyomja, vagy nyomta egy ideig. Elég vegyesek a tapasztalatok. Nagyon azon múlik, ki-milyen helyet tud találni magának.

      A betanulás, első munkahely, hát igen, azok nekem is emlékezetesek voltak. =) Máig szívesen emlékszek vissza egy-egy viccesebb helyzetre.

  6. Mondjuk, ha már embert próbáló munkák szóba jöttek, azért a közönség kapcsolatosokat sem irigylem. Egyik ismerősöm a magentásoknál dolgozik, diszpécserként. Volt már olyan esete, hogy utána röhögött az egész csoport. Bácsi megkérdezte tőle, hogy ő most gépi hang, vagy “élő ember”? A cifrábbakat sajnos elfelejtettem. 🙂
    De most olvastam egy vicceset. A BKV dolgozói is tudnak rettentő türelmesek lenni. 😀
    http://www.vezess.hu/vezetunk/2017/05/23/itt-a-10-legjobb-hozzaszolas-ami-a-vateran-elado-villamoshoz-erkezett/?utm_source=facebook&utm_medium=social&utm_campaign=ct_pa

    • BKV-hoz hasonló végnél dolgozok most is, hát… vannak érdekes ügyfelek. 😀

      • A BKV-nál a jegyellenőr a kemény. Az még egy dolog, hogy ott is kurva sokat kell talpalni semmi pénzért, és a börtönviselt cigánytól a narkósig, mindenféle embert kezelni kell tudni, de BP-n kb. a legmegvetettebb foglalkozások közé tartozik. Még a parkolóőrt is többe nézik, pedig annak se épp hálás a feladata.

    • “Bácsi megkérdezte tőle, hogy ő most gépi hang, vagy “élő ember”?” -> Mondjuk ez elég gyakori az öregektől. Én olyat hallottam, ahol az öreg nem gépi hangot mondott, hanem robotot. =D

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: