Prey (2017)

Mikor annakidején, még 2009-ben bejelentették a Prey 2-t, reménykedtem abban, hogy a meglehetősen hányattatott sorsú, de végeredményben jól szereplő első rész után, a folytatásnak nem kell majd hasonlóan kacifántos utat bejárnia. Pláne, hogy a franchise jogai, az időközben becsődölt 3D Realmstől, szépen átvándoroltak a Bethesdát is tömörítő ZeniMaxhoz, akiket a többség, leginkább The Elder Scrolls játékok folytán ismerhet.

A franchiseson azonban, mintha valamiféle átok ült volna, a játékról ugyanis 2011-ben lehetett utoljára érdemi infókat hallani, majd az ezt követő 3 évben, síri csend honolt a brand háza tájékán. Mígnem 2014-ben, technikai nehézségekre hivatkozva, a kiadó Bethesda, elkaszálta a folytatást. Sokuk, köztük az én bánatomra is.

Ekkor úgy tűnt, nem sok remény maradt arra, hogy a közeljövőben, ez az egykor még jobb sorsra érdemes cím, valaha is méltó módon folytatva lesz. 2016-ban azonban a Bethesda úgy döntött, újra előveszi, és közvetlen folytatás helyett, inkább egy komplett rebootot szeretne hozzá készíteni, aminek a fejlesztését, többek között az Arx Fatalisról, és a Dishonoredről ismert Arkane Studios vitte. Idén májusra pedig, meg is érkezett a játék, lássuk hát, milyen eredménnyel…


Rise and shine Doctor Yu!

A Prey 2 története, egy alternatív történelmi szállal indít, miszerint John F. Kennedy, túlélte az ellene végrehajtott merényletet, aminek következtében, kiéleződött az űrverseny az USA, és a Szovjetunió között.

Mi egy Morgan Yu nevű tudóst alakítunk, aki 2032-ben, meseszép lakosztályában felébredve, épp a napi rutinját végzi. Felölti a munkaruháját, bevágja a reggeli kávéját, elolvassa az e-mailjeit, majd helikopterrel indul a munkahelyére, ahol unalmas, látszólag lényegtelen teszteket kell elvégeznie.

A mai nap azonban, kicsit másképp alakul, mint azt terveztük, ugyanis amint végeznénk, a tesztet vezető tudós kezében a bögre, hirtelen átalakul egy, leginkább a Half-Life 2 fekete, mérgező headcrabjeire emlékeztető lénnyé, mely azonnal végez vele, a helységet elárasztják gázzal, mi pedig kidőlünk.

Nem sokkal később, ismét az ágyunkban ébredünk, és először úgy tűnik, valamiféle rossz álom volt csupán amit láttunk. Később azonban, egyre furcsább lesz minden, mintha a valóság, kezdene szépen lassan szétesni körülöttünk. Ráadásul időközben a postafiókunkat is elárasztják a rejtélyes figyelmeztetések, melyek utasítását követve, végül szó szerint kitörünk a valóságból, vagy legalábbis, amit annak hittünk.

Itt derül ki, hogy valójában nem is a Földön, hanem egy Hold körül keringő űrállomáson, a Talos I-en vagyunk, az elmúlt éveket pedig aktívan töltöttük, úgynevezett Neouromodok tesztelésével, aminek mellékhatásaként, az aktuális mod eltávolítása után, az emlékeink törlődtek. Így kvázi egy hosszú, végtelenített napot éltünk át újra és újra.

Az egyetlen probléma, hogy az állomást időközben belakta egy Typhonnak nevezett agresszív, idegen faj, ami módszeresen levadászta az állomás lakóinak nagy részét, mi pedig, “szerencsés” helyzetünknél fogva, a kevés túlélő egyike vagyunk.

Feladatunk innentől kezdve nem kevesebb lesz, mint hogy kiderítsük, mi is történt itt pontosan, illetve, hogy hogyan is tudjuk ezt a helyzetet megoldani. A dolgok pedig innentől kezdve válnak egyre bonyolultabbá. Merthogy időközben képbe kerül a bátyánk, egy January, valamint egy December nevű AI is, akik mind más-más megoldást javasolnak.


To the glue factory

Játékmenetét tekintve, a Prey első ránézésre hozza a kötelezőt, azaz kapunk egy fedezékharc nélküli, medpack gyűjtögetős, klasszikus FPS mókát, amit megbolondítottak a környezeti interakció, és a nyílt tűzharc elkerülésének lehetőségével.

Az új Prey, lineáris helyett, immár egy valamivel szabadabb játéktérrel rendelkezik. Azaz az űrállomás, különféle méretű és eltérő funkcióval rendelkező szektorokra van felosztva, melyek között oda-vissza ingázhatunk. Amire szükség is lesz, hisz sok utunkba eső zárt ajtót, vagy akadályt, csak később lesz lehetőségünk leküzdeni, a megfelelő kulcskártya, kód, vagy képességek birtokában.

Illetve lesznek olyan helyszínek, amiket kizárólag kívülről, az űrből tudunk majd megközelíteni, szkafanderben.

Ezen felül, természetesen, mint minden mai, modern FPS-ben, lehetőségünk lesz fejlődni. Neuromodok gyűjtögetésével, fejleszthetjük magunkat. Mikrochipekkel tuningolhatjuk a páncélunkat. A fegyvereinket, fegyver modokkal tudjuk még hatékonyabbá tenni. Valamint, az úgynevezett Psychoscope megszerzése után, az idegenek pszi erőit is elsajátíthatjuk.

Ezen felül, van egy inventoryk, ahová mindenféle hasznos és kevésbé hasznos tárgyat gyűjthetünk össze, melyek egy részét vagy menet közben használhatjuk fel. Vagy, ami sokkal érdekesebb, hogy a begyűjtött kacatok egy jó részét, lehetőségünk lesz azok alkotóelemeire lebontani, amiket aztán nyers ásványok formájában újra felhasználhatunk, például lőszer, medkit, neuromodok, vagy akár komplett fegyverek legyártására.

Apropó fegyverek, arzenálunk igencsak bő lesz, a mezei csavarkulcstól kezdve, a hangtompítós pisztolyon át a sörétes puskáig, egzotikus hatású gránátokig, atomizáló sugárig, lesz itt minden. A legérdekesebb, legötletesebb, és leghasznosabb társunk azonban kétségkívül a Glue Gun lesz, mely kapásból bekerülhetne az FPS játékok legötletesebb fegyverei közé, Duke zsugorítója, és Gordon Gravity gunja mellé.

A Glue Gun, valójában nem is fegyver, mint egy roppant hatékony szerszám, mely nem pusztán az iszapszerű ellenfeleink megkötésére lesz alkalmas, de egyben egy építő eszköz is, mellyel falakat emelhetünk, lépcsőket építhetünk vele elérhetetlen magasságban lévő helyekre. Valamint az elszabadult gázcsövek, és elektromos biztosítékok ártalmatlanná tételében is jó szolgálatot fog tenni.

Ellenfelek terén ellenben, sajnos már közel sem ennyire bő a választék. Az apró, headcrab szerű Mimicekek, melyek különleges képessége, hogy képesek magukat azonos méretű tárgyaknak álcázni, talán a legérdekesebbek. Nagyobb kollégáik azonban, nem sok meglepő dolgot tartogatnak számunkra.

Az ellenfelek AI-ja, nos finoman szólva is érdekes. Lévén az idegeneknek elvileg azt a hatást kéne kelteniük, mint akik vadásznak ránk, a gyakorlatban azonban, inkább céltalanul mászkálnak. Se a viselkedésükben, se az elhelyezkedésükben nincs semmi következetesség, amire rátesz a spawn rendszer is. Ellenfeleink ugyanis, idővel mind újratermelődnek, ami részben érthető, hisz a bázist ellepték az idegenek. Ugyanakkor ez sokszor mégis úgy fog lecsapódni, hogy a gép teljesen random bedob elénk, mögénk ellenfeleket, akik persze azonnal ránk rontanak.

Technikai oldalról nézve, az új Prey, ugyancsak kissé vegyes képet mutat. A grafika alapvetően nem rossz, ám szenved ugyanattól a betegségtől, amitől anno például a Rage is szenvedett, azaz sokszor látni fogjuk, ahogy a gép, a mosott előnézeti textúrákról, átvált a már ténylegesen lerendereltre.


Decide your destiny

Az új Prey talán legnagyobb pozitívumának, hasonlóan az előző részhez, a kiváló atmoszférát nevezném. A retrofutirisztikus környezet, az art deco elemek, megspékelve olyan kiváló ötletekkel, mint a szürreális külsejű, alakváltó idegenek, vagy a glue gun, kétségkívül adnak a játéknak egy egyedi ízt, mely megidézi olyan nagyszerű játékok szellemi örökségét, mint a System Shock, vagy a Half-Life. Ami jó pont. Plusz külön tetszett, hogy ahogy a Dishonoredben, úgy itt is kihatással lesz a játék végére, hogyan játszottuk végig azt.

Ugyanakkor a Prey sajnos korántsem tökéletes játék, és itt nem pusztán a helyenként előforduló technikai parákról van szó. A közelharc például valami rémesen sután van megcsinálva, amit tetéz az ellenfelek AI-ja. A lopakodás, szerviz alagutakban, szellőzőkben mászkálás is olyan, hogy igazából sokszor ezekkel sem azért fogunk élni, mert szükségesek a túléléshez, vagy a továbbjutáshoz, hanem mert egyszerűen nincs kedvünk leállni harcolni. Talán ennél is kevésbé használható ki a környezeti interakció, amire a játék megint csak lehetőséget ad, de tudatosan erre építeni az esetek nagy részében mégse lehet. Hisz annyival egyszerűbb például magunkkal cipelni a turreteket, odacsalni az ellenfelet, majd a glue gunal megkötni, amíg azok elvégzik a többit.

Összefoglalva, én személy szerint nagyon élveztem az új Preyt amíg tartott, és akinek az előző tetszett, azoknak nyugodtan ajánlom ezt is. Ugyanakkor sajnos mégse voltam vele, maradéktalanul megelégedve. 8/10

Advertisements

10 hozzászólás to “Prey (2017)”

  1. Kurvajó játék lett 1 hatalmas hibával. Az első 2 órája amíg meg nem szerzed a sisakot dögunalom, utána kezd beindulni.
    Örülök h újra vannak játéktesztek, régen írtál már ilyet. ^^ Mintha nem játszottál volna semmivel az utóbbi időben.

    • Nekem a játék elejével se volt semmi bajom. Sőt, nekem a virtuális valóságból kitörés, az állomás felfedezése, már addig is bejött. Bár tény, hogy az első pár küldetés, helyszín, az még tényleg kvázi tuttorial. Viszont ezekre manapság szükség van, hisz gondolni kell az új, friss kezdőkre is. Ugye régen erre a legtöbb játék még külön tuttoriált tartott fenn, manapság ez már nem jellemző, így muszáj a storyba integrálni.

      Én inkább azt látom, hogy a játék nagyon megosztó lett, elsősorban azért, mert ezt a játékot egyértelműen az idősebb rétegnek készítették. Azoknak, akik még anno a Half-Life 1, System Shock 2 környékén kezdtek el játszani, vagy még korábban.

      Játék kritikák kapcsán, nos igen, játszottam én már idén is sok mindennel, csak kevésnél éreztem arra ingerenciát, hogy kritikát írjak róla. =) Meg amúgy is, manapság ha épp nem dolgozom, szinte mindig megyek valamerre. =)

      Például ma is bejártam fél Pestet. Kispesttől kezdve, Herminamezőn át, egészen majdnem Biatorbágyig lementünk, aztán vissza.

  2. Amúgy mit szólsz Kalehez?
    Video 1
    Video 2

    • Röviden azt, hogy minél többet látok ebből a Supernek nevezett foshalmazból, annál kevésbé érzem azt, hogy ezt én valaha is meg fogom nézni. Már a GT is egy vödör trágyával volt egyenértékű, de ez… erről egyszerűen nem tudok a jó ízlés határain belül nyilatkozni. Ráadásul, ami igazán szomorú, hogy van annyi fasz, akik szerint ez így teljesen jól van.

      Azért szomorú azt látni, hogy bassza el módszeresen a Toei, az eredeti szerzők bevonásával (és ez az igazi tragédia) gyerekorom két kedvenc animéjét. Aztán oké, hogy azok se voltak épp hibátlanok, távolról se, na de ezekhez képest… =/

      Az SM Crystalt is lehangoló volt nézni, de a DB Super már kész tragikomédia.

      • Oh, oké 😀

      • De most komolyan, ennek is mi értelme volt, hogy kvázi fogtak egy eredetileg spin-off mozis karaktert, aztán 14 évvel később, ezt belebasszák egy sorozatba, csak épp nőként?

        Amúgy meg könyörgöm, anno a fanok tök jó gender swapos artokat hoztak ki, többek között volt női Broly is, akkor már legalább azt kanonizálták volna. =)

      • Nem tom, én élvezem, ezt beszéld meg a készítőkkel. 😀

      • Én inkább kényelmetlenül érzem magam, mikor ilyeneket látok. Az egész Super, egy elképesztően ciki rehash. Egyszerűen rossz nézni, hogy mi lett ebből, pláne, hogy ez nem a Toei saját hülyesége, mint anno a GT volt, de közben Toriyama is sikeresen belehabarodott a saját meséjébe. Tiszta Lucas már a fickó, csak a pereskedések hiányoznak hozzá. =)

        A Kami to Kami alatt is a fejemet fogtam az ilyen SSG = alap Saiyan csak piros hajjal húzásokon, meg a full kretén, aszott egyiptomi macskán, de a Superhez képest ezek csak enyhe elő szellői voltak a valódi szarviharnak.

        Szóval inkább a Z ezredszerre, mint ez. =)

      • “Én inkább kényelmetlenül érzem magam, mikor ilyeneket látok. Az egész Super, egy elképesztően ciki rehash. Egyszerűen rossz nézni, hogy mi lett ebből, pláne, hogy ez nem a Toei saját hülyesége, mint anno a GT volt, de közben Toriyama is sikeresen belehabarodott a saját meséjébe. Tiszta Lucas már a fickó, csak a pereskedések hiányoznak hozzá. =)

        A Kami to Kami alatt is a fejemet fogtam az ilyen SSG = alap Saiyan csak piros hajjal húzásokon, meg a full kretén, aszott egyiptomi macskán, de a Superhez képest ezek csak enyhe elő szellői voltak a valódi szarviharnak.

        Szóval inkább a Z ezredszerre, mint ez. =)”

        Ez! Amúgy én már ott tartok, hogy (bár abból sem láttam túl sokat), hogy ennél még a GT is jobb volt bizonyos szempontból, szal ott legalább legtöbbször valami új kretén gonoszt húztak elő a seggükből és olyan volt az egész, mint valami fanfic, viszont a DB Superen meg annyira érződik, hogy az egykori Z fanokat próbálná fanservice-el megfogni, azért jön vissza Freeza (kétszer…), vagy most itt ez a női Broly, de mind szar, mert képtelenek már érdemben bármit hozzájuk tenni, kb. csak azért szerepelnek, mert próbálnak a készítők a nosztalgiára játszani. Ez a női Broly is egy faszság, nem is értem, hogy egy elvileg tök más karakter miért változik át kb. SSJ Zaryává (Overwatch 😀 ) attól, hogy super saiyan lesz, bár lehet ezt megmagyarázzák.

        A másik, amin inkább néztem, hogy mi ez a hülyeség, hogy mind a Golden Freezánál, mind amikor glóriával visszajön halottként az univerzumok közötti tournamentre, úgy állítják be a karaktert, mintha valami Piccolo vagy Vegita 2 lenne, vagyis “egy erős harcos, Goku nemes riválisa”. Mi a fasz??? Ez a kari egy hidegvérű, sunyi, alattomos gyilkos volt, semmiféle tiszteletet nem tudott a nézőből sem kiváltani (azon kívül, hogy erős, dehát ez minden DBZ ellenfélre igaz volt), még az sem játszott, mint az elején a saiyanoknál, hogy “egy vérből valók Gokuval”, sőt, amikor a Namek vége felé Gokutól energiát kért és az megkegyelmezett neki, még azt is egyből arra használta fel, hogy megpróbálta kinyírni. Ehhez képest először jött a Golden Freeza, aki ilyen dumákat nyomatott, hogy “This will be az interesting fight, my rival!”, mintha csak valami rivalizáló haverok lennének, majd utána amikor meg jön glóriás hullaként, akkor ilyen comic reliefeket sütögetnek el velük, mint hogy ugyanúgy hasbaütik egymást Gokuval mindketten, aztán ugyanazt a “bocs, megcsúszott a kezem” dumát mondják be kamunak, mintha mentalitásban két tök hasonló kariról lenne szó, holott éppen hogy egymás ellentétei. Nem vagyok egy véresszájú DB-fanboy, de a régiben azért egyértelmű volt, hogy ki a jófiú, ki a “megtéríthető”, és a ki menthetetlenül szenya, most viszont lassan már a régi gonoszokat totál elcseszik, az újak meg bénák (lásd Aszott Anubiszt 😀 ). Komolyan, mi lesz a következő, visszajön Raditz vagy Cell a halálból, aztán kiderül, hogy ők igazából végig csak jót akartak? 😀

        A másik meg (amit csodálom, hogy az elvileg “régi Dragonball ősfanok” sem vesznek észre, vagy ha észre is vesznek, nem zavarja őket), hogy valami rohadtul “gyerekbarát” lett az egész, lassan már komolyatalanabb, mint a régi, alap DB, mert azért abban is mutattak gyilkosságokat premier plánban, abban is folyt néha a vér, a DBZ meg aztán ebben igazi “over 9000” volt (hogy stílusos legyek XD), viszont itt röhej, hogy ölni szinte nem mernek, ha valaki megöl egy másik karit, az szigorúan offscreen történik, esetleg megmagyarázzák, hogy az egy alternatív idősík volt, vagy kiderül, hogy meg sem halt, stb. Nem vagyok vérmániás, csak ezzel az egész cucc feelingje alapvetően változott meg, szal nem tudom, de én a DBZ-t pl. az ilyen jelenetek miatt imádtam, szal ja, széttapossák egy kari fejét premier plánban, némi vér, mire a jófiú begőzöl és lenyom egy cool átváltozást. A Superben sajnos nyomokban sem nagyon láttam ilyesmit, aztán lehet mondani, hogy “oké, hát Toriyama igazából mindig inkább egy viccesebb fazon volt, a DBZ vége felé is a Boo saga azért volt már több debil poénnal operáló darab, mert már kezdett áthajlani ebbe”, csak éppen nagyon nem mindegy, hogy (ha már George Lucas-hasonlatok… XD) a Boo saga volt némileg ilyen “Jedi visszatér” az “ewokjaival”, ahol már érezhető volt a Baljós árnyak előszele, de azért mégis egy legenda méltó lezárása volt és más az, amikor fullba nyomják a kretént egy teljes szérián át, na utóbbi a DB Super. Nincs amúgy bajom Toriyama “hülye oldalával”, csináljon egy újabb mangát, új sztorival, új karikkal, aztán annyit marhulhat velük, amennyit csak akar, de ne a DB-t gyalulja le teljesen, pusztán azért, mert egyedül az lett annyira népszerű, hogy építeni lehessen rá.

        Illetve még annyit, hogy én eleve nem is folytattam volna, mert láthatóan nem nagyon van már ötletük, hogy hová lehetne ezt az egészet még fokozni. Emlékszem, anno olvastam valami Toriyama interjút még a Z idejéből, ahol ő maga mondta, hogy már Freeza után bajban volt, mert hát ha egyszer ő volt az univerzum legerősebb harcosa és Goku legyőzte, akkor innentől kezdve még hová lehetne fokozni a sztorit? Ezért találta ki, hogy ezután “az időt kell legyőzni” (ugye bejött az időutazós szál, illetve Cell, aki “Freeza + Goku + nemtudommégkik” erejének mixe XD fú tényleg, Cell is milyen para volt az elején, eltűnik egy komplett városnyi ember és csak a ruhájuk marad utánuk, senki nem tudja, hogy mi van és az egész olyan, mint valami horrorfilm…ilyet a Superben mikor fogunk látni?), majd amikor ez is megvolt, akkor Majin Buunál kínjában már kezdte ezt a “más világból való démon” dolgot előhozni. Na, a Superre már csak a “Marvelizálódás” maradt, vagyis ahogy ott is kitalálták, hogy különböző párhuzamos univerzumok vannak, úgy itt is azzal jött Toriyama, hogy amit eddig láttunk, az igazából mind a “universe 7” nevű síkon játszódik, de van ám még számos más univerzum is, plusz azoknak külön istenei, stb-stb. Nagyon bebonyolították már ezt az egészet, totál feleslegesen.

        Na, amúgy ezzel nem azokat akarom csesztetni, akiknek mégis tetszik a Super, de azt tényleg nem értem, amikor elvileg nagy DB-s “ősfanok” jönnek azzal, hogy “nem értem, mit szidja mindenki, tök jó ez így!”, vagy amikor még azt is előveszik (volt ilyen valami conos vitában), hogy “dehát a DB mindig is ilyen volt!” Nem, ILYEN nem volt, nem tudom, az a faszi mit nézett… 😀 XDDD

      • Ha már az SW-hez hasonlítottuk, akkor valahol a DB-re is igaz ugyanaz, mint arra, hogy itt már nem előre, hanem visszafelé lenne érdemes haladni. Mert előre már csak úgy tudnak menni, hogy újrahasznosítanak régi, jól bevált elemeket. Illetve a “nagyobb = jobb” elve alapján, egyre képtelenebb dolgokkal állnak elő.

        Ugye Toriyama, eredetileg Cell-el be is akarta fejezni a DB-t, de a sok Goku fan, akik láthatóan nem fogták fel, hogy a Z-ben a hangsúly, már inkább Gohanon volt mint Gokun, és valahol az egész lényege egy staféta átadás lett volna, kisírta, hogy változtassa ezt meg. Ezért tolta hozzá utólag a Buu sagát, amin ez már érződött is. Itt az egész DB, már kezdett valahol önmaga paródiája lenni az ilyen SSJ 3 Gotenksel, fúziókkal, stb. de itt még volt Toriyamában annyi energia, kreativitás, hogy ezt fogyasztható formában tudja integrálni.

        Utána jött a GT, ami kb. arról szólt, hogy a Toei ki akarta facsarni az utolsó cseppeket is ebből a franchiseból. Itt próbáltak
        első ízben a nosztalgia faktorra rájátszani azzal, hogy visszahozták a gyerek Gokut, ami viszont nem igazán működött. A Bebi Vegeta elleni harcot leszámítva, az egész GT roppant vérszegény volt. Omega Shenronra meg már egyenesen röhejes lett.

        Aztán jött a Kai, ami azt ígérte a fanoknak, hogy kapni fognak egy filler mentes, manga hű DBZ-t. Ehhez képest gyakorlatilag nem csináltak mást, mint fogták a régi sorozatot, majd a filler részeket kihagyva, újra kiadták csak 16:9-re kihúzva, cenzurázva, szándékosan lehagyva a Buu sagát, amit utána külön csaptak hozzá. Nyilván azért, hogy azt is külön meg kelljen venni.

        Majd mindezek után jött ez az egész Kami to Kami, Super, Resurrection F, ami tényleg kb. tiszta SW szindróma. Hisz ugye itt is visszaköszön ugyan csomó ismerős elem a régiekből, csak épp ezek nem kikacsintások formájában vannak jelen, tisztelegve a régi részek előtt, miközben valami újat próbálnak nekünk elmesélni. Hanem pont azért szedik ezeket újra elő, mert semmi újat nem tudnak már kitalálni, ezért kínjukban a régi, jól bevált elemeket próbálják újracsomagolni, bízva abban, hogy ez majd eladja, és sajnos el is adja.

        Egyébként igen, most lehet azt mondani, hogy Toriyama sose vette full komolyan a DB-t, főleg még az alapot, de ettől még akár a sima, akár a Z tudott komoly, szomorú, tragikus, akár ijesztő is lenni, mikor kellett. De nem csak a komoly, hanem úgy alapból a cool faktor is hiányzik ezekből az újakból.

        Részben hasonló problémáktól szenved az SM Crystal is, csak ennek nem a gagyiság, hanem a görcsös komolykodás tesz be. Szóval oké, manga hű SM, fillerek nélkül, csak közben sármja nincs az egésznek. Pont az a kellem, báj, a komoly és komolytalan részek jól eltalált aránya hiányzik belőle.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: