Disney folytatások

Gyerekkoromban én abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a Disney mozifilmek, és sorozatok nagyobb részét, mind láthattam. A folytatásokból azonban, anno egy se jutott el hozzám, sőt volt, aminek a létezéséről se tudtam.

Ezért úgy döntöttem, bár némelyiket már évekkel korábban megnéztem, ideje végre erre is sort kerítenem, és egy rövidebb maraton jegyében, bepótolnom ezeket is. =)


101 Dalmatians II: Patch’s London Adventure

Avagy a gyakran csak 102 kiskutyának nevezett film, ami egy nagyon hasonló történetet mesél el, mint a Lady and the Tramp II. A hangsúly ezúttal az egyik kölykön, a fél szemén foltos Patchen (magyarban Pacán) van, akit amolyan Home Alone módjára, véletlenül otthon felejtenek, miközben épp vidékre költözik a család. Patch azonban, Kevinnel ellentétben nem marad otthon, hanem úgy dönt, felkeresi a kedvenc showműsora főszereplőjét, Thunderboltot, akit valódi szuperhősnek hisz.

Természetesen, hamar feltűnnek a színen az előző rész gonoszai, Cruella de Vil és emberei, akik bosszút forralnak. Valamint hogy ne legyen oly egyszerű a helyzet, időközben kiderül az is, hogy Thunderbolt segédje, Lil’ Lightning se jóban sántikál.

Mint a többi hasonló “leszármazottas” mozit, úgy ezt se nevezném valódi folytatásnak, mint inkább egy nézhető, de maximálisan középszerű spin-off mozinak. 6/10


Aladdin 2: The Return of Jafar

Gyerekkorom egyik kedvenc rajzfilmje volt az Aladdin, így ennek a folytatására voltam talán a leginkább kíváncsi. Már csak azért is, mert a sorozatban anno sose értettem, Iago hogy lett jófiú, miközben az első moziban még negatív karakter volt.

A történet nagyjából ott folytatódik, ahol az előző rész abbamaradt. Vagyis az immár genievé lett Jafar, Iago segítségével a felszínre jut, ám továbbra is a lámpás rabja. Balszerencséjére pedig Iago is elhagyja, akinek elege lesz mestere folyamatos zsémbességéből, és dühében egy közeli kútba dobja a lámpást.

Időközben az immár palotában élő Aladdin is feltűnik a színen, aki túljár pár ügyefogyott bandita, és azok félkegyelmű, de mérhetetlenül kapzsi vezérének, Abis Malnak az eszén. Később Aladdin összefut Iagoval, Abis Mal pedig rátalál Jafar lámpására, és innentől kezdődnek csak a bonyodalmak.

A mozi talán legjobb pontjának, mindenképp Iago személyiségfejlődését nevezném, de Jafar cselszövése is egész jóra sikeredett, ahogy a vele való végső küzdelem is egész látványos lett. 8/10

 

Aladdin 3: Aladdin and the King of Thieves

Őszintén szólva, némi fenntartással kezdtem bele ebbe a moziba. A cím alapján ugyanis egy Aladdin x Ali Baba crossoverre számítottam, de végül szerencsére nem így lett.

Agrabah népe épp Aladdin és Jasmine esküvőjére készül, mikor a ceremóniát hirtelen megzavarja a hírhedt negyven rabló, akik feldúlják a palotát, egy bizonyos ereklyét keresve, mely képes felfedni a világ legnagyobb, és legértékesebb kincsét.

Aladdin és barátai a közben a negyven rabló nyomába erednek, akiknek búvóhelyét felfedte az ereklye, rájuk találnak, harcra kerül sor, majd nem sokkal később kiderül, hogy a tolvajok királya, valójában Aladdin rég halottnak hitt apja, Cassim, aki azért hagyta el a családját, hogy majd jobb életet teremthessen nekik. Cassim megpróbál egyességre jutni a fiával, a jobb keze Sa’luk azonban nem bízik a fiúban, ezért párbajra hívja ki, ám alulmarad.

A párbajt követően, fény derül arra, hogy a keresett legendás kincs valójában nem más, mint Midas keze, amely bármit képes arannyá változtatni. A cél tehát ennek megtalálása lesz, amit azonban a halottnak hitt és bosszúszomjas Sa’luk, nem fog tétlenül hagyni.

Összességében egy decens mozinak mondanám, ami harmadik filmhez képest, meglepően jól szerepelt. Aladdin múltjának, az apjának , illetve a vele való viszonyának kibontakozása, kifejezetten tetszett. Ahogy az új fő gonosz is egész jóra sikerült. 7/10

 

Bambi II

Őszintén szólva nem tudom miért, de a Bambival szemben, mindig is meglehetősen vegyes érzéseket tápláltam, és ebbe nem csak annak kora játszott bele, hanem egyszerűen magának a rajzfilémnek az alap hangulata. Ennek ellenére, tetszett a rajzfilm koncepciója, története, az anyját elvesztett fiatal gyerekről, aki most másokra utalva próbál boldogulni, túlélni az erdőben.

A folytatás azonban (laza 64 év után) ehhez érdemben semmit se tesz hozzá, pláne hogy tudjuk, hogyan ért véget az eredeti. Egy tipikus filler mozi, ahol Bambi próbálja lenyűgözni az apját, aki valamiért semmibe veszi, és nem is akar vele foglalkozni. 4.5/10


Beauty and the Beast: The Enchanted Christmas

Karácsonyi különkiadás, avagy: “How Belle saved Christmas?” Azt hiszem ezzel mindent elmondtam erről a filmről, amit tudni érdemes. =) Kvázi egy Grinch az első mozifilmbe helyezve, csak a szörnnyel, aki a végére megismeri a karácsony igazi szellemét. Tökéletesen felesleges és kihagyható fillermozi, de sajnos, van rosszabb tőle. 3.5/10

 

Beauty and the Beast: Belle’s Magical World

Azt gondolhatnánk, egy karácsonyi különkiadásnál, már igen nehéz lehet rosszabb és semmitmondóbb, olcsóbb dolgot elkövetni, Belle azonban megcsinálta. A harmadik film ugyanis nem is egy önálló film, mint inkább három külön részre bontott speciál, amik (itt még) legalább kapcsolódnak valamennyire egymáshoz. 3/10

 

Cinderella II: Dreams Come True

Avagy ha már megcsináltuk Bellel, akkor ideje Cinderellával is ugyanezt a 3 mini epizódos speciál mozit eljátszani. Ám ezúttal még csak arra se ügyeltek, hogy a részek legalább kapcsolódjanak egymáshoz. Az első nagyjából arról szól, hogy Cinderella görcsösen meg akarja tanulni, hogy legyen hercegnő, aztán rájön, hogy csak önmagát kell adnia. (No shit!) A másodikban az egyik egér, Jaq változik emberré, és az ő balszerencsés kalandjait kell nézni. Míg végül Cinderella egyik mostohatestvére, Anastasia kerül a főszerepbe, aki beleszeret egy pékbe, amit a mostoha nem áll jól.

Nehéz feladat volt, de ennek konkrétan sikerült rosszabbnak lennie a Belles verziónál. 2.5/10

 

Cinderella III: A Twist in Time

Belle karácsonyi mentőakciója után, most Cinderellán volt a sor, hogy valami hasonlóan klisés baromságra hivatkozva húzhassanak le róla még egy rókabőrt. A választás pedig az egyik legelcsépeltebb témára, az időutazásra esett.

A story konkrétan annyi, hogy a mostoha banális módon megszerzi a jó tündér pálcáját, amit arra használ, hogy megváltoztassa a múltat, így a herceg nem Cinderellával, hanem Anastasiával jön össze. A felütés még akár érdekes is lehetne, de a kivitelezésnek hála egy végtelenül ostoba, és kiszámítható irányt vesz az egész. 3/10

 

Lady and the Tramp II: Scamp’s Adventure

Ahogy az elején is említettem, ez a mozi sokban hasonlít a 102 kiskutyához. Akár azt is lehetne mondani, hogy ez szolgált alapul arra, amire a dalmatás “folytatást” is ráhúzták. A story főszereplője Tramp fia Scamp, aki valamiért nem elégedett a kényelmes kis életével, és inkább úgy dönt, szembeszegülve apja akaratával, elszökik otthonról, hogy egy csapat roncstelepi kutyához csatlakozzon. Az új “családja” persze jól kihasználja és átveri, elsősorban a banda vezetője, Buster, amit ő kezdetben nem vesz észre. Scamp közben beleszeret az ilyenkor kötelező rossz lányba, Angelbe, akiről persze kiderül, hogy mégse rossz. Majd ahogy ilyenkor lenni szokott, a végére minden megoldódik. A rossz megbűnhődik, a tékozló fiú pedig hazatér, miután elnyerte majdani kedvese szívét.

Hasonló a 102 kiskutyához, ez is egy nézhető, de bőven középszerű mozi, amit én valamivel még gyengébbnek is éreztem. 5/10

 

Mulan II

A ’98-as Mulan legerősebb pontja talán az volt, hogy a klasszikus megmentendő hercegnő helyett kaptunk egy erős, és határozott harcost, aki a valódi identitását elrejtve, szembeszáll a merev szokásokkal, és a nemi előítéletekkel. A végén pedig, miután bizonyított, és lelepleződött valódi kiléte, elnyeri az őt megillető tiszteletet.

A folytatás azonban nem csinál mást, mint gyakorlatilag negálja az első film mondanivalóját. Helyette kapunk egy a szokásoknak már önként és boldogan megfelelő Mulant, aki Shangel elviszi a császár három lányát azok kérőihez. 5/10

 

Pocahontas II: Journey to a New World

Az első Pocahontas, azért működött igazán, mert volt egy olyan aspektusa a mozinak, amit remekül felépítettek. Nevezetesen két kultúra, két világ szembenállása, a még spirituális, szabad lelkű, a természettel harmóniában élő indiánok, és az attól már rég elszakadt, betolakodó, hódító, anyagias telepesek konfliktusa, amibe ügyesen belekeverték Pocahontas, és John Smith kibontakozó, de beteljesületlen románcát.

A második rész viszont, hasonlóan a Mulanhoz, pont a lényeget hagyja ki az egészből. Pocahontas, aki az első  filmben még a szabad szellem szimbóluma volt, akit nem lehet rabigába hajtani, akinek a természet az otthona, immár örömmel hagyja el a földjét, és utazik el a fehér emberek világába, Angliába. Ráadásul, a John Smitel szépen felépített románcát is egy csapásra lerombolják. Helyette egy mások Johnny (na nem a Bravo…), John Rolfe kerül a képbe, akibe Pocahontas, gond nélkül beleszeret. 4/10

 

Tarzan II

Avagy szeretnétek a gyerek Tarzan, Mauglira emlékeztető, ügyefogyott csíntevéseit látni, miközben próbálja megtalálni önmagát? Nem hiszem. =) Igazából az a legnagyobb baj a filmmel, hogy kapunk egy előzményt, ami érdemben semmit nem tesz hozzá se az első rész történetéhez, se Tarzan karakteréhez. Személyszerint én kifejezetten unalmasnak, és fárasztónak találtam. 4/10

 

The Fox and the Hound 2

A számozás ellenére, ez a film nem is valódi folytatás, hanem egy úgynevezett események közti film, egy “midquel”, ám sajnos abból sem a jobb fajta.

Az alap mozi lényege az volt, hogy adott két barát, akik igazán sohase lehetnek barátok, és ha majd egyszer felnőnek, ellenségek kell hogy legyenek, mert mások, más világból érkeztek, és mindkettejüktől ezt várja el, a saját környezetük. A második rész ellenben egyfajta happy endel próbál zárulni, ahol a barátság, felülkerekedik az előítéleteken, ám pont azért nem működik, mert már tudjuk, hogy ért véget a történet. Tulajdonképpen az egész egy teljesen értelmetlen, középszerű filler mozi. 5/10

 

The Hunchback of Notre Dame II

Folytatva a sort, ismét egy folytatást kapunk, ami nem pusztán szükségtelen, de épp az első film mondanivalóját próbálja részben újrahasznosítani, részben megmásítani. Az első film nagyvonalakban a különbözőségről, a meg nem értettségről, az előítéletekről, elfogadásról, fanatizmusról szólt. Illetve arról, hogy ha valakit igazán szeretünk, akkor néha el kell engednünk.

A második részben Quasimodo, és a cirkuszban dolgozó Madellaine, valószínűtlen románcának lehetünk szemtanúi, miközben a kapzsi cirkuszigazgató, a Natre Dame-i harangot próbálja ellopni. Az egész azonban a keserédes, komoly témákat is pedzegető első részhez képest, inkább egy idétlen romantikus komédiába torkollik. Hiába próbálja a folytatás ugyanazt a tanulságot levonni, azaz hogy ne ítéld meg a könyvet a borítója alapján, ha az egész, egyszerűen annyira buta, és lapos, hogy képtelenség komolyan venni, még egy Disney film keretei között se. 5/10

 

The Jungle Book II

Az első film, egy igazi klasszikus volt a maga nemében. Egy szórakoztató, de tanulságos mese, ahol a hangsúly a főhős, Mowgli karakterfejlődésén volt, aki a történet végére rájött arra, hogy az élet több mint puszta kaland és mókázás. Egyszer neki is fel kell nőnie, felelősséget kell vállalnia, és az ő helye, akárcsak az állatoknak, a saját fajtája között van.

A folytatás ellenben nem csinál mást, mint egyszerűen eltekint ettől, majd megpróbálja ugyanazt a tanulságot levonni. Mowglinak hirtelen honvágya támad, és megpróbál visszatérni a régi életéhez, miközben próbál az újnak is megfelelni, ami persze nem megy zökkenőmentesen. Pláne, hogy (mily meglepő) időközben Shere Kan is visszatér, és bosszút akar állni rajta. A folytatás talán legnagyobb hibája, hogy bár ugyanazt a tanulságot szeretné levonni, mint elődje, valójában épp a főhős megkomolyodást teszi semmissé. 5/10

 

The Lion King II: Simba’s Pride

Avagy ha már az első részben feldolgoztuk Shakespeare Hamletjét, miért ne vehetnék hát elő a Rómeó és Júliát is? Vagy legalábbis majdnem, hisz eltérően az eredeti műtől, itt a story happy endel fog véget érni. Vagyis majdnem, de nem teljesen.

A második részben ezúttal Simba és Nala, az afrikai szavanna királyának és királynőjének lányán, Kiarán lesz a hangsúly, aki még kölyökként összefut a fiatal Kovuval, aki Scar egykori falkája, a kitaszítottak közé tartozik. Kettejük közt gyorsan barátság szövődik, ám elválasztják őket egymástól, és mindkét falka, a másikkal szembeni gyűlöletre neveli őket, míg immár felnőttként később újra össze nem futnak. A konfliktus pedig innentől kezdve, már adja magát.

Hasonlóan az Aladdin folytatásához, én ezzel is elégedett voltam. Kovu karakterfejlődése például kifejezetten tetszett. 7.5/10

 

The Lion King 3: Hakuna Matata

Akik nagyobb figyelemmel kísérték a Disney mozifilmjeit és sorozatait, azok számára nem újdonság, hogy annakidején Timon & Pumba karaktere, a Lion King világának helyi Ren & Stimpyje, meglepően nagy népszerűségre tett szert az első két film után, így várható volt, hogy előbb-utóbb lesznek nekik is saját mozijaik, spin-off sorozataik, ami alapból, rendben is van. A probléma ott kezdődik, hogy ez a film tulajdonképpen nem más, mint az első film elhülyéskedése Timonnal és Pumbával a főszerepben, amit harmadik Lion King filmként prezentáltak a közönségnek.

Ettől persze még lehetne jó, de mivel a poénok nagy része kb. abból áll, hogy az első film markáns jeleneteit viccelik el fingós jelenetekkel, így már rövidtávon is fantáziátlanságba fullad, és kifejezetten unalmassá válik. 3.5/10

 

The Little Mermaid II: Return to the Sea

Ha nem is a listán szereplő legrosszabb folytatás ez, ám számomra mégis ez okozta talán a legnagyobb csalódást. Az Aladdin és a Lion King mellett, nekem mindig a Little Mermaid volt az egyik kedvencem, úgy az első film, mint a sorozat. A folytatás azonban, igencsak kiábrándítóra sikerült.

Lényegében ez a film nem más, mint az első film a visszájára fordítva, Ariel lányával, Melodival a főszerepben. A gond az, hogy egyrészt Melody karakterfejlődése, meg sem közelíti az anyjáét az első filmből. Másrészt hogy maga Ariel úgy viselkedik, mintha semmit sem tanult volna az apja, illetve a saját hibáiból. Ahogy az itteni főgonosz, Morgana is csak árnyéka egykori nővérének, Ursulának. 4/10

 

The Little Mermaid III: Ariel’s Beginning

Valószínűleg azért, mert korábban a második rész meglehetősen lehangolt, és ennél fogva az elvárásaim se voltak már valami magasan, de a harmadik filmet, minden hibája ellenére, meglepő módon még így is fogyaszthatóbbnak találtam. Igaz, nem sokkal.

Egy előzmény filmről lévén szó úgy gondolhatnánk, ez jó alkalom lesz majd arra, hogy betekintsünk kicsit a karakterek múltjába, amire lesz is lehetőségünk, csak éppenséggel az egész konfliktus annyira bután van előadva, hogy hitelteleníti az egész dramaturgiát. Röviden, Ariel anyjának halála miatt, az apja betiltja a zenét a királyságban, majd miután Ariel ezen nem tudta túltenni magát és emiatt bajba keveredett, visszaállítja azt, és nagyjából ennyi az egész. 4.5/10

Reklámok

40 hozzászólás to “Disney folytatások”

  1. A Szépség 3. eredetileg egy sorozat akart lenni, amiből az első 3 részt megcsinálták, majd mivel úgy ítélték, hogy ez nem elég színvonalas adásba, kiadták direct-to-VHS. A Cinderella 2 ugyanez a sztori.

    A Pocahontas 2. meg inkább a történelmileg megfeleltetés rabja lett, ha már az első filmben lazán átírták a lényeget. Eredetileg elrabolják, ott ismeri meg Rolfe-t, akivel kényszerházasságba kerül, utána megy… Majd Angliában kap egy rakat betegséget, köztük TBC-t, és hazamegy meghalni.

    • Igen, azt olvastam, hogy eredetileg kvázi promónak szánták őket, hasonlóan mint a Tarzan & Jane mozit.

      A Pocahontas kapcsán szintén az van, hogy oké, értem én, hogy így lenne “kerek” a story Disneys átirata, de ettől még nem tetszett. =)

      Amúgy ha már eredeti mesék, erről most az jutott eszembe, hogy ezt az elmúlt évek során, valamiért igen népszerű lett felróni a Disney meséknek, hogy: “Nem olyanok, mint az eredeti Grimm storyk…” Ami azért is vicces, mert sokszor a Grimm verziók se a mesék eredeti verzióit írják le. (Hiába no, németek…)

      Erre az egyik legjobb példa ugye a Piroska és a Farkas, ami eredetileg egy szájhagyomány útján terjedő rémtörténet volt, amivel francia parasztok ijesztgették a gyerekeiket, hogy azok ne kóboroljanak el otthonról. Itt még a farkas karaktere se volt fix, mert volt ahol vérfarkas volt. Na ebben például olyanok voltak, hogy a kislány eszik a saját nagyanyja húsából, iszik annak véréből, majd a farkas a végén élve széttépi.

      Ugyanígy a Pocahontas is, már kapásból ott hibádzik, hogy ez egyrészt nem is valódi neve volt, hanem a gúnyneve, ami kb. annyit tett: “spoiled brat”. A valódi neve Matoaka volt, majd Rebecca lett, miután felvetették vele a kereszténységet. Nem mellékesen valami 10 éves volt, és sanszosan többször meg is szexualizálták, mielőtt hozzáment volna nem épp szentéletű pasijához, persze érdekből, kényszerből. Aztán a drága férjura arra használta, hogy haszonszerzés gyanánt hazavitte Angliába, mutogatni mint valami cirkuszi majmot. Szóval ja, ez nem épp az a tipikus Disney mesébe illő románc. =)

      • “Amúgy ha már eredeti mesék, erről most az jutott eszembe, hogy ezt az elmúlt évek során, valamiért igen népszerű lett felróni a Disney meséknek, hogy: “Nem olyanok, mint az eredeti Grimm storyk…” Ami azért is vicces, mert sokszor a Grimm verziók se a mesék eredeti verzióit írják le. (Hiába no, németek…)”

        Pontosabban, amit mi Grimm-mesék alatt értünk. Ugyanis az az elmúlt 100-120-140 évben csak cenzúrázottan jelent meg, gyerekbarát kiadásban, mikor az óvodák és a gyereknevelési doktrínák megjelenésével a mesélés szükségével igény lett a gyermekirodalomra. De ha már Piroska, én úgy ismerem még, hogy gátlástalan szexéhes férfi (a farkas) elcsábítja és megrontja a kislányt, majd holtra dugja a nagyit, és az egésznek a vadász vet véget, aki csak a nagyit akarta kirabolni és megölni. A vérfarkasos változat az inkább a dél-francia (Lyon, Marseille környéke), ott hittek előszeretettel ezekben.
        De Hamupipőkéből is van sokféle. Van, amikor a hollók vájják ki a mostoha és a mostohalányok szemét bosszúból, de a környék, ahonnan a Grimm-testvérek gyűjtötték, könnyű volt egy fordítási hibát véteni, mert a prém és az üveg szavakat hasonlóan ejtették. Az ottani verzióban, mivel prémcipője volt, a királyfi sose jött el érte, és a mostoháék megölték/öngyilkos lett miattuk (nem emlékszem pontosan melyik, de szájhagyománynál szerintem nem számít, amíg ugyanaz a vége: Pipő halott).

        Amúgy a parasztok nem a gyerekeket rémítgették. Nagyon sokáig nem volt szokás a gyereknek mesélni. Eredetileg a felnőttek mesélték ezeket egymásnak a tűz körül, a gyerek legfeljebb kivonatosan ismerhette meg, vagy alkalmakkor. Ugyanez igaz a magyar népmesékre is, amelyek viszont sokszor igen erősen erotikusan túlfűtöttek.

        “(…) Szóval ja, ez nem épp az a tipikus Disney mesébe illő románc. =)”

        Igen, és a Pocahontas-t inkább emiatt támadják, hogy kvázi történelmet hamisít. Az eredeti film üzenete szempontjából még azt mondom, hogy megérthetőek ezek a változtatások, de nem a legszerencsésebb módon lett kivitelezve. (A két kultúra/világ szemben állása mellett ott a rasszizmus is, elég csak a csatára készülő nótát hallgatni, amiben mindkét oldal meg van győződve, hogy ő a civilizált és a másik a barbár + a használt kifejezések sem babusgató szándékúak.) Vagyis, inkább egy relatív ismert sztorit dolgoztak át ahelyett, hogy annak nyomán újat írnak. Mint Az oroszlánkirálynál is a Hamlet esetében. Felismered az eredeti sztorit, de a módosítások, helyzetigazítás, és a történetvezetés szempontjából nem szúrja ki az ember szemét.

        Bár, ha feldolgozás, akkor a Notre Dame-i toronyőrnél engem speciel az sem zavart, hogy Frollo nem a székesegyház papja volt, hanem városi főbíró. Igaz, kimaradt a Hugo regényből ismert egyházi romlottság annak kapcsán, amiről a Tűzörvény számban énekel, hogy izélné meg Esmeraldát, de nem teheti, mert bűnös gondolat (és itt a vallásosság azért tiszteletét teszi), illetve egy “koszos cigánylány”, és fúj, milyen az — de a világi romlottság legalább akkora dolog most, mint a regény megírásakor az egyházi, szóval megint csak win-win állapot. (Arról mondjuk nem beszélve, hogy itt nem a főhős, Quasi kapta meg a lányt, mint ahogy addig szokás volt. Gyerekként sajnáltam szerencsétlent emiatt, mert ő azért elég sokat tett érte.)

      • Igazából ja, azt vettem észre, mikor anno ezeknek a meséknek az eredetijét kerestem, hogy bizonyosaknál, mint pl. az említett Piroska és a Farkasnál több különféle verzió is elérhető, illetve még azokon belül is vannak eltérések. Például a vadász helyett is többször szerepelt favágó.

        Ugyanez a Hófehérke, amiből szintén van rengeteg verzió. Van amiben a mostoha nem is a szívét, hanem a máját kéri bizonyítéknak. Illetve van ahol nem pusztán bizonyítéknak kell neki, hanem fiatalító mágiához akarja használni, aminek a része, hogy nyersen megeszi. De ugyanígy a vadász, törpék, sőt van ahol a herceg karaktere is változik. Például a vadász szerepel orgyilkosként, lovagként is. Ahogy a törpék helyett is szerepelnek lovagok, más helyen rablók. Illetve van ahol a varázstükör helyet, az éjjeli teliholddal beszél a mostoha. Sőt, ha már mostoha, akkor őt is nem egy verzióban megégetik a végén.

        A Hamupipőkéset igen, azt is olvastam, hogy ott eredetileg a mostohák szemét kivájják a hollók, sőt az üvegcipős verziónál a lábujjaikat (hogy pontosan mennyit, melyiket, az eltérő) is levágják, hogy beleférjen a cipőbe.

      • Szégyen-gyalázat, de én sose ártottam bele magam ezeknek a meséknek az eredetijébe, vagy variánsaiba. Valahogy annyira nem mozgattak meg. Viszont így legalább sok érdekeset írtatok, számomra legalábbis. 🙂
        Kár, hogy a szláv népi hitvilág nem nagyon jelenik meg a Disney mesékben. Azokról tudnék beszélni. 😀

      • Ha az nem is, de némelyik storynak érdekes az orosz, szláv verziója is. Például a Béka királyfi az orosz verzióban Béka hercegnő.

        Egyébként majd az összes Disney hercegnőt az eredeti storyban megdugják. Hófehérkét pl. úgy dugja meg a herceg, hogy a csaj elvileg halott. Csipkerózsikát meg alvás közben ejti teherbe a herceg, aki érdekes módon ki is hordja a gyerekeket, és a csaj végül úgy ébred fel, hogy az egyik gyerek, kiszívja a körme alól a tüskét. Aztán a herceg, aki házas, kinyírja a feleségét, hogy őt vehesse el.

        Ahogy Aranyhajhoz se csak játszani jár fel a herceg, hanem addig kúrogatja, amíg terhes lesz a csaj, mire a boszorka levágja a haját, és kizavarja az erdőbe. Aztán mikor a herceg újra jön, a boszi kilöki a toronyból, mire az egy tüskés bokorra zuhan, amik kiszúrják a szemét, és megvakul. Utána hónapokig vándorol a vadonban, mint valami kattant hobo, füvet eszik, és hasonlók, majd mikor újra összefut a csajjal, akkor annak könnyei helyreállítják a herceg látását. A herceg ölelésétől pedig visszanő a csaj haja.

  2. Jó kis minimaraton 😀 Bár a T-34-85M maratont is megcsináltad volna. 🙂

    Kicsit komolyabban kéne vennem a dolgot. A 101 Kiskutya 2. története annyiban külön vicces, hogy lényegében a live action filmek második részének története is hasonló alapfelütésű lett. Annyi különbséggel, hogy Szörnyellára lett kihegyezve, és kicsit több cseng vissza a Reszkessetek betörőkből. Mondjuk azt is már jó rég láttam. 🙂

    Mondjuk ezekből a folytatásokból egyedül az Oroszlánkirály 2-t láttam. Valahogy nem tudtam sose rávenni magam a többire. Sorozatok közül persze az Aladdint és a Timon és Pumbát élvezettel néztem, de valahogy ezekre a VHS only filmekre nem volt ingerem.

    Azért sikerült felkeltened az érdeklődésemet az Aladdin 2 iránt.

    Viszont az alap mozik közül se mindet láttam. A Bambi sajnos kimaradt, és egyelőre nem bírom rávenni magam, hogy pótoljam, míg a Lady and the Tramp (nem emlékszem a magyar címére) csak könyv formájában jutott el hozzám. Ugyanígy a Róka és a Kopó is.

    Amúgy vicces, hogy mennyire ki tudják csavarni az eredeti koncepciót a Disneynél. Igaz, az alap mozik is sokszor nagyon félreviszik az eredeti történetet, és emiatt már elég sokszor kiakadtak a stúdió viselkedésére (ld. Mary Poppins kapcsán Travers is ki volt akadva; igaz, ha látta volna, a Mentsük meg Mr. Banks-et, még dühösebb lenne). A könyvek is hasonlóan viccesre sikeredtek, mert még azok is képesek voltak (legalábbis gyerekkori emlékeim alapján) eltérni a mozifilmektől.

    Ami a Pocahontast illeti, így a leírás alapján nekem is az jutott eszembe, mint Ricznek, vagyis itt próbálták a történelemhűséget visszaadni, a maguk csillámpónis, cukormázas inzulinbombájába csomagolva. Mondjuk pont a Mulan és Pocahontas kapcsán lett az is érdekes, hogy míg elsőre sikerült végre egy rátermett, valóban erős női karaktert létrehozniuk, úgy a második részre ezt tökéletesen kiherélték.

    • Van így is annyi 6-osom, minek mellé még egy? =)

      A Bambi egy érdekes élmény volt, nekem legalábbis. Anno amikor gyerek fejjel láttam, majd mikor később újranéztem is, valahogy volt bennem egy “nem tudom hova tenni” érzés. Persze most mondhatnánk, hogy azért olyan furcsa, mert túl régi. (Ugye 42-es.) Na de akkor hogy van az, hogy a 37-es Hófehérkével nem volt ilyen gondom? =D

      Lady and the Tramp, Susi és Tekergő néven futott nálunk, én még VHS-en láttam. Egyszer érdemes megnézni, igazi klasszikus. =)

      A Disney meg kb. úgy állt mindig is ezeknek a meséknek a feldolgozásához, mint ahogy pl. a japánok szoktak, mikor alapul vesznek valami európai legendát valamelyik animéjükhöz. Vagyis fogtak egy storyt, aztán azt ők a saját szájízük szerint átszabták. Lásd náluk Jeanne d’Arc is lehetett, középiskolás magical girl. =D

      • Mondjuk a Bambi esetében igazából mondhatjuk azt, hogy a Disney egyik kakukktojás alkotása, lévén a legdepressziósabb hangvételű meséje. Kicsit talán merész vállalás is volt, hisz nem volt biztos a siker. Mikor a 70-es, 80-as évek fordulóján Magyarországon is játszották a moziban, unokanővérem még kislányként nem bírta végignézni. Én meg csak könyvben láttam, még azelőtt, hogy megtanultam volna olvasni, így a történetéről csak homályos kép alakult ki bennem gyerekként. Így utólag, látatlanban, szerintem a gyermek hirtelen, kényszerű felnövését ábrázolja, traumatikus körülmények közepette. És itt trauma alatt nem elsősorban a szülő elvesztése a hangsúlyos, hanem a körülmény, amit akár társíthatnánk a háborús körülménnyel is.

        Ezzel szemben a Hófehérke története már jóval populárisabb hangvételű, a főszereplő személyes traumáját elkendőzik a bájosnak szánt törpékkel való utópikus együtt élés ábrázolásával. Mellesleg sok gyerek már azelőtt megismeri a történetet, hogy a rajzfilmmel találkozna, így annak drámai pillanatai már nem feltétlen olyan mellbevágóak.

        Amúgy még eszembe jutott így állattörténet fronton, hogy a Vuk története meg egy betyár-sztori, rókaprémbe csomagolva. Ahol a simabőrű a karhatalom, az uralkodó, a kutyák és egyéb háziállatok meg a jópolgárok, míg a vadon állatai meg a társadalom perifériája, akik között a rókák a legalja, a bűnözők.

      • Nekem inkább az volt a Bambinál, hogy nézőként nem tudtam beleélni magam, nem tudott beszippantani, hanem végig megmaradt egyfajta távolság. Mikor az ember nem érzi magát az események részesének, hanem csak egy távoli, külső szemlélőnek, aki nézi hogy valami zajlik a képernyőn, de igazából nem tud vele azonosulni.

        A Vukal kapcsolatban igen, a magyar mesékben ez a betyár romantika, úgy alapból nagyon népszerű téma. Elég ha megnézzük, hány mese szól arról, hogy a szegény sorból jött, de éles elméjű, csavaros észjárású legény, fortéllyal túljár a király, báró, földesúr, vagy más hatalmasság eszén.

    • Amúgy érdekesség, de a Mulan nagyjából még hű is az eredeti sztorihoz. Elég összevetni a 2009-es kínai filmmel, a Hua Mulannal (ami szintén Mulanként jelent meg itthon lemezen). Mondjuk azért szemet szúrnak olyan változások, hogy nem egy körben semmisítik meg a hunokat, hanem sokban, de az utolsónál csúnyán kikapnak, és Mulan vezeti a sereget a menekülés közben, és az egyik védekezés során megsérül, ott derül ki, hogy nő. Csak épp a katonák, tisztek nem csinálnak belőle ügyet, mint Shang. A végén pedig sikerül békére lépni a ruránokkal (így hívják fordítási hiba miatt a hunokat: ruran = vidéki avagy “sztyeppei”). Szóval nagyon más a kettő alapból. A Disneynél legfeljebb tényleg az erős női karakter meglétét tudjuk jó pontnak felróni, aki el tudja vinni a hátán az egész filmet.

      Viszont igen, az összes direct-to-DVD/direct-to-VHS Disney-műnél ez van, hogy az első jó dolgait a folytatásra valahogy kiherélték. Pocakos Hontársnál és Mulannál a legszembetűnőbb, mert ők tényleg a gerincei a filmjüknek. Az Oroszlánkirály 2 már anno nem jött be, nézhető volt, de egyszer elég is, mivel a Rómeó és Júlia sztorival lényegében visszakanyarodtak a hercegkisasszonyos témához, csak oroszlánokkal. A Szépség és a Szörnyeteg 2-t láttam még a fenti felsorolásból, az meg is van VHS-en. 1x játszottam le összesen, amikor megkaptam gyerekfejjel. Azóta nem. Tegnap előkerült Péter posztja, anya meg is jegyezte, hogy “Emlékszem, ki voltál miatta borulva, hogy mi ez a szar… de én is…” (Ja, mert nekem az alapfilm “A Kedvenc” volt, rongyosra is néztem anno a kazettáját, majd a másolatot is. XD)

      A Bambi 2 kimaradt, de talán még jobb is, hogy nem a Bambi gyermekei c. folytatásból (mindkét Bambit Felix Salten írta), és míg az első elég játékos, gyakorta Fekete István szerűen naturális, addig a folytatás már egyenesen helyenként brutális. Bátyám nemrég végzett a felolvasással a lányának, ő mondta, hogy mennyire más lett az előző regényhez képest.

      • A Pocahontas, Mulan mellé én azért Arielt is lazán odatenném, mert a második részben spec vegytiszta ellentéte az első filmbéli önmagának. Nekem spec az fájt talán a legjobban, mert gyerekként az alap mozit, és a sorozatot is imádtam. Ehhez képest a folytatás rettenetesen vérszegény lett.

        Ariel lányát nézni kb. olyan “élmény” volt, mint mikor anno az SM 4. évadában Chibiusa lett a főszereplő.

      • Érdekes, nekem a mozifilm sose jött be igazán. A sorozattal nem volt bajom. De én előbb láttam az animét a témában, mint a Disney féle Kis hableányt, így nálam az volt a mérce, és ahhoz nem tudott felérni Ariel.

      • Azt én is előbb láttam, de akkor még elég kicsi voltam, a Disney verziót pedig már idősebb fejjel néztem meg, ezért az jobban megmaradt.

  3. Amúgy kimaradt a szórásból a Dzsungel könyve 2.

    • Ki, pedig háromszor átnéztem, hogy mindet feltettem e, mielőtt megosztottam, de csak kimaradt egy. =)

      Amúgy az se volt egy nagy eresztés. Ott is pont a főhős karakterfejlődését cseszték el a folytatással.

      • Na igen. Mondjuk így a listába szedettek között szerintem még mindig korrekt darabnak nevezhető. Viszont elég fárasztó volt, hogy állandóan a kiscsaj körül próbált legyeskedni, míg a társadalomba való beilleszkedési problémákat meg elsikkasztották.

      • Valóban, ha az emberi társadalomba való beilleszkedés alkotta volna a történet gerincét, úgy még akár egy jó folytatás is kikerekedhetett volna belőle. Így viszont inkább szólt az egyensúly megtalálásáról, ami szintén egy jó téma lenne, csak nem így, hogy az első film lényege pont az volt, hogy a főhős lemondott a régi életéről, hogy egy újat kezdhessen.

      • Sajnos itt megint az történt, mint általában Disney-ék háza táján, kiherélték az alapművet. Eleve Kiplingnél kiemelt kérdés az emberi civilizáció és a dzsungel/természet közötti őrlődése Mauglinak. Ehhez képest meg kapunk valami iskolás-szintű katyvaszt, amit még a leggyengébb Harry Potter fejezet is két vállra fektetne.

  4. Nekem is csak az Oroszlánkirály 2 meg az Aladdin és a tolvajok fejedelme maradt meg, meg tetszett igazán, a többi vagy elfelejtődött magától vagy pedig kikényszerítették belőlem, hogy elfelejtsem őket.

    • Mondjuk az igazi szar emlékezetes marad, szóval ezek szerint nálad ezek többsége a középszar kategóriába esett, amit az elme önvédelmi célokból töröl magából, nagyjából párhuzamosan a megnézéssel. 🙂

    • A Hamupipőke, Szépség és a Szörnyeteg folytatásokat, igyekszem én is minél gyorsabban elfelejteni. =)

  5. Mondjuk az is érdekes, egy időben mennyire divat volt koppintani a Disney stílusát, főleg a 90-es években. Ez annyira sikeres volt, hogy több rajzfilmről sokáig azt hittem, hogy Disney, aztán később kellett rádöbbenjek, hogy bizony nem az ő művük. Ilyen volt az Anastasia (Fox), az Egyiptom hercege és az Irány Eldorádó is (Dreamworks mindkettő). De a nálunk eléggép periférikusra sikerült An American Tail is erősen koppintotta a Disney stílusát (Universal).

    • Igen, de ehhez azért kellett a Disney-reneszánsz 1989 (A kis hableány) utánra. Akkor újítottak be az animáció és történetek terén. Pl. a Kis hableányban a buborékok már CGI, és azt a kínaiakkal csináltatták meg olcsón.
      Az Anasztázia és az Egyiptom hercege mondjuk még a jobb másolatokból van, az Irány Eldorádó!-t már nem láttam. De mondjuk itt is próbáltak fejni: az Anasztázia denevérkéjéhez készült spin-off, a Bartek. Illetve valamennyire a Baldo is ilyen.

      • Volt szerencsém a Bartekhez, pontosan ugyanaz a recept, mint a Disney VHS folytatásoknál. A Baldo már kimaradt, de nem is tervezem pótolni. Amúgy az Egyiptom hercegét csak részletében láttam, míg az Irány Eldorádót meg nem bírtam végignézni, pontosan azon elemei miatt, amik egy sorozatban is kiakasztanak: előre kiszámítható főhős, aki képes komplett idiótát csinálni magából, csakhogy imponáljon valakinek, és sokszor totál életképtelen döntéseket hoz. Egy szerelmi történetnél még hagyján, de itt, amikor tudják jól, hogy az életükkel játszanak, ha kiderül, hogy csalók, és mégis meglépik. Majd képesek szándékosan felrúgni a saját tervüket, ezzel még inkább kockára téve az életüket, csak mert belép a képbe egy nő. Engem konkrétan felbaszott az Eldorádó.

        Az Anasztázia meg olyan középszar volt számomra. Mire eljutottam odáig, hogy lássam a filmet, már rég tisztában voltam a valós történelmi háttérrel, így kicsit kizökkentett, mennyire szabadon kezelte a film a szituációt. Főleg a halottaiból visszatérő Raszputyinnal. Mondjuk vele és Bartekkel megjátszották ugyanazt, mint a Disney az Aladdinban Jafarral és Iagoval. 🙂

  6. Én ezek közül csak az Oroszlánkirály 2-őt láttam a többi már alapból sem tudott érdekelni főleg úgy, hogy például az Aladinn-t,a Pochahontas-t és a Tarzan-t sose szerettem. Viszont mivel az Oroszlánkirály mindig is a kedvenc Disney filmjeim között volt és végül is elég jól használták fel az eredeti Hamlet sztorit így kíváncsi voltam a 2.részre is . Bár a Rómeó és Júlia sztorikat sose bírtam de itt jól használták fel és Kovu is kifejezetten szimpatikus karakter volt ellenben pont, hogy Simba volt az akinek azt kívántam, hogy valaki csapja már pofán mert látványosan nem veszi észre, hogy minden amit csinál csak abból fakad, hogy görcsösen igyekszik olyan lenni mint az apja volt de ezzel a ” száműzök mindenkit akinek más a véleménye” mentalitással nagyon nem tesz jót senkinek bár ez meg abból fakad, hogy még évek múltán sem volt képes feldolgozni apja halálát és habár tisztában van azzal, hogy nem miatta halt meg de valahol legbelül még mindig magát hibáztatja így amikor Kiara a pofájához vágja, hogy ” Te sose leszel olyan mint Mufasa” az számára felért egy öklös pofánveréssel de ez kellett neki. Amúgy a filmnek létezik egy úgymond alternatív befejezése amikor Zira nem lecsúszik hanem szándékosan leveti magát a sziklafalról mert nem akarja, hogy pont Kiara mentse meg. A 3. ellenben olyan mértékben retekszar, hogy az nem igaz. Eleve azt nem értem, hogyha már az 1.és a 2. rész is egy Shakespeare feldolgozás akkor miért nem lehetett ez is az , mondjuk a Sok hűhó semmiért vagy a Makrancos Hölgy feldolgozása? Nem ehelyett ennek a két comic relief karakternek a szerencsétlenkedéseit kell nézni mindenféle koherens sztori nélkül. Ez az új sorozat, ez az Oroszlánőrség meg csak hab a tortán Kion-al az élen.

    Amúgy lesz egy ilyen összeállítás az élőszereplős Disney filmekről is? Mert azok is megérnének egy misét ^^

    • Mondjuk az alapfilmek közül nálam több is kimaradt a szórásból. Ilyen a Tarzan, a Herkules, vagy épp a régiek közül a korábban említett Suzy és Tekergő, meg a Róka és a kopó, de a Robin Hood is. A folytatások meg csak részben tudtak érdekelni annyira, hogy ránézzek.

      Ami az Oroszlánkirály 2-t illeti, szerintem is nettó debil módon viselkedett Simba. Pontosan próbálta másolni az apját, csak ez neki nem ment, viszont cserébe nem csak azokat a hibákat követte el, amik anno őt is annyira zavarták, hanem még tetézte is továbbiakkal. A 3. filmnél meg igazából tényleg maradhattak volna a Shakespeare vonalon, de nekem nem a Sok hűhó semmiért, vagy a Makrancos Hölgy jutott eszembe, hanem, ha már annyira visszakanyarodtak az eredeti sztorihoz, más megközelítésben, akkor lehetett volna Zordon szemszögéből ábrázolva, egy III. Richárd feldolgozás is. Timon és Pumba meg maradhattak volna szimplán sorozat szereplőknek, mert az legalább ment nekik. Mondjuk vicces, amikor a népszerűvé váló comic relief karakterek kapnak önálló szerepet, és az esetek többségében hamar kiderül, hogy önmagukban kevesek ahhoz, hogy elvigyék a hátukon a show-t. Ezt az Oroszlánőrséget viszont nem ismerem, úgyhogy erre rá kell nézzek. Amúgy is gyűjtöm a trash-t. 🙂 Bár szerintem az Evlia Celebi-t nem lehet überelni.

      Disney filmek: nem tudom, Péter mennyire nézte ezeket. Én is csak párat láttam. Konkrétan a Demónát és az új Dzsungel könyvét. Ezek viszont jók lettek. A Demóna ráadásul kimondottan merész darab. Nem is értem, hogy ezek után mi a lópimpiliért csinálták meg a Descendants című förmedvényt? A Dzsungel könyve meg szerintem kimondottan méltó remake lett, ami annyiban vicces, hogy amúgy a tavalyi remake áradat többsége mind bukott. Jó, az a két ének nagyon nem kellett volna, meg azért elgondolkodhattak volna azon is, hogy a CGI elemeken még dolgozzanak kicsit, mert sajnos nagyon látszik az állatokon, hogy számítógéppel készültek, és tíz év múlva már azt fogják mondani, hogy kimondottan rosszul öregedett. Amúgy még nem készült el annyi live action cucc, hogy érdemes legyen azokról átfogóan nyilatkozni. A Szépség és a szörny tudtommal elég felemásra sikerült (ezt mondjuk még pótolnom kell), ami részben Emma Watson teljesítményén bukott. Majd, ha még két film kijön, akkor már lehet, lesz értelme átfogóbban beszélni róluk. A VHS only folytatások története ezzel szemben már lényegében lezárt fejezet, míg ez még épp csak az elején jár.

      Ellenben, megnéznék egy Barbie maratont Péter tollából. 🙂

    • Az élőszereplősökről nem terveztem, bár a nagyját már láttam, viszont pont azért, mert a legtöbb mese film feldolgozása jobb esetben is közép-gyenge lett, így nagy részüket azóta el is felejtettem.

      A Hófehér és a vadászból pl. annyi maradt meg, hogy milyen jót röhögtem azon, hogy Charlize Theron irigykedik Kristen Stewart “szépségére”. A Lány és a Farkasból meg annyi, hogy Amanda Seyfried, milyen szexi volt vörösben, a hóban feküdve. =D

      A Demóna tetszett, bár abban hatalmas WTF volt, hogy Demóna szárnyai nem csak nem bomlottak el az évtizedek során, de mint amikor a Jedik magukhoz rántják a fénykardot, még vissza is szállnak rá, és tökéletesen visszailleszkednek a helyükre. =D

      • Szerintem nem volt azzal probléma, hogy Demóna szárnyai megmaradtak. Ez olyan részletkérdés, amibe hülyeséget látni, teljesen felesleges.

    • Amúgy már évek óta sokan lobbiznak a Disney-nek, hogy csináljanak végre egy előzményfilmet Mufasa és Zordon fiatalkoráról és mégse hajlandóak megtenni pedig igenis a népek vevők lennének erre de helyette abból is jön a live action film. Ez az oroszlánőrség meg Simba és Nala másik gyerekéről Kion-ról azaz Kiara öcsikéjéről szól ahogyan a bírtok védelmezőinek parancsnokává válik és a Disney Channel-en szokott menni. A 2 éves unokaöcsém odavan érte holott semmi értelme az egésznek XD . Timon meg Pumba meg kapott egy animációs sorozatot még a 90-es években. Amúgy nekem pont azok a Disney filmek nem tetszenek amik a 90-es években készültek , az Oroszlánkirály az egyedüli kivétel. Amúgy a felsorolásból kimaradt egy cím ez pedig a Fantázia 2000 ami a valaha készült legjobb és nálam a mai napig No. 1 Legkedvencebb Disney filmnek az 1940-es Fantáziának a folytatása ami igazából se nem jó se nem rossz amolyan középszar kategória az is.

      A live filmek pedig szintén elég vegyes minőségúek bár eddig a legszarabb az kétségkívül a Hófehérke volt Kristen Stewart kisasszonnyal, a legnagyobb csalódás az az Alice Csodaországban, a legátlagosabb az a Hamupipőke ( prémről prémre ugyanaz mint a rajzfilm és sajnos Helena Bonham Carter csak 5 percet szerepel benne pedig neki több személyisége van mint az egész filmnek) a Piroska és a Jancsi és Juliska meg az elmegy kategória és egyértelműen a Demóna a legjobb mert nagyon ügyesen és merészen írták át az egészet plusz ugye ott van Angelina Jolie aki fantasztikusan játszik ( bár ő is volt az egyetlen aki komolyan vette az egészet). A Dzsungel Könyve meg látványos meg szép de nekem akkor se tetszett viszont Ká nagyon badass volt abban a kis szerepében.

      Aztán jön majd a Csingiling Reese Witherspoonal ( hát a Julia Roberts félénél csak jobb lehet), az Aladinn Guy Ritchie rendezésében és egy Will Smith féle dzsinnel, a Dumbó-t ismét Tim Burton fogja rendezni Eva Green-el, Danny DeVito-val, Michael Keatonnel és Colin Farrel-el a főszerepben, jön a Mulan is teljes kínai gárdával, Szörnyella de Frász film is jön Emma Stone-al, a Pinocchio-t meg állítólag Guillermo del Toro szerezte meg és ő is fogja ledirigálni viszont a Kis Hableányról meg a többiről még semmi hír.

      • “A 2 éves unokaöcsém odavan érte holott semmi értelme az egésznek XD”
        Mondjuk ez olyan, hogy ekkora korban még nincs kialakult kritikai érzéke az embernek. Én is mennyi szemetet megnéztem gyerekkoromban, pedig akkor még csak 3-4 csatorna volt összesen. Mai napig nem tudom megérteni, mit szerettem pl. az Animániában? Tavaly megpróbáltam újranézni, három epizód után feladtam. A Timon és Pumba sem egy shakespeare-i mélységű darab, mégsem a rajzfilmtörténelem fekete lapjain emlegetjük. Kétségtelen, hogy mióta futószalagon gyártják a sorozatokat, jelentősen megszaporodott a hulladék is (legrosszabbak ezek közül a 3D CGI mánia áldozataivá vált címek: Micimackó, Maja a méhecske, Thomas a gőzmozdony, stb.).

        Fantázia: bevallom, erről a címről még csak nem is hallottam. Mondjuk nem is a Disney a fő érdeklődési profilom, vagy fogalmazzunk úgy, hogy attól a ponttól emelkedett be a képbe nálam, hogy elkezdték a Pixar vonalat utánozni.

        “A live filmek pedig szintén elég vegyes minőségúek”
        Őszintén megvallom, a Demóna volt az első, és a Dzsungel könyve az utolsó, amit megnéztem. Nem is nagyon voltam eddig képben, hogy mennyi live action filmet hoztak össze a témában. Talán a spin-off vonulatnak tekinthető Descendants kivétel. Amúgy, ahogy észrevettem, mindegyiknél megpróbáltak valami sztár színészt leszerződtetni, aztán a film teljesítménye azon múlott, hogy az adott színész képes volt-e elvinni a hátán a koncepciót. A Demóna sikere igazából pont azon múlott, hogy mertek koncepciót váltani, és merészen új irányba vinni a dolgot, na meg Angelina Jolie személye is pozitív hatással volt a filmre. A Dzsungel könyve esetén azt vettem észre, hogy kissé megosztó a teljesítménye. Tipikusan addig tart a hatása alatt típusú film, amíg ki nem jön az ember a moziból. Próbálkoztak a darkosabb megoldással, de az is valahol félúton megrekedt a korhatárbesorolás szögesdrótján. Talán, ha Sirkánt tovább viszik a pszichopata vonal felé, valamint a majmos részt nem komolytalankodják el azzal az énekléssel, akkor még jobb lett volna. Ettől függetlenül tartom magam a véleményemhez, hogy ez még így is simán az egyik legjobb live film.

        “Aztán jön majd a Csingiling Reese Witherspoonal”
        Várjuk ki a végét a dolognak. Egyelőre szkeptikus vagyok, hogy egyáltalán elkészül-e az a film. Ez amúgy engem érint is kicsit, mert a Csingiling animációs filmek szerintem kimondottan jók lettek (legalábbis a nagyja, mert a Tündér mentőakció, meg a Soharém legendája konkrétan borzalmas lett). Azt is vegyük figyelembe, hogy Witherspoon kiválasztása a szerepre, enyhén szólva furcsa ötlet. Ha tíz évvel ezelőtt dobják be a gondolatot, és valósítják meg, akkor még oké lett volna, de valljuk be, Reese Witherspoon már nem 20 éves csitri. Erősen kiöregedett már Csingiling szerepéből. Ráadásul ezzel párhuzamosan leállították az animációs filmek készítését (gondolom a Soharém bukta lehetett), pedig bőven volt benne még potenciál (a Kalóztündér pl. kiváló alkalom volt arra, hogy beemeljék a lore-ba a későbbi főbb szereplőket, és talán ezen az úton kellett volna tovább haladnia az egésznek, vagyis hogyan talál rá Csingiling Pán Péterre). Ami Julia Roberts-et illeti, nekem annyira nem volt bajom vele, sem magával a filmmel, noha rengeteg ellentmondásba ütközött az eredeti koncepcióval, amit leginkább meg se próbáltak megmagyarázni.

        Az Aladdinra kíváncsi vagyok. A Dumbó, bevallom, sose izgatott fel különösebben, így hiába a remek stáb, valahogy nem keltette fel az érdeklődésemet. Talán Colin Farrel miatt teszek majd vele egy próbát.

        Mulan: na arra kíváncsi leszek. Bár, ha kínaiak kezébe adják, akkor jajj nekünk. A Nagy fallal bebizonyították, hogy nem képesek nyugati gyomornak befogadhatót csinálni.

        Szörnyella: ezzel az a poén, hogy már anno a 102 kiskutya film egy komplett Szörnyella spin-off volt. Nincs abban a karakterben annyi potenciál, hogy elvigyen a hátán egy egész filmet. Mondjuk Emma Stone talán képes lesz menteni a menthetőt.

        Pinocchio: nos, a Pinocchio 3000 után már nem hiszem, hogy ebben a témában látványosan rosszabbat lehet produkálni. Guillermo del Toro meg belopta magát a szívembe a Trollhunters-el, szóval mindenképp kap tőlem a film esélyt.

        Ami a Kis Hableányt illeti, az azért nem vonz, mert az 1989-es rajzfilmet sem kedveltem (a sorozat jó volt, mert ott el tudtam vonatkoztatni attól, hogy az alapfilm mennyire meggyalázta Andersen meséjét). Minimum az anime komolyságát várom el attól a filmtől, hogy egyáltalán beüljek rá a moziba. Ez meg esélytelen a Disneytől.

  7. A Szörnyella film állítólag egy eredet történet lesz, a Csingiling meg már be van jelentve. Amúgy az a poén, hogy nem kevesen vannak akik szeretnének egy-egy Disney főgenya háttérsztorijából készült filmet látni.Bár eddig Zordon és Ursula a Kis Hableányból a legjobb potenciál erre mert mindkettejüknek azért elég érdekes háttere van. Bár az se lenne piskóta ha az eredeti sztorikat dolgoznák fel egyszer a Hamupipőkéből vagy a Csipkerózsikából mert azért a Grimm bratyók is ferdítettek elég rendesen azokon anno habár az eredeti Pinocchio sztori sem éppen 8 éveseknek való.

  8. Én a Timon & Pumba kapcsán először a sorozattal találkoztam, és csak utána a nekik szánt mozifilmmel. Őszintén megvallva: én már a sorozatban is csalódtam. Leginkább, hogy pénzt is adtam rá. Még a gimnáziumi éveimben találkoztam két VHS videó-kazettával, amely a sorozatból tartalmazott részeket. Mivel Timon & Pumba a kedvenc karaktereim közé tartozott, azon nyomban megvettem. Gondoltam, poénnal átszőtt történetek lesznek, amiken majd jókat lehet derülni. Hát nagyon nem: lapos poénok, gyalogkakukk szintű sztorik, rossz dialógusok, erőltetett volt az egész. Ami engem igazán elkeserített, hogy a sorozat nélkülözte a fantáziát és a kreativitást. Látszott, hogy az egész a bőrlehúzásról szólt; arról, hogy bekajálják a rajongók, és majd veszik, mint a cukrot. Később megnéztem a karakterük köré készített rajzfilmet is; hasonló borzalom. Kár, mert kellő fantáziával és kreativitással elég fasza kis sorozatot és rajzfilmet lehetett volna Timon & Pumba köré alkotni. Nem így lett, sajnos. 😦

    • A filmjüket nem láttam, viszont a sorozatot (ha nem is teljes terjedelmében) igen, és nekem nem volt bajom vele. Jó, lehet, ma már unnám, hisz elég debil volt, de ugyanígy szerettem más olyan alkotásokat is, amelyekre ma már rá se tudnék nézni. A koncepció igazából nem bírt el többet. A filmkészítők mindig azt hiszik, hogy a comic releaf karik köré lehet releváns önálló történetet alkotni, holott rendre kiderül, hogy nem (tisztelet a kivételnek).

    • A sorozatból pár részt láttam én is anno, unaloműzőnek elment, de nem igazán maradt meg bennem, és nem is néztem rendszeresen. Inkább az Aladdin, és A kis hableány sorozatokat szerettem. Azokat mindig megnéztem, ha tehettem. =)

  9. Csak becsülni tudom, hogy ezeket mind megnézted, nekem annyira pénzfacsórós rókabőr szagot árasztanak már pusztán a címük alapján is, hogy bottal se piszkálnám meg őket. Mondjuk én meg az akciófilmek tucatfolytatásait szoktam nézegetni.
    De hogy mondjak valami igazán hajmeresztőt is: Az Őslények országának 13 (!!!) DVD-re kijött folytatása van. Nem viccelek.

    • Mondjuk az utóbbi időkben meg újra felkapták a sorozatkészítés szokását. Szinte nincs olyan cím, amihez ne adtak volna ki legalább egy évadnyi sorozatot. Amúgy egyik-másik vhs-only folytatás még így is oké volt, szóval azért az szerintem kicsit túlzás, hogy bottal se… 😀

      Az Őslények országa: már el is felejtettem ezt a címet. Pedig gyerekkoromban, a nagy dínó-bumm idején, faltuk a dinoszauruszos cuccokat. Ezzel is volt lehetőségem találkozni, de már nem tudom, melyik részét láttam. Ahogy így elnézem, ez is a 80-as évek végén kezdte pályafutását. A másik népszerű cím volt a Denver. Mondjuk az mai szemmel már elég gagyi.

      • Hát még a Knight Rider, a Hegylakó, vagy a RoboCop sorozat. =D Gyerekként odavoltam ezekért, de mai fejjel már iszonyat fájdalmasak tudnak lenni. Igaz, a Robotzsaruból a pálmát, azt mai napig a harmadik rész viszi. A Hegylakóból meg a 2. =D

    • Az Aladdin 2-3, és az Oroszlánkirály 2 még egész jó volt, de a többi valóban felejtős, vagy kifejezetten gyér volt. Főleg a klasszikus hercegnős mesék folytatásai sikerültek szörnyűségesre.

      Még szerencse, hogy (eddig) a Hófehérke kimaradt a szórásból. Azon meg is lepődtem kicsit, ahogy azon is, hogy a Hercules, a Dumbo, és a Pinocchio se kapott végül folytatást.

      Bevallom, nekem az Őslények országa, teljesen kimaradt. Egyedül a TV sorozatból láttam pár részt. Mindenesetre a 13 folytatás, az valóban nem semmi. Ez már vetekszik egyes nagy hype animékkel. Ugye a DBZ-nek volt 13 mozija, ami mostanra már 15-re bővült.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: