8 éves a blog!

Őszintén szólva, nehéz elkezdenem ezt a bejegyzést, mert visszanézve a tavalyi évforduló óta eltelt 1 évet, bizony rá kellett arra jönnöm, hogy egy meglehetősen sovány időszakot tudhatok magam mögött, már ami a blogon történő aktivitásomat, és az itt leközölt cikkeim számát illeti.

Kerülgethetném a forró kását, de azaz igazság, hogy kiégtem. Ezt az érzést pedig csak erősíti bennem az, ha visszagondolok arra, anno milyen lelkesedéssel csináltam én ezt. Hogy kavarogtak a fejemben a gondolatok, hogy mennyire vártam, hogy ezeket úgymond “papírra” vethessem, és leközöljem a blogon, várva az emberek reakcióit. Hogy beszélgethessek velük erről, akár hosszú oldalakon át.

Persze tény, az lenne csoda, ha 8 év után, nem így lenne, merthogy ennyi idő alatt bizony nem csak hogy sok mindent kiírhat magából az ember, de nagyon sok minden, meg is változhat benne, és a környezetében is. Ezzel pedig nem azt mondom, hogy feladtam volna a hobbijaimat, hisz erről szó sincs, csak éppenséggel, egyre nehezebb már újat mutatni, és legfőbbképp újat mondani.

Anime témában, már hosszú ideje nem írtam semmit se. Hiába sorakozik még mindig jó pár anime a gépemre letöltve, vagy szépen listába szedve, egyszerűen semmi motivációt nem érzek arra, hogy ezekkel foglalkozzak. Olyannyira nem, hogy általában, eszembe sincsenek, csak időnként jutnak eszembe, mikor szembe találkozok velük, hogy “tényleg, még ezek is itt vannak ám”.

Gamer fronton, a helyzet szintén változatlan. Hiába van látszólag jobb helyzetben, mégis kevés olyan játékhoz volt szerencsém idén, amit egyrészt végig is játszottam, másrészt érdemesnek találtam arra, hogy írjak róla. Az utólag év elején pótolt Carmageddon Max Damage, vagy a legutóbb kipörgetett új South Park: The Fractured But Whole például, ugyanattól a hibától szenvednek. Az előbbi az Early Acces verziójához, az utóbbi pedig a korábbi részhez képest, egyszerűen nem változott annyit, hogy érdemben tudjak róluk írni.

Az elmúlt hónapokban, a gamerkedésre szánt szabadidőmet, vagy a WoT, vagy valamilyen DooM II mod vitte el. Jelenleg ugyanis erre kaptam rá valamiért. Egyébként, valami félelmetes, mennyi jó dolgot adtak ki ehhez az öreg rókához, illetve hogy technikai téren, mennyi mindenre alkalmas ez a motor, a mai napig.

Talán az MLP szénája áll még a legjobban, a mostani triumvirátusból, ugyanis ennél mind a mozi, mind az utóbbi 2-3 évad, remekül teljesített nála. Szóval ebből még tuti lesz valami hosszabb, és tartalmasabb írás a közeljövőben. Annak mindenesetre örültem, hogy úgy tűnik, 2 év után, sikerült végre vagy megszoknia, vagy megszöknie mindenkinek, akit ez a téma zavart. Így idén már hál istennek, nem kell emiatt újfent magyarázkodnom.

Igazából az a helyzet, hogy jelenleg kissé bizonytalan vagyok, a blogon leközölt írásos kritikák jövőjét illetően. Ugyanis egyre inkább húz a szívem az audió, videó kritikák felé, amit a podcastek mellett szeretnék elindítani, már egy jó ideje. (Csak a kezdést húzom itt is mióta, valahogy sose vagyok elégedett a végeredménnyel…) Persze kitudja, lehet később, másképp fogok majd gondolni, de jelenleg ez az irány tűnik a számomra, egyfajta, ha úgy tetszik “kitörési lehetőségnek”.

Tovább azonban, nem is rabolnám a még meglévő, kedves olvasóim idejét. Utólag is elnézést kérek, hogy ilyen összeszedetlen, és sovány lett ez a bejegyzésem, de hogy egy közhellyel éljek, most ennyire futotta tőlem.

26 hozzászólás to “8 éves a blog!”

  1. Nem baj Peti, mi így is szeretünk :D. 8 év baszki… Csak úgy repül az idő. 8 éve ilyenkor azt hiszem én valahol a Pilisben fáztam, de baszottul, és az AK-mat markolászva azon gondolkodtam, hogy mekkora hülye ötlet volt már elmenni szerződéses katonának. Ha ebből indulok ki, azért örülök, hogy változnak a dolgok :D.
    Mindenesetre a podcast kiterjesztésében továbbra is partner vagyok, ha úgy érzed, kompetens vagyok egy felmerülő témában, tudod hol találsz meg. Az audio-videó kritikákat pedig határozottan támogatom.

    • Na igen, ha azt nézem, hogy egyes ismerőseim, régi volt osztálytársaim, olyan problémákkal küzdenek, minthogy nyakukon a lakáshitel, vagy becsúszott a 3. gyerek, esetleg épp a munkahelyük szűnt meg a fűtésszezon közepén, akkor én még örülhetek, hogy csak ennyi bajom van.

      Mondjuk ha már meló, nekem épp régen volt jobb olyan szempontból, hogy akkor még tudtam helyben, a szakmámban dolgozni. Manapság erre, ha most végeznék, esélyem se lenne. Valami brutális, hogy 8 év alatt, mennyi kis grafikai stúdió, dekor műhely, és nyomda ment tönkre itt. Valszeg nem véletlen, hogy azt a szakot, amin én végeztem, már vagy 5 éve nem is indítja egy iskola sem, pedig anno, volt vagy 3.

      Lassan tényleg az van, hogy itt se lesz már nagyon más választása annak, aki nem valami maszekolós szakmát tesz le, minthogy mehet a gyártósorra, biorobotnak, vagy közmunkára, semmi pénzért.

  2. “2 év után, sikerült végre vagy megszoknia, vagy megszöknie mindenkinek, akit ez a téma zavart.”

    Na, ez mintha picit nekem is szólna. 🙂 Én, a részemről megszoktam. 🙂

    Szerintem intelligencia kérdése az egész. Én továbbra sem szeretem az MLP-t, de nem fogok Rontom-hoz hasonlóan újra és újra nekifeszülni a témának. Ízlésen vitázni badarság. Az MLP-cikkeket nem olvasom el, átugrom, ami meg érdekel téma (fantasy-, anime-, youtube-, antifemcsi-cikkek), azt meg elolvasom, és ha van véleményem, megosztom.

    Jobb a békesség. Hát nem? 😀

    • Azzal semmi gond sincs, ha valakinek nem tetszik, csak érted, azért kissé furcsa volt azzal szembesülni, hogy korábban minden stílus, vélemény, tematika váltást, el tudott fogadni az olvasóim nagyobb része. (Pedig akkor, még messze többen olvastak, követtek, mint már most.) Viszont a póni kapcsán, olyan hiszti volt, amit azóta se tapasztaltam.

      Pláne fura volt ez annak tükrében, hogy korábban nem egy népszerű, sokak által imádott címet “húztam le”. Miközben nem egy megosztó cím mellett meg kiálltam. Ennek ellenére, ha voltak is nézetletérések, de azért az értelmesebb felével, mindig meg tudtam találni a közös nevezőt. Senki se kezdett elméleteket gyártani, lamentálni, meg látványosan értetlenkedni.

      A póninál viszont, ez valamiért összejött, pedig annak korábban egyszer szóltam be, utána nem is foglalkoztam vele. Szóval pl. egy hentai dicsérő írás kapcsán, azért messze érthetőbb lett volna a kifakadás, ha azt nézzük, előtte hányszor bíráltam akár a műfajt, akár azok fanjait. Az mégse zavart, valahogy senkit se. =)

      Még csak azt se lehet mondani, hogy a túltolt fankodás lett volna a balhé oka. Hisz egyrészt, nem jöttek ki hetenként a póni dicsőítő írások. Másrészt ami kijött, azok is elég tárgyilagosak voltak, és nem arról szóltak, hogy na tessék, íme az én kicsi softcore galériám. =D

      • Magára a postra majd később reagálok még érdemben, de ehhez a Póni-témához annyit, hogy sajnos még manapság is sokaknál ilyen “ingyen bokszzsák” téma, kinél azért, mert valóban annyira gyűlöli az egész szériát, kinél meg így “divatból”, mondván, hogy ha épp mondjuk nem animéseket, tolkienistákat, vagy hasonlókat akar basztatni, akkor egyfajta “joker lapnak” mindig itt lesz neki erre az MLP. Csak így hét vagy hány év után már rohadtul unalmas ez az egész, pláne úgy, hogy már bőven túl van a sorozat a “vérfan” korszakán. De amúgy mostanában nekem is sikerült beleszaladnom két ilyen postba, amik bár stílusukban azért eléggé eltértek egymástól, de a mondanivalójuk közel azonos volt.

        -Az egyiket Facebookon láttam, egyik ismerősöm ugyanis követi a “Kovács Gellért Filmszerész” nevű oldalt, ahol a nevezett fazon ilyen-olyan filmes képeket, postokat, kritikákat szokott megosztani. Mit ad Isten, a Pónira is beült, arról ezt tudta mondani:

        “Moziztunk családilag, barátilag, ünnepnapos sorban állással, mindennel. Annyi szín volt ebben a filmben, hogy még mindig csak szivárványos foltokban látok. És voltak benne pónisellők! És Sia-póni is volt, akinek itt se látszódott a szeme a frufrujától! És énekelt a végén! Lujzinak az volt a kedvence, amikor lementek a víz alá. Nekem is az, ami neki. Meg az, amikor vége lett.”

        Na most oké, hogy ez sehol sincs mondjuk egy Puzsér-féle “földbe döngölöm az adott művet, meg a rajongóit is!” oltáshoz, viszont ettől még érződik az egészen, hogy ez a film/franchise bizony egy gyerekes, szánni való, fárasztó valami, amit komoly felnőtt ember minimum megvet, de legalábbis szenved rajta és csak a végét várja. Meg ilyenre amúgy is maximum csak a gyerek kedvéért ülünk be, épeszű ember saját magát nem viszi csak úgy be egy ilyen “kínpadra”. 😀 (Btw, tekinte, hogy más postjaiban hol egy Walt Disney filmet, hol egy Rick & Morty-t dicsőít, látszik, hogy nem magával az animáció műfajával van baja, szimplán nála is a Póni az a franchise, amit már nem tud megemészteni.) És a legjobb, hogy a postokban még adják is alá a lovat (és szerintem ők sem viccelnek), ilyen “hát igen, mit meg nem tesz az ember a gyerekeiért….”, meg “Te, te apák hőse!” kommentek kíséretében, mintha az ürge minimum valami üvegszilánkos-rozsdás szöges úton ment volna végig, mert csak így tudta kiszabadítani a kislányát a gonosz sárkány karmaiból, vagy én nem tudom… 😀 XD Na és oké, hogy “ez is csak egy vélemény”, meg hogy idehaza nem is nagyon létezik egy egységes MLP fandom (ergo mondhatjuk, hogy nincs is kiknek “lerontani a hitelét” úgymond), de azért ha az átlagmagyar mindenütt azt látja/hallja, hogy “hát igen, a Szirmai szerint is fos, a Kovács Gellért Filmszerész is szenvedett rajta, stb.”, akkor az nem fog segíteni abban, hogy legalább ha nem is tudják elfogadni, de békén hagyják ezt a szerencsétlen franchise-t és rajongóit. (Amúgy a fazon helyében én örülnék, hogy a lányom nem valami valóban agyrohasztó szarra ráncigált be, pl. volt az a “Barbie – Titkos ügynökök” vagy milyen hülyeség, aminek már a trailerje is betett. :D)

        -A másik meg egy random YouTube komment volt, ahol az volt a poén, hogy maga a videó totál nem az MLP-ről szólt (most hirtelen meg nem mondom már, hogy mi volt, talán valami szuperhősös cucc, Overwatch vagy Öngyilkos osztag videó), de valamilyen formában szerepelt a videóban egy unikornis, mire valaki poénból bemondta, hogy “fú, a brónik oda meg vissza lesznek, ha ezt látják”, na de hogy-hogy nem, elég hamar ott is megjelent egy kötekedő fasz, aki ahhoz a dél-amcsi rádiós redneckhez hasonlóan egyből be is nyögte, hogy “Úristen, ez az egész MLP-bróni téma még manapság is napirenden van? Én meg már reménykedtem, hogy a generációm azóta visszanövesztette a tökeit.” És persze megint nem sikerült vitát generálnia, mert a brónik általában nem mennek bele túlzottan az ilyesmibe, szóval gyakorlatilag ott tartottunk, hogy még így hét évvel a sorozat indulása után is van pár hülye fazon, akinek az a hobbija, hogy járja az internetet és akárhol, akármilyen kontextusban előkerül az MLP vagy a brónik, ő egyből ott van, hogy jól leszarozza azt. Függetlenül attól, hogy mennyire releváns ez a téma manapság, függetlenül attól, hogy kap-e bármilyen reakciót az oltogatására, stb. Azért ez valahol nem semmi… 😀 Meg ahogy az előző bekezdésben írtam, hogy a fazon lánya választhatott volna BŐVEN rosszabb animációs filmet, ha aput akarja kínozni, úgy ezeknél a “brónit látok, ölnöm kell!” fazonoknál is érdekes, hogy az MLP franchise-ban látják a mai generáció elbaszódásának megtestesülését, míg itt is az a helyzet, hogy igazából BŐVEN van ennél elbaszottabb rajzfilm/fandom, elég csak ugye a már itt is sokat emlegetett Steven Universe-re gondolni, ahol a fanok gyakorlatilag mindenféle “külső támadás” nélkül is gyönyörűen lejáratják/megutáltatják magukat a világgal, köszönhetően az ilyen húzásaiknak, amikor pl. nem egy fanartost kergetettek szó szerint a halálba, mert az adott illető nem pont a headcanonjuknak megfelelő alkattal rajzolta le ezt vagy azt a karaktert. (Értsd: nem volt a karakter kórosan elhízott, fekete, vagy akármi más, amit ők a kis SJW-fejükben elképzeltek.) De ez úgy látszik nem számít, azok a rohadt brónik, azok teszik tönkre ezt a generációt! 😀

      • “De ez úgy látszik nem számít, azok a rohadt brónik, azok teszik tönkre ezt a generációt!”

        MeToo Brony! 😀 A basztató, zaklató, piszkáló kommentek lassacskán, fokozatosan átmentek szörnyű terrorba – összeírások, sárga csillag, gettó, “ne vásárolj pónitól” matricák a boltok kirakatain, vagonírozások, munkatáborok, megsemmisítő gyárak, gázkamrák… 😀 A tiltakozók felvették a “Je suis Brony!” polót – míg azokat is el nem vitte a Gestapó! 😀

        Bocs, de nem tudtam kihagyni. 😀 Persze, valakit basztatni az MLP-fansága miatt ugyanolyan tahóság, mint ha pl. valakit azért cseszegetnek egy baráti társaságban, mert fradista (“zöld a szívem”). De azért szerintem a redneck tahók támadását nem kellene túlreagálni. (Már csak azért sem, mert pont az ilyen túlreagálásoknak örülnek a legjobban.)

      • Titkos: Anno a mozifilm megnézése után, kíváncsiságból én is körbenéztem, hogy milyen reakciókat kapott idehaza ez a film, és bár ne tettem volna, mert pont azokat tapasztaltam, amiket te is leírtál.

        “Ez merénylet a jó ízlés ellen, inkább a Shrek hatvanadjára!”
        “Nem értem, 12 éves kor alatt, ki tudja ezt feszengés, émelygés nélkül megnézni…”
        “Másfél óra töméntelen vinnyogás, de a kislányomért mindent!”

        Na most ebből az első, az sanszosan meg se nézte a filmet, max a trailert láthatta, és különösebben nem is akart mást, mint jól beszólni. Míg a másik kettő, tipikus példái annak, mikor valaki eleve úgy ül be valamire, hogy már előre elkönyvelte magában az egészet valami “kislányos gagyinak”. Ráadásul ezek némelyike, saját magát buktatta le, hogy a film közben telefonozott, meg az asszonnyal beszélte át, a másnapi programot. Tehát, oda sem figyelt az egészre.

        Aztán, ahogy te is mondod, ezt most lehetne azzal mentegetni, hogy oké, nem tetszhet mindenkinek-minden, meg ők csak a véleményüket mondták el, amihez joguk van. Csakhogy, ez akkor válik viccessé, amikor ránézel ezeknek az embereknek az adatlapjára, profiljára, és azt látod, hogy érdekes módon, nem komoly drámákkal, thrillerekkel, krimikkel van tele, hanem csomó popcorn animációs film van rajtuk, amik tartalmilag, minőségileg, amúgy kb. ugyanazt tudják, vagy még azt se, mint az MLP mozi.

        Így viszont már kissé érdekes lesz, hogy az MLP-től, mondhatni agyérgörcsöt kaptak, még a Frozen, a Verdák, a Zootropolis, a Gru meg ott figyel náluk, méghozzá meglepően jó értékeléssel. =)

        Persze mondhatnánk, hogy a külföldhöz képest, olyan szempontból, még mindig jobban állunk, hogy még idehaza, a többségnek fogalma sincs erről, így a hazai fanoknak, nem nagyon kell tartania attól, hogy majd csesztetik őket. Addig odakinn, ha megosztasz egy pónis tartalmat, egy nem pónis felületen, akkor jó esélyed van rá, hogy 3-5 kommentelőből, biztos lesz majd egy, aki azonnal fehérítő fogyasztásra fog biztatni. =)

        Egyébként az tényleg érdekes, hogy még egy átlagos fandomot, mint a HP, vagy a GyU, tényleg max az első 1-2 évben szokás csesztetni, de még azokról is leszállnak azért 3-4 év után, amikkel szemben az átlag ember előítéletesebb, mint pl. az anime, addig az MLP-nél, ehhez 7+ év sem volt elég.

        Pash: Próbálhatod elviccelni, de ettől még ez sajnos létezik. Én elég sokat mozgok külföldi fandomokban, látom, mi szokott ott zajlani, és itt messze nem csak a trailerparkos redneckek, sörszagú hőbörgéséről van szó. (Sőt, pont hogy általában, nem ők csinálják a balhét.) Itt arról van szó, amikor valaki feltölt mondjuk Nexus modsra, vagy ModDB-re valami pónis cuccot, és nem telik bele pár napba, már jön a savazás, meg a jelentgetés, és nem azért, mert kifogásolható (például pornográf), vagy súlyos technikai gondok vannak benne, hanem csak azért, mert pónis. Jelzem, érdekes módon mondjuk egy animés tartalom ugyanezt, már nem kapja meg.

      • Pash: Az ebben az igazán vicces, hogy anno ugye (úgy 10-15 éve) kb. a magyar animések csinálták inkább ezt és minden random fazonra, aki az animét nem ölelte a kedvére vagy (micsoda bűn!) szimplán nem érdekelte az egész műfaj, arra egyből rámondták, hogy gaz elnyomó, nem érti ezeket a japán mesterműveket, mert korlátolt magyar paraszt, stb. Közben egy csomószor arról volt szó, hogy igazából a nevezett illetőt ugyan valóban nem különösebben érdekelte az anime, viszont jó eséllyel nem is csesztette volna emiatt azt, aki meg rajongott értük, egyszerűen csak az adott fazon tolta annyira túl a fanságot, ami már tényleg zavaró volt. (Nem igazán kedvelem mufurcot, de azért volt abban valami, amikor egyszer említette egy ilyen “sirámtopicban”, hogy “érdekes, engem még sosem cseszegettek amiatt, amiért animéket nézek, talán azért, mert nem csak erről beszélek 24 órában és nem nyomom ezt a témát totál oda nem illő helyzetekben is”.) Szal amikor egy fazon random japán szavakat kever az amúgy magyar beszédébe, vagy azzal szórakozik, hogy a szemüvegére erősít cérnával egy papír-izzadtságcseppet, hogy aztán a megfelelő helyzetben legördíthesse és szerinte ezzel “animés hatást keltsen”, azt nem csodálom, hogy egy ponton túl már nehezen tolerálják mondjuk az osztálytársai. XD (És ezeket amúgy most nem kitaláltam, még emlékszem ilyen “régi vallomásokra”, ahol topicokban azt sorolták a fanok, hogy melyikük mennyire “animés” a való életében és ott írogatták ezeket.)

        Viszont a bróniknál kb. pont fordítva alakult a dolog: nem ők állították, hogy üldözik őket, koncentrációs táborba zárják azt, aki MLP-t néz, vagy bármi, hanem a 4channerek, az amcsi redneckek, meg a legkülönfélébb internetes és IRL fazonok állítják be az egészet úgy, mintha legalábbis az MLP G4 és annak fandomja minimum az Antikrisztus eljövetelének lenne csalhatatlan jele. 😀 Én sem azt írtam, hogy úristen, sárga csillagot kell hordanom, amiért nézem ezt a sorozatot, csak tényleg egyszerre tartom fárasztónak, röhejesnek, meg kicsinyesnek is, hogy egy idestova hét éve (!) futó, alapvetően gyereknek szóló rajzfilmsorozatra, illetve annak fandomjára legyenek emberek ennyire kibukva. Én is rühellem pl. a Narutót, de azért a basztatásával leálltam, miután a hype is lecsengett és amíg tartott, addig sem arra mentem rá, mint mondjuk Szirmai, aki ugye a komplett fandomot próbálta besározni, meg debilnek, perverznek, stb-nek beállítani, hanem inkább magára a történetre/szereplőkre fókuszáltam, azokat cseszegettem és így próbáltam a fanokkal is megértetni, hogy miért tartom gagyinak imádatuk tárgyát. Mondhatjuk, hogy nálam tényleg volt nyomós ok arra nézve, hogy miért nem kedvelem ezt a sorozatot, nem mondjuk valami tök egyszerű hülyeség miatt szálltam rá, pl. hogy “fujj, ebben nindzsák vannak, azokat meg én utálom, ergo ez biztosan egy szar!” (Mert ugye a brony-haterek is sokszor ezen a szinten mozognak, hogy “póni van benne = automatikusan le kell szólni”.) Na most ebben az még a lol, hogy a brónik igazából annyira durván ezt sosem nyomták, a 4chanon sem úgy indult a dolog, hogy direkt telenyomták pónival, hanem amikor 1-2 Pónis reakció gif, vagy hasonló megjelent ott, a modok egyből úgy reagálták, hogy “NA NEEEM, PÓNIT AZTÁN MÁR VÉGKÉPP NEM!” (mindezt egy olyan oldalon, ahol amúgy lazán megy a gurózás, niggerezés, Hitlerezés, csáposhentai, stb… :D), elkezdték hát kitörölgetni a Pónis kommenteket. Na, ERRE vették fel a kesztyűt a brónik, aztán kezdték el immár direktbe teletrollkodni az egész imageboardot, ugye ebből az időből származik az a híres “mods are asleep, post ponies!” mémkép is, mert frankón azt csinálták, hogy a modok szemétkedése miatt egy éjszakán át telepostolták a teljes 4chant pónikkal. 😀 Mire a modok is látták már, hogy ez így csak nem lesz jó és végül megengedték, hogy hadd legyen Póni is az oldal felületén. (Illetve mintha ez ennél picit bonyolultabb lett volna, hogy először elmentek onnan a brónik és csinálták maguknak a Ponybooru/Derpybooru oldalakat, aztán később, amikor már megbékéltek velük, mentek oda vissza, de lehet ezt Péter jobban el tudná magyarázni.) Na most ezt is elő lehet úgy adni, hogy “megvadult brónik!”, csak éppen a sztoriból látható, hogy ha eleve a modok nem hirdetnek ellenük zéró toleranciás “bant”, akkor eleve nem is fajul idáig a helyzet, annyi történt volna csupán, hogy a Donald Trumpos, Szomorú Békás (vagy mi a tököm annak a neve… XD), meg hasonló mémképek és gifek mellé bejöttek volna az MLP-sek is, na bumm. 😀 És kb. mindenhol vannak ennek ellenére ilyen gyökerek a mai napig szerte a neten, akik sokszor már arra ugranak, ha valakinek mondjuk YouTube-on MLP-s avája van. (Érted, mintha pl. engem most Aoin kollektíven megtámadnának, hogy “köcsög gamer, húzz innen, ez egy animés fórum!”, pusztán azért, mert mostanában épp Overwatchos avatar-aláírás kombóval nyomulok ott. 😀 Aztán az már mindegy lenne, hogy a Blizz játékok mellett még szeretem az animét, képregényfilmeket, egyéb rajzfilmeket, stb., mert onnantól, hogy “gamer avatarja van!”, automatikusan meg kéne támadniuk. Na, mert sok helyen tényleg így rá vannak állva a brónikra…)

        Egyébként még annyit, hogy ha már Hasbro, érdekes, hogy ennek a franchise-nak a “férfi párja”, a Transformers tök elfogadott, szóval ott nem jött elő valami hatertábor, hogy “köcsög robotbaszók!”, hogy hasonló módon basztassa a fanokat, sőt, még a Michael Bay élőszereplős filmszériára is jellemzően kétféle reakció szokott érkezni:

        1. “Ó ez az, Bay végre megcsinálta azt a filmet, amire a 80-as évek óta vártunk!”

        2. “Köcsög Bay, meggyalázott egy legendát!”

        Na most ha megfigyeled, egyikben sincs olyan rész, ami az eredeti sorozatot vagy annak fanjait basztatná, sőt… 😀 Pedig ha belegondolunk, az egymást lődöző, kocsiból oda-vissza alakuló robotok semmivel sem “felnőttebbek”, vagy értelmesebbek, mint a varázslattal egymást lődöző unikornisok és egyéb lények, csak hát ezt gyerekként szerette a sok fanboy, ezért ezt nem merik leszarozni. 😀 (Csodálom is amúgy, hogy amíg pl. egy Captain Planet, vagy Power Rangers szintén ilyen MLP-hez hasonló “ha anno néztem is, ma már letagadom” kategóriába kerültek a mai srácok szerint, addig a Transformers még mindig nagy király, pedig szerintem eléggé egy szinten mozognak ezek. XD)

        “Na most ebből az első, az sanszosan meg se nézte a filmet, max a trailert láthatta, és különösebben nem is akart mást, mint jól beszólni. Míg a másik kettő, tipikus példái annak, mikor valaki eleve úgy ül be valamire, hogy már előre elkönyvelte magában az egészet valami “kislányos gagyinak”. Ráadásul ezek némelyike, saját magát buktatta le, hogy a film közben telefonozott, meg az asszonnyal beszélte át, a másnapi programot. Tehát, oda sem figyelt az egészre.”

        Apropó, azt is szeretem, amikor nyafog, hogy nem érti a filmet. Ki gondolná, hogy nem fogsz érteni egy olyan filmet, ami egy (eddig) HÉT SZEZONOS sorozatra épül, ugye…. 😀 Kb. mintha beült volna a Jedi Visszatérre úgy, hogy az lenne élete első SW-je, aztán végig azon nyafogna, hogy “ki ez a két robot, kik azok a “Lázadók” és “Birodalom”, hogy lehet a fekete kávéfőző a srác apja?” stb. XD Vagy érted, a Bosszúállóknál sem kezd el nyafogni senki, hogy “nem ismerem ezeket a fazonokat, ki ellen harcolnak és miért?”, hanem itt világos, hogy volt ezen film előtt még X másik, amik már felépítették előtte a világot, karikat, stb. és ez most csak annak a betetőzése. Na most nem mondom azt persze, hogy kötelezően nyomja le mindenki mind a hét szezont és csak utána üljön be az MLP Movie-ra, viszont ha már “szüzen” ül be rá, akkor meg adjon már annyi creditet a filmnek, hogy esetleg a sorozatban elmagyarázzák korábban azokat a dolgokat, amiket ő nem értett, ahelyett, hogy emiatt is csípőből szarozná.

        “Így viszont már kissé érdekes lesz, hogy az MLP-től, mondhatni agyérgörcsöt kaptak, még a Frozen, a Verdák, a Zootropolis, a Gru meg ott figyel náluk, méghozzá meglepően jó értékeléssel. =)”

        Na igen, vagy ugye ott van az igazi “mélyszar” (pl. Angry Birds – The Movie, Emoji Movie, stb.), aminél aztán tényleg csak egy kurva nagy marketingfogás az egész film, szal ezeknél még a kislányoknak szóló MLP film is bőven kreatívabb, pedig hát ezt a franchise-t szokták többek között azzal is ekézni, hogy “a rajzfilm csak egy kurva nagy reklám, hogy eladják vele a póni figurákat!” 😀

      • “Jelzem, érdekes módon mondjuk egy animés tartalom ugyanezt, már nem kapja meg.”

        Aham… én tökéletesen emlékszem még azokra az időkre, amikor pl. értelmiségi körökben kifejezetten gáz volt fantasyt és animét fogyasztani. Hiába volt Tolkien (fantasy), hiába volt Mijazaki Hajao (anime) – a legliberálisabb értelmiségi körök valósággal megvetéssel kezelték azt, aki egyáltalán felemlítette, hogy ilyet fogyaszt. Volt ez régen. Aztán amikor a geek beáramlott az intellektuális körökbe (leginkább a liberális sznénába), hirtelen máris elfogadott lett az egész. Kiderült, hogy “jééé”, egyes “intellektuelek” Trónok Harcát néznek, Stephen Kinget olvasnak, sőt nem egyszer csápos hentait néznek. Hirtelen szükséges lett egy elfogadóbb, toleránsabb interpretáció. Mára nem gáz animét és fantasyt fogyasztani az értelmiségi körökben. De régen bizony az volt, és engem a Kaposvári Egyetemen baszogatott érte nem egy fiatal “értelmiségi”. Én “mesekönyveket” olvastam (fantasy), és “mesefilmeket” néztem (anime). Nem esett jól, de képzeld, túléltem! Az ember egy idő után megtanulta az ilyet leszarni!

        Jó, mára változott a helyzet. A fantasy és az anime elfogadott.

        Bár hozzáteszem: egyes tekintélyes konzervatív értelmiségi gittegyletek, mint pl. a (fiatalsággal kommunikálni egyáltalán nem képes) Magyar Napló még mindig értetlenkedve, sőt nem egyszer viszolygással néz mind a fantasy-re, mind az animé-re.

        Ha az MLP tényleg annyira erős anyag, amennyire mondod, Péter, akkor előbb-utóbb integrálódni fog a kultúrába. Sőt, lehet, hogy a Magyar Narancs fog róla cikkezni néhány éven belül (ahogy tette később a fantasy-vel és az animé-vel).

      • “Aham… én tökéletesen emlékszem még azokra az időkre” -> De basszus, én a mostani viszonyokról beszéltem, és nem arról, mi volt 10 éve. Egyébként, ahogy Titkos is említette, igen, az animusok is voltak csesztetve, de olyan azért nem volt, hogy mondjuk egy gamer felületről, gyakorlatilag kitiltották volna az animusokat, mondván hogy: “Na ide ám ne hozzátok be, a kínai pornó meséiteket!”

        Csak mert a bronykkal szemben, sokszor tényleg ez ment, és ha nem is olyan mértékben, de előfordul a mai napig. Szóval ha tiltani, törölni, már nem is szokták, vagyis a legtöbb helyen, már elfogadják, de arra azért még mai napig jó esélyed van, hogy ha megosztasz valami pónis tartalmat, akkor az ottani közösségből, 10 emberből, 3 tuti elkezdi majd a savazást.

        Aztán, a modderes példámnál maradva, megint ott tartunk, hogy ugyanahhoz a játékhoz, kijön egy High School of the Dead mod, meg egy MLP mod. Ám még előbbi, függetlenül attól, milyen gány az az animu, vagy milyen maga a mod, korrekt komment és értékelés részleggel bír. Addig utóbbinál, megy a fikázás, meg a teljesen értelmetlen 1/10-ek nyomkodása, gyakran semmi, vagy max két szavas indokokkal. Ez pedig csak egy példa volt a sok közül, merthogy ezek nem külön-külön, hanem együtt, összeadódva adnak egy képet.

        “értelmiségi körökben kifejezetten gáz volt fantasyt és animét” -> Őszintén szólva nem tudom, meg különösebben nem is érdekel, mi volt értelmiségi körökben ezekhez a viszony. Engem az érdekel, amit átlagban tapasztalok.

        “Ha az MLP tényleg annyira erős anyag, amennyire mondod, Péter, akkor előbb-utóbb integrálódni fog a kultúrába.” -> Én már annyival is megelégednék, ha nem hordanának róla össze hülyeséget olyanok, akiknek egyértelműen, fingjuk sincs az egészről.

        Külföldön működik a dolog, mármint a szubkultúrája szépen tartja magát, és a mai napig aktív. Azt meg max sajnálom, hogy idehaza, különösebben nem lett belőle semmi, de ezzel meg együtt tudok élni. =)

        Persze örültem volna neki, ha az animu után, az MLP is kapott volna egy hasonló lehetőséget arra, hogy legalább az általános vélekedést erről, valamennyire megváltoztassa, de hát ez van.

    • “Kerülgethetném a forró kását, de azaz igazság, hogy kiégtem.”

      Mármint a blog. Vagy Péter, a blogíró. Gondolom, nem a teljes személyiséged, csak annak egy része, a blogíró. Remélem, jól értelmeztem. Őszintén mondva: bár tényleg kevesebb volt a cikk az előző évekhez képest, szerintem a te blogod még mindig megtartott egy bizonyos minőséget. Ha más blogokkal mérem össze, a te blogod kifejezetten kiállta az idő próbáját.

      Én azért merem remélni, nem követed Dodgers kollégád példáját, aki miután megunta, végleg befejezte a bloggerkedést. 😦 Még 10 évig szórakoztass minket! 😉

  3. Na, írtam már ide reggel egy Pónival kapcsolatot postot, ami akkor még moderációra várakozott, azóta meg már totál eltűnt, de remélem, csak arra vár, hogy Péter jóváhagyja. 🙂 (Új vinyóm és Winem van, gondolom emiatt lehet, hogy most változott az IP-m is, vagy egyéb dolog, amiről eddig felismert a blog és emiatt kerülhettem automatikus “mod cenzúra” alá. XD) Addig is reagálok a fő postra, amit ígértem. 🙂

    “Őszintén szólva, nehéz elkezdenem ezt a bejegyzést, mert visszanézve a tavalyi évforduló óta eltelt 1 évet, bizony rá kellett arra jönnöm, hogy egy meglehetősen sovány időszakot tudhatok magam mögött, már ami a blogon történő aktivitásomat, és az itt leközölt cikkeim számát illeti.”

    Valóban, az nekem is feltűnt, hogy ha az idei aktivitásodat a tavalyi, vagy tavaly előtti évvel vetjük össze, akkor korábban azért kétségtelenül sűrűbben postoltál, de igazából engem ez abból a szempontból nem zavart, hogy nekem is ezzel párhuzamosan szaporodtak fel az egyéb teendőim, úgyhogy igazából mondhatnám, hogy nekem még jól is jött ez, pont annyi írás és reakciópost volt mindig, amire még épp tudtam reagálni. XD

    “Kerülgethetném a forró kását, de azaz igazság, hogy kiégtem. Ezt az érzést pedig csak erősíti bennem az, ha visszagondolok arra, anno milyen lelkesedéssel csináltam én ezt. Hogy kavarogtak a fejemben a gondolatok, hogy mennyire vártam, hogy ezeket úgymond “papírra” vethessem, és leközöljem a blogon, várva az emberek reakcióit. Hogy beszélgethessek velük erről, akár hosszú oldalakon át.”

    Igazából ez az egész blogolásnak (meg szerintem a vlognak is, szal nem lebeszélni akarlak róla, vagy ilyesmi, csak érted, ha nincs téma/kedv, az videóban sem lesz, mindegy, hogy írásban, vagy szóban mondod el a véleményedet) a rákfenéje, hogy egyrészt ha már úgy érzi az ember, hogy minden fontosabb témát érintett, amiről beszélni akart, akkor nem tudja, hogyan tovább, másrészt ott van a “közönség”, akik meg rendszeresen várják az újabb és újabb adagokat. Nekem igazából ezért nem volt soha blogom, mert én tényleg az az “akkor írok, ha kedvem van” fazon vagyok, viszont két “kedv” között akárt 2-3 hónap is eltelhet, akkor meg úgy jönne le, mintha már az elejétől fogva döglődne a blog. XD Viszont én mindezekkel együtt is azt mondom, hogy teljesen szerintem se’ hagyd abba, írj, ha kedved van, ha meg nincs, akkor ne. (Nagy tanács, mi? XD)

    “Anime témában, már hosszú ideje nem írtam semmit se. Hiába sorakozik még mindig jó pár anime a gépemre letöltve, vagy szépen listába szedve, egyszerűen semmi motivációt nem érzek arra, hogy ezekkel foglalkozzak. Olyannyira nem, hogy általában, eszembe sincsenek, csak időnként jutnak eszembe, mikor szembe találkozok velük, hogy “tényleg, még ezek is itt vannak ám”.”

    Ezzel én is így vagyok mostanság, valahogy ha beugrik az anime téma, akkor két reakcióm van:

    1. “Ehh, semmi kedvem most hozzá… :/”

    2. “Jó lenne animézni, X sorozatot be kéne fejezni, Y-t is folytatnám, stb-stb., csak éppen itt van ez a dolog, meg amaz a dolog, amikkel még fontosabb lenne foglalkoznom most, vagy még több kedvem van hozzájuk…”

    Persze nem azt mondom, hogy teljesen rájuk untam, plusz most lenne is pár sorozat az újak közül is, amit nézni szeretnék (Shingeki S2 pl.), de szerintem ezeket már max január körül tudom majd csak elkezdeni. Amúgy ha már ez az írogatás, meg bloggerkedés a téma: paradox módon sokszor pont a net miatt nem fér már bele az adott anime… XD Felkelek, daily quest 1-2 Blizz játékban, aztán jön a net, átnézem a mail-Facebook-AoiAnime-Peter’s Blog négyesfogatot, ha csak 1-2-nél írok 1-1 wall of textet, akkor máris eltelt pár óra, ha ezekkel is megvagyok, csinálok mást, mert azért nem csak a gép előtt ül egész nap az ember, aztán mire mindennel kész vagyok, már valszeg este van és a francnak van energiája/kedve még animézni is… ^^” Meg na, egyre kevesebb az olyan cucc, ami nézeti magát, szal ezt pl. megpróbálhatnák eltanulni az amcsiktól, hogy hogyan lehet olyan igazán “szappanoperás” sorozatot írni, ami nem valami epizodikus, vagy lassan folyó izé, hanem tényleg székhez szögezős, minden epizód végén valami jó kis cliffhangerrel véget érős darab. Oké, a Madoka pont ilyen volt (le is daráltam egyetlen este/éjszaka alatt :D), csak ugye ez ilyen 10-ből 1… Pedig az a vicc, hogy ezt úgy is el lehet érni, ha a karik/sztori nem egy nagy szám, szóval amcsi fronton ott volt pl. az élőszereplős Once Upon a Time, aminek két évadát (2 x 23 vagy hány rész, úgy, hogy egy epizód 45 perc, tehát kb. két anime epizód ideje…) talán egy hét alatt bedaráltam, pedig az egész nem több, mint egy brazil szappanopera Disney utalásokkal/karakterekkel (és azok sem túl mélyek, sokszor a rajzfilmbeli énjük jobban ki volt dolgozva…), de mesteri módon értettek ahhoz, hogy minden rész valami baromi nagy cliffhanger legyen, sőt, sokszor jelenetről-jelenetre úgy volt megírva az egész epizód, hogy cliffről mentünk cliffre, downtime nem is volt. 😀 XD Na, ezek után elalszol, ha beraksz egy “XY-kun átlag tini volt, de aztán egy nap arra ébredt, hogy szuperereje van/csöcsös csaj fekszik mellette az ágyban/egyéb random bullshit”, pedig a Once upon ugyanúgy egy fanservice sorozat volt, ha úgy vesszük, mint ezek az animék, csak valahogy sokkal jobban értett ahhoz, hogy bevonzza a nézőket. (Pláne, hogy míg azért egy shounen animét a célcsoport szerint ugye “nekem csináltak”, mégha 10-15 évvel idősebb is vagyok már, mint a célközönség, addig a Once uponon egyébként rohadtul érződött, hogy elsősorban a tizenéves, tumblerina fangirlöknek szól, hol enyhébb, hol erősebb liberális/SJW szósszal leöntve, szal mondhatnám, hogy szellemiségben eléggé távolt állt tőlem amúgy a cucc, de ez van, ha valami nézeti magát, az nézeti magát. 😀 XD)

    “Gamer fronton, a helyzet szintén változatlan. ”

    Na, nekem ott annyi mentségem van, hogy ahogyan a podcast témában is beszéltük, én sosem voltam az a vérbeli, hardcore gamer, 1-1 címre vagy franchise-ra függtem rá inkább és azokat eléggé sokáig toltam, viszont nem voltam ez a “minden évben/hónapban kell valami új játék!”, vagy “kijött a legújabb konzol/VR cucc/egyéb tartozék, AZONNAL meg kell vennem!” fajta. Mostanában is csak Blizz cuccokat tolok szinte, de azokat is főleg azért, mert ahogy már írtam, kb. pont egy éve lett új gépem és akkor raktam fel egy lendülettel a HS/HotS/OW hármast, ergo ez nekem olyan volt, mintha három új játékot kaptam volna meg egyszerre. XD Mondjuk azokat már egy picit kezdem unni (nem magukat a játékokat, csak a játszás mennyiségét, meg az időt, amit töltök velük), szóval még a decembert valszeg végignyomom így (eventek ugye, meg minden… :D), aztán utána majd igyekszem lejjebb faragni belőlük, mert durván elveszik az ember idejét. (Amikor néha 1-1 napig egyáltalán be sem lépek, csak tátom a számat, hogy “úristen, mennyi egyéb dolog belefér a napomba, ha nem Blizzardozok!” XD)

    “Talán az MLP szénája áll még a legjobban, a mostani triumvirátusból….”

    Jó neked, én ezzel is csúnyán el vagyok maradva, mondjuk most az a terv, hogy ja decemberben lemegy a Blizz dandárja, akkor januártól jöhet ez, illetve anime fronton a JoJo befejezése, mert az azért bőven volt annyira jó cucc, hogy lenyomta végig. 😀 (Pláne, hogy sajnos ott semmi hír arról, hogy folytatni szeretnék, legalábbis a közeljövőben, szóval még part 3, háromnegyede, meg part 4 van hátra, aztán utána mindent megnéztem, ami JoJo, már ami az új sorozatot illeti.)

    “Igazából az a helyzet, hogy jelenleg kissé bizonytalan vagyok, a blogon leközölt írásos kritikák jövőjét illetően. Ugyanis egyre inkább húz a szívem az audió, videó kritikák felé, amit a podcastek mellett szeretnék elindítani, már egy jó ideje. (Csak a kezdést húzom itt is mióta, valahogy sose vagyok elégedett a végeredménnyel…) Persze kitudja, lehet később, másképp fogok majd gondolni, de jelenleg ez az irány tűnik a számomra, egyfajta, ha úgy tetszik “kitörési lehetőségnek”.”

    Nekem azért hiányozna a blog, ha teljesen megszűnne, de persze ahogy érzed. Mondjuk én “régimódibb” is vagyok, szal nálam még mindig az van, hogy “blog > vlog, fórum > facebook” stb. Ezt nem úgy értem, hogy vlogot sosem nézek (hajjaj… XD), vagy Facebookot ne használnék, viszont dumálásra számomra még mindig a fórum/blog páros a legkedvesebb felület. Valahogy a másik kettő nekem túlzottan pörög, Face-en ugye eleve kis túlzással amit kedden írsz, az szerdán már nincs is meg, eltűnik a hatszázezer egyéb új hír vagy komment alatt. Persze a Face direkt ilyenre lett tervezve eleve, csak éppen így kb. ellehetetlenít bármiféle normáis besztélgetést, mert őszintén, ki a fasznak van ideje arra, hogy ha mondjuk belekeveredik ott egy vitába, akkor óránként felnézzen oda, hogy reagált-e valaki, meg postolgasson az adott témába, nehogy elsüllyedjen? A vlogoknál meg az van, hogy valahogy sosem éreztem ingerenciát arra, hogy alájuk kommentáljak, egyrészt, mert amit itt fentebb írtam a Facebookra, az a YT kommentszekciójára ugyanúgy igaz, csak “cserébe” még átláthatatlanabb és nehezebben visszakereshető, másrészt meg valahogy a videókkal én mindig úgy voltam, hogy “ahhoz minek szóljak hozzá, már elkészült olyan lett, amilyen, nincs ugyanakkora ereje ha utólag aláirkálok valamit”, míg egy írásos blognál kvázi “egyenrangúnak” érzem a két véleményt. (Aztán ez utóbbi simán lehet, hogy megint csak egy újabb “Titkosra jellemző sajátos hülyeség”, nem tudom. XD) Persze lehet a te vlogoddal kivételt tennék (meg sok YT vloggerrel ellentétben te remélhetőleg válaszolnál is 1-1 postra, már amíg nem leszel annyira népszerű, hogy százassával jöjjenek a nézői kommentek, mert olyankor már megértem, hogy nem lehet mindet egyenként megválaszolni XD), de na, nem lenne ugyanolyan, mint a blog. Ja, illetve még a bennem élő “sznob” vén fasz mondana annyit, hogy igazából én nem csak azért támogatom mindig a régebbi formátumot, mert az milyen jó, hanem félig az idegrendszeremet is kímélem, szal bevallom őszintén, én kifejezetten örülök annak, hogy manapság már a fórum-blog duó kevésbé népszerű, mert őszintén szólva a francnak hiányozna az a sok “yoloswag, kappa, #hülyegyerekvagyok” stílusú tizenéves kis pöcs, akik teljesen megszállták a Facebookot/YouTube-ot. 😀 XDDD Még be is jön, hogy mind az Aoi, mind a Peter’s Blog kissé ilyen “elitek klubja”, ahová akármilyen hülye kis suhancot nem engednek csak úgy be, vagy ha be is engedik, hamar repül, ha kiderül, hogy tiszteletlen kis gyökér. XD (Oké, ez most a legelitistább postom volt, amit ide kb. valaha írtam, de kikívánkozott belőlem, mert tényleg ahogy a neten járok, aztán mindenféle írásos/videós felületet nézek/olvasok, mintha egyre több lenne mindenhol a fent említett fárasztó hülyegyerekekből.)

    Ja, illetve azt még tényleg fontold meg, amit az eleje körül írtam, hogy most “ihlet” nincs az íráshoz/véleménynyilvánításhoz, vagy szimplán inkább videóban szeretnéd elmondani a dolgokat blogolás helyett? Mert ha utóbbi, akkor hajrá, aztán meglátjuk, milyen lesz, viszont ha előbbi, akkor szerintem sokat nem fog segíteni a dolgon, hiszen ha kedved, időd, mondanivalód, stb-d nincs már ehhez az egészhez, akkor szvsz majdnem mindegy, hogy írsz vagy beszélsz, mer a probléma ugyanúgy ott lesz.

    • Az új gép IP nem gond, arra automatikusan átáll ilyenkor. Itt az kavart most be, hogy mellé más e-mail címet is adtál meg, a kettőt együtt pedig, már automatikusan megerősítést kér.

      “Valóban, az nekem is feltűnt, hogy ha az idei aktivitásodat a tavalyi, vagy tavaly előtti évvel vetjük össze, akkor korábban azért kétségtelenül sűrűbben postoltál” -> Mondjuk ehhez hozzátartozik, hogy akkor épp olyan melóm volt, hogy úgymond meló közben is meg tudtam azt magamnak engedni, hogy írogassak, olvasgassak, most viszont erre, nincs lehetőségem. Gyakorlatilag, csak itthonról tudok már netezni.

      “Viszont én mindezekkel együtt is azt mondom, hogy teljesen szerintem se’ hagyd abba, írj, ha kedved van, ha meg nincs, akkor ne.” -> Igazából, számítottam arra, hogy egyszer el fog jönni ez a pillanat, mert nekem már a blog előtt is voltak felületeim, csak azoknál, ez a dolog, hamarabb jelentkezett, mert azok jellemzően, egy-egy téma köré voltak felépítve. Itt viszont bármi játszott. Igaz, akkor messze több volt a szabadidőm is, mint már ma.

      Teljesen abbahagyni nem szándékozom, de azért jobb ezt tisztázni, hogy mi is a helyzet.

      “illetve anime fronton a JoJo befejezése, mert az azért bőven volt annyira jó cucc, hogy lenyomta végig.” -> Mondjuk nem tudom, azt meddig láttad, de arra készülj fel, hogy az a tipikus shounen betegség, azért itt is megvan, hogy Dioig epic a sorozat (és igazából, ott is van vége) csak aztán, tovább mennek, és onnantól, már érezhetően gyengébb.

      “dumálásra számomra még mindig a fórum/blog páros a legkedvesebb felület” -> Ezzel én is így vagyok. Facebookon egyáltalán nincs, a YT-vel meg az a baj, hogy sokan menet közben profilt cserélnek, meg a YT is alakítgat folyton, aztán így sok hozzászólás, beszélgetés, vagy szimplán elveszik, vagy összekavarodik úgy, hogy képtelenség már utólag visszakövetni.

      “Ja, illetve azt még tényleg fontold meg, amit az eleje körül írtam, hogy most “ihlet” nincs az íráshoz/véleménynyilvánításhoz, vagy szimplán inkább videóban szeretnéd elmondani a dolgokat blogolás helyett?” -> Az írott kritikákat, semmiképp se szeretném végleg feladni, illetve a videók is mindenképp ezek mellett, mintsem helyett lennének. Inkább arról van szó, hogy kíváncsi vagyok, mennyire működne ez a dolog ebben a formában, mert vannak olyan témák, amikről egyszerűbb lenne így szóban összefoglalni a lényeget, mint írásban.

      • “Az új gép IP nem gond, arra automatikusan átáll ilyenkor. Itt az kavart most be, hogy mellé más e-mail címet is adtál meg, a kettőt együtt pedig, már automatikusan megerősítést kér.”

        Jaaa, hogy úgy! Mindenesetre köszi, hogy megoldottad. 🙂 A maillel amúgy az volt, hogy eleinte úgy jó tíz éven át az eddig itt is megadott Yahoo-sat használtam, csak aztán az is beleesett abba a csapdába, amibe a legtöbb régóta futó program/alkalmazás/felület, vagyis minden egyes újítástól csak szarabb lett, plusz telenyomták mindenféle olyan extrával, amit jó eséllyel sosem használt az átlag felhasználó, viszont abban nagyon “segítettek”, hogy bonyolultabb, átláthatatlanabb, lassabb, gázabb legyen az egész. Emiatt regisztráltam magamnak ezt a Gmailes fiókot is, amit kezdetben csak úgy “mellékmailnek” használtam, de aztán eljött az idő, hogy nálam is betelt a pohár és úgy döntöttem, hogy törlöm a teljes Yahoo accountomat, aztán úgy voltam vele, hogy ha már úgyis új Win, meg új vinyó, akkor a legjobb időpont ahhoz, hogy ide is most már az újat írjam be. 🙂

        “Mondjuk ehhez hozzátartozik, hogy akkor épp olyan melóm volt, hogy úgymond meló közben is meg tudtam azt magamnak engedni, hogy írogassak, olvasgassak, most viszont erre, nincs lehetőségem. Gyakorlatilag, csak itthonról tudok már netezni.”

        Na igen, én amúgy is most már “gyanakodni” szoktam az olyan emberekre, akik szinte non-stop fenn vannak 1-1 oldalon vagy egyéb chatprogramban, hogy tuti munkahelyről is nyomják. 😀 Pl. egyik havernál is fura volt, hogy még nálam is többet Blizzardozik, 8 órákat képes egyhuzamban HotS-ozni, meg ilyesmi, illetve ha épp nem gamerkedik, akkor is online van a Blizz kliensben. Aztán amikor kérdezgetni kezdtem, csak kiderült, hogy elvileg recepciós állása van, de mivel van olyan, hogy fél napig sem néz be senki, ezért ő munkahelyről is lazán MOBA-zik. 😀

        “Mondjuk nem tudom, azt meddig láttad, de arra készülj fel, hogy az a tipikus shounen betegség, azért itt is megvan, hogy Dioig epic a sorozat (és igazából, ott is van vége) csak aztán, tovább mennek, és onnantól, már érezhetően gyengébb.”

        Konkrétan most part 3 első negyedében járok, tehát épp Dióhoz mennek Egyiptomba. Amúgy igazából magát a gyengülést már most érzem (nekem sokkal jobban bejött a part 1-2 ősvámpíros-Hamonos vonala, mint ezek a part 3-tól kezdve immár egész végig domináló Stand-ek, hogy csak egy példát mondjak…), viszont szerencsére én ezt a cuccot a poénjai, a karakterei, meg úgy az egész hangulata/stílusa miatt nézem, nem annyira az epic fightokért (amik változó minőségűek benne), vagy a szövevényes történetért (ami meg aztán végképp nem túl csavaros… XD), szal amíg ezek a dolgok többé-kevésbé működni fognak benne, addig szerintem simán elnézem neki, ha a sztori vagy a fightok kissé laposodni kezdenek majd. 🙂

        Mondjuk tény, hogy ennél is közrejátszott a szüneteltetésben az is, hogy a part 2 végén lévő azték halhatatlan ősvámpírok lenyomása után eléggé gyenge húzás ez a mostani “monster of the week” jellegű történetírás, mert oké, hogy épp Dióhoz mennek, viszont közben részenként jön egy randomjóska, akinek ilyen-olyan Standje van és őt kell leverni, ergo a part 3 teljes első fele szinte filler. Mondjuk tény, hogy általában még így is szórakoztató (volt itt már gyilkos játékbabás Stand-től kezdve, orangutános szellemhajón át mindenféle olyan trope, amit én bírok, mert feelinges és kellően elszállt… XD), csak ja, most pont leült némileg a sorozat, pláne, ha azt veszem figyelembe, hogy az eddigi part 1-2-ben alig volt filler rész. De mivel még kb. a leggyengébb filler rész is jobb, mint a mai átlag shounenek 90%-ában a legepicebb epizód, ezért majd mindenképp folytatni szeretném. 🙂

        “Az írott kritikákat, semmiképp se szeretném végleg feladni, illetve a videók is mindenképp ezek mellett, mintsem helyett lennének. Inkább arról van szó, hogy kíváncsi vagyok, mennyire működne ez a dolog ebben a formában, mert vannak olyan témák, amikről egyszerűbb lenne így szóban összefoglalni a lényeget, mint írásban.”

        Részemről így teljesen oké akkor, csak elsőre kissé megijedtem, hogy itt teljes mértékben “bezár a bolt”, ha elkezded a vloggerkedést. 😀

  4. Na, pár napig nem érek rá olvasni meg kommentelni, aztán teleírjátok a blogot. 😀

    Nos, a változás az élet része, bár nehéz megemészteni, de érezhető volt, hogy előbb-utóbb eljön az ideje, hogy ráunsz a blogra. Azért jó lenne, ha legalább kommunikációs szinten folytatódna itt az élet. Mellesleg továbbra is azon a véleményen vagyok, hogy a YT videók komment részlegét ide kéne irányítani linkeléssel, mert itt átláthatóbb és kezelhetőbb a hozzászólási rendszer. A videóidra persze kíváncsi vagyok, milyenek lesznek.

    Titkos: kicsit meglepett, hogy már megint új grava-d van, de most már értem, hogy miért. 🙂

    Pash: Az a baj, hogy míg a fantasy és anime fogyasztás emancipálódott, addig a póni fogyasztás már több, mint 7 éve nem kapta meg azt a jogosultságot, hogy legalább elfogadják a tényét. És itt a fő probléma. Én nem vallom magam bronynak, messze nem vagyok benne olyan mélységig a póniban, viszont szerethető, értelmes sorozatnak tartom, és a film sem volt rossz. Azonban az, hogy valaki prekoncepcióval beül egy filmre, és direkt keresi az igazolást a prekoncepciójához, csak azért, hogy lehúzhassa az adott alkotást, mutatja az illető szellemi érettségét. És az ilyen vonja kétségbe a bronykat? Másik: nem tudom emlékszel-e, hogy anno mennyien nézték, szerették az SM-et? Az is lányoknak készült, mégis több fiú rajongója volt, mint a készítők tervezték. Azt valahogy nem volt ciki szeretni, nézni, pedig pedig ott aztán van cukormáz rendesen Bunny csöpögős szerelmi monológjai révén.

    Amúgy az a poén, hogy a 90-es évek végén, amikor elkezdtem animézni (köszönhetően az RTL Klubnak), én nem találkoztam ennyire elutasító attitűddel. Osztályban többen voltunk, akik nézték (jó, főleg a DB volt a téma), akik meg nem érdeklődtek iránta, azok meg egyszerűen ráhagyták. Egyszer kifejtette az egyikük, hogy nem érti mi ebben az érdekes, meg neki nem tetszik, de így annyiban is hagyta a dolgot. Persze, volt tanár, aki próbálkozott az ellenpropagandával, gyenge eredménnyel. Jó, a katolikus iskolák képmutató, álszent világáról külön blogbejegyzést is lehetne írni.

    Másrészt azt veszem észre, hogy az animációs filmek témát viszont, ha felhozom, ott is találkozni a kétféle reakcióval, vagy a sorstárs összekacsintás, vagy a totális elutasítás. Pedig ez a műfaj is túlnőtt a gyerekmese kategórián már, jó nem annyira, mint az anime, de pl. egy Virsliparty-t nem nézetnék meg gyerekkel.

    • „nem tudom emlékszel-e, hogy anno mennyien nézték, szerették az SM-et? Az is lányoknak készült, mégis több fiú rajongója volt, mint a készítők tervezték. Azt valahogy nem volt ciki szeretni, nézni, pedig pedig ott aztán van cukormáz rendesen Bunny csöpögős szerelmi monológjai révén.”

      Hát ezzel tudnék azért vitatkozni. Én bőven ismertem olyanokat, akik buzinak meg metroszexuálisnak tartották azokat a fiúkat, akik nézték az SM-t. „Te lány vagy?” – kérdezte tőlem egy tahó a gimiben, amikor megtudta, nézem az SM-t. Értelmiségi körökben pedig még a Dragon Ball is megvetendőnek számított. Az anime és a fantasy kapcsán is rengeteg prekoncepció volt; sőt, ha már megemlítődött az SM és a DB, ott olyan hülyeségeket lehetett hallani az „okosok” szájából, minthogy az SM „lányos mese”, a DB pedig „erőszakossá teszi a kölyköket”. Szerintem ti is ismeritek ezeket a prekoncepciókat, és a hülye utánigazolásokat.

      Én a következőt gondolom az MLP helyzetéről. Két dolog:

      1, HOGYAN LEHETNE INTEGRÁLNI A KULTÚRÁBA AZ MLP-T?

      Maradva az anime és fantasy analógiánál…

      Szerencsére a helyzet (ismétlen önmagam) anime és fantasy témában megváltozott. Mára nem csupán arról van szó, hogy nem gáz, hanem arról is, hogy értelmiségi emberek helyezik el a kulturális fogyasztásaik közé. Vagyis ők is. Az „értelmiségi” kasztot azért említem fel sokszor, mert sajnos-nem sajnos még mindig ez a társadalmi osztály dönti el, mi tartozik az igényes kulturális termékek közé, és mi nem. Az anime és a fantasy azért elfogadott napjainkban, mert a magyar értelmiség (annak is a liberális része) lát benne fantáziát és élvezetet, s fogyasztja. A magyar értelmiség legitimálta az anime-t és fantasy-t. (Ezért is nevetséges Animeegyetem és Animekommentár siránkozása az anime szubkult elnyomásáról. Nincsenek elnyomva – csak tetszik nekik az áldozati státusz.)

      Szerintem az, hogy az MLP legitimációt nyerjen a kultúrában, az kell, hogy a magyar értelmiség fantáziát és élvezetet találjon benne, s fogyassza. Igen, a magyarnarancsos, slampoetrys, posztmodernes baloldali és liberális értelmiségről van szó – mert bennük még megvan a megfelelő nyitottság a modern tömegkulturális brandek felé. A konzervatív értelmiségtől viszont az ember ne várjon sokat; többsége még a fantasy, az anime, a STAR WARS stb. létjogosultságát sem ismeri el. (pl. a magyarnaplós, magyarírószövetséges réteg még mindig ott tart, hogy Jókai Mórral, Mikszáth Kálmánnal, Fekete Istvánnal, Tamási Áronnal kell bombázni a magyar fiatalokat; mintha még mindig a 70-es években lennénk – sajnos nem viccelek! 😦 ).

      2, MIÉRT EZ A NAGY ELLENSZENV AZ MLP ELLEN?

      Ami miatt a magyar társadalom széles rétege elutasító lehet az MLP-vel kapcsolatban, az a politika hatása.

      „Én meg már reménykedtem, hogy a generációm azóta visszanövesztette a tökeit.” – idézte a redneck kommentjét Titkos.

      Na igen! De ez gyakori megnyilvánulás az MLP-vel kapcsolatban. Miért? Mert ma van egy erősen jobbos, szélsőséges réteg, amely minden kulturális terméket nagyítóval vizsgálgat, nincs-e benne „kulturmarxista” elhajlás. (Gyönyörű példa erre Dean – lásd a Mad Max-szal, Star Wars-szal és Szellemirtókkal kapcsolatos véleményét.) S mivel náluk ez a férfikép már paródisztikusan maszkulin, mindenre rásütik a kulturmarxista jelzőt, ami nem ezt a férfiasságot adja vissza. Így „kulturmarxista” a politikával egyáltalán nem foglalkozó Bye Alex. (Aki ellen régebben kifejezetten visszataszító mocskolási hullám indult el a jobboldali szubkultban.) Vagy az MLP. (Igen, olvastam már az MLP-vel is kapcsolatban, hogy „kulturmarxista termék”.) A helyzetet nehezíti, hogy két szélsőliberális szekta (mely erősen összefonódott egymással), az LMBTQ és a Gender Studies, szintén egyrészt támadja a hagyományos maszkulin férfiképet, másrészt támogat minden alternatív, női energiákkal dolgozó férfiképet – sőt, ütközteti a kettőt. Ez a hiszterizált férfiréteg pedig, amikor szembetalálja magát az MLP-vel, úgy érzi, már megint a Soros-CEU-Gender-LMBTQ-kulturmarxista háttérhatalom vetett be ellenük egy kulturális fegyvert. Hogy összetörje a hagyományos férfiképet, és elgyengítse a következő Z-generációt.

      Igazából még az is elképzelhető, hogy Titkosnak, Péternek és Fomának van igaza, nem Pash-nak, aki szerint ezek a támadások bagatell tettek. Bizonyos szemszögből tényleg félelmetes, hogy kitermelődött egy olyan frusztrált és hiszterizált (általában erőse jobbos) férfiréteg, amely boszorkányüldözést intéz minden ellen, ami szerinte „kulturmarxista”. Sőt, a probléma rosszabb, mert kétfajta boszorkányüldözés is van jelenleg az országban (sőt, szerintem több országban is) a kultúra terén: a feminista és kulturbalos boszorkányüldözés, és a maszkulinista és kulturjobbos boszorkányüldözés. Csak más a célpont. Az egyik a PC-játékok terén tenne rendet, a másik az MLP ellen visel hadat. És akin ez csattan, az a fogyasztó és a rajongó – aki csak szeretne kikapcsolódni egy nehéz melónap után, és azt sem engedik neki.

      És mi garantálja, hogy ez az egész nem fog átmenni erőszakba? Az égvilágon semmi!

      (Bocs, nem akartam behozni a politikát. De az MLP kapcsán képtelen vagyok nem meglátni a politikai hisztéria káros következményei. Mint tudjátok, nem vagyok az MLP fanja – de még engem is irritál már egy idő után ez a „kulturmarxizmus” ellen való homályos keresztes háború, aminek szerintem az MLP csak az egyik áldozata.)

      • “Hát ezzel tudnék azért vitatkozni.”

        Jó, én elsősorban saját tapasztalat alapján írtam, amit írtam. Én nem tapasztaltam elutasító magatartást SM kapcsán. Persze ezeket a prekoncepciókat ismerem, hallottam róluk, de nem találkoztam velük.

        “Szerencsére a helyzet (ismétlen önmagam) anime és fantasy témában megváltozott.”

        Pont ezen volna a lényeg, és ezt próbáljuk most kifejteni, hogy míg a fantasy, anime megkapta a maga emancipációját, addig az MLP kapcsán erre nem mutatkozik hajlandóság.

        “Az „értelmiségi” kasztot azért említem fel sokszor, mert sajnos-nem sajnos még mindig ez a társadalmi osztály dönti el, mi tartozik az igényes kulturális termékek közé, és mi nem.”

        Ezzel csak ott a bibi, hogy ha nem ők, akkor ki? Igazából lehetne igényes kulturális terméknek nevezni a Mónika Show-t meg a Győzikét is, ha olyanokra bízzuk, akik “nem értelmiségiek”. Az sem megoldás, hogy akkor senki ne döntse el helyettünk, hanem mindenki magának válasszon, mert akkor meg kulturális káosz lesz.

        “A magyar értelmiség legitimálta az anime-t és fantasy-t.”

        Azért szerintem a magyar értelmiség még nem érte utól ennyire a szubkultúrákat. Fogalmazzunk úgy, hogy megtanult együtt élni a helyzettel az értelmiség. Főleg az egyetemisták újabb generációi (kb az ezredforduló óta) hozták el az emancipációt, de ez is csak részleges. Múzeumban nem egy emberrel találkoztam, aki továbbra is vallja, hogy ezek mesék, őt nem érdekli, majd ha lesz gyereke, akkor annak megmutatja, addig inkább meg se nézi (konkrétan az egyik a SW egyetlen részét nem látta).

        Persze az animekauszt szindróma abszolút túlzás, szerintem is.

        “Szerintem az, hogy az MLP legitimációt nyerjen a kultúrában”

        Én nem kérek legitimációt, csak azt, hogy ne kelljen már szégyenkezni azért egy társaságban, ha felmerül, hogy én megnéztem a sorozatot. Nem is az, hogy szeretem-e, vagy sem, pusztán már az bűn, hogy egyáltalán megnéztem. Nincs annyi tartalom az MLP-ben, hogy olyan hosszú távon tartson ki, mint az anime, így fantáziát látni benne kb. felesleges. Egyszerűen csak el kéne fogadni, hogy van ilyen is, meg vannak, akik szeretik, nézik. Az MLP “divatja” mára leáldozóban van, ráadásul kb. addig fog tartani az utózöngéje is, amíg a Hasbro úgy nem dönt, hogy lezárja a G4-et. Szerintem még addig sem fogja túlélni a jövőbeni lezárást, mint a HP tette a 7. könyv megjelenése után (az a tény, hogy a filmek még évekig kitolták a jelenséget, nem segített azon a helyzeten, hogy már nem volt olyan várható újdonság, amin lehetett volna vitatkozni fórumon).

        “Ami miatt a magyar társadalom széles rétege elutasító lehet az MLP-vel kapcsolatban, az a politika hatása.”

        Politika? Szerintem pusztán kulturális eltérés. A magyar társadalom még nem nőtt fel arra a szintre, hogy elfogadjon új jelenségeket. Jó, a politika is rátesz egy nagy lapáttal az utóbbi években, de anélkül is jelen lenne ez az attitűd. Alapvetően nem volt ez másképp semmelyik másik korábbi jelenség kapcsán sem. Szidták már a rock zenét, a punkokat, a nyugati rajzfilmek erőszakosságát, a nyugati akciófilmek erőszakosságát, az animéket, a fantasyt, a pónikat, az emókat, a twilightereket, stb. Itt pusztán arról van szó, hogy az átlag magyar műveletlen, buta és elutasító minden változás iránt. Amit nem ért, az félelemmel tölti el, emiatt mindent elkövet, hogy eltakarítsa a szeme elől.

        “Bocs, nem akartam behozni a politikát. De az MLP kapcsán képtelen vagyok nem meglátni a politikai hisztéria káros következményei.”

        Értelek is, meg szerintem kicsit túl is miszticizálod a dolgot. Kétségtelen, hogy látni lehet ilyen mintákat, pont Dean az ékes példa rá, hogy már mindenbe belelátja a szélsőbaloldali ellenpropagandát, azt még olyan termékről nem is beszélt, ami tényleg az (khm: Szüfrazsett). De szerintem ő már annyira üldözési mániássá vált, hogy önmaga paródiája.

        Minden esetre én tudatosan nem akarok foglalkozni ennek a lehetséges politikai vonulatával, elég a kultúrnihilizmus szintjén kezelni, akkor is kellőképp elkeserítő a helyzet. Amúgy nem csak a pop-kulturális szinten, mivel a magas-kultúrának is meg van a maga kálváriája. Hát, még amikor házon belül külön marják is egymást a szereplők.

    • Na ehhez az MLP, SM témához annyit, hogy ez már téma volt a haveri körben is, és arra jutottunk, hogy igen, annyi közös, valóban van a kettőben, hogy mindkettő egy alapból a fiatalabb lányoknak szóló rajzfilm, aminek sok fiú rajongója is akadt. Illetve hogy valóban, ahogy az SM fan fiúkat, divat volt lebuzizni egy időben, úgy a póni fanokat is az ma.

      Ennyiben viszont, kb. ki is merültek a közös vonások. Az SM ugyanis, még a VHS éra gyermeke volt. Ráadásul japánból jött, ez a kettő pedig, eléggé meghatározta, hogy hol-hogyan tudott szerepelni.

      Japánban ez egy népszerű, mainstream cím volt, ami nagy rajongótáborra tett szert. 92 és 98 között élte a fénykorát. Az USA-ban, és a nagyobb nyugat-európai országokba, a 90-es évek második felében jutott el, több más korabeli, népszerű címmel egyetemben. (DBZ, Ranma, Urusei Yatsura, Tenchi, stb.) Amik ott, lényegében az első nagy animés hullámot hozták akkor el. Kb. mint amit nálunk a 2000-res évek közepén, az A+. Majd pár évre rá, jellemzően valamelyik nagyobb szomszédtól, másodkézből, eljutottak a kisebb országokba, így például hozzánk is, ahol azonban, már inkább csak előfutárok voltak. Lényegében megágyaztak annak, hogy később majd az anime, hozzánk is betörhessen, és legyen egy réteg, akikre lehet alapozni.

      Na most a G4-es MLP ezzel szemben, már az online éra gyermeke. Ez már a széles sávú internet, és a fájlmegosztók korába született bele, amikor már bárki, azonnal hozzáférhetett, akit ez érdekelt. Ott lehetett akár a kezdet kezdetén, és nem kellett semmire se várnia, vagy beérnie kevesebbel, hisz ugyanahhoz hozzá tudott férni.

      • Mondjuk csak összehasonlításképp hoztam fel az SM példáját, de azért, legalábbis a korai időszakban, hasonló volt a helyzet. Azt nem mondtam, hogy mind a mai napig így áll a dolog, vagy legalábbis nem szándékoztam. 🙂 Ma már persze, hogy nem hallani fitymáló megjegyzést, ha szóba kerül, hogy anno néztem. Persze, azért azon leakadnak, hogy pár éve, a teljesség kedvéért, újráztam a sorozatot.

  5. Nekem se nagyon van kedvem külön posztokat skríbolni, legfeljebb a karácsonyi meg az újévi lesz, de azon kívül csak megjelent cikkeket pakoltatok ki a rendszerrel (16 hétig, szóval még februárra is esik egy-kettő). Addig meg meglátom mi érdemel saját posztot, de valami komolyabban gondolkodom… Miután felújítottuk a szobámat, mert a változást azért megörökítem.

  6. Én mostanában újra gémerkedek. 😀 Pedig voltak két éves kihagyások, de valahogy mégis rá tud kapni az ember, újra és újra.

    Sikerült behoznom a crpg lemaradásaimat (nagyjából): EOB 1, Baldur’s Gate 1-2-ToB, Planescape Torment. Ezeket ki is végeztem, most az Icewind Dale-t tolom. IWD-ben nagyon minimális a sztori, a karaktereid meg nem is beszélgetnek, ezért néhol kicsit unalmas és túl sok a harc. A Planescape viszont nagyon bejött, annál jobb crpg talán nincs is.

    • Teljesen én se szakadtam le róla, mert időről-időre azért visszacsábulok. Ahogy írtam is, jelenleg a WoT és a Doom modok azok, amik lekötnek. Viszont az új, aktuális felhozatal, nos fogalmazzunk úgy, nem igazán hoz már lázba. Régen havonta volt azért 2-3 cím, ami érdekelt. Esetleg amikről kritikát is megérte összerakni. Az elmúlt 2 évben viszont, összesen ha volt évente 2-3 olyan cím, ami komolyabban érdekelt, és ki is pörgettem.

      Ha már szerepjáték, Pillars of Eternityt, és a Torment: Tides of Numenerat ajánlom figyelmedbe. Illetve a hazai fejlesztésű The Incredible Adventures of Van Helsing-et.

      Amúgy üdv itt újra! Jó látni, hogy még ilyen régi arcok se tűntek el teljesen. =)

      • A Pillarsszal meg a Numenerával szemeztem már, de nem hiszem, hogy bírná őket a notebook.
        Még egyelőre befejezem az IWD-t, aztán itt vár az IWD 2, a NWN és 3 kiegészítője, a Temple of Elemental Evil.. Meg a Grimrockot is félbehagytam és még a Fallout 1-2-őt is szeretném bepótolni. De lassan kifogyok a szabadidőből úgyh valúszínű ezek még tolódnak. Ráadásul találtam egy olyat, hogy Elminage Gothic ami megintcsak tetszik..

  7. “Általánosan a blogról” bejegyzés nincs, meg ez nem fórum, szóval jobb híján itt kérdezem meg: a “blog stats” alatti kereső tényleg ennyire szar, vagy csak én nem tudom kezelni? Már nem először fordul elő, hogy vissza akarok keresni valami régi postot, akár nosztalgiából, akár csak úgy, mert valami épp kellene, de a kereső vagy semmit nem ad ki, vagy kiad egy tucatnyi bejegyzést, aztán bogarásszam mindent végig, hátha köztük lesz, amit keresek. Pl. most Péternek volt egy ilyen mondata a Star Wars témában, hogy: “Ez utóbbira mondta azt Damage, hogy ez lesz a jövő, hát nem lett az…”, mire nekem beugrott, hogy most úgy kedvem lenne visszaolvasni, amikor anno Damage-en élcelődtünk, pláne, hogy volt valami postom, amikor próbáltam utánozni az értelmetlen írási stílusát, aztán összehoztam valami olyan szöveget, hogy “színes kockák esnek alá a nagy sötét semmibe, miközben a tó közepén leláncolva ordít a múlt”, vagy valami hasonló. XD Oké, beírom a keresőbe először, hogy “leláncolva ordít a múlt”, de semmi, jó, hát biztos rosszul emlékszem és nem pont így írtam (azt már megfigyeltem, hogy elég, ha egyetlen szó, vagy szótag nem stimmel és a kereső már nem találja meg), úgyhogy próbálkoztam azzal is, hogy “damage report”, végül már a “damage”, illetve “report” szavakkal külön, de vagy csak a My Little Pony filmről szóló bejegyzést adta ki, vagy semmit, vagy legalább egy tucat randomot. Mondjuk erős a gyanúm, hogy egyszerűen arról lehet szó, hogy a kommenteket már nem nézi a kereső, csak a Péter által eredetileg írt bejegyzéseket. (A Pónit pl. gondolom azért adta ki folyton, mert van benne egy ilyen mondat: “Tempest hajójának belseje, meg olyan Quake III: Arena érzést keltett bennem, hogy már vártam, mikor mondja be a narrátor, hogy: “Quad damage!” =) “) Na mindegy, Péter, esetleg nem emlékszel, hogy melyik post alatt fikáztuk Damage-et? 😀 XD

    • A blog keresője, csak a bejegyzések címeit, illetve a bejegyzéshez megadott külön keresőszavakat nézi, a kommenteket nem. Azokra kizárólag én tudok rákeresni, az admin felületen keresztül, mert ott van ehhez külön kereső. Ezért nem találtál Damageről semmit.

      Amúgy az Animaxos bejegyzésem alatt esett róla szó. Konkrétan innét indult.

      • Ja, akkor így nem csoda. 🙂 Köszi a linket, mondjuk az említett szövegemet még így sem találtam meg, de nosztalgiázni jó volt a többi szövegen. 😀

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: