Gamer Podcast (part 1)

Mivel a téma összetettsége miatt, eredetileg is két részletben sikerült csak ezt a podcastet rögzíteni. (Amik így összesen, majd 7 órányi nyers anyagot tesznek ki.) Úgy döntöttem, a már végleges verziót is két részletben fogom feltölteni, az egyszerűség végett. A türelmet utólag is köszönöm mindenkinek.

Nagy vonalakban a podcast témáiról, sorban haladva:

– Első gamer élményeink
– Kalózkodás, eredeti játékok, demók, fizikai, digitális formátumok
– AAA piac, Indie piac, DLC-k, early acces címek, Steam
– VR, move, kinect
– Japán játékipar
– Modern videojátékok, kontra régiek
– Levezetés, néhány saját, preferált témával (Metal Gear Solid, Stalker, Witcher)

18 hozzászólás to “Gamer Podcast (part 1)”

  1. Hihetetlen, mennyit össze tudtunk dumálni. 😀 Mondjuk rengeteg téma is felmerült.

    • Volt is miről. Ha azt nézed, évtizedek eseményeit, címeit öleltük fel. Szóval ahhoz képest, nem is volt olyan sok, az a 7 óra összesen. =)

      Amúgy ez az első, 4 órás nyers anyagnak a vágott verziója. Ezt sikerült végül 2:15-be összesűríteni. Igaz, ebben volt eredetileg minden. Zoli egyszer megszakadt, kétszer szünetelni mentünk, előtte-utána még vagy 15-20 percnyi random társalgás, stb. Szóval volt mit vágnom. =)

      • Na igen, abba már így utólag bele se gondoltam, mennyi felesleges időt is generáltunk hozzá. De lassan összeáll egy bakiparádéra való is. 😀 Főleg első két adás eleji bemutatkozások.

      • Nos ez ezzel jár, ha egyszer elindul a felvétel, akkor megy bele minden. Meg én eleve szeretem kicsit hamarabb elindítani, hogy bemelegedjünk. =)

        Amúgy most egész jól sikerült magunkat tartani a témához. A korábbiaknál, gyakrabban elkalandoztunk. Igaz, valamilyen szinten megkerülhetetlen, hogy egy fantasynál, vagy sci-finél, ne érintsük pl. a videojátékokat, animéket, stb.

  2. Jövő hétvégén utazom, majd leszedem, hogy a repülő- és buszút során legyen valami változatosság, mert már lassan kívülről fújom a zenéimet telefonon.

  3. Ha már gamerkedés. Hosszas vacillálás után, végül csak rávettem magam, és belekóstoltam a Hearthstone-ba. Noha továbbra sem múltak el az aggályaim azzal kapcsolatban, hogy pénzért komoly előnyre tehet szert benne az ember, viszont még így is egész érdekes tud lenni.

    • Ez amúgy nem aggály, hanem tény, egyszerűen azért, mert itt egy OW-vel vagy HotS-ellentétben nem random kozmetikai cuccokat kapsz a pénzedért, hanem lapokat, vagy dustot, amiből szintén lapot craftolhatsz. Tehát ez olyan, mintha mit tudom én, az OW-ben plusz pénzért cserébe táposabb lenne a karaktered, jobb fegyvereket/páncélt vehetnél rá. Persze ez nem azt jelenti, hogy aki egy forintot sem akar költeni a HS-re, annak számára játszhatatlan a játék, de az tény, hogy jóval nehezebb, idegesítőbb és szopatósabb, mint bármi (főleg úgy az első pár hónapban/fél évben, amíg próbálod az első normális deckedet összerakni, amivel nyerni is lehet valamennyire XD) és mondjuk három ellenfélből kettő ilyen fizetős Jóskapista lesz, aki 3-4 legendás lappal és hasonló finomságokkal nyomul a deckjében. Na most aki pénzért veszi a kártyacsomagokat, az nyilván mindig előtte fog járni a free to play játékosoknak, mert pl. 1-1 új kiegészítőnél már kapásból előrendeli a 60 pakkot, így amikor megjelenik az új expansion, neki már meglesz belőle az összes common és rare lap, plusz még 4-5 epic, valamint 1-2 legendás is, míg egy free to play játékos még ezután kezdi gyűjtögetni őket. A dustköltség meg röhej, kiszámoltam, hogy ha minden egyes nap megcsinálod mindig a daily-t és megkapod az átlag 50 aranyat, akkor úgy 3-4 hétig kell naponta dailyzned, hogy pl. egyetlen epic lapot lecraftolhass. (És ezt is csak akkor, ha már az adott szett összes common és rare lapja megvan, mert csak akkor fogsz kétnaponta 40 dustot kapni.) Tudom, hogy ez most úgy hangzik, mint valami totális elkedvetlenítés/lebeszélés, de nem, csak pl. én örütem volna, ha anno, amikor én úgy kb. egy éve aktívan játszani kezdtem, ezeket a tényeket valaki közölte volna velem, mert sok anyázástól, meg idegességtől kíméltek volna meg. Ehelyett csak az “á, nem, ez free to play, fizetés nélkül is lehet benne haladni, blablabla” szöveget kaptam, ami igaz ugyan, csak egyrészt kurva lassan, másrészt meg ne csináljunk már úgy, mintha elsősorban nem a fizetős játékosok aratnának ebben a játékban.

      • Ezt mondjuk jó tudni. Anno én is gondolkodtam rajta, hogy ha már felajánlotta, mint free to playt, esetleg érdemes lenne belevágni, mert a HotS annyira nem vonzott, de így tuti felejtős.

        Hogy amúgy is hozzászóljak, én mostanában totál átmentem offlineba. A WoT-ra se léptem fel, már hetek óta. Igaz, időm se nagyon van rá, mert épp egy másik projektemnek érek lassan a végére, az pedig elviszi a szabadidőm nagy részét. Utána meg ott a podcast második fele.

        Közben igyekszem azért ezt-azt összerakni, mert téma most spec lenne, csak időm nincs. =)

      • Mondjuk nem lepődtem meg mindezen. Csak az a baj, hogy ezzel a hozzáállással is hasít a játék. Én nem az a fajta vagyok, aki a sikerélmény elmaradása miatt nyit pénztárcát, hanem helyette inkább otthagyom az adott játékot. Viszont az kétségtelen, hogy tud ez élvezhető is lenni, ha az ember nem veszi komolyan.

        Amúgy az utóbbi hetekben én se WoT-oztam. Párszor belogoltam, megnéztem, hogy nem ette még meg a tankokat a rozsda, aztán léptem is. 🙂 Épp eléggé lefárasztanak munkahelyen a melósok, semmi szükségem még szórakozás címen is idiótákkal foglalkozni.

        Visszakanyarodva a HS-hoz, azért van ebben egész korrekt solo mód is, amivel el lehet lenni a kezdetekben. Most próbálgatom ezt a Monster Hunt-ot. 3-4 szörnyig jutok el, aztán valahogy mindig elbukok. 🙂

        “Közben igyekszem azért ezt-azt összerakni, mert téma most spec lenne, csak időm nincs.”

        Na, ezzel én is hasonlóan vagyok. 🙂 Már itt csücsül gépen a következő írásom, de még nem fejeztem be, aztán minden van, csak kedv nincs rá. 😀

      • “Ezt mondjuk jó tudni. Anno én is gondolkodtam rajta, hogy ha már felajánlotta, mint free to playt, esetleg érdemes lenne belevágni, mert a HotS annyira nem vonzott, de így tuti felejtős.”

        A HotS amúgy ezerszer free to play-ebb, ha már itt tartunk. 🙂 Ott eleve a tutorial után már három hősből egyet ingyen megkapsz (te mondod meg, hogy melyiket kéred), a questek sokkal barátibbak (mivel gép ellen is teljesíthetőek, szal ha nincs kedved órákig szarakodni, hát benyomod a beginner AI-t és fél óra alatt végzel a napival :D), illetve a pénzen vehető cuccok is csak kozmetikaiak, tehát attól, hogy mondjuk Jóskapista szivárványos unikornison lovagol a harctéren és Prime Evil Diablós skinje van, a karija még ugyanazokat tudja, mint Mezei Janié, aki 2000 aranyért megvette a hőst és annyi. 🙂 Apropó hősök: max annyi “előnye” van a fizetős játékosnak, hogy hamarabb unlockolja mindet, mint aki aranyat kapirgál össze értük, na de ez megint olyan, hogy mivel egy ötfős csapatjáték, ezért te kiválasztod azt, amelyik hős neked épp megvan, a gép majd összerakja a csapatot, aztán esetleg kapsz magad mellé jobbakat. 🙂 Meg eleve talán 2-3 igazán OP hős van csak a játékban, a többi tényleg olyan, hogy ha ismeritek és tudjátok, hogy mit kell csinálnotok, simán leszerelhető. (Persze az a 2-3 OP is, csak ott azért, ha jól játssza az adott illető, a te csapatod meg némileg bénább, akkor már jó eséllyel szívás van. XD Most ezekre a tornyokat/éplületeket bénító, meg 2-3 ütésből 10%-ról magukat maxra healelő dögökre gondolok, de szerencsére ilyenekből kevés van azért. XD)

        “Mondjuk nem lepődtem meg mindezen. Csak az a baj, hogy ezzel a hozzáállással is hasít a játék. Én nem az a fajta vagyok, aki a sikerélmény elmaradása miatt nyit pénztárcát, hanem helyette inkább otthagyom az adott játékot. Viszont az kétségtelen, hogy tud ez élvezhető is lenni, ha az ember nem veszi komolyan.”

        Szerintem amúgy pont ezért. Bármelyik másik Blizz játékban azért nem tudok olyanról, hogy pénzért kvázi “skillt vehetsz”, hiszen nem nagyon van rá módod, hogy pénzért legyél táposabb, ergo ha egy OW-ben, HotS-ban, Diablóban, WoW-ban nem tudsz játszani, mert nem értesz hozzá, hülye vagy, akármi, akkor ott bizony szívni fogsz. Előbbi kettőben ráadásul szólózni sem nagyon tudsz, szóval még azon túl, hogy ismerned kell a saját karidat, illetve az ellenfél karijait, képesnek kell lenned a csapatjátékra, az együttműködésre, stb. Na most a HS-ben mindez megspórolható, mivel az összes játékmód 1v1 alapú, ergo egyrészt lehetsz hülye vérpistike, nem fog érte “büntetni” a játék, mint a fenti többinél, másrészt kis túlzással az sem baj, ha tényleg segghülye vagy, mivel a HS-ben egyáltalán nem a skill számít, hanem hogy mennyire van tele erős lapokkal a paklid, a többi igazából már a húzás szerencséjén múlik (azt meg úgyis manipulálja a gép, majd mindjárt erről is írok). Ahogy több helyen is mondják “80% draw, 20% skill”, vagy valami ilyesmi, az a 20% meg azt jelenti, hogy azért a netről lenézett pakli játékstílusát előtte mégsem árt elolvasni, csak hogy tudd, kb. hogyan kell játszanod vele, de körülbelül ez minden, globális bajnokságokon is kb. az szokta eldönteni, hogy végül ki nyer a két fél közül, hogy melyik tudja “topdeckelni” a másikat, pedig ott elvileg a világ legjobbjai játszanak, szóval lenne skill dögivel, de mit számít, ha a játék egy randomságfesztivál? 😀 (topdeck = amikor a frissen felhúzott lappal fordítod meg az állást, vagy nyered meg a meccset, noha előtte úgy látszik, hogy szarban vagy XD)

        Szóval szvsz ez pont azért népszerű, amiért nem free to play: Hülye Pistike, akit már minden más játékból kinéznek a baromságai miatt, itt végre istencsászár lehet, mert nem kell holmi kooperációval, meg szabályokkal bajlódnia, aputól kikönyörgi azt a 20-30.0000-ret, amikor hallja, hogy jön egy újabb HS kiegészítő, összerakja a lapokból + a dustból a neten írt TOP 1 decket, majd szarráaláz mindenkit és örül a fejének. XD Amúgy ritka nagy toxic szemétládák vannak a HS játékosok között, legalábbis én ilyet kevés játékban láttam még, hogy elkezdődik a meccs és már nyomatja emote-okban, hogy “greetings!”, meg “well played!”, majd figyeld meg, ezt jellemzően a legnagyobb szemetek csinálják, akiknek ilyen ranked franc tudja hanyas szintű deckkjük van. XD Kb. mintha OW-ben a közös chatre az ellenfél már a játék elején beírná, hogy “Hi guys, you will lose! :3”

        Persze az tény, hogy kérdés, hogy valaki mennyire veszi komolyan ezt az egészet, ha képes magát nem felidegelni rajta, akkor nyilván egy csomó minden irreleváns a fentiek közül. 🙂 Én mondjuk rég basztam fel magam játékon úgy, mint HS-en, de persze ez inkább az eleje körül volt, amikor még gyengék voltak a paklijaim, illetve nem tudtam, hogy milyen “trükköket” használ a matchmaking (pl. nem ismertem fel, hogy eleve unfair counter-paklis ellenféllel hozott össze, csak ott őrjöngtem, hogy “bazeg, nagynehezen összeraktam dustból ezt az elvileg JÓ decket és ezzel is elvernek?”, pedig nem a dekk volt szar, csak mondjuk a gép volt szemét és az én control paklim ellen zsinórban berakott egymás után három aggro-paklis ellenfelet…), de itt sem az zavart, hogy “úristen, én mindig nyerni akarok!”, hanem az unfairség. Tudom, hogy Szirmait már párszor kibeszéltük itt, de azt szerintem nagyon jól megfogalmazta, hogy ő pl. azért nem HS-ezett soha komolyabban, mert baromi idegesítő, amikor nem úgy unfair egy játék, mint egy PvE, hogy mondjuk van egy boss, ami nehéz, de legyőzhető, miután kitapasztalod a gyengéit, meg a harcstílusát, hanem úgy unfair, hogy PvP és eleve egy nálad mondjuk háromszor erősebb ellenféllel rak össze és tessék, verd le…. Nem fogod tudni, ellenben még jól fel is baszod magad a játékon. XD

        Az AI “csalásairól” meg: ezeket nem én találom ki, van pl. egy magyar streamer, aki napi szinten játszik, meg másoktól is lehetett hallani a neten, hogy a gép PONTOSAN tudja, hogy te milyen típusú paklival jössz és aszerint tud bármit beadni. Ez nem azt jelenti, hogy mindig szemét, de mások is észlelték már, hogy pl. játszanak egy aggro paklival mondjuk (aggro = ilyen “arcra menős”, vagyis amikor sok kis lényt gyorsan kiszórsz a pályára és közvetlenül az ellenfelet támadod, lehetőleg úgy hatodig-nyolcadik körre már meg is ölöd, mielőtt a nagy lényeit meg tudná idézni, hogy védekezzen), mire a gép 5-ből 4-szer ilyen hard control paklisokat rak ki ellenük (az előző deck szöges ellentéte…), vagy csak simán egy olyat, akinek tömve van taunt lényekkel a deckje. Szal érted, más a dolog a kihívás, és más az, amikor szemét módon direkt a legnagyobb countert adja neked ellenfélül a gép már sokadjára. A másik hasonlóan szemét húzás (amiből lehet sejteni, hogy pontosan tudja, hogy melyik helyzetből melyik lap menthetne meg), hogy nem egyszer történt már olyan velem és a streamerrel is, hogy mondjuk már sokadik kör óta tart a meccs, kb. 10 lap maradt a pakliban és mégsem húzod fel azt, ami megmenthetne, majd vesztés és következő meccs elkezdése után az első három felajánlott lap között ott lesz az a bizonyos kártya, ami előző meccsben pont kihúzott volna a szarból. 😀 És oké, ez néha-néha lehetne “véletlen”, csak amikor már sokadjára történik meg és nem csak ugyanazzal a játékossal, akkor bizony nem tud az ember arra gondolni, hogy nem csak tetvek voltak a fejlesztők, de még a kárörömöt is élvezik, mintha a lap a képedbe röhögne, hogy “hehe, én kellettem volna az előző meccsednél, hogy nyerj, igaz? Hát, most itt vagyok, bocs a késésért… :3” Ez egyébként nem csak így figyelhető meg, hanem úgy is, hogy ha valamilyen különösen erős lap van a paklidban, azt szereti úgy 10-ből 8-szor jó későn beadni a gép. Pl. van egy Reno Jacksonos paklim (kurva erős legendás, maxra healel, ha lerakod :D), kicsit sem volt gyanús, hogy jellemzően mindig vagy már a kezembe adta az első három lap közül, vagy utána minimum úgy a paklim felét/háromnegyedét fel kellett húznom, mire felbukkant. XD Múltkor meg a priest deckkemmel játszom, vagy három kör óta mondogatom, hogy “ide most egy mind control kellene, az most nagyon kihúzna a szarból, de gondolom ott lesz az utolsó 3 lap között..” (ekkor már valami 6-8 lap maradt csak a paklimban XD) és nem fogod kitalálni: LEGALUL volt. XD Ugye erre mondják, hogy “what are the odds?”, csak mondom, HS-ben kissé sűrű az ilyen, nem lehet mindig csak azzal magyarázni, hogy “a vesztes játékos gyárt összeesküvéselméleteket”. 🙂

        “Visszakanyarodva a HS-hoz, azért van ebben egész korrekt solo mód is, amivel el lehet lenni a kezdetekben. Most próbálgatom ezt a Monster Hunt-ot. 3-4 szörnyig jutok el, aztán valahogy mindig elbukok. 🙂”

        Na, az Adventure mode-ot pl. én mindig nagyon bírtam, talán a HS legjobb része (volt…, de mindjárt kifejtem), ami valóban a WoW-oss bossfightokat idézte vissza. Szal ha benézel a The Frozen Throne -> Icecrown részbe, akkor láthatod, hogy milyen volt ebből a régi változat: bossok jönnek sorban, ha lenyomod valamelyiket, aktiválodnak a fölöttük lévők is és végül jön egy ikonikus endboss. 😀 Ez azért volt jó, mivel viszonylag kevés volt a randomsági faktor: a bossok nem változtak, a deckük fix volt, a te deckedet pedig te magad raktad össze ellenük. Max annyi volt a hátránya, hogy a Frozen Throne előttig ezek sem voltak ingyenesek, pénzért, vagy több ezer aranyért tudtak megvásárolni őket, viszont utána a fun garantált volt. 😀 Én ezeknek végül még a heroic (tehát a nehezített) változatukat is végigvittem, egyszerűen azért, mert ÉLVEZTEM vele játszani. 😀 (Ezzel szemben PvP-zni kb. csak annyit szoktam, hogy megcsinálom a napit, aztán bye, mert hosszútávon azért még mindig felidegel. XD) Aztán a Blizz ezzel a Lich Kinges kiegészítővel kitalálta, hogy mostantól minden kiegészítő mellé INGYEN jár majd egy hasonló adventure. 😀 Na mondom, ez tök jó és igazából ha leszámítjuk, hogy a Lich King a személyre szabott debuffok miatt eléggé durvára sikerült, még így is szórakoztató volt. 🙂 Aztán jött a következő kiegészítő és kiderült, hogy az egész eddigi adventure felépítés megy a levesbe, helyette jön ez a “roguelike” stílusú dungeon run, illetve monster hunt. Oké, alapból nem lennék ellene ezeknek sem, csak éppen itt megint nem tudok nem arra gondolni, hogy a készítők szadista állatok, akik titokban azt nézik, ahogy a játékosok szopnak, mert itt megint kimaxolták a randomsági faktort:

        -a dolog úgy néz ki, hogy kitaláltak NEGYVENvalahány bosst és ezeket teljesen randomban osztja a gép (na persze a “random” itt megint úgy értendő, hogy simán meg tud úgy szívatni a program, hogy kapsz valami counter-bosst, aki hatodik körre kivégez… XD), tehát lövésed nincs, hogy mit fogsz kapni ellenfél gyanánt.

        -a kezdőpaklid ugyan minden kasztnál alap, viszont utána minden boss után három RANDOM lapot rakhatsz bele. Ergo ha szerencséd van, akkor pont egymást segítő lapokat kapsz minden győzelem után és tényleg össze lehet raknod egy ütős paklit, ha viszont peched van, akkor egy totális katyvasz lesz a decked, ami még játékosok ellen sem érne sokat, nem hogy übertáp bossok ellen, mert ha 3-4 körül már elbuksz, akkor képzelheted, hogy mondjuk egy hatos erősségű boss miket tud, a végső nyolcas szintűekről már nem is beszélve… 😀 Ezeket még egy célzottan összerakott paklival sem lenne semmi leverni, nem egy ilyen randomba összedobált izével… Dungeon Run-t pl. asszem utoljára akkor játszottam, amikor sikerül egy egész jó druida paklit összeraknom, majd a gép beadott egy olyan ellenfelet, aminek az a képessége, hogy egy ütéssel megöli a hősödet, ha nem raksz ki ellene minden körben tauntot. Ilyenkor szoktam azért kurvaanyázni a Blizzt keményen. 🙂

        Szal a fentiek fényében nekem a PvE sajnos innentől kezdve eléggé meghalt a játékban. A koboldos dungeon run-t még az újdonság varázsa miatt próbálgattam, a kilencből három kaszttal végig is sikerült vinni, de utána úgy döntöttem, hogy nem emelem tovább a vérnyomásomat vele, míg a monster huntnál bevallom, hogy még egyikkel sem jött össze, de akkora ingerenciát nem is érzek rá. (A hunterrel egyszer eljutottam az utolsó bossig, aztán lerakott egy lapot, ami 2-t sebez mindenbe és ha bármelyik lény ebbe belehal, akkor addig ismétli, amíg valamelyik túléli, vagy mind meghal…sejthető, hogy mi lett utána a meccs végeredménye… 😀 Ja és a monster huntnál tudni kell, hogy az utolsó boss mindegyik kasztnak fix, szóval ismét csókoltatom a Blizzt, hogy pont a “sok kis lényt kiszórok a pályára” játékstílusú hunter ellen rakott be egy ilyen főbosst a végére, persze tudom, ez is csak “kihívás”, nem pedig unfair fejlesztői szemétkedés… :P)

        Na, de akkor így a végére, hogy valami jót is mondjak, ha mégis belevágnál, hogy mit ajánlok kezdőknek: először is csinálni a napikat. Ezeket naponta egyszer “rerollolni” lehet, vagyis cserélhetsz egy questet. Pl. ha pont kapsz egy ilyen “nyerj háromszor egy kaszttal” questet, azt tanácsosabb lecserélni valami olyanra, ahol esetleg nyerni sem kell, pl. “játssz ki 15 démont”, mert így még vesztett meccs után is gyűlik a quest, abból meg az arany. 🙂 Aztán hogy miket vegyen az ember: aranyból én pakkokat szoktam, kezdőknek nyilván a classic setet ajánlom, mert egyrészt azok mindig használhatóak (szemben az újabb kiegészítők lapjaival, amik két év után mindig kimennek standardból wildba), másrészt azok között vannak olyan “core cardok”, amiket a mai napig sok pakliba beleraknak. (Csak egy példa: control warriorok pl. szeretik a brawl nevű lapot, mert gyakorlatilag egy lény kivételével mindent kinyír a boardon. XD) Vannak, akik inkább az aranyért arénázni mennek, de én azt nem igazán ajánlom, mivel az megint csak full randomfesztivál és jó eséllyel elbaszol 150 aranyat arra, hogy zsinórban háromszor kikapj és lófaszt se’ nyerj. Akkor már jobb a fix 100 aranyért kapott kártyacsomag. Ha kettőnél több lapod van bármiből, azt le tudod dustolni, én ezt úgy szoktam, hogy minden bontás után benézek a collection-be, ha valamiből több van, ott lesz alul egy “mass dust”, vagy milyen nevű gomb, ami automatikusan dustolja a duplikációkat. Ja, ha nem mániád a mozgó lap, akkor érdemes az olyan arany lapot is betörni dustnak (vagyis disenchantolni), ami már normál formában megvan neked, mert azon kívül, hogy szép csillogó és mozog, semmit nem adnak az arany lapok, ellenben kétszer annyi dust jár értük, mint egy normál lap betöréséért. 😀 Költeni meg úgy érdemes a dustot, hogy egy adott settből a common + rare lapokat gyűjtsd össze elsőként és utána vagy lesz majd epic/legendary, vagy legalább 40 dust minden pakk után. (Mivel egy pakk alapból úgy épül fel, hogy 4 common és 1 rare lap.)

        Aztán hogy milyen paklival próbálj nyerni: én elsőnek aggrókat ajánlok, bár ez tényleg változó, nekem volt egy nagyon jó budget control priestem is az elején, illetve vicces, mert a most használt papom is egy elvileg “olcsó” dragon priest, aztán ehhez képest ilyen 2-3 legendásokkal játszó embereket is elvertem már velük. 😀 És nincs benne, csak common, meg rare lapok. 🙂 (Mondjuk a priest meg a mage az a két kaszt, amiknek már az alap lapjai között is van pár durva. XD) Illetve amikor én kezdtem játszani, akkor igazából egy “face hunter” deckkel nyertem mindig a legtöbbet, mivel a hunter hero powerje az, hogy “2 sebzés az ellenfélnek” és ez sokszor életet (meccset :D) mentett. De persze eleinte bőven elég, ha próbálgatod mondjuk az innkeeper ellen AI módban mind a 9 kasztot, mert személyenként változó, hogy kinek melyik jön be. Ja, illetve gondolom észrevetted, hogy mindegyik kasztnak van egy XP csíkja. Ez sokat nem csinál, viszont legalább lvl 10-ig mindegyiket fel kell vinni, mert akkor kapod meg az adott kaszt összes lapját. Illetve legalább egyet nem árt lvl 20-ra sem, ugyanis onnantól válik elérhetővé a heti tavern brawl, ami meg úgy működik, hogy elég egyszer nyerned és kapsz ajándékba egy classic pakkot, ami hosszútávon szintén nem árt. 🙂 Ja és elsőre inkább standard módban játssz csak, mert ott jóval kevesebb lap van használatban, egyszerűbb ellenük játszani, míg wildban az összes eddig megjelent lap játszik, ott “kissé” durva kombókat tudnak kitalálni a játékosok… XD

        Asszem most kb. ennyi, az eleje anyázós, később persze jobb lesz, illetve ha tényleg csak így “just for fun” alapon akarod játszani és kevésbé görcsölsz rá, mint pl. én, akkor lehet, hogy még élvezhetőbb is, de azért “a fizetős vendég mindig erősebb” szabály sajnos mindig ott lesz, erre készülj fel.

      • Olvasva a kommentedet, sok emlék visszaköszön a WoT-ból is, szóval nem annyira cím-specifikusak ezek a jelenségek a legtöbb esetben. 🙂 De erről majd később.

        HoTS: nekem nagyon nem jött be. Jó pár kört letoltam, de unalmas volt, és túl gyors reakcióidőt igényelt tőlem, még AI ellen is, ahhoz, hogy élvezni tudjam. Meg hosszú távon, az a tény, hogy csak kozmetikai elemeket lehet feloldani, sanszosan megint csak az unalmassági faktort növelte volna. Kb. ezért állt le az OW-ról Péter, és mostanra már én is ráhagytam. A legújabb hős már nem is nagyon érdekel. Főleg úgy, hogy nem nagyon van már kivel együtt játszani.

        HS: “mivel a HS-ben egyáltalán nem a skill számít, hanem hogy mennyire van tele erős lapokkal a paklid, a többi igazából már a húzás szerencséjén múlik”

        Mondjuk ezt észre vettem, vagyis, hogy nagyon random szerencsén múlik sokszor a dolog. Ezzel még alapból együtt tudok élni. De azért érzékelem a visszásságait is. 🙂

        “Ahogy több helyen is mondják “80% draw, 20% skill””

        Mint ahogy bármelyik kártyajáték esetén, még IRL is. Elég, ha megnézel egy profi póker meccset. Csak HS-ben nem nagyon van mód blöffölni. 🙂

        “azért a netről lenézett pakli játékstílusát előtte mégsem árt elolvasni, csak hogy tudd, kb. hogyan kell játszanod vele, de körülbelül ez minden”

        Részben ez is szempont volt, hogy miért nem nagyon akartam sokáig próbát tenni a játékkal. Azzal már régóta tisztában vagyok, hogy a fizető játékosoknak mennyire kedvez ez a játék (amit annyiban nem nagyon értek meg, hogy ezzel párhuzamosan a p2w játékok többsége már rég lehúzta a rolót, vagy átnyergelt a zsáner a facebook-kaliberű böngésző alapú formátumra, vagy mostanában a mobil piacra); közben az, hogy gyakorlatilag be kellene seggelnem az összes lapot, azok taktikai hasznosítását, a megfelelő összeállításokat, stb., már nem igazán vonz. Tanultam eleget egyetemen, és az hasznosabb tudás is. Itt átkanyarodva a WoT-ra, ott is a szakik mondogatják, hogy meg kéne tanulni a játékban szereplő tankok értékeit (páncélvastagság, szögelési vastagság – mondjuk ezt még a profik sem tudják software-es segítség nélkül – páncélátütés, sebzés, stb.), én viszont úgy tapasztaltam, hogy aki nem akar e-sportoló profi lenni, az simán meg lehet ezen tudás korlátozottabb létével is. A HS-nél ez annyira már nem áll.

        Szintén eléggé fura számomra, hogy a játék milyen hamar, és milyen mértékben elengedi a játékos kezét a tutorial után. Maga a tutorial remekül össze lett rakva (bár kicsit furcsálltam, hogy kvázi kötelező végigcsinálni, anélkül még a menübe se enged), de utána már lényegében csak ahhoz az információhoz enged hozzá, ami a kártyákra rá van írva. Semmi kísérő szöveg, hogy mi mire való. Legjobb példa erre a craftolás. Amíg most le nem írtad, hogy is működik, fingom nem volt róla (jó, elolvashattam volna a neten, de azért az milyen már, hogy még egy leírás sincs a játékban, hogy “hé paraszt, ezek az alapműveletek a rendszerben”). Mondjuk még most sem tiszta, hogy mit jelent a kékre színezett lap, mit a teljesen látható lap (jó, a szürke kapcsán van sejtésem). A kereső-rendszer is csapni való, arról meg ne is beszéljünk, hogy hány meccset buktam el csak azért, mert nem elég világos a lapok funkciójának megfogalmazása.

        “Amúgy ritka nagy toxic szemétládák vannak a HS játékosok között”

        Amint korábban említettem, sok jelenség nem cím-specifikus. A WoT-ban is nagyon sok toxikus játékos van. Az emote-ok nyomkodása, persze, zavaró, de nem annyira idegesítő számomra (talán a WoT miatt már immunissá váltam rá), eddig csak egy ilyen játékossal találkoztam, annak viszont pont sikerült elkennem a száját. Szerintem a gyerek azt láthatta, hogy mások így verik el, és azt hihette, hogy ez a győzelem kulcsa (csak közben nem jött rá, hogy a szar lapokat ki kéne szórni a deck-ből – amúgy közben eszembe jutott, hogy az a gyerek miért bukta a kört: priest-el volt, és a legvégén az idiótája a hősömre nyomott egy healt, meg két minionomnak adott dmg boost-ot, de végig úgy viselkedett, mint aki el akarja bukni a partit). Sokkal zavaróbb, amikor szándékosan kivárnak, az utolsó pillanatig úgy csinálnak, mintha gondolkodnának, azt már mikor majdnem lejárt a fordulójuk ideje, akkor kidobnak a board-ra 3-4 lapot.

        De ha már az emote-ok, azt nem nagyon értem, hogy a Blizz, akik elvileg évek óta az MMO-k világának meghatározó szereplői, hogy nem képesek integrálni olyan fejlesztési eljárásokat, amelyek másoknál alapértelmezettek? WoT-ban pl. ha túl sokat/gyakran kattintasz (enter számlálás, egérkattintás számlálás minimap pingelés esetén), akkor letilt a chat-ről. Jó, a WG-nek sem kell a szomszédba mennie, ha amatőr hibákról van szó, elég csak azt megnézni, hogy egészen tavalyig kellett várni, hogy a csata chat-nél letiltsák az ellenfél csapatok közötti kommunikációt (elég sok visszaéléshez vezetett ugyanis).

        “de itt sem az zavart, hogy “úristen, én mindig nyerni akarok!”, hanem az unfairség.”

        Ezt még annyira nem tudtam kitapasztalni, de az valóban érdekes, hogy mennyire megy szinte minden MMO-ban ez a hozzáállás, illetve ennek az ellen-kommunikációja – jó példa, ha valaki hangot ad annak, hogy a WoT-ban bizonyos működési mechanizmusok igencsak reformra, revízióra szorulnak, mert megölik a játékélményt, azonnal jön az ellenkommunikáció, hogy csak konteózik, bizonyítsa tényekkel, számokkal (jellemzően olyan adatokkal, amelyek beszerezhetetlenek, mert nem publikusak), vagy épp olyan szituációk is akadnak, amikor a játékosok panaszkodni kezdenek valamelyik tankra, hogy túl rossz/jó, erre jön a WG, és közli, hogy a statisztikák alapján nincs vele semmi gond (a szent statisztikák, mert a számok mindent megmondanak, csak épp senki nem figyel az irracionális emberi szempontra).

        Ami Szirmait illeti, én úgy vettem észre, hogy amíg játszott is, addig leginkább az olyan zsánereket favorizálta, ahol nem nagyon kellett összemérnie a tudását más játékosokkal. Ez inkább Imre asztala. Jó, ott a TF2, de ahogy elnéztem, azt sem vették komolyan. Azóta, ahogy elnézem, nem nagyon vesz részt a Gameday Iroda tevékenységében (jó, mióta leíratkoztam a csatornáiról, jóval ritkábban találkozom az új produktumaikkal). Viszont, mintha mostanában rakott volna fel valami új videót, ami a videójátékok jövőjével foglalkozik.

        “Az AI “csalásairól” meg: ezeket nem én találom ki, van pl. egy magyar streamer, aki napi szinten játszik, meg másoktól is lehetett hallani a neten, hogy a gép PONTOSAN tudja, hogy te milyen típusú paklival jössz és aszerint tud bármit beadni.”

        Na igen, az RNG alapú játékok ősellensége a konteózás. Nem hiszek a konteókban. Eleve ezek a mechanikák nem publikusak, viszont azt nagyon nehéz lenne megvalósítani, hogy mindenki személyre szabottan kapja a szopatást/egó simogatást (nem kivitelezhetetlen, de minimum annyi fejlesztő felvételét igényelné, mint ahány játékosa van az adott címnek). Jó szórakozás azon lamentálni, hogy most biztos a rendszer tolt ki velem, a gép elcsalta nekem a meccset, stb., holott valójában épp a dobókocka nem a én számomat adta. Csak úgy lehet ezt rage-elés nélkül hosszú távon elviselni, ha elfogadjuk, hogy úgy van rajtunk kívül álló tényező, hogy nem akarjuk azt feltételezni, hogy bundázzák a meccset (ilyen-olyan módon és indokkal). Valószínűleg mindenre van logikus magyarázat, csak információ hiányában erre legfeljebb egy Blizz fejlesztő tudna választ adni. Most persze úgy tűnhet, hogy önmagamnak mondok ellent pár bekezdéssel korábbi önmagamhoz képest. 🙂 Néhány WoT-os példát hozok fel, mire gondolok:

        1. Sokan sírnak mai napig a bukószériák miatt, amikor zsinórban hoznak össze 3-10, stb. vereséget. Jönnek a napi statisztikáikkal érvelésként. Kétségtelenül frusztráló érzés, nekem is volt nem egyszer (részben ezért is kezdtem el hanyagolni a WoT-ot). De azt sokan nem veszik figyelembe, hogy vannak napok, amikor meg minden összejön (az valahogy természetesnek tűnik), és ha mondjuk 1000 csatára levonjuk a győzelmi arányt, akkor 50% körül van, majdnem mindenkinél (akinek magasabb – jellemzően max. 60% körül – az már tud annyira, hogy egymaga is lehozzon egy csatát, míg akinek alacsonyabb, az meg jobb ha elgondolkodik azon, hogy mit csinál rosszul, mert nem csak rosszul játszik, hanem szabályosan hátráltatja a csapattársait). És itt ütközik ki a statisztika hátulütője is: győzelmi arányban mérjük, és a WG is ebben méri a játékélményt, holott egy vesztes meccs is lehet élvezetes, míg egy nyertes is lehet frusztráló.

        2. Előzőhöz gyakran kapcsolódó jelenség: jól teljesítek, bukjuk a csatát/szart se tudok hozzátenni, győzünk élmény. Ez is inkább a szerencse/balszerencse tárgyköre, mintsem a fejlesztők tudatos belenyúlása lenne. Az, hogy releváns teljesítmény nélkül kerülök ki egy nyertes csatából, meg sok esetben a rossz taktika választás, vagy épp a frusztráltság jele.

        3. Egyik oldalon szuperunikumok, másikon Katica-óvodás csoport a kerületi kisegítőből: ez is gyakran felmerül konteók között, hogy az MM direkt válogat össze erőegyensúly terén balanszolatlan csapatokat. A WG meg hiába mondogatja, hogy abszolút ellene vannak a képesség alapú MM-nek, meg amúgy is az túlságosan megnyújtaná a várakozási időt egy-egy csata előtt (hogy őszinte legyek, ezt kicsit bullshitnek érzem). Az kétségtelen, hogy jó lenne finomhangolni a dolgot, mert azért a jelenlegi állapot sem normális. De talán lépjünk is vissza a HS témához. 🙂

        “Na, az Adventure mode-ot pl. én mindig nagyon bírtam, talán a HS legjobb része (volt…, de mindjárt kifejtem), ami valóban a WoW-oss bossfightokat idézte vissza. Szal ha benézel a The Frozen Throne -> Icecrown részbe, akkor láthatod, hogy milyen volt ebből a régi változat: bossok jönnek sorban, ha lenyomod valamelyiket, aktiválodnak a fölöttük lévők is és végül jön egy ikonikus endboss.”

        Na, erre majd ránézek, mert ez a monster hunt azért frusztrálóan nehézre sikeredett. Csak az a baj, hogy azoknak a küldetései meg foglalják a helyet a küldi slotban.

        “Ezzel szemben PvP-zni kb. csak annyit szoktam, hogy megcsinálom a napit, aztán bye, mert hosszútávon azért még mindig felidegel.”

        Mondjuk az milyen már, hogy kizárólag pvp-ben lehet a napikat teljesíteni? Főleg, hogy elég kevés jutalommal jár sok esetben.

        “A hunterrel egyszer eljutottam az utolsó bossig, aztán lerakott egy lapot, ami 2-t sebez mindenbe és ha bármelyik lény ebbe belehal, akkor addig ismétli, amíg valamelyik túléli, vagy mind meghal…sejthető, hogy mi lett utána a meccs végeredménye…”

        Na igen, valahogy mindig valami bosszantó cuccal állnak elő a boss-ok. Ez a dedikált külön képesség is zseniális tud lenni: amikor életet szív el minden lap húzáskor, vagy arra kényszerít, hogy spell-ek nélkül győzd le, mert olyan különleges képessége van…

        Egyelőre most ennyi jutott eszembe. De szerintem így is többször nagyon elkalandoztam. 🙂

      • Most jutott eszembe, hogy még erre is reagálni akartam. A napokban annyit gépeltem YT-n, meg DA-n angolul, hogy lassan elfelejtek magyarul. =D

        “A HotS amúgy ezerszer free to play-ebb, ha már itt tartunk.” -> Nem erre gondoltam. Inkább a HS stílusa volt az, ami érdekesebbnek, vonzóbbnak tűnt számomra, mint a HotS.

        Amúgy ha már feljött a csaló AI mint téma, akkor ilyen téren szerintem még mindig RTS-ek vezetnek. Szóval az még egy dolog, hogy ellentétben a játékossal, az AI egyszerre képes mindent csinálni, terjeszkedik, fejleszt, egységeket gyárt, stb. Ez még elfogadható is, cserébe azért, hogy jellemzően elég kiszámítható módon támad, védekezik.

        Ami viszont már kevésbé fair, hogy ő közben nem csak az egész térképet látja. Vagyis pontosan tudja hol-mi van. Hanem átlát a fog of war-on is, vagyis azon a ködön, ami eltakarja azokon a már felfedezett területeken lévő egységeket, amire nem lát rá saját egységgel. Aztán így fordulhat az elő, hogy érdekes módon pont oda küldi a csapást, ahol a támadó csapatodat tömöríted. Hisz pontosan látja, hol vannak.

        Nem is beszélve arról, hogy egyes régi stratégiákban, Warcraft, Starcraft pl. pont ilyen, még csak arra se lehetett rámenni, hogy kiéhezteted az AI-t. Mert úgy volt megírva, hogy ha egy bizonyos, minimális érték alá csökkent a nyersanyag, akkor cheatelt magának. =)

        Aztán persze lehet mondani, hogy oké, régen muszáj volt ilyen megoldásokhoz nyúlni, mert a technikai limitáltság, és a többi. Csakhogy, sok RTS-ben, ez azóta se változott. Közben a “szomszédban” az RTT-kben, ezt mégis meg tudták oldani, már régen is. A 2000-res Sudden Strikeban pl. csak oda küldött az AI bombázást, tüzérséget, stb., amit ténylegesen, valamilyen egységgel spoton tartott.

        Igaz, az RTT-kben muszáj is erre odafigyelni, hisz ott limitált mennyiségből dolgozol. Aztán elég gáz lenne, ha az AI, az első 3 percben kiszedné az egységeid felét, mert lőtávolságon belül vannak. Vagy szimplán kihasználná a túlerejét, és lerohanna.

        Jut eszembe, az is érdekes, hogy még sok régi RTS-ben limitált nyersanyagból gazdálkodtál. Vagyis oda kellett rá figyelni, mikor-mire költesz. Mikor indítasz támadást, beáldozol e egységeket, stb. Idővel ez is szinte teljesen eltűnt. Helyükre jöttek a végtelenített nyersanyagok.

  4. “Amúgy ha már feljött a csaló AI mint téma, akkor ilyen téren szerintem még mindig RTS-ek vezetnek. ”

    Nem véletlenül untam rá az RTS műfajra, úgy az ezredforduló környékén. Bár ebben jelentősebb szerepet játszott, hogy nem igazán fogott meg az, hogy a játék 90%-ában nyersanyagot termelek, építkezek, fejlesztek, és a maradék 10%-ra jut a csatározás.

    Mondjuk az általad felsorolt csalások zöméről csak homályosan hallottam, de azt tudtam, hogy csal az AI. Persze a 90-es években még nem igazán tudtak megírni valóban kreatív AI-t ahhoz, hogy kellőképp kreatív megoldásokkal rukkoljon elő, amiből következett, hogy kompenzálásként előnyöket kellett adni neki. Viszont, amint eljött az a fejlettségi szint, hogy meg lehetett volna oldani a fejlettebb AI-t, addigra a készítők már inkább biztonsági játékosokká váltak, ami hosszú távon rossz döntés volt, mert mára az RTS műfaj lényegében meghalt.

    Ami az RTT-t illeti, ebben a műfajban kevés tapasztalatom van. Leginkább a Commandos-al játszottam (sose jutottam túl Észak-Afrikán), de valahogy az sem nagyon jött be. Inkább a kettő hibridjének tekinthető Total War játékok tetszettek meg (abból is leginkább a Rome, meg az Empire).

  5. Nem szeretnélek nagyon sürgetni, de érdekelne, hogy a podcast második fele mikor kerül fel? Illetve, hogy idén lesz-e még felvétel készítés?

    • Bevallom, nekem azóta totál kiment a fejemből a dolog. Ami jórészt annak köszönhető, hogy ez a podcastelés, nos nem igazán váltotta be, a hozzá fűzött reményeimet. Arra számítottam, hogy ez majd hoz egy kis pezsgést, esetleg új embereket ide. Amiből láthatóan, nem lett semmi.

      Félreértés ne essék, én nagyon élveztem ezeket a beszélgetéseket. Jó volt értelmes emberekkel, értelmes témákról, értelmesen beszélni. Csak hát ez ugye többről is szólt volna, nem csak a kellemes társalgásról.

      Szívesen podcastelnék én animékről, MLP-ről is, de minek, ha nagy eséllyel, az is így járna, mint ez? Senki egy büdös szót hozzá nem szólt, pedig nem egy olyan témát érintettünk, amikről oldalakat lehetne beszélni. Hogy, hogy lehetséges ez? Megmondom én, úgy, hogy az emberek végig se hallgatták, mert nem érdekelte őket.

      Ami azért is érdekes, mert mielőtt ez az egész podcast dolog elkezdődött volna, úgy itt a blogon, mint az ismerősi körben, arra bíztatott mindenki, hogy csináljam, mert őket érdekelné. “Biztos fun lesz”, stb. Aztán érdekes módon, amint elindult a dolog élesben, ezek az emberek, mind eltüntek.

      Nekem ez meg így “nem jó üzlet”, hogy napokig dolgozok valamin, a szabadidőmet rááldozva. (Mert nem a felvétel tart sokáig, hanem az utómunka.) Vágok, hangosítok, konvertálok, stb. Aztán mindezért cserébe annyi a hála, hogy az emberek, még csak végig se hallgatják.

      Szóval fogalmazzunk úgy “vettem az adást” és dolgozok inkább annak a közönségnek, akiket érdekel az, amit csinálok. Ennek a második felét meg majd befejezem. Rajtad kívül, amúgy se látom, hogy bárkit is érdekelne.

      • cheatergs Says:

        Sose értettem a podcastek létjogosultságát, pláne a mai korban.

        Ha az ember nem élőben követi, akk utána a sors nem vesz rá senkit, h utólag több órás anyagot végighallgasson (már 1 fél órás kritikát a yt-on is komoly okból néznék csak végig).

        Ez nem olyan, mint egy zenehallgatás, ami az érzelmekre hat, ezért elég, ha a háttérben szól. Itt figyelni kell, vi nem lehet mással törődni a hallgatása közben. Színház és mozi alatt sem foglalkozunk mással, csak az agyunkba jutó kép-hanginformációval.

        Ellenben a podcast tkp egy rádiójáték, ami dettó élőben hallgatható csak, mert ülni és nézni ki a fejből órákon át, miközben az idő és türelem nem a kisember ismérve… reménytelen vállalkozás.

        Szal sztem túlzás volt ennek a közönségbővítő hatására várni.

        Mondjuk a hangodon azért kicsit meglepődtem. A kommentjeidből leszűrt személyiséged alapján amolyan fiatalos, lendületes Péter-hangzásra számítottam, közben meg olyan 40-es nagybácsi hatást keltettél.=)

        Tágabb értelemben vett társalgás: velem már 1 jó ideje vmi baj van írásban. Pölö már rég megírtam a kommentjeimet az SM-hez, a DB-hez meg egy rakat máshoz is, de vh nem érzem, h azt mondanám velük, amit akarok, így csak állnak a vinyón.
        Ezt a hsz.-t is csak azért küldtem el, mert nem aludtam rá, ami am az elkaszálással 1enlő.=)

      • Ezzel spec nem értek egyet. Én nagyon sok beszélgetős műsort, nem csak magyart, külföldieket is, úgy hallgatrok végig, hogy közben más dolgot is csinálok. Photoshopozok, írok, stb.

        Pont az élőzésre igaz az, hogy annál végig ott kell lenni, és oda kell rá folyamatosan figyelni, mert ha kiszaladsz akár csak WC-re is, vagy inni, már lemaradsz valamiről. Azt nem lehet megállítani, visszatekerni, vagy részleteiben végig hallgatni. Még a kész anyagot, már igen.

        Egyébként próbaképp csináltam olyan felvételeket is, amiben max negyed órában szólóztam bizonyos témákról (anime, póni, SW, stb.). Ám ezeket végül azért nem osztottem meg, mert egyrészt, sohase éreztem elég jónak. Másrészt, mert rájöttem, hogy ebben a műfajban tényleg hetente kéne gyártanom a tartalmat. Ami az elején, az első pár hónapban még nem jelentene gondot. Utána viszont elég problémás lenne minden hétre valami értelmes, tartalmas kritikát megfogalmazni.

        Visszatérve a podcastre, én eleve ódzkodtam a dologtól, de végül pont azért vágtam bele, mert igény mutatkozott rá. Ha nem bíztatnak, kérik az emberek, hogy csináljam, nem csináltam volna. Hisz ez nekem plusz munka, ami azzal jár, hogy más dolgoktól kell elvennem az időt. Na ennek fényében érintett az kellemetlenül, hogy én itt hetekig dolgozok valamin. Négy órás felvételeket rakok össze két, két és fél órákba, aztán azt látom, hogy lényegében a semmiért törtem magam. Ennél még az is jobb lett volna, ha valaki őszintén megmondja, hogy ne csináljam, mert nem vagyok ehhez elég jó.

        A hangomról sajnos nem tehetek. Ahogy én, úgy a többiek se. Részben ezért se nagyon akartam erőltetni ezt a videózós dolgot, mert tudom magamról, hogy az írás sokkal jobban megy nekem. =)

  6. cheatergs Says:

    A hangod említése nem offense volt, csak meglepődés. A jelenség am is általános.

    Pl. Ricznél is másra számítottam, mikor először hallottam az Animecritics SAO-kritikájában.
    Uígy az enyémen is felvonná a szemét pár ember (ah azt teszem én, mivel kívülről visszahallgatva rémesen hangzok).

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: