The Predator – A vadász, a suttyó, na meg az autista

Megmondom őszintén, mikor úgy cirka 5 évvel ezelőtt felröppentek a hírek, miszerint készül az új Predator film, amiről akkor még azt sem lehetett tudni, hogy ez most folytatás lesz e, vagy esetleg egy reboot, csak azt hogy “nagyon más lesz”, hát finoman szólva se voltam elragadtatva.

Nem pusztán azért, mert az ilyen “frissítően újszerű”, “meglepően más megközelítésű”, “korszerűen újrafogalmazott” marketing lózungokkal szemben, alapból gyanakvó, és szkeptikus vagyok. Hanem mert az ezredforduló óta, sajnos a Predator franchise háza tájékán se történt túl sok jó dolog. A Predator franchiset anno, pont azért szerettem, mert a “kuzinjától”, az Alien franchisetól eltérően,  nem sok szégyellnivalója volt. Még az Alien filmek a jó-jobb, rossz-rosszabb görbét írták le, addig a Predatorból készült két film, és ennyi. Sajnos azonban, előbb-utóbb, minden jónak vége szakad, és a Predatort is elérte a gagyizás.

Kaptunk két teljesen felesleges AvP filmet, amik közül az első a nézhető, még a második, a kifejezetten szar kategóriát erősítette. (Valószínűleg jobban megérte volna, inkább a játékok storyját feldolgozni.) Majd jött 2010-ben a Predators film (Aliens után szabadon) amire, nos… amire jobbára azért nem emlékszik senki, mert meglehetősen gyengére, és felejthetőre sikeredett. Most pedig itt a legújabb inkarnáció, ami elvileg valamiféle folytatás lenne, de közben perspektívát is szeretne váltani, végeredményben azonban nem több, mint egy rémesen elszart film.

Ráadásul ezt az a Shane Black követte el, aki a két Halálos Fegyver mellett, az eredeti Predator elkészítésében is részt vett, nem csak íróként, de színészként is. (Ő játszotta a rossz disznóvicceket mondó rádióst, akit elsőként elkap az idegen.) Tehát azt hihetnénk, hogy ha valaki, ő tudja, mitől lesz jó egy Predator film. Ám mégse így van, nagyon nem…

Az autizmus, és a suttyóság menti meg a világot…

A story rémesen egyszerű. Adott egy Quinn McKenna nevű profi mesterlövész, aki épp egy katonai mentőakcióban vesz részt, mikor a számításait, váratlanul áthúzza egy épp a földre zuhanó, lelőtt Predator hajó. Hősünk persze nem hagyja annyiban a dolgot, és nyomban a helyszínre siet, pechére azonban túl sokat lát, ezért rövid időn belül, lecsapnak rá a kormányerők, akik bezsákolják az idegent, őt pedig gyorsított eljárásban elindítják, a legközelebbi katonai börtön felé. Fél tucat másik, hozzá hasonló, félkegyelmű ex-katona társaságában.

Természetesen semmi sem úgy alakul, ahogy eltervezték. Az idegen magához tér, és miután szétverte a fél bázist, kereket old. A zűrzavart kihasználva pedig hősünk is kiszabadul, újdonsült cimborái, na és persze egy túlbuzgó, keménykedő biológus csaj társaságában. (Csakhogy kvóta nő is legyen a filmben.) Nem másért, minthogy visszaszerezzék az idegen technológiát, amit hősünk elfogatása előtt, elpostázott a családi fészekbe, az ex-feleségének, és autista kisfiának. A lopott idegen technológia pedig, (mily érdekes) mindenféle gond nélkül, meg is érkezett, és (hogy-hogy nem) a kisfiú időközben el is kezdett vele szórakozni.

Ennek egyik nem várt mellékhatása, hogy jelzést küldött vele más Predatoroknak, akik a jel forrása felé, nyomban el is küldik az elit harcosukat. A folytatást pedig gondolom, már mindenki sejti. A kormányerők, az elfuserált bosszúállók, és a menet közben immár frakciókra szakadt Predatorok is, mind-mind a lopott felszerelés nyomába erednek. Közben hullnak az emberek, meg pár idegen is, hogy aztán jó pár kiszámítható jelenet, és néhány totálisan értelmetlen csavar után, az egész végre véget érjen. Katarzis helyett azonban, jobbára két dolog vár csak a kitartó nézőre, a szégyen, és a szánakozás érzése.

Az új Predator film ugyanis, nem csak hogy ostoba, de valami elképesztően kínos is. Lényegében pont ugyanaz vele a probléma, mint a 2014-ben revitalizált, azóta szerencsére a feledés homályába veszett Robotzsaru filmmel. Azaz hogy csak a lényeg hiányzik belőle, az a fajta misztikum, ami az eredeti művet anno sikeressé tette. A Predator filmeknek anno az adta az erejét, hogy egy új csúcsragadozó került a színre. Egy árnyékba burkolózó, magányos, rejtélyes harcos, akiben a törzsi rítusok, és földöntúli, futurisztikus technológia, nagyszerűen harmonizáltak. Aki nem tekint másként az emberekre, mint mi a vadállatokra, vagyis prédákra, akiknek az elejtésével fejlődhet, és bizonyíthat. Aki hangtalanul, láthatatlanul jár és kel, kifigyeli az áldozatait, és egy pillanat alatt, egyesével csap le rájuk, ügyelve arra, hogy lehetőleg semmiféle nyomot se hagyjon maga után. Na most ehhez képest ebben a filmben a Predatorok, Tarzan módjára ugrálnak a fákon, Hulk módjára, agyatlanul törnek-zúznak, a házakba a plafonon keresztül jutnak be, a nyílt utcán, az út közepén menekülnek az őket üldöző busz elől, széthagynak mindent, és úgy alapvetően tesznek arra, hogy ki látja meg őket, vagy épp mekkora felfordulást hagynak maguk után.

Az emberi oldalon ha lehet, még ennél is rosszabb a helyzet. Itt ugyanis, nem érik be annyival, hogy unszimpatikus, irritáló figurákat kapunk, akiknek jó ha a nevére emlékszünk a film a végére. Hanem közben folyamatosan csökken a színvonal. Az elején elindulunk egy átlag gagyi Avengers film szintjéről, ami a film második felére, már a Transformers filmek színvonalára kezd egyre inkább emlékeztetni, hogy aztán az utolsó harmadra (nem vicc) elérjük a Fast and Furious mélységeit. Tudjátok, mikor tőmondatokban beszélő “pont olyan hülye, mint amilyennek kinéz” karakterek, egymásnak teszik a fejüket, és folyamatosan egymást próbálják túllicitálni, hogy ki a nagyobb suttyó.

Na és akkor még nem is beszéltem a film talán legnagyobb hülyeségéről, az autista kis srácról. Az még hagyján, hogy az egész koncepció, egy hatalmas nyúlás a Bruce Willis féle Mercury Rising-ból. (Ami egyébként sem volt egy különösebben jó film.) Csakhogy még abban a filmben legalább arra ügyeltek, hogy az autizmust, és a zsenialitást, pusztán egy körülményként, egy eshetőségként ábrázolják, és inkább átokként, mintsem áldásként mutassák be. Addig ez a film, homlokegyenest szembemegy ezzel a felállással, és hazudik nekünk, úgy állítva be a dolgot, mintha az autizmus, és a zsenialitás, párban járna egymással. Mintha ez nem egy probléma, egy betegség, egy rendellenesség lenne, hanem kb. azzal lenne egyenértékű, minthogy valakinek, más színű a bőre. Sőt, ez valójában egyfajta szuper erő, egy fejlettebb emberi állapot, amit még az idegenek is megirigyelnek, és valójában csak a tolerancia hiány az egyetlen rossz dolog.

Apropó, azt meséltem már, hogy ebben az úgynevezett akció filmben, laza 40 percek telnek el úgy, hogy konkrétan semmi érdemleges nem történik a vásznon? Nem vicc, a film első 10 percétől, egészen az 50. percig kell arra várni, hogy valami akciónak nevezhető jelenetet lássunk. Azok se néznek ki jól, teszem hozzá, köszönhetően annak, hogy túlnyomó részük, vak sötétben játszódik. Nem tudom, ki volt felelős az akció jelenetek koreográfiájáért, de valami szörnyű munkát végzett. Ahogy a Predatorok CGI-án is, lett volna még mit dolgozni.

Persze még ezeken kívül is bele tudnék kötni, vagy egy tucat másik dologba. Például, hogy mióta van szüksége a Predatoroknak kopókra? Mi volt ez a lobotómiás, kutya szelídítős baromság? Mióta kompatibilis a Predatorokra szabott idegen technológia, az ember gyerekekkel? Mióta van szüksége a Predatoroknak arra, hogy más fajok DNSeivel turbózzák fel magukat? Minek kellett idekavarni a klímaváltozást? Oldalakat tudnék megtölteni, az ilyen és ehhez hasonló hülyeségek firtatásával, viszont nem szeretném a kelleténél hosszabbra nyújtani, ezt a kritikát sem.

Valahol elképesztő az, hogy mégis hogy tudtak így szétbarmolni, egy Predator filmet? Aminek valljuk be, a sikeréhez, alapvetően nem sok mindenre lett volna szükség. Egyszerűen csak azt kellett volna megérteni, és szem előtt tartani, hogy mégis mit akar az egyszeri néző, egy Predator filmben látni? Helyette kaptunk egy összecsapott fércművet, lopott ötletekből, olcsó klisékből, rémes karakterekkel, rémes párbeszédekkel, rosszul időzített, fárasztó poénokkal. Mindezt nyakon öntve, egy jó adag politikai korrektséggel. 3/10

24 hozzászólás to “The Predator – A vadász, a suttyó, na meg az autista”

  1. Slender Man után egy kis Predátor. 😀 Látom, mostanában bünteted magad. Mondjuk valahogy egyik filmhez sem éreztem különösebben kedvet, viszont az elég elszomorító, hogy így a Predator példáján is látva, mennyire népszerű manapság a nosztalgia oltárán meggyalázni az egykori kult-státuszú filmeket.

    • PashCutter Says:

      “mennyire népszerű manapság a nosztalgia oltárán meggyalázni az egykori kult-státuszú filmeket.”

      Nézzük csak, mely franchise-k lettek meggyalázva az elmúlt évtizedben!
      Predator, Aliens, Star Wars, Star Trek, Terminátor, James Bond, Indiana Jones, Robotzsaru…
      Nem is merem folytatni a listát!

      “Nem pusztán azért, mert az ilyen “frissítően újszerű”, “meglepően más megközelítésű”, “korszerűen újrafogalmazott” marketing lózungokkal szemben, alapból gyanakvó, és szkeptikus vagyok. ”

      Igen. 🙂 Nekem személyes kedvencem még a “nagyon dark lett”. : P Természetesen angolul mondva azt, hogy “sötét”, mert az olyan menő! 😛

      “Csakhogy még abban a filmben legalább arra ügyeltek, hogy az autizmust, és a zsenialitást, pusztán egy körülményként, egy eshetőségként ábrázolják, és inkább átokként, mintsem áldásként mutassák be. Addig ez a film, homlokegyenest szembemegy ezzel a felállással, és hazudik nekünk, úgy állítva be a dolgot, mintha az autizmus és a zsenialitás párban járna egymással. Mintha ez nem egy probléma, egy betegség, egy rendellenesség lenne, hanem kb. azzal lenne egyenértékű, minthogy valakinek más színű a bőre. Sőt, ez valójában egyfajta szuper erő, egy fejlettebb emberi állapot, amit még az idegenek is megirigyelnek, és valójában csak a tolerancia hiány az egyetlen rossz dolog.”

      Jó, hát ez a fogyatékosság politikai korrekt megközelítése. Ajánlom megtekintésre Retroshock videóját, ahol “A víz érintése” c. filmet bírálja, legfőképpen a fogyatékosság PC-ábrázolása miatt:
      (https://www.youtube.com/watch?v=VA1JymffTUM)

      • Látom most se maradunk Baaadmovies, és Retroshock promó nélkül. =) Nehogy valaki még a végén elfelejtse… =)

      • PashCutter Says:

        A Baaadmovies kapcsán elmondtam egy olyan poszt alatt a véleményem, melynek a témája a youtuberek/vlogerek. Retroshockot meg azért hoztam fel, mert ugyanúgy a fogyatékosság PC ábrázolását hozta fel egy másik film kapcsán, mint te ebben a posztban.

        Faszomért kötözködsz az őszinte beszéd helyett! Tudom én, mi a problémád, még ha nem is mondod ki nyíltan. Jól tudom. 😛 Értem a sunyi célzást, léptem is. 😛

      • Ha ilyen jól tudod, akkor minek csinálod? Bár ezt azt hiszem, vehetjük költői kérdésnek. =)

      • PashCutter Says:

        Nem volt itt semmi promózás a részemről. De ezt már elmagyaráztam fentebb.

        “Húzz innen a blogomról, faszfej! Nem vagy itt szívesen látott személy! Tűnés!”

        Nekem valami ilyesmi üzenet jött át. (Talán jobb is lett volna, ha ezzel jössz a hülye promó vád helyett.)

        Mindegy. Nem akarom túlragozni. Te vagy itt a bloggazda, én csak megtűrt vendég (voltam). Már veszem a kalapom, és megyek.

      • Engem nem az zavar, hogy kommentálsz, hanem hogy mindig rácuppansz valamire, vagy valakire, aztán bármi legyen is a téma, valahogy mindig megtalálod a módját, hogy felhozd. Holott pontosan tudod róla a véleményemet. Aztán mivel ezt már nem első ízben csinálod, kezd kicsit unalmas lenni.

      • PashCutter Says:

        Jó, nem csinálok belőle problémát. Még azt is fenntartom, hogy talán én értettem félre a szituációt. Mindent meg lehet oldani kulturáltan és civilizáltan, hogy úgy mondjam, diplomatikusan. Mint minden blognál, itt is vannak szabályok. Ha ezeket a szabályokat betartom, konfliktusok nélkül mozoghatok a blogodon. Nem kell tartanom a moderációtól, meg attól, hogy rám szól a bloggazda.

        Már elő is vettem a jegyzetfüzetemet, és felírtam, hogy a kommunikáció során kikre nem szabad semmilyen formában hivatkoznom:
        Puzsér, Dean, Retroshock, Baaadmovies – hanyagolni még a nevük megemlítését is!!!
        OKÉ! Észben tartom! 🙂

        Na, ezzel meg is vagyunk… 🙂

    • A kettő azért nem egy kategória, vagy legalábbis nem annak kéne lennie. Egy Slenderman filmmel szemben, ami egy creepypasta mémből lett, alapból nem rakom magasra a lécet. Egy Predator filmtől viszont, elvárnák egyfajta minőséget. Más téma, hogy az ezredforduló óta elkövetett Predator filmek után, sajnos itt sincs okom különösebben bizakodni. Pedig nem lenne lehetetlen küldetés, se a Predator, se az Alien témában valami jót alkotni. Csak (itt is) az a baj, hogy a tisztelt filmeseknek, lövésük sincs róla, mitől is működhetnének ezek a filmek.

      • Szentinel Says:

        Vaaagy csak szimplán annyi történt, hogy annyira meg akarnak szólítani egy új közönséget, hogy folyton beintenek a réginek. Mintha ők már nem képviselnének semmit, csak egy szűk, piaci szempontból elhanyagolható kisebbséget. Én pont ezt érzem a Star Wars esetében, ahol eléggé érezhető a Lucasfilm gyűlölete a régi rajongók felé.

      • “Én pont ezt érzem a Star Wars esetében, ahol eléggé érezhető a Lucasfilm gyűlölete a régi rajongók felé.”

        Na igen. Azt hiszem, valahol találkoztam is olyannal, hogy nyíltan beszóltak a régi motoros rajongóknak, ami már pofátlanság a köbön. Amúgy szerintem részben ez is ütött vissza a Solo film esetében. Ezek után meg külön nem értem, hogy hosszabbíthatta meg a Disney Kennedy szerződését.

      • Szentinel Says:

        Foma: úgy, hogy nagy nevű, épelméjű producernek esze ágában sincs hozzányúlni ahhoz, amivé a Disney a Star Wars-t alakította. Plusz, a Disney a világ egyik (ha nem a legnagyobb) szórakoztatóipari cége. Ők a családbarát pécétartalom legnagyobb hívei. Majd pont ők ismerik el nyilvánosan a koncepciójuk bukását? Ugyan már.

      • Igazából ezt az “új közönségnek megfelelni” dolgot, akár a készítők, akár a mundér becsületét védeni próbáló emberkék hozzák fel érvként, azért nem tudtam sohase elfogadni, mert már számtalanszor bebizonyosodott, hogy az igazán sikeres művek, azok épp azért jók, és sikeresek, mert széles körben tudják megszólítani a közönséget. Amik csak egy bizonyos fogyasztói rétegre mennek rá, azok jellemzően elsikkadnak, vagy rosszabb esetben, megbuknak.

        Persze vannak ellenpéldák, mert vannak művek, amik épp a provokatív, közönséget megosztó, botránykeltő mivoltuk okán tesznek szert ismertségre, de azért ott sem árt érdemi munkát fektetni az adott műbe. Ellenkező esetben, ha nincs benne semmi egyediség, ugyanúgy el fogják felejteni.

        A problémát én sokkal inkább abban látom, hogy mint írtam is, a tisztelt alkotóknak, fogalma sincs róla, mitől lehetne sikeres az adott franchise legújabb része. Persze, kell az újítás, de ha közben csak a lényeg hiányzik az egészből, mert nem értik, vagy nem veszik azt figyelembe, mi adta a korábbi részek sikerét, akkor a végeredmény hajítófát sem fog érni.

        Az új Predatornak az a baja (már csak hogy stílszerűen fogalmazzak) hogy nincs gerince. Ott vannak az idegenek, a kommandósok, a vér, a scifi elemek, a poénok, amik oldhatnák a feszültséget. Csak épp a para faktor, a nyomasztó légkör hiányzik az egészből.

        Az SW filmekkel, ha már felmerültek, lényegében ugyanez a gond, csak itt más okokra vezethető ez vissza. Annak idején, az új trilógiánál, George beleszerelmesedett a CGI-ba, ami megadta neki arra a lehetőséget, hogy kiélje azt, amit igazán szeretett, és amihez értett is, vagyis univerzumot építhetett. Kaptunk tényleg szépen kidolgozott új bolygókat, fajokat, eltérő környezettel, infrastruktúrával, technológiával, kultúrával. Csak épp George közben azt felejtette el, hogy önmagában ez édes kevés, hisz ha ebben a világban, nem tudunk egy értelmes történetet elhelyezni. Nincsenek jól megírt karaktereink, jól megírt párbeszédekkel, akkor az egész csak egy jól kinéző díszlet lesz, és lényegében ezért is lett pocsék az új trilógia.

        A legújabb trilógia, lényegében ennek az ideológia ellentéte. George anno, próbált újítani, de leragadt a díszlet tervezésnél. Az Disney féle legújabb trilógiai ellenben, még csak meg se próbálkozik nekünk újat mutatni. A díszletek szintjén, pofátlanul, szolgai módon lemásol mindent, ami az eredeti trilógiát anno sikeressé tette, de lelke, stílusa, és főleg egyénisége, abszolút nincs. Ez abból is látszik, hogy épp akkor vannak a legnagyobb bajban, mikor valami újat kéne mutatni. Mondjuk akár csak egy új bolygót kéne megjeleníteni. Egyszerűen nem értik ezt az univerzumot, nem tudják elkapni annak az atmoszféráját.

      • Szentinel Says:

        Péter: Mit vársz egy olyan cégtől, aminek a leghíresebb alkotásai alapból feldolgozások és újramesélések? =D Csipkerózsika, Hófehérke, Szépség és a szörnyeteg (a Disney még adaptálta is a saját adaptációját xD), egyik sem teljesen saját IP. Persze lehet mondani, hogy sikerült egyedien és igényesen feldolgozniuk (kiherélniük) az eredetieket, de attól még csak feldolgozások. A Disney a lehető legrosszabb választás volt az SW-örökség fenntartására.

      • Most komolyan, miért kell ennyire vaskalaposan és szemellenzősen gyűlölni valamit? A Disney semmivel sem ördögtől valóbb, mint bármely más profitorientált cég. Ez pontosan az a szint, mint gamer világban az EA iránti gyűlölet. Nem azt mondom, hogy nem szolgáltak rá a népharagra, de ez az élből elutasítunk tőlük mindent, mert ők az Antikrisztus, már nevetséges.

        “leghíresebb alkotásai alapból feldolgozások és újramesélések?”

        Mintha más stúdióknak nem lenne egy rakat újramesélése? Mintha a Disneynek nem lennének saját alkotásai? Akkor Mickey Egér, Goofy, Donald kacsa micsoda? Amúgy elég kevés a teljesen a filmesek fejéből kipattant, önálló mozi, azok egy jó része is csak évekkel a megjelenésük után kapták meg a megérdemelt elismerést (már ami rászolgált). A Disney meg elsősorban szórakoztatással foglalkozó stúdió, ebből fakadóan biztosra mennek, még akkor is, amikor kísérleteznek. És valljuk be, a Hófehérke, 1937-ben kísérlet volt, mint első egész estés, színes, szinkronizált rajzfilm. Siker volt. A Disney meg hülye lett volna a bevált receptet eldobni.

        “a Disney még adaptálta is a saját adaptációját xD”

        Az újgenerációs Disney mozi termékek persze, hogy megkérdőjelezhetőek, de nem üzleti szempontból. Nekik ugye a pénz a lényeg, amit az emberek szórakoztatásából szereznek. Ha épp arra van igény, hogy újra alkossák a legsikeresebb rajzfilmeket, ezúttal élőszereplősen, akkor ezt fogják csinálni. Bevallom, én is furcsa ötletnek tartom, és a végeredményt elnézve, nem is nagyon tetszik minden, amit ezen ötlet keretében alkottak. De azért mind a Demóna, mind a Dzsungel könyve bizonyította, hogy lehet ezt jól is csinálni (az Aladdinra még kíváncsi vagyok).

        “Persze lehet mondani, hogy sikerült egyedien és igényesen feldolgozniuk (kiherélniük) az eredetieket, de attól még csak feldolgozások.”

        Most őszintén, szerinted melyik szülő vinné be a gyerekét egy animált horror filmre? Erre még a 30-as, 40-es években sem lettek volna vevők. A Disneynek igazából nálam a fő bűne inkább abban rejlik, hogy a 30-40-es években beleültette a köztudatba, hogy az animáció kizárólag gyerekeknek szólhat, és aki felnőttként rajzfilmet néz, az infantilis.

        “A Disney a lehető legrosszabb választás volt az SW-örökség fenntartására.”

        Gyurinak a pénz számított, és a Disney kínálta a legtöbbet. Meg szabadulni akart már az egész SW-től, mert egy idő után már csak nyűg volt neki. Szerinted kinek a kezén lett volna jobb helyen? Lukácsnál, aki nem valószínű, hogy valaha is új filmet csinál SW témában? Viszont pontosan ugyanúgy kifacsarja belőle az utolsó centet is, mint ahogy azt teszi a Disney? A Warner kezében, akik a DC univerzummal bizonyították, hogy nem tudnak kézben tartani egy filmes univerzumot, amit készen kaptak kézhez? A Sonynál, akik talán még a Disneynél is több cukisággal pakolták volna tele? Igazából ez a három társaság rendelkezik akkora tőkével, hogy ki tudja fizetni a Lucasfilm árát, és a Disney kínálta a legtöbbet.

      • Szentinel Says:

        Foma

        “Most komolyan, miért kell ennyire vaskalaposan és szemellenzősen gyűlölni valamit?”

        Írtam én valaha is olyat, amit fentebb említettél?

        “A Disney semmivel sem ördögtől valóbb, mint bármely más profitorientált cég. Ez pontosan az a szint, mint gamer világban az EA iránti gyűlölet. Nem azt mondom, hogy nem szolgáltak rá a népharagra, de ez az élből elutasítunk tőlük mindent, mert ők az Antikrisztus, már nevetséges.”

        De hisz a profitorientált cégek mind kétszínűek, nemde? Folytonosan olyan képet festenek le magukról, ami nem igaz. Plusz az ilyen cégek is kiveszik a részüket bizonyos ideológiák terjesztésében. Addig semmi bajom velük, amíg szórakoztatni akarnak, de azt már nem szeretem, ha olyan dolgokat kevernek egy működő receptbe, ami nem oda való.

        “Mintha más stúdióknak nem lenne egy rakat újramesélése? Mintha a Disneynek nem lennének saját alkotásai? Akkor Mickey Egér, Goofy, Donald kacsa micsoda?”

        Na-na! Ne keverd bele az első generációs Disney-cuccokat a kortárs Disney-cuccok közé. Ezeket a figurákat évtizedekkel ezelőtt találták ki, amikor még élt az öreg Walt. A cég akkor bátrabb is volt, mint ma. Az animációs filmek is más igényeket szolgáltak ki akkor, mondjuk… És igen, másoknak is vannak újrameséléseik, de a Disney valamennyi jelentősebb címe újramesélés. Üzleti szempontból érthető.

        “De azért mind a Demóna…”

        A Demóna azért egy elég erős koncepcióra épített. Itt a főgonosz szemszögéből láttuk az eseményeket, ami nem kicsit volt újító szándékú. Ugyanezt kellett volna az SW-vel is csinálni, szvsz. A sötét oldal karakterei amúgy is izgalmasabbak szerintem, mint a jók.

        “Most őszintén, szerinted melyik szülő vinné be a gyerekét egy animált horror filmre? Erre még a 30-as, 40-es években sem lettek volna vevők. A Disneynek igazából nálam a fő bűne inkább abban rejlik, hogy a 30-40-es években beleültette a köztudatba, hogy az animáció kizárólag gyerekeknek szólhat, és aki felnőttként rajzfilmet néz, az infantilis.”

        Szerencsére erre cáfoltak rá mások évekkel később. Például a South Park, a Ren és Stimpy, a The Simpsons stb. Plusz voltak mások, akik megcsinálták az eredetiekhez közelebb álló, sötétebb hangvitelű feldolgozásokat (Grimm legszebb meséi). Én nem azt tartom problémának, hogy a rajzfilmet infantilissé tették, sokkal inkább azt, hogy ha meghallod A kis hableányt vagy a Hófehérkét, már nem az eredetiek jutnak eszedbe először, hanem a Disney-féle adaptációk. Tudom, ez az én egyéni szocproblémám, de volt az életemnek egy része, amikor sok energiát fektettem az eredeti varázsmesék tanulmányozásába, nekem pedig kicsit fáj ez.

        “Szerinted kinek a kezén lett volna jobb helyen?”

        Sehol. Új filmek nélkül is kitűnően megvolt a Star Wars. A képregények, könyvek és videojátékok életben tartották a franchise-t. Ha pedig már mindenképp filmek kerülnek elő, akkor nem folytatásokat, hanem azoktól különálló, Rogue One stílusú filmeket kellett volna forgatni, hogy ne ütközzenek a már meglévő kánonnal.

      • “Írtam én valaha is olyat, amit fentebb említettél?”

        Fogalmazzunk úgy, hogy az egész előző kommentedből ez érződik.

        “Addig semmi bajom velük, amíg szórakoztatni akarnak, de azt már nem szeretem, ha olyan dolgokat kevernek egy működő receptbe, ami nem oda való.”

        Először is, egyet értek ezzel a gondolatmenettel, mert ebben teljesen igazad van. Másodszor viszont hadd emeljem ki, hogy mind a szórakoztatás, mind a művészet, nem mentes a politikai ideológiák terjesztésétől. Nem azt mondom, hogy nincs ilyen, de azért nem ritka, és valahol természetessé vált a jelenléte. Elég csak az ókori római gladiátor játékokra gondolni a császárkorban, amikor már tényleg nem szólt másról a dolog, mint hogy azt hirdesse: “nézzétek emberek, milyen nagyon oda vagyok értetetk, pénzt és embert nem sajnálva, megrendeztem nektek ezt a szórakozást!” De ezen belül is nem egyszer eljátszottak valós történelmi csatákat, erősen átszínezve (feltehetően), ami már megint politikai üzenet: “mi vagyunk a hatalmas rómaiak, nézzétek milyen dicső a seregünk, és milyen alávaló az ellenség!”.

        És ezzel nem a Disney, vagy akármelyik más szórakoztatásra szakosodott cég ámokfutásait akarom védeni, mert nagyon sok esetben gyomorforgató, amit csinálnak, de azért érdemes nem elfelejteni, hogy ez sose volt politika mentes. A különbség talán abban érhető tetten, hogy a mai viszonylatot feltűnőbbé, visszataszítóbbá teszi az igénytelenség, hogy meg se próbálják díszbe csomagolni a dolgot, hanem letuszkolják az ember torkán.

        “Ne keverd bele az első generációs Disney-cuccokat a kortárs Disney-cuccok közé. Ezeket a figurákat évtizedekkel ezelőtt találták ki, amikor még élt az öreg Walt.”

        Nagyon sok általad felsorolt Disney-tündérmese még Walt életében elkészült. És velük párhuzamosan készültek a saját teremtmények is. Az, hogy a Disney reneszánsz óta a cég nem nagyon mer új dolgokba kezdeni, annyiban nem igaz, hogy bár főstúdióként már visszafogták magukat, de az alcégek hoznak ki újakat, elég csak a Pixar animációkra gondolni (nem mind számít jónak, de elég eredetiek a maguk módján). Később azért felismerték, hogy nem ártana valami újjal is előrukkolni, nem véletlen készült a Rontó Ralph, vagy épp a Frozen (ami ugyan egy Hókirálynő reverze, mégis mer annyira önálló alkotás lenni, hogy tekinthetjük nem-adaptációnak). Amúgy meg manapság elég nehéz lenne teljesen egyedit alkotni, mivel lényegében már mindent elmeséltek a mozivásznon és a tv képernyőn, amit csak lehetett.

        “A cég akkor bátrabb is volt, mint ma. Az animációs filmek is más igényeket szolgáltak ki akkor, mondjuk…”

        Ez kétségtelen, akkor bátrabb volt. De azért manapság sem minden alkotásuk szól az újrahasznosításról, retrózásról és társairól. Az igények meg ugye folyamatosan változnak, csak ezzel meg az a bökkenő, hogy a szolgáltatók folyamatosan az igényekhez igazodást mantrázva próbálják mosdatni a ballépéseiket, holott ők maguk diktálják nagyon sokszor, hogy a közönségnek mi kellene legyen az igénye. Aztán amikor túllőnek a célon, és ez visszaüt rájuk, akkor jön a szokásos duma, hogy az igényeket akarták kiszolgálni. De ez már az a pont, amit te is említettél, hogy bizony az ideológia néha bizony tényleg túl van tolva. Viszont ezt egyetlen termelőre az iparon belül rákenni, enyhén szólva negatív diszkrimináció.

        “Ugyanezt kellett volna az SW-vel is csinálni, szvsz. A sötét oldal karakterei amúgy is izgalmasabbak szerintem, mint a jók.”

        Valóban érdekes koncepció lett volna, de nem vagyok feltétlen biztos abban, hogy csak ez a járható út.

        “Szerencsére erre cáfoltak rá mások évekkel később. Például a South Park, a Ren és Stimpy, a The Simpsons stb”

        Ja, csak ehhez a 80-as évek végéig kellett várni, hogy egyáltalán megjelenjen, és a 90-es évek végéig, hogy érezhető legyen a hatása. És még ma is találkozok olyan emberekkel, akik rácsodálkoznak arra, hogy egy animált történet nem csak gyerekeknek szólhat. Rokonságomban is nem ritkán kapom meg azt a kettős kifakadást, hogy miért nézek Simpson családot, amikor az rajzfilm, tehát infantilis, gyerekeknek való tartalom, majd amikor látják, hogy mi is van benne, akkor meg kiakadnak, hogy miért engednek gyerekeknek ilyen “szarokat”? Én meg hiába magyarázom, hogy ez egyáltalán nem gyerekeknek szól, mert azt nem képesek megérteni, hogy rajzolva lehet felnőtteknek szóló tartalmat is szolgáltatni. És van köztük olyan is, aki alig pár évvel idősebb nálam. Mint ahogy munkahelyeimen is nem ritkán futottam össze ilyen gondolatmenettel, sokszor korombeliek körében. Szóval egyáltalán nem tökéletes a végeredmény.

        “hogy ha meghallod A kis hableányt vagy a Hófehérkét, már nem az eredetiek jutnak eszedbe először, hanem a Disney-féle adaptációk.”

        Jó, mondjuk pont A kis hableány kapcsán nálam az 1975-ös anime jut először eszembe. 🙂 Amúgy meg ezzel szerintem addig nincs baj, amíg az ember hajlandó arra, hogy más adaptációkkal, vagy épp az alapművel is megismerkedni.

        “Tudom, ez az én egyéni szocproblémám, de volt az életemnek egy része, amikor sok energiát fektettem az eredeti varázsmesék tanulmányozásába, nekem pedig kicsit fáj ez.”

        Megértem. Nekem is fájt, hogy a Harry Potter filmek olyanok lettek, amilyenek. Vagy a Nyomorultak musical.

        “Sehol. Új filmek nélkül is kitűnően megvolt a Star Wars. A képregények, könyvek és videojátékok életben tartották a franchise-t.”

        A könyvek, játékok, képregények csak egy réteghez jutottak, jutnak el. Hosszú távon ez önmagában kevés (nem véletlen, hogy a Marvel belekezdett anno a filmezésbe). A Lucasfilm is előbb-utóbb, akár George-al, akár nélküle, de készített volna újabb mozit. Azért a Klónok háborúja animációs sorozat is ebben a szellemiségben fogant.

        Az már megint egy másik történet, hogy a készítők fejőstehénnek nézik a portékát, vagy valóban akarnak is alkotni benne valamit. Ez a Lucasfilmnél mindig is dilemmára adott okot, a Disney, vagy bármelyik másik stúdió pedig egyértelműen az előbbire voksolna.

        “Ha pedig már mindenképp filmek kerülnek elő, akkor nem folytatásokat, hanem azoktól különálló, Rogue One stílusú filmeket kellett volna forgatni, hogy ne ütközzenek a már meglévő kánonnal.”

        Pedig a Zsivány sem nagyon rugaszkodik el az őstrilógia által lefektetett időkerettől, történeti alaptól, és vissza is rángat nem kevés ismert szereplőt (Tarkin, Vader, Leia, stb.). Azt én is értelmetlennek tartom, hogy a már lezárt Skywalker sagát újra felmelegítették, az eddigi két film alapján végképp, de egy tök új történetet elindítani meg kockázatos, és mint írtad is, a Disney nem az a kockázatvállaló típus mostanában.

      • Szentinel Says:

        Foma

        “Fogalmazzunk úgy, hogy az egész előző kommentedből ez érződik.”

        Érdemes rákérdezni, mielőtt efféle következtetéseket vonnál le. Nem gyűlölöm a Disney-t jobban, mint bármelyik másik nagy filmes stúdiót. A Sonyt személyes okokból egy picit jobban rühellem.

        “Elég csak az ókori római gladiátor játékokra gondolni a császárkorban, amikor már tényleg nem szólt másról a dolog, mint hogy azt hirdesse: “nézzétek emberek, milyen nagyon oda vagyok értetetk, pénzt és embert nem sajnálva, megrendeztem nektek ezt a szórakozást!” De ezen belül is nem egyszer eljátszottak valós történelmi csatákat, erősen átszínezve (feltehetően), ami már megint politikai üzenet: “mi vagyunk a hatalmas rómaiak, nézzétek milyen dicső a seregünk, és milyen alávaló az ellenség!”.”

        És az a gáz, hogy ezen a mai napig nem sikerült túllépni. Mikor jutunk el oda, hogy általános értékeket képviselő történeteket írjunk politikai inspiráció nélkül? Gondolok itt olyan értékekre, mint az emberi élet tisztelete, az őszinte és egyenes kommunikáció stb.

        “A különbség talán abban érhető tetten, hogy a mai viszonylatot feltűnőbbé, visszataszítóbbá teszi az igénytelenség, hogy meg se próbálják díszbe csomagolni a dolgot, hanem letuszkolják az ember torkán.”

        Már régóta azon gondolkodom, hogy vajon nem-e éri meg nekik jobban kiszolgálni egy-egy politikai lobbit, mint a vásárlókat/nézőket? Elvégre, az utóbbi időben mint bizonyos cégek (pl. Lucasfilm) és bizonyos újságok simán szembeköpték a vásárlóközösségük/nézőik/olvasóik jelentős részét, és nem tervezik, hogy abbahagyják.

        “A könyvek, játékok, képregények csak egy réteghez jutottak, jutnak el. Hosszú távon ez önmagában kevés (nem véletlen, hogy a Marvel belekezdett anno a filmezésbe). A Lucasfilm is előbb-utóbb, akár George-al, akár nélküle, de készített volna újabb mozit. Azért a Klónok háborúja animációs sorozat is ebben a szellemiségben fogant.”

        Én épp azt tapasztalom, hogy minél szélesebb körnek akar valaki megfelelni, annál hígabb lesz az eredmény. És minél kisebb rétegnek kell megfelelned, ironikus módon annál jobban eresztheted el magad. A Star Wars világát nem csak a filmek építették, hanem a hozzá megjelenő egyéb médium is, sőt. A két KotOR mögött olyan írók álltak, akik maguk is az SF/Fantasy szerzők fantáziájával voltak felruházva, ezért értették is az SW-t. Ez elmondható a legjobb SW regényekre, képregényekre és más játékokra is. A művészek attól művészek, hogy mindig megpróbálnak új dolgokat kitalálni (vagy legalább is újnak ható dolgokat). Éppen az olyan sikeres franchise-ok, mint a Star Wars, lennének a legjobb felületek erre a célra. Én a magam részéről nem bánnám, ha nem készülne több film, mert az az irány, amire (szvsz) szükségünk volt a SW-n belül, ezekben a médiumokban mutatta meg magát. Érettebb témákat is bele tudtak vinni, bővíteni tudták az univerzumot és megannyi nagyon jó karaktert találtak ki benne. A Disney egyszerűen nem elég bátor, hogy teret adjon ezeknek az alkotóknak. Abramséknek is megannyi új ötletük volt a VII. filmhez, amiket a Disney elkaszált.

        “Pedig a Zsivány sem nagyon rugaszkodik el az őstrilógia által lefektetett időkerettől, történeti alaptól, és vissza is rángat nem kevés ismert szereplőt (Tarkin, Vader, Leia, stb.).”

        De legalább egy másik szemszögből, másik karakterekkel mutat be egy ismert történetet, amely nem a megszokott vonal mentén halad, hanem mer komolyabb és másabb lenni. Nem remake-eli az előző trilógiák szálait, és vezeti végig a szereplőket ugyanazokon a próbatételeken, mint a korábbiakat.

      • Azért a Disneynél ne felejtsük el azt sem, hogy a meseadaptációk mellett, ott voltak ám a saját gyártású rajzfilm sorozataik, figuráik. Úgy mint Mickey, Donald, Goofy, stb. Ahogy azt sem, hogy a kettő azért nagyon más szellemiségben készült. Előbbiek, lényegében történet központú musicalek voltak, még utóbbiak, mezei slapstick komédiák, amik az intenzív képi humorral érvényesültek.

        A mese adaptációikat, feldolgozásaikat, lehet azzal vádolni, hogy nem olyanok, mint az eredetiek voltak. Viszont itt sem árt néhány lényeges dolgot szem előtt tartani. Például azt, hogy ezek a mozik, bár minden korosztálynak készültek, elsősorban mégis a gyerekek nézték, mert az akkor uralkodó korszellem szerint a rajzfilm, a mese, gyerekeknek való volt. Ahogy ugyanennek a felfogásnak a része volt az is, hogy a gyerekeknek csak szép színes, cuki dolgokat lehet, kell mutatni, mert a gyermeki lelkük, mást nem visel el. Ez egy ilyen kor volt, amit a merev, protestáns prüdéria, és a konzervateizmus hatott át.

        A Disney meséket, már inkább csak akkor kezdte az idősebb korosztály is nézni, illetve komolyabban nézetni a gyerkőceivel, mikor bejött a háborús propaganda. Nem sokszor kerül szóba, pedig fontos tény, hogy bár Walt mai szemmel nézve, nem volt épp politikailag korrekt, de eredetileg nem akart a politikával foglalkozni a rajzfilmjeiben. Csakhogy 1940 után a Disney, a csőd szélére került, mivel szépen kinullázták magukat a Fantasia című mozival. Ezért nem maradt más, mint elfogadni a hadsereg ajánlatát, és gyártani nekik a hol oktatónak szánt, hol háborús kötvényekkel házaló sorozat részeket.

        Egyébként a mesék eredeti verzióval jönni, azért is egy necces téma, mert itt kapásból felmerül az a kérdés, hogy mit tekintünk eredetinek? Ezek a mesék ugyanis, mielőtt a Grimmék összegyűjtötték őket (Jelzem, már ők is belenyúlkáltak azért rendesen.) szájhagyomány útján terjedtek, és pont emiatt, sokféle eltérő verziójuk megjelent.

        Csak egy példát mondok, Piroska és a Farkas. Ennél a mesénél már az se tiszta, hogy német, vagy francia eredettel rendelkezik e? Ugyanis mindkét nyelvterületen népszerű volt. Egyes francia verziókban a farkas, vérfarkasként szerepel. Máshol a vadász helyett, lovag jön. Van ahol a farkas, lényegében megeteti a kislányt a nagyanyja maradványaival. Van ahol pedig a farkas, nem is farkas, hanem egy nagy szexuális étvággyal rendelkező csövi, aki megdugja a nagymamát, a kislányt, meg kizabálja a kamrát.

  2. Egyre több film kritikát írsz Péter, csak nem ez lesz az új irány? 😀
    H amúgyis hozzászóljak… szerintem az Antal Nimród féle Ragadozók is nézhető volt. Nekem tetszett a története, az volt a baja h nem lett rendesen lezárva.
    Az AVP filmeket hagyjuk. Ennek a mostaninak meg az a baja h bugyuta vígjáték volt s nem akció scifi. Shane Black mintha nekiállt volna leforgatni az új Predator filmet, aztán félúton meggondolta magát és Trópusi vihart akart belőle csinálni. Csak az a film tényleg vicces volt, ez meg nem.

    • PashCutter Says:

      “szerintem az Antal Nimród féle Ragadozók is nézhető volt. Nekem tetszett a története, az volt a baja h nem lett rendesen lezárva.”

      Meg a végén volt két jó fordulat. Nem akarok spoilerezni, csak annyit mondok, hogy az egyik karakterhez köthető, azon belül is annak pálfordulásához.

      “Egyre több film kritikát írsz Péter, csak nem ez lesz az új irány?”

      Nekem tetszenek Péter filmkritikái. 🙂 Péter blogján változó a tematika, mindig más. Most filmek. Jó ez így! 🙂

    • Az nem lehet, hogy Shane Black szerepben maradt, amikor a forgatókönyvet írta? Disznóvicceket sorjázó karaktert játszott eredetileg, hát disznóvicc szintű filmet is alkotott. 🙂

      • Shane Black egy jó író, rendezőnek azonban pocsék. Jól megfigyelhető, hogy azok a filmek, amiken csak íróként dolgozott (Halálos fegyver, Utolsó akcióhős, Utolsó cserkész) sokkal jobban teljesítettek, mint azok, ahol a rendezés is rá maradt. (Durr, durr és csók, Rendes fickók)

    • Nem tervezem. =) Következőnek, már valami más lesz.

      A Predators filmnek, nekem már az alapfelvetése se tetszett. Bár tény, hogy az AvP filmektől, különösen a másodiktól jobb volt, de azoktól meg nem volt nagy kunszt jobbnak lenni.

      A Predator filmek sikerét pont az adta, hogy minimalista eszköz készletből dolgoztak, és teremtettek meg egy baromi erős atmoszférát. Nem magyaráztak túl semmit, a film feléig, nem is láttad a lényt, sőt, az ő szemszögéből láttunk bizonyos eseményeket. Senki sem tudta, mivel is állnak szemben, csak annyit, hogy valami nem e világi van a közelükben. Baromi nyomasztó, esetenként, kifejezetten hátborzongató volt azt látni, ahogy harcedzett katonák rettegnek a Dzsungel közepén valamitől, amit nem látnak, de ő folyamatosan figyeli, és bármikor levadászhatja őket. A második film is pont annyit tett csak ehhez hozzá, amennyit muszáj volt. Vagyis megtudtuk, hogy a Predatorok, sokkal régebb óta látogatják a bolygónkat, mint azt eddig hittük.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: