Metro Exodus – Vasút a kánaánba

Mivel anno a Metro Last Lightal, elég jól elvoltam, köszönhetően annak, hogy mind hangulat, mind gameplay terén, elég sokat fejlődött az elődhöz képest. Épp ezért a folytatást is vártam, pláne hogy az előzetes információk alapján, a következő részt már félig nyitott, úgynevezett semi-openworld játéktéren képzelték el, ami engem meglehetősen felcsigázott.

Általában ha egy cím felkelti az érdeklődésem, igyekszem arról minél több információt begyűjteni, ezúttal azonban másképp tettem. Próbáltam minél kevesebb dolgot megtudni a játékról, pont azért, mert szerettem volna, hogy meglepjen. Így gyakorlatilag úgy vágtam bele az Exodusba, hogy a nyitottabb világ koncepcióján kívül, gyakorlatilag semmit se tudtam róla, mi is vár majd rám játék közben.

A sorsfordító

A történet az előző rész eseményei után veszi fel a fonalat. A D6-ban történt nagy csata után, a hatalmas túlerővel szemben diadalmaskodó, ám megfogyatkozott számú Spartanok, igyekeznek újra rendezni a soraikat, és megerősödni. Közben a főhős, Artyom, nem törődve a veszéllyel, egy belső késztetéstől vezérelve, egyre többször, és egyre több időt tölt a még mindig atomtél sújtotta felszínen, túlélők, vagy túlélőkre utaló bizonyítékok után kutatva.

Artyom hisz abban, hogy a világ nem pusztult el teljesen, hogy nem ők az utolsó túlélők, és valahol kell lennie még rajtuk kívül értelmes emberi életnek. Elvégre az ország, tele volt bunkerekkel, illetve olyan helyekkel, amiket nem ért el a háború pusztítása, és feltételezhetően, élhetők maradtak.

Artyomot, meggyőződéstől és vérmérséklettől függően, a többiek próbálják meggyőzni, ki óvatosságra intve, ki egyenesen lebeszélni őt a vakmerő akcióiról. Ám minden örökre megváltozik mikor Artyom, a felesége Anna társaságában, egy újabb addig sikertelennek látszó felderítő akcióról hazafelé térve, megpillantanak valamit, amit nem lett volna szabad látniuk. Egy vonatot, mely a felszínen jár, és ami többek között embereket hoz-visz a Metrohóz, illetve onnét el.

Egy vakmerő akció keretében, az időközben fogságba esett Annát kiszabadítva, egy öreg gépész társaságában, Artyomék végül elkötik a vonatot, és az időközben beugró társakkal együtt, megtudják az igazságot, amit részben a parancsnokunk, Miller leplez le. Azt azonban ekkor még nem is sejtik, hogy ebben az újonnan kinyílt világban, semmi sem az, aminek látszik.

Játékmenet terén, az Exodus fő elemei, lényegében megegyeznek az előző részekben már lefektetett alapokkal. Azaz továbbra is egy taktikai akció FPS-ről beszélünk, melyet megspékeltek a nyílt harc elkerülésének lehetőségével. Azaz lehetőségünk van csendben, az árnyékban lopakodva, alternatív útvonalakat bejárva, fényforrásokat kiiktatva is tovább jutni egy-egy helyszínen.

A játék tehát továbbra is nagy hangsúlyt fektet a fény-árnyék hatásokra, illetve azok kihasználására, melyet ezúttal a nyílt, felszíni terepen, kiegészítettek napszak és időjárás változással, amikkel, illetve azok ránk gyakorolt hatásával, szintén számolni kell. Esőben vagy homokviharban például, a látótávolságunk jelentősen csökken.

Emellett továbbra is figyelnünk kell majd a radioaktivitásra, valamint a különféle, főleg zárt helyszíneken felgyülemlett természetes, vagy épp mesterséges mérges gázokra, melyek ellen gázmaszkot kell használnunk. Aminek állapotára, illetve arra, hogy mindig legyen nálunk elég szűrő, szintén ügyelni kell, ahogy a lámpánk töltöttségére is.

Újdonságként, ezúttal megjelenik fegyvereinken a kosz, ami attól függően rakódik rá, hogy milyen környezetben mozgunk épp. Ergo, amennyire lehet, érdemes lesz kerülni a sáros, mocsaras, lápos területeket. Az erősen szennyezett fegyvereknek ugyanis nem csak a hatékonysága romlik, de hajlamosak harc közben beragadni, eltömődni.

A másik újítás, hogy a játékból, kikerült a váltó, illetve a vásárlás lehetősége, mely helyére ezúttal a tovább gondolt craftolás került be. A dolog lényegében úgy néz ki, hogy kaptunk egy hátizsákot, aminek segítségével bárhol, bármikor átmehetünk “barkács módba”. Módosíthatjuk a meglévő fegyvereinket, készíthetünk szűrőket, gyógycsomagokat, egyszerűbb lőszereket, és kiegészítőket. A komolyabb munkákhoz azonban, rendes munkapadra lesz szükségünk, melyet a vonaton, nagyobb safe housokban, illetve bizonyos küldetés helyszíneken találhatunk.

A craftoláshoz pedig alapanyagokra lesz szükség, melyek két fő részre, alkatrészekre, és kemikáliákra oszlanak szét. Ezek kisebbik részét a legyőzött ellenfelektől szedhetjük el. Nagyobbik részét azonban a világban barangolva, különféle dobozokban, ládákban, szekrényekben találhatjuk meg. Természetesen, hogy azért ne legyen annyira egyszerű dolgunk, a komolyabb lootot jellemzően becsapdázott, vagy csak valamilyen puzzle feladat megoldása után megnyíló szobák rejtik. Itt fontos megjegyezni, hogy az Exodusban, a loot idővel nem termelődik újra. Azaz ha kipucoltunk egy házat, roncsot, vagy járatot, az úgy is marad a játék hátralévő részében.

A játékban bőven kielégítő mennyiségű fegyverhez juthatunk hozzá, amiknek minden lényeges részét cserélgethetjük is. A csőtorkolattól kezdve, az irányzékon, markolaton, táron át, egészen az olyan extrákig, mint a célzást segítő lézerek. Plusz, most már a felszerelésünkön, páncélzatunkon is variálhatunk ezt-azt, bár a választékon lett volna még mit csiszolni. Én például már az előző részekben sem értettem azt, hogy bár belebotlunk a játék során, mindenféle sisakokba, vértekbe, más típusú gázmaszkokba, azokat mégsem tudjuk használni.

Kalandjaink során három kisebb, lineáris, és három nagyobb, nyitott helyszínen fordulunk meg. Előbbiek rövidebb, pörgős, főleg akció orientált szakaszok. Utóbbiakon viszont szabad kezet kapunk. Oda megyünk, ahová akarunk, és azt teszünk, amit jónak látunk.

A helyszínek pedig változatosak, lesz itt az atomtél fedte várostól kezdve, a jégben zajló Volga partjáról kezdve, a csontszáraz sivatagon, és a természet által visszahódított tajgán át, nagyon sok táj. Amik az igényes, részletes kidolgozásnak hála, bizony bővelkednek nem csak látni, de felfedezni valóban is. A játékban nincs két egyforma utca, ház, folyosó, vagy szoba. Sohasem fogjuk azt érezni, hogy “ezt már láttuk korábban, két szobával ezelőtt”.

Mindez azonban mit sem érne, ha a játék mögött úgy amúgy nem lenne egy jól megírt történet, feszes cselekménnyel, és egyedi karakterekkel. Az Exodus fő erejét ugyanis, egyértelműen a hangulat adja, melynek egy részét a látványból, a környezetből, más részét pedig az ott épp zajló, illetve már lezajlott, gyakran a háttérben meghúzódó emberi sorsokból, tragédiákból nyeri. Lényegében, ez is a játék lényege, hogy Artyom kivezeti a népét sötétségből, kvázi a kánaánba, beteljesítve ezzel a sorsát, mely szorosan összeforrt más emberek sorsával, akikre hatással van az, és általuk végül ránk is, hogy utunk során miképp és hogyan cselekszünk.

Voltak ugyan apróságok, amiket furcsálltam a játékban. Például hogy ezúttal a rögzített géppuskákat nem tudjuk használni, a sérült gázmaszkot nem tudjuk egyszerűen lecserélni, ahogy a játék vége felé a nyakamba eresztett gorillákon is felhúztam a szemöldököm. Pláne hogy előtte a pálya háromnegyede még épp arra épített, hogy kihalt minden, hallucinációk kínoznak minket, a valódi ellenség pedig maga a sugárzás. Viszont mindezek ellenére, a magam részéről, én nagyon élveztem ezt a játékot. Egy remek zárása volt egy jól megírt, értelmes, átérezhető, emberi történetnek. 8/10

20 hozzászólás to “Metro Exodus – Vasút a kánaánba”

  1. Ezek szerint a végére értél. 🙂 Úgy látom, jobban tetszett neked, mint OW Zolynak. 😀

    Én meg beszereztem az AC Origins-t. Egyelőre még nem tudom eldönteni, hogy tetszik-e, vagy sem, mivel még csak egy órát toltam bele. Az irányítással nem vagyok kibékülve, látszik, hogy kontrollerre építették eredetileg. Hiányolom az egérérzékenység állíthatóságát, és a jump funkciót. Cserébe szép a környezet, és egyelőre azt se tudom, merre kapjam a fejem.

    Azt hiszem egy darabig csak takaréklángon fogok tankozni. 🙂

    • Otherworld Zolyt inkább hagyjuk. Maradjunk annyiban, hogy ennyi faszságot, már régen hordott össze egy játék kapcsán. Utoljára talán a Dragon Age Origins volt az, ahol ennyire nem jött át neki a lényeg.

      Igaz, anno a 2033-nál is benézett olyan dolgokat, mikor a pneumatikus fegyverrel lövi a mutánst, aztán csodálkozik, hogy nem hal meg, ráfogja, hogy bugos a játék, stb. Holott ő nem jött arra rá, pedig világosan elmondták, hogy ezeknek a fegyvereknek az a kulcsa, hogy használat előtt, fel kell pumpálni, és figyelni kell a nyomásra. Mert ha alacsony a nyomás, akkor tényleg kb csak arra jó, hogy idegesítsd vele az ellenséget.

      A másik, mikor azon értetlenkedett, miért lehet lőszerért, lőszert venni. Holott azt is elmondták, hogy azért van ez, mert a gyári, katonai lőszer, ritkaságnak számít abban a világban. Ezért a lőszer hiányt, házi készítésű lőszerekkel oldották meg, amik nyilván nem olyan hatékonyak, mint a gyáriak, cserébe sokkal könnyebb őket előállítani.

      Viszont az amit az Exodus kapcsán nemrég összehordott, azt egyenesen fájt végighallgatni. Valahogy így zajlott le a dolog:

      Zoly: “A táj nem mesél semmit. Nem rajzolódnak ki emberi sorsok.”
      Péter: “Bazdmeg Zoly, te mégis, mi a faszra figyeltél? Mert hogy nem erre a játékra, az is biztos.”

      Az egész játék az emberi sorsokról szól. A tiédről, a társaidról, azokról akik túléltek, és azokról, akik nem. A játék pont arra mutat rá, hogy helyenként milyen sok, még máskor milyen kevés kellett ahhoz, hogy tragédiába torkolljon emberek élete. A kiöntött Volga vizébe fagyott kórház, ahol éjszaka a holdfénynél látszódó szellemek bújnak elő, akik a lét és a nem lét között ragadtak, és arra kárhoztattak, hogy folyton újraélik az elmúlásuk utolsó perceit, az mi? A mészárszékké lett katonai bázis, az mi? A táborozó gyerekekből lett túlélők, akiket a szentként tisztelt tanár nevelt fel, az mi? (Lehet nem véletlen, hogy ezekről nem is beszélt, mert sanszosan oda se figyelt ezekre az “apróságokra”.)

      Azért az tényleg röhej, hogy Zoly pont azt a tartalmat kéri számon a játékon, ami annak a lényegét adja. Miközben ezzel párhuzamosan, meg fegyver festéseket, vonat pimpelést hiányol, mert ezek ugye annyira illenének egy ilyen hangvételű játékba. =) Ez nem GTA, meg CS: GO, itt a katona az katona. A vonattal pedig a gépész, és a szerelő foglalkozik, akik örülnek ha a mozdony bírja a strapát, és nem robban le.

      Szóval ja, nem véletlen, hogy annyi dislike van az alatt a videó alatt, amennyi. Illetve az is tetszett, mikor Zoly twitteren panaszkodott, hogy “hülye, értetlen fasz-parasztnak tartják, aki nem érti a Metrot”. Na most erre tényleg nem tudok mást mondani, mint hogy okkal van ez így. =) Szóval nem mintha ne lett volna eddig legalább 6-8 olyan ember, akik jó hosszú kommentekben cáfoltak rá arra a temérdek hülyeségre, ami a videóban elhangzott. Vagy lehet csak az a baj, hogy ők nem 8 éves gyerekek, akiket el lehet küldeni a kurva anyjukba, mert nem köszöntek Zoly mesternek, mikor összefutottak a kukáknál. =)

      Szerintem egy olyan érában, ahol cseresznyemagként köpködik ránk az ilyen Fallout 76, Crackdown 3, Fary Cry New Dawn, Anthem, és hasonló félkész játékokat, ott egy Metro Exodus ennél sokkal többet érdemel.

      • Szentinel Says:

        Hozzáteszem, hogy végig sem vitte a játékot, és erre szemmel láthatóan büszke is. Amúgy nem tudom, mi van Zolyval. Majdnem minden videójában találok valami ökörséget, ami nélkül egész jó lenne az anyaga. Olyan kicsit, mint Jim Sterling. Jimet addig öröm nézni,a míg ekézi a tripla A piacot, de amint előkerülnek egyéb témák, kifordul magából, és önmaga paródiájává válik.

      • Kinézem belőle, nem először fordulna elő. Zolyra mindig is jellemző volt, hogy hajlamos volt a fától nem látni az erdőt. Ha volt egy olyan mozzanat, játékelem, valami, ami neki nem tetszett az adott játékban, akkor onnantól kezdve teljesen mindegy volt, hogy milyen egyéb tartalom van még az adott játékban, mert ő fenn akadt azon az egy dolgon, és másra már nem is figyelt.

        Plusz erre még rá tesz az, amit Zoly nem nagyon szeret beismerni, hogy egyszerűen túl kevesen vannak, és ha egy adott hónapban sűrűbben jönnek a filmek, játékok, akkor bizony nem mindenre jut elég idő. Ennek a levét pedig azok a játékok isszák meg főleg, amik nem nyújtanak instant élményt, hanem igénylik azt, hogy felfedezd, elmélyedj a világában.

  2. Ez az eddigi legjobb 3D Fallout amit az elmúlt 10 évben csináltak. 🙂

    • Azért elég más stílusú a két játék, de ha olyan szempontból közelítjük meg a témát, hogy egyedi atmoszférával rendelkező poszt-apokaliptikus világ, amiben el lehet veszi, be tud szippantani, akkor valóban. Az elmúlt pár évből, nekem se sok minden jut eszembe, pláne olyan amit bátran oda tudnék tenni a Metro mellé.

      Volt egy Rage 2011-ben, ami tök jó játék volt, de mégis oka van annak, hogy mára szinte mindenki elfelejtette. Illetve volt egy Mad Max, ami szintén nem volt rossz, de sokkal többet is ki lehetett volna belőle hozni.

  3. cheatergs Says:

    Én meg még mindig ott tartok, h szeretném kivinni a Metro 2033-at.=D

    • Én csak ajánlani tudom. Mindkét játéknak kijött azóta a felújított redux verziója. Ha teheted, majd inkább azt próbáld ki. Bár nekem anno a Last Light alap verziója is bejött, a 2033-nak viszont határozottan jót tett a felújítás.

      • cheatergs Says:

        A Reduxok megvannak, csak a Metro az a cím, amit egyhuzamban kell letudni, h ne essen szét a sztori, és beleélhesse magát az ember. Ennyi lelkierőm meg időm viszont nincs perpill.
        Am évekkel ezelőtt az alap 2033-nál kijutottam a felszínre, csak ott vhol kivágott desktopra, ami után többé nem tudtam belépni.

        A hangulata mindenesetre ott van a szeren, és tetszik, h az akkorra már elterjedt hülyebiztos trendekkel ellentétben nem ordítja az ember képébe a megoldást, hanem néha az ösztönre kell hallgatni.
        Pölö az elején a hajtányról leesve oldalra kell gurulni, majd tudni, mikor kell bújni és rohanni a barikád felé (feltéve, ha jól emléxem, és az nem cinematic).
        V amikor vmi ipsével bolyongtunk az alagutakban, betévedtünk egy homokbuckás terembe, ahol a Dark One-ok v maga a terem kis híján kicsinálta az elménket, és úgy kellett elvergődni a szemközti rácsos kapuig. Ott nem nagyon vágtam, h mit is kéne tenni, csak tippeltem, remélve, h az a megoldás.

        Az adrenalinja ennek megfelelően nem a qte-knél jelen levő irritáció, hanem a visszafogottabb izgalom, amit tolerálok, mert felcsigáz és leköti a figyelmemet.

        Emiatt is kár, h bár a motor jól néz ki, közelíti az XRay instabilitását.

        Hozzáteszem, a horror-thriller-sci-fi vonalba a szerelmi szálat nem szenvedhetem (sok más baromság mellett ez belezte ki a Dead Space 3-at is), szal ez az Anna nevű csaj az Exodusból már nem kívánatos (amin az se segít, ha esetleg a korábbi részekben már felbukkant).

  4. Személy szerint ugyan csak az első résszel kezdtem el játszani (ingyenes akció for the win! :D), s már értem, volt osztálytársam miért volt “ráhájpolódva”. Egyszerűen számomra ez egy olyan játék, ami nem az akcióra meg a “lőjjünk le mindenkit a g*cibe” metódusra épül, hanem arra, hogy átéld a múltat és a jelent egyszerre. Artyom pedig tökéletesen beleillik a szisztémába, nem kell ide egy múlt nélküli, parancsteljesítő jelenlegi vagy ex-katona, aki csak azért került oda, hogy aztán megmentse a világot, ami már kicsit se klisé. Egyszerűen imádom ezt a játékot, s megmerem kockáztatni, az elmúlt évtizedek egyik legjobb “vizuális kaland FPS-e”, amit valaha kiadtak. Sajnos a többi részét még nem ismerem, de majd ha úgy alakul, mindenképp szeretném azokat is kipróbálni.

    Az OW-s kritikáról meg annyit, hogy Zolyn látszik már, hogy abszolúte kiégett, s hogy nem hajlandó már egy-egy játék mélységeibe belemenni. Csak úgy tessék-lássék módjára, felületesen összedobok valamit, beszélek a nagy büdös semmiről. Kb. ennyi, ami azért gáz attól, aki képes volt annak idején filozófiai szinten is beszélni a Metal Gear Solid sorozatról.

    • Én anno kissé vegyes érzésekkel viszonyultam a Metrohoz, elsősorban azért, mert a Stalker játékoknak, modoknak akkor még élénken élt bennem az emléke. Ahhoz képest a Metro szűk, zárt, scripteltebb világa pedig annyira nem tűnt megnyerőnek. Viszont a Last Lightal megnyert magának a széria, és utána szívesen vágtam bele úgy a redux kiadásokba, mint most ebbe a részbe is.

      Az Exodus után, nyugodtan mondhatom, hogy erre a folytatásra, megérte ennyi évet várni. Valahogy így kell méltó módon lezárni egy történetet.

      OW Zolyval kapcsolatban én is hasonlóan látom a helyzetet. Bár anno is voltak kritikái, amikkel nem értettem egyet. Illetve Zoly bizony mindig is hajlamos volt arra, hogy ha neki nem tetszett egy játékban valami, akkor hajlamos volt fennakadni rajta, miközben minden más aspektusát a játéknak ignorálta. Viszont ami szimpatikussá tette, hogy szókimondó volt, és sokszor brutálisan őszinte tudott fogalmazni.

      Mostanra viszont ő is eljutott oda, hogy valszeg azért, mert a videojáték kritikák nagy része rá marad, vagyis mondhatjuk, hogy túl van terhelve. Ezért sok játékhoz amolyan “essünk gyorsan túl rajta” stílusban áll hozzá, ami aztán az ilyen esetekben, mint a Metro, amire időt kell szánni, és oda kell rá figyelni, visszaüt.

      Szóval anno voltak 4-en, 5-en is egy-egy hónap felhozatalára, jobban el lehetett osztani, akár műfajok szerint is, hogy ki-mit teszteljen. Illetve egy-egy kritika elkészítésére is több idő jutott. Az uborkaszezonokban meg mehettek az indie címek, retro címek, MMO-k, rossz játékok, stb, amik mostanra mind eltűntek az OW-ról. Egyszerűen azért, mert nincs aki ezeket csinálja.

      Ezt a helyzetet pedig ha nem is teljesen, de részben maga Zoly idézte elő. Ugye emlékezzünk csak az Archon távozása utáni balhéra, mikor Archon kitálalt, mire Zolyék nem győzték menteni a mundér becsületét.

    • Az a baj, hogy mostanra szinte minden gamer YT csatorna kiégett már magyar fronton. És nem igazán látok utánpótlást, csak ilyen streamer csatornákat, ami számomra totál érdektelen.

  5. Metro-ból csak az első részt játszottam jó régen. Tetszett de nem éreztem nagy késztetést a folytatásra. De ez nem a játék hibája, én igazából elég nehezen tudok ráfanyalodni a mai videójátékokra, tökéletesen elvagyok 10-15 éves vagy régebbi darabokkal. Amúgy a regények közül is csak az elsőt olvastam, de olyan kimerítően dagályos (vagy jobban mondva oroszos) stílusa volt, hogy a felénél abbahagytam.
    Ami pedig az OW-t illeti: Akkor voltak jók, amikor még Sas, Shirin meg Archon is ott volt, ők tudták Zoly agymenéseit ellensúlyozni.

    • Az első rész kissé nyögvenyelős volt, pláne még az első, eredeti kiadása. Szóval én javaslom, hogy még ha az első rész, nem is annyira győzött meg, a folytatásnak, mindenképp adj egy esélyt. A Last Light sokkal kiforrottabb az elődhöz képest. Spec nálam is innentől kezdett el igazán működni a Metro széria.

      Az orosz irodalom, történetmesélés, nos igen, fogalmazzunk úgy hogy elég más a nyugati, vagy akár a távol-keletihez képest, és ez igaz a videojátékaikra is. Sokan túl lassúnak, nehezen átérezhetőnek tartják őket, amibe persze az is belejátszik, hogy az átlag ember, még itt közép-európában se ehhez van szokva, hanem inkább az amerikai, japán stílushoz. A ruszki meg ezekhez képest valóban furcsának hathat a maga távolságtartó, rideg, kissé száraz stílusával.

      Az OW-ről én még a Rossz PC Játékokon hallottam, olvastam először, mikor FreddyD belinkelte néhány film kritikáját, amit még az OW keretein belül csinált. Akkor kezdtem el nézni őket, igaz, nem rendszeresen, de időnként azért rájuk nézve követtem a videóikat, főleg Zoly, és SaS, majd később Archon videóit természetesen. Aztán tényleg úgy Archon távozása, illetve az utáni balhék után kezdett nálam fokozatosan leépülni az egész.

      • Lavirintos Says:

        Lehet köcsögségnek tűnik, de ha esetleg belefér a morális értékrendedbe az effajta “gossip” akkor kifejtenéd mi értesz balhék alatt? Mert archon volt a kedvencem abból a csoportból még így is hogy az esetek 60% nem értettem vele egyet ilyen-olyan szempontból

      • Archon nem sokkal a távozása után feltöltött egy videót a saját csatornájára, amiben lényegében kiteregette az OW belső szennyesét, hogy mik is zajlottak ott a színfalak mögött, illetve hogy mik okozták azt, ami végül az ő kilépéséhez vezetett. Aztán nem sokkal később az OW-ra is felkerült egy vlog, amiben Zoly a feleségével közösen, többek között erre is reagált. Bár a reakciójuk nagyrészt kimerült annyiban, hogy nem tetszett nekik az, hogy Archon már a távozása után ezt meglépte.

      • Plusz egészítsük ki azzal, hogy Shirin, miután távozott, ő is felrakott egy videót, amiben jóval finomabb stílusban, és a kínos kérdéseket kihagyva, szintén elmondta, hogy miért lépett ki? Nagy vonalakban ő is hasonló tartalmat fogalmazott meg. Cserébe az általa készített videók jelentős része szintén eltűnt az OW csatornáról (néhány kimondottan híresebbnek számítót leszámítva).

  6. OW Zolyék megint nyilatkoznak Metro témában. Ezúttal kb. 12:18 körültől merül fel a téma. Mondjuk előtte a japán ölelő-párnás fejtegetésük is elég kínos.

    • Hát ennek így nem sok értelme volt, lévén Zoly kb. elmondta ugyanazt, aztán azzal jöttek, hogy na biztos a márkahűség, meg a vélemény vonatra felugrás miatt mondatta azt az emberekkel, amit. Nem baj hogy legalább 8-an fejtették ki neki, jó hosszú kommentekben, mi a baj a kritikájával, miért nincs igaza, miért nem hiba az amit ő annak akar láttatni.

      Szóval ja, továbbra is ott tartunk, hogy Zoly kijelenti, hogy “annyi mindent bele lehetett volna vinni az Exodusba” aztán a fegyver festésen, meg a vonat pimpelésen túl, most se jut eszébe semmi. Azokról meg kifejtették már neki páran, miért nem illik a játékba, már ha ez neki nem nyilvánvaló. Az is tök jó, hogy Zoly kvázi az Anthem-hez hasonlítja a Metro Exodust, holott pont az a különbség a kettő között, már azon kívül, hogy rohadtul nem egy stílust képviselnek, hogy az Anthem pont nem hozta azt amit vállalt. Ennek okait pedig Zoly is felsorolta, hogy milyen ordas problémák vannak itt akár gameplay, akár teljesítmény, stabilitás szintjén.

      Amúgy ha már elölőpárna, az még egy dolog, hogy ők is ilyen Szirmai módra rácsodálkoznak arra, hogy van ilyen, de mi ez az angol kiejtés, hogy “hagging pill?”

      Elképesztő irritáló ez a nagyképű flegmázás, ami mind Zoly-ból, mind Phelan-ból előjön.

      • “Hát ennek így nem sok értelme volt, lévén Zoly kb. elmondta ugyanazt, aztán azzal jöttek, hogy na biztos a márkahűség, meg a vélemény vonatra felugrás miatt mondatta azt az emberekkel, amit. Nem baj hogy legalább 8-an fejtették ki neki, jó hosszú kommentekben, mi a baj a kritikájával, miért nincs igaza, miért nem hiba az amit ő annak akar láttatni.”

        Ez kb. meg sem lepett engem amúgy. Pedig itt meg lett volna a lehetősége, hogy finomítson az álláspontján. Jó, mondjuk azért azt csak kibökte, hogy amúgy megérti azokat, akiknek ez tetszik, de neki akkor sem jön be. Ennyiből még el tudom fogadni neki, hisz nem mindenkinek tetszik minden, csak ugye az érvelése, hogy olyan dolgokat hiányol, amiknek nem feltétlen kellene benne lennie, eléggé sántít.

        “Az is tök jó, hogy Zoly kvázi az Anthem-hez hasonlítja a Metro Exodust, holott pont az a különbség a kettő között, már azon kívül, hogy rohadtul nem egy stílust képviselnek, hogy az Anthem pont nem hozta azt amit vállalt.”

        Azért azt is hozzá tette, ami te írsz, hogy az Anthem nem hozta, amit vállalt.

        “Amúgy ha már elölőpárna, az még egy dolog, hogy ők is ilyen Szirmai módra rácsodálkoznak arra, hogy van ilyen, de mi ez az angol kiejtés, hogy “hagging pill?””

        Ja, azt én is néztem, hogy ezt meg minek előhozni úgy, mintha valami újdonság lenne, amire rá kell csodálkozni. Itt megint az tör elő, hogy ugyan ismernek egy pár japán dolgot, de a teljes egészet egyáltalán nem látják, így aztán rácsodálkoznak arra, hogy a japánoknál ilyenek is vannak. Persze, könnyen lehet, hogy ez az egész rájátszás, de Zolyból kinézem, hogy ennyire tájékozatlan legyen, és tényleg meglepődött ezeknek a párnáknak a létén.

        “Elképesztő irritáló ez a nagyképű flegmázás, ami mind Zoly-ból, mind Phelan-ból előjön.”

        Külön érdemes kiemelni Phelant, aki aztán a flegmázás csúcsra járatásának mestere. Mikor először debütált ebben a műsorban, konkrétan olyan bicskanyitogató volt a stílusa, hogy a nézők egy emberként küldték el melegebb éghajlatra. Aztán ebből vissza vett, bár azt nem volt hajlandó belátni, vagy beismerni, hogy a stílusán változtatnia kellene, mert így, ebben a formában túl mutat már a bunkósággal azon a szinten, ami egészségesen befogadható. Persze, finomodott már a stílusa, de most megint visszaköszönt a kezdetekkori Phelan (mondjuk vicces, hogy egy olyan nick-el van jelen, ami amúgy már nem ismeretlen a játékos közösségben, hisz ott a WoT-os Ph3lan, csak ugye kicsit másképp írva).

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: