Total War Warhammer – A formabontó

Ha az a kérdés, mit gondolok a stratégiai műfaj elmúlt lassan 10 évéről, akkor őszintén szólva nehéz helyzetben vagyok. Nem pusztán azért, mert egy kezemen meg tudom számolni, hány cím volt képes felkelteni az érdeklődésemet. Hanem azért is, mert idejét se tudom már, mikor játszottam utoljára olyan stratégiai játékkal, ami nem csak képes volt akár 3-4 órára is a gép elé szögezni, de arra is, hogy simán belerakják 100 órát úgy, hogy még bőven legyen mit csinálnom.

A tény pedig, hogy számomra az egyik ilyen cím, pont a Warhammer fantasy világában játszódik, amiből valljuk be, sajnos nem sok kiemelkedő installációt kaptunk. Mindez a Total War széria alapjain, aminek a renoméja, szintén szenvedett némi csorbát pár elsietett, gyengébb résszel. Nos fogalmazzunk úgy, korábban nem mertem volna rá nagyobb összegben fogadni, hogy ilyen valaha is elkészülhet. Ám mégis itt van, a játék jött, látott, és a hibái ellenére is meggyőzött. =)


A történelem már unalmas, most jöjjön valami új…

Annak idején a Shogun: Total War, egy érdekes színfontja volt az ezredfordulós felhozatalnak. A korábban shooter, platformer, majd később sport játékokkal próbálkozó Creative Assembly fejlesztőcsapat, egy az akkor népszerű trendektől eltérő, újszerű koncepcióval törte meg, a stratégiai játékoknál addig uralkodó rutint.

Az idősebb korosztály, nyilván emlékszik még azokra az időkre, amikor anno a ’90-es évek végén, és az ezredforduló korai éveiben, a stratégiai játékok túlnyomó többsége, nagyjából kétfajta, addigra jól bevált formulával dolgozott. Vagy a Dune II-vel lefektetett RTS alapokat, vagy a Close Combat féle RTT vonulatot képviselték. Elég csak egyik oldalon az Age of Empires, Warcraft, Starcraft, vagy másik oldalon a Sudden Strike sorozat sikerére gondolni. Illetve arra, hányan próbálták ezen játékok formuláját hol több, hol kevesebb sikerrel lemásolni.

A Total War széria, ezekkel a trendekkel ellentétben, egy merőben más megközelítést használt. Még a játék egy része, a menedzselés, egy eltérő mérető területekre osztott, nagy világtérképen zajlott, ahol körökre osztva zajlottak az események. A seregeinket, leginkább a Heroes játékokra hajazó módon, egy vezér figuraként megtestesülve mozgathattuk ide-oda. Addig a csaták alkalmával, egy külön csatateret kaptunk, ahol hatalmas, több száz, akár ezer fős, különféle osztagokra bontott seregeket ereszthettünk egymásnak. Ahol bizony igen nagy hangsúlyt kapott az, hogyan állítjuk fel az egyes osztagokat, milyen taktikát alkalmazunk, és milyen egységet, milyen egység ellen küldünk harcolni, és hogyan. Vagyis jóval komplexebb és összetettebb volt, mint amit addig megszokhattunk.

A Shogun sikere után persze borítékolható volt, hogy érkezni fognak majd a folytatások is, másfajta történelmi körítéssel, és a sorozat az évek folyamán, szépen ki is termelt maga köré, egy hűséges fogyasztó közösséget. Jómagam egészen a 2009-es Empire-ig követtem a sorozatot, aztán onnantól kezdve, a sorozat valahogy egyre inkább elsikkadt számomra. Bár elolvastam az újabb részekről szóló kritikákat, néztem belőlük gameplay videókat, ám semmi ingerenciát nem éreztem arra, hogy bármelyikbe is belevágjak.

Valószínűleg maguk a fejlesztők is érezhették, hogy bár hiába kapnak az újabb és újabb installációk, jó kritikai értékeléseket, új játékosokat egyre kevésbé lehet megfogni és bevonzani a történelmi témákkal. Ezért egy hirtelen jött ötlettől vezérelve, úgy döntöttek, dobják a történelmi settinget, és megpróbálkoznak valami teljesen mással. Így elkészült hát el az első nem valós témájú Total War játék a széria történelmében, ami nagy örömömre, az általam kedvelt Warhammer fantasy világában játszódott. Ez a “házasság” pedig mindkét félnek jól jött. A Warhammer világa, elhozta azt a vérfrissítést, amire a Total War szériának, egyértelműen szüksége volt. Cserébe a Warhammer fantasy világa is kapott végre egy méltó feldolgozást, egy olyan formában, ami még illett is annak stílusához.


Az óvilágban csak egyetlen dolog állandó, a háború…

Jó hír, hogy a fejlesztők azért gondoltak nem csak azokra a játékosokra, akik most ugranak neki frissen a Total War szériának, de azokra is, akiknek eddig maximum pukkanásnyi fogalmuk volt csak arról, mi is az a Warhammer. A játék szépen, fokozatosan vezet be, nem csak a játék működésébe, de a Warhammer világába is.

A játék magját, az úgy nevezet Old World kampány adja, ahol nem kevesebb, mint 8 faj, és összesen 17 játszható frakció vár ránk. (Már ha birtokoljuk az összes DLC-t, de erről majd később.) A játék világa, leginkább a késő középkori, reneszánsz európára emlékeztet, feldobva fantasy elemekkel, melyek egy részét mítoszok és legendák, más részét történelmi események ihlették. Ebben a világban tehát jól megférnek egymás mellett a muskétások, a kétfejű fagy sárkányok, vagy akár a gőz hajtotta, kezdetleges tankok.

A játék a Warhammer világának egy igen izgalmas időszakába visz vissza minket, ami jól visszaadja azt a kaotikus, kiszámíthatatlan, sokszor reménytelen érzést, ami ennek a világnak a sajátja. A régi világ forrong. Középföldén az emberek Birodalma még nem egyesült a frissen megválasztott Karl Franz császár vezetése alatt. A főváros, Aldorf környékét, marakodó tartományurak veszik körbe, akik közül nehéz azt eldönteni, ki az ellenség, és ki a barát.

Nem messze innét, a Szürke hegység másik oldalán Bretonnia vív harcot a területükön portyázó orkokkal, és bestiákkal szemben, amibe belekeverednek a közelben tanyázó elfek is. Míg keleten nekromanták és vámpírurak hatalmi játszmája folyik, hogy eldőljön végre, kinek a vezetése alatt indulhatnak majd meg a holtak seregei, az élők világa ellen.

Lenn délen a büszke törpék, és a brutális orkok vívják időtlen, szűnni nem akaró háborújukat. Haragtartó Thorgrim, Karaz-a-Karak urának eltökélt szándéka, hogy kiűzze végre a zöldbőrűeket ősei otthonából, miközben a környező hegységekben szétszórt törpe klánokat próbálja egyesíteni. Míg a zöldek oldalán Vasbőrű Grimgor vív harcot, nem csak a kifosztásra váró törpékkel, de a hasonló álmokat dédelgető, rivális orkokkal szemben, akiket leginkább az erő jogán lehet meggyőzni arról, hogy csatlakozzanak hozzá.

Közben a fagyos északon, Wulfric a vándor kívánja épp egyesíteni a barbár törzseket, hogy aztán a tenger másik partján kedvükre fosztogathassák a gazdag birodalmi területeket. Azonban valami más is munkálkodik errefelé. A fagyos északtól nem messze fekvő, kietlen káosz pusztaságban, egy új erő emelkedik fel a világot átszövő háborúból és vérrontásból, mely képes arra, hogy mindent leigázzon.

A játékban alapvetően kétféle frakciót különböztethetünk meg. Vannak a hagyományos értelemben vett letelepedő frakciók, akik a különféle tartományok uralmuk alá hajtásával tesznek szert bevételre, ott toboroznak, fejlesztenek, stb. Itt fontos megjegyezni, hogy vannak azért korlátozások, azaz nem minden faj képes bármelyik másik faj településeire beköltözni. Az orkok például nem verhetnek tanyát emberi településeken, ahogy az élőholtak se vehetik birtokba a törpe erődöket, és fordítva.

Emellett vannak még olyan speciális megkötések, mint hogy például a Norsca barbárok, a saját félszigetükön kívül, csak a part menti településeket, illetve bizonyos frakciók fővárosait képesek elfoglalni. Vagy ott vannak az elfek, akik a saját erdejükön kívül eső területeken, csak őrposztokat képesek emelni.

Rajtuk kívül, vannak még az úgynevezett nomád frakciók, akiknek nincsenek helyhez kötött településeik, ahonnét bevételt szerezhetnének. Épp ezért folyamatos zsákmányolásra, fosztogatásra kell hagyatkozniuk. Cserébe bárhol képesek tábort verni. Ilyenek a káosz erői, vagy a bestiák.

Köszönhetően annak, hogy a a játék, immár a Warhammer fantasy világában játszódik, a játékban minden frakció, teljesen másnak, sokkal egyedibbnek, és változatosabbnak hat, mint előtte bármikor. Megjelentek például repülő egységek, szörny egységek, óriás egységek, mágia, és még egyéb faj specifikus elemek, mint például a horda mechanizmus, vagy az idézés.

A játékban minden frakció más célokkal, feladatokkal, küldetésekkel, előnyökkel, hátrányokkal rendelkeznek, és eltérő játékstílust képviselnek. Épp ezért vannak könnyebben, és nehezebben játszható frakciók. Amire egyébként, figyelmeztet is a játék, amennyiben egy olyan frakcióval akarunk beleugrani ebbe a világba, ami tapasztalt játékost igényel.

A Birodalom például egy jól kiegyensúlyozott frakció, akiknek minden feladatra, helyzetre van megfelelő egységük. Mindenben jók valamennyire, ám semmiben sem jók igazán. Legnagyobb gyengéjük a morál, vagyis ha nincs a közelükben egy hős, vagy hadvezér, aki a jelenlétével, képességeivel, varázslataival ösztönzi őket, akkor könnyen megtörhetők, és felmorzsolhatók az erőik.

A törpék alapvetően egy defenzív nép, akik kiváló kovácsaiknak és kézműveseiknek hála, a legfejlettebb páncéllal, és fegyverzettel vonulnak harcba. Taktikájuk lényege, hogy kiváló tüzérségükkel, és lőfegyveres egységeikkel megtizedelik, felpuhítják a támadó ellenséget, majd közelharcban, elképesztő kitartásuknak, és állóképességüknek hála, egyszerűen kifárasztják őket, amíg azok meg nem törnek végül. Mindezért cserébe azonban nagy árat fizetnek, a törpe egységek nagy része ugyanis lassú. Nincs se lovasságuk, se harci szekereik, se klasszikus értelemben vett mágusaik. Valamint nagyon érzékenyek minden olyan egységre, ami páncéltörő, vagy képes megbontani a formációkat.

Ősi ellenségeik az orkok, egy harc és háború kedvelő faj, akik egyetlen dolgot tisztelnek csupán, a nyers fizikai erőt. Ők az egyik legfejletlenebb, legprimitívebb frakció a játékban, ennek ellenére ők bírnak, talán a legszínesebb palettával, már ami az egységek felhozatalát illeti. A hagyományos orkok mellett, lehetőségük lesz vad orkokat, goblinokat, trollokat, óriásokat, óriás pókokat, és még jó pár másik különleges egységet harcba küldeni. Az orkok egy tipikus rusher, damage dealer frakció, vagyis abban jók igazán, hogy rövid idő alatt, hatalmas sebzést osszanak ki, körbevegyék, és maguk alá gyűrjék az ellenséget. A probléma akkor kezdődik, ha erre nincs lehetőségük, az orkok ugyanis harciasak, de nem jók az elhúzódó harcokban.

Az élőholtak hatalmas seregeket képesek megmozgatni, a fekete mágia és a pszichológiai hadviselés mesterei, ráadásul egyszerre képesek toborozni, és elbukott egységeket újra feltámasztani. Nincs moráljuk, és immunisak a méregre. Cserébe elég az őket harcba küldő hadvezért elpusztítani, és rövid időn belül, szó szerint az egész sereg, magától szétesik. Valamint nem tartózkodhatnak sokáig olyan területen, ahol az általuk terjesztett romlás, megfelelő mértékben el nem terjedt.


Újszerű elemek, ismerős alapokon

Játékmenet terén, főleg a korábbi részek viszonyában, a Total War: Warhammer játékmenete sokkal intenzívebb, mozgalmasabb, és látványosabb lett, mint korábban bármikor. A fejlesztők remekül kidolgozták az egyes egységeket, és azok viselkedését, reagálást az őket érő hatásokra. Nem is beszélve a Warhammer világának autentikus, naturális világáról. Elfelejthetjük hát a röhejesen tömörülő, ügyefogyottan egymást monotonan kalapáló egységeket. Szerencsére több olyan funkciót, elemet, amik a korábbi részekben szimplán kihasználatlanok voltak, vagy körülményes volt őket használni, és az átlag játékos, hajlamos volt róluk egyszerűen megfeledkezni a csata hevében, leegyszerűsítettek, automatizáltak.

Ugyanez igaz a diplomáciára is. Ugyan vannak frakciók, például a birodalomnál, ahol valamennyit megőriztek a titulusok, hivatalok rendszeréből. Ám most már nem kell olyan dolgokkal bajlódnunk, mint családfa építés, nemesi intrikák, hivatalok ügyes-bajos dolgainak intézése, és hasonlók. Cserébe a diplomácia működése, sokkal jobban illeszkedik az egyes frakciók habitusához, működési elvéhez.

Az emberek Birodalma vagy Bretonnia esetében a kereskedelmi, érdek, és hatalmi szövetkezéseken, valamint a konföderációk kialakításán lesz a fő hangsúly. Ergo kulcsfontosságú lesz, hogy az adott frakcióval ügyesen kiépített, jó viszonyban legyünk. A Norsca barbárok esetében viszont alkalmazható az a tisztességesnek nem nevezhető, ám annál hatékonyabb taktika. Miszerint hadat üzenünk egy rivális törzsnek, leverjük a fő haderejüket, majd a védtelenül maradt ellenséggel békét kötünk, és egyesülünk velük, így a területeiket nem kell egyesével meghódítani.

A káosz esetében, ez annyiban változik, hogy mivel nomád nép lévén, nem képesek senkivel se konföderációt alkotni, az ő esetükben új értelmet nyer a vazallus rendszer. Azaz hogy legyőzünk, majd uralmunk alá hajtunk törzseket, akik utána mellettünk harcolnak, és a településeikből befolyó bevétel egy részéből, adóznak nekünk.

Az AI, bár rengeteget fejlődött a mélypontnak számító Rome II óta, továbbra is kissé hektikusnak nevezhető. Van hogy hagyja az embert szépen-lassan fejlődni, gyarapodni, növekedni, és komolyabb provokáció nélkül, nem is nagyon támad. Máskor viszont vérszemet kap, és akár 2-3 frakciót is hajlamos a nyakamra küldeni, mindjárt a játék korai szakaszában. Ezért is csalóka némiképp az egyes fajok játszhatóságának nehézségi besorolása. A gyakorlatban ugyanis, sokszor csak a szerencsén múlik, az AI épp merrefelé koncentrálja a figyelmét.

Ugyanez igaz az AI által vezérelt seregekre. Van, hogy teljesen logikusan felépített, kiegyensúlyozott seregeket küld ellenünk. Máskor viszont teljesen értelmetlen, röhejes, extrém összetételt alkalmaz. Mindenesetre az ilyen “retard build”-ek legyőzése, általában kifejezetten szórakoztató, már csak önön lehetetlenségétől fogva is. =)

Apropó, ha már harc, a korábbi részekben is igaz volt, de itt még inkább, hogy nem érdemes túlzottan az auto resolve funkcióra hagyatkozni. Utóbbi ugyanis, meglehetősen csalóka, hisz pusztán a nyers statisztikákra hagyatkozik, ám semmi olyat nem vesz figyelembe, mint például a sereg felállása, hatások helyes alkalmazása, bekerítés, hátbatámadás, stb. Vagyis olyan dolgokat, amik egy csata kimenetelét, alapjaiban el tudják dönteni, meg tudják változtatni. Nem egyszer volt olyan, hogy olyan csatát nyertem meg, minimális veszteség mellett, amit az erő méter szerint, 51%-os eséllyel buknom kellett volna.

Természetesen, azért a Total War: Warhammer esetében se minden fenékig tejfel. Gameplay szinten is vannak zavaró dolgok, amik modokkal ugyan, de könnyedén orvosolhatók. A legnagyobb probléma azonban egyértelműen a túltolt DLC-zés. A letölthető tartalmak egy része ingyenes, ha azonban kompletten szeretnénk élvezni a játékot, a 60 eurós alap ár mellé, még 70-et ki kell perkálni. Vagyis ha nem kapunk ki épp egy leárazást, közel 40.000 forintba fog ez nekünk fájni.

Egyébként, ha már DLC, akkor itt jegyezném meg, hogy van egy “titkos” DLC is a játékhoz, ami ingyenes, ám a Steam, alapból nem jelzi, még a létezését sem. Ehhez csak úgy tudunk hozzáférni, ha beregisztrálunk a Total War széria hivatalos honlapjára, szinkronizáljuk az ottani fiókunkat a Steam fiókunkkal, majd külön telepítjük.

A magam részéről, igaz hogy én ugyan megvártam egy leárazást az alap játékra, de nem bántam meg, hogy befektettem ebbe a játékba. A majd 200 óra játékidő, amit eddig beleöltem, azt hiszem elég bizonyíték arra, hogy ez a játék, mind a Total War, mind Warhammer fanoknak megéri. Igaz, utóbbiaknak talán egy kicsit egy jobban. =) Egy erős 8.5/10-el tudom jutalmazni.

32 hozzászólás to “Total War Warhammer – A formabontó”

  1. Tetszett a kritika. 😀 Majd összeszedem a gondolataimat, mert lesznek ide vágó észrevételeim, annak ellenére, hogy ezzel az opusszal nem játszottam. 🙂

    • Kíváncsian várom. =)

      Amúgy szerintem adhatnál neki egy esélyt. Nem gond, ha nem vagy járatos a Warhammer világában, a játék úgyis bevezet valamennyire. A gameplay alapok pedig ugyanúgy megvannak benne, mint bármelyik másik TW játékban.

  2. picimessenthial Says:

    Szerintem mindenképp TOP3as all-time Total War. Nagyon jó az atmoszférája, nagy és érdekes a map, rakás egység, a legendásnak mondható vezérek is sokat hozzátesznek.
    Azt a hatást nálam elérte a játék , hogy elkezdett érdekelni a Warhammer világa. Nem lettem hardcore fan, de csak eljutottam egy pár könyvig 🙂 Hátrányokhoz tényleg csak annyit mint a DLC-k , meg nekem hajlamos volt nagyon sokáig húzni a játékbetöltéseket.

    Az biztos nem tett jót a szériának , hogy elkezdték évente kiszórni a részeket, plusz közben a folyamatos dlc-k. Számomra az Empire pl már totál érdektelen volt, a Napoleon érdekelt de az még nem sikerült kifejezetten érdekesre.

    Van olyan világ és/vagy történelmi kor amelyiket kiadnád Total Waros köntösben?

    • Nálam simán az eddig megjelent legjobb TW játék, de nem tagadom, ez ügyben elfogult vagyok, mert nálam sokat dobott rajta az, hogy a Warhammer világában játszódik. =)

      A Napoleon az engem se mozgatott meg, igaz ebbe belejátszik az a tény is, hogy már anno se csíptem ezt a történelmi érát. Pedig egyesek szerint, ez a legizgalmasabb történelmi időszak, szerintem meg az egyik legunalmasabb. =)

      Amúgy igen, sokan voltak így vele, hogy korábban semmit, vagy alig valamit tudtak csak a Warhammerről, viszont miután játszottak ezzel a játékkal, utána kedvük lett jobban elmélyedni ebben a világban.

      Ez is bizonyítja, mennyire sokat számít, ha egy univerzum, minőségi feldolgozást kap. Lásd a Dawn of War széria előtt, a 40k univertum is hasonló cipőben járt. Sok frissen avanzsált rajongó, azért kezdett el elmélyedni ebben a világban, mert tetszett neki a DoW, és többet akartak róla tudni.

      Ugyanez fordítva, nálunk egyik havernak pl. ez volt az első TW játéka, amibe csak azért fogott bele, mert a Warhammer világában játszódik. Igaz, ő már a korábbi résszel, az Attilával is szemezett, hogy érdekelné, már csak a hun vonatkozás miatt is, meg mert ez a történelmi éra, tényleg nem sok feldolgozást kapott. Viszont ő sose szerette a körökre osztott játékokat, a Heroes, meg még pár másik cím kivételével. Szóval őt mindig is ez tartotta vissza attól, hogy a Total War szériába belekóstoljon, mert ő leginkább a hagyományos RTS-eket szerette. (Neki az első Falloutja is a Tactics volt, mert azt már lehetett valós idejű módban is játszani.)

      Személy szerint, én a LotR világát még szívesen látnám hasonló megvalósításban. Esetleg a D&D is érdekes lehetne. Történelmi korok kapcsán az a gond, hogy már eléggé körbeértek mostanra. Igazából az a fajta tradicionális hadviselés, település, gazdaság menedzsment, diplomácia, amire a TW épít, azt nehéz lenne más történelmi korokba átvinni. Visszafelé azért nehéz menni, mert a kőkorszakban ezek ebben a formában még nem léteztek, a modern korban pedig már nem léteztek. A rézkor még esetleg érdekes lehetne. Az is egy méltatlanul alul értékelt időszak a bronz, vagy a vaskorhoz képest.

      • picimessenthial Says:

        Tényleg és a Total War: Warhammer II-ről vélemény? Én még nem játszottam vele, mivel az igazat bevallva nem merem megvenni mert egy picit lehúzásnak tartom. Legalábbis én nem látok bele annyit, hogy megérje teljes (vagy akár fél) áron + dlc-k.

        Jó lenne ezt is megkapni a Humble Monthly keretein belül 🙂

      • Ha jön egy leárazás, tervezem majd azt is beszerezni, mert a Tomb Kings, Skavenek érdekelnének. Eddig leginkább az tartott vissza tőle, hogy a II fő kampánya, nem különösebben tetszett. Mármint amit láttam róla gameplay videókat, az alapján közel sem tűnt annyira jónak, mint amilyen az I-ben volt.

        Viszont ha megvan az első rész is, akkor elérhetővé válik a Mortal Empires nevű sandbox mód, ami kombinálja mindkét játék fő kampánytérképét, és az összes fajt. Ugyan fő küldetések nincsenek, de bizonyos események, így is bekövetkeznek, pl. káosz invázió, bestiák betörése, norsca, ork fosztogató szabadcsapatok, stb. Leginkább erre lennék majd kíváncsi. =)

  3. Így belegondolva, rá kellett döbbennem, hogy meglehetősen felemás volt a viszonyom a Total War játékokkal. De kezdjük az elején.

    “Ha az a kérdés, mit gondolok a stratégiai műfaj elmúlt lassan 10 évéről, akkor őszintén szólva nehéz helyzetben vagyok. Nem pusztán azért, mert egy kezemen meg tudom számolni, hány cím volt képes felkelteni az érdeklődésemet.”

    Mondjuk ebben kb. hasonlóan állunk. Nekem sem sok stratégiai játék tudta felkelteni az érdeklődésemet. Eleve az RTS-ek már rég nem mozgatnak meg, az RTT sose tudott annyira a szívemhez nőni, így maradtak a TW jellegű játékok. Illetve a városmenedzser játékok (ha szigorúan vesszük; jut eszembe, jön ez a Workers and Resources Sovie Republic nevű játék, érdekesnek tűnik).

    “Az idősebb korosztály, nyilván emlékszik még azokra az időkre, amikor anno a ’90-es évek végén, és az ezredforduló korai éveiben, a stratégiai játékok túlnyomó többsége, nagyjából kétfajta, addigra jól bevált formulával dolgozott. Vagy a Dune II-vel lefektetett RTS alapokat, vagy a Close Combat féle RTT vonulatot képviselték.”

    Ó, nagyon is emlékszem. 🙂 Kb. pont az ezredforduló környékén kezdtem érezni, hogy ezek a játékok nem tudnak már hosszú távon lekötni, mivel inkább szólnak a nyersanyag menedzselésről, mint a harctéri stratégiáról. Talán az RTT játékok mutattak némi kivételt ebben, de azoknak a logikájára sose sikerült igazán rájönnöm. Az Age of Empires-el, Warcraft 1-2-vel rengeteget játszottam, aztán jött a Starcraft, de kipróbáltam a Red Alert valamelyik részét is. Ezután jött a Cossacs, ami már próbált újítást vinni a formulába. Párhuzamosan megkedveltem a Heroes játékokat (igaz, csak a 2-3. részt szerettem), amelyek megint csak másfajta játékélményt jelentettek. Ami még tetszett, az az Imperium Galactica 1-2. RTT vonalon egyedül a Commandos maradt számomra emlékezetes.

    “Jó hír, hogy a fejlesztők azért gondoltak nem csak azokra a játékosokra, akik most ugranak neki frissen a Total War szériának, de azokra is, akiknek eddig maximum pukkanásnyi fogalmuk volt csak arról, mi is az a Warhammer. A játék szépen, fokozatosan vezet be, nem csak a játék működésébe, de a Warhammer világába is.”

    Szerencsére a CA mindig is figyelt arra, hogy bevezesse az új játékosait a legújabb játéknak nem csak a mechanikájába, de az atmoszférájába is. Pont ezért mindig úgy csinálták meg a tutorialt is, hogy az egy a fő történeti irányt kronológiailag megelőző periódus legyen, vagy a fő sodorhoz képest párhuzamos (pl. Rome-ban Itália meghódítása, Empire-ben amerikai kolonizálás, majd függetlenségi háború, stb.). Szóval gondolom itt is valami hasonló módon vezeti be az újakat a játékba. Mondjuk, ahogy elnézem, a nemsokára érkező 3 Kingdoms is merít a Warhammer-ből, főleg fantasy elemeket.

    “Rajtuk kívül, vannak még az úgynevezett nomád frakciók”

    Igazából ez nem nagy újítás, mivel a Barbarian Invasion is alkalmazta (meg gondolom az Attila is, de azzal nem játszottam), és a leírásod alapján, alig különbözik a mechanikájuk.

    “Köszönhetően annak, hogy a a játék, immár a Warhammer fantasy világában játszódik, a játékban minden frakció, teljesen másnak, sokkal egyedibbnek, és változatosabbnak hat, mint előtte bármikor.”

    Ezt mondjuk örömmel hallom, mivel kb. az Empire óta mindenképp, de talán már a Medieval 2-től visszatérő baja a játéknak, hogy az egyes frakciók sokszor csak színükben tértek el egymástól.

    “Ugyanez igaz a diplomáciára is. Ugyan vannak frakciók, például a birodalomnál, ahol valamennyit megőriztek a titulusok, hivatalok rendszeréből. Ám most már nem kell olyan dolgokkal bajlódnunk, mint családfa építés, nemesi intrikák, hivatalok ügyes-bajos dolgainak intézése, és hasonlók. Cserébe a diplomácia működése, sokkal jobban illeszkedik az egyes frakciók habitusához, működési elvéhez.”

    Azt hiszem, mindig is a diplomácia volt számomra a széria achilles-sarka. Sokszor annyira indokolatlanul reagált az AI a diplomáciára, hogy egy idő után pár funkciót leszámítva, nem is nagyon erőltetem. Pedig próbálták már az Empire-ben is fejleszteni (eleve a diplomáciát már nem kötötték legyártandó egységekhez), cserébe a szövetségkötésnek semmi értelmét nem láttam, mert rendszerint hadviseléskor kimerült annyiban, hogy a szövetségesem is hadi állapotba került az ellenfelemmel, de semmit nem tett a győzelmem elősegítésére (ez alól egyetlen kivétel volt, amikor még a Rome-ban jártam úgy, hogy az AI vezérelte szövetségesem elhapolt előlem egy keservesen megostromolt tartományt).

    “Máskor viszont teljesen értelmetlen, röhejes, extrém összetételt alkalmaz.”

    Régi részekben ez különösen feltűnő volt. Például, amikor kiküld ellenem két katapultos egységet, mikor nekem többszáz fős haderőm van.

    “A legnagyobb probléma azonban egyértelműen a túltolt DLC-zés.”

    Nagyjából a Rome 2-vel burjánzott ez el, de már a Shogun 2-ben is megjelent. Na, ez nálam egy sarkalatos pont arra, hogy nem akarok foglalkozni ezzel a játékkal. A Rome 2-ről is főként a DLC-k miatt mondtam le.

    “Amúgy szerintem adhatnál neki egy esélyt. Nem gond, ha nem vagy járatos a Warhammer világában, a játék úgyis bevezet valamennyire.”

    Nem az a baj, hogy nem vagyok járatos benne, hanem az, hogy nem érdekel a Warhammer. Tudom, ez sarkos gondolkodásmód, de számomra a WH inkább érződik egy felhígított, fogyasztóbarát Középfölde iterációnak, mint önálló fantasy világnak. Ez az egyik ok, amiért nem tervezem kipróbálni. A másik a DLC, ami miatt már a Rome 2-nek sem adtam esélyt, míg a harmadik ok, hogy a TW témában én amolyan oldfag mód fogom fel, és úgy vagyok vele, hogy ez a széria mindig is történelmi témához kötődött. Nem mondom azt, hogy nincs helye itt a WH-nak, csak számomra nem illik a képletbe. Meg számomra a legjobban mindig akkor tetszettek jobban a stratégiai játékok, ha azok valamilyen történelmi eseményhez kötődtek (ez alól talán a Heroes és Warcraft széria kivétel).

    “Az biztos nem tett jót a szériának , hogy elkezdték évente kiszórni a részeket, plusz közben a folyamatos dlc-k. Számomra az Empire pl már totál érdektelen volt, a Napoleon érdekelt de az még nem sikerült kifejezetten érdekesre.”

    Igazából ez az évente kiadás annyiban sántít, hogy inkább csak az utóbbi évekre volt jellemző, miközben előtte is elég sűrűn voltak TW játékok, amennyiben a kiegészítőket is számításba vesszük, és számításba kell vegyük, ha a sűrű megjelenést felrójuk a szériának, mivel az utóbbi években is gyarapította a sort pár kiegészítő (2000 és 2006 között például 8 TW játék jelent meg, ha beszámítjuk az önálló játékként is működő kiegészítőket). A DLC-k meg inkább a Shogun 2-vel jelentek meg, de igazán a Rome 2-vel durvult el a helyzet. Mondjuk mostanra a Creative Assembly próbálkozik is valamilyen kompromisszumos megoldással, miként tudná visszacsábítani a DLC miatt elpártolt játékosait. A most érkező 3 Kingdomsban is talán kevesebb lesz a plusz fizetős tartalom. Mondjuk ezt majd meglátjuk.

    Én például a Shogun 2-vel vesztettem el az érdeklődésemet a széria iránt. Az Empire nálam kedvenc kategóriába tartozik. A Napoleont én sem éreztem késznek, vagy érdekesnek. Nálam úgy néz ki a dobogó, hogy 1. Rome, 2. Empire, 3. Barbarian Invasion.

    “Van olyan világ és/vagy történelmi kor amelyiket kiadnád Total Waros köntösben?”

    Az biztos, hogy nálam van pár korszak, amit feldolgozhatna, de sokkal inkább újításokra volna szükség. Ugyan a Barbarian Invasion, a Viking Invasion és az Attila foglalkozott a kora középkor témával, de rendes, önálló játékként nem lett feldolgozva, így meg egy elég kurta megvalósítása lett a témának. Ugyanígy a reneszánsz és kora barokk hadviselés is érdekes téma lenne (15-17. század). De a kora ókor, az ipari forradalom kora, vagy épp a 20. század is érdekesek lennének. Jó, utóbbinál már problémát jelentene, hogy nem passzol hozzá a jelenlegi tartomány menedzsment-szisztéma.

    De, ha már elindították fantázia világok felé is, akkor érdekelne engem is egy Középfölde, vagy egy Warcraftos tematika, de talán a legjobban egy Star Wars-os megoldás izgatna. Vagy esetleg egy Trónok Harcás variáció (jó, a sorozatot még mindig nem kezdtem el nézni).

    “A Napoleon az engem se mozgatott meg, igaz ebbe belejátszik az a tény is, hogy már anno se csíptem ezt a történelmi érát. Pedig egyesek szerint, ez a legizgalmasabb történelmi időszak, szerintem meg az egyik legunalmasabb.”

    Hadtörténeti szempontból az egyik legizgalmasabb szerintem. Viszont a megvalósítás nekem sem jött be. Azért azt is hozzá kell tenni, hogy a TW kiegészítőknél mindig is jóval rövidebb idő alatt kellett elérni a kampány célt, ami azért sokat elvesz az egész ízéből.

    “Személy szerint, én a LotR világát még szívesen látnám hasonló megvalósításban”

    A Medieval 2-höz készült egy LotR mod, állítólag elég jó lett, mondjuk én sose próbáltam ki, mert a modolás nekem valahogy meghaladta a felfogó képességemet. De a Creative Assembly gondozásában egy original változatot kipróbálnék. De nem csak a harmad kor, de az első és másodkor is érdekelne.

    “Igazából az a fajta tradicionális hadviselés, település, gazdaság menedzsment, diplomácia, amire a TW épít, azt nehéz lenne más történelmi korokba átvinni.”

    Jó, ez kétségtelen, de pont emiatt kellene már újra gondolniuk a tartmomány menedzsmentet. Mert szeritnem volna helye mondjuk egy 1. világháborús szettingnek a szériában. Amúgy a 3 Kingdoms pont egy hiánypótló darab lesz (persze, egyértelmű, hogy a kínai piac felé nyitás a célja), hisz Ázsiából eddig zömmel Japánt ismerhettük meg, viszont a kínaiak jóval többet hadakoztak egymással, nagyobb területen, és létszámban. Ráadásul ott a külső ellenség is reálisabb tényező volt. Mondjuk ez a változat félig történelmi, míg félig fantasy. Annyira persze Kína sose mozgatott, de ezt lehet, hogy ki fogom próbálni.

    “A rézkor még esetleg érdekes lehetne. Az is egy méltatlanul alul értékelt időszak a bronz, vagy a vaskorhoz képest.”

    Nem kekeckedésből, de mennyit tudsz a rézkorról? Az a baj ezzel a kívánsággal, hogy ténylegesen az egész világon csak Németországban és Magyarországon ismerik el a rézkort, mint önálló történelmi periódust, míg a világ többi részén a bronzkorhoz sorolják. A másik az, hogy a rézkort hol terveznéd megvalósítani, ugyanis amikor például a Kárpát-medencében megjelent a rézkor (Európában egyik legkorábbi megjelenés), akkor már Egyiptomban bronzfegyverekkel harcoltak, míg Franciaország területén (de Angliában biztos) még mindig a követ csiszolták. Szintén problémás az, hogy kimutathatóan hadviselés csak a bronzkorban jelent meg.

    Még a következőre visszatérnék: az elején említettem, hogy eléggé ambivalensre sikerült a viszonyom a szériával.

    Eleve ott kezdődött a kapcsolatom ezekkel a játékokkal, hogy Rome: TW. Valamikor 2005. nyarán hallottam róla először, akkor már a kiegészítői is kijöttek. Jó, korábban, az ezredforduló környékén már hallottam a Shogunról, de nem jutottam el odáig, hogy kipróbáljam. Azóta sem pótoltam a széria első két részét (Shogun, Medieval). A Rome nálam mindmáig a legjobb TW játék. De nagyon szerettem az első kieget, a Barbarian Invasion-t is, viszont az Alexander kimaradt. Cserébe a Medieval 2 totális csalódás volt számomra (pedig hogy vártam, mert szeretem a középkor témát). Valahogy annál a játéknál végig azt éreztem, hogy az folyamatosan próbál kerékkötőként fellépni ellenem, és ez egy idő után unalmassá tette. A kieggel épp csak játszottam egy picit.

    Az Empire nálam a második kedvenc. Főleg az újításai miatt, meg az újfajta taktikai közeg révén, mivel itt már a tűzfegyverek játszották a főszerepet. A tengeri csaták sajnos nem lettek annyira érdekesek, mint a fejlesztő szerette volna (annyira másfajta taktikai gondolkodást igényel, hogy engem egy sima evezős csónak is el tudott picsázni, hiába mentem neki a legfullosabb sorhajóval – ez költői túlzás volt). Persze, megvoltak a hiányosságai, amelyek egy részével én sem tudtam kibékülni (ilyen például az ostrom/erőd kérdése). Cserébe nagy plusz pont volt, hogy itt a tartományok nem válnak deficitessé túlnépesedés esetén. Ezzel szemben a Napoleon már inkább unalmas volt, a Shogun 2 szintén nem tudott megtartani, sem annak kiegészítője (a Fall of Samurai van csak meg), a Rome 2 esetén meg már tárgyaltam, miért maradt ki. Szóval így visszagondolva, kb. a TW játékok harmadára tudom azt mondani, hogy egyértelműen élveztem, vagy legalábbis nem találtam rossznak, a többi vagy csalódás volt, vagy kimaradt az életemből.

    • “inkább szólnak a nyersanyag menedzselésről, mint a harctéri stratégiáról.” -> Igen, ezért is nem bántam, mikor a Generals környékére, beállt úgy a legtöbb RTS, hogy van egy, maximum két fajta nyersanyag. A régebbi stratégiákban, egy idő után elég macerás volt 4-5 fajta nyersanyagot begyűjteni, főleg mivel apadtak a források.

      Amúgy ez is érdekes, hogy egy időben divat volt az RTS-eknél, hogy minél több féle gyűjthető nyersanyagot próbáltak az adott játékba belecsempészni. Cossacksban is valami 6-7 volt, ha nem csalnak az emlékeim.

      Aztán rájöttek, hogy ez annyira mégse jó. Utána jöttek a megújuló, és/vagy kimeríthetetlen nyersanyag források. Például a Strongholdban is idővel újranőttek a fák, szaporodtak az állatok, újra termést hoztak a farmok, stb.

      Majd nagy sokára eljutottunk oda, hogy a Dawn of War-ban pl. már nem kellett külön munkásokat gyártani, meg nyersanyagot gyűjtögetni velük, mert volt egy építő egység, azok tudtak generátorokat építeni, amik hozták az energiát. A másik nyersanyag meg abból generálódott, ha a pályák kulcs pozícióján, elfoglaltál pontokat. Így sokkal nagyobb szerepet kapott a harc, és jóval kevesebbet a menedzsment.

      “Pont ezért mindig úgy csinálták meg a tutorialt is, hogy az egy a fő történeti irányt kronológiailag megelőző periódus legyen” -> Igen ez kb. itt is így van. Minden faj fő frakciójának, van egy külön tuttoriálja, ami betanítja az alapokat, hogy hogyan kell játszani az adott fajjal. Illetve kapsz egy keret storyt, hogy mi-miért történik.

      “Igazából ez nem nagy újítás, mivel a Barbarian Invasion is alkalmazta (meg gondolom az Attila is” -> Azt nem is írtam, hogy újítás. =) Azért hoztam csak fel, mert ha már a frakciókról írok, akkor fontos megemlíteni, hogy vannak amik nem a hagyományos területfoglalós elvet használják.

      “Ezt mondjuk örömmel hallom, mivel kb. az Empire óta mindenképp, de talán már a Medieval 2-től visszatérő baja a játéknak, hogy az egyes frakciók sokszor csak színükben tértek el egymástól.” -> Mondjuk itt elég nehéz is lett volna egyformára megcsinálni a frakciókat, mert eléggé élesen elütnek egymástól, még az egy fajba tartozók is. A Birodalom például angolszász dizájnnal operál, míg a Bretonnok franciák, a Norscát meg ugye az angolszász területekre betörő vikingek ihlették, stb.

      A másik meg ugye a gameplay rész, mert a Bretonnok pl. nem használnak lőporos fegyvereket, míg a birodalom igen. Ellenben van például pegazus, meg hippogriff lovasságuk, amik ugye repülnek, ellentétben a birodalom lovagjaival.

      Mondjuk a repülő egységeket nekem annyira nem sikerült megkedvelnem, főleg mert egy-két kivételtől eltekintve, ezek glass canon egységek, vagyis piszok hamar le tudják őket szedni, ha kapnak egy fókuszt. Amúgy meg elég drága, szinte az összes komolyabb. Persze a sárkányok jobban bírják a strapát, viszont a sima pegazus lovagokat pl. olyan lazán leszedik a dárdás norz harcosok, hogy öröm nézni. =)

      “Azt hiszem, mindig is a diplomácia volt számomra a széria achilles-sarka.” -> Szó mi szó, volt vele gond, de itt már egész értelmesen megoldották ezt is. Ha katonai szövetségre lépsz valakivel, és az ellenség közel van hozzá, akkor azért teszi a dolgát. Csak néha kell neki célpontot adni, hogy ne a védtelen falvakat égesse már fel, hanem inkább az ellenfél seregét tartsa fel, csesztesse kicsit.

      Most már pl. ha ostrom alá vesz egy nagyobb települést, és odamész mellé, akkor érzékeli a túlerőt, és automatikusan betámad. Ha meg te támadsz, és a közelben van, akkor odajön segíteni az erőivel.

      “Régi részekben ez különösen feltűnő volt. Például, amikor kiküld ellenem két katapultos egységet, mikor nekem többszáz fős haderőm van.” -> Jó mondjuk olyan itt is előfordul, hogy sikerül meglepned az ellent, aki már azért nem tud normális sereget összerakni, mert nincsenek már/még megfelelő épületei, tőkéje a toborzáshoz.

      Viszont van olyan, amikor olyan sereggel támad, hogy a 20 egységből, 10-et a tüzérség tesz ki, van 6 lőfegyveres egysége, 1 hadvezér, meg 3 közelharcos egység. Így gyakorlatilag semmi más dolgod nincs, mint valamilyen gyors egységgel, elvonni a figyelmét, aztán lerohanod, ő meg nem tud mit csinálni, mert nincs elég közelharcos egysége, amivel megvédhetné a tűzerejét.

      Vagy amikor ilyenek vannak, hogy 6 óriás, 8 troll egység, meg 4 katapult van egy goblin seregben. =D

      “inkább érződik egy felhígított, fogyasztóbarát Középfölde iterációnak, mint önálló fantasy világnak” -> Talán pont ezért nem ártana némiképp utánajárnod, mert akkor nem írnál ilyeneket. =) Jó persze, merített a Warhammer a GyU-ból is többek között (eleve mindkét cím brit eredetű) viszont ettől függetlenül, nagyon más a kettő világa. A GyU az egy klasszikus high fantasy, míg a Warhammer egy dark fantasy. A GyU sokkal inkább köthető a klasszikus középkorhoz, míg a Warhammer egyértelműen reneszánsz. Plusz a kettő közül, egyértelműen a Warhammer világa nagyobb, több fajt, frakciót vonultat fel, és még lehetne sorolni.

      Mindenesetre érdekes ez a gondolkodás, hogy a Warcraftot azt szívesen látnád TW játékként, meg anno nem egyszer arról beszéltél, hogy annál nem számít miből merített, mert önálló univerzummá nőtte ki magát, stb. A WH-ra viszont egyből rányomod, hogy az ilyen meg olyan GyU nyúlás, “felhígított” és “fogyasztóbarát”, miközben elismered, hogy ezt úgy mondod, hogy amúgy lövésed sincs az egészről.

      Ha valami “felhígított” és “fogyasztóbarát”, az kérlek pont a WC, a WH viszonyában. Illetve ha már GyU alapok “lenyúlásánál” tartunk, akkor melyik is épített fullra az emberek, orkok konfliktusára? Melyiknek is volt az az alcíme, hogy “Orcs & Humans”? =)

      Lehet nem úgy kéne a dolgokhoz hozzáállni, hogy a WC-t azt rongyosra játszottad pár évesen, arról szép emlékeid vannak, úgyhogy az jó, annak elnézünk mindent, mert “legenda”. A másikról meg semmit se tudsz, kijelented, hogy nem is akarsz, de azért minősíted.

      “talán a legjobban egy Star Wars-os megoldás izgatna” -> Azzal leginkább az lenne a baj, hogy a TW rendszere arra a fajta hadviselésre épít, amiben jelentős szerepe volt még a közelharcnak, a pajzsoknak, test páncélzatnak, stb. Na most az SW világában vannak ugyan közelharcban vívó egységek, Jedik, vagy vibropengés, sokkoló pálcás, stb egységek. Viszont a nagy csaták, alapvetően a modern hadviselésről szólnak. Azaz lőfegyveres tűzerő feszül egymásnak.

      Ugyanez a baj az I. vagy a II. világháborús settinggel. Az első ugye egy lövészárok háború volt, elhúzódó harcokkal. A második pedig a villámháborúról szólt. Az ilyesmi tök jól megvalósítható egy hagyományos RTT játékban, lásd ugye Soldiers, Sudden Strike, Codename: Panzers, stb. Viszont a TW alapjaitól nagyon eltérne.

      “Jó, ez kétségtelen, de pont emiatt kellene már újra gondolniuk a tartmomány menedzsmentet.” -> Szerintem itt inkább, magának a valósidejű csatáknak a megvalósítás lenne a problémás.

      “Nem kekeckedésből, de mennyit tudsz a rézkorról? Az a baj ezzel a kívánsággal, hogy ténylegesen az egész világon csak Németországban és Magyarországon ismerik el a rézkort, mint önálló történelmi periódust, míg a világ többi részén a bronzkorhoz sorolják.” -> Ezért is írtam, hogy problémás lenne megvalósítani, viszont érdekesnek, mindenképp érdekes lenne. =) Anno több stratégiai játékban, pl. az Empire Earth-ben is szerepelt a rézkor, mint külön történelmi időszak a bronzkor előtt, kőkor után.

  4. Nálam a Shogun 2 az abszolút favorit TW gáma, azóta nem tudtak jobbat összetenni (bár próbálkoznak). A WH-s teljes elkerült, hiszen tudod, eléggé hidegen hagy miután nincs egy kapaszkodóm se, hogy miért tudnám beleinvesztálni magam a világába. Bár ez most kicsit változóban van, hogy elkezdtem asztali szerepezni (D&D és WH), bár az is vicces, hogy kik nyertek meg maguknak igazán benne: a Slaanesh-kultusz.

    • Az nekem is nagyon bejött, meg a Rome első része. Az Attilát tervezem még pótolni, majd valamikor.

      Én inkább Nurgle, Tzeentch párti vagyok, de az osztatlant is bírom. =) Slaanesh az nekem a 40K-ban jobban bejön, főleg mivel nála vannak a Noise marineok, amik coolak, majdnem annyira, mint Tzeentch Rubric marinejai. =)

      Visszatérve a játékra, ha bírod Slaanesh-t, akkor a Total War-ban csak rád vár Sigvald herceg, a káprázatos. Norscaként pedig választhatod Slaanesh kegyeit. Igaz, ennek a bónuszai, közel sem olyan jók, mint a másik 3 istené, viszont kapsz egy egész jó varázslót cserébe. =)

  5. Remekül megírt kritika, meg is hozta a kedvem a játékhoz. Nekem a Total War sorozatból elég sok részt kipipálhatok de úgy valahol a Shogun2 környékén elvesztettem a fonalat és talán azért se nyomtam a Warhammer-es részeket. Nekem a WH-ből sokkal inkább a klasszikus stratégiát képviselő Dawn of War széria maradt meg, mindenesetre valóban érdekes kombinációnak hangzik. A TW sorozatból amúgy számomra a Rome a kedvenc, nemcsak a kor miatt hanem mert annyira jól van kiegyensúlyozva benne minden játékelem, nemcsoda, hogy a második már nem tudtam megközelíteni.
    Amúgy pedig ha van játékműfaj, ami tényleg hiányzik a mai palettáról, akkor az az RTS. Persze lehet találni, főleg indie vonalon, de hiányzik az, amikor a Westwood és a Blizzard közösen uralta a terepet.

    • Mondjuk a Dawn of War az a 40k-t dolgozta fel. A fantasyból, már ha a 2000 előtti címeket nem számoljuk, egyetlen komolyabb stratégia jött ki, a Mark of Chaos. Ami ígéretesen indult, viszont játékmenetileg kiforratlan volt.

      A Rome az szerintem mindenkinek benne van ha nem is a top 3, de a top 5 TW játék között egészen biztosan, és nem véletlenül. Ugye itt jött be az első komolyabb engine váltás is, ami után technikailag is sokat fejlődött a játék.

      Amúgy persze a Westwood, Blizz játékok dominálták az érát, de azért ott volt még a Cavedog féle Total Annihilation, a Microsoft Age of sorozata, az Empire Earth, és a Cossacks.

  6. Az én kedvencem a Medieval 2 volt. 🙂
    Abban nem volt az a abromság mint az 1ben h ha más területére léptél, akkor hadatüzent neked.
    A Warhammeres témaválasztás elég meredek volt elsőre, de kellett h valami érdemi újítás történjen végre, mert a nagy történelmi korszakokat mind feldolgozták. Nem egyszer.
    Addig tartott az aggodalmam amíg nem láttam a játékhoz készült nagyszerű trailereket. Azok tetszettek, főleg mikor kis genyó goblin felbassza a nagy böszme orkot. 😀
    Eszembe juttatta régi nagy kedvencemet a Kingdom Under Firet.
    2 komolyabb bajom volt a warhammeres résszel. Az ostromcsaták nagyon le lettek egyszerűsítve. Se a Kislev se a Border Princes nem játszható! 😦

    • Igen, a Grimgoros jópofa volt. Bár a WH játékoknak, a trailerekkel sose volt gondjuk, sőt, azok általában baromi jól néztek ki. A Mark of Chaos is nagyon jó trailerrel indított, aztán ahhoz képest a gameplayből az a feeling, közel se jött át. Az Age of Reckoning is nagyon epic trailereket kapott, a játék is jó volt, viszont azt meg az EA idióta üzletpolitikája miatt lőttek le idő előtt. A fanok azóta újra is élesztették, közösségi támogatásból.

      Az emberi frakciók közül én is hiányoltam, hogy náluk csak az Empire frakció játszható, pedig valóban a ruszki Kislev, vagy a déli tartományok is bekerülhettek volna, akár még Tilea is. Csak hát gondolom nem volt elég idő, kellően sajátosra szabni őket. Bár ezt később orvosolhatták volna egy DLC-vel.

      Mondjuk a Border Princes még jó helyen is kezd, a Kislev viszont necces lenne, mert eléggé a tűzvonalban van a térképen. Nem véletlen, hogy mire eljön a káosz invázió, addigra a Kislev már általában annyira gyenge, hogy különösebb nehézség nélkül szétkapják.

      Az ostromcsatákkal kapcsolatban mondjuk azt is látni kell, hogy itt a fejlesztők, igazából tesztelték az új mechanizmust. Az ostrom csatákat ugyanis a legtöbb játékos nem szerette a korábbi részekben, mert a védők, jellemzően túl nagy előnyben vannak a támadókkal szemben. Ezért vették egyszerűbbre, pörgősebbre a figurát, ami persze mondhatjuk, hogy kevesebb taktikázásnak enged teret. Cserébe nem olyan vontatottak.

  7. “Igen, ezért is nem bántam, mikor a Generals környékére, beállt úgy a legtöbb RTS, hogy van egy, maximum két fajta nyersanyag.”

    Igazából nekem az alapkoncepciója vált unalmassá az RTS játékoknak. Szóval onnantól mindegy volt, hogy 2-féle nyersanyagot, vagy 6-7 variációt kell termelni. Ebben mondjuk poén, hogy közben meg a TW játékok tartomány menedzsment rendszerét meg túlzottan elnagyoltnak érzem. A Paradox játékokból át kellene lesni pár megoldást, hogy fel lehessen dobni ezt a részét a dolognak.

    “Azt nem is írtam, hogy újítás. =) Azért hoztam csak fel, mert ha már a frakciókról írok, akkor fontos megemlíteni, hogy vannak amik nem a hagyományos területfoglalós elvet használják.”

    Oké, kicsit túlkomplikáltam magamban a témát. 🙂 Ugye a Medieval 2-ben volt utoljára nomád frakció egész az Attiláig, ami meg lényegében a BI remake-jének tűnik. Azt egyszer én is ki akarom próbálni, mert érdekel, hogy működik, lévén a BI esetében pont a nomádok működése nem nagyon jött be. Hátha csiszoltak annyit rajta, hogy kézre álljon.

    “Mondjuk a repülő egységeket nekem annyira nem sikerült megkedvelnem”

    Szerintem itt az is lehet a dologban, hogy először szerepel repülő egység a játék történetében, így lehet, nem sikerült jól megragadniuk a dolgot. Vagy nagyon kilóg a koncepcióból. Azért remélem, hosszú távon nem válik felesleges elemmé, mint a hajók.

    “Jó mondjuk olyan itt is előfordul, hogy sikerül meglepned az ellent, aki már azért nem tud normális sereget összerakni, mert nincsenek már/még megfelelő épületei, tőkéje a toborzáshoz.”

    Most nem a legyalult ellenségnél találkoztam ilyen fura dolgokkal, mert az evidens, hogy nem tud megfelelő sereget kiállítani, hanem olyan esetében, amelyik elvileg képes lett volna értelmes sereggel felvonulni. Láttam olyat is (Rome-ban, Medieval 2-ben, Empire-ben egyaránt), hogy az AI valamiért úgy ítéli, hogy az nyerő taktika, ha a serebe bepakol 8 ostromgépet, majd azzal nekimegy a főseregemnek. Itt inkább az AI programozásában lehetett hiba, úgy ítélte, hogy a legnagyobb táblaértékű bábúkkal kell megtöltenie a seregét ahhoz, hogy erős legyen, közben nem kalkulálták bele, hogy azok nem feltétlen alkalmasak egy nyílt színi csatára.

    “Talán pont ezért nem ártana némiképp utánajárnod, mert akkor nem írnál ilyeneket.”

    Ez jogos. 🙂

    “Mindenesetre érdekes ez a gondolkodás, hogy a Warcraftot azt szívesen látnád TW játékként, meg anno nem egyszer arról beszéltél, hogy annál nem számít miből merített, mert önálló univerzummá nőtte ki magát, stb. A WH-ra viszont egyből rányomod, hogy az ilyen meg olyan GyU nyúlás, “felhígított” és “fogyasztóbarát”, miközben elismered, hogy ezt úgy mondod, hogy amúgy lövésed sincs az egészről.

    Ha valami “felhígított” és “fogyasztóbarát”, az kérlek pont a WC, a WH viszonyában. Illetve ha már GyU alapok “lenyúlásánál” tartunk, akkor melyik is épített fullra az emberek, orkok konfliktusára? Melyiknek is volt az az alcíme, hogy “Orcs & Humans”? =)

    Lehet nem úgy kéne a dolgokhoz hozzáállni, hogy a WC-t azt rongyosra játszottad pár évesen, arról szép emlékeid vannak, úgyhogy az jó, annak elnézünk mindent, mert “legenda”. A másikról meg semmit se tudsz, kijelented, hogy nem is akarsz, de azért minősíted.”

    Igazából pont az a poén, hogy még én is meglepődök magamon, hogy a WH esetében miért alakult ki bennem ez az ellenszenv. Valahogy úgy vagyok ezzel is, mint a Trónok harcával, mindenki oda van érte, nekem meg valahogy ebből fakadóan van egy zsigeri távolságtartásra való késztetésem. Persze, egyszer lehet, rászánom magam, hogy meggyőzzön a cím az erényeiről, de még nem érzem elérkezettnek rá az időt. Amúgy attól, hogy szerintem a Warcraftnak jól állna TW formula, még nem biztos, hogy ki is akarnám próbálni.

    Közben azért az is eszembe jutott, hogy régóta agyalok egy történelmi perióduson, amit szívesen látnék ebben a szériában, viszont előző hozzászólásomban kifelejtettem: 16-17. századi magyarországi török háborúk.

    “Azzal leginkább az lenne a baj, hogy a TW rendszere arra a fajta hadviselésre épít, amiben jelentős szerepe volt még a közelharcnak, a pajzsoknak, test páncélzatnak, stb. Na most az SW világában vannak ugyan közelharcban vívó egységek, Jedik, vagy vibropengés, sokkoló pálcás, stb egységek. Viszont a nagy csaták, alapvetően a modern hadviselésről szólnak. Azaz lőfegyveres tűzerő feszül egymásnak.

    Ugyanez a baj az I. vagy a II. világháborús settinggel. Az első ugye egy lövészárok háború volt, elhúzódó harcokkal. A második pedig a villámháborúról szólt. Az ilyesmi tök jól megvalósítható egy hagyományos RTT játékban, lásd ugye Soldiers, Sudden Strike, Codename: Panzers, stb. Viszont a TW alapjaitól nagyon eltérne.”

    Érdekes, Empire-nél, Napoleonnál működik, pedig ott is már zömében távolsági fegyverek vannak. A 2. vh-t valóban nehéz lenne ebbe beleépíteni, de szerintem az 1. vh, némi menedzsment módosítással belerakható, működőképes formula lenne.

    “Szerintem itt inkább, magának a valósidejű csatáknak a megvalósítás lenne a problémás.”

    Szerintem meg nem, mivel az alapokat az Empire lefektette, csak tovább kellene fejleszteni. Ott is vannak nagyon kezdetlegesen lövészárkok (sajnos nem olyan kidolgozottságban, mint a valódi 18. századi árkok, de azért vannak).

    “Ezért is írtam, hogy problémás lenne megvalósítani, viszont érdekesnek, mindenképp érdekes lenne. =) Anno több stratégiai játékban, pl. az Empire Earth-ben is szerepelt a rézkor, mint külön történelmi időszak a bronzkor előtt, kőkor után.”

    Igen, főleg RTS-ekben, ahol játékmechanikailag jól jött még egy plusz korszak, viszont azok történelmi pontosságával amúgy is vannak gondok (ha jól emlékszem, Age of Empires-ben már a neolitikumban lehetett lovas egységeket szerezni). Attól, hogy nem ismerik el a rézkor létjogosultságát, attól még ismerik magát a fogalmat. A valóságban a rézkor csak annyiban különbözött a neolitikumtól, anyagi kultúráját, életmódját tekintve, hogy már készítettek rézből ékszereket, meg hatalomjelző, rangjelző díszfegyvereket (jobb szó híján fegyver, ezek zömmel réz balták voltak, viszont nem igazán van bizonyíték arra, hogy a rézkorban komoly hadviselés lett volna, viszont megjelent a társadalmi differenciálódás). Persze, ha mondjuk egy Mezopotámiára koncentrálna a koncepció, akkor még beleférne valamilyen szinten, bár ott sem volt egyértelműen elkülöníthető rézkor, inkább egy átmeneti periódus volt a neolitikum és bronzkor határán.

    Jut eszembe, arról meg is feledkeztem, hogy december-január magasságában kipróbáltam ezt a Total War Arénát, amit azóta le is lőttek, mert csúfosan bukott érdeklődés hiányában. Ki se jutott a nyílt béta fázisból. Azért azzal jól mellélőttek. Pedig az ötlet nem volt teljesen rossz, csak az volt a baj, hogy a Wargaming-et későn vonták már be a dologba, így aztán a szarból már ők sem tudtak menteni. Bár gyanítom, más kiadó/stúdió sem lett volna képes menteni ezt a játékot.

    “Nekem a Total War sorozatból elég sok részt kipipálhatok de úgy valahol a Shogun2 környékén elvesztettem a fonalat és talán azért se nyomtam a Warhammer-es részeket.”

    Érdekes, sokan vagyunk, akik a Shogun 2 környékén vesztették el az érdeklődést a széria iránt. 🙂

    • “Szerintem itt az is lehet a dologban, hogy először szerepel repülő egység a játék történetében, így lehet, nem sikerült jól megragadniuk a dolgot. Vagy nagyon kilóg a koncepcióból.” -> Igazából nem működnek rosszul, csak az a gond velük, hogy nagyon sok minkromenedzselést igényelnek, mert a többségük olyan, mint a páncél nélküli könnyű lovasság.

      Nagy részük arra jó, hogy a lőfegyveres egységeket, könnyű gyalogságot (ami nem lándzsás, vagy alabárdos) zaklasd velük. Illetve a demoralizált csapatokat megtizedeld, üldözd velük.

      Van pár, jellemzően a sárkányok, manticoreok, vagy a törpék gyrocoptereinek bombázó verziói, amik azért képesek tankolni némi bejövő sebzést, de nagyon vigyázni kell, hogy le ne fókuszálja őket az ellen, mert különben elég drágák.

      Amúgy én a harci szekerekkel is úgy vagyok, hogy hős alá szívesen beteszem, de amúgy nem vagyok nagy rajongójuk, mert részben azokkal is ugyanaz a baj, hogy nagyon sokat kell őket terelgetni, meg vigyázni arra, hogy fókuszt ne kapjanak, mert akkor azonnal végük.

      “az AI valamiért úgy ítéli, hogy az nyerő taktika, ha a serebe bepakol 8 ostromgépet, majd azzal nekimegy a főseregemnek.” -> Igen, ilyenekre hoztam is fel utána példákat, hogy milyen retard buildekkel képes néha előállni az AI. =) Ja meg az se semmi, ahogy néha felállítja őket csata közben. Mikor egy gócba pakolja az ostrom egységeit, miközben 2-3 helyre is szétszórhatná őket. Így nem lenne olyan könnyű mindet lerohanni egyszerre.

      Bezzeg máskor meg úgy bekerül, hogy észre se veszed, hogy két lándzsás egység elcsámpázott a dombok alatt, az íjászaid mögé.

      “Valahogy úgy vagyok ezzel is, mint a Trónok harcával, mindenki oda van érte, nekem meg valahogy ebből fakadóan van egy zsigeri távolságtartásra való késztetésem.” -> Tudod mi a poén, hogy egyesek pont amiatt hőbörögtek, hogy miért pont a WH került feldolgozásra a GoT helyett, mert hogy azt többen ismerik, meg jobb fantasy alapanyag. Holott a GoT kb. annyira fantasy, amennyire a Z Nation horror. =)

      “16-17. századi magyarországi török háborúk” -> Mondjuk igen, az is érdekes lehetne, csak az meg olyan, hogy a CA azért mégiscsak egy brit cég, nekik meg ez az időszak nem annyira érdekes. Persze volt egy Attila, de az meg leginkább azért született meg, mert az ő személyének, illetve az akkori eseményeknek, nyugaton is van egy hírneve, reputációja.

      Többen felvetették anno, hogy akár az 1848-as eseményeket is fel lehetne dolgozni. Elvégre abban se csak magyarok, oroszok, meg osztrákok csaptak össze, szóval fel lehetne tölteni a frakciókat. Viszont ez is egy olyan dolog, hogy egy nyugati embernek ez nem sokat mondana.

      Jó persze, feldolgozták a Kínai belháborúkat is legutóbb, de az sem azért történt, mert a nyugati embert ez az időszak érdekli, hanem mert nyitni akartak az ázsiai piac felé, hisz rengetegen vannak.

      “az 1. vh, némi menedzsment módosítással belerakható, működőképes formula lenne” -> A géppuskafészkek telepítése, harci gáz bevetése mondjuk érdekes irányba vihetné el a csatákat. Esetleg a léghajók bevetése, mint felderítők, bombázók. =)

      “Igen, főleg RTS-ekben, ahol játékmechanikailag jól jött még egy plusz korszak, viszont azok történelmi pontosságával amúgy is vannak gondok” -> Az Empire Earthben ha jól rémlik az volt az újdonság, amit a kor behozott, hogy megjelentek a farmok, a vallási egységek, épületek, na meg itt vált elérhetővé a kikötő, halász és szállító egységekkel. Illetve az első csodák is itt jöttek be, mint a Ziggurat.

      • “Ja meg az se semmi, ahogy néha felállítja őket csata közben. Mikor egy gócba pakolja az ostrom egységeit, miközben 2-3 helyre is szétszórhatná őket. Így nem lenne olyan könnyű mindet lerohanni egyszerre.”

        Én is szoktam tüzérséget gócba rakni, de olyankor azért rakok melléjük valami gyalogságot védelmi célból. Néha egész jó fókuszt lehet így lőni velük.

        Amúgy a retard AI taktikák közül a kedvencem az volt, amikor Empire-ben a teljes lovasságot frontálisan ráküldte a sorgyalogságomra, majd szépen kereszt irányban nyargalászni kezdtek a tűzvonalon belül. Kb. két perc alatt ledaráltam a lovasságát, és még csak meg sem kellett mozdulnom hozzá.

        “Tudod mi a poén, hogy egyesek pont amiatt hőbörögtek, hogy miért pont a WH került feldolgozásra a GoT helyett, mert hogy azt többen ismerik, meg jobb fantasy alapanyag. Holott a GoT kb. annyira fantasy, amennyire a Z Nation horror.”

        Hehe. Akkor ezzel nem vagyok egyedül. Valahogy így látatlanban is olyan érzésem van, hogy a GoT-nak kurvára kevés köze van a fantasyhoz. De ebben a legviccesebb ugye Puzsér, aki kikiáltotta a fantasy csimborasszójának. De tényleg, a fantasy elemeknek annyira nem látszik hatása a történetre, hogy akár egy valódi történelmi közegbe is tehették volna, vagy akár sci-fi közegbe. Ez egy intrika történet, középkori szettingben, néhány sárkánnyal meg élőhalottal megspékelve.

        “Mondjuk igen, az is érdekes lehetne, csak az meg olyan, hogy a CA azért mégiscsak egy brit cég, nekik meg ez az időszak nem annyira érdekes. Persze volt egy Attila, de az meg leginkább azért született meg, mert az ő személyének, illetve az akkori eseményeknek, nyugaton is van egy hírneve, reputációja.”

        Jó, tudom, hogy vágyálom marad, de azért jó lenne. 🙂 Az Attila meg igazán azért érdekes, mert ezt az egész kora középkor témát nagyon szemelvényesen, óvatosan közelítették meg mindig is. Gyakorlatilag a Nagy Népvándorlás időszakával, meg a Vikingekkel foglalkoztak eddig, de az egész kb. 500 éves periódust sose próbálták egyben feldolgozni.

        “Többen felvetették anno, hogy akár az 1848-as eseményeket is fel lehetne dolgozni. Elvégre abban se csak magyarok, oroszok, meg osztrákok csaptak össze, szóval fel lehetne tölteni a frakciókat. Viszont ez is egy olyan dolog, hogy egy nyugati embernek ez nem sokat mondana.”

        Ezt inkább kiegészítőként tudnám elképzelni. Mondjuk egy ipari forradalom tematikájú, 19. századot feldolgozó rész mellé.

        “Az Empire Earthben ha jól rémlik az volt az újdonság, amit a kor behozott, hogy megjelentek a farmok, a vallási egységek, épületek, na meg itt vált elérhetővé a kikötő, halász és szállító egységekkel. Illetve az első csodák is itt jöttek be, mint a Ziggurat.”

        Alapvetően játékmechanikailag az RTS-ekbe belefért, mert ugye a korszakról az átlag játékos szinte semmit nem tud. De azért egy TW játéknál már gondot jelentene egy olyan történelmi periódus, ami 1. nem tekintik a legtöbb helyen önálló történelmi periódusnak, 2. nem volt lényegében hadtörténete, 3. annyira fragmentált lokálisan, hogy nehéz lenne egy nagyobb földrajzi egységbe beleépíteni. Azért egészen más Mezopotámiában a rézkor, ahol már valóban komoly városok alakultak ki, vagy Egyiptomban, ahol a rézkorban kezdték építeni a piramisokat, mint Európa, ahol a rézkorban addig jutottak el, hogy a falvak lakossága 100-200 fő körül mozgott, és megjelent a nemzetközi kereskedelem. S mire eljutott a kontinens egyik végéből a másikba, addigra az indulási ponton már a bronzkor kopogtatott. Az emberek anyaghasználata igazából nem nagyon változott a neolitikumhoz képest, a szerszámok zömét továbbra is kőből, fából és csontból készítették, a kerámia művesség is legfeljebb díszítőmotívumok terén tért el.

        Jó, persze, volt pár újdonság, de azok sem azonnal, és mindenütt jelentkeztek, mint a kerék használata, a társadalmi rétegződés korai megjelenése, vagy éppen a nagyobb távolságú kereskedelmi kapcsolatok. (most persze utánanézés nélkül írtam le ezeket, szóval elképzelhető, hogy több ponton tévedek, rég volt már az őskor téma egyetemen, abból se tanultam sokat, mert nem azt az irányt választottam)

  8. Ha már így előkerült a TW téma, újra felpattintottam már a Rome-ot. Azért az még mindig jól játszható, noha a mai monitorokon már eléggé pixeles. Amúgy az valahol vicces, hogy az a játék még ma is képes órákig lekötni.

  9. Most nézem, Steam-en le van árazva a Warhammer 2 50%-al.

    • Ja, láttam én is, hogy le van árazva, ahogy az első rész is, plusz a DLC-k. Gondoltam is, hogy gyorsan belépek és megveszem, mielőtt még munkába megyek, de már kevés volt az idő, úgyhogy váratott a dolog magára, délutánig.

      Felpattintottam még néhány modot, aztán bele is ugrottam gyorsan a sanbox módba, avagy a Mortal Empires kampányba. Végül a patik mellett döntöttem, de tuti sorra fognak kerülni az egyiptomi múmiák is. Csak lenne már hétvége. =)

      • Én is tartottam bevásárlást. 😀 Mielőtt munkába mentem, gyors beszereztem pár játékot: Far Cry Primal, Attila TW, Warhammer TW, CoD MW2. Utóbbiba kezdtem bele. A Far Cry esetében még rá kéne jönnöm, hogy tudom importálni a ubistore fiókomba.

      • Na, csak megvetted végül? Majd ajánlok pár modot, amit érdemes felrakni hozzá. =)

        Akadnak címek, amiket még szívesen beszereztem volna én is, de nem akartam most túl sokat költeni, pláne így hónap végéhez közeledve. Remélem amíg fizetést kapok, kitartanak még a leárazások, akciók.

      • Ja, úgy gondoltam, hogy azért csak adni kellene neki egy esélyt. Egyelőre modok nem érdekelnek. Azt sem tudom, mikor fogom kipróbálni. Most a CoD-ot nyüstölöm, viszont 1-2 pályánál többet nincs türelmem végigtolni, mert valami irritáló néha. 🙂 Amúgy a kiírás szerint július 8-ig tart a kiárusítás.

        Amúgy jó rég dumáltunk már TS-en is. Ezen a héten délutános vagyok, fél kilenc körül jutok haza. De hétvégén jó eséllyel fent leszek.

      • Igen, időközben azt is megnéztem tegnap. =) Illetve tudom, azt mondtam ebben a hónapban már nem költök semmire, de egy Valve Complete Pack-re csak elcsábultam. A 95%-os akció azért adja. 120€ helyett csak 5 és félért kapsz 20 játékot. =)

        Engem a CoD már önmagában is irritál, leginkább azért, mert legalább egy tucat ostoba trend megteremtéséből vett ki oroszlánrészt ez a széria, annak is főleg az említett MW2 epizódja.

        Persze most lehet azzal jönni, hogy: “De Péter, mindig voltak trendek, meg trend teremtő címek!” ami tény, na de akkor még a “rokon” játékokban is volt annyi egyediség, annyi kreativitás, hogy nem tudtad őket összekeverni. Hiába, hogy pl a Duke 3D, a Shadow Warrior, és a Blood alapvetően ugyanarra az enginere, mechanizmusokra épültek, mégis mind teljesen más élményt nyújtott.

        Az MW2-vel viszont kb. az indult el az FPS-eknél, mint ami mondjuk az animéknél elindult az Air, a Haruhi, és hasonlók után. Vagyis jöttek az egyen sémára épülő, lélektelen futószalag címek.

        Modok-ról azért összedobok majd egy válogatást. Steam-nél ez aztán tényleg baromira egyszerű, mert csak egy kattintással fel kell rá iratkozni, mint egy YT csatornára, aztán már fenn is van a mod. =)

        TS-nél azért valami időpont is kéne, mert akkor úgy tervezem a dolgokat. Neked is azt mondom, mint amit másoknak szoktam ilyenkor. Ha dumálni van kedvetek, e-mailben keressetek, összehozunk egy időpontot, aztán felőlem mehet a banzáj. =)

  10. “Igen, időközben azt is megnéztem tegnap. =) Illetve tudom, azt mondtam ebben a hónapban már nem költök semmire, de egy Valve Complete Pack-re csak elcsábultam. A 95%-os akció azért adja. 120€ helyett csak 5 és félért kapsz 20 játékot. =)”

    Én is gondolkodtam rajta, hogy még valamit megvegyek. 🙂 Igazából még az AC Odyssey érdekelne, de továbbra sem jöttem rá, hogy kell Steam-ről Ustore-ba importálni a cuccot.

    “Engem a CoD már önmagában is irritál, leginkább azért, mert legalább egy tucat ostoba trend megteremtéséből vett ki oroszlánrészt ez a széria, annak is főleg az említett MW2 epizódja”

    Én a korai CoD-okat szeretem. A MW2 viszont sose izgatott annyira, csak hát sok ismerősöm mondta, hogy az még egy jó rész, illetve érdemes lenne végigvinni a MW trilógiát, stb. Így aztán gondoltam, csak nekikezdek már ennek. Anno a Modern Warfare-t szerettem, a single kampány szerintem a CoD történetének legjobbja. Az, hogy mi a bajom a második résszel, lehet, majd egy kritikában összefoglalom, mert vannak vele gondok, szép számmal. 🙂

    “Az MW2-vel viszont kb. az indult el az FPS-eknél, mint ami mondjuk az animéknél elindult az Air, a Haruhi, és hasonlók után. Vagyis jöttek az egyen sémára épülő, lélektelen futószalag címek.”

    Igazából a CoD 5 óta nem követtem a szériát, mivel ők elengedték a második világháborús vonalat, én meg elengedtem magát a címet ezáltal. Annyira sose mozgatott meg a modern hadviselés, a futurisztikus meg valahogy még annyira sem. Legalábbis egy olyan játék esetében, mint a CoD, ami a második világháborúból csinált magának hírnevet. Pont ebből fakadóan, nem nagyon tudom, milyen trendet teremtett a MW2, ami miatt annyira fújsz rá.

    “Modok-ról azért összedobok majd egy válogatást. Steam-nél ez aztán tényleg baromira egyszerű, mert csak egy kattintással fel kell rá iratkozni, mint egy YT csatornára, aztán már fenn is van a mod”

    Nálam a Total War és a modok sose voltak békességben, így nem erőltettem eddig. Ha majd egyszer rászánom magam, és felpattintom a gépre, akkor első körben vanilla módban szeretném kipróbálni. Aztán, ha megragad annyira, hogy érdekeljenek esetleg modok, akkor majd kipróbálok egy-kettőt. De várólistán van még az Attila is, meg a Far Cry Primal. Plusz azért még idén szeretnék nekiveselkedni az AC Odyssey-nek is. 😀

    “TS-nél azért valami időpont is kéne”

    Jó, majd rád írok szombat folyamán. 🙂

  11. Csak felpattintottam a játékot. Tegnap végére értem az MW2-nek, töröltem is a gépről. Azért az meglepett, hogy még külön launcher is jár a TW játékokhoz újabban. Elég irritáló, hogy már minden játékkiadó/fejlesztő külön felületet csinál, aztán a Steam mellé még hat másik ilyen felületet is futtatni kell a gépen.

    Mentem amúgy egy rövid custom battle-t. Azt hiszem sok újdonságot kell még kitanulnom.

    • Na, ha már belevágtál, akkor dobjál azért fel pár modot is, megéri. =) Linkelem a gyűjteményem. Csak feliratkozol rájuk, aztán a launcherben csak simán aktiválod őket a csúszkával.

      • Áhh, túl hosszú ez a lista. 😀 2-3 ajánláson még elgondolkodnék, de 48 mod nekem sok. Még WoT-ban sem használtam ennyit.

      • Még megérteném, ha ezeket külön le kéne töltögetni, bemásolgatni megfelelő mappákba, esetlég még külön managert leszedni, meg fájlokat manuálisan konfigurálni. (Nem mintha az akkora ördöngősség lenne.) Ahogy az szokás általában a modoknál. Viszont itt tényleg kb annyit kell csinálni, amit leírtam. Végig böködöd a feliratkozás gombot, aztán csókolom.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: