Eredetileg két különálló bejegyzésben akartam ezekről a rajzfilmekről értekezni, ám mivel nagyjából egy időben váltak felkapottá, és igazából olyan túl sokat egyikről sem lehet elmondani (legalábbis jót biztos nem) úgy döntöttem, inkább letudom mindkettőt egy füst alatt.
Még anno az Eminem nagyon saját rajzfilmjéről szóló kritikám alatt tettem említést erről a rajzfilmről, ahol úgy jellemeztem, hogy “kvázi a Boondocks elfeledett, retardált tesója, amiben dekára (vagy inkább centre) ki van mérve a gangstaság” és ezzel igazából össze is foglaltam, nagyjából miről szól ez a fércmű. Ennek a megállapításához pedig elég volt, nagyjából két, azaz kettő darab epizódot megtekintenem belőle, ami akkor, bőven elég is volt.
Azonban akárcsak az említett Eminem rajzfilm, vagy akár a King Star King esetében, úgy a a Nutshack is képes volt olyan sajátos módon rossz lenni, hogy úgy döntöttem, ha olyan kedvem lesz, rá fogom magam venni arra, hogy megnézzem az egészet. Elvégre mindössze két évadból, és 16 epizódból áll az egész. Azaz még vállalható hosszúságú ahhoz, hogy az “ez annyira szar, hogy már szinte jó” szerű élményként megkínozzam magam ezzel… =)
Azaz igazság, hogy meglehetősen ambivalens érzések kavarognak most bennem, mikor ezeket a sorokat legépelem. Hiába, hogy minden rajongó tudta, hogy előbb-utóbb el fog jönni ez a pillanat. Hiába, hogy a rajongókkal jó előre közölték a hivatalos hírt. Hiába, hogy már hosszú évek óta benne volt az a pakliban, hogy bármelyik évad lehet az utolsó. Érzelmileg erre nem lehetett felkészülni.
Bár jómagam, a 2014 augusztus 14-ei kezdésemmel, már egyértelműen a másodgenerációs rajongók közé tartozom. Ergo, csak elképzelni tudom azt, hogy vajon azok mit érezhetnek most, akik tényleg a legelső részek óta, hűségesen kitartottak a sorozat mellett. Azért én is, kicsivel több mint 5 évig követtem. Ami azért is nagy szó, mert ugyan sok cím átment már a kezeim között, főleg az elmúlt 15 évben, mégis egy kezemen meg tudnám számolni azokat, amik mellett ilyen hosszú ideig kitartottam. Úgy, hogy közben az adott mű minősége sem esett olyan mértékben, hogy utána keserű szájízzel kelljen felállnom a zárás után.
További szócséplés helyett azonban, bármilyen keserédes érzések kavarognak most bennem (is) ideje számot adni arról, mi is történt ez alatt a sok év alatt…
Mikor anno kijött az első MLP speciál, mely nem közvetlenül a sorozat történetvonalához, mint inkább annak világához kötődött, az egy meglehetősen érdekes eset volt. Nem pusztán azért, mert halloweenre időzítettek egy karácsony témájú epizódot. Hanem mert a Hasbro, a sorozat sikere, és a rajongói igény ellenére, addig valahogy nem igazán erőltette, hogy mozikat, és speciálokat adjon ki. Mármint olyat, ami nem az EQG-hez köthető.
Természetesen, akárcsak a mozifilmmel szemben, úgy azzal a speciállal szemben is voltak azért fenntartásaim, és erre a gyanakvásra, pont az EQG mozik, speciálok általános minősége adott alapot. Vagyis a “nem rossz ugyan, de finoman szólva se hibátlan” érzete. Azonban mivel mind a mozi, mind a speciál, kellemes csalódás volt, vártam, mi lesz Hasbroék következő lépése.
Most pedig itt a Rainbow Roadtrip, melynél megmondom őszintén, a címe alapján tartottam kicsit tőle, hogy valami Rainbow Dash fókuszú, extra hosszú kaland lesz, ami azért nem biztos, hogy annyira jó lett volna. Mármint félreértés ne essék, nincs különösebb bajom a karakterrel, van is pár epizódja, amit kifejezetten szeretek, de 60 percben mégiscsak sok lett volna. Legalábbis nekem egészen biztosan… =)
A mai bejegyzés apropóját, igazából egy néhány nappal ezelőtti spontán beszélgetés adta, aminek az alkalmával, többek között ez a téma is felmerült. Mivel pedig ez ügyben még nem nyilatkoztam a blogon, úgy döntöttem, megérne erről is összedobni egy röpke írást.
Gondoltam, az interneten úgyis biztos lesz néhány olyan cikk, blog bejegyzés, videó, mely ezt a témát taglalja. Úgyhogy szokásomhoz híven elkezdtem kutakodni, hogy lássam, mások mit gondolnak erről, esetleg közben a saját memóriámat is felfrissítem némiképp. Ehhez képest, eléggé meglepett, mikor szembesültem azzal, hogy releváns találat is alig volt, nemhogy bármiféle tételes lista.
Szóval nagyon úgy néz ki, hogy enyém lesz az első olyan bejegyzés, mely kifejezetten erről a témáról fog szólni… =)
Emlékeztek még a ’80-as, ’90-es évek, már akkori szemmel is kínos drog prevenciós kampányaira? Na ez a rajzfilm, ennek az érának mondhatni a “koronaékszere”. A leghíresebb, és talán a legemlékezetesebb darabja ennek a műfajnak, melynek az az igazi különlegessége, hogy ez nem egy amúgy létező rajzfilm sorozathoz készült speciál volt, hanem pont fordítva. Itt a speciál végett lettek összehaknizva, mindenféle rajzfilm karakterek. A végeredmény pedig épp evégett, nos hagyott maga után némi kívánnivalót…
Korábban több alkalommal is felvetődött már bennem a gondolat, hogy kéne erről az egész MLP, brony témáról, egy olyan bejegyzést írnom, mely nem a sorozatról szóló élménybeszámoló, mint inkább egy informatív, kifejezetten a tévinformációkra, sokszor rosszindulatú pletykákra reagáló, helyreigazító cikk lesz. Ám valahányszor belekezdtem, végül mindig elvetettem az ötletet. Pedig apropója, már akkor is lett volna a dolognak.
Egyszerűen azért, mert ha az egyszeri ember, aki erről a rajzfilmről, és annak rajongóiról, semmit se tud. Elköveti azt a hibát, hogy magyarul próbál utánajárni a dolgoknak, akkor fogalmazzunk úgy, finoman szólva is “rossz lóra tesz”. A kereső ugyanis (jó eséllyel) olyan találatokat fog neki kidobni, mint a hülyeségekkel alaposan megszórt Szirmai videó, vagy ez az istenverése. Amik másra sem jók, minthogy elriasszák az egésztől. Valamiféle bizarr, beteges dolognak állítsák be, tele félcédulásokkal. Holott a valóság, ettől azért jóval árnyaltabb.
Eddig igyekeztem nem foglalkozni a dologgal, tudomásul vettem, hogy vannak emberek, akikre kár a levegőt pazarolni. Miután azonban szembesültem azzal, hogy máig születnek ilyen írások a témában, úgy döntöttem, ideje felvennem a kesztyűt, és végre tiszta vizet öntenem a pohárba.
