A Pozsonyi csata – Történelmi kacsa, szittya módra

Mikor pár évvel korábban elkezdték a híres magyar történelmi eseményeket, csatákat feldolgozni a Total War játékok motorjával, kifejezettem örültem neki. Jó volt látni, hogy végre nálunk is kezdenek haladni a korral, elszakadni a hagyományos, száraz oktatási módszerektől, és nyitnak egy sokkal interaktívabb, a fiatalabbak számára is könnyen befogadható és megérthető oktatási módszer felé.

Vizuálisan ugyan ezek a videók nem voltak már akkor sem kiemelkedőek. (Ez már akkor is inkább a rendelkezésre álló háttér hiányának, mintsem az engine gyengeségének volt betudható.) Azonban szórakoztatóak voltak, izgalmasak, igényesek, és talán ami a legfontosabb, hitelesek. Az ember tényleg elhitte a videókat látva, hogy azok az ütközetek, nagyjából tényleg így zajlottak le, a valóságban is.

Ehhez képest most 2020-ban ott tartunk, hogy a Pozsonyi csatával visszarepültünk az időben, és nem csak hogy sikerült az Age of Empires II átvezetőinek vizualitását megidézni. Hanem kiengedtek a palackból valami sokkal rosszabbat is. Az áporodott szittya bizniszt tették az identitáspolitika részévé, ezzel egy ócska fantasy szintjére lerángatva, egy amúgy is vitatott történelmi eseményt.

Boldog Karácsonyt!

Úgy döntöttem, idén valami klasszikust szeretnék kitenni az ünnep alkalmából. Vacilláltam ugyan, hogy SM legyen e (meglepő módon, az még nem volt) vagy valami más, ám végül inkább Duke koma mellett döntöttem, mert ez jópofa is. =)

Sötétzöldek, klímahiszti, na meg Greta Simpson…

Azt már megszokhattuk, hogy a politika, akár bal, akár jobb oldalról közelítjük azt meg, olyan mint Hollywood. Mindig van egy aktuális sláger témája, ami ciklikusan ismétlődik, és ha valaki figyelmet, elismerést szeretne magának szerezni, akkor ebben a témában kell megnyilvánulnia. Lehetőleg egy bizonyos fajta narratívát erősítve, minél kevésbé a tényekre, mint inkább az érzelmekre alapozva.

Ilyen a környezetvédelem témája is, melyet mára sajnos tematizált, és egyben radikalizált is a baloldal. Egyfajta szektás hitet kreálva az egészből, mely jobbára nem több, mint egy jó ürügy arra, hogy ezen felbuzdulva, bizonyos emberek hihetetlenül egyedinek, különlegesnek, és fontosnak érezhessék magukat. Anélkül, hogy igazából bármi hasznosat is tennének, bármiféle felelősséget, vagy kockázatot vállalnának. Miközben előszeretettel gyakorolják azt a privilégiumot, hogy kirekesztgessék mindazokat, akik nekik nem tetszenek. Mindezt a tolerancia, az elfogadás, a progresszió, és a sokszínűség hazug maszkja mögé bújva.

Anti-Gender vs Anime

Azt már megszokhattuk, hogy a bulvármédia, időről-időre betalál valamilyen kocka szubkultúrát, akikről aztán, valódi ismeretek hiányában, a realitásokat nagy íveben figyelmen kívül hagyva, fűt-fát összehordanak. Általában meglehetősen manipulatív, hatásvadász, kifejezetten botránykeltő stílusban. Elvégre ezeknek a médiumoknak, nem a hiteles tájékoztatás, a tényszerű és korrekt hírközlés, hanem a néző/olvasó maximalizálás a céljuk. Jellemzően a nem túlságosan edukált társadalmi rétegek megszólításával.

Az elmúlt évek során azonban, valahogy a magukat “alternatív hírforrásoknak” nevező, rendszerint radikális jobboldali portálok is átvették ezt a szokást, annak retorikájával együtt. Csak még előbbiek legalább arra próbálnak ügyelni, hogy aktuálisak legyenek, addig utóbbiaknál ez sem szempont. Ha arról van szó, 10-15 éves lemaradással is képesek előszedni egy-egy témát, szubkultúrát. Főleg, ha épp uborkaszezon van, és nincs igazán miről írniuk. Nincs ez másként most sem…

Bye FullHD, Welcome 4k!

Eljött hát ennek is az ideje. Samsung P2270HD néven elkeresztelt monitorom, több mint 9 év hű szolgálat után, a mai nappal nyugdíjazásra került. Helyét pedig átadta U28H750UQU nevű, immár UHD felbontású kollégájának. Az elején ugyan szükség volt néninemű finomhangolásra, de egyelőre valami pazar képet ad, kiváltképp ami a mély színeket illeti. A nagyobb méretet, felbontást ugyan még szoknom kell, de ehhez azt hiszem nem lesz nehéz hozzászokni. =)

Top 5 Legrosszabb magyar rajzfilm szinkron

A mai bejegyzés apropóját, igazából egy néhány nappal ezelőtti spontán beszélgetés adta, aminek az alkalmával, többek között ez a téma is felmerült. Mivel pedig ez ügyben még nem nyilatkoztam a blogon, úgy döntöttem, megérne erről is összedobni egy röpke írást.

Gondoltam, az interneten úgyis biztos lesz néhány olyan cikk, blog bejegyzés, videó, mely ezt a témát taglalja. Úgyhogy szokásomhoz híven elkezdtem kutakodni, hogy lássam, mások mit gondolnak erről, esetleg közben a saját memóriámat is felfrissítem némiképp. Ehhez képest, eléggé meglepett, mikor szembesültem azzal, hogy releváns találat is alig volt, nemhogy bármiféle tételes lista.

Szóval nagyon úgy néz ki, hogy enyém lesz az első olyan bejegyzés, mely kifejezetten erről a témáról fog szólni… =)

A Piros kapszula rabjai

Megmondom őszintén, régóta terveztem már, hogy erről a témáról egyszer írni fogok egy hosszabb terjedelmű bejegyzést, lévén a téma máig nem vesztett aktualitásából, ám eddig valahogy mindig közbejött valami. Többször is nekikezdtem, de aztán mindig félbemaradt a dolog, utólag pedig már nem éreztem elég jónak a bejegyzést ahhoz, hogy folytassam. Illetve nem titkoltan, volt egy időszak amikor amúgy is sűrűbben kerültek elő hasonló, politikai töltetű témák errefelé, nagyobb mennyiségben mint szerettem volna. Ergo, érthető miért nem akartam egy olyan bejegyzést publikálni, amivel még inkább ilyen irányba viszem el beszélgetés fő vonalát. Mert persze, lehet erről is beszélni, de egy idő után marha fárasztó tud lenni, ha egy adott téma uralkodóvá válik, és elnyom minden mást.

Mivel azonban az április hónap, amúgy is elég üres volt, nem igazán jöttek ki olyan címek, amiknél azt éreztem, megérné róluk külön bejegyzést írni, ezért úgy döntöttem, végre sort kerítek erre, és ismét törlesztem egy régi adósságomat.

Computer kaput

Sajnos rossz hírrel kell szolgálnom srácok, lányok, tegnap este ugyanis jó öreg masinám úgy döntött, megtér az örök vadászmezőkre. Ráadásul tette mindezt olyan faramuci módon, hogy jelenleg sajnos semmilyen adatomhoz nem tudok hozzáférni, amíg ki nem bontom a vinyót. (Van ugyan külső SSD-m, de a legújabb dolgaim, arra még nem lettek lementve.)

Persze tény, hogy már nem éppen egy friss konfigról van szó. Mondhatjuk, hogy kiszolgálta az idejét, és idén szeptember környékén, amúgy is cserélni akartam. Ettől függetlenül, finoman szólva se jött épp jókor a dolog. Gondolhatjátok, milyen élvezetes lehetett vasárnap este még ezzel bajlódni. Szétszedni, kibontani, tesztelgetni, hogy rájöjjek, mégis mi lelte?

Minden tudásomat latba vetettem, de sajnos a problémát nem sikerült megoldanom. Olyan hardwares eredetű probléma lépett fel, ami nem javítható, a garancia pedig már rég lejárt. Szóval nincs mese, nekiálltam a gépcserének. Az új gép összeállítását a mai nappal megkezdtem (jelenleg épp ismerőssel egyeztetek) addig is amíg nincs meg az új gép, fater régi laptopjáról vagyok kénytelen netezni. Emiatt aztán lesznek bejegyzések, amik tovább csúsznak, a “show” viszont nem áll le addig se.

Az év leghülyébb kifogása

Távoli földről jött idegenek, régi barátaim! Azért gyűltünk ma össze, hogy kiosszuk az év leghülyébb kifogásáért járó díjat. Nem volt egyszerű a döntés, hisz idén se voltunk híján pofátlanságokra, smucigságokra, mezei hazugságokra adott hülyébbnél-hülyébb “magyarázatoknak”. Ám mint mindig, győztesből csak egy lehet, egy hülye kifogás, mind felett. A díjat pedig kapja… naná hogy Randy Pitchford, és a Gearbox!

Nyár végi helyzetjelentés

Hogy hogy vagyok? Nos, köszönöm kérdésed, jól. Vagyis most már jobban.

Ha nehezen is, de sikerült megtörnöm a két hónapos néma kussolást. (Azt az egy videót, most ne számoljuk ide.) Úgyhogy most számot adok arról, mi is történt eddig. Miért is nem volt post, szinte egész nyáron.