Valami, valami, valami pörgettyű…

Az elmúlt pár évben, párszor előfordult már velem, így a harmadik X felé közeledve pedig egyre inkább, hogy úgy érzem, mintha két szék közé zuhantam volna, a generációmmal együtt. Nem találom a hangot, se a tőlem idősebbekkel, se a tőlem fiatalabbakkal. Előbbi persze nem annyira meglepő, hisz kb. 13 éves korom óta rendre problémát okozott, hogy megértessem magam, akárcsak a szüleimmel. Például, hogy miért űzök egy-egy hobbit még mindig. Utóbbi azonban új, eddig ugyanis valahol meg tudtam érteni minden fiatalos dili alapját, annak okait, ebbe azonban, még nekem is beletört a bicskám.

Az utóbbi hetekben, egyre többször láttam, főleg a 15 év alattiaknál valami furcsa, filléres, műanyag vackot, amiben az a pláne, hogy a két ujjad közé fogva lehet pörgetni, és ez azért jó mert… pontosan miért is jó? Ez a fidget spinner névre hallgató, eredetileg 30-as, tehát az én generációmnak kitalált, irodai stresszoldó játék ugyanis, ami a klasszikus stresszoldó labdát hivatott leváltani, valami olyan elképesztő divattá nőtte ki magát a mai 15 év alatti gyerekek körében, mint annak idején a yoyo, az ördögbot, vagy a heki labda. Annyi különbséggel, hogy még azokban legalább ott volt a potenciál, és némi ügyességet, kreativitást is igényeltek, addig ez kb. tényleg annyit tud, hogy lehet pörgetni. (Igaz, legalább olcsó, cserébe nem valami strapabíró…)

Anno a kora 2000-res években, a deszkás mánia aranykorában, az adrenalin gatya, a globe cipő, és az ecko pulcsik világában, talán a fingerboard volt még ehhez hasonló, az én tinédzser koromból, csak az még drága is volt. Egy komolyabb szett árából, már vehettél egy rendes gördeszkát, amivel akár meg is tanulhattál deszkázni. Az okosabbak meg szimplán hajtogattak maguknak egyet, üres, westeles feltöltőkártyából, és a South Park matricákkal teleragasztgatott fém tolltartóikon deszkáztak vele. =)

Ha valami miatt meglepő ez az egész, talán azért, mert az okos telefonok korában, a Pokemon GO, és egyéb ökörségek után, én már nem hittem volna, hogy egy szimpla mechanikus játék, még így meg tudja majd bolondítani a mai gyerekeket. (Igaz, a Minecraft legót is veszik valakik…) Sanszosan persze ez is csak egy buborék, ami hamarabb ki fog pukkanni, mint azt hinnénk. Mindenesetre, miután már pornó is van ebből, én már várom a hírt, hogy X-Y “fidgeter” (merthogy ez a nevük azoknak, akik ezzel játszanak) hogy hagyta ott a fogát, vagy verte ki majdnem a saját szemét, miközben valami eszméletlen okos trükköt próbált kivitelezni. (Ja, hogy már volt is ilyen… Na erre se kellett sokat várni.)

A 25 legirritálóbb játékos típus

Sokan azt mondják, soloban játszani egy játékot élvezetes, ám másokkal együtt játszani, akár egymással szemben, akár csapatban összedolgozva, egy teljesen más élmény szint, és ez részben igaz is. Hisz a közösen elért sikereket és eredményeket, nem csak átélni lehet sokkal intenzívebben, de az azokra való visszaemlékezés is, sokkal maradandóbb képes lenni. Már csak azért is, mert a másokkal szemben kivívott győzelem, nagyobb elismerést élvez.

Az éremnek azonban, mint mindig, itt is két oldala van. A multiplayer, MMO, MOBA világoknak ugyanis, nem csak a fényes, de az árnyoldala is sokkal rosszabb, és károsabb tud lenni. Ennek oka pedig maguk a játékosok, vagyis bizonyos játékosok, és az ő rendszerint elég jól körülírható viselkedési mintáik.

Helyzetjelentés

 

Mint az nyilván feltűnt a kedves olvasóknak, az utóbbi hetekben, nem igazán voltam aktív, se itt a blogon, se nagyon máshol se. Mielőtt azonban egyesek messzemenő következtetéseket vonnának le, úgy gondoltam eloszlatok néhány kételyt. Az első dolog, hogy ismét sikerült állást találnom, méghozzá helyben, aminek azonban az lett az egyik következménye, hogy ismét kevesebb lett a szabadidőm. Ám mivel eddig is meló mellett csináltam nagyon sok mindent, nyilván nem erre akarom ráfogni az inaktivitásom teljes okát.

Leginkább arról van szó, hogy az elmúlt pár hétben, egyrészt kedvet kaptam ahhoz, hogy ismét előszedjek pár idő igényesebb címet, mint például a Witcher 3-at. Másrészt (és ez egy kicsit összetettebb) én tavaly augusztus óta, benne voltam egy amatőr rajongói projektben, ami sajnos időközben véget ért. Nevezetesen a Fighting is Magic Mega című játék fejlesztésében vettem részt, elsősorban mint fx és sfx (konyhanyelven kép és hangeffekt) “felelős”. A projektet azonban, fogalmazzunk úgy, megváltozott körülmények miatt, időközben abba kellett hagyni. Sajnos nem tudtuk befejezni, én azonban úgy döntöttem, amit még lehet, azt egy másabb formában, megpróbálom átmenteni.

Ez nem egy nehéz munka, hisz jórészt kész anyagból dolgozom, de baromi időigényes, és szöszmötölős. Az a fajta, amiben akár órákra el lehet veszni, mire minden úgy néz ki, és úgy működik, ahogy szeretném. (A technikai részletekkel, inkább nem untatnék senkit.) Szóval röviden (és ezzel indokolt lesz az indokolatlan kép is) most épp Geralt és Trixie terelgetése foglalta le, a napi kockulásra szánt időmet. =)

A podcastel kapcsolatban, a hétvégi időpont, nekem továbbra is megfelel. Időközben már a beszélgetés menetét is, nagyrészt összeraktam fejben. Bevezetésnek úgy gondoltam, indulhatna a scifi-fantasy közti különbségek felvázolásával, scifik fajtáival, érintőlegesen a műfajokkal, és úgy általában a scifi mint olyan helyzetéről ma. Aztán kicsit személyesebbre véve a figurát, első scifis élmények, számunkra meghatározó meghatározó művek, univerzumok, vagy épp olyanok, amiket nem kedvelünk kerülnének sorra. Majd végül, mindenképp érdemes lenne szót ejteni úgy általában a folytatások, remakek, rebootok témájáról.

Hogy időben ez mennyi lesz, illetve hogy mennyire lesz majd ebből a csokorból kapacitásunk, azt majd meglátjuk menet közben. Lehet (sőt, sanszosan) több szakasza is lesz ennek. Vagy ha sikerülne egyben felvenni az egészet, akkor több részre bontanám szét.

Újévi helyzetjelentés

Nem tudom ki, hogy van vele, de én eddig még azt tapasztaltam, hogy ha egy év izgalmasan indul, akkor az általában az is marad végig, és rengeteg olyan változást hoz az életembe, melynek egy része szükséges, még ha elsőre talán nem is tűnik annak.

Boldog Karácsonyt!

Ezúton is kívánok mindenkinek, boldog karácsonyt, vagy kellemes ünnepeket, ízlés szerint. =)

Jövőre remélhetőleg ugyanitt, ugyanekkor. Addig is, ha más nem a két ünnep között, de 1-2 bejegyzés, még egészen biztosan lesz.

History Channel és a hitelesség

Általában nem szokásom youtube csatornákat reklámozni, promotálni, a napokban azonban rábukkantam egy olyanra, mely többek között az említett TV adó, és a hozzá hasonló “ismeretterjesztő” csatornák műsorait veszi szemügyre, elsősorban történelemhűség, és a valósághoz való viszony szempontjából.

Az Anti-Rajongókról, avagy a Fekete lovagok hadjárata

Az elmúlt évek során, sokszor ejtettem már szót a különféle szubkultúrákban felbukkanó, ostoba, és kifejezetten irritáló, szélsőséges emberi mentalitásokról. Ezek közül is az egyik legkárosabb (ahogy pashcutter találóan megfogalmazta) az úgynevezett szubkultúra lovagság, amikor bizonyos emberek, túlzásba viszik a hobbijukat, elveszítik a realitás érzéküket, és amolyan fehér lovagoknak kezdik magukat képzelni, fényes páncélban, akiknek szent kötelességük, hogy imádatuk tárgyát, megvédelmezzék a pogányoktól, eretnekektől, meg úgy alapvetően mindenkitől, akiket ők méltatlannak tartanak. Az effajta manavédés ugyanis, rendszerint együtt jár azzal a tévképzettel, hogy nekik bizony joguk van azt eldönteni, hogy ki számít igazi rajongónak, és ki az, akit ki kell rekeszteni a közösségből.

Nem esett azonban még szó a fehér lovagok ideológiai ellenfeleiről, a magukat büszkén anti-rajongónak nevező fekete lovagokról, akik ironikus módon, rendszerint amúgy nem sokban különböznek fehér megfelelőiktől. (Lényegében ugyanannak a skálának, a két ellentétes végén helyezkednek el. A közös azonban ugyanaz bennük, hogy mérhetetlenül ostobák.)