Nyár végi helyzetjelentés

Hogy hogy vagyok? Nos, köszönöm kérdésed, jól. Vagyis most már jobban.

Ha nehezen is, de sikerült megtörnöm a két hónapos néma kussolást. (Azt az egy videót, most ne számoljuk ide.) Úgyhogy most számot adok arról, mi is történt eddig. Miért is nem volt post, szinte egész nyáron.

8 éves a blog!

Őszintén szólva, nehéz elkezdenem ezt a bejegyzést, mert visszanézve a tavalyi évforduló óta eltelt 1 évet, bizony rá kellett arra jönnöm, hogy egy meglehetősen sovány időszakot tudhatok magam mögött, már ami a blogon történő aktivitásomat, és az itt leközölt cikkeim számát illeti.

Újévi helyzetjelentés

Nem tudom ki, hogy van vele, de én eddig még azt tapasztaltam, hogy ha egy év izgalmasan indul, akkor az általában az is marad végig, és rengeteg olyan változást hoz az életembe, melynek egy része szükséges, még ha elsőre talán nem is tűnik annak.

7 éves a blog

A tavalyi ígéreteimhez hűen, idén se szeretnék száraz, tömény statisztikai adatokkal dobálózni, és untatni vele az olvasókat. (Aki esetleg mégis kíváncsi rá, annak kommentben leírhatom.) Hanem egy sokkal átfogóbb, általánosabb összefoglalót készítenék az elmúlt egy évről. Azokról a bejegyzésekről, témákról, amikről szó esett. Illetve egyben természetesen itt reagálnék azokra a kérdésekre, megjegyzésekre, észrevételekre, amik menet közben felmerültek.

Searching thingz – 12

Eljött az új év, itt az újabb adag. =)

6 éves a blog

Szakítva a régi hagyománnyal, úgy döntöttem, idén senkit sem fogok fárasztani, felesleges, és érdektelen statisztikai adatok közlésével, helyette inkább valami érdekesebbel, tartalmasabbal próbálok szolgálni. Úgymond egyfajta beszámolóval arról, mi is történt az elmúlt évben blog szinten, és én magam, mit gondolok erről, illetve a blog jövőjéről.

A nagy átalakítás

Mostanra bizonyára már mindenki észrevette, hogy a blogon komoly változások mentek végbe, és a wapanese kategória, eltűnt a blogokról, a benne lévő bejegyzésekkel együtt.

Mielőtt azonban valaki félreértené, nem, nem arról van szó, hogy egyesek fenyegetőzéseitől megijedtem volna (eddig se volt szokásom), hanem egy teljesen más, ennél sokkal prózaibb ok vezetett ide.

Mikor 2011 végén úgy döntöttem, hogy többé nem írok ilyen témájú bejegyzéseket, azt azért tettem, mert belefásultam, és rájöttem, hogy jobban szeretném, ha nem ezért járnának ide az emberek, hanem inkább az értelmes hangvételű bejegyzéseimért, kritikáimért. Utána többször is felmerült bennem a gondolat, hogy lehet teljesen új blogot kéne nyitnom, vagy legalábbis a troll bejegyzéseimet törölni. Egyetlen ok miatt nem tettem ezt meg, a kommentek miatt, amiket alkalomadtán, szerettem visszaolvasni.

Néhányan céloztak rá, és valahol legbelül én magam is éreztem, hogy nem kellett volna már ezt ennyi év után újrakezdeni, de megint az történt, hogy nem bírtam megállni, és mikor láttam, hogy pörögnek a kommentek, egy ideig örültem neki. Viszont, talán pont ez kellett ahhoz, hogy rájöjjek, hogy ideje végre rendet tennem a blogon, még ha ez azzal is jár, hogy sok minden el fog veszni.

Ahhoz tudnám ezt hasonlítani, mint amikor az ember, évekig dohányzik, aztán sikerül végre letennie, de ott marad az asztalon a doboz cigi, a gyújtó, és a hamutál, benne az elnyomott csikkekkel. Aztán az ember, évekkel később, egyszer csak megint elgyengül, és újra rágyújt, majd nem sokkal később rájön, hogy hülyeséget csinál, és inkább jobb, ha végleg megszabadul tőle.

Mielőtt blogolni kezdtem volna, évekig egy anime fan oldalt vezettem, amire pont azért gondolok vissza a mai napig szívesen, mert rengeteg időt és munkát fektettem abba, hogy olyan minőségű cikkeket írjak, ami tetszik az embereknek. Szeretném, ha a blogom is ilyen lenne, amit szerintem az elmúlt 2-3 évben, sikerült is elérnem. Viszont ahhoz, hogy ez teljes legyen, egyszerűen van amitől meg kell szabadulnom, akármennyi szép emlék is fűz hozzá.

Remélem, hogy az olvasóim többsége, megérti a döntésemet, és ezután is olvasni fog.