Akik nyomon követik, és képben vannak az MLP franchise körüli eseményekkel, azokhoz már nyilván eljutott a futótűzként terjedő, és a fandomon belül legújabban nagy port kavaró hír, miszerint (elméletileg) megkaptuk az első, hivatalosan leszbikus párost. Egész konkrétan Scootaloo nagynénje, Aunt Holiday és annak párja, Aunt Lofty képében.
Mint az nyilván feltűnt a kedves olvasóknak, az utóbbi hetekben, nem igazán voltam aktív, se itt a blogon, se nagyon máshol se. Mielőtt azonban egyesek messzemenő következtetéseket vonnának le, úgy gondoltam eloszlatok néhány kételyt. Az első dolog, hogy ismét sikerült állást találnom, méghozzá helyben, aminek azonban az lett az egyik következménye, hogy ismét kevesebb lett a szabadidőm. Ám mivel eddig is meló mellett csináltam nagyon sok mindent, nyilván nem erre akarom ráfogni az inaktivitásom teljes okát.
Leginkább arról van szó, hogy az elmúlt pár hétben, egyrészt kedvet kaptam ahhoz, hogy ismét előszedjek pár idő igényesebb címet, mint például a Witcher 3-at. Másrészt (és ez egy kicsit összetettebb) én tavaly augusztus óta, benne voltam egy amatőr rajongói projektben, ami sajnos időközben véget ért. Nevezetesen a Fighting is Magic Mega című játék fejlesztésében vettem részt, elsősorban mint fx és sfx (konyhanyelven kép és hangeffekt) “felelős”. A projektet azonban, fogalmazzunk úgy, megváltozott körülmények miatt, időközben abba kellett hagyni. Sajnos nem tudtuk befejezni, én azonban úgy döntöttem, amit még lehet, azt egy másabb formában, megpróbálom átmenteni.
Ez nem egy nehéz munka, hisz jórészt kész anyagból dolgozom, de baromi időigényes, és szöszmötölős. Az a fajta, amiben akár órákra el lehet veszni, mire minden úgy néz ki, és úgy működik, ahogy szeretném. (A technikai részletekkel, inkább nem untatnék senkit.) Szóval röviden (és ezzel indokolt lesz az indokolatlan kép is) most épp Geralt és Trixie terelgetése foglalta le, a napi kockulásra szánt időmet. =)
A podcastel kapcsolatban, a hétvégi időpont, nekem továbbra is megfelel. Időközben már a beszélgetés menetét is, nagyrészt összeraktam fejben. Bevezetésnek úgy gondoltam, indulhatna a scifi-fantasy közti különbségek felvázolásával, scifik fajtáival, érintőlegesen a műfajokkal, és úgy általában a scifi mint olyan helyzetéről ma. Aztán kicsit személyesebbre véve a figurát, első scifis élmények, számunkra meghatározó meghatározó művek, univerzumok, vagy épp olyanok, amiket nem kedvelünk kerülnének sorra. Majd végül, mindenképp érdemes lenne szót ejteni úgy általában a folytatások, remakek, rebootok témájáról.
Hogy időben ez mennyi lesz, illetve hogy mennyire lesz majd ebből a csokorból kapacitásunk, azt majd meglátjuk menet közben. Lehet (sőt, sanszosan) több szakasza is lesz ennek. Vagy ha sikerülne egyben felvenni az egészet, akkor több részre bontanám szét.
Nem tudom ki, hogy van vele, de én eddig még azt tapasztaltam, hogy ha egy év izgalmasan indul, akkor az általában az is marad végig, és rengeteg olyan változást hoz az életembe, melynek egy része szükséges, még ha elsőre talán nem is tűnik annak.
Ezúton is kívánok mindenkinek, boldog karácsonyt, vagy kellemes ünnepeket, ízlés szerint. =)
Jövőre remélhetőleg ugyanitt, ugyanekkor. Addig is, ha más nem a két ünnep között, de 1-2 bejegyzés, még egészen biztosan lesz.
A tavalyi ígéreteimhez hűen, idén se szeretnék száraz, tömény statisztikai adatokkal dobálózni, és untatni vele az olvasókat. (Aki esetleg mégis kíváncsi rá, annak kommentben leírhatom.) Hanem egy sokkal átfogóbb, általánosabb összefoglalót készítenék az elmúlt egy évről. Azokról a bejegyzésekről, témákról, amikről szó esett. Illetve egyben természetesen itt reagálnék azokra a kérdésekre, megjegyzésekre, észrevételekre, amik menet közben felmerültek.
Az elmúlt évek során, sokszor ejtettem már szót a különféle szubkultúrákban felbukkanó, ostoba, és kifejezetten irritáló, szélsőséges emberi mentalitásokról. Ezek közül is az egyik legkárosabb (ahogy pashcutter találóan megfogalmazta) az úgynevezett szubkultúra lovagság, amikor bizonyos emberek, túlzásba viszik a hobbijukat, elveszítik a realitás érzéküket, és amolyan fehér lovagoknak kezdik magukat képzelni, fényes páncélban, akiknek szent kötelességük, hogy imádatuk tárgyát, megvédelmezzék a pogányoktól, eretnekektől, meg úgy alapvetően mindenkitől, akiket ők méltatlannak tartanak. Az effajta manavédés ugyanis, rendszerint együtt jár azzal a tévképzettel, hogy nekik bizony joguk van azt eldönteni, hogy ki számít igazi rajongónak, és ki az, akit ki kell rekeszteni a közösségből.
Nem esett azonban még szó a fehér lovagok ideológiai ellenfeleiről, a magukat büszkén anti-rajongónak nevező fekete lovagokról, akik ironikus módon, rendszerint amúgy nem sokban különböznek fehér megfelelőiktől. (Lényegében ugyanannak a skálának, a két ellentétes végén helyezkednek el. A közös azonban ugyanaz bennük, hogy mérhetetlenül ostobák.)
