Azt már megszokhattuk, hogy a politika, akár bal, akár jobb oldalról közelítjük azt meg, olyan mint Hollywood. Mindig van egy aktuális sláger témája, ami ciklikusan ismétlődik, és ha valaki figyelmet, elismerést szeretne magának szerezni, akkor ebben a témában kell megnyilvánulnia. Lehetőleg egy bizonyos fajta narratívát erősítve, minél kevésbé a tényekre, mint inkább az érzelmekre alapozva.
Ilyen a környezetvédelem témája is, melyet mára sajnos tematizált, és egyben radikalizált is a baloldal. Egyfajta szektás hitet kreálva az egészből, mely jobbára nem több, mint egy jó ürügy arra, hogy ezen felbuzdulva, bizonyos emberek hihetetlenül egyedinek, különlegesnek, és fontosnak érezhessék magukat. Anélkül, hogy igazából bármi hasznosat is tennének, bármiféle felelősséget, vagy kockázatot vállalnának. Miközben előszeretettel gyakorolják azt a privilégiumot, hogy kirekesztgessék mindazokat, akik nekik nem tetszenek. Mindezt a tolerancia, az elfogadás, a progresszió, és a sokszínűség hazug maszkja mögé bújva.
