Anime promo az Indexen

Őszintén szólva, mikor megláttam, hogy az Indexen anime témájú írás jelent meg, méghozzá ilyen bugyuta címmel, nem sok jóra számítottam. Aztán elolvasva, kicsit megnyugodtam, mert bár se eleje, se vége, itt-ott hülyeségek tarkítják, és nem igazán vált világossá az sem, mégis kiknek szólt ez egyáltalán? Azért láttam, olvastam már ettől sokkal rosszabbakat is.

A cikkel igazából két nagy kardinális probléma van. Az egyik, hogy 2020-at írunk, ennek ellenére mégis úgy próbálja bemutatni az anime jelenséget, mint ha ez valami nagyon új dolog lenne. A másik, hogy érdemben nem igazán mond róla el semmit. Nagy általánosságban, nagy vonalakban leír róluk ezt-azt, amiknek egy részét amúgy tárgyi tévedések tarkítják. Miközben folyamatosan a nyugati címekhez méricskéli őket, azt hangsúlyozva, az anime mennyire azok felett áll, ami már 10 évvel ezelőtt is nevetséges állítás volt.

“Ami korábban Nyugaton egy szűk szubkultúra dédelgetett kincse volt, mostanra elárasztotta a világot, és élénk gyarmatosításba kezdett” -> Valamikor a 2000-res évek közepe körül, ez igaz is volt. =) Más téma, hogy ez a próbálkozás, nem bizonyult valami hosszú életűnek. Ezt pedig mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 2010 után sorra csődöltek be világszerte az Animax csatornák, többek között nálunk is.

“De vajon mennyire vagyunk tisztában azzal, hogyan kell nézni az animét, mi az, ami több jelentést hordoz egy egyszerűen és szépen vibráló képnél?” -> Hogyan kell nézni… Csodálkozom, hogy a “képességek” még nem kerültek elő, amiknek egyszerű, földi halandó ugyebár nem lehet a birtokában. =) A helyzet az, hogy valójában nem kell hozzá sok minden, mondom ezt több száz animuval a hátam mögött. =) Ha valaki középszinten beszél angolul, és nem most jött le a falvédőről, bőven érteni fogja. Pláne ma, amikor a mennyiség, már bőven a minőség felett áll, a legtöbb lényege pedig, nos könnyen összefoglalható… =)

“Még az is megesik, hogy egy filmen belül jutunk el a tündérmeséből az elképesztő pszichotriller kategóriába, erre az egyik legjobb példa a Higurashi no Naku Koro ni” -> Valahogy meg sem lep, hogy egy ilyen kommersz gagyit sikerült felhozni, mondjuk egy valóban értékelhető mű, például egy Monster helyett. A Higurashi egy kategória az Elfen Liedel, vagy épp az Anotherel. Maximum azoknak lesz ez mély, elgondolkodtató, akik korábban sohasem láttak még ilyet. Akinek viszont átment pár valóban értelmes cím a kezezik között, azok maximum röhögni tudnak mindazon a képtelen abszurditáson, ami a képernyőn zajlik.

“Az anime volt az a műfaj, amely a háború után megengedte a japánoknak, hogy a művészeti szcénában lehengerlő nemzetközi sikereket érjenek el, olyan műveket alkossanak, amelyekkel a világpiacra léphetnek.” -> Azért arra a nemzetközi sikerre, a ’90-es évekig várni kellett. =) Különben meg ott voltak a Godzilla filmek, vagy a Hét Szamuráj.

“Nagy lökést adott az animének a Star Wars sikere a hetvenes évek végén” -> Kétségkívül hatást gyakorolt rájuk a Star Wars IS. A valódi nagy lökést először Tezuka, majd Leiji Matsumoto adta, aki már a ’60-as évek végén elkezdett alkotni. Egyik leghíresebb műve, a Space Battleship Yamato már évekkel a Star Wars előtt megjelent, a másik, a Galaxy Express 999 pedig ugyanabban az évben jött ki.

“A japán popkultúra, így az anime is gyorsan meghódította a világot” -> Valójában nem, sőt épp ellenkezőleg, lassú és nehézkes folyamat eredménye volt. =) Voltak ugyan országok, például Franciaország, Olaszország, ahol már a ’80-as években beszivárogtak az animék, de mint írtam fentebb, a nagy nemzetközi siker a ’90-es években, annak is főleg a végén kezdődött el.

Különben itt jegyezném meg, hogy érdemes anime és anime közt is különbséget tenni. Ugyanis az amit ma anime alatt értünk, az úgynevezett modern anime, az a ’70-es évektől kezdve datálható.

“a magyar médiahatóság egyszer “betiltott” egy ilyen sorozatot, a Dragon Ball Z-t. Hiszen mindez akkor történt, amikor a bulvár már nagy úr volt itthon, és nem mehetett el egy ekkora generációs csapás mellett.” -> Legalább a betiltás storyval már úgy tűnik, sikerült leszámolni. =) A bulvár meg akkor is tud káros lenni ám, ha a démonizálás ideológiai ellenkezőjét teszi, a túlmisztifikálást. =)

“Japánban például a szülők az animált filmekben mutatott erőszakkal sokkal toleránsabbak.” -> Mai animéket elnézve, ez sem igaz már. Csak vesse össze valaki az eredeti DBZ-t a Kai verzióval. Vagy vesse össze a ’80-as Hokuto no Ken-t a mostani JoJo adaptációval.

“sokan a társadalmi stressz és nyomás levezetésének is gondolják, hiszen a gyermekek vállára hatalmas terhek nehezednek tizenévesként, amíg be nem kerülnek egy neves egyetemre.” -> Azért ez sem feltétlen igaz így. A legtöbb anime épp azért játszódik pl. középiskolás környezetben, mert azt az időszakot tekintik gondtalan éveknek (még ha a gyakorlatban ez nem is feltétlen igaz), mielőtt a gyerek kiesne az iskolapadból, és a munka világába kerülne, ahol szét kell magát hajtania, mert a társadalom, ezt várja el tőle.

“A nyugati világban pedig ilyenkor azonnal előkerül a cenzúra, a gyerekeknek szánt sorozatokból kivesznek jeleneteket vagy egész epizódokat is, hogy beleférjenek a délután műsorsávba.” -> Ez elsősorban az USA-ra igaz, ott valóban népszerű hagyománya van az animék cenzurálásának. Meg manapság már Japánban is, de az már egy egészen más történet… =)

“Az animékben egy kicsit, a maga furcsa módján szinte minden japán, az ország története sem tabutéma, sőt, mondhatni állandóan visszatérő elem. Rengeteg alkotásban pedig ez a leginkább hangsúlyos vonulat.” -> Nem tudom mi a fura abban, hogy egy animében a japánok mindent japánosan ábrázolnak, és annak neveznek, még akkor is, ha nem úgy néz ki. =) Az ország történetéről, önmagukról beszélés viszont minden, csak nem tabumentes. A japán egy borzasztó képmutató népség, akikre ha valami, hát a saját problémáikkal való szembenézés, pont nem jellemző. =)

Akad egy-két üdítő színfolt persze, ami a helyi társadalomra reflektál, mint a Tokyo Godfathers, de nem ez a jellemző.

“Ez nem is meglepő, hiszen az anime kibontakozásának korszaka a második világháború utáni időszakra esik” -> Valójában mint írtam, inkább a ’70-es évektől indult be az a fajta anime, amiről ma beszélünk.

“Az oroszlánkirály megjelenésekor ugyanis sokaknak feltűnt, hogy a film egyes jelenetei, sőt, maga az alapszituáció is mennyire hasonlít egy hatvanas évekbeli animére, a Kimba, a fehér oroszlán című alkotásra.” -> Ez maximum a ’65-ös sorozattal összefüggésben állja meg a helyét, viszont ez most olyan, mintha a Tenchi Muyo!-t vádolnánk azzal, hogy lopott az eredeti Star Wars sagaból. Különben a Kimba szellemi atyja Tezuka, sohasem pereskedett miatta.

“Persze az anime forrásainak felsorolásánál nem feledkezhetünk meg az ezek alapjául szolgáló manga képregényekről sem” -> Már amelyiknek van ugye, és nem original. =)

“Japán pedig átélte az addig elképzelhetetlent, azt, hogy vereség lehet a háború kimenetele. A japán történelemben soha nem történt még ilyen, a császár még isteni személy volt a háború előtt, de a harcok után már nem. Az 1983-as Mezítlábas Gen című animációban egy hirosimai család mindennapjaiba kaphatunk betekintést, és a történet épp azon a napon kezdődik, amikor ledobják az egyik töltetet.” -> Azért tegyük gyorsan hozzá, hogy bár a Barefoot Gen nem egy rossz anime, sőt merném rá azt mondani, hogy amolyan alapmű. Viszont annak alkotója, Keiji Nakazawa, és az ő munkássága, nos finoman szólva is megosztó. Leginkább azért, és erre Nakazawa két másik műve, a Summer With Kuro, és a Beaten by Black Rain szolgáltat jó példát, mert elég egyoldalúan ábrázolja a szemben álló feleket. A korabeli japánt egy békeszerető, idillikus helynek állítja be, akikre nem tudni miért, de lecsapnak a gonosz amerikaiak, akik gyűlölik őket, mert primitívek, barbárok, és természetesen irigyek rájuk.

NGE: “Az animében a Földet egy meteorbecsapódás félig kiirtja, majd szörnyek kezdenek szállingózni a világunkba, amelyek ellen gyerekek irányításával vezérelhető robotokat küldünk, akik győzelmet győzelemre halmoznak.” -> Mintha nem nagyon sikerült volna megérteni az NGE lényegét… =)

“Többek között A világ innenső része című műben is központi szerepet kap a japán kultúra egy fontos berögződése, hogy szorgalommal bárki kiemelkedhet, ha rendíthetetlenül hisz magában, és természetesen ha rengeteget tesz is érte.” -> Az amerikai rajzfilmek nagy részében általában ugyanígy előkerül ez a protestáns értékrend, a korán elvégzett, kemény munkáról. A kitartásról, szorgalomról, akaraterőről, önbizalomról, stb. A helyzet az, hogy ezek elég univerzális, általános erények, amiket a legtöbb történet tartalmaz, valamilyen formában.

“Nagyon ritka a japán animében, ami a nyugati világ csúcsképregényeiben megesik, hogy valaki úgy kapja meg a legyőzhetetlen tudást vagy természetfeletti képességet, hogy megcsípi egy pók, vagy éppen egy földönkívüli átad neki egy gyűrűt, amelytől isteni erőre kap, és szembeszállhat még a világmindenség legerősebb főgonoszával is.” -> Annyira azért mégsem. Lásd Sailor Moon például. =)

“A zseni és varázsló is általában másodlagos szereplő, mellékszereplő a japán animékben, a főhősök inkább egyszerű, hétköznapi emberek vagy hétköznapi harcosok.” -> Ez sem feltétlen igaz. Lásd Death Note, Code Geass, ahol a főszereplő egy kicseszett nagy zseni (amire alaposan rá is játszanak) jobbára azért, mert mindenki más körülöttük, tökéletesen hülye, és inkompetens. =)

“A Naruto című sorozatban például a főszereplő árva, kiközösített lélek, akinek nemes klánokból származó társait kell legyőznie. A főhős azonban állhatatos, céltudatos, így hamarosan ellenségei fölé nő tudásban és erőben is.” -> Meg benne van a kicseszett róka démon, és a semmiből sajátít el mesteri szinten egy olyan technikát, amihez korábban tök hülye volt, mindezt rögtön az első részben. =)

“Az anime azonban még ennél is messzebbre megy: a hősei nemcsak hibáznak az útjuk során, de sokszor meg is halnak.” -> Mondjuk vicces, hogy ez pont a DBZ után kerül elő, ahol egy idő után, már semmi súlya nem volt ennek a ténynek. =)

“GYAKRAN MEGESIK AZ IS, HOGY A KORÁBBI ELLENSÉGEK KÖZÖTT SZERELMEK SZÖVŐDNEK” -> Ami egy kicseszett nagy klisé az úgynevezett romantikus komédiákban, hogy a főszereplő srác, mindig az őt nyúzó, agresszív picsával jön végül össze. =)

“Egy démonról szól, méghozzá egy főméltóságú démonról, akinek a palotáját ostromolják, így el kell menekülnie a mi világunkba, ahol BEÁLL EGY MEKIBE, MG’RONALDS-BA DOLGOZNI, majd elkezdődnek az apró-cseprő történések, és szinte minden nyugati prekoncepciót ledönt a film. Persze ez csak nekünk tűnik ennyire különösnek.” -> Vagyis adott egy átlag romkom, kamu természetfeletti körítéssel. Ebben mi akkora nagy szám? =)

“A különböző, inkább felnőtteknek szánt animeműfajok gyors bummjához egy, a japán gazdasági csoda közepette egyre gyarapodó, különleges „kulturális csoport”, az otaku létrejötte is hozzájárult a nyolcvanas években.” -> “Különleges kulturális csoport”, igen… =)

“Fontos az is, hogy Japánban a testiség nem annyira tabu, mint a mi nyugati, polgári gondolkodásunkban.” -> Amíg az animékben történik, valóban nem. Na de próbálj meg csókolózni az utcán…. =)

“1987-ben az Urotsukidoji című animében többek között polipokat vetettek be péniszek helyett.” -> Az Urotsukidojiban démonok vannak, de mindegy. =)

Hentai ügyben ugyan eléggé szerények az ismereteim, de a csápok tudtommal nem elsősorban a cenzúra miatt jöttek létre, hanem egy alapból létező, kulturálisan sajátos perverzségről van szó.