Egy felújítás margójára – Az előkészületek

Gondolom észrevettétek már, hogy az elmúlt néhány hétben, hónapban, nem voltam túl aktív, blogolás terén (se). Ennek elsődleges oka viszont most nem a “tavaszi fáradtságban” avagy az általános lustaság+motiválatlanság kombóban keresendő. (Téma éppenséggel lenne, nem is egy amiről szívesen írnék.) Hanem hogy jelenleg épp felújítás előtt állunk, és minden héttel egyre sürgetőbbé válik, hogy mielőbb abszolváljuk az ilyenkor szokásos teendőket. Avagy szelektálás, eldobozolás, dobozok elszállítása, bútorok elszállítása, szeméttől megszabadulás, készülés az elköltözésre, stb, stb.

Az ötlet igazából nem új keletű, már anno 2015 körül szóba került, hogy nem ártana a lakásra egy komolyabb, általános felújítás. Elvégre ilyesmi utoljára még 2003-ban történt nálunk. Komolyabban azonban csak ’19 körül kezdtünk el a témával foglalkozni. Nem is okvetlenül az anyagi forrás hiánya miatt, hanem mert valahogy mindig közbejött valami.

Először jött a covid, közben én képzésre mentem, vállalkozót kellett keresni, majd időpontot. Aztán mikor tavaly ősszel lett volna rá idő, pénz, és lehetőség, hogy elkezdjük, szembesültünk azzal a problémával, hogy mivel társasházról beszélünk, ráadásul magasföldszint, jó lenne ha a lakáson át illetve keresztül haladó főnyomó csöveket is cserélnék. Mivel azok már egyrészt, elég régiek (több mint 30 évesek) másrészt ha valamikor pont a felújítás után találják ki, hogy na akkor most ezeket cserélik, akkor az elég kellemetlenül fog minket érinteni. Azt viszont a társasház kezelővel kellett elintézni, a közös képviselőn keresztül.

Rákérdeztünk ugyan, de előre sejthető válasz érkezett, azaz abban az évben már semmiképp, leghamarabb idén év elején, februárban tudnak majd ezzel foglalkozni. Amiből március, majdnem közepe lett, mire megcsinálták. (S még így is hálásak lehetünk, hogy csak ennyit kellett rá várni.) Viszont, legalább kész lett, tehát innentől kezdve nekiláthattunk az egyeztetésnek, tervezésnek.

Anno 2003-ban még úgy oldottuk meg a dolgot, hogy a felújítás két részletben zajlott le. Először összecuccoltunk mindent ami maradt, a nagyszobába. Majd miután minden más kész lett, fordult a kocka, és a nagyszobából cuccoltunk ki teljesen, hogy azt is megcsinálják. Mi pedig ez alatt a nagyjából 11 hét alatt, anyai nagymamámnál laktunk vidéken, faluhelyen.

Na most ez két dolog miatt se lehet opció már. Egyrészt, mert a nagyszülők már nem élnek. (Nagynénémék laknak most benne.) Másrészt mert most a fűtés és meleg víz rendszert is átalakítjuk. Az eddigi átfolyós vízmelegítő és parapet konvektorok kombót, lecseréljük egy kombi kazánra, ami miatt itt jóval nagyobb bontások lesznek, mint akkor voltak. Az összes régi víz, gázcsövet, amik a létesítés (vagyis ’85) óta ugyanazok, kikapják mindenhonnét, és teljesen új rendszer lesz. Utóbbi nem csak a fűtés, de a meleg víz miatt is szükséges, mert lényegében megfordul az egész.

Jelenleg tehát úgy oldjuk meg a dolgot, tanulva a korábbi tapasztalatokból, hogy egy vállalkozó irányítása alatt fog menni minden. Vagyis nem az lesz mint anno, hogy az akkori vállalkozó csak a kőműves munkákat, festést, padlózást, egyebeket vállalta. Miközben minden másra külön villanyos, víz-gázos, meg asztalos kellett. A házat pedig teljesen üresre kipakoljuk. Nem marad itt semmi a falakat, padlót, na meg a nem mozdítható szerelvényeket, mint pl WC csésze, zuhanykabint leszámítva, amik amúgy is mennek kifelé. Ez nekik is jelentősen megkönnyíti majd a munkát, meg nekünk is egyszerűbb lesz így, hogy elég lesz egy fordulóval visszaköltözni.

Ennek a hátránya, hogy rengeteget kell evégett pakolni. Szerencsére két garázsunk van, ezért az egyikbe le tudunk pakolni, anélkül hogy bérelnünk kelljen emiatt egy raktárt, ám a rendelkezésre álló hely, meglehetősen ki van centizve. Ahogy számoltuk, van 10, egyenként 45 kilós terheléssel bíró kartondoboz eltárolására alkalmas hely. Ezen kívül még lemegy oda a nagyszoba bútorzat (három nagy, két kisebb szekrény, plusz a kanapé, fotelek, dohányzó asztal) hűtő, mosógép, valamint az én szobámból az íróasztal, és a vendégszoba komódja. Aztán kifújt, nincs tovább, ennyiből kell gazdálkodni.

Elsőre ez egész szép mennyiségnek hangzik persze, amit el tudunk tárolni, de elhihetitek, a gyakorlatban jóval kevesebb, mint hinnénk. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy csak a konyhából kijött kapásból három doboznyi cucc. Tőlem kettő, a kisszobából kettő, és máris ott tartunk, hogy maradt még három hely, minden másra. Jelzem, mindezt erős szelektáció mellett.

Aztán ilyenkor szembesül csak vele az ember úgy igazán, hogy még egy ilyen nem túl nagy (mindössze 62m²-es) lakásban is mennyi szemét képes felgyűlni az évek alatt. Ahogy eddig számoltuk, nagyjából 2.5m³ szemét ment eddig ki, azaz úgy 12 darab nagy kukányi szemét. Ennek a fele ruha volt, volt még félköbméter műanyag, félköbméter papír, a többi pedig vegyes, a legkülönfélébb formában. Ráadásul mindennek úgy a 75%-a az egyetlen szobából, a vendégeknek való kisszobából jött ki. Olyan dolgokat találtunk ott, amiről azt se tudtuk, hogy került oda.

Gyerekkoromban anno kaptam az ausztrál rokonoktól egy kézi, tekerős diavetítőt, úgy 4-5 kazettával, amin főleg Disney sorozat epizódok, Looney Tunes epizódok, meg valami általam sohasem ismert, sanszosan ausztrál rajzfilm sorozat epizódjai voltak. Volt ott töltőtoll készlet, korábbi párom Goethe nyelvvizsga tételsora, mostani párom köziges tételei. Újságok a ’60-as, ’70-es évekből. Meg volt egy olyan könyv, aminek most nem jut eszembe a pontos neve, amit ha az ember kinyit, akkor összeáll egy papír diorama szerűséggé.

Büszkén mondhatom, az én szobámból jött ki ellenben a legkevesebb szemét eddig. Ami betudható jórészt annak, hogy én anno a 2003-as felújítás előtt is kidobtam nagyon sok mindent, elvégre akkor ballagtam el általános iskolából, és sok gyerek cuccra már nem volt szükségem. Majd végeztem egy nagytakarítást még 2010 körül is, mikor a gimis cuccok nagy része, illetve a korábban ki nem dobott, de addigra erre megérett maradék nagy része is kiment.

A mostani szemét nagy részét CD-k és DVD-k hada tette ki. Azt a körülbelül 30 eredeti játékot, és 5 filmet leszámítva, nagyjából 200 darab lemezt vágtam ki a francba. Elvégre a többségük 10-15 éve nem volt használva. (Nem is tudnám már ezeket hova betenni, mert a mostani gépemben, nincs is optikai meghajtó.) Azon kívül pedig nagyrészt papírok voltak. Volt egy rakás Botond magazin az egyik alsó fiókban, ami azt se tudom, hogy került oda. Töri, infó kidolgozott tételsor, amit félreraktam, hátha, de nem kellett aztán a kutyának se. Kresz vizsga tételek, nyelvvizsga tételek, régi céges, bankos, biztosítós papírok, stb.

Ami érdekesebb volt, az már inkább a szekrény teteje. Onnan lejött vagy kétszatyornyi sörös doboz, amiket anno elraktam emlékbe, egy-egy utazás, kirándulás, nyaralás után, de most muszáj volt tőle megszabadulni. (Leadtam, kaptam érte 200 forintot.) Valamint egy rakás régi ereklye, kocka cucc, amiknek a felének már csak a dobozát raktam el anno emlékbe, utólag belegondolva totál feleslegesen.

Kezdődött az egész egy régi nagy TV-s doboz megbontásával. Abban volt régi PS/2-es Genius billentyűzet, golyós egér, hangfal, amik érdekes módon annak ellenére sárgultak meg az egér kivételével, hogy az eredeti dobozukban voltak, a dobozon belül, és nem érte őket napfény. Első és egyben utolsó Logitech vezeték nélküli egerem, amit néhány hónap használat után untam meg. A legelső, akkor még Chello néven futó internetes üdvözlőcsomag, és annak teljes tartalma. Első és egyetlen Edimax routerem üres doboza, telepítő CD lemezzel. Mobimouse nevű fordító program eredetiben, floppyn. Vagy két mobilrack, plusz a legelső Pioneer CD íróm doboza. 2005-ös Panda Titanium Antivirus, meg még pár apróság, mint PS/2-USB átalakító, stb.

Folytatva a sort, a nagy doboz kibontása, kiszortírozása után volt ott egy vödör Lego (maradt), egy cipős doboznyi Kindertojás játék (maradt), meg egy nyomtató doboznyi fröccsöntött katona (ment). Majd következett életem első és egyetlen Genius Flight 2000 fantázianevű botkormánya, pontosabban annak a doboza. Amiben az a poén, hogy az már 2003-ban is üresen lett eltéve, mert 2001-ben én eladtam egy akkori havernak, de a dobozát megtartottam, mostanáig. (Néhány régi PC Gurus, papírtokos lemez volt benne. CD Galaxisos reklámanyagok, nyugták, Orange Box kisfüzet, stb.)

Anno ezt azért szereztük be, mivel fater játszogatott még a legelső gépen valami poligon grafikájú vadászgépes játékkal, aminek a nevére már nem emlékszem, csak arra, hogy engem nem kötött le, mert akár 20 percig is repkedhettél benne úgy, hogy nem történt semmi. Aztán főleg őt hajtotta a kíváncsiság, milyen lehet ez egy rendes botkormánnyal játszva? Ám bevallom azért engem is érdekelt, melyik játék milyen lesz így? Szóval vettünk egyet.

Faternak akkor nagyon bejött, én mérsékelt sikerrel tudtam csak alkalmazni. Mert még 2D vertikál, horizontál shootereket, vagy 3D helikopteres, autós játékokat egész jól lehetett vele játszani. (A Carmageddon kivételével, mert az valamiért nem nagyon szerette, és fázis késett.) Addig FPS-t játszani ezzel baromi kényelmetlen volt, annak ellenére, hogy akkor még csak billentyűzetről mentek az FPS-ek. Emiatt én nem sokáig próbálkoztam vele. Aztán fater is ráunt a repkedésre, és nagyjából egy év után félretettük.

Utána következett életem első makett szerűsége, amit még anno 5-6 éves koromban kaptam karácsonyra, és faterral raktuk össze, egy délután alatt. Sokan az idősebbek közül még emlékezhetnek a Bburago autókra, amiket mifelénk anno “a gazdag gyerekek matchboxának” neveztek. Na ezeknek voltak nagyobb, úgynevezett modell verziói is, amiket már össze kellett rakni, de azért nem egy rendes makett bonyolultságával rendelkeztek, még ha az áruk ott is volt.

A járgány máig megvan, hibátlan állapotban, ergo nem sok értelmét láttam már, hogy a dobozt őrizgessük. Pláne hogy néhány Quelle katalógus (arra emlékszik még valaki, akárki?) pihent csak benne. Amiket anno azért tettem el, mert szokásom volt bekarikázgatni, mi kellene belőle, ám a tételek száma persze jellemzően jóval magasabb volt, mint ami egy-egy ünnep költségvetésébe belefért. =)

A végére maradt gyerekkorom nagy kedvence, a köznyelvben csak “autópályaként” emlegetett játék. (Tisztességes nevén slot car racing.) Amit fater még anno át is alakított nekem, hogy egy trafóval hálózatról tudjak vele játszani, így nem kellett bele C azaz “góliát” elemeket pakolni. Más téma, hogy ebben a dobozban aztán tényleg semmi nem volt. Hisz én a tartalmát még ha jól emlékszem 2004 körül eladtam egyik havernak, akinek a kisöccse nagyon vágyott rá.

Azt hiszem egyelőre ennyi volt az, amit érdemben le tudtam írni. Erősen gondolkozok rajta, hogy a három részesre tervezett bejegyzés sorozatom többi részét, már videó formában fogom közölni, az egyszerűség végett. Aztán majd meglátom, technikailag mennyire megoldható ez.