Filmek és Oscar gála

Régen volt már filmes post a blogon, ezért úgy döntöttem (hiánypótló gyanánt) szólok néhány szót most erről is. =)

Túl sok újat, mindenbizonnyal nem mondok most azzal, hogy a mai modern filmek, kábé annyi vonzerővel bírnak számomra (sőt sokszor még annyival se) mint az aktuális anime, vagy game felhozatal. Így nem csoda, hogy a filmek jó 90%-át társasággal, illetve a társaság miatt nézem meg.

Ezzel természetesen nem azt mondom, hogy nem volt olyan film, ami ne váltotta volna ki belőlem legalább az érdeklődés legapróbb szikráját, mert voltak ilyenek, ám maradéktalanul, egyikkel se voltam megelégedve.

Az Oscas gáláról mindenki mást gondol, van aki szerint itt méretnek meg a legjobb filmek, még mások szkeptikusak, és inkább a jó öreg protekció kérdésévé teszik az egészet. Jómagam osztom azon filmkritikusok véleményét, akik szerint az egész oscar gála, nagyrészt már egy előre lefutott meccs, ahol túl nagy meglepetésekre nem kell számítani. Minden díjátadónak van egy központi témája, ami most épp a rabszolga felszabadítás volt, és ami folytán előre sejteni lehet, mik azok a filmek, amik pusztán a témájuk okán nyerni fognak, a többi díjat pedig azok kapják, akik kellőképp hollywood kedvére tesznek (magyarul eléggé benyalnak nekik).

A díjazottak közül, nem fogom minden címről elmondani a véleményemet, csak azokról, amiket én magam is láttam.

Argo akció: Őszintén megmondom, ez a film már az alaptéma miatt se érdekelt. Számomra tipikus hígagyú, csillagos sávos maszlag volt, ami jó nagyot ferdít  a valóságon (persze szándékosan) és a valódi célja pusztán Irán piszkálása. Sose szerettem a Ben Affleck filmeket, ez után se fogom.

Lincoln: Bár maga Abraham Lincoln figurája nem épp a legérdekesebb dolog számomra a polgárháborús érából, ennek ellenére mérsékelt érdeklődéssel ültem, illetve ültünk le a film elé. Túlzott elvárásaim nem voltak a filmmel kapcsolatban, ám sajnálatos módon a film (számomra) baromi hamar unalomba fulladt. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy bár a Lincolnt játszó színész nagyszerűen játssza  a szerepét, a film valójában nem egy életrajzi film, de még csak történelminek se igazán nevezném, ahhoz ugyanis túl elfogult. A Lincoln film valójában a rabszolga felszabadításról szól, erre koncentrál (túlzott szenvedéllyel), ami szerintem marha kevés egy olyan alkotástól, aminek valakiről, egy történelmi személyről, az ő életéről, és politikai pályájáról kéne szólnia.

PI Élete: A filmet barátnőmmel közösen néztünk meg, ő az egyik csoporttársától kapta azzal az ajánlással, hogy: “nézd meg mert nagyon jó!”.  Kezdeném azzal, hogy amikor ez az egész hajótörött story elkezdett kibontakozni előttünk, amit “kreatív csavar” gyanánt megtoldottak egy tigrissel, elemi erővel tört fel belőlünk a röhögés, a koncepció mezei ostobasága folytán. (Tudom, túl földhözragadtak vagyunk…) Hogy mit is kaptunk végül ettől a nagyon hosszúra nyújtott indiai Kázmér és bengáli Huba kalandtól? Kérem szépen a film utolsó koporsószögét, utálatos, szentimentális, vallási maszlagot arról, hogy “Higgy!”.

Django: Aki ismer, az tudja, hogy nem tartoznak épp a kedvenceim közé a Tarantino filmek, és nincs ez másként a fekete brigantik esetén se. A filmet öten néztük meg, köztünk volt két olyan személy, akik odavannak a Tarantino filmekért, ők mindketten úgy álltak fel a film után, hogy “a Brigantik sokkal jobb volt!”. Barátnőm inkább a Fekete Ruhás Nő-t nézte volna meg még egyszer, számomra egy fokkal élvezhetőbb volt, mint a Brigantik. Hogy megérdemelte e ez a film a “legeredetibb forgatókönyv díjat”? Baromira nem (eleve egy már létező filmnek az átdolgozásáról van szó). Ha nem a rabszolga felszabadítás lett volna a mostani oscar témája, valószínűleg se ez, se a Lincoln nem kapott volna semmit.

A nyomorultak: Tőlem kevesebb dolog áll távolabb, mint a musical, párom ellenben hatalmas lelkesedéssel várta a film megtekintését. Ő látta már a régebben készült filmeket, látta színházban, látta a rajzfilmet, olvasta a könyvet, szóval eléggé képben van a témával. Számára az év csalódása lett, olyannyira, hogy végig se bírta nézni.

Az Oscart nyert filmekhez, nagyjából ennyit tudok hozzáfűzni, de ha már úgyis filmekről van szó, akkor megragadom az alkalmat, mert van még négy, amiket nem is oly rég láttam, és amikről úgy érzem, érdemes néhány sort leírni.

Die Hard 5: A Die Hard első három részét szerintem senkinek se kell bemutatnom. A legjobb akciófilmek között voltak és vannak számon tartva a ’80-as, ’90-es évek felhozatalából, méghozzá megérdemelten. A 4. részben, én anno csalódtam, meglehetősen erőltetettnek, és feleslegesnek éreztem ezt a folytatást. Ezek után az 5. rész elé se túl jó szájízzel ültem le, ám meg kell mondjam, végső soron egy egész élvezetes akciófilmet sikerült ebből kihozni. Szerintem sokkal jobb lett, mint amilyen a 4. volt.

Dredd 3D: Ahogy szokták mondani, vannak olyan művek, amiket gyerekként nagyon szerettünk, aztán felnőttként rájövünk, hogy mégse annyira jók. Nálam a Dredd bíró, pont ilyen film. Nem botrányosan rossz, egyszerűen csak egy gyenge közepes darab.  Ebből a szempontból a Dredd 3D, tekinthető jobbnak, mint amilyen az eredeti volt. Ugyanakkor ott az érem másik oldala, mert még Stallonénak testhezálló volt Dredd karaktere, addig Karl Urbannek egyáltalán nem (pláne amikor megpróbálja Stallone ajakbiggyesztését utánozni).

Erőnek Erejével: Gyerekkorom egy jelentős részét tették ki a Schwarzenegger filmek, ugyanakkor mégis vegyes érzésekkel ültem le az Erőnek Erejével elé. Egyrészt reménykedtem abban, hogy végre egy igazi, régi vágású akciózást láthatok majd, egy olyan színésszel, akinek ha valamihez, akkor ehhez mindene meg volt. Másrészt aggodalomra adott okot a tény, miszerint Arnold fölött, bizony eljárt már az idő, és véleményem szerint a Terminator 3 remek alkalom volt arra, hogy méltó módon visszavonuljon (anno úgy tűnt, így is lesz). Nos, amilyen vegyes érzésekkel kezdődött, végül ugyanolyan vegyes érzésekkel is zárult számomra ez a film. Nem volt rossz, de talán a körítés miatt, nem lett elég ütős.

TED: Rövid és tömör leszek… Szeretem a Family Guy-t, az American Dad-et, és a Cleveland Show-t is. De ezt a filmet szerintem baromira elcseszte MacFarlane. Egyszerűen az ami a rajzfilmjeiben működni szokott, az itt egyáltalán nem.

Amit akartam, úgy érzem elmondtam.