Lego Star Wars és a folytatásai

Gyerekkorom egyik kedvenc ügyességi, logikai építő játéka volt a méltán híres Dán játék, a Lego. Anno akár órákig is elbírtam vele lenni, próbáltam a lehető legtöbbet kihozni a rendelkezésemre álló készletekből, és az elkészült műremekek akár hetekig is elfoglalták a szobán szabad terének egy jó részét. =) Sajnos azonban a Legonak mindig is volt 2 nem épp elhanyagolható hátránya, az egyik az ára, mert a Lego bizony sohasem volt olcsó, a másik pedig a tény, hogy akár egész alkotások, tervek mehettek füstbe egy-egy hiányzó, elveszett darab miatt, amit jobb esetben évek múltán találtunk meg a szekrények, parketták, kanapék réseiben, ha csak addig a porszívó fel nem szippantotta őket.

A Lego videojátékok ötlete korántsem új keletű, hiszen a cég már régóta látta a potenciált ebben a médiumban, ám egyik személyes kedvencemen, a Lego Racer-en kívül sajnos csak gyenge, unalmas, felejthető játékok jöttek ki, melyeket a kritika nem volt rest keményen lehúzni. Ez a helyzet egy jó darabig nem is változott, ám 2005-ben végre megtörtént az, amire már rég vártunk, és egy újabb valóban minőségi Lego játékkal lettünk gazdagabbak, méghozzá a közkedvelt Star Wars témában, mely az új trilógiát dolgozta fel egy 3D-s ügyességi, akció platformjáték formájában.

Bár a játék közel sem tökéletes, szerencsére mind a Lego, mind a Star Wars feeling tökéletesen átjön. A játékban egyik fő feladatunk a legoból készült ellenfelek mihamarabbi likvidálásán kívül a tárgyak módszeres szétverése. Ez egyrészt sokszor szükséges magához a továbbjutáshoz, másrészt nem elhanyagolható pénzmag gyarapodást is eredményez, amit aztán a kezdő helyen költhetünk el új karakterekre, extra képességekre, és egyéb dolgokra. A másik fő feladatunk a rombolás mellett az építés, ami a továbbjutáshoz ugyan úgy nélkülözhetetlen, néha csak hiányzó részeket kell pótolnunk, ám van amikor akár egész méretes tárgyakat is összerakhatunk.

A játék kapásból két játékossal indít minden pályán, akikből az egyiket mi magunk, míg a másikat alapból a CPU irányítja, de ezt bármikor megváltoztathatjuk. Egyetlen gombnyomással aktiválhatjuk a másik karaktert is, aki helyére bármelyik haver, kis öcsi beugorhat, és persze bármikor vissza is adhatjuk a másodlagos karaktert a CPU-nak. Ezen felül még testet cserélni is tudunk, vagyis átadhatjuk egymásnak a karaktereket. A legtöbb feladatot persze egymagunkban is sikeresen véghez tudjuk vinni, ám vannak olyan helyzetek, amikor muszáj együttműködni.

Apropó karakterek, a többségük rendelkezik valami egyedi, csak rá jellemző képességgel, így tovább jutni, vagy bizonyos helyekre belépni, bizonyos feladatokat megoldani csak az ő segítségükkel tudunk majd. A paletta pedig széles, van olyan karakter ami az átlagosnál jóval magasabbra tud ugrani, még egy másik pont a kis termetéből adódóan befér a szűk helyekre is.

Alapvetően a játék könnyű, még véglegesen meghalni se tudunk benne, halálunk után ugyanis pár másodperccel újraéledünk ugyan ott, igaz némi pénz veszteség árán. Ez persze nyilván betudható annak, hogy a játékot elsősorban a fiatalabb, gyerek korosztálynak tervezték. Ugyanakkor azonban azt se lehet mondani, hogy a játék nem tartogat tényleges kihívást. Abban az esetben ha csak simán végigpörgetjük a játékot akár a CPU, akár egyik haverunk segítségével, a credit lefutása után kapunk egy 10% körüli végeredményt, ami bizony meglepően alacsony.

Ha ugyanis a játékban egy pályát 100%-ra szeretnénk kipörgetni, az általában nem is olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre tűnik. Minden pályán el van rejtve 10 canister, amikből az adott pálya ereklyéje áll össze, illetve ezen felül van egy arany lego csík, ami az összeszedett pénztől nő, és ha betelik, akkor az adott pályán megkapjuk a True Story bónuszt. Ez annyit tesz, hogy kapunk egy újabb darabot egy különleges tárgyból, ami csak akkor áll össze teljesen, ha minden pályán elértük ezt a bónuszt. Ez talán így elsőre monotonnak és értelmetlennek tűnhet, ám szerencsére nem az, egy értelmes társsal kész öröm kimaxolni egy-egy pályát. =)

A dolgot azonban megnehezíti, hogy story módban csak két karaktert irányíthatunk fix képességekkel, ugyanakkor már a legelső pályán is vannak olyan helyek, ahová csak olyan karakterek képességeivel juthatunk be, akikkel majd csak jóval később találkozunk. Ennek a problémának a megoldására szolgál az úgynevezett Free Play mód, ami abban tér el a rendes Story módtól, hogy itt a már addig elért illetve megvásárolt karakterek között lapozgathatunk. Egy pályát jószerivel csak így pörgethetünk ki 100%-ra.

A lego tehát kidolgozott egy győztes formulát, ami megmutatta, hogy egy a fiatalabbakat célzó játék az idősebbek számára is szórakoztató lehet. Mivel pedig elég sok franchise van a Lego birtokában, várható volt, hogy lesznek majd folytatások is. El is készült a Lego Star Wars 2, ami az eredeti trilógiát dolgozta fel, majd jött a Lego Indiana Jones, ami a 3 klasszikus Indy filmet foglalta magába, később pedig Batman és Harry Potter is átment Legoba.

Kisebb-nagyobb változások persze akadtak, például a Lego Star Wars 2-ben debütáltak az ezüstszínű tárgyak, amiket csak valamilyen robbanó alkalmatossággal lehet széttörni, illetve azok az elemek, amiket csak az erő sötét oldalával lehetett mozgatni, manipulálni. A Lego Indiana Jones-ban az ellenőrző kapuk is bekerültek a képbe, ahová csak bizonyos karakterekkel juthatunk be. A Lego Batmanben pedig helyet kaptak az üvegből készült felületek, a lefagyasztható pontok, illetve az addigi legnagyobb újdonság, hogy az ellenséges oldalon is végig lehetett vinni a játékot. A Lego Harry Potterben az újdonságot a különféle hatású varázslatok hozták.

A Lego tehát itt is okosan járt el, valamennyit mindig változat és hozzárak, akár muszájból, akár csak úgy, de az alap és sikeres koncepcióhoz (szerencsére) nem nyúl hozzá. =)

Nem esett még szó a grafikáról, ami érdekes képet mutat. A Lego karakterek és tárgyak elnagyoltnak mondhatók, még a pálya és a passzív elemek meglehetősen pofásan néznek ki, van rajtuk tükröződés, fény és árnyékhatás, meg minden egyéb. Ez a későbbi folytatásokban sem igazán változott, elérhetővé váltak nagyobb felbontások meg néhány különleges effekt.

A fizika bár érezhetően statikus, mégis nagyon hangulatos és humoros, ahogy a legoból készült tárgyak és karakterek darabokra esnek szét, amikor megsemmisülnek. Utóbbi egyébként a karakterek esetében elég ravasz trükk, hiszem melyik más megvalósításban úszhatná meg egy játék korhatáros besorolás nélkül azt, hogy egy karakternek lerepülnek a végtagjai, vagy a feje. =)

A hangokról szintén nem tudok rosszat mondani, bár nincsenek párbeszédek, de valahogy nem is hiányoznak. A zene a szokásosnál nagyobb szerepet kap, ezt minden részben remekül eltalálták.

Összefoglalva a Lego Star Warst és a későbbi folytatásait csak ajánlani tudom bárkinek, főleg azoknak akik szeretik a humoros, szórakoztató platform játékokat. 8/10