Slender Man (2018) – Az internet dögunalmas mémje
Nagyjából úgy két hete történt eset, hogy épp munkába igyekeztem, mikor a rendszeresen utamba eső mozis hirdető tábla legújabb plakátján, szembejött velem a Slender Man film, mint a legfrissebb, ajánlott premier.
Az első gondolatom pedig, kapásból az volt, hogy ez most komoly? Tényleg filmet kellett készíteni a Slender Manből? Egy internetes mémből? Hát ennyire nincs már semmi kreativitás a film iparban, hogy az internetről kell, még csak nem is ötletet meríteni, hanem kompletten átvenni dolgokat?
Persze számtalanszor bebizonyosodott már, hogy úgy a mozivászon, mint a celluloid, elbír szinte bármit (lásd Asylum, Uwe Boll filmek) mégis meglepő volt, hogy most már ott tartunk, hogy akár egy Creepypasta figuráról készült film is a mozikba kerülhet. Méghozzá úgy, hogy ehhez az a Sony adta a nevét, pénzét, akik korábban Jumajik, meg Sausage Partyk mögé álltak be.
A rémes mém ébredése
Aki nem egy kő alatt vészelték át az elmúlt egy évtizedet, az bizonyára hallott már Slender Man figurájáról. Hisz ez is egy olyan mém lett az interneten, amit nem lehetett megkerülni. A figura, eredetileg még egy 2009-es, paranormális jelenségekkel foglalkozó photoshop pályázaton jelent meg, de 2011-től kezdett igazán népszerűvé válni, hála a Creepypastának. Készült belőle rengeteg fanfic, fanart, rajongói filmek, videojátékok. Aztán jött a 2014-es késelős botrány, amiről 2016-ban, még dokumentum film is készült. Idén pedig megjelent a hivatalos film, aminek az elkészültében amúgy van egy sanda gyanúm, hogy nem csak a figura internetes népszerűsége, de az említett botrány is, jócskán közrejátszott.
Mielőtt azonban belevágnék a film ismertetésébe, úgy érzem érdemes némi kitérőt tenni, és beszélni, magáról a Creepypastáról, illetve az onnét származó tartalomról úgy általában. Egyrészt, mert Slender Man figuráját, elég nehéz elválasztani attól a közegtől. Másrészt, mert ez sok a filmmel kapcsolatos problémára is, magyarázatot fog adni.
A Creepypasta, alapvetően felfogható úgy, mint egy internetes horror fanclub, ahol bárki megoszthatja a saját alkotását. Ahol bármiből lehet horror, nem számít se az, hogy honnét jött, se az, hogy milyen stílust képvisel. Itt lehet pszichopata gyilkost, lélekszívó fantomot, démoni megszállottat csinálni bárkiből, és bármiből. Akár a Sega kék sündisznójából, a Nintendo vízvezeték szerelőjéből, vagy akár egy rózsaszín póniból is…
Alapból ezzel pedig, nincs is semmi gond. Hisz miért ne élhetné ki bárki a saját kreativitását, rajongását valami iránt? A probléma akkor kezdődik, amikor ezt a valamit, megpróbáljuk komolyan venni. Ekkor ugyanis, két kardinális probléma merül fel.
Az első, hogy a legtöbb Creepypasta lényt, úgy alapból nem lehet komolyan venni. A másik, hogy még ha a figura, mint például Slender Man, sikerrel is veszi az első akadályt, és alkalmas arra, hogy egy tényleg ijesztő horror kerekedjen ki belőle. Akkor viszont rendre ott hasalnak el, hogy a legtöbb írónak, egyszerűen fogalma sincs róla, mitől is lesz egy horror jó.
A jó horror ugyanis, nem merül ki a vaksötétben, az idióta jump scarekben, és az explicit goreban. A jó horror erejét, nem ezek a bazári trükkök adják, hanem elsősorban a fogós hangulat. Az olyan siker filmek, mint az Alien, az Omen, a The Thing, a Psycho, vagy akár a Ragyogás, mind azért lettek sikeresek, mert képesek voltak megteremteni, egy saját atmoszférát, és ez az, ami ebből a filmből (is) hiányzik.
Valami untat (de nagyon…)
A Slender Man egy őrületesen klisés horror film, amiben nemhogy egyetlen őszintén eredeti tollvonás sincs, de még csak ennek a látszatát sem próbálja fenntartani. Sőt, gátlástalanul plagizál, vagy fél tucat helyről. A horror műfajban kicsit is járatosabb emberek, azonnal ki fogják szúrni, hogy úgy a történet, mint a cselekmény egyes főbb elemei, úgy lettek összelopva más híres filmekből. Úgy mint a Rémálom az Elm utcából, a Körből, az Ideglelésből, a Kampókézből, de nyúltak egy kicsit, a Halloweenből, és a Bloody Maryből is.
A story nagyjából annyi, hogy adott pár tini lány, akik megnéznek a neten egy zavaros, hátborzongató felvételt. Ezzel akaratlanul is megidézve Slender Mant. Néhány hétre rá az áldozatok aztán furcsa, bizarr víziókat, anomáliákat kezdenek el látni, majd jön Slender Man, és egyesével elkapja őket. Ennyi.
A film legnagyobb problémája, nem is az, hogy nem magyarázza Slender Man figuráját, hisz ezt alapból kevés horror teszi meg, és különben sem szükséges ahhoz, hogy a film működjön. Hanem hogy elmulasztja a mítosz építést, holott a figurában ott lenne a potenciál. Igazából egyetlen szempontot kellett volna csak szem előtt tartani, hogy a film félelmetes legyen, de a Slender Mannek, még csak ez sem sikerült. Ráadásul a film cselekménye is, vagy ezer sebből vérzik.
A Selender Man, felvet egy rakás olyan kérdést, amik úgy az egész film hitelességét, komolyan vehetőségét megkérdőjelezik. Például, ki készítette azt a videót, és ki töltötte fel az internetre? Ha Slender Man volt az, akkor ezek szerint Slender Mannek van számítógépe, és internet hozzáférése? Szokta fizetni a villany, és az internet számlát? Hogyan kap értesítést róla, hogy valaki megnézte a videóját, és hogyan képes beazonosítani a személyeket? Ezek szerint Slender Man, profi hacker is, aki IP alapján bárkit megtalál, és a laptop kameráján keresztül lefotózza őket magának? Hogyan képes Slender Man, kvázi élőben streamelni, ahogy üldözi az áldozatait, és egyáltalán, mivel streamel? Nála hogy-hogy sose szaggat az élő adás, és a wifi sem szakad meg?
Miért van az, hogy Slender Man, egyszer még kvázi egy elektro-fantomnak tűnik, aki a virtuális világhoz, és a hálózatra csatlakoztatott eszközökhöz kötődik, még máskor, simán feltűnik a semmi közepén, és inkább tűnik, valamiféle folklór lénynek, aki inkább a természethez kötődik? Ha Slender Man egy fantom, akkor miért van az, hogy egyszer még látszólag ott tűnik fel, ahol akar, még máskor az ajtók, falak, már úgy tűnik gondot okoznak számára? Miért van az, hogy Slender Man, az egyik pillanatban még az a fajta rém, aki türelmesen vár, és akkor csap le az áldozatára, amikor az a legvédtelenebb, még másakor már üldözi őket, akár egy slasher gyilkos? Mintha a film készítői, egyszerre két lovat akartak volna megülni…
Persze tudom, ezek triviális kérdések, és egy részük szőrszálhasogatásnak tűnhet, de egyszerűen nem tudtam nem észrevenni ezeket. Már csak azért se, mert a film valami elképesztően unalmas. Amire csak rátesz az, hogy a Slender Man, technikailag is egy csapnivaló munka. Úgy a vágás, mint a bevilágítás. Én ugyan számítógépen néztem meg a filmet, vagyis volt lehetőségem visszatekerni, kivilágítani, de még így is nehéz volt az kivenni, pontosan mit is kéne látni némelyik jelenetben.
Az úgynevezett “színészek” is, hol próbálnak úgy tenni, mintha épp szerepet játszanának, hol pedig mintha arról is megfeledkeztek volna, hogy a kamera épp forog. Horrorfilmektől persze nyilván nem érdemes elvárni különösebben említésre méltó színészi alakítást, de ez még az átlag tini horrorokhoz képest is, csak az elvárható minimumra törekszik, és sokszor, még azt se hozza.
(Walking Dead much?)
Összefoglalva, a Slender Man egy klisés, elcsépelt, pocsék horrorfilm, ami semmi másról nem szólt, minthogy egy mém ismertségét, és a hozzá köthető botrányokat kihasználva, tehetségtelen emberek, minimális profitra tegyenek szert. A szomorú az, hogy egy ilyen film, ilyen minőség mellett a mozikba kerülhetett, és nem maradt meg az áruházak budget részlegében, ahová egyébként való lenne. 3/10
Peter's Blog 
2018. szeptember 10. - 12:38
Már volt előtte egy Slender Man film. Az is bukás lett:
(https://www.youtube.com/watch?v=G-DXkONhjzY)
Állítólag a (két) Slender Man-film mellett be van tervezve a Momo-film és a Kék Bálna-film is. Hallottam ilyen pletykákat…
“A jó horror ugyanis, nem merül ki a vaksötétben, az idióta jump scarekben, és az explicit goreban. A jó horror erejét, nem ezek a bazári trükkök adják, hanem elsősorban a fogós hangulat. Az olyan siker filmek, mint az Alien, az Omen, a The Thing, a Psycho, vagy akár a Ragyogás, mind azért lettek sikeresek, mert képesek voltak megteremteni, egy saját atmoszférát, és ez az, ami ebből a filmből (is) hiányzik.”
Szerintem meg egyre inkább a gore és a slasher lesz a lényeg. Az amerikai horror mintha lejjebb adta volna a lécet. (Erre tökéletes példa az utolsó Alien-film, amit Retroshock megvetően úgy hívott el a kritikájában: “Halálos kitérő 7”)
A horror régebben olyan témákat járt körül, ami a misztikum és a félelem tárgykörébe tartozott, emellett képes volt időnként megfogalmazni egyfajta társadalomkritikát is. Ma a horror ugyanúgy a legalsóbb ösztönvilágot szólítja meg, mint a pornó. Ma a horror arról szól, hogy a nézők gyönyörködnek emberek pusztulásában, haláltusájában, lemészárlásában, önmagában az emberek erőszakos meggyilkolásában. Ma a horror egyet jelent a Jason-szarokkal, Fűrész-szarokkal és társaikkal. Mikor egy igazi horrorban nem kell feltétlenül meghalnia valakinek, hogy félelmetes legyen. De ma már a kommersz szinte minden műfajban érezteti hatását, valahol dominánsabban.
Amúgy tetszett a cikk.
2018. szeptember 11. - 20:36
Több Slender Man film is készült már, főleg rövidfilmek, de azok mind rajongói támogatásból jöttek létre, és sose kerültek moziba. A 2013-as film amit linkeltél, az is egy ilyen darab. Egy Kickstarter kampány apropóján dobták össze, potom 10.000$-ból, és csak a neten vált elérhetővé. Erre a mostanira viszont 10,000,000$-t adott a Sony. =)
Az Alien kapcsán meg oké, hogy a Covenant vacak volt, de itt is mintha valahogy mindenki megfeledkezne róla, hogy a baj nem itt kezdődött el, de még csak nem is a Prometheusal. Ha csak ennyi lenne rossz az Alien franchiseból, még örülhetnénk is. A helyzet az, hogy az utolsó minőségi Alien film a 2 volt, azóta pedig egy folyamatos színvonal esésnek lehetünk szemtanúi, ami minden egyes folytatással, egyre gagyibb lesz.
Már a 3. rész is, meglehetősen felemásra sikerült. Utólag még azon is ment a vita, hogy egyáltalán kánonnak tekinthető e az, amit ott láttunk. A Queen facehuggert, meg a többit. Én ugyan nem tartottam egy nézhetetlenül rossz filmnek, sőt, szerintem a trilógia zárásának megfelelt, de tény, hogy finoman szólva is alacsonyabb színvonalon muzsikált, az elődökhöz képest.
A 4-ről már inkább ne is beszéljünk, mert az egy fanfic szagú, tömény agyfasz volt. Akárcsak az AvP filmek. Amiből az első még elment, a másodikat viszont fájt végignézni.
Amúgy a régi horrorok között is volt ám temérdek gagyi, ahogy a mostaniak között is akad pár jó. Az explicit goreal sincs, önmagában semmi probléma. Az nem mindegy, hogy a képi világot rendelik e a hangulat alá, vagy épp fordítva.
2018. szeptember 11. - 21:20
“Amúgy a régi horrorok között is volt ám temérdek gagyi, ahogy a mostaniak között is akad pár jó.”
Hogyne. Múlt hónapban néztem meg az első Péntek 13 filmet, ahol Jason mamája gyilkolta a táborlakokat. Ahhoz képest, hogy kultfilm, valami fájdalmasan rossz.
2018. szeptember 12. - 18:45
“A Selender Man, felvet egy rakás olyan kérdést, amik úgy az egész film hitelességét, komolyan vehetőségét megkérdőjelezik. Például, ki készítette azt a videót, és ki töltötte fel az internetre? Ha Slender Man volt az, akkor ezek szerint Slender Mannek van számítógépe, és internet hozzáférése? Szokta fizetni a villany, és az internet számlát? Hogyan kap értesítést róla, hogy valaki megnézte a videóját, és hogyan képes beazonosítani a személyeket? Ezek szerint Slender Man, profi hacker is, aki IP alapján bárkit megtalál, és a laptop kameráján keresztül lefotózza őket magának? Hogyan képes Slender Man, kvázi élőben streamelni, ahogy üldözi az áldozatait, és egyáltalán, mivel streamel? Nála hogy-hogy sose szaggat az élő adás, és a wifi sem szakad meg?”
Otherworldék kriitkáját nem tudom, hogy láttad-e a filmről, de kb. szó szerint ugyanígy ekézték. 😀
“Miért van az, hogy Slender Man, egyszer még kvázi egy elektro-fantomnak tűnik, aki a virtuális világhoz, és a hálózatra csatlakoztatott eszközökhöz kötődik, még máskor, simán feltűnik a semmi közepén, és inkább tűnik, valamiféle folklór lénynek, aki inkább a természethez kötődik?”
Amúgy szintén Otherworldéknek volt egy olyan ötletük, hogy még talán úgy ki lehetett volna hozni valami minimális értelmet a filmből, ha teszem azt, kitalálják, hogy Slender valamilyen “erdei szellem” (ugye ez passzolna is ahhoz, hogy a játékban az erdőben mászkálunk papírokat gyűjtögetve, vagy hogy olyan ágas/csápos nyúlványok jönnek ki a hátából), akit mondjuk az hívott életre, hogy az emberek már annyira tönkretették a környezetet, hogy ennek hatására felébredt és bosszúra szomjazik. Persze még így is eléggé ilyen “Bolygó Kapitánya – horror edition” szagú lenne a dolog, csak így legalább megtudtunk volna róla VALAMIT, hozzátettek volna a készítők BÁRMIT a Slenderman mítoszhoz.
Amúgy meg valahogy meg sem lepődöm, hogy elcseszték ezt a filmet. Azt figyeltem meg, hogy ha már valamilyen “létező” (értsd: ismert, bejáratott, stb.) lényről készül film (ami most Molyembertől Slendermanig akármi lehet), az rendszerint egy kalap szar lesz. Egyrészt, mert a készítők úgy vannak vele, hogy majd a “brand” eladja, nekik elég, ha összegányolnak valami történetféleséget, meg a szereplőik bohóckodnak valamit a kamera előtt, mert hát “benne van a Slenderman a filmben, az már elég!”. (Ja, csak egyrészt mint film, ettől még lehet szar, másrészt meg mennyivel jobb lenne, ha amellett, hogy “benne van Slenderman”, még valami értelmes, érdekes sztorit is kihoznának az egészből.)
Másrészt meg ezek a “legendák” (ráadásul ez még annak sem számít, csak egy szimpla netes mém, ahogy mondtad) sokszor eleve nem filmre valók, mivel pont attól működnek, hogy minimális infókat tudunk a lényről, aztán lehet agyalni, elméleteket gyártani, ötletelni, hogy egyáltalán micsoda, mit akarhat, stb. Na most ha egy ilyen (eleve “lyukas”, sok sztorielemet fantáziával, meg egyéni személyes értelmezéssel kitöltő) sztorit próbálsz filmre vinni, az valószínűleg meg fog bukni, hiszen vagy egy zavaros katyvasz lesz, épp amiatt, mert az eredeti sztori is olyan és kevés az infó ahhoz, hogy normális film lehessen belőle, vagy pedig próbálsz valami konkrét történetet írni az egészhez és akkor pont megölöd vele a misztikumot, mert majd lesz háborgás, hogy “egyes nézők nem így képzelték el”, meg próbálod magyarázni a megmagyarázhatatlant.
Van pl. az a Richard Gere film, ami nálunk “Megszólít az éjszaka” néven futott, de ha az eredeti angol “The Mothman Prophecies” címet nézzük, akkor már jóval egyértelműbb, hogy ez bizony a Molyember sztoriját próbálta meg filmre vinni. Na most szerintem még ez is szar lett, pedig ez sokak szerint egy jól sikerült misztikus thriller és mint önálló film, még talán működik is, viszont az alapanyagával ez sem tud mit kezdeni. Benne van a TNT gyár, meg a végén az ikonikus hídleomlás, de azon kívül semmit nem mer kezdeni magával a címszereplővel, látomások, meg rajzok képében jelenik meg, a vége felé már telefonon hívogatja (!) hősünket, amikor pedig látunk belőle valamit, az inkább arra utal, hogy valami földönkívüli, sőt, mintha kiderülne, hogy nincs is egyedül, stb. (Jó, baromi rég láttam és mondom, én összességében csalódtam benne, szóval ez utóbbi részletekre már nem emlékszem tisztán, de valami ilyesmit hoztak ki a dologból.) Szóval szerintem mint molyemberes film, nem lett jó, viszont aztán elgondolkoztam, hogy ebből az alapsztoriból lehet én sem tudtam volna jobb filmet kihozni, mert egyszerűen kevés róla az infó (nyilván, attól titokzatos :D), szóval megint csak az van, hogy lehet, hogy ezek a sztorik nem valók vászonra.
Az egyetlen sorozat, film, vagy bármilyen audiovizuális tartalom, ami számomra képes volt ezeket a “kriptid sztorikat” kellően visszaadni hangulatilag, az talán az X-Akták volt, persze ott is azért működött, mert egyrészt a hangulat kurva jó volt, másrészt sokszor saját, original szörnnyel dolgoztak, harmadrészt meg sokszor ott sem magyaráztak meg mindent, sőt, klasszikus horrorfilmes megoldásként nem egyszer volt egy csavar a részek legvégén, vagy nyitva hagyták a végét. Persze ők is csináltak sokszor “érdekes” húzásokat, ha az eredetivel vetette össze az ember a lényeket, pl. volt egyszer egy Jersey Ördögös epizód. Na most annak elvileg valahogy így kellett volna kinéznie , ehhez képest kaptunk egy kvázi “női Tarzant”, aki az erdőben bujkálva él, körülbelül állati intelligenciával rendelkezik és….ő volt a “szörny”. 😀 Szal ja, azért ebben a sorozatban is nem egyszer csináltak érdekes húzásokat, de még így is azt mondom, hogy talán hangulatilag, rendezésileg máig ez volt a legjobb ebben a műfajban. Csak aztán szezonról szezonra szarabb lett, ahogy a számomra érdekes “monster of the week” epizódokat egyre több “a gonosz UFO-k szövetségre léptek a gonosz amerikai kormánnyal, úgyhogy mind meg fogunk halni!” jellegű rész váltotta fel. Komolyan, én nem tudom, mi az amcsiknál ez a hatalmas UFO-mánia, hogy kis túlzással tízből kilencszer az derül ki a misztikus lényről a sztori végére, hogy “hát, ez bizony egy alien…” KURVÁRA fantáziátlan húzás, ami nem egyszer illúzióromboló is. Ahogy mondtam, ebben a molyemberes filmben sem örültem ennek, néhányszor meg eleve totál felesleges húzás. Pl. Stephen King SPOILER Az-ában is a legvégén megtudjuk, hogy ő bizony az űrből érkezett…. KÖNYÖRGÖM, MIÉRT??? Jó, ott a legvégén már annyira mindegy, nem oszt, nem szoroz (konkrétan főhőseink belelátnak a lény emlékeibe, vagy valami ilyesmi és onnan tudják ezt meg), de MINEK kellett ez? Magyarázatra sem lett volna feltétlenül szükség, úgy is működött volna a történet, de ha már MINDENKÉPPEN meg akarta magyarázni King, bőven belefért volna az, hogy szimplán valamilyen misztikus entitás, ami mondjuk a városban élők negatív érzelmeiből jött létre és ezért van az, hogy azzal is táplálkozik. Kurvára hihető ám, hogy a dinoszauruszok korában meteorral érkező ufonauta nem csinált semmit évmilliókon át, mint néha felébredt, “nasizott” kicsit a városlakokból, majd visszaaludt… XD Érdekes módon pl. egy másik King regényben, a Kedvencek temetőjében nem kellett sci-fi tudományos magyarázat ahhoz, hogy mitől tér vissza valaki zombiként attól, ha a régi indián temetőben ássák el. “Annak a helynek hatalma van”, meg magyaráztak még valamit arról, hogy az ősi indián szellem, a manitu él ott és…kb. ennyi. Nem is kell több egy misztikus légkör megteremtéséhez, felesleges mindig szarrámagyarázni, azzal pont a lényegét ölik meg. (Jó, van persze a másik véglet, mint pl. a Blair Witch project sorozat, de azok úgy önmagukban is elég szar filmek lettek szvsz, így abba már bele sem mennék, hogy a saját “mitológiájukat” hogyan kezelték… XD) SPOILER VÉGE
Szóval amikor ilyen 50-100 éves “hagyományokkal” rendelkező lényeket is elcsesznek vászonra vivéskor, akkor nem nagyon csodálkozom azon, hogy egy mindössze 10 éve, vagy mióta létező netes mém lényével nem tudnak mit kezdeni. Ez meg már csak a személyes véleményem, de a Slenderman alapformájában még csak nem is ijesztő, inkább csak lol/WTF. Egyrészt mi az, hogy ÖLTÖNY? XDDDD A kitalálójának bankár/ügyvéd-fóbiája volt és ezt kívánta szörnyformába önteni? XD Másrészt azzal, hogy nincs arca, pont egy potenciálisan ijesztő részt húznak ki a karakterből. (Amikor fanartokon továbbgondolják, hogy agyaras szájat rajzolnak neki, meg jönnek ki a hátából a “csápok”, az már egy fokkal jobb, de még így is kevés nálam ahhoz, hogy ilyen horrorikonok nyomába érjen, mint Chucky, Freddy, vagy akár a kiscsaj az Ördögűzőből.)
Amúgy meg a legjobb Slenderman adaptáció szerintem talán eddig a Doctor Who-ban volt, pedig az nem is annak készült, csupán az egyik idegen fajt többek között róla mintázták. A Silence -re gondolok, akiknél egyrészt dizájnoltak az arcon valamit, hogy ne egy kifejezéstelen golyófej legyen, másrészt kitalálták, hogy csak addig emlékszel rájuk, amíg egyenesen rájuk nézel és mihelyt elfordulsz, az agyad töröl róluk mindent. És ezek valami szezonos gonoszok voltak csak, míg ugye a film eleve a Slendermanról szólna, aztán ahogy itt olvastam, a DW-s verzió simán kidolgozottabb/értelmesebb. 😀
2018. szeptember 13. - 08:18
“Otherworldék kriitkáját nem tudom, hogy láttad-e a filmről, de kb. szó szerint ugyanígy ekézték.” -> Persze. Már félig kész volt a kritikám, mikor láttam az értesítőt gmailen, hogy OW-ék épp aznap töltötték fel a saját kritikájukat. Aztán pont azon röhögtem, hogy oké, ezek szerint, nem csak nekem tűnt fel, hogy a filmben, milyen röhejes baromságok vannak, jórészt pont ennek a netes vonulatnak, a túlzott erőltetése miatt. =)
Szóval nem véletlen, hogy részben ugyanazokat a dolgokat szúrtuk ki, mert ezek a baromságok, mint a streamelés, netes stalkerkedés, Slender man egyszer ott tűnik fel ahol akar, máskor meg az ajtó megfogja, tényleg benne vannak a filmben, és szinte kiverik a néző szemét. =D
“Amúgy meg valahogy meg sem lepődöm, hogy elcseszték ezt a filmet. Azt figyeltem meg, hogy ha már valamilyen “létező” (értsd: ismert, bejáratott, stb.) lényről készül film (ami most Molyembertől Slendermanig akármi lehet), az rendszerint egy kalap szar lesz. Egyrészt, mert a készítők úgy vannak vele, hogy majd a “brand” eladja, nekik elég, ha összegányolnak valami történetféleséget, meg a szereplőik bohóckodnak valamit a kamera előtt, mert hát “benne van a Slenderman a filmben, az már elég!”.” -> Igen, az egyértelműen látszik az egész filmen, hogy abban a felfogásban készült ez is, hogy: “Héj, tudjátok, van ez a Slender Man, és úgy hallottam, hogy az most elég népszerű lett a neten. Na ebből kéne filmet csinálni! Semmi más dolgunk nincs, mint fogjuk a Kört, mert az meg akkor volt baromi népszerű, mikor én voltam fiatal. Aztán a zombi picsát, kicseréljük erre az arctalan manusra, VHS helyett meg legyen egy netes videó. Elvégre, úgyis a netről jött ez a szarság. A mai fiataloknak, meg amúgy is csak az jó, amiben van internet, okos telefon, streamelés, facebook, meg ilyenek. Plusz, ha már előszedtük a Kört, akkor miért ne vegyünk elő más klasszikus horrorokat is, hisz úgyis divatja van ma retronak. A vén faszoknak pont az kell, mert ők meg arra gerjednek.” Aztán valaki felvetette, hogy: “Oké, de ez a Slender Man, nem valami erdei mumus amúgy? Azt se kéne kihagyni, mert a játékban, meg a fanficekben is ez volt.” Mire jött a válasz, hogy: “Ja, végül is, miért ne? Nekem aztán tök mindegy…”
” Na most ha egy ilyen (eleve “lyukas”, sok sztorielemet fantáziával, meg egyéni személyes értelmezéssel kitöltő) sztorit próbálsz filmre vinni, az valószínűleg meg fog bukni, hiszen vagy egy zavaros katyvasz lesz, épp amiatt, mert az eredeti sztori is olyan és kevés az infó ahhoz, hogy normális film lehessen belőle, vagy pedig próbálsz valami konkrét történetet írni az egészhez és akkor pont megölöd vele a misztikumot, mert majd lesz háborgás, hogy “egyes nézők nem így képzelték el”, meg próbálod magyarázni a megmagyarázhatatlant.” -> Pedig semmi mást nem kellett volna csinálni, mint azt az egy szempontot szem előtt tartani, hogy a film félelmetes legyen. Nyugodtan maradhattak volna az erdős settingnél, hogy teszem ezt, egy kiránduló csoport, bemegy mélyen az erdőbe, aztán az egyik tagjuk, leszakad tőlük, és próbál a többiek nyomára akadni. Aztán egyre több furcsa dolgot lát, idővel magát Slender Mant is látja, egyre közelebbről, stb. Szóval ki lehetett volna ebből hozni, valami jót is, csak helyette inkább a netes baromságokra fecsérelték az időt.
“Van pl. az a Richard Gere film, ami nálunk “Megszólít az éjszaka” néven futott, de ha az eredeti angol “The Mothman Prophecies” címet nézzük, akkor már jóval egyértelműbb, hogy ez bizony a Molyember sztoriját próbálta meg filmre vinni.” -> Bevallom, én erről idáig még nem hallottam. Én csak A Légy című filmet láttam, már ami ilyen rovar emberes volt.
“Az egyetlen sorozat, film, vagy bármilyen audiovizuális tartalom, ami számomra képes volt ezeket a “kriptid sztorikat” kellően visszaadni hangulatilag, az talán az X-Akták volt” -> Na az speciel nekem is nagy kedvencem volt. Bár mostanra úgy vagyok ezzel is, mint a Hegylakó, a Kung Fu, vagy StarGate sorozattal, hogy tizenéves fejjel, még odavoltam értük. Nap nem múlhatott el úgy, hogy ne néztem volna meg az aznapi részt. Viszont mai fejjel nézve, már feltűnik, hogy bizony közel sem voltak ezek annyira jó sorozatok. A gagyizásból, azért mindegyiknek kijutott. =)
Az UFO túlsúly mondjuk nem véletlen az X aktákban, hisz ez a sorozat, inkább foglalkozott scifi, mintsem természetfeletti témákkal. Bár tény, hogy nem egy ilyen paranormális jelenségnek, lénynek, inkább a misztikus, mintsem a tudományos mibenlétére helyezték a hangsúlyt.
“Persze ők is csináltak sokszor “érdekes” húzásokat, ha az eredetivel vetette össze az ember a lényeket, pl. volt egyszer egy Jersey Ördögös epizód. Na most annak elvileg valahogy így kellett volna kinéznie , ehhez képest kaptunk egy kvázi “női Tarzant”, aki az erdőben bujkálva él, körülbelül állati intelligenciával rendelkezik és….ő volt a “szörny”.” -> LOL! Nálam ilyen téren eddig az volt a best, mikor a Film+on néztem valami huszadrangú, tessék-lássék mitológiai filmet, és a Cerberust, ami egy három fejű kutya az eredeti mitológiában, ott egy ilyen nagyra nőtt farkasembernek ábrázolták. =D
“Pl. Stephen King SPOILER Az-ában is a legvégén megtudjuk, hogy ő bizony az űrből érkezett…. KÖNYÖRGÖM, MIÉRT??? “ -> Oké, akkor ezek szerint, nem én voltam az egyetlen, aki ezt egy halál fölösleges húzásnak tartotta. =) Érted, nem elég, hogy van egy bohóc szörny, amivel King kvázi a bohócoktól való félem fóbiáját testesítette meg. Ráadásul ez a szörny, gyerekeket szemel ki, akiknél ez a félelem, általában ilyen korban alakul ki. Nem, még “őstörténet” is kell hozzá, meg űrlénynek is kell lennie. Szóval tényleg, miért? Miért kellett King papának (megint) túl lőnie a célon?
Amúgy ez az AZ mánia is érdekes volt. Engem tisztára arra emlékeztetett, mint amikor felkapták a Pokemon Go-t, vagy ha már filmes vonulat, a 2004-es Dawn of the Dead-et, ami ugye a ’78-as Romero filmnek lett a remakeje. A különbség csak annyi, hogy még mondjuk a 2004-es Dawn of the Dead, az tényleg egy jó remake lett, és mondhatni, egy definitív film lett, akárcsak az elődje volt. Ami meghatározott egy szintet, hogy na, ezt kell ma hoznia, egy jó zombis filmnek. Addig az AZ, nos őszinte leszek, szerintem nem sokkal lett jobb, vagy élvezhetőbb, mint a ’90-es mini sorozat. Én már azt se találtam valami nagy eresztésnek, ahogy ezt se.
Mondjuk ha már feljött King, akkor róla is annyit, hogy én alapból bírom a King filmeket, van is közte pár nagy kedvencem (Ragyogás, Kedvencek Temetője, Halálsoron, Tortúra, stb.) viszont van közte pár irdatlan gagyi is. Ami persze, valahol természetes, hisz mindenkinek vannak mellényúklásai. Na de próbáld csak ezt az árnyalt véleményed leírni egy King rajongói felületen. Úgy kiosztanak egyből, hogy a Bake fanok is megnyalnák utána, mind a 10 ujjukat. =D
Sok King rajongó ugyanis, kb. úgy van vele, hogy Stephen King a “horror pápája”, a legjobb horror író (amit Lovecraft, meg még páran, kikérnének maguknak) és bármi amit ő kiad a kezei közül, az csakis valami mestermű lehet. Holott a King filmek közül se mindegyiknél az adaptációt cseszték el, hanem már az eredeti story is gyér volt. Lásd Dreamcatcher, amiről maga King mondta, hogy rosszul lett megírva.
“Ez meg már csak a személyes véleményem, de a Slenderman alapformájában még csak nem is ijesztő, inkább csak lol/WTF” -> Amúgy nekem is az volt az első gondolatom, mikor anno megláttam, hogy basszus, ez tisztára olyan, mintha egy Hitman rajongó, aki épp most találkozott a Cthulhu mítosszal, gondolt volna egy nagyot, és összerakta volna a kettőt. Így kaptunk egy fásliba csavart 47-es ügynököt, csápokkal. =D
2018. szeptember 16. - 19:13
Megjegyzem, hogy Az egy alakváltó teremtmény, tehát a dinoszauruszok korában is élhetett, és az ő félelmeikből is táplálkozhatott, csak más formában. Furcsa, hogy említteted Lovecraftet, mikor ő is kozmikus horrort írt, ahol az istenségek maguk is földönkívüliek/vagy a mi világunkon kívül, egy másik síkról származnak. Ezek az elemek szerintem épp King saját lovecrafti horrorjává teszik az Azt, ahogy a Ragyogást is gótikus horrorrá teszi az Overlook hotel hangulata.
2018. szeptember 16. - 19:31
“Ezek az elemek szerintem épp King saját lovecrafti horrorjává teszik az Azt, ahogy a Ragyogást is gótikus horrorrá teszi az Overlook hotel hangulata.”
Remek meglátás. Látod, ez a lovecrafti párhuzam eszembe se jutott.
Ja, egyébként ha már szóba jött Lovecraft, sikerült a japánoknak ezt is meggyalázni – Lovecraft-ból romantikus komédia
(https://myanimelist.net/anime/11785/Haiyore_Nyaruko-san)
Péter és Titkos ismeri, de hátha te nem tudsz róla.
2018. szeptember 17. - 07:52
Az oké, de Lovecraftnél ez egy egész univerzum, ahol el is várom, hogy legyenek ilyen magyarázatok. Az AZ-nál viszont erre semmi szükség nem volt. Miért nem volt az elég, hogy van egy démon bohóc, aki gyerekeket kap el?
2018. szeptember 17. - 09:25
“Az oké, de Lovecraftnél ez egy egész univerzum, ahol el is várom, hogy legyenek ilyen magyarázatok.”
Igen, de Stephen King-nél szintén egy univerzumról van szó. Amit egyébként Hollywood is próbál kitágítani (meg egyben kommercializálnI) a Haven- és a Castle Rock-sorozatokkal.
2018. szeptember 17. - 14:34
Kingnél is egy egész univerzumról van szó. Minden könyve összefügg ilyen-olyan formában. A Tortúrában van szó a Ragyogásról, az Azban a Remény rabjaira utalnak, az egész univerzumot pedig a The Dark Tower könyvek fogják közre. Az, hogy ez a filmekből kimaradt, már Hollywood hibája. Ezért is gondolom azt, hogy King műveit nagyon rosszul adaptálták eddig.
2018. szeptember 13. - 08:53
Ha már megemlitödött az Az, átemelem a kommentemet Foma blogjából:
Nekem Stephen King az egyik kedvenc szerzőm, és mivel sok művét olvastam, viszonylag képben vagyok azzal a világnézettel, ami King műveit áthatja.
Stephen King szimbólumokat használ a regényeiben. Amelyeknek a megfejtését a legtöbb esetben nem köti az olvasó orrára. Mondhatni: az olvasó magára van utalva, kap egy kevés segítséget, de a szimbólumokat neki kell megfejtenie. Kingnél általában a misztikum, akárcsak a szimbólumok, eszközök, hogy kifejezzen egy mélyebb tartalmat. A probléma ezzel az, hogy itt nem árt, ha az olvasó tisztában van King életművével és életútjával. Szerintem a King-adaptációk nagy része azért borzalmas, mert a rendezők és a producerek többsége nem érti King szimbolizmusát, plusz még a hollywoodi kommersz ízléshez igyekeznek idomítani ezeket a műveket. Jó példa erre a Titkos ablak, titkos kert c. kisregény filmre vitele, ahol Johnny Depp volt a főszereplő, és a film koncepcióját alárendelték a lányok körében dívó Johnny Depp-kultusznak. (“Olyan jóképű!” – mondja a filmbeli postán a postáslány, mikor Johnny Depp kilép a postáról. ILYEN JELENET NINCS A KÖNYVBEN!)
Na, AZ tömény a szimbólumok terén – úgy is fogalmazhatnék, tele van szimbólumokkal. A könyv közepén van valami homályos magyarázat, hogy AZ egy a világűrből érkezett szörnyeteg – de valójában AZ egy szimbólum. Részben kifejeződése egy település, Derry hol burkolt, hol nyílt erőszakának. Ugyanis Derry egy olyan település, mely erőszakban fogant, és végigkísérte történetét az erőszak. De ne kérjen meg senki, hogy fejtsem meg, mit is szimbolizál pontosan. Régen olvastam, most olvasom újra.
Amitől előre félek, az a Rémkoppantók remake. Jobban mondva a Rémkoppantók c. regény másodszori filmre vitele. James Wan lesz a rendező, aki garancia a kommerszre (Fűrész-szarok). A Rémkoppantók eleve nem egy egyszerű műve King-nek (két ismerősöm sem tudta végigolvasni). És a megértéséhez nem árt tisztában lenni King életútjával. King 21 évesen megélte az amerikai 1968-at, hippi, feminista és zöld aktivista volt, aki ellenezte az atomenergiát, hitt a felszabadító ideológiákban, plusz töltötte magába az LSD-t, a kokaint, az alkoholt és a nikotint. Mint oly sokan, kiábrándult a balos eszmékből, és ezt a csalódottságát írta ki a Rémkoppantókban. Az egyik legkegyetlenebb regénye Kingnek – egyáltalán nem hagyományos sci-fi vagy horror, inkább egy elég posztmodern urban fantasy. Tartok tőle, hogy James Wan semmit nem értett meg a mű mélyebb tartalmából – még azt is kétlem, hogy olvasta a könyvet.
AZ-ra visszatérve: a rendezője, Andres Muschietti már megértett valamit King szimbolizmusából, ugyanakkor rendkívül ügyetlen módon vitte képernyőre. Emellett elkövette azt a hibát, hogy megpróbált egy hagyományos kommersz horrorfilmet legyártani az amúgy 1000 oldalas regényből. A regény több remek jelenetét sikerült lebutítani a filmben. Egyébként kettévágta a filmet, nincs befejezve, a második részét állítólag már forgatja. Semmit sem veszítesz vele az ember, ha kihagyja az életéből.