My Little Pony, Bronyk helyreigazítás

Korábban több alkalommal is felvetődött már bennem a gondolat, hogy kéne erről az egész MLP, brony témáról, egy olyan bejegyzést írnom, mely nem a sorozatról szóló élménybeszámoló, mint inkább egy informatív, kifejezetten a tévinformációkra, sokszor rosszindulatú pletykákra reagáló, helyreigazító cikk lesz. Ám valahányszor belekezdtem, végül mindig elvetettem az ötletet. Pedig apropója, már akkor is lett volna a dolognak.

Egyszerűen azért, mert ha az egyszeri ember, aki erről a rajzfilmről, és annak rajongóiról, semmit se tud. Elköveti azt a hibát, hogy magyarul próbál utánajárni a dolgoknak, akkor fogalmazzunk úgy, finoman szólva is “rossz lóra tesz”. A kereső ugyanis (jó eséllyel) olyan találatokat fog neki kidobni, mint a hülyeségekkel alaposan megszórt Szirmai videó, vagy ez az istenverése. Amik másra sem jók, minthogy elriasszák az egésztől. Valamiféle bizarr, beteges dolognak állítsák be, tele félcédulásokkal. Holott a valóság, ettől azért jóval árnyaltabb.

Eddig igyekeztem nem foglalkozni a dologgal, tudomásul vettem, hogy vannak emberek, akikre kár a levegőt pazarolni. Miután azonban szembesültem azzal, hogy máig születnek ilyen írások a témában, úgy döntöttem, ideje felvennem a kesztyűt, és végre tiszta vizet öntenem a pohárba.

Mikor valaki az MLP témáról nyilatkozik, általában kapásból ugyanaz a probléma merül fel, már rögtön az elején. Mégpedig hogy ezeknek a “kritikáknak” a nagy része, valójában nem arról szól, amiről szólniuk kéne. Lásd akár a Szirmai videó, akár a Hetediksor cikkének esetét. Itt van egy youtuber, illetve egy blogger, akik a profiljuk alapján filmekkel, sorozatokkal foglalkoznak. Aztán ehhez képest, mindkettőjük “kritikájának” a 80%-a, az igazából nem is a rajzfilmről szól, hanem a köré épült fandomról, a bronykról.

A Szirmai videóval rengeteg probléma van. Anélkül, hogy belemennék a részletekbe, Gergő kritikája összecsapott, hatásvadász, tele van tévinformációkkal, félrevezető, és manipulatív. Egyértelműen érződik rajta, hogy Gergőt pont nem érdekelte ez az egész (inkább viszolygott tőle) és nem a hiteles tájékoztatás volt a célja, hanem csak egy közönség igényt szeretett volna kielégíteni. Mivel pontosan tudta, hogy a nézői nagyobbik részét, nem a sorozatról szóló kritika érdekli, hanem csak (hogy ezzel a divatos szóval éljek) a cringere kíváncsiak. Vagyis hogy hogyan lehet gúnyt űzni a sorozat rajongóiból, amire Gergő, meg is adta nekik az alapot.

A Hetediksor cikkében, lényegében ugyanez az elv köszön vissza, ami nem is véletlen, hisz egyértelműen kitűnik az a szövegből, hogy az egész apropóját, az ominózus Szirmai videó adta. Csak mintha a cikk íróját, itt pluszban még az is motiválta volna, hogy rátegyen még egy lapáttal. Igazából el se kell olvasni ahhoz a bejegyzést, elég csak ránézni a képekre, linkelt videókra, már azok alapján is látszik, hogy a cél itt sem az volt, hogy korrekt hangnemben, érdemben közöljünk erről a fandomról (ha már a rajzfilmről nem voltak képesek) bármi érdemlegeset, csakis a cringe.

Szóval én most veszem a fáradtságot, és mint olyan ember, aki benne is van ebben az egész miliőben, és nem kívülről próbál róla okosakat mondani, igyekszem helyretenni a dolgokat, megválaszolni a feltett kérdéseket, tisztázni a félreértéseket, és leszámolni, a legtöbbször hangoztatott hülyeségekkel.

“Miért pont ez a rajzfilm vált népszerűvé?”

Nos, erre pofonegyszerű a válasz. Azért, mert egy generációja átlagához képest jó minőségű rajzfilmről van szó, melyen egy tehetséges, és tapasztalt rajzfilmes brigád dolgozik, akik értenek ahhoz, amit csinálnak. Alapvetően egy slice-of-life komédiáról van szó, mely nem a történettel, mint sokkal inkább a karakterekkel kíván érvényesülni. Jól megírt, stílussal, sármmal, egyediséggel rendelkező figurákat vonultat fel, akik között pörgős, szórakoztató párbeszédek folynak. Mindez meghintve hol infantilis, hol kifejezetten intelligens humorral, és helyenként felbukkanó, ügyesen használt pop-kulturális utalásokkal.

Az MLP az a típusú rajzfilm, amit pont azért lehet szeretni, mert tisztában van önmagával, és nem nézi hülyének a nézőit. Ellentétben az olyan rajzfilmekkel, mint az Adventure Time, a Steven Universe, a Star vs Forces of Evil, vagy a Korra, az MLP nem próbál másnak látszani, mint ami. Nem akarja aktuálpolitikával, szexualitással, diszfunkcionális párkapcsolatokkal, és hasonló baromságokkal traktálni a nézőt, csakis vegytisztán szórakoztatni akar. A készítőket itt nem valamiféle kényszeres bizonyítási, önigazolási vágy hajtja, hanem szimplán csak egy jó rajzfilmet akarnak csinálni, amit ők, és a nézők is élveznek. Ami elől jó kedvűen lehet felállni.

“A régi sorozat bukás volt…”

Áh igen, ez egy igazi hungarikum, melyet még egyetlen magára valamit is adó külföldi oldaltól, bloggertől, kritikustól sem hallottam vissza. Egyébiránt tipikus példája annak, mikor egy népszerű felületen, egy tekintélyszemély szájából, elhangzik egy fals információ, aztán emberek tömegei, beleértve a rajongók egy részét is, ezt zokszó nélkül elhiszik, anélkül, hogy utánajárnának, mennyi is igaz ebből az állításból valójában. Mondhatnám akár azt is, hogy Szirmai Gergő itt elvégezte azt a műveletet, amit egy évtizeddel korábban, JackD elkövetett a Sailor Moon fandomban.

Eleve ott a gond, hogy a G1-et, kapásból a TV sorozattal azonosítják, aminek az valójában, csak egy részét tette ki. Egyébiránt pedig nem volt bukás. Eleve a TV sorozat elstartolása előtt, készült egy mozifilm, amit pont azért küldtek a mozikba, hogy felmérjék, mégis mekkora igény mutatkozik erre. Ergo, ha nem lett volna sikeres a mozifilm, a TV sorozatot se indítják el, alig három hónappal később.

Plusz egy bukott sorozatra, nem az szokott jellemző lenni, hogy megél több mint 60 epizódot. Majd évtizedek múltán, úgy marad meg az emberek emlékezetében, mint egy közismert, klasszikus rajzfilm a ’80-as évekből. A bukott rajzfilmeket, pont azért szokás bukottnak nevezni, mert néhány rész után elkaszálták őket, és senki sem emlékszik rájuk. Ilyen bukott rajzfilm például a King Star King, vagy Eminem nagyon saját rajzfilm sorozata.

Egyébként sem a ’80-as rajzfilm sorozattal kéne kezdeni az értekezést, ha már itt tartunk, majd ugorni rögtön a G4-es sorozatra (meg a rajongókra) mert ezek csak kiragadott részei a nagy egésznek. Röviden összefoglalva, a My Little Pony, eredetileg My Pretty Pony címen indult el 1981-ben, mint uniszex oktatójáték. Majd a Hasbro később ezt a játékot dolgozta át színes, gyűjthető figura sorozattá, mely eddig négy, úgynevezett  generációt élt meg.

G1: 1982-1995 Az első széria, melyhez mozifilm, és TV sorozat is készült.

G2: 1997-2003 A második széria, mely kizárólag figurák formájában létezett.

G3-3.5: 2003-2009 Hivatalosan egy generációként tartják számon, ám a későbbi, erős dizájnváltás miatt a rajongók, gyűjtők, mégis elkülönítik a kettőt egymástól. A figurák mellett, úgynevezett direct-to-video mozik, speciálok jöttek ki hozzá.

G4: 2010 Vagyis ami épp most fut, a tervek szerint, egészen 2020-ig. A figurák mellett TV sorozat, mozi, illetve az Equestria Girlsnek nevezett spin-off mozik, speciálok tartoznak ide.

Ezek közül eddig kettő tudott jelentősebb sikereket elérni, a G1, és a G4.

“A bronyk a 4chanról jöttek…”

Nem, nem a 4chanról jöttek.

Ahogy az anime fandom nem az Animaxal, és a Narutoval kezdődött el, úgy az MLP fandom sem a G4-el indult el, hanem sokkal korábban. Ennek a fandomnak az eredete, egészen a ’90-es évek második feléig nyúlik vissza, ami az ezredforduló utánra, eljutott oda, hogy már találkozókat is szerveztek, ponycon címen. Ez egy periféria hobbi volt, ami leginkább abban különbözött a későbbi (vagyis a mai) állapotától, hogy nem a rajzfilmek, hanem sokkal inkább a toyline, a figurák képezték a rajongás tárgyát. A fandom magja több száz, több ezer figura gyűjtőből, egyedi figura készítőből állt.

A G4 eljövetelével, lényegében az történt, hogy azt a jóval nagyobb, főleg férfiakból álló réteget, akiket önmagában a figurákkal nem lehetett megfogni, azokat be lehetett vonzani, egy minőségi rajzfilmmel, aminek meg is lett a hatása. A sorozat elstartolását követő, nagyjából másfél-két éven belül, már egy milliós fandomról beszélhettünk.

A 4chan csak egyike volt azon népszerű felületeknek, ahová a rajongók eljutottak. (Deviantarton, Youtubeon, már sokkal korábban ott voltak.) Plusz a 4chanról, már csak azért is jöhettek volna nehezen a bronyk, mert a 4chan adminjai és moderátorai, hihetetlenül gyorsan letiltották őket, különösebb indok nélkül. Erre jött aztán létre válaszul a derpibooru (eredetileg ponybooru) mint a bronyk saját imageboard felülete.

Hozzáteszem, nem ez volt az utolsó ilyen eset, mert kezdetben például a San Diegoi Comi Conra se akarták beengedni őket. Nem kaphattak ott panelt. Jelzem, azon a Comic Conon, ahol a Twilight például kaphatott.

“A bronyk a love and tolerate eszmében, és a harmónia elemeiben hisznek…”

Egy újabb remek példája az utána nem járásnak. A harmónia elemei egy plot device volt a sorozat első két évadában. A love and tolerate pedig nem egy eszme, hanem egy mém volt. Hasonló, mint amilyen például a “Join the Herd” volt.

Azért hozták létre, mert anno a nagy mainstremesedés, hypeolás időszakában, voltak olyanok (meg igazából, a mai napig is vannak) akik egyszerűen nem tudták azt elfogadni, hogy ez a fandom bizony kikövetelte magának a helyet, és a figyelmet. Elképesztően irritálta őket, hogy valami olyan dolog vált sikeressé és népszerűvé, amit ők semmibe se néznek. Aztán ezeknek az embereknek egy része, nem bírt magával, és úgy próbált, valamiféle revansot venni a fanokon, hogy a különféle topicok, videók, rajongói tartalmak alatti komment részlegben, előadták hihetetlenül egyedi, és tartalmas véleményüket. (Buzik, lóbaszók, stb…)

Na erre jött létre ez a mém, aminek nagyjából az volt a lényege, hogy “ne etesd a majmot”, vagyis senki se üljön fel a provokációnak. Az illető ugyanis csak azért jött, hogy jól kidühöngje magát, aztán úgyis le fog lépni, mert érdemben nem képes hozzászólni a témához.

“A rajzfilmben Michael Bay keze is benne volt…”

Ez így ebben a formában nem igaz. Ebből a storyvól, konkrétan annyi igaz, hogy a Hasbro, a két Transformers film után befolyó összegekből finanszírozta meg a G4 rajzfilm sorozatot. Amihez Baynek viszont semmi köze nem volt. Az elkészítésében nem vett részt, semmilyen formában.

Egyébként ez se nagyon szólt másról, minthogy a sorozat elstartolásának, illetve a hypenak az ideje alatt, egyszerűen divat lett a Michael Bay filmeket fikázni. Aztán egyesek, jobb híján, megpróbálták ezt is sorozat ellen felhozni, mint érvet. Mondhatnám azt is, hogy megpróbálták “össze Michael Bayezni” az MLP-t, hogy ettől is rosszabbnak tűnjön.

“Feminizmus, incelség, autizmus…”

Avagy menjünk át bulvár médiába… Mert az nyilván nem egy opció, hogy a rajongók, simán csak azért nézik ezt a sorozatot, mert tetszik nekik. Szórakoztatja, kikapcsolja őket, szeretik az erről, illetve az ehhez készült rajongói tartalmakat. Nem, ez nem elég, hanem mindenképp mögé kell látni, bele kell beszélni, mindenféle nyakatekert, elcseszett pszichológiai “magyarázatot”. Szociális, szexuális, mentális defektusokat, különben még a végén kiderülne, hogy többségében, teljesen normális átlagos emberekről van szó, akiknek ez nem több, mint egy hobbi.

Egyébként érdekes ám az is, hogyan használják a bulvár média stílusát, eszközeit, gyakran olyan emberek is, akik máskor meg épp ez ellen emelnek szót, mikor az ő kocka hobbijukról születnek, hasonlón hatásvadász, szándékosan félrevezető, démonizáló elmélkedések.

“Ronda, tunya, kövér hapsik, gagyi jelmezekben parádéznak…”

Mármint kicsodák, ők? =)

Megint egy jó kis bulvármédiás fogás ez, mikor le akarunk járatni egy szubkultúrát, és erre direkt a lehető leggagyibb, legócskább cosplayereket vesszük elő. Hogy ezzel váltsunk ki viszolygást, rosszindulatú élcelődést az emberekből. Hisz ez egy baromi egyszerű támadási felület, ahol minimális energia befektetésével lehet látványos hatást elérni. Az meg, hogy a többség nem ilyen, valahogy senkit sem érdekel.

Aztán ez is akkor lesz igazán vicces, mikor azok fintorognak a leghangosabban, akik különben más, hasonló szubkultúrák tagjai. Mondjuk gamerek, animések, dc, marvel fanok, fantasykért, scifikért rajonganak. Hisz az ő házuk táján is, ugyanúgy megtalálhatóak ezek (sőt), amit egyébként ki is szoktak kérni maguknak. Toleranciát és elfogadást követelnek, mondván hogy őket ne általánosítsa, bírálja senki, negatív sztereotípiák, beidegződések alapján. Ami persze jogos kérés, csak közben finoman szólva is vicces, hogy mikor nekik kéne toleránsnak lenni, mondjuk a bronykkal szemben, akkor valahogy pont azt teszik ők maguk is, mint ami ellen szót emelnek.

Záró gondolat gyanánt, csak annyit mondanék, hogy természetesen nincsenek illúzióim azzal kapcsolatban, hogy ez a cikk, végleg le fog számolni, akár a rajzfilmet, akár a rajongókat övező, fentebb felsorolt téveszmékkel. Abban viszont reménykedem, hogy lesznek azért olyan emberek, akiknél célt fog érni a cikk, és ezek után, másképp tekintenek majd erre az egészre.