A magyar anime közösség öröksége – Avagy az elitek átka

Még tavasszal írtam egy bejegyzést, amiben elsősorban az Animax csatorna helyzetét, illetve érintőlegesen, magának a hazai anime piacnak a rövid történetét veséztem ki. A téma komplexitása miatt, természetesen nem minden aspektusra jutott ugyanannyi figyelem, de még így is igyekeztem, lehető legjobb tudásom szerint választ adni arra a kérdéskörre, hogy hogyan is indult ez el az egész, és mik voltak azok a tényezők, amik miatt mára szinte megszűnt ez a piac.

Az elmúlt hónapok alatt, alkalomadtán felmerült bennem a gondolat, hogy lehet kéne írnom egy hasonló bejegyzést, magáról a honi szubkultúráról, annak rövid történetéről, és felépítéséről, ám a gondolatot végül nem követték tettek. Nem éreztem magamban kellő késztetést ahhoz, hogy újra klaviatúrát ragadjak, és olyan témákat feszegessek, amiket anno, ha sokkal provokatívabb stílusban is, de már többször érintettem. A végső lökést végül Ricz egyik nemrég írt bejegyzése adta meg, ami kapcsán akaratlanul is déjà vu-m volt, és újfent elgondolkodtam azon, lehet mégis megérne egy misét a téma, ezúttal kulturáltabb hangon. =)

Retro éra

A hazai animés szubkultúra röpke történelmét, véleményem szerint 3 nagyobb, egymást követő időszakra oszthatjuk fel, amik között, természetesen vannak átfedések. Az első az 1995-2000-ig terjedő időszak, amikor a szubkultúra lényegében megszületett kis hazánkban, köszönhetően nagyrészt a német nyelvű RTL II-nek, és a magyar RTL Klub-nak, amik az akkori kínálatukkal sokak érdeklődését felkeltették, ezek iránt a “furcsa” rajzfilmek iránt. Egy olyan időszak volt ez, amikor nagyon kevesen rendelkeztek otthoni PC-vel, és még kevesebben internet hozzáféréssel, ezért jellemző volt a periféria élet. Az emberek rendszerint egymásnak adták kölcsön, vagy másolták le a kazettákat, később a CD-ket.

Az interneten a szubkultúrát, mindössze néhány kisebb társaság képviselte, amit nem csak az előbb említett tényezők, hanem további gátak is jelentősen akadályoztak. Aki ugyanis nem állt minimum középszinten angol szövegértésből, és nem rendelkezett stabil ISDN kapcsolattal, annak eleve nagyon nehéz volt belekóstolni ebbe a témába. Ráadásul mind a választék, mind a beszerzési lehetőségek, meglehetősen szűkre szabottak voltak. Általában véve beégett feliratos, avi, wmv, mpg formátumú, 4:3 képarányos, alacsony felbontású TV vagy VHS ripek voltak a legelterjedtebbek, ritkább esetben angol szinkron. A letöltés külföldi, angol vagy német nyelvű direct download, vagy FTP oldalakról történt, amit sokszor megnehezítetek a fagyások, megszakadások. De hasonló nehézségek merültek fel, például akkor, ha valaki a saját gondolatait szerette volna kifejteni egy vagy több animéről, ehhez ugyanis HTML ismeret, és saját tárhely kellett.

Emiatt a szubkultúra jórészt, eleve csak az idősebb, érettebb emberek számára volt elérhető, és még tőlük is nem kevés időt, türelmet, kitartást követelt meg. A néző jobban megbecsülte azt, amit hosszú órák, napok, hetek, akár hónapok alatt szerzett be. Ennek az időszaknak tehát, megvolt a maga pozitív vonása, a korlátok távol tartottak sok ostoba embert, cserébe viszont sokszor gondok voltak, például az ismertetők hitelességével. Sok volt a tévinfó, a félrefordításból fakadó félreértés, mivel a magyar ismertetők, többségében, már akkoriban is amerikai írások fordításai voltak, amik viszont sokszor az ottani TV sorozatok, VHS kiadások alapján készültek.

Felemelkedés éra

A következő lépcsőfok, a 2000-2005 közötti időszak volt, amikor lényegében kiépült a szubkultúra virtuális infrastruktúrája. Sok fontos változás ment végbe akkoriban, szinte minden évre jutott valami. 2001-ben megalakult a Usteam, 2002-ben az Animevilág, 2003-ban jött a MAT és az első Animecon, majd 2004-ben az AnimeAddicts korai elődje (amit ekkor még teljesen máshogy hívtak) és természetesen ekkor indult el, az A+ csatorna is. Mondhatni, ez egy termékeny éra volt, ami alá a technika, és az internet fejlődése is csak adta a lovat. Sokkal könnyebbé és gyorsabbá vált az animék, mangák beszerzése, valamint az információk is egyre hitelesebbek, korrektebbek lettek. Mindennek azonban, közösségi szinten, sajnos meg is lett az ára.

Szokták mondani, hogy a problémák, rendszerint kicsiben szoktak kezdődni, és egy folyamat eredményeként válnak olyan naggyá, ami rövidtávon csak zavaró, hosszútávon viszont elviselhetetlen következményekkel jár. Jelen esetben, ugyanez történt. Az egész valahol akkor kezdődött el, amikor egyes fórumokon, azok a bizonyos “nagy animések”, az interneten eltöltött hosszúk évek után, több száz anime résszel a hátuk mögött, elkezdték elhinni magukról, hogy ők a téma, egy különleges szakértői, akik nem egyszerűen a saját véleményüket képviselik, hanem valami egészen mást, az “igazságot” mondják ki. Hirtelen, feljogosítva érezték magukat, hogy például többesszámban beszéljenek, majd kisvártatva, sokuk egyenesen abba a tévhitbe kezdte ringatni magát, hogy a szubkultúra, kvázi az övék, miattuk létezik, és eképp nekik joguk van, például a (szar) ízlésüket, ráerőltetni a közösségre. Ha pedig mindez mögé, még a moderáció is beállt, a véleménycsere hamar átértelmeződött, a vélemény felülbírálhatatlanná vált, és a véleményből, hirtelen “igazság” lett.

Erre úgy vélem, az akkori Usteam fórumnál jobb példát, keresve se lehetne találni. Mivel kábé ott alakult ki először az a tekintélyelvű, enyhén poszt-kommunista elgondolás, hogy van egy “párt” (elit) akik azon az alapelven, hogy ők adnak “kenyeret” (FTP letöltés) és “cirkuszt” (fórum felület) a népnek, megszabhatják, hogy mi számít jó animének, és mi számít rossz animének. Ha pedig ezzel bárki is szembe mert szállni, azt “trollnak”, de legalább is hülyének minősítették, függetlenül a hozzászólása tartalmától, vagy stílusától. De szintén itt találkoztam először azzal az elvvel is (ami meg merném kockáztatni, hogy hungarikum), miszerint a hentai, nem anime, hanem az animéktől külön kezelendő (ami természetesen hülyeség, hisz a hentai, egy műfaj, az anime stíluson belül).

Az elvitathatatlan érdem, hogy a Usteam “rejtett” FTP-je, évekig jó alternatívát biztosított, főleg a korai Kazaa-s időszakban, ami sokszor instabil volt, lassú, és televolt vírusokkal. Csakhogy egyrészt jóval többen tudták magukénak, mint ahányan ténylegesen működtették, másrészt egy idő után, nagyon elpofátlanodtak, és egyre többször, egyre több pénzt kértek, mert “különben nem lesz többé Usteam!”.

Mainstream éra

Szerencsére, a beköszöntő 3. éra, 2005 és 2010 között (ezt kis túlzással élve, akár nevezhetjük Animax érának) megváltoztatott mindent. 2005-re, az Animevilágot, tönkre tette egy féreg (és azóta se nyitottak újra), aminek a feltörekvő AA volt a valódi haszonélvezője, majd még ugyanebben az évben, megalakult a Mangafan, a torrent pedig elkezdte leváltani a Usteamet. 2007-ben az A+ adóból, Animax lett, majd nem sokkal később, két animés újság is elstartolt, az AnimeStars, és a Mondo. Az említett piaci szereplőkről, most nem szeretnék nyilatkozni, mivel egy külön bejegyzésben, már írtam róluk, ezért most a fandom átalakulásáról ejtenék szót.

A 2005 és 2010 között időszakot, egyesek a szubkultúra aranykorának nevezik, amikor lényegében kinőtt az underground keretek közül, bekerült a köztudatba, a mainstream részévé vált, és népszerű, divatos hobbi lett. Ennek azonban jóval kevesebben örültek a régiek közül, annak ellenére, hogy elvileg “mindenki erre a pillanatra várt”. Ebbe természetesen belejátszott az, hogy sok új, fiatal fan, sokszor arctépően ostoba agymutatványokat produkált, amit jómagam is nagyon sokszor tapasztaltam, a saját bőrömön. Közösségi szinten azonban azt kell mondjam, a felelősség sokkal jobban terheli, az idősebb generációt.

Sok régi motoros, akik még az 1. érában, vagy a 2. elején csatlakoztak be ebbe a szubkultúrába, alapjáraton hatalmas lelki traumaként élték meg a popularitást, vagyis hogy a szubkultúra, a mainstream részévé vált, és animét nézni, vagy mangát olvasni, többé már nem volt akkora különcség. Az átlagember, könyvesboltokban, hipermarketekben, anime conokon, vagy akár az internetről is könnyedén hozzájuthatott a kiadványokhoz, méghozzá magyarul. A “különlegesnek” tartott hobbijuk, tömegtermékké lett, ezáltal ők elvesztették, a vélt “egyediségüket”. Kompenzálásképp, sok ilyen régi motoros, megpróbálta megcsinálni a szerencséjét, és valahogy egy kiadó közelébe keveredni, ami azonban csak néhányuknak sikerült. A hoppon maradtak számára, kész sértés volt, hogy az ő “szaktekintélyüket”, nem kérték fel cikkírónak, fordítónak, zsűritagnak, szervezőnek, vagy legalább moderátornak, valamelyik fórumra. További sorsuk miatt azonban, nem sokáig kellett aggódni, pár nap, hét után, a “szakértők” hamar megtalálták a helyüket az új felületeken, és ott folytathatták, ahol abbahagyták. Vagyis hiába volt új a keret, a közösségi minta, maradt régi, amit sajnos el is kezdtek tovább örökíteni.

Erre volt kiváló példa, az Animax fórum, ahol szépen lassan az egykori Usteam örökség kezdett új formát ölteni, ezúttal fasiszta jellegűt. A legjobban, talán egy olyan királyságként lehetne az ottani rendszert leírni, ahol egy zsarnok uralkodik, akinek nem lehet ellentmondani, és aki bármire képes, hogy a vélt státuszát (miszerint ő egy szaktekintély) fenntartsa. Az Animax fórumon, köztudottan szigorú szabályok uralkodtak, amiket nagyon komolyan vettek, és a szabályszegőket keményen meg is büntették. Például a szerzői jogok megsértésének fogalmát, nem csak a warez linkek közzététele merítette ki, hanem akár egy youtubera feltöltött AMV. Szintén nagyon érzékenyek voltak, a képek linkelésére, amiből ha valaki túl nagyokat, vagy túl sokat másolt be, könnyen kaphatott akár azonnali kitiltást is. De még azt is nagyon meg kellett gondolni, az egyszeri felhasználónak, hogy milyen oldalakat mer belinkelni, még akkor is, ha az épp a saját fan oldala volt. Tehát a büntetés, sokszor nem volt tett arányos.

Mindezt azonban elfogadta volna az ember, még úgy is, hogy itt is jelen voltak azok a bizonyos “egyenlőbbek az egyenlők között”, akikre ezek a szabályok, mintha nem vonatkoztak volna. A valódi probléma ott volt, hogy a fasisztoid fraulein, és brigádja, módszeresen próbálták elnyomni, a szerintük “trollok” véleményét ott, ahol csak lehetett. Őket ugyanis rendkívül zavarta, hogy vannak, akik másképp látnak dolgokat, mint ők. Ha valaki például megnézett egy művészinek egyáltalán nem nevezhető, de számára szórakoztató (esetleg a maga módján tanulságos) animét, azt máris kikiáltották “eretneknek”, elkezdtek vele személyeskedni, és az adott animét a sárba tiporni. Ellenkező esetben, ha valami olyan nem nyerte el az illető tetszését, amiben ők mély filozófiát, de legalább is művészi értéket, és egyediséget véltek felfedezni, akkor rögtön arra kezdtek apellálni, hogy az illető egy tudatlan paraszt, de még az is lehet, hogy troll. A friss animések pedig ilyenkor hajlamosak voltak elhinni, hogy tényleg bennük van a hiba, és az ő bűnük, hogy mertek mást gondolni, mint ami elfogadott.

Magyarul, napi szinten a levegőben volt az elitizmus, tekintélyelvűség, túlmisztifikálás, a “te mit tettél le az asztalra?” és a “nem értetted meg a lényegét, és elmagyarázni sincs értelme” kaliberű betanult kampószövegek. A helyzet azonban akkor vált igazán érdekessé, amikor a királynő, és udvartartása, egyre elviselhetetlenebb lettek, és az egyre szaporodó konfliktusokat, nem csak egyszerűen törölték, hanem visszamenőleg meghamisítottak. Gyakorlatilag ez volt az a pont, amikor sikerült átlépni egy olyan határt, ami már messze túlment az egyszerű igazságtalanság, pofátlanság szintjén.

Hanyatlás éra

Igazság szerint, lehetne még egy negyedik éráról is beszélni, csak hogy ezt épp ma éljük. A hanyatlás korát, amikor a szubkultúra piaca megszűnik, és szépen visszatér az egész a mainstreamből, undergroundba. Közösségi szinten ez viszont vajmi keveset változtat, az eddig megszokottakon. A pár éve népszerű felületek kihalásának egyetlen következménye az lett, hogy a közösség jórészt egyetlen felületre, az AA-ra koncentrálódott. Az AA-t pedig régi motorosok alapították, régi motorosok szablyák meg a játékszabályokat, akik között mindig akadnak olyanok, akik képviselik, és tovább örökítik a zsigeri elitizmust, a fejem a seggembe dugom mentalitást, a szakértőzést, és a többit.

Remélhetőleg egyszer ezt is kinövi majd ez a szubkultúra, de ahhoz érzésem szerint, kell még néhány év.