Mainstream VS Underground – Avagy jó és rossz?
Régóta tervezgettem már, hogy ebben a témában is állást foglalok majd, lévén nem egyszer érintettem már az elmúlt évek során, akár itt a blogon, akár a haverokkal közös beszélgetések alkalmával.
A végső lökést, mely oda vezetett, hogy erőt vegyek magamon, és billentyűzetet ragadjak, egy a közelmúltban történt közös beszélgetés adta meg, ahol egyik jó barátom, a következő kijelentéssel élt: “Ha Magyarországon egy szubkultúra, bekerül a mainstreambe, az mindig megdöglik.”
Na már most, a magam részéről a fentebbi kijelentéssel kapcsolatban annyit tudnék mondani, hogy némi igazság ugyan van benne, ám ennek ellenére sem tudok vele egyetérteni. Mégpedig azért nem, mert úgy gondolom, hogy a helyzet nem ilyen egyszerű, és épp ezért nem érdemes ennyire leáltalánosítani az egészet, és mindet egy kalap alá venni.
Hisz minden szubkultúra más, mindnek van legalább egy olyan egyedi, csak rá jellemző vonása, ami megkülönbözteti a többitől. Ez a különbség pedig, szubkultúra és szubkultúra között, mindig más, hol kisebb, hol nagyobb. Van amikor alig észrevehető különbségekről beszélünk, még máskor olyan jelentősekről, amik miatt teljesen más megközelítést igényelnek.
Ha mégis kategóriákban szeretnénk gondolkodni, akkor véleményem szerint, alapvetően két esetet különböztetünk meg egymástól.
Az első a gyakoribb, mondhatnánk úgy is, hogy a klasszikus eset. Amikor valami, egy hatalmas divathullám hatására, hirtelen berobban az országba, mint mainstream, hihetetlenül népszerűvé válik, mindenki erről beszél, ott van mindenhol (sokáig úgy érezzük, hogy még a csapból is az folyik). Aztán idővel szépen lecsendesedik az egész, és átmegy a mainstreamből, az undergroundba. (Ami egyébként önmagában, nem egy rossz dolog, de erről majd később.)
A második eset, gyakorlatilag az elsőnek az ellentéte. Vagyis amikor valami lassan szivárog be az országba, hosszú évek, akár évtizedek alatt épül ki a szubkultúrája, majd egyszer csak eljön az a pont, amikor megtörténik az áttörés, és az undregroundból, mainstream lesz. Ez a ritkábbik, és azt kell mondjam, gyakran a rosszabbik eset, mégpedig azért, mert itt okosnak kell lenni. Ha jól csinálják, ezzel sokat nyerhet a fandom (még akkor is, ha idővel újra visszatér az undergroundba). Ám ha rosszul csinálják, rengeteget veszíthet.
A megszokott papírforma
Ha egy példával kéne élnem, akkor úgy vélem, az első esetre, tökéletes példa a közelmúltból, a My Little Pony: Friendship is Magic. Ami ugyan tény, hogy nem volt azért teljesen ismeretlen az emberek nagy részének, hisz sokan emlékeztek még rá, ha más nem névről, hogy anno volt egy ilyen rajzfilmsorozat a ’80-as, majd egy másik a ’90-es években. Mégse voltak neki gyökerei, számottevő szubkultúrája (legalábbis idehaza biztos nem).
Az új sorozat, és a hozzá kapcsolódó fan alkotások, először elkezdtek az interneten terjedni, majd rövid idő elteltével már itt is voltak az országban. A TV-ben ment a sorozat, a boltok polcain ott figyelt a kismillió merch, és ezzel együtt, természetesen megalakult a hazai fandom. Aztán eltelt 2-3 év, és úgy a 3. évad után, szépen-lassan lecsendesedett, majd átment undergrounba. Ami (mint ahogy fentebb is írtam) alapvetően nem egy rossz dolog.
Ennek ugyanis megvan az az előnye, hogy a népszerűség egy részét, vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy a divat státuszt beáldozva, a fandom átmegy egyfajta megtisztuláson, természetes kiválasztódáson. A divatember elmegy, az igazi fan marad, és a közösségi oldalak közül is, csak azok maradnak fenn hosszútávon, amiket elkötelezett, hozzáértő emberek készítenek.
A baj inkább az, hogy mint általában, Magyarországon (még ha ez nem is hungarikum), a magyar fandom, igazából semmit se csinál (tisztelet a kevés kivételnek). Ráadásul ez itt két ok miatt is nagyon feltűnő. Egyrészt, mert a külföldi fandom (és itt most nem csak az amerikaira gondolok), rendkívül termékeny. Ontják magukból az alapvetően magas minőséget képviselő fan alkotásokat, köztük nem egy olyan vektor rajzot és flash animációt, melyek már-már vetekszenek az eredeti sorozatéval.
Túlzás nélkül lehet azt mondani, hogy amihez mondjuk az anime fandomnak, kellett 20 év, hogy kitermelje, azt a pony fandom kitermelte magából, 2-3 év alatt. Szinte nincs olyan, amit ne találhatna meg az ember, mert amit pónizálni lehetett, azt ezek már pónizálták. =)
Másrészt, ennek hála, eléggé ki van nyalva, a potenciális alkotók feneke (hogy szépen fogalmazzak). Rengeteg a kidolgozott minta, sablon, különféle online és offline kreátorok, generátorok, ezekhez készült csomagok, és a többi. Amik segítségével az is nyugodtan nekikezdhet, aki egyébként teljesen laikus. Aki pedig még konyít is valamit a pixel, vektor grafikához, vagy a flash animációhoz, annak tényleg csak a fantáziája szabhat határt.
Épp ezért elszomorító, hogy még például paródiák terén a külföldi fandom mondjuk itt tart:
Addig a magyar fandom, még mindig ott ragadt le, hogy ha paródiáról van szó, akkor vagy az van, hogy a tízen éves hülye gyerek, letölti a Minimaxos TV ripeket a Youtuberól, Indavideóról, aztán az 500 forintos, Tescos mikronnal rákáromkodik valami öncélú, fantáziátlan igénytelenséget. Vagy 15 éves, már 8 évvel ezelőtt is agyonhasznált alapokhoz nyúlnak vissza, mint a Narancs, Tetves, és Dugó, az Oroszlánkirály, vagy amikor a South Park moziban, Garrison órát tart.
Eddig mindössze egy olyat láttam, ami legalább már Adobe Flashben volt elkészítve, csak hogy annak is az tett be végül, hogy tele volt az egész, herbys kurvaanyázással.
Nem csak a pénz, a hozzáállás
A második esetre, úgy vélem keresve sem találhatnék jobb példát, a hazai anime fandomnál. Ennek a szubkultúrának ugyanis, ellentétben az előzővel, voltak hazai gyökerei, méghozzá olyanok, amik elég régre nyúltak vissza. Mielőtt 2005 körül, bekerült volna a mainstreambe, az anime, manga szubkultúrának már volt egy jó 10 évre visszatekintő múltja. Ráadásul, mellette szólt az az érv is, hogy az anime, ellentétben mondjuk az MLP: FiM-el, nem egyetlen cím, franchise, vagy univerzum, hanem egy komplett ábrázolásmód, egy külön ipar.
Na most ez alaphangon egy hatalmas fegyvertény, egy kiváló biztosíték lehetett volna arra, hogy az anime, úgymond túléljen, és könnyen átvészelje, még a divatból kikopás időszakát is. Csak hogy sajnos, nem sikerült vele élni, és ezért is volt annyira látványos, ahogy mindezek ellenére, ez az egész szubkultúra, szépen a kardjába dőlt, méghozzá viszonylag rövid idő, alig 5 év leforgása alatt.
Hogy ezért kit-milyen felelősség terhel, illetve miben voltak felelősek akár a piac szereplői, akár maga a fandom, arról most nem ejtenék külön szót, mert anno már megtettem. Ha röviden kéne összefoglalnom, akkor azt mondanám, hogy a két fél, közös erővel tették tönkre ezt a szubkultúrát, és lényegében mindkettővel ugyanaz volt a probléma, a mentalítás.
Példának okáért, ott volt Danci, a Mondo főszerkesztője, akinél egy dolog volt az, hogy a kollégái többségéhez hasonlóan, se szakmailag, se mint fan nem állt épp a helyzet magaslatán, és ez többek között meglátszott, a lap minőségén (vagy inkább minőségtelenségén) is. (Kb. mint ha az ember egy ’95-ös Bravo magazin, és az Ablakzsiráf fúzióját olvasta volna.) Viszont emellett Danci, valami olyan szinten nézte le, a saját olvasóit, amire addig, máshol, nem nagyon volt példa. Nem is beszélve arról, amilyen hangnemet megengedett magának, a konkurenciával szemben, ami persze megint csak azt bizonyította, hogy szakmailag sem volt épp a toppon.
Ha valaki az őszinte véleményemre kíváncsi, akkor azt mondom, hogy még ha ez kegyetlenségnek is hangzik, de ezért a szubkultúráért, nem kár. Ez a szubkultúra, megérdemelte a sorsát.
(“Good riddance to bad rubbish.”)
Az egyetlen pozitív hozadéka ennek az egész mainstreambe átmenetelnek az volt, hogy az anime mint fogalom, bekerült a köztudatba. Magyarul, ha ma azt mondod egy közösségben, hogy anime, akkor a döntő többség, pontosan tudja, hogy miről van szó, és nem úgy néznek rád, mint aki a Marsról jött ide. Cserébe a piac, a médiafelületek, és a nagyobb fórumok megszűnésével, úgy zuhant vissza ez a szubkultúra az undergroundba, hogy a földet éréskor, ezer darabra tört.
A mai anime szubkultúra jelenlegi állapota körülbelül olyan, mint amilyen anno, az ezredforduló környékén volt. Persze gatyába lehetne még rázni, csak hogy ez akkora munka lenne, amihez legalább 5, ha nem 10 év kitartó munkája kellene. Először is kéne egy olyan, leginkább a MAL-ra hasonlító felület, ahol a közösséget el lehet kezdeni összekovácsolni, mert a facebook erre alkalmatlan. Az AA mint felület erre alkalmas lehetne, ott viszont pont azzal van a baj, hogy már rég hitelét vesztette, elsősorban az azt fenntartó brigád mentalítása miatt, ami a ’90-es években ragadt.
A kérdés pedig (amit már sokan feltettek), valahol ezen a ponton adja magát, hogy ha a gamer szubkultúrának megy a szekér, akkor az animésekét miért kellett hagyni szétrohadni? Nos ezt a kérdéskört, többféleképpen is meg lehetne közelíteni, én mégis azt mondanám, hogy a gamer szubkultúra, egyszerűen egy szerencsésebb utat járt be. Egyrészt mert ennek a megteremtésében olyan emberek vettek részt, akik szakmailag azért hoztak egy elvárható szintet. Másrészt mert itt kultúra lett a gamerekre erőltetve, ami ugyan mára sajnos itt is jelentősen megkopott, hála a sok frissen netre szabadult csimótának, de azért még tartja magát.
Ennél azonban sokkal lényegesebb, hogy a videojáték ipar, eleve egy fiatalabb ipar, mint az anime. Ezen felül lényeges különbség az is, hogy még az anime az lokális, és elsősorban a hazai piacra termel, addig a videojáték ipar globális, nemzetközi érdekeltségű, és elsősorban a nemzetközi piacra termel. (Bár pont a japán az egyik kivétel, ahol vannak nemzetközi piacra, és kifejezetten a hazaira szánt címek.)
Összességében tehát azt tudnám mondani, hogy alapvetően se a mainstream, se az underground állapot nem jó, és nem is rossz. Az egyikből, a másikba átmenetel nem garancia se a sikerre, se a bukásra. Mindkettőnek megvannak a maga előnyei, és hátrányai, ami lényeges, hogy azok akik ebben érdekeltek, akár mint rajongók, akár mint piaci szereplők, hogyan gondolkodnak és tesznek, főleg a kritikus pillanatokban, az átmeneteknél.
Peter's Blog 
2015. július 15. - 07:55
Az a kép… XD
2015. július 15. - 18:53
Viccen kívül, tényleg nem érné túl nagy veszteség a fandomot, ha ezekre (már amelyik még megvan), egy elegáns mozdulattal, ráhúznák a földet. =) Olyan túl sok jó azért egyikhez sem fűződik.
2015. július 16. - 11:35
A szürke betűsre majdnem rákérdeztem, hogy az minek a logója, mert nem tudtam elolvasni, de azóta rájöttem.
Döglött Sakuragi honnan van? Annyira nem is döglött, augusztusban lesz MAT-os SailorMoonCon, ki nem hagynám. 😀 De tényleg, nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz.
2015. július 16. - 14:57
Netről, meg némi PS. =)
A MAT-al az a nagy helyzet, hogy rájuk is igaz az, hogy amikor ott kellett volna lenni, és tenni ezért az egészért, akkor basztak rá. Csak az számított, hogy olcsó legyen, az már nem, hogy jó is. Bár ezt neked pont nem kell részleteznem, hisz nem egyszer panaszkodtál az akkori brigádra.
Persze tudom, hogy az új brigád már teljesen más, csak hogy ez már amolyan eső után köpönyeg esete.
SMCon érdekesen hangzik, pláne úgy, hogy egy több mint 20 éves animéről van szó, ami 15 évvel ezelőtt ment nálunk utoljára. =D
2015. július 16. - 00:54
“Ha Magyarországon egy szubkultúra, bekerül a mainstreambe, az mindig megdöglik.”
Való igaz, hogy ahogy te is írod, ennél árnyaltabb a dolog, illetve nem minden esetben igaz (lásd amit Pash-al is beszéltünk Vasutas témája alatt, hogy pl. a fantasy is eléggé “mainstream” már manapság kis hazánkban, mégis virágzik, méghozzá nem tegnap óta, vagy ott van az általad is említett gamer-kultúra, amiről ugyanez mondható el), viszont sajnos ettől még van igazság ebben a megállapításban. Még annyival ki is egészíteném, hogy kis túlzással “ha egy klubnak/szervezetnek/akárminek kb. háromnál több tagja van, az már képtelen érdemben együttműködni”. Sajnos ez nem csak az animére igaz, bár mintha ott hatványozottabban jelenne meg. Komolyan, lassan el fogom hinni a turáni átkot ( https://hu.wikipedia.org/wiki/Tur%C3%A1ni_%C3%A1tok ), mert az tényleg nevetséges, hogy ha három, vagy annál több magyar összeáll, akkor már egyből elkezdődik az a folyamat, hogy a háromból legalább egy a saját sikerét fogja előtérbe helyezni és azt nézi majd, hogy hogyan tudna a másik kettőn vagy uralkodni, vagy ha “nem hódolnak be”, akkor kigolyózni őket. Nem azt mondom, hogy külföldön ilyesmire nem találni példát, de itthon mintha ez hatványozottan lenne jelen és mondom, nem csak animés kluboknál. Tudok persze 1-2 ritka üdítő kivételt, ahol aránylag harmónia van és ha jön egy agresszív/tudálékos hülye, azt az értelmes többség kvázi “kitaszítja” maga közül (ahogy azt mindenhol kellene, teszem hozzá), de ezek kb. az ilyen társulások 1%-ai, a többinél azt látom, hogy megy az uram-bátyámozás, a megvesztegethetőség, a hatalomvágy, esetleg a lelki vagy egyéb terrorral való manipulálás, stb-stb.
Az animés fandom esetében pedig még ezen fentiek mellé hozzá társul, hogy sokszor az adott céget/szervezetet/meetet/akármit egy gyerek vezeti. Persze a személyi igazolványa alapján már régen elmúlt 18, de ennek ellenére lélekben nem egyszer megrekedt az illető a felső általános iskola – alsó középiskola szintjén. Kritikát képtelen elfogadni/értelmezni (még az építő jellegűt is), minden “beszóláson” egyből halálra sértődik, utána pedig azt nézi, hogy “bosszúból” hogyan szúrjon ki az illetővel, stb. és még lehetne sorolni az egyéb olyan finomságokat, amiket egy igazi, lélekben is felnőtt ember fel sem venne, vagy legalábbis ha rosszul is esne neki tudna kezelni. Most persze lehetne mondani, hogy erről pont én tartok kiselőadást, aki szeret marháskodni, sok mindent poénra vesz, rajzfilmeket néz, stb. XD De pont ez az, hogy megvan a helye annak, hogy mikor legyen az ember “gyerek”, illetve mikor “felnőtt”, ezt így a 30-hoz közel már tudnia kéne a legtöbb embernek “összehangolni”, de úgy látom, hogy nagyon keveseknek sikerül. Legalábbis elég gáz, amikor elvileg egy egyesületet vezetsz, de gyakorlatilag azt valami óvodának tekinted, magadat meg az óvónéninek/bácsinak. Ugye nekem ezzel az egész mentalitással testközelből leginkább a helyi meet révén volt “szerencsém” megismerkedni, de ez csak egy példa a sok közül, ugyanúgy felhozhatnám pl. (sokadjára XD) Muffint, aki harmincon túl is képtelen volt egy fordítására érkezett kritikát felnőttként kezelni, vagy itt van a Péter által emlegetett Danci, akiről én ugyan túl sok infót sosem tudtam, de ahogy itt most mesélt róla, ebből is teljesen az jött le számomra, hogy ő is az “éles fegyvert adtunk egy öt éves gyerek ezébe” vezetési stílust képviselte. ^^” (Szal pl. Luggerről azért annyi pozitívumot mindenképp illik megemlíteni, hogy ha jól tudom, ő vette át Dancitól a Mondót és legalább úgy-ahogy kiemelte ebből a Bravo-magazin színvonalból az egészet, mert oké, hogy sosem volt egy szakfolyóirat szintjén, de még “tinimagazinhoz” képest is kezdett valami iszonyú gáz posványba süllyedni Danci “kormányzása” alatt.)
Szóval anno én is örültem, amikor hallottam, hogy ilyenekhez, mint Mangafan, Animax, stb. régi “nagy fanok” kerülnek vezetői székekbe, mert azt hittem, hogy “na, végre lesz egy olyan szubkultúra, ahol legalább a hozzáértés hiánya nem lesz probléma, mert értő kezekben lesz a dolog”. Nos, ehhez képest voltak hiányosságok rendesen. ^^” Ja igen, itt kell megemlítenem a másik problémát, hogy a régi nagy arcok nem képesek “leköszönni”. Ugye megvan pl. amcsi színészek között Schwarzi, aki szuper, kemény, szeretjük, meg minden, de egyre kínosabb nézni, ahogy még 70 körül is játssza a terminátort. Na, sok animés “vezér” ugyanebben szenved. “Ezt én hoztam létre, ez a klub az enyém” és hasonló dumákra hivatkozva képtelenek megérteni, hogy ugyan valóban ők hozták létre (a legtöbbször persze nem egyes-egyedül, hanem mások segítsége révén, de azt “jótékonyan” elfelejtik ennyi év távlatából megemlíteni… 😛 ), de ez nem azt jelenti, hogy örökké ők lesznek a “Janik”, egy ponton túl bizony félre kell állni és átadni a helyet a következő generációnak. Arról nem is beszélve, hogy már csak magánéleti dolgok miatt sem érnek rá örökké vinni ezt vagy azt a társaságot, hiszen munka meg gyerek mellett ki érne rá folyamatosan up to date lenni annak tekintetében, hogy épp milyen animék futnak a jelenlegi nyári szezonban, meg melyik sorozat körül van mostanság a legnagyobb hype Japánban, stb-stb. Szóval hosszútávon ennek is a klub issza meg a levét, érződni fog, hogy valaki olyan vezeti, aki már csak megszokásból, esetleg a csurranó-cseppenő profitért viszi a dolgot, de amúgy effektíve rég szarik bele az egészbe.
Persze, hogy azért valami jót is mondjunk, azt elismerem, hogy csak összehoztak a fenti, Ren által elásott cégek olyasmiket, mint első magyar anime csatorna, relatíve színvonalas magyar animeconok (no more művház, please! 😀 XDDD), magyar kiadású mangák, illetve anime DVD-k, stb. Csak éppen mennyivel szebb lett volna, ha ez az egész nem valami “hattyúdal” lesz, hanem konkrétan “bebetonozza” az animét a hazai szubkultok közé és legalább mondjuk a németek szintjét elérjük, ahol meg lehet nézni, hogy hányféle manga jelenik meg, hány anime megy a DVD-ben, hányat adnak ki DVD-n, stb. Persze ilyenkor az illetékesek egyből bedobják mindig, hogy “a kettőt nem lehet összehasonlítani, nagyobb piac, más szokások, blablabla”, ami egyfelől igaz, másfelől viszont a hazai sikerek legtöbbször nem azért buktak meg szerintem, mert a magyar nem költ annyit, mint a német és nem vagyunk számban sem annyian, hanem mert a vezetők amatőrök voltak és sok hiba kiküszöbölése nem pénzt, csak profizmust kívánt volna.
Végezetül pedig ha már szóba jött a Póni: azzal annyi bajom van mindössze, hogy mintha nagyon hamar kiégett volna. Oké, hogy mivel most én is már másfél szezonnal vagyok lemaradva, tudatosan kerülöm is az oldalaikat, nehogy pont ott kapjak spoilert, de ettől eltekintve is úgy tapasztaltam, hogy az első két szezon alatt volt az “igazi őrület”, aztán úgy S3, illetve az Equestria Girls “testvér-filmsorozat” megjelenése óta mintha a népszerűsége folyamatosan lecsökkent volna. Vannak még fanjai, vannak még továbbra is “Pony Con”-ok, csinálnak még egy csomó jó fanfuccot, de ettől még tény, hogy nem nagyon emlékszem olyan fandomra, ahol ennyire gyorsan játszódott volna le az egész “hype lesz belőle, majd le is cseng pár éven belül” folyamat. Talán a Twilight (mármint nem a póni, hanem a buzivámpír XD) de azért nem is kár, másrészt meg annak a “fandomja” is olyan volt… 😛 XD És azért ez engem egy picit szomorúvá tett, mert szerintem ebben a sorozatban lettek volna még tartalékok, akkor is, ha az animével ellentétben valóban csupán egyetlen franchise-ra épül az egész fandom. Bár lehet az is benne volt, amit írsz: miután az első 1-2 éven belül MINDENT pónifikáltak, amit csak lehetett, már kb. nem volt hová fejlődni. ^^” Ja, a magyar fanokra kitérve: itthon szerintem jóval kevésbé kapták fel ezt is. Mondhatnám azt is, hogy a hazai MLP fandom azon a szinten van kis túlzással, mint amilyen szinten az anime volt úgy 10-15 éve. Itthon is nézik, vannak nagyon jártas fanok a témában, van 1-2 jó honlap, de kb. a rajongók hazai összlétszáma talán egy kisebb falut sem töltene meg, ha mind összegyűlnének valahol. (Volt amúgy Hunbrony meet Pesten, de az is kb. a 15 évvel ezelőtti anime meetek hangulatát idézte: összegyűlt úgy 8-10 ember, 90%-uk hímnemű, marháskodtak/dumáltak egy jót, aztán hazamentek. Nem azt mondom, hogy ez szar, vagy bármi, csak én talán már ebből azért kinőttem, szeretem, ha egy adott esemény tényleg arról szól, amiért megszervezik. Szal amikor már az első meeten is frizbit dobálnak egymásnak, később meg az a “nagy program”, hogy együtt ülnek be a Westendbe valami random mozifilmre, nos, az nekem nem egészen “MLP meet”. Nem mondom, hogy rögtön hozzák ide nekem az amcsi Brony Con-t, de azért érted… Haver kiment egyre próbaképp, de azt mondta, az elég is volt neki, pedig ő pesti, max helyi bérletbe kerülne neki odamenni, akárhányszor gyűlnek. XD)
A másik meg, amit te is írtál, hogy a fancuccok nagy része sajnos messze elmarad a “nemzetközi minőségtől”. Ez szintén igaz volt anno az animés honlapokra/klubokra, csak ne felejtsük el, hogy akkoriban a hazai internet is milyen szinten volt, meg hányan beszéltek angolul, stb. Viszont így 2010 után, amikor már mindegyik kölyök iPhone-al a kezében születik, meg ilyesmi, semmi nem indokolja, hogy ennyire le legyenek maradva, max az, hogy kevés energiát ölnek bele. (Persze a dolog “hülye részét” egyből sikerült leutánozni, ugyanis létrehoztak rögtön egy “Pónihere” nevű oldalt pl., ami ilyen amcsi 4chan + Derpibooru keverék akart volna lenni, de leginkább csak az első “tag” undorító és minősíthetetlen stílusát sikerült megidézniük. Oké, bevallom, néha, amikor már annyira kész voltam agyilag, hogy a Bash.hu is kevés volt, felmentem rá röhögni, de sajnos a “poénjaik” 90%-a inkább sírásra késztetett volna… 😛 XD Az meg külön “bejött”, hogy a pedók itt is domináltak, szal ha valakinek már túl “konzervatív” lenne, hogy 4chanon majd mindenki 10-12 éves csajokkal hálna, akkor itt a Pónihere, ahol a nagy részük csikókat dugna, mert ugye az ma már nem extrém önmagában, ha egy rajzolt lóval szeretnél bárhogyan közösülni… 😀 XDDD)
2015. július 16. - 16:35
“pl. a fantasy is eléggé “mainstream” már manapság kis hazánkban” -> Már amelyik, mert bizonyos fantasyk valóban sikeresek és népszerűek, viszont mellette van egy csomó, aminek ugyanúgy csak egy szűkebb, underground tábora van.
Azt nem szeretem, hogy a fantasy népszerűségére, szinte mindig a M.A.G.U.S.t hozzák fel, ami példának ugyan jó. Viszont ezzel csak az a bajom, hogy a M.A.G.U.S. az egy amolyan igazi magyar narancs, ami “kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a miénk”.
“mert az tényleg nevetséges, hogy ha három, vagy annál több magyar összeáll, akkor már egyből elkezdődik az a folyamat, hogy a háromból legalább egy a saját sikerét fogja előtérbe helyezni és azt nézi majd, hogy hogyan tudna a másik kettőn vagy uralkodni, vagy ha “nem hódolnak be”, akkor kigolyózni őket.” -> Ez az egyik eset valóban, de én ennél is gyakrabban találkozom a másikkal. Amikor ugyanígy összeáll 3-5 magyar, hogy “na most akkor mi majd megcsináljuk”. Aztán az van, hogy nekikezdenek, rájönnek, hogy ezzel bizony munka van, és akkor a 3-ból 2, hirtelen beleun, az az 1 szerencsétlen meg hiába iparkodik, magában kevés.
“Az animés fandom esetében pedig még ezen fentiek mellé hozzá társul, hogy sokszor az adott céget/szervezetet/meetet/akármit egy gyerek vezeti. Persze a személyi igazolványa alapján már régen elmúlt 18, de ennek ellenére lélekben nem egyszer megrekedt az illető a felső általános iskola – alsó középiskola szintjén. Kritikát képtelen elfogadni/értelmezni (még az építő jellegűt is), minden “beszóláson” egyből halálra sértődik, utána pedig azt nézi, hogy “bosszúból” hogyan szúrjon ki az illetővel, stb. és még lehetne sorolni az egyéb olyan finomságokat, amiket egy igazi, lélekben is felnőtt ember fel sem venne, vagy legalábbis ha rosszul is esne neki tudna kezelni.” -> Na és itt jön az elő, hogy érdekes módon, ugyanez például a gamer oldalon, nem volt így jelen, max a periférián. A mezei gamerek között persze akadtak hülyék bőven, de azok között, akik a különféle magazinok, kiadók mögött ültek, ott többségében kulturált, szakmailag felkészült, hozzáértő embereket találtál.
Én anno, hosszú évekig vettem a PC Gurut, de olyan megnyilvánulásokat sose láttam, mint amilyeneket mondjuk Danci megengedett magának. Igaz, ott arra se nagyon volt példa, hogy valaki wikipédiáról, meg netes fanoldalakról lopja össze a kritikáit. Mint ahogy tette azt, némelyik Mondos “újságíró”. =)
“Ja igen, itt kell megemlítenem a másik problémát, hogy a régi nagy arcok nem képesek “leköszönni”. Ugye megvan pl. amcsi színészek között Schwarzi, aki szuper, kemény, szeretjük, meg minden, de egyre kínosabb nézni, ahogy még 70 körül is játssza a terminátort. Na, sok animés “vezér” ugyanebben szenved.” -> Na igen, csak az a különbség, hogy még mondjuk Schwarzi, fénykorában kiválóan hozta a Terminátort, és ha odateszi magát, még ma is megy neki. Addig a mi animés nagy öregeink, fénykorukban se voltak épp kompetensek. =)
Lásd az említett Muff, aki anno még csak álmodhatott róla, hogy ő majd egyszer Bleachet fog fordítani. Viszont a kritikát, már akkor se bírta elviselni. =)
“Persze, hogy azért valami jót is mondjunk, azt elismerem, hogy csak összehoztak a fenti, Ren által elásott cégek olyasmiket, mint első magyar anime csatorna, relatíve színvonalas magyar animeconok (no more művház, please! 😀 XDDD), magyar kiadású mangák, illetve anime DVD-k, stb. Csak éppen mennyivel szebb lett volna, ha ez az egész nem valami “hattyúdal” lesz, hanem konkrétan “bebetonozza” az animét a hazai szubkultok közé” -> Persze, nem arról van szó, hogy semmi jót ne csináltak volna az alatt az 5 év alatt. Hanem sokkal inkább, egy arány eltolódásról. Vagyis ha a mérleg egyik serpenyőjébe tesszük a hozzájuk köthető jót, a másikba pedig a rosszat, akkor azt látjuk, hogy a mérleg egyik serpenyője az égben van 5 dekával, a másik meg a földön, 5 kilóval.
Szóval a kezdés nem volt rossz, épp csak a kitűzött célt nem sikerült elérni.
“a hazai sikerek legtöbbször nem azért buktak meg szerintem, mert a magyar nem költ annyit, mint a német és nem vagyunk számban sem annyian, hanem mert a vezetők amatőrök voltak és sok hiba kiküszöbölése nem pénzt, csak profizmust kívánt volna.” -> Na igen, elég csak ugye a Mangafan egyes kiadványaira gondolni, főleg a koraiakra, amikben sokszor tényleg olyan amatőr hibákat követtek el, ami már az előtt 10 évvel is cikinek számított volna. Másik meg az, hogy sok mindent ugyan elkezdtek kiadni, leadni, csak aztán nem fejezték be.
“Végezetül pedig ha már szóba jött a Póni: azzal annyi bajom van mindössze, hogy mintha nagyon hamar kiégett volna.” -> A külföldiek azért még most is aktívak, még ha nyilván már nem is annyira, mint anno a 2. évad körül.
Kevesebb a fanalkotás, viszont azok ha lehet, minőségileg még inkább kiforrtak. Köszönhetően annak, hogy most már jórészt kitartó, hűséges fanok csinálják őket, akik évek óta benne vannak. Nemrég például egy ilyet találtam, és ha jól tudom ez 2014-es.
Egyszerű, de ötletes, humoros, és jól is néz ki. =)
“A másik meg, amit te is írtál, hogy a fancuccok nagy része sajnos messze elmarad a “nemzetközi minőségtől”. Ez szintén igaz volt anno az animés honlapokra/klubokra, csak ne felejtsük el, hogy akkoriban a hazai internet is milyen szinten volt, meg hányan beszéltek angolul, stb. Viszont így 2010 után, amikor már mindegyik kölyök iPhone-al a kezében születik, meg ilyesmi, semmi nem indokolja, hogy ennyire le legyenek maradva, max az, hogy kevés energiát ölnek bele.” -> Az a baj, hogy a magyar fandom, igazából el se kezdte. Volt/van egy-két ember aki csinált ezt-azt, nem is rossz minőségben, de a többség semmit.
“Persze a dolog “hülye részét” egyből sikerült leutánozni” -> Na ez viszont mindig is remekül ment nekünk. =) Az animénél is az volt, hogy mikor mainstream lett, 1-2 év alatt, az összes létező hülyeséget, gyermekbetegséget összeszedtük, amiken a külföldi fandomok, ’90 és 2000 között átestek. A baj csak az, hogy valahogy sajnos sose sikerül tőlük olyan tempóban megszabadulni, ahogy meghonosítják őket. Mire viszont odaért volna a fandom, hogy ezeket lassan levetkőzi, addigra megdöglött a piac.
“ugyanis létrehoztak rögtön egy “Pónihere” nevű oldalt pl., ami ilyen amcsi 4chan + Derpibooru keverék akart volna lenni, de leginkább csak az első “tag” undorító és minősíthetetlen stílusát sikerült megidézniük.” -> Szerencsére én még nem jártam ott, de ezek után, nem is akarok. =)
Egyébként ja, nem sokkal az után, hogy megbarátkoztam ezzel, és kíváncsiságból elkezdtem körbenézni, milyenek a magyar viszonyok, akkor történt, hogy az egyik oldalon, rábukkantam egy olyan képre, amit amúgy ugyanaz az alkotó csinált, mint aki a tóban fürdőző Fluttershyt is, amit még te mutattál nekem anno. Csak ezen a képen épp Celestia, és Luna van. Konkrétan ez volt az:
Na ebből a képből én mondjuk a testvéri szeretetet látom visszaköszönni, de a sok gyökér persze egyből mást látott benne, és egyből ment a sok FAP-FAP-FAP.
2015. július 16. - 17:25
“másfelől viszont a hazai sikerek legtöbbször nem azért buktak meg szerintem, mert a magyar nem költ annyit, mint a német és nem vagyunk számban sem annyian, hanem mert a vezetők amatőrök voltak és sok hiba kiküszöbölése nem pénzt, csak profizmust kívánt volna.”
Na igen. Pl. itt figyel a polcomon az Elemental Kiadós Death Note, ami az amerikai 4:3-as arányban, kopottas színekkel került a lemezre az amerikai változat minden egyéb tartozékával, holott ez az anime a vetítésekor is 16:9-es arányban ment, erősen sötét tónusokkal a tévén.
2015. július 16. - 05:34
Találtam egy tök jó Dodgers-idézetet, amit ha kiveszek a szövegkörnyezetéből, akkor sem offtopic, mert remekül leírja a szubkultúra veszett rétegét:
“A nipponoknak mindig is volt érzékük ahhoz, hogyan vegyítsenek különböző stílusokat oly módon, hogy az eredmény még csak véletlenül se legyen mindenki által fogyasztható, egyöntetűen remek. Vagy túlságosan ráfeküdnek a keverék egyik elemére, ezzel kvázi kinyomva a többi alapanyagot, vagy éppen egyikre se fektetve különösebb hangsúlyt, aminek hatására beüt az a bizonyos főzőcske effektus: rohadt sok mindent beledobálnak, de se íze, se bűze, mehet a kutyának. Ez a jelenség alapvetően minden vegyes referenciával dolgozó cucc fekélye, de mint azt Nippónia felettébb zakkant felének médiatermékei ezerszer bebizonyították, sokszor nem is magával az alapötlettel lenne probléma, hanem a körítéssel, ami lényegében odavetett csonttá avanzsálja az aktuális műt. Ahelyett, hogy a film tényleges elemire feküdne rá a körítés, kihangsúlyozva annak elismerésre méltó vonalait, inkább a közönség kevésbé lényeges részének akar mindenáron imponálni, ezzel vakvágányra terelve a film eredeti rendeltetését. Minderre ülepedik rá a fals körítés rosszabb esetben undorítóan tenyérbemászó jellege. A giccsesség, a rózsaszín félrevezetés, az egyáltalán nem passzoló ábrázolás, a karakterek történethez képest hiteltelen megjelenése és fejlődése csak néhány azok közül a fogások közül, amelyek mentőövként funkcionálnak a népszerűségi listák dobogójához. Ezek a mentőövek az idők folyamán bebizonyították, hogy habár az alapműhöz sok közük aligha van, az arra könnyen harapó réteg gyakorlatilag tort ülve szétmarcangolja, apró cafatokat hagyva maguk után, megnyalva mind a tíz ujjukat. Ezek a torok nem egyszer arról híresek, hogy a mű valódi értékeit sutba dobva, a mentőöv erényeit kiemelve áradoznak anekdotákat, pingvin módjára paskolják egymás vállát, ahányszor valaki csinál egy random zenére összehányt, random jelenetekből álló amw-t, zéró eredeti ötlettel, amelyek témaválasztásuk okán úgy is megnyerik a versenyeket, illetve afféle próféta módjára osztják a rakományt mások véleményének elfogadásáról, toleranciáról, mikor ők maguk jó szerzetes módjára isszák a bort, ettől olyan sületlenségeket összekaparva, amik az egyszeri kívülállók számára nem többek vicces önellentmondásnál. A többistenhit kissé eltorzult voltát vehetjük szemügyre az ilyen torok alkalmával, amelyeket rendszerint a prominens, kevésbé nívós animés oldalakon tart az abba elmerülni kész közönség, például a magyar (M)ondó kevésbé kulturált, önellentmondó közönsége szokott hithű szamuráj módjára személyes kérdést csinálni a nem egyszer korrekt módon elmondott, összeszedett ellenvéleményekre, az olyanokra, amelyek három szón túl terjedően képviselnek kordont a többistenhit híveinek felfogásával szemben. Ők mindebből, mindegy rossz dekódoló módjára személyes méltóságuk megsértését vélik minduntalan felfedezni, ezzel olyan ellenlépésekre sarkalva magukat, amelyek szemükben bázikus horderejűnek hatnak, a többi ember számára azonban nem többek sértődött replikánál. A szemfüles olvasó most persze felteheti a kérdést: „Álljon meg a menet! Ez egy Death Note-os post, nem? Akkor minek a szövegelés a fanokról? Nem kéne ezt inkább egy külön bejegyzésre tartogatni?” Dehogynem, alapvetően ennek az egésznek nem lenne semmi köze a bejegyzés tárgyához, ezt aláírom. De ahogyan az Ölumposzon is számos isten ücsörög naphosszat híveik imáit hallgatva, úgy az animu szkénának is megvannak a maga harci díszbe öltözött, a bajszuk alatt jót nevetgélő istenei. Nem számít, hogy valójában ezek az istenek nem viselnek semmiféle harcra utaló ruházatot, híveik szinte önként és dalolva segítik fel rájuk a vasakkal és állatbőrrel borított vállvédőt, a szarvas sisakot, és az élesre fent, a hívek lelkébe könyörtelenül hasító kardot. Ők pedig, mint megannyi megbokrosodott báb, dühödten ugranak rá a pogányokra keménynek hitt, valójában kasmírtapintású katanáikkal. De vajon miféle istenek lehetnek ezek, akik ennyi hívet maguk mellé állítanak? Néhányuk, név szerint: Naruto, a beszédtől elnyúló harc és az alaptalan önbizalom mindig éhes hadura; Suzumiya Haruhi, az ármány és érdemtelenség istennője; Elfen Lied, a hazugságok és félrevezetések fiatalkorú istennője; illetve a Death Note, a másnak látszani akarás, és a cseles jellemfedés trükkös istene.”
Akit érdekel a folytatás, itt megtalálja, bár az már részben offtopic:
De a fenti idézet szerintem remekül ideillik.
2015. július 16. - 12:05
Lehet egyedül leszek a véleményemmel, de az anime-dolog igazából se nem mainstream, se nem undeground. A MondoConok egyre népszerűbbek, ergo, nem halt ki, viszont van egy ilyen fura dolog, hogy a 15-19 éves korosztályt nagyon megfogja már tíz éve, viszont 20 év fölött az emberek 95%-ban fokozatosan kezdik elhagyni az egész geek témát, mert család, meló, stb. és nincs idő rá erre. Ehhez ráadásul hozzájön még itthon az, hogy a geekség/nerdség nem túlzottan van elfogadva, Amerikában tökre normális, hogy 30 éves, veretlen MMA-bajnokok Pokémonnal (Ronda Rousey) vagy pankrátorok Metal Gear Soliddal (AJ Lee) játszanak. Szóval, ott nincs igazából meg, hogy vaklaki zene nerd, sportmániás, kocka, animés, nincsenek ilyen “kasztok”, hanem ott ötvöződik, keveredik az egész. Itthon általános tendencia az, hogy valamire rááll az ember agya és akkor csak az megy. Ez egy kicsit vadhajtás lett az eredeti témától, de ebből azt akartam kihozni, hogy a mainstreambe azért nem kerülhet be az anime-kultúra, mert egy bizonyos kor fölött egyszerűen ciki felvállalni a haverok előtt, hogy rajzfilmet nézek (ami nem is meglepő egy olyan országban, ahol a legnépszerűbb Facebook-oldal azt az agyatlan alkoholizálást népszerűsíti, ami az első számú halálok Magyarországon), a fiatal korosztály viszont mindig életben fogja tartani annyira, hogy ne tudjon az underground szintre lecsúszni.
2015. július 16. - 15:17
Lehet, hogy a limbo állapot, pontosabb meghatározás lenne a mai anime szubkultúra helyzetére. Én mégis azt mondom, hogy inkább közelebb áll az egykori underground mivoltához. Piaca, médiafelülete, ugyanúgy nincs, és utoljára akkor volt ennyire decentralizált, kaotikus a fandom.
A MondoCononk népszerűsége, valóban ellentmondani látszik annak a ténynek, hogy az anime szubkultúra csehül áll. Csak hogy azt felejted el, hogy a Mondoconok népszerűsége, mennyire köszönhető az animének, és mennyire minden másnak. A mai Mondoconok ugyanis, már rég nem animeconok, és évről-évre egyre kevesebb közük van az animéhez.
Ezt egyrészt bárki láthatja, aki megnézi mondjuk a mai Mondoconok programjait, és összeveti a régiekkel (most nyilván nem a minőségre, hanem azok témájára gondolok). Másrészt nem véletlen, hogy sok animés, hőbörög is emiatt rendesen, hogy a gamerek, a Trónok Harca, meg a Doctor Who fanok, “eluralták” a Mondocont.
“Ehhez ráadásul hozzájön még itthon az, hogy a geekség/nerdség nem túlzottan van elfogadva” -> Szerencsére én, még itt vidéken is azt tapasztalom, hogy egyre kevesebben néznek rád hülyén, ha te még 20-25 felett is játszol, vagy animézel.
Persze továbbra is vannak olyanok, főleg a 35 fölöttiek, meg az alacsony iskolázottságúak között, akik ilyen “Hö, te még játszol? Hány éves vagy öcsém, 8?! Gyere mán’ inni!” szinten vannak, de szerencsére, ezekből is egyre kevesebb van.
“egyszerűen ciki felvállalni a haverok előtt, hogy rajzfilmet nézek (ami nem is meglepő egy olyan országban, ahol a legnépszerűbb Facebook-oldal azt az agyatlan alkoholizálást népszerűsíti, ami az első számú halálok Magyarországon)” -> Azért ne lássuk ezt se ilyen fekete-fehéren, sokan ugyanúgy eljárnak bulizni, haverokkal piálni, hogy közben érdeklik őket a nerd/geek témák.
Sőt, ott van ellenpéldának az a Molnár Krisztián, akit quke mutatott nekem még anno. Nem tudom, tudod e kiről van szó, de ez a gyerek spec az a különleges fajta, aki egyszerre testesíti meg a begubózott, elhízott gamer sztereotípiát, és suttyó, piás prolit. =D
2015. július 20. - 08:48
“Lehet, hogy a limbo állapot, pontosabb meghatározás lenne a mai anime szubkultúra helyzetére.”
Nem lehet, biztos! 🙂 Ezt a szót kerestem, csak nem jutott eszembe, most egy unalmas anime-purgatóriumban vagyunk.
A fandom szerintem mindig is kaotikus volt (főleg neten, élőben ugyanúgy látom a trendeket, szóval ezen a téren megint nem sokat változtak a dolgok), 1-2 manga megjelenik meg még úgy-ahogy megy a Mondo Magazin, de ennyi, szóval ebben a részben egyetértek, szinte underground szinten van az egész, ami azért kár, mert ugye egy időben megpróbálták ezt nagyon kiterjeszteni (saját TV-csatorna, egy időben két magazin is futott, sorra jöttek ki a mangák és az anime DVD-k), de ahogy mondják: sokat akar a szarka és nem bírja a farka. Nagyon hamar akartak sokat markolni és úgy fejték meg (az angol “milking” szót akarom használni, talán arra ez a legmegfelelőbb magyar fordítás) a rajongókat, hogy azt a mai napig érezni. A MondoCon valóban egy “általános geek” rendezvény lett, de ne felejtsük el, hogy alapvetően a conok is erre tartanak az egész világon. A San Diego Comic Con-tól kezdve a legtöbb rendezvény egyszerre animés, képregényes, videojátékos, fantasy-s, sci-fis, táblajátékos, stb. Itthon meg van 9 millió ember összesen, most egy szimpla animés rendezvénynek nem lenne túl nagy népszerűsége most már, meg szerintem idővel amúgy is begyűrűznének ezek az elemek, mert sok az átfedés. Igaz, az MC ehhez adja is a lovat. Engem nem zavarnak amúgy ezek, szerintem kevesebb animés dolog nem lett a régihez képest, bár az való igaz, hogy a LoL-tól már önmagában kibaszottul gecire elegem van hogy a jó kurva életbe. 😀 Molnár Krisztiánról meg inkább nem nyilatkozok, 0.004 mp elég volt a teljes munkásságából. 😀
2015. július 20. - 15:07
Jaj MK… a NAGYSÁGOS MK! 🙂 Ajánlom figyelmetekbe a csobbanását! 😀
2015. július 20. - 17:49
Benyo: Azért régen a nagyobb fórumfelületek, nagyjából egyben tartották a fandomot. Főleg hogy a legtöbb fan, egyszerre többet is látogatott.
Az, hogy a MondoCon átalakult, engem se zavar, lévén ez után kezdett el a conok színvonala, érezhetően emelkedni. Elérni arra a szintre, amilyennek már alapból is lenne kellett volna. A baj csak az, hogy hasonlóan mint a MAT-nál, vagy a Mondo magazinnál, ez a váltás már az után jött, miután az előző brigád, jól szétcseszett mindent, amit tudott.
Molnár Krisztián videóiból én kettőbe néztem bele. Az egyik arról szólt, hogy a gyerek nem tudta használni a Frapset. A másik meg, ahogy egy korábbi kommentben megfogalmaztam, olyan volt, mint ha egy “party of one”-t néztem volna élőben. A gyerek ott tombolt a gép előtt bebaszva, és közben úgy beszélt, mint ha 30-an lennének körülötte. =D
Állítólag amúgy nagy CS buzi a gyerek, túl van valami 50.000 csatán, mégis úgy játszik, mint aki még 10 alatt van. =D
A LoL nálam is az egyik, amiből nagyon elegem van. A másik a Dota, a harmadik meg a Minecraft. Ezeknél már csak azokat a livestream videókat “szeretem” jobban, amikor 2-3 órán át megy valami monoton, dögunalmas faszság, amiben szó szerint, minden benne marad. Amikor települ a játék, amikor beállítja a billentyűket, amikor tölt a játék, amikor ment, amikor visszatölti a játékállást, amikor elmegy a srác huggyozni, amikor visszajön a huggyozásból, minden.
Az ilyeneknél, mindig az jár a fejemben, hogy komolyan, van egyáltalán ember, aki ezeket tisztességesen végignézni? Csak mert én már sok 20 perces videót is úgy “nézek meg”, hogy elindítom a videót, leteszem a tálcára, és amíg photoshopolok, vagy valami, az alatt végighallgatom.
quke: Ezen kiégtem! XD Az első gondolatom, kapásból ez volt: “Tsunami csapás! Víz!”
Egyébként ez nem is ugrás volt, hanem vetődés, vagy inkább beledőlés. =)
2015. július 16. - 17:40
“Lehet egyedül leszek a véleményemmel, de az anime-dolog igazából se nem mainstream, se nem undeground.”
Akkor ketten vagyunk, mert ahogy Péter mondta, a limbó állapot a pontosabb. A hivatalos szféra fenntartja magát, míg a rajongói sehogy se kíván fejlődni. Szétszabdalt csoportok, oldalacskák, sokszor nem épp hozzáértők által fenntartva.
Egyfelől moderáció terén, másfelől vezetés, küllem. Persze azért vannak, akik tudják hogy kell ezt csinálni, és csinálják is, de eléggé hátul kullognak a népszerűségi rátában. Na, nem mondom, hogy nekem annyira jó lenne az oldalam, akkor is, ha Kagamin éveken át kidolgozott dizájnját fejlesztettem és vittem tovább, és most a Fusion v7.02.07 felpimpelt verziója úgy dünnyög alatta, ahogy azt illik és elvárom minden kiegészítőjével együtt…De csak azért, mert alapvetően nem vagyok programozó, kemény segítségekre szorultam (illetve szorulok) a PHP terén. De a “csináld magad-mozgalom” keretében még így is valamicske eredmény az új RRF.
Moderálás terén ott van, hogy még mindig “ami nem tetszik, töröljük”. Ez az egyik legnépszerűbb fészes animés csoportban állandó dolog, nem csak az Aoisban (“mert eszi a memóriát” ugyebár). És akkor az Addictsot ne is említsük, mert már eléggé a “nyaljátok a seggünket” színvonalon mozognak hozzáállás terén, mintha ők találták volna fel a melegvizet. Oké, annyit elismerek, hogy prominens szerepet játszanak, de azzal a moderálási és felfogási metodikával nyírják ki a saját fejlődésük, amit most nagyon durván a látványra és a szolgáltatásra gyúrtak ki. *lassú taps azért, hogy valamit felfogtak 2 évnyi pofázásból, de a lényeget még mindig nem, mert addig nem terjed a tudomány* Persze, ez is a befásultságuk miatt van, mert elkötelezettnek már semmiképp sem mondhatóak a saját portájukat kivéve.
Vagy ahogy annak idején leírtam egy szép képpel ezt az állapotot: “Egyszerre tartott esküvő és temetés.”
2015. július 16. - 18:02
A moderáció is igazából ezeknek a nagyobb felületeknek a betörésével, mint az Animax, Mangafan, Mondo fórum harapódzott el látványosan, mert előtte a legtöbb helyen azért korrektebbek voltak.
Valahol persze érthető, hogy a sok, jórészt 10-15 év közötti fan beözönlésének hála, szigorítani kellett a szabályokon, hogy visszafogják őket. Csak hogy ezzel is az volt a gond, hogy egyrészt korruptak voltak, mert az egyenlők között, mindig voltak egyenlőbbek. Másrészt sokszor tényleg nem egy adott kritikának a tartalmát, jogosságát nézték, hanem a negatív véleményt úgy alapból üldözték.
Aztán volt az az eset, ami meg a Mondon volt az AS-el való összeborulása után, vagyis hogy lényegében megszűnt, minden nemű moderáció. (Elvileg shöri lett volna a fórumfelelős, de szart sem csinált.)
Aoi facebookon nem tudom van e moderáció, de “tárhelypocsékolós” szöveg amire te gondolsz, az a fórumon jött elő. Ott jó szokása a nevének megfelelően viselkedő Patkánynak, hogy patkány módjára, utólag törölgesse, a neki nem tetsző beszélgetéseket. Múltkor sikerült neki úgy kihúznia a gyufát, hogy már az amúgy szökő évente egyszer feljáró adminnak kellett lehűteni a kedélyeket. =)
2015. július 16. - 18:45
“Aoi facebookon nem tudom van e moderáció, de “tárhelypocsékolós” szöveg amire te gondolsz, az a fórumon jött elő.”
Alapvetően a fórumukra gondoltam, mert a face-csoportot csak szökőévente egyszer, ha olvasom. =D
“Másrészt sokszor tényleg nem egy adott kritikának a tartalmát, jogosságát nézték, hanem a negatív véleményt úgy alapból üldözték.”
Ez most is megvan lényegében az AA-n, vagyis az áczén, csak ott sokszor demoralizáló/destruktív viselkedésnek nevezik, amit meg se határoztak, hogy mi tartható annak. Magyarul csináltak egy gumiszabályt, hogy a kalapács se kopjon el a rozsdától. Ezt is a még bent lévő informátoraim mondják többek közt, mert hát én okos vagyok, “a barátaidat tartsd közel, de az ellenségeidet még közelebb” — de legalábbis folyamatos megfigyel(tet)és alatt vannak. =D
Amúgy a másik kedvencem, amint valahol előjön a pénz kérdése egy rajongói portál esetében, rögtön szárnyra kapnak a rosszmájú pletykák a “hűtlen kezelésről”. Hallottam ilyeneket az NKWT-vel és az US-sel kapcsolatban, legújabban az AA-val (ő náluk konkrétan emlékszem a tárgyára is, hogy a lakás a támogatások egy részéből lett fizetve, aminek kicsit ellent mond az, hogy a kis mögöttes Bt-jük, az Otaku Bt. csak tavaly rengeteg bevételre tett szert (céginfo.hu és más üzleti információs oldal adatai alapján)). Legalábbis én ezeknek a szóbeszédeknek nem sok jelentőséget tulajdonítok, már csak azért sem, mert magam nem tudom ellenőrizni a valóságtartalmukat. Mi például egyszer írtunk ki támogatási kérelmet, de a link “Azt hiszed, hogy kell nekünk a mocskos pénzed?” szövegű oldalra vezetett. Meg egyszer tényleges támogatást, de az nem nekünk szólt, hanem annak, aki pár éve (1,5 vagy 2 éve volt nyár végén, ősz elején, valahogy így) az óbudai gázrobbanásban elvesztette a lakását, cuccait, hogy mihamarabb talpra állhasson. Konkrétan Kvakond volt az, aki főleg AMV-ket készít, meg egy ideig volt az Anime Review műsora.
2015. július 16. - 19:53
Ezért is nem járok AA-ra, mert az ottani stílus, mentalitás, enyhén szólva se szimpatikus. =)
A pénzlenyúlás meg sajnos közel sem lenne új keletű ebben a szubkultúrában. Spec pont az említett US volt az egyik olyan oldal, ami anno megteremtette ennek a “hagyományát”, hogy később már-már a pofátlanság határáig elmenve használták ki a naivabb fanokat.
A US mondjuk ezt anno még megtehette, hisz akkoriban, 2001-2004 között, sok fan számára, valóban ők voltak a “forrás”, akik animével látták el a népet. Lévén egy magyar, átlag animés, akkoriban nem nagyon ismert mást a US-en kívül, csak az IRC-t, meg a Kazaat. (Persze voltak külföldi FTP, Directdowload oldalak, Rapidshare, meg hasonlók, de az azokhoz vezető utat ugye meg kellett találni, ami bizonyos animék esetén bizony nem volt egyszerű feladat, pláne amik ilyen 50 rész felett voltak.) Szerencsére aztán jött a torrent, ami sikeresen leváltotta őket.
2015. július 19. - 02:58
Egy pillanatra néztem, hogy az, amit én az US alatt értettem (Urahara Shop), hogy tudott 2001 környékén is létezni, mikor a csapat maga 2005-2006-os alapítású, mire rájöttem, hogy te US alatt az Usteamre gondolsz. =D
Mondjuk azt az időt nem tudom, egyfelől kommentárokból ismerem azt az időszakot, mikor még az volt a menő, meg a manga.hu, AnimeVilág vagy az ilyen-olyan hivatalos csatorna/médium fóruma.
2015. július 20. - 17:54
Igen, az ilyen rövidítéseknél, előfordul az ilyesmi. =)
Urahara Shopra amúgy sose jártam, mármint a fórumra. Az én szememben, ők a legalja, és ehhez elég volt csak pár onnét kimentett beszélgetést elcsípnem. Plusz némelyik tagjuk, anno ide is feljött játszani az agyát.
2015. július 17. - 06:45
Szerintem ez az egész olyan, mint egy végtelen körforgás. Bárhogy is lesz nagyobb, népszerűbb ez az egész fandom, mindig lesznek olyan hátráltatói, amik/akik miatt underground marad ez az egész. És ez ellen sajnos nem igazán lehet tenni. Legalábbis így látom.
Az animés szubkult sose lesz itthon olyan egységes, mint a pankrációs fanközösség, pedig az az egyenlőség, ami a közös rajongás, simán képes lett volna hosszú évekig éltetni az animés kultúrát (bár ahogy veszem észre, a profi bírkó is lassan underground szintre csúszik vissza, hiába volt itthon WWE Live gála, hiába van HCW…
2015. július 17. - 15:47
Közösségi szintem inkább az volt a fő probléma, hogy az úgymond régi motorosok, és a szubkultúrába frissen becsatlakozott fanok között, feszült egy áthidalhatatlan, generációs ellentét. Ez pedig nem is annyira a korkülönbségből adódott, hisz az újak között sok olyan 20-25 éves is akadt, akik anno mondjuk nézték a DBZ-t, meg az SM-et, de aztán nem nagyon volt arra lehetőségük, hogy komolyabban beleássák magukat ebbe a szubkultúrába, lévén se netük nem volt, se angolul nem nagyon tudtak. Mint inkább abból, hogy nehezen élték meg, magát a popularitást.
Spec elég vicces volt azt látni, ahogy ezek a régi motorosok, anno éveken át amiatt sápítoztak, hogy mennyire el van maradva ez az ország, hogy itt nincs se animés TV csatorna, se kiadványok, se programok, semmi. Na és persze, hogy őket senki sem érti meg. Aztán amint hirtelen minden lett, amit addig hiányoltak, akkor bezzeg már közel se volt annyira kívánatos, mint annak előtte. Onnantól kezdve már az volt a bajuk, hogy az ő titkos kis hobbijuk, ki lett importálva a nagyközönségnek, és animézni, többé már nem volt akkora különcség, mint régen, hanem úgymond “kommersz lett”.
Ergo, még ha nem is vallották be, de sokuknak tényleg az volt a baja, hogy annyira hozzászoktak a periféria élethez, hogy amint kinyílt ez az egész, és sokan lettek körülöttük, hirtelen nem találták magukat ebben az új helyzetben. Amire aztán az volt a reakciójuk, hogy egyrészt elkezdték az újaktól félteni a szubkultúrát, mondván, hogy azok majd “jönnek és elveszik tőlük”. (“Eeeeveszik a munkát!” XD) Másrészt ugyanakkor irigyek is voltak rájuk, hogy még nekik anno, 8 órába telt, 8 darab, 60 megás részt letölteni, és azok is mind beégetett feliratos TV ripek voltak. Addig az újaknak már volt animés TV csatorna, anime a szupermarketben, meg persze torrent, amivel komplett sorozatokat tölthettek le kényelmesen, és viszonylag gyorsan.
2015. július 17. - 19:07
“meg persze torrent, amivel komplett sorozatokat tölthettek le kényelmesen, és viszonylag gyorsan”
Ha szabad hozzászólnom… A torrentezés alapvetően változtatta meg a kulturális fogyasztási szokásainkat. És a szubkultúrák közül nem csupán az animes volt, ami “áldozatul” esett a változásnak. Van abban némi igazság, hogy SZINTE MINDEN LETÖLTHETŐ A NETRŐL. És ebbe a mindenbe beletartozik a zenék, a filmek, a sorozatok, a PC-játékok, a könyvek – az animek – satöbbi. Csodálom, hogy még akadnak olyanok, leginkább a 30-as, 40-es és 50-es korosztályban, akik értetlenül állnak az olyan változás előtt, mint amit például a torrent hozott. Engem nemrégiben lekommunistázott pár vadkapitalista fószer, amiért bevédtem a fájlcserét.
De önmagában a net fejlődése is fokozatosan változtatja a kultúra arcát. Számomra különös az általa hozott folyamatokkal szembeni szélmalomharc.
2015. július 17. - 20:30
Azt mondjuk sosem értettem, hogy miért magát a torrentet támadják a vadkapitalisták. A torrent egy hatékony adatátviteli/megosztási metódus, ami önmagában nem sért semmilyen törvényt, és nem illegális. Jogvédett tartalmak illegális megosztása illegális =P. De ettől még bármilyen adatot megoszthatsz rajta. Az, hogy a többség mire használja és milyen adatokat oszt meg, nem az adatátviteli módszer hibája.
Ahogy pl. nem a fegyver hibája, ha lelőnek vele valakit.
2015. július 17. - 20:54
Igazából az érvük nem is igazán a torrent, hanem a torrentezők felé irányult. Hogy a tevékenységükkel (mármint a torrentezéssel) kibasznak egy csomó vállalkozással, céggel, lemezkiadóval, filmgyárral, könyvkiadóval stb. Az tény, hogy az illegális tartalmak megosztása a neten fontos kérdés elé állítja a mai vállalkozási és fogyasztási kultúrát – de ezért a felhasználókon elverni a port számomra visszatetsző.
Én egyedül könyvre vagyok hajlandó pénzt kiadni. A filmek, anime-k és zenék többségét leszedem a netről. Ilyen árak és bérek mellett nem szégyellem magam.
2015. július 18. - 08:31
Na igen, a Torrent nem csupán az anime, de még a filmeknél is éreztette a hatását – lásd a mozikat, ahova sokszor szoktam menni, s még a híresebb filmeknél is igen gyakori, hogy a kb 200-250 fős terembern alig vanna 10-en vagy 15-en. Ismerőseim akik mindent letorrenteznek meg szó szerint lehülyéznek, amiért én még moziba járok.
A moziknak már olyan “trükkökhöz” kell nyúlnia, mint a “4D/IMAX”, hogy vonzani tudja a nézzőket. Külföldön némely országban már “előrendelői ajándékokat” adnak azoknak, akik előre megveszik a jegyeket.
Noha természetesen valamennyire meglehet érteni azokat, akik azzal érvelnek, hogy “túl drága”, mert diákkal kb 1100 Ft egy jegy, felnőtt jegy kb 1500-1600 Ft, s ezek a normál jegy árak, a 3D-és jegyek kb 400-500 Ft-al több (az IMAX-ról meg már ne is beszéljünk).
Illetve még ellenérvként ott van a “minőség”, hiszen lassan 5 éve mást sem adnak csak:
1.Hős-Képregény adaptációt (Marvel/DV filmek).
2.Remake-t (Demóna, The Thing stb).
3.Folytatást (Halálos Száguldás 7, Madmax 4 stb).
4.Klón filmet (olyan film, ami dettó ugyanaz, mint a többi).
S csak nagyon kevés az “eredeti” film, s azokból is jó, ha kb 5%-uk minőségi.
Szóval habár jó érvek lehetnének a “gyenge minőség és drága szórakozás”, a tény az tény, hogy nem azért fizet be valaki valamire, mert halálosan unatkozik, hanem mert van valami, ami érdekli.
Amúgy nem tudom, hogy ki mondta, de elméletileg a magyarok világelsők “torrentezésben”. Nem tudom mennyire igaz, de ha így van, akkor nem csoda, hogy minden “megdöglik” ami bejön ide.
2015. július 19. - 03:10
Vannak cégek, amelyek próbálják kiaknázni a torrentes megoldásban rejlő árusítási és adás-vételi formát. Ilyen kísérleteket tett az ADV Films a kiadványaival, ami az ő kis körükben sikeresbej volt mondható, azonban a gyakorlatuk, hogy a letöltések (PPD) és a megtekintések (PPV) után járó összegből finanszírozott kizárólag grandiózus díszdobozos kiadások (amit azért ugyancsak vettek), nem aratott túl nagy sikert más cégek körében. Plusz ott van, hogy egyes országok törvényei eltérnek a szerzői jogi viszonylatban, így míg Oroszo. vagy Kína esetében ezekről nem igazán beszélhetünk, addig Japán görcsösen és véresen habzó szájjal védi azt, ami az övé, ha a belső piacra termelt, ha a nemzetközire. A nyugati kultúrán alapuló államokban kialakult egy bevett formula, hogy időnként “visszanyírják az elburjánzást”, hogy kontroll alatt tartsák a terepet, de ők maguk üzletpolitikát nem szándékoznak fejleszteni semmilyen irányba. Magyarul: ez az egész előbb vagy utóbb megfojtja önmagát, de az nem a torrent és a torrentezők miatt lesz.
2015. július 17. - 14:36
Nagyon jól összefoglaltad a dolgokat.
S igen, én szerintem sem gond, ha valami nem mainstream, s attól, hogy még valami “underground” még nem jelenti azt, hogy baj.
A videojátékoknál valóban több volt a szakmai ismeret azoknál, akik foglalkoztak vele (576 Kbyte/Konzol stb), viszont konzolok terén már itt is van valami “hanyagság” – lásd Konzol Magazin, ami kb 3 év után szó szerint kifingott, a Controller Magazin meg alig jutott el az 5-ik számig, már 2 hónapja nem jelent meg új szám + a Konzol Magazinnál NEM JELENTETTÉK BE ELŐRE A MEGSZŰNÉST CSAK KB 4-5 HÓNAPPAL KÉSŐBB!
S ahogyan többen is írják, egyre több 20+ feletti lép ki az anime szubkultúrából.
Egy biztos: a Mondocon tényleg sikeres, viszont a fandom hozzáállása egyre kisebb.
A poén az anime piaccal kapcsolatban? Hogy már Miyazaki is “letett” róla, s inkább politizálni kezdett (animenewsnetwork).
Amúgy nem tudom ismered-e, de akarsz látni egy pofátlan horro animét, ami szószerint lenyúl dolgokat az Alien és a The Thing filmekből, ajánlom neked a “Lily Cat” anime filmet! 1987-es, eredetiségről annyit, hogy nincs benne semmi, ami nem lett volna szó szerint kilopva az Aline és The Thing filmekből.
2015. július 17. - 16:28
A Lily Cat-et még nem láttam, de fel van véve a tervezettek közé. Amúgy most komolyan ne akarjunk már belemenni abba, hogy hány anime nyúlt híresebb nyugati címekből, mert oldalakat tudnék vele megtölteni. =)
Az öreg Miyazaki véleményét én is olvastam, de igazából semmi olyat nem mondott, amit egy kicsit értelmesebb, átlag néző, ne tudna magától is. Plusz nem is ő az első, aki keresetlen szavakat fogalmazott meg, a mai anime ipar felé. Előtte már például Oshii is megtette.
Plusz ha már kritizálunk, akkor tegyük hozzá, hogy azért az öreg utolsó két munkája is, hagyott maga után némi kívánnivalót. A Ponyo spec a leggyengébb Ghibli mozi volt, amit eddig láttam a stúdió munkái közül. A Szél támadal meg az volt a baj, hogy átlag Ghibli mozinak, teljesen jó lett volna, csak hogy ezt az öreg búcsúzó munkájának szánták, annak meg kevés volt.
2015. július 19. - 03:04
Inkább rövid. Többször nézős, mire az ember felfogja mit akart vele, de ehhez a nyilatkozatait is ismerni kell és onnantól építhető a párhuzam. Persze, az élvezeti értékén nem változtat. A Ponyót egyébként én speciel gyűlöltem nézni.
2015. július 20. - 08:56
Ugyan nem sok Ghibli filmet láttam, de úgy gondolom, az öreg belefáradt az egészbe, azért is lett olyan rossz az utolsó két filmje, ahogy írtátok.
Bár így is alig van olyan normális anime, ami a többséggel ellentétben igen jól kidolgozott, nem pedig ilyen random csöcsseggmutogatósshounennvalami.
2015. július 20. - 18:04
Ricz: Na ja, csak ki fogja többször végignézni, ha már elsőre se különösebben nyűgözött le? Csak mert én biztos nem. Egy jó anime, elsőre is át tudja adni az üzenetét, anélkül, hogy külön utána kéne olvasni.
ryderdudley93: Jórészt ezért is nem nézek mai animéket. =)
2015. július 26. - 03:01
Én végignéztem többször is, mert nem volt minden világos. Csak Castorp karakterét kellett fellapoznom, akiről megtudtam, hogy ő Thomas Mann Varázshegy c. könyvében szerepel. Az volt az egyetlen olyan mozaik, amit le kellett vadásznom, hogy mi is az igazi szerepe a fickónak. Másnak lehet a történelmi pillanatokhoz, utalásokhoz is olvasni kell, de nekem nem, mivel ismertem a közeget rendesen.
Elsőre egyébként nem jött át, hogy most párhuzamot akar állítani a munkásság kapcsán közte és Jirou közt, ehhez kellett igazából a nyilatkozata, amihez hozzájött az animeiparhoz való hozzáállása is. Ha azt nem tudom, csak azt, hogy búcsúmunka, akkor mindössze egy félelemalapú víziót mondanék erre a témában kivetítve (vagyis, ha elhagyja azt, amit megalapított, odatette magát érte, akkor katasztrófa lesz az eredmény, ami voltaképp valahol igaz, de nem ez az elsődleges dolog).
2015. július 26. - 18:59
Én úgy vagyok vele, hogy újrázni, általában csak azokat az animéket szoktam, ami már elsőre is tetszett. Ami nem tetszett, annak csak akkor adok második esélyt, ha látok rá azért némi esélyt, hogy hátha megváltozik róla a véleményem. Amivel viszont csak simán úgy vagyok, hogy “meh / közepes / egynek elment”, azokkal szinte sose fárasztom magam még egyszer.
Nálam a Szél támad, ez utóbbi kategória volt. Nem volt egy rossz anime, de semmi extra.
2015. július 20. - 14:53
A pónihoz nem értek, szóval azt nem kommentálom. 🙂 Az animéhez fűznék hozzá annyit h itthon az animések se voltak valami aktívak. Éveken keresztül annyi volt h a conokra csináltak néhány amvt, yaoi fanficet, gagyi cpt, aztán úgy nagyjából kifújt.
2015. július 20. - 17:22
Azért volt fansub, fanart, meg egy rakás rajongói oldal is. Plusz ahogy Titkos is mondta, ebben az is belejátszott, hogy más volt a helyzet 2005 körül, mint ma. Hát még előtte, mondjuk 2000 körül.
Más téma, hogy ha már conok, akkor ott mondjuk simán megfigyelhető volt, hogy a versenyekben azért rendesen benne volt a protekció. Szóval elég feltűnő volt, hogy az első, de gyakran még a második helyezettek minősége is, érezhetően elmaradt, mondjuk a harmadik helyzettől, illetve a közönség díjasoktól.
Vagyis itt sokszor tényleg arról volt szó, hogy Chottamoyo-chan random yaoi fanficének, akkor is nyerni kellett, ha egyébként a mű, normál körülmények között, a dobogó közelébe se juthatott volna. Vagy például egy-egy AMV helyezése is gyakran tényleg csak azon múlt, hogy milyen animéből lett összeállítva, és milyen zenére.
2015. július 20. - 18:00
Mivel underground a téma, talán ez is idefér. Puzsér a mai magyarországi hip hop szubkultúráról elmélkedik, többek között, egyebek mellett.
Már csak azért is érdemes végighallgatni, mert rendkívül színvonalas a beszélgetés.
2015. július 25. - 00:25
Az anime perpill túlzottan is mainstream szerintem, és ez nem túl jó, mert egyre inkább elterjed a buták közt. Nem olyan rég jött létre a Magyar Otaku Egyesület (MOE) fb-s csoport, aminek a kitalálója konkrétan egy pride szervező meleg, erősen figyelemhiányos srác, és elhatározta, hogy az animések elnyomása ellen is küzdeni fog. Már szervezni is akarta az animés pride-ot, bár asszem erről egyelőre lebeszélték, de pár kiscsajt már rávett, hogy szórólapokat osszanak Pest területén, hogy mekkora királyság otakunak lenni, fantáziavilágban élni, és karakterek ruháiban mászkálni az utcán. Jelenleg 800-an lájkolták az oldalát, de ahogy nézem holnap már 1000 lesz, és a végén még tényleg eljutnak a tüntetésig, és olyan szintű közröhej lesz animézni, hogy egy életre tagadnom kell. Én már nagyon várom, hogy a divatanimés emoidióták végre találjanak maguknak valami új elfoglaltságot, és csak az maradjon animés, akit komolyan érdekel is a dolog, de ahogy nézem, ez még jó pár év.
2015. július 25. - 09:40
Az lehet, hogy a köztudatban már benne ragadt az anime, mint fogalom, csak épp közben az egésznek se piaca, se médiafelülete, se koncentrált fanbázisa nincs.
A facebook tele van ugyan kis ezer animés csoporttal, de az egyáltalán nem azt jelenti, hogy az anime, mint szubkultúra, annyira meghatározó, vagy népszerű lenne. Sőt, épp azt tükrözi, hogy mennyire megosztott, és kaotikus.
800 like, de még 8000 se jelent semmit. Pláne, hogy nem tudni, abból mennyi a valós. Tekintve, hogy már maga a Mondo se tud évek óta megélni az animésekből, nem valószínű, hogy egy ilyen animés prideból, bármi is lenne. De még ha tegyük fel, meg is történne, mi a reális? Az, hogy 10.000 fő végigvonul az Andrássyn, vagy inkább az, hogy féltucat hülye, kivonul a Kopaszi gátra, aztán félóra után megunják, és hazamennek? Csak mert szerintem az utóbbi.
Az anime meg sajnos már nem tud közröhejjé válni, mert hogy már közröhejjé vált, évekkel ezelőtt. Hála a Mondo, Animax, Mangafan, MAT áldásos tevékenységének, az összes fan, aki egy kicsit is értelmesebb, igényesebb volt, úgy hagyta ott ezt az egészet, hogy utána vissza se nézett.
A divatosok is rég elmentek már. 2010 körül megindult az elvándorlás, sokukból például MLP-s lett úgy 2 évre, aztán megint mentek tovább.
2015. július 25. - 11:16
Persze nem tartom valószínűnek, hogy ebből lesz valaha bármi is, és ha mégis, akkor az átlag ember ebből annyit fog érzékelni, hogy pár gyerek kínai meséket néz és kifestőket olvas, és még büszke is rá 😀 illetve nyilván a félreinformáló szórólapokat is azonnal dobja a kukába az 50 éves rokkantnyugdíjas, akinek a kezébe nyomja egy parókás kiscsaj, de ez valahol nekem is ciki, és a Facebook sok ilyennek nyújt táptalajt. Egyébként kb minden animés csoportban ugyanazok a tagok, csak mindenki csinált egyet magának is, hogy fontosnak érezze magát, és kidobhassa azt, aki a neki tetsző animéket nem isteníti, én is asszem a Tokyo Ghoul miatt repültem egyből 😀
2015. július 25. - 15:47
Sentry:
A Tokyo Ghoul-lal, mint anime-vel mi a probléma? Én még nem láttam egy részt sem, de úgy látom, kétfajta ember van: aki szereti és aki nem szereti. Vagyis: miért nem érdemes megnézni a Tokyo Ghoul-t?
2015. július 25. - 16:08
Nekem elsősorban az volt vele a problémám, hogy a főhős valami iszonyatosan irritálóan töketlen, és az első 7-8 rész gyakorlatilag csak abból áll, hogy sír, és a morcos badass csaj megmenti. A második évad meg egyszerűen unalmas volt számomra. A sztori egész érdekes lehetne, de a némileg hasonló tematikájú Parasyte nekem kategóriákkal többet adott.
2015. július 26. - 11:20
Majd később átrágom magam a komment tengeren. 🙂
Nos, azt hiszem a pónis szubkultúra kimaradt az életemből, bár a 90-es évek elején én is találkoztam az ős-pónikkal, míg az újakról csak pár kép és hallomás alapján van fogalmam. Ami a szubkultúra termékenységét illeti, szerintem azért azt érdemes lenne megjegyezni, hogy miért tűnik terméketlenebbnek a magyar fandom? Noha most a külföldieket mutatod bezzeg-fandomnak, azért az fontos tényező, hogy ők többen is vannak, tehát a nagy számok törvénye alapján nagyobb is a valószínűsége, hogy többen készítenek ezt-azt, és jó minőségben. Egy szubkultúra, egy fandom, mindig is a teljes társadalom töredékét képviseli, és annak is csak egy elenyésző pár százaléka tesz is hozzá termékenyen. Nos, Magyarországon egy pár-száz/pár-ezer fős fandom vajon mennyi ilyen alkotó kedvű, és tehetséges egyént tud felmutatni? Szerintem kb. 10-20 fő a max. Ezzel szemben mondjuk egy USA-ban több 10000 fős, vagy akár 100k/1m fős közösség értelemszerűen több alkotót is fel tud mutatni. Nekem legalábbis ez a meglátásom, szubkultúrától független. Anno volt Harry Potter divat, rengetegen ragadtak billentyűzetet, és írtak fanfiction-öket, még nálunk is (és találkoztam pár igényes alkotással is a rengeteg beteg alternatív szerelmi történet között). Szóval megvan a remény sugara másutt is. 🙂 Alkotókedv az van, viszont a nemzeti össz-számítástechnikai tudás szintje borzasztóan alacsony (lakótársam panaszkodik a sok reklám miatt tube-on, mondom neki, tedd fel az addblock-ot, erre ő közli, hogy ilyen bonyolult dolgot nem meg csinálni), így audiovizuális tartalmat készíteni is kevesebben vállalnak, mint fanfic-et írni.
Annyi gondolat cikázott bennem a cikk olvasása közben. Persze, hogy a többi most nem jut eszembe. 🙂
Azért egy apróság: most láttam PcDome-on, hogy a mondo-t kiposztolták. Nos a közölt képek között akad egy ismerősnek tűnő arc. 🙂
2015. július 26. - 18:23
Persze, ebben is van valami, hogy “kis ország, kis fandom”, de azért ezzel se lehet mindent megmagyarázni. Például, érdekes módon, olyan 2003-2006 között, mikor sokan először jutottak internethez, akkor ezzel együtt, mondjuk az anime fandomban, hirtelen újra fellángolt a DB, SM mánia, és ott valahogy a többség, csinált is valamit. A legalján nyilván a tucat g-portálos fan oldalak voltak, de amellett például rengeteg igényes, magyar fanfic, fanart, animált gif, amv is született akkoriban.
Szóval ezért volt nekem furcsa, hogy például a póninál, még ezt a szintet se sikerült hozni, pedig azt a mértékű passzivítást, semmi sem indokolta. Egyrészt 2010-ben jött divatba, amikor 9-ből, 10 embernek már volt internetje. Emellett alaposan fel is volt akkoriban hypeolva, sokkal agresszívabban, mint például előtte az anime. Plusz a külföldi fandom, időközben rendesen a keze alá dolgozott, a hazai fandomnak is. Ergo, a hazai bronyknak tényleg nem lett volna semmi más dolguk, mint elkapni a gyeplőt, csak hogy ez valamiért, nem következett be.
2015. augusztus 30. - 17:15
Én most épp azt figyelgetem, hogy (nem csak Magyarországon, USA-ban is), hogyan jön divatba újra a pszichedelikus, vagy arra hajazó zene. Nagyon bírtam az olyan zenekarokat, mint a Doors, a Grateful Dead, vagy az újabbak közül a Julie’s Haircut és a The Myrrors. De hogy ezekből a hazai újakból mi lesz… Kaktus, Middlemist Red, Fran Palermo, relatíve új és népszerű nevek. Majd kiderül, lesz-e belőle itthon egészséges neo-pszichedelikus szubkultúra, vagy elvérzik, és az egész pszichedélia marad a goás, ozorás arcoknak. 😀
De sajnos erős a gyanúm, hogy a bejegyzés felütésében megfogalmazott “megdöglés” erre az áramlatra is igaz lesz.
2015. augusztus 30. - 18:30
Régiek közül nekem a Jefferson Airplane a kedvencem. 🙂
2015. augusztus 30. - 18:38
Na igen, ők is klasszikusok. 🙂 Az örök sláger Somebody To Love mellett nekem tőlük a The Other Side Of This Life a kedvencem.
2015. augusztus 30. - 21:36
Nekem inkább a White Rabbit tetszik tőlük 🙂