Gamergate 2.0 – Már megint balhéznak a gamerek?

Érdekes azt látni, bizonyos szempontból hogyan képesek változni az idők, miközben vannak dolgok amik kiszámítható módon ugyanolyanok maradnak. Ugyanazt a működést, viselkedést, reakciót produkálják, mint anno.

Vegánok – Étrenből politikai aktivizmus

Bizonyára ti is észrevettétek már, hogy az elmúlt 15, de különösen az elmúlt 10 évben megfigyelhetővé vált az a jelenség, mikor volt egy kisebbség, akik az életmódjukkal úgy különösebben senkit sem zavartak. (Néhány buta embert leszámítva.) Úgymond jó hírnevük volt. Aztán jött egy rakás szélsőséges sztereotip, akik az elviselhetetlen, irritáló viselkedésükkel, meg a feltűnési viszketegségükkel, szétcseszik az egészet. Amivel pont a visszafogott, normális rétegnek ártanak a legtöbbet. Mert sokan sajnos velük azonosítják őket, miattuk kell magyarázkodniuk, és ők okozzák számukra a legtöbb frusztrációt.

Erre számos példát lehetne felhozni, például hogy még a 2000-res években a szemétszedés, fák ültetése, szennyezések megszüntetése, szelektív hulladékgyűjtés szorgalmazása, stb. jelentette a környezetvédelmet. Ma magukat az aszfalthoz ragasztó idiótákat, meg műalkotásokat étellel leöntő fotykosokat láthatunk a figyelem középpontjában. Akiktől minden jó érzésű embernek csak felmegy az agyvize, az emberi butaság láttán. Nincs ez másként a vegetáriánusok frontján sem, akiket mostanra kb. úgy kiszorítottak a saját jakobinusaik, a vegánok, hogy szinte olyan, mintha már nem is léteznének.

Ez történik akkor, amikor egy csoport nem képes kezelni a saját szélsőségeit. Aztán ezek az emberek, akik nem képesek magukat mérsékelni, egy egységes ideológia mentén, átveszik az irányítást, és egyre szélsőségesebb irányba tolják azt el. Mivel egy létező platformot mindig könnyebb elfoglalni, mint újat létrehozni az alapoktól.

Feri szarból vártája

Jaj Feri, Feri, HantaFeri… Igazából magam se tudom miért foglalkozok ezzel a témával, mert írhatnék annyi más értelmesebb dologról. Ám úgy éreztem, ha már megmutatták nekem Ferkó legújabb munkásságát, ami bevallom, nekem az újdonság erejével hatott, mert kb. évek óta nem találkoztam a fickó nevével sem. Úgy gondoltam hozzá kell fűznöm ehhez a magam kis gondolatait. Már csak azért is, mert anno a kormányváltás előtti időszakban aki akkor, az akkori ellenzék oldalán állt, annak az ő neve és zenéi, megkerülhetetlenek voltak.

Carmageddon: Max Damage – Overhaul Mod (2024)

Közel 10 éve is van már annak, hogy anno a közösségi összefogásból készült Carmageddon: Reincarnation-be először belekóstolhattam. Korai hozzáférésű alfa verzióról lévén szó, az élmény akkor még közel sem volt teljes értékűnek nevezhető. Mint inkább arra volt jó, hogy az emberek, főleg a széria hosszútávú rajongói betekintést nyerhessenek abba, körülbelül mire számíthatnak majd.

Alig egy évvel később pedig már itt is volt a nyilvános béta verzió, mely érezhetően sokat fejlődött, jelentősen bővült az alfa óta. Ám valahol ekkor kezdtem azt érezni, hogy bár tartalmilag teljesen rendben van az amit eddig elénk tártak. A Reincarnation egy igazi tribute játéknak nevezhető, mely jobb mint bármi ami a TDR 2000 nevű fospermet óta megjelent Carmageddon címen. Technikailag azonban még nagyon sokat kellene rajta csiszolni ahhoz, hogy ebből egy kiforrott játék lehessen. Erre pedig az a néhány hónap, ami a februárban megjelent béta, és a május végére tervezett végleges verzió között volt, kevés lesz, és bizony kevés is lett.

Vlagyimir Putyin és Tucker Carlson interjúja

Elég régen foglalkoztam már külön bejegyzés formájában a témával, de most úgy éreztem, főleg mivel azóta nagyon sok minden megváltozott, hogy érdemes egy új fejezetet nyitni ennek. Már csak azért is, mert az interjú önmagában is elég érdekes. Alapvetően az eredetit szándékoztam csak megosztani:

Akiknek viszont nyelvi nehézségeik lennének, azok meghallgathatják az azóta készült magyar szinkronos verziót is.

Sailor Moon Crystal – Újralátogatva

Annak idején írtam már erről a remakeről egy szösszenetet, ám mivel mostanában többször felmerült a téma a köreimben, és őszintén szólva mai fejjel, már nem is teljesen vagyok elégedett azzal a kritikával, amit anno megfogalmaztam róla. Ezért úgy döntöttem, újra meglátogatom ezt a témát, és ha már lassan úgyis pont kerül a végére, megosztom róla a gondolataimat.

Újat nem mondok azzal, hogy személy szerint a mai napig imádom a Classic-ot és a mangát. Aztán mikor végre kijött, megpróbálkoztam a Crystal-al is, de a végeredmény sajnos roppant kiábrándító volt. S bár idővel észrevehetően jobb lett, a helyzet az, hogy még ha meg is próbálom egyszerűen csak egy más iterációnak tekinteni. Még abban az esetben is maximum egy jó adaptációnak tekinthető, de nem egy jó animének.

Tiny Tina’s Wonderlands – Amikor a több, kevesebb

Ha egy dolog biztos volt számomra a Tiny Tina Wonderlands-el kapcsolatban, akkor az az volt, hogy ennél a játéknál, akárcsak a Cyberpunk2077-nél, nagyon gyorsan letettem arról, hogy én ezt a megjelenés napján, teljes áron beszerezzem.

Hiába imádtam annak idején a széria második részét, mely szerintem mindmáig a franchise csúcspontjának nevezhető, minden szempontból. S hiába hogy annak kétségkívül a legjobban sikerült DLC-je pont az a Tiny Tina’s Assault on Dragon Keep volt, aminek a Wonderlands lényegében a nagyobb és hosszabb szellemi örököse. Részben amiatt, mert az ennek alapot adó Borderlands 3, számomra valami piszok gyorsan érdektelenségbe fulladt. Részben pedig azért, mert őszintén szólva az előzetes videók sem nyűgöztek le. A kezdeti technikai parákról már nem is beszélve. (Na erről majd még lesz szó később.) Ezért aztán úgy döntöttem, várok még a játékkal addig, amíg nem kap egy komolyabb leárazást.

Hogy milyen lett a végeredmény? Nos a probléma leginkább az, hogy hiába hogy látszik a játékon a rengeteg beleölt munkaóra, és hiába hogy amúgy megvannak a maga pillanatai, a legjobb jelző amit tudnék rá mondani, az a “nem rossz”.

Boldog karácsonyt! (2023)

Ismét eljött ennek is az ideje, lassan megint eltelt egy év, a blog közben betöltötte a 14. születésnapját, az a három nap ami pedig az ünnepekre van szánva, ismét be van táblázva. Nem is húznám tovább az időt, lesz még post idén, jövőre meg majd meglátjuk. Addig is, hogy jó hangulatban teljenek az ünnepek, egy hangulathoz illő zenét hoztam nektek:

Az adakozás ára

Avagy ez a valódi Karácsonyi Lidércnyomás…

A Disney Wishen rendelt 100. évfordulója

Gondolom észrevettétek, hogy a Disney időközben 100 éves lett. Amit akár kérdésként is feltehetnék, hogy észrevettétek e, hogy a Disney időközben 100 éves lett? Mert megmondom őszintén, ha időnként nem jönne velem szembe egy-egy hír, ami erre emlékeztetne, magamtól valószínűleg fel sem tűnt volna. A Disney ugyanis nem hogy idén, de az elmúlt 2-3 évben nem nagyon adott ki semmi olyat, ami akár egy kicsit is emlékezetes lett volna. S itt most teljesen mindegy, hogy az animációs, vagy az élőszereplős vonalat nézem. Vagy hogy ideszámolom e a Pixar műveket.

Sikeresnek ugyanis egyik sem nevezhető, nem csak anyagi, de kritikai szempontból sem. A tartalomról nem is beszélve ugyebár…