Apocalypse Zero – A világ debil vége

Tavaly az utólag bepótolt Jinrui, már sikeresen bebizonyította számomra, hogy vannak még felfedezésre váró, kiaknázatlan terültek, a poszt-apokaliptikus témában. Lehet még ha nem is újat, de újszerűt és egyedit mutatni.

Az egyediségnek azonban, rendszerint meg van az a hátulütője, hogy minél szélsőségesebb stílusban kívánja az adott mű, szórakoztatni a nézőt, a végeredmény annál inkább egy bizonyos rétegnek fog szólni. Lévén csak ők képesek nagyvonalúan felülemelkedni, a hibák és hiányosságok felett, és tisztán az extrémitást élvezni.

Az Apocalypse Zero (Kakugo no Susume) pontosan ilyen. Amit leginkább úgy tudnák elhelyezni, mint ha valahol a Panty & Stocking with Garterbelt és a Hokuto no Ken között lenne. Ergo csak az olvasson tovább, aki képes az ilyet élvezni, a többiek inkább messze kerüljék… =)

Borderlands 2 – Bulletstorm helyett…

Kevés olyan FPS-t tudnék most felhozni, ami a komolytalan, néha már-már ön ironikus humorával adja el magát. Legalább is kevés olyat, ami 10-évnél nem régebbi. Akadt ugyan pár próbálkozás, mint tavaly a Bulletstorm, ám az sajnos messze nem lett olyan, mint amilyennek ígérkezett. Sőt leginkább egy “nagyobb volt a füstje, mint lángja” esettanulmány lett belőle, ami magába foglalt szinte minden tipikus hibát. Kezdve az állandó jellegű, erőtlen macho káromkodástól, a felejthető karaktereken és a rövid játékidőn át, egészen a később beleerőltetett, és egyáltalán nem működő drámai szálig.

Most azonban itt a Borderlands 2, aminek az első része nekem ugyan kimaradt az életemből, ám még így is azt kell hogy mondjam, egy rendkívül hangulatos lövölde lett belőle. Kicsit olyan, mint ha elkészült volna a Saints Row 3 FPS változata, csak ezúttal scifis, posztapokaliptikus környezetben, képregényszerű grafikával.

Command & Conquer: Generals & Zero Hour & Russian Invasion mod

A C&C sorozat a ’90-es években kihagyhatatlan volt mindazok számára, akiket egy kicsit is érdekelt az RTS műfaj. A sikersorozat a Westwood nevéhez fűződött, egészen addig, amíg az EA Games fel nem vásárolta őket, nem sokkal az ezredforduló után.

Épp emiatt sokan, főleg a régi játékosok közül, máig nem tartják a Generalst, a C&C univerzum szerves részének, ami már az új érában, az EA jóvoltából került bele a franchiseba. Más szemszögből viszont talán az egyik utolsó minőségi C&C játékot tisztelhettük benne, ami nem csak, hogy hangulatos volt, de még a műfajhoz is képes volt hozzátenni, látvány, és játékmenet terén egyaránt.

Iron Storm (2002)

Avagy egy kezdő Francia stúdió egyáltalán nem amatőr színvonalú nyitása…

Mugen – Death-Foxy vs Zero Athena

Tápos… =)