Mad Max (2015) – A harag útja előtt

Megmondom őszintén, nekem anno nagyon tetszett a Mad Max: Fury Road című film. Még ha alapvetően nem is volt több, mint egy jól sikerült tribute film, ahol a második film csúcspontját, a kamionos üldözést nyújtották ki extra hosszúra. Miközben vizualitás és stílus terén a film olyan volt, mintha valami heavy metál album borítója kelt volna életre. A film legalább jól csinálta azt amit csinált, és új életet lehelt a franchiseba, amire valljuk be, szükség is volt.

Érdekes módon, nem is kellett rá sokat várni, és még ugyanebben az évben a film apropóján, megjelent egy videojáték is. Ami azonban valamiért (magam se tudom miért) de annak ellenére kimaradt nekem, hogy amúgy tudtam a létezéséről. Ráadásul a fejlesztő Avalanche Studios ugyanabban az évben megjelent másik játéka, a Just Cause széria (szerintem) legjobbjának számító 3. része, azóta többször kijátszásra került már nálam.

Szerencsére, mivel a Steam és a GOG verzió is, nagyjából ugyanakkor emlékeztetett rá, hogy leárazva elérhető. Gondoltam na akkor ez egy jó alkalom lesz arra, hogy kipróbáljam, milyen is lett. Tekintve, hogy amúgy egy eléggé elfeledett játékká vált sajnos…

Monster High New Ghoul in School (2015)

Ha már múltkor amúgy is bepótoltam a rajzfilm mozikat egy maraton keretében, gondoltam szétnézek már, mi a helyzet videojáték fronton. Abból kiindulva, milyen sivár lett ilyen téren a felhozatal a szomszédos MLP franchiseban, itt se számítottam bármi komolyabbra egy-két mobilos appnál legfeljebb. Ehhez képest, meglepődve tapasztaltam, hogy a Monster Hignál a Mattel próbált ezen a piacon is érvényesülni.

A Monster High: New Ghoul in School egy meglehetősen érdekes, furcsa játék. Részben iskolai élet szimulátor, részben platformer, részben akció-kaland, és részben egy nyílt divatbemutató. Utóbbi része persze nem is oly meglepő. Elvégre a játék a Monster High mozikban, sorozatokban megteremtett világban játszódik, amik pedig gyűjthető divatbabákon alapulnak.

Elsőre tehát úgy tűnik, sok különféle stílust érint a játék, azonban hamar rá fogunk arra jönni, hogy bár sok minden benne van, különösebb mélysége vagy komplexitása valójában egyik részének sincs, ami persze érhető, és a játék jellegéből adódik. Elvégre annak a fogyasztói rétegnek készült a játék, akiknek a babákat is szánták.

A játékot eredetileg még 2015-ben adták ki PS3-ra és Xbox360-ra, azonban később megjelent Wii U-ra és a PC-re is, Steamen keresztül. Sajnos azonban a játékot, alig másfél év után, 2017-ben levették a Steamről, nem sokkal azután, hogy a franchise rebootolására tett kísérlet, csúfosan megbukott. Azóta, főleg a játék PC verziója, egy meglehetősen ritka darabnak számít, melyet a legegyszerűbb kalóz másolatként beszerezni.

Colosseum no Senki – Avagy egy igazán fájdalmas csavar

Az az igazság, hogy nagy bajban vagyok ennek az animének az értékelésével…

Az még hagyján, hogy hentairól írni, úgy alapból nem épp a leghálásabb feladat, lévén az esetek többségében, nem is nagyon tud az ember miről írni. A Colosseum no Senki azonban, az a különleges példány, amit igazából, egyetlen jelenet miatt éri meg megnézni. Azt is azért, mert annyira, rémesen ostoba, ami már párját ritkítja.

Searching thingz – 12

Eljött az új év, itt az újabb adag. =)

Boldog Karácsonyt!

Idén is mindenkinek, újaknak, és régieknek egyaránt. =)

Na de, hogy ne csak ennyi legyen, a közeljövőben, feltehetően még az ünnep alatt, de legkésőbb a két ünnep között, várható lesz még legalább 1, vagy (ha időm és kedvem engedi) akár 2 új post is, még az év végi összefoglaló előtt. Spoiler gyanánt annyit elárulok, hogy az egyik a Star Warsal lesz kapcsolatban, és nem, nem az új film lesz az (majd arról is ejtek szót), hanem valami egészen más. =)

A fiatal rapper, megmondja a tutit

Szegény srác… Pedig ő csak ki akar törni, de nem hagyják neki. =(

Mugen – Pinkamena (20% Cooler version)

Nagyjából 2 hónapba telt, de végül csak elkészült. =)

Na és akkor ezzel egy időben, csak hogy végre ennek is pontot tegyek a végére, mivel annyian kérdezték már tőlem, időről-időre, hol találhatnak tuttoriálokat, azoknak mondom, hogy ITT nézzenek körbe. A másik, tudom, hogy sokaknak gondot jelent, hogy nem tudnak angolul, nem értenek a photoshophoz, nem tudják melyik controller, mire jó, és a többi, és szeretnének magyar tuttoriálokat. Nos, én szívesen segítek, ha valakinek kérdése van, felteheti, de tuttoriálokat készíteni csak akkor fogok, ha valódi igény mutatkozik rá. Csak úgy magamnak, a saját szórakoztatásomra, nem fogok nekiesni, mert baromi sok időbe telik egyet megírni, pláne hogy úgy kéne ezeket megírnom, hogy a teljesen kezdők is megértsék.

Postal 2 – Paradise Lost

Azt hiszem nyugodtan kijelenthetjük, az új Postal 2 kiegészítő a maga nemében egy egyedülálló jelenség a videojátékok történelmében. Nem pusztán azért, mert egy 12 éves játékhoz készült, 10 évvel az első kiegészítő után egy újabb. Hanem azért is, mert ez a kiegészítő nem a legutóbbi, hanem az egyel előtte készült részhez jött ki, méghozzá azzal a céllal, hogy a következő, számozott folytatást, kvázi sztornózta.

Hatred – The Genocide Crusade

A botrányjátékok mindig is egy érdekes kategóriát képviseltek a videojáték iparban. Ezekről a játékokról, általában véve elmondható, hogy jellemzően kisebb, kezdő stúdiók kezei közül szoktak kikerülni, és a bennük lévő tabudöntögetés, illetve a jó ízlés határának átlépése mögött, alapvetően marketing célok húzódnak meg. Épp ezért a kritika, nem is szokott velük kesztyűs kézzel bánni, a közönség ellenben kedvelni szokta ezeket a játékokat. Ehhez elég csak a Carmageddon, a Postal, vagy akár a Manhunt sikerére gondolni.

Nem volt ez másként most se, a The Farm 51-ből kivált, Lengyel illetőségű, Destructive Creations kreatívjai, pontosan tudták mihez kell nyúlniuk ahhoz, hogy viszonylag kevés energia belefeccölésével, egy nyereséges címet hozzanak össze, melyet ugyan a kritika annak rendje és módja szerint lehúzott, a játékosok mégis zabálták.

A játék körüli botránykeltés, már az első trailer után elkezdődött, melynek csúcsán a játékot még a steamről is levették egy rövid időre, úgy hogy az még meg se jelent. Ezzel kvázi egy hatalmas ingyen reklámot csináltak neki, ami végül meg is látszott az eladásokban. A Hatred egy rövid időre, még a GTA 5 és a Witcher 3 eladásait is felülmúlta.

Sok régi játékoshoz hasonlóan, a Hatred engem már kezdetektől fogva egy monokróm Postal 1-re emlékeztetett, ami olyannyira be is igazolódott, hogy a játék szinte receptre pontosan másolja azt, modernizált formában. Amivel önmagában amúgy nem is lenne baj, a kérdés már csak az, mennyit ér ez a gyakorlatban?

Carmageddon: Reincarnation – Beta

A tavaly március végén kiadott, Early Access, azaz a korai hozzáférésű verzió, és az idén, február közepén érkezett béta között eltelt, nagyjából egy év alatt, szépen megnőttek az elvárásaim, a Reincarnationel szemben.

Nem pusztán azért, mert az elmúlt 15 évben, nem sok említésre méltó dolog történt a brand háza táján. Hanem azért is, mert a próba verzió, annak ellenére, hogy még korai alfának is csak igen nagy jóindulattal volt nevezhető, a félkész pályáival, modelljeivel, egész ígéretes benyomást keltett bennem. Ergo, kedvcsinálónak pont megtette.